2014. december 28., vasárnap

Hűvos tökéletesség


Megérkezett a hó és vele a téli álom szaga is. Ólommá nehezedtek a tagjaim és a kinti fehérség a békesség érzését hozta el a szívünknek.
Elég volt az ünnepből. A fények a pompa halványulni látszik. Nyomában a teltség érzés marad.
Vágyom az eljövendő napok lassulására. Minden szépség ellenére ebből a mostani karácsonyból hiányzott az otthon melege. Elegánsan hűvös szép ünnep volt. Kicsit olyan, mintha a Hókirálynő palotájában lettünk volna. Részemről most Káilként éltem át az ünnepet. Valamiért dermedt maradt a szívem és a gyertyák és mécsesek fénye sem olvasztotta fel a fagyos érzést.
Nem tudtam miért nem sikerült oldottabbnak lennem. Pedig az ételek ízletesek voltak, az italok zamatosak a fények sejtelmesek. Szóval minden jelen volt amitől akár ünnepi hangulatba is lehettem volna. De nem voltam. Mint egy ezer karú Shiva csak főztem, takarítottam, tálaltam, majd ettünk és elpakoltunk, majd megint tálaltam , még mindig főztem és ez így ment egészen a mai napig. Illetve volt benne egy nap pihenő. Dümmörgővel karácsonyoztunk tegnap. Végre megértettem, hogy mi is volt a baj. Hiányzott a kandallóban duruzsoló tűz hangja, a kertben eleséget kereső madarak látványa, a biztonság és otthon érzése. Végül  nála megtaláltam mindezt. Meleg gyapjú takaróba csavartuk a derekunkat és úgy ültünk a tűz mellé. Körülöttünk az a fajta rendetlenség ami az otthonosság érzéshez szükséges. Természetesen állatsereglet vett körül minket. Gerbeau kutya  és fia Fickó. No és a tejfeles szájú Csupor cica tették teljessé a társaságot.Ahogy egymás mellett ültünk éreztem, hogy még soha semmikor sem voltam ennyire hontalan. Túl nagy volt a kontraszt. Tavaly még nekem is volt otthonom. Meleg színekkel duruzsoló kályhával, élénk fenyőzöld bukszusokkal  és a kertben vidáman bóklászó Zorával, a friss hóban tollukat tisztogató madarakkal. Megöli ez az új ház a szívünket. Zorka olyan kövér, hogy lassan mint a labda gurulni fog. Jó magam hasonlókép nézek ki. Talán nem véletlen az sem, hogy az idei fánk tiszta fehér ruhába jégcsapokkal díszített volt. Hűvös eleganciája tiszteletet parancsolt, de megdermesztette azokat, akik csak egy szempillantást is vetettek rá. Tökéletességet árasztott ez a fa és ez a sterilség elhozta a makulátlanul kivitelezett ürességet a számunkra. 
Nagy örömmel konstatálom, hogy túléltük ezt a karácsonyt. Megnyertük a csatát még akkor is, ha  lassan belepusztultunk a győzelembe.
A túlélés  lehetősségét Fanni naplójának olvasása sokban fogja segíteni. A Jézuska elhozta nekem. Gondolom nem véletlenül. Kaptam még jáspisból egy pici orrszarvút és rózsakőből készített karkötőt. Csupa szívmelegséget hozó ajándék.

“Nincsenek véletlenek, minden a gondolataidban gyökerezik – abban, hogy mit akarsz, és mit tudsz meglátni egy fordulat mögött.” (Tatiosz)

16 megjegyzés:

Katalin írta...

mint a főképed ott fenn
rideg
pedig ez nem te vagy
te mindenben meg tudod találni a jót,
a melegséget-puhaságot, kényelmest, otthonost
.
.
.
annyit agyalok azon: miért haragszol ennyire erre a nyomorult házra?, nem értem: ugyanazok a bútorok, a berendezési tárgyak, a benne lakó személyek, minden ugyanaz, de míg ezt bünteted, addig az összes többi előző feldicsérve, talán mert még idegen?: nincsenek közös titkaitok?, nem védett meg valamitől? nem égetette bele a jelét a csillagszórótok a padlótokba? nem evett egy barát ott, aki már nincs köztetek? nem őrzi az álmod?...pedig az a kicsifiú úgy fog ott gyönyörködni a ragyogó karácsonyba majd itt, mint ott az előző képeden, és ez lesz AZ a ház, szegénykém, kitart melletted a szidásaid ellenére is, szeretetlensége ellenére is, az örökös másokhoz hasonlítgatása ellenére is...ez a te otthonod, ha hiányzik belőle valami az te magad vagy...

tudom, hogy nem pont egyformán érthető amit próbálok leírni, de én a házzal vagyok (szorítok neki, hogy tudjon már úgy viselkedni, hogy elfogadd)

Györgyi írta...

Ebből a házból semmi más nem hiányzik, csak én magam. Jól látod. Nincsenek közös titkaink , hangulataink, vágyaink.
A családom vágyai , kívánságai, igényei vannak benne. Én ott maradtam a másik házban. Nem lett volna szabad ennyire figyelmen kívül hagyni a saját életem igényeit. Hibáztam. Nincs semmi mentségem.

Györgyi írta...

Hiába a megszokott bútorok , tárgyak, ha a szíved nincs ott!

Holdgyöngy írta...

Ó, én értem Györgyit. Egy ház lehet meleg, átölelő.S lehet egy ház.Emlékszem írtad, hogy betörtek hozzátok, a régi házba, akkor elvittek valamit, ami Te voltál. Én azóta érzem, hogy elvesztél. Bocs, nem tudok szebben fogalmazni. Most én vagyok úgy az egészségemmel, mint te akkor. Nem is tudom, a műtéteid meglettek, vagy elhagytad őket? Érzem, keresed mindig mindenben a jót, látod is, csak nem találod. Szebb napokat kívánok neked. Szeretettel.

Györgyi írta...

Igen. Én is éreztem, hogy akkor ott elveszett belőlem egy darab. Nem találom azóta se. A műtétek elmaradtak saját felelősségemre. Hiba volt, mert elmentek azóta az orvosaim külföldre, így most ha akarnám se lenne senki aki megműtene.
Sajnálom, hogy nem vagy jól. Tudok segíteni? Bár azt hiszem ez pusztába kiáltott kérdés, mert Te sem szeretsz szívességet sem kérni, sem elfogadni. Azért ha mégis elfogadod örömmel állok melléd.

Mamka írta...

Ó,Lányok!!!!! Teljes szívemből értelek benneteket és mellettetek vagyok! Remélhetőleg a kicsi unoka fogja felmelegíteni a házat.
Itt,ahol most lakunk, nagyon-nagyon szeretem, de sok évnek kellett eltelnie ehhez. Most már sehol máshol nem érzem otthon magam,,csak itt.
Kívánom neked is.♥

kovtama írta...

Én pont így vagyok, Néha nagyon nagyon jó minden itt és néha annyira nem szeretem. Talán mert még mindig nem értünk a végére , hogy a kedvünkre való legyen.

Györgyi írta...

Mamka! kedves törődésed nagyon finom a lelkemnek. Majdnem kizárt dolognak érzem azt, hogy megszokom itt. Állandóan vádolom magamat azzal, hogy ezt a döntést most elrontottam. Túl sok baj van a házzal és ha körültekintőbb lettem volna akkor nem veszem meg. Késő bánat. Úgy érzem nincs bocsánat.

Györgyi írta...

Remélem idővel a végére értek! Jó látni, hogy milyen szépen haladtok.

Holdgyöngy írta...

Köszönöm Györgyi, néha nagyon megkerestelek volna, aztán döntöttem, s vállaltam a következményeit. Majd legközelebb, most már tudom, hogy kereshetlek.

Mamka írta...

DE! Bocsánat mindig van!!!!! És a házakkal gyakran van gond.:)

Mamka írta...

Ó,nálunk 15 év után is sok helyen csak az égő lóg a zsinóron-jobb esetben van benne égő.:)
Törölközőtartónk még mindig nincsen, szerintem már nem is lesz, :)
ÉS már nem is érdekel. Jó ez így.Amit néha tudunk megcsinálni,annak örülök,aztán jónapot!:)

Györgyi írta...

Bölcs szavak. Igyekszem tanulni belőlük. Azt hiszem ahogy idősödöm egyre jobban haladok ezeknek a dolgoknak az elfogadásában. Ideje lenne!

Györgyi írta...

Várlak szeretettel.

Györgyi írta...

Valahogy most úgy a léleknek, mint a háznak elengedésre lenne szüksége! Pont ma sikerült egy nagyon fontos témában hatalmasat lépni. Elengedtem magamat most először egy olyan helyzetben, amiben szinte kényszeresen szeretném a maximumot teljesíteni. Ma végre megértettem, hogy már réges régen teljesítettem, csak annyira azt hittem, hogy kevés, hogy elfelejtettem meghallani, hogy elég!

Györgyi írta...

Ez a ház ma már biztos, hogy nem fogadott be. Én sem őt! Majd ha kicsit kipihenem magamat odébbállik. Most azonban más dolgok fontosabbak. Majd később erre is lesz erőm.