2014. december 5., péntek

Teázgatunk, beszélgetünk


Tea, tea, és még egyszer tea. Főszezonja van a bögréknek, mécseseknek, ölelős beszélgetéseknek. Ki se látszunk az ünnepekből. Így a teáskannában folyamatosan forr a víz. A csészék pedig a hangulatnak és a más- más világoknak megfelelően cserélődnek. Vannak romantikus , ölelgetős barátok . Ők az öblös, kézhez simuló bögréket  és az illóolajoktól illatozó teákat szeretik. Mellé  zamatos kekszek kínálják magukat. Mivel sok férfi barát vesz körül, így az ő ízlésükre is van figyelmem. Többen a lapszanszucsong füstölt teát kedvelik, vagy a markánsabb fekete teákat isszák szívesen.


Természetesen egyszerű vonalú szürkék, drappok és feketék az uralkodó bögre színek ilyenkor. Külön csészék várják a barátnős kucorgós beszélgetős teázgatásokat, amiknek a kedvenc bögréi amolyan vadvirágos hangulatú kecses csészék. A tea  jázmin, vagy rózsa, vagy búzavirág tea. Mondanom sem kell, hogy kandiscukorral, vagy aranyló mézzel. A fogyókúrás egészséges nádcukor messzire száműzetik, hisz ezek a beszélgetések a kényeztetésről ölelésről szólnak, nem az önsanyargatásról híresek. Sőt a bűnök bűne is gyakori vendég az asztalon a finom habos sütemény.
Észrevétlenül számadást végző időszak ez az életünkben. Ilyenkor derül ki, hogy kik azok, akikre kevesebb időt odafigyelést fordítottunk az év folyamán, mert vagy elmaradnak, vagy enyhe rosszallással jönnek el. A mellőzöttség egyre több embernek esik rosszul. Fogy az energiám, a figyelmem és az erőm. Így a régi lendület már  messze szállt és bizony sok embert bántok meg a hiányával. Az én apró ölem amibe régebben a világ belefért szűkülni látszik. Ahogy az életterem és az időm is egyre jobban elfogy. Csak ilyenkor érzem igazán, hogy mennyire összementem.
A beszélgetések sem a régiek. Sok a szomorúság és a keserűség mindenkiben. Már nem visz minket a világmegváltás felé a lendület. Helyette önvádakat sorjáznak szavaink, elmulasztott tetteket és szorongást, hogy vajon eléget tettünk- e a vállalt feladatainknak?
Tetszik vagy sem, erősen érződik a hangulatunkon a magyar lét. Az elmarat barátok pedig sajnos nem ritkán a politikai nézet különbségeknek estek áldozatul. Szomorú. hogy sokan úgy érzik, hogy választaniuk kell az ideológiai hűségük és a szívük között.

Ma a a facen olvastam ezt a verset és bizony hihetetlenül illett a saját gondolataimhoz.
Ezért elhoztam.

Weöres Sándor: Ki minek gondol, az vagyok annak…
Ki minek gondol, az vagyok annak…
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra: 
Te vagy magad, ki e jelet vonja.
S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,
Mert fénye-árnya terád sugárzik.
Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
Rajtam látsz törvényt sajátmagadról.
Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.
Szemem tavában magadat látod:
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.

5 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

Szívemből írtál, mint oly sokszor. Érdekes, reggel akartam írni neked, hogy hiányollak, erre egy más térben, más helyen megtalálom a bejegyzésed.Ezt az erőm elfogy én is érzem, engem ez a betegség most nagyon elkapott. Mindenféle mellékhatásokkal, remélem lassan ezek is útra kelnek, ahogy javulok (bár hétfőtől már munkaképesnek nyilváníttattam, addig három napom van még). Érdekesek ezek a párhuzamok, az ember mindig rálel valahol egy neki szánt üzenetre, igaz a vers. Ölellek

Andrea írta...

Jaj de rossz volt - így ismeretlenül is olvasni ezt a sorodat "...Ahogy az életterem és az időm is egyre jobban elfogy."...
Sajnálom, hogy ilyen gondolatok jönnek elő benned.....((((
Kívánom sok szeretettel - és ez Holdgyöngy - Anikónak is szól! - minnél előbb jöjjetek rendbe!!

Hinned kell a boldogság lehetőségében,
hogy csakugyan boldog légy.

Az vagy,amit gondolsz,
és csak azt tudod elgondolni,
amiben hiszel.
Ne gondolj a hanyatlásodra,
mert bekövetkezik.
Ne gondolj a veszteségre,
mert veszteségek érnek.
Ne gondolj a szomorúságra,
mert lelked sötétségbe borul.
Ne gondolj a rosszra, mert a mélybe taszít.

A jó gondolat: ajándék, szárnyalás,
magasba vágyódás, felemelkedés.
Élni csupán a Iegtisztább vágyak
szerint érdemes.

Attól függően, hogy
vágyaink keserűek vagy édesek,
fanyar vagy boldog lesz az életünk.
Képzeld el,amit kívánsz,
és kívánd, amit elképzeltél.

A boldogság vágy,
a képzelet, hit,
a cselekedet megvalósulás.
(Tatiosz)

Éva írta...

Jó kis gyűjtemény az ott fenn! :-)

Györgyi írta...

Köszönöm a gyönyörű verset.Nagyon szeretem Taitoszt.
Szívmelengető olvasni. Ami a rossz hangulatot illeti? mostanában nem alakulnak jól a dolgaink. Emiatt sokat szomorkodom és sajnos nem az én kezemben van a változtatás lehetősége. Azért igyekezni fogok mielőbb szebbeket írni és gondolni!
Köszönöm kedves soraidat. Igazi ajándék.

Györgyi írta...

Néha egy egy hobby túl nő az emberen. Így vagyok én a bögrékkel. Mindenhol találsz belőlük a lakásban. Annyira, de annyira szeretem őket és valahogy sose unom meg a gyűjtésüket. Ahányszor a kezembe veszem a kedvenceket, annyiszor mosolyodom el. Olyan ez, mint egy mosoly töltekezés. Mindegyikhez fűződik egy kedves emlék egy jó történet, egy igaz barát, vagy egy szép álom.