2014. december 19., péntek

Karácsonyi lista



Ki ne kapott volna már agyvérzést a saját, vagy a szerettei karácsonyi listájának teljesítésétől?
Részemről évről évre arra törekszem, hogy csökkentsem a listán szereplő tételek számát. Ennek egyenes következménye az is, hogy az ünnepi előkészületekkel töltendő időt is igyekszem minimalizálni, vagy legalább a teljesíthetőségét  reálissá tenni. Mondanom sem kell, hogy ez a vendégek számának drasztikus csökkenéséhez vezetett. Szóval spórolunk. Főleg energiát. Mivel azzal állunk a legrosszabbul. Ennek idei hozadéka az, hogy a megszokott karácsonyi ebéd és vacsora- vendégeink kissé megfogyatkoztak. Így a menüsor és a mennyiség is sokkal szerényebb lesz. Egyszer ezt is ki lehet próbálni! :o)
Ráadásul az ajándékozás is más értelmet kapott. Rendbontóan az egymásra szánt idő kap most főszerepet és nem az ajándékok. Persze így is bőven túllőttem a lányoknál a megengedett ajándék mennyiségen. Na mindegy is, hisz ameddig itt vagyok, addig tudom csak őket kényeztetni. Utána pedig mély nosztalgiával lesz mire emlékezniük. Ez is egy fajta örökség. A szeretet és a kényeztetés képessége az, mit rájuk hagyok.
Tehát a kaja kérdés a listámon kipipálva és az ajándékozás is. Na akkor mi van még? A díszítést már advent ürügyén elkészítettük, tehát ezt is kipipálhatom. Kivéve a fa díszítést, de azt a gyerekeink csinálják. Ma még egy utolsó nagymosás az ünnepi terítők, szalvéták és némi dekorok felfrissítése a cél. Tehát mindjárt ez is meg van. A karácsonyi kaja bevásárlást is ma megcsináltam, így már csak a kenyeret kell majd akkor megvenni!
A listám legelső helyén szereplő cím:
Szeretteinknek írni egy két megemlékező sort.
Ez még folyamatban van. Mindennap haladok egy kicsit, mert egy két név mellé kerül az oly hőn áhított teljesítve jelzés.
Fájdalmas de elengedhetetlen szokásom, hogy szenteste napján kimegyünk a temetőbe. Ezt most kissé előrébb hozom, mert már nem bírok egy nap alatt mindent. Így vasárnap megyünk Anyáékhoz, életem első nagy szerelméhez , a Mamáékhoz és lassan feledésbe merülő rokonokhoz.. Vettem nekik is pici fenyőt apró fényes égőkkel és sok sok mécsest is viszek.. Egy fehér angyalt is viszek nekik . Ő lesz Ábris angyala. Szombaton elvisszük a máltaiakhoz a szeretet csomagjainkat. Remélve, hogy a megfelelő helyre kerülnek majd! Ami nekünk semmiség az másoknak fontos lehet. Néhány meleg pulcsi, takaró, élelmiszer egy- két könyv. Néha olyan kicsiny dolgokkal lehet széppé tenni a napot. Semmiből sem állt egyberakni ezeket az apró dolgokat. Ráadásul tudom, hogy régebben ennél sokkal többet tettem ilyenkor. Emiatt bánt a lelkiismeret, de be kell látnom, hogy ma ennyi telik tőlem, tőlünk. Ami fáj az az, hogy a lányok mindebből semmit sem vettek át a saját karácsonyi listájukba. Igyekszem tiszteletben tartani, hogy az ő listájukat az ő igényeikhez alakítják majd, ami nem feltétlenül összehasonlítható az elődök igényeivel.  Hiszem, hogy idővel beérnek majd és akkor önzetlenebbek lesznek és figyelmesebbek mások iránt!
Szóval még egy két nagy nekirugaszkodás vár ránk és lassan a listánk végére érünk. Ahogy az év is a végéhez közeledik már. Jövőre új célok , új listák lesznek és új dicsőséges kipipálások.

2 megjegyzés:

Mamka írta...

Most olvastam Évánál : "Arra kell törekednünk, hogy minél egyszerűbb legyen minden. Ami komplikált, azt komplikált fenntartani, működtetni, minél több részből van, annál hamarabb elromolhat."

( Böjte Csaba)

Annyira IGAZ!!!!!

Györgyi írta...

Drága Mamka!
Köszönöm az idézetet. Áldott Karácsonyi Ünnepeket kívánok és
Boldogságban egészségben gazdag új esztendőt!