2014. december 9., kedd

Kishercegem

Ábris 23  hetesen.



Ma végre találkozhattunk Ábrissal. Fantasztikus élményben volt részünk. Azon kaptam magam, hogy alig látok a könnyeimtől. De nem ám valami romantikus érzelgősségből, hanem a megkönnyebbüléstől. A saját szememmel láthattam, hogy a feje pont akkora amekkorának lennie kell. Végtelen fájdalomként hasított belém a sok sok évvel ezelőtti kép, amikor Zozi képein felfedeztem, hogy a buksija mennyire nagyra nőtt. Aztán az is egy csoda ahogy Ábris folyamatosan cumizza az ujjacskáját a Mamája pocijában pont úgy ahogy anno Annaso tette. Zozó érdekes módon nem csinálta ezt. Később a születése után sem.
Lenyűgöző volt az az időutazás, ami a múltat a jelennel összekötötte.
A csoda pedig tovább folytatódik. Leánykérés Luca napján Párizsban lesz. Remélem a költői helyszín varázslata a kapcsolatuk meséjére pozitív hatást gyakorol majd. Bár, minek tagadjam Kedvesnek és nekem 29 évvel ezelőtt ugyanezen a napon a kaposvári színház épülete és díszletei  álomittas színhely volt. Az idén a gyerekek Párizsban ígérnek egymásnak hűséget, szerelmet, boldogságot. Mi pedig a hálószobánk ajtajában a fagyöngy alatt újítjuk meg a szerelmi fogadalmunkat. Valamiért azt hiszem, hogy a mi helyszínünk sokkal meghittebb, szerelmetesebb,  mint a festői Párizs.
Eltelt 29 év, de a szerelem még ma is örök. Az unoka utódként születendő Kisherceg  igazi csoda ajándék mindannyiunknak. A kis pasi még meg sem született, de már most megríkatja és elbűvöli a körülötte élő női szíveket. Ráadásul mindezt egy törpe nő utódaként teszi . Úgy tűnik, hogy a szerelem varázslata még ennyi év elteltével is csodás gyerekeket képes teremteni. Hercegek és hercegnők, törpék és óriások mind mind egy mesében szerepelnek.
Higgyétek el az ilyen történetekből születtek évszázadokon át a tündérmesék.

Ezt a verset pedig nagymamaként ma kaptam. Egyértelmű igazolása ez annak, hogy tündérek és mesék még ma is vannak.
Hálával tartozom az életnek azért, hogy ennyire sok szépséggel kényeztetett.

Születésnapodra
Kicsi gyermek voltál, de már felnőtt lettél.
Az élet bajos gondjaiból szinte mindet legyőztél.
Te angyalnak születtél, vagy ezt csak én látom?
Két szemedben mindig a megértés ragyog.

Légy mindig vidám, légy mindig kedves,
Maradj meg nekem, csak nekem ilyennek.
Légy mindig őszinte, légy mindig szerelmes,
A bánat az életedet messze elkerülje.

Bár lehet, hogy túl sok mindaz, amit kérek.
De a lényeg, légy nagyon boldog, ez minden.

19 megjegyzés:

VRJúlia írta...

:)

VRJúlia írta...

És ismét megható.

Györgyi írta...

Juli! Olyan sok szomorúság vesz körül mindannyiunkat, hogy az adventi iőszakban még nagyobb szükségünk van a szép és megható erőt adó igaz történetekre.

Éva írta...

Boldogság történet! :-)

Rozsa T. (alias flora) írta...

Képzelem, milyen izgalommal várjátok! Az echográphia nem létezett abban a 37 évvel ezelőtti katonai kórházban Ny-Berlinben, ahol az enyém született. Nekem a felerősített szívhangok jelentették a konkrét, önálló, "hallható" létezését...

Katici írta...

Milyen csodálatos a technika, hogy már a mama pocakjában is láthatóvá teszi a kis jövevényt. Nagyon jó érzés lehet.
Szeretem a tündérmeséket :)

Györgyi írta...

Néha nem olyan szépek a történetek, mint amilyennek látni akarjuk őket. Talán ébren álmodunk mikor meséljük őket. Kicsit most így érzem a mesémet. Bár minden szava igaz, mégis könnycseppek gyűlnek a szemem sarkában.

Györgyi írta...

Eleinte így volt. Ahogy közeledik az idő és egyre valóságosabb lesz a történet, úgy nő bennünk napról napra a szorongás.
Csak a mesehősök sorsa mindig happy end. Mi emberek gyarlók, esendők és mulandók vagyunk.
Sokkal könnyebb a szépségekről írni, mint a mögöttük és bennünk lévő szorongásokról. Semmi sem csak fekete és fehér. Főleg a női lélek nem az.

Györgyi írta...

Én is szeretem a meséket. Írni talán kicsit jobban, mint mesélni. Azonban a valóságban csak nagyon ritkán élhetjük meg őket. Ez egy ilyen pillanat volt. Hálás is vagyok érte.

Rozsa T. (alias flora) írta...

Ha lehet (!), ne szorongjatok, kedves Györgyi! Főleg a kismama ne szorongjon. Tudom, nem könnyű, de tereljétek más irányba a szorongó gondolatokat. Bízzatok, a sorsban is, meg a jövendőbeli unokában is, aki nagyon meg akar veletek ismerkedni!

Holdgyöngy írta...

S külön köszönet, hogy megosztottad velünk e tündérmesét!

Holdgyöngy írta...

Kedves a címlap angyalod!

Györgyi írta...

A kismamának nincs oka az izgalomra. Erre való a család, hogy megvédjük ettől. Idővel a dolgok a helyükre kerülnek.


Vénember írta...

:-)

Töprengő írta...

Sok örömöt a fiatal és kicsit korosabb szerelemvallóknak egyaránt!

Katalin írta...

ez egy csoda
csodálatos csoda
annyira szeretem, mikor írsz róluk:) felidéződik bennem amikor mi vártuk Bogit :))az első szívhangja a telefonomon van, mert azt vitte be magával a vizsgálatra anno, (még ma is bőgök rajta:)):))
ez a legcsodálatosabb Karácsonyotok...


meg lesz majd a következő a kb féléves Ábris a fa alatt:)))
meg a következő


meg

a
:)

Györgyi írta...

Mi is hasonló szépeket és jókat kívánunk Neked!

Györgyi írta...

Még kicsit ügyetlenül és idegenül mozgok ebben az új csoda világban, de igyekszem élvezni és tanulni. Gondolom a jövő karácsony már valóban nagyon más lesz . Kíváncsian várom az új életünk minden pillanatát.

Éva írta...

Olyan jó, ahogy cumizgatja a kis ujját.:-)
Tegnap nem hiába nyitottam ki a postaládámat! Köszönöm!