2014. november 30., vasárnap

Törött szárnyú angyal




Nyálkás nyúlós reggelre ébredtünk. Olyan igazi ágyban marasztaló nap ígérkezett. Az agyam minden sejtjében követelte a lustálkodást. Mégsem engedtem a csábításnak, hisz izgalmas zsúfolt nap várt ránk. Szerettük volna megnézni az oly sokat emlegetett ludakat . Így felszedelőzködtünk és nekivágtunk az útnak. A kocsiban csendesek voltunk. Lekötöttek minket a gondolataink a bágyadt fáradság ott kucorgott a zsigereinkben. Aláfestő zenének Coltrém bársonyos hangja duruzsolt úgy ahogy a parázs szokott a kandallóban. Lassan magunk mögött hagytuk a várost és csendesen suhantak el mellettünk az út széli fák. A táj szürke és lehangoló volt. Illet a belső világomhoz. Érthetetlen hogy mi hajtott erre az útra. Miért volt annyira fontos látni a ludakat? Bár harminchatezer lúd röptét nézni nem akármilyen látvány. Így haladtunk Tata felé. Szeretem ezt a várost. Gyönyörű a fekvése és az öreg tó különösen kedves nekem. Szóval elmentünk , megnéztük, de nem igazán ért útól a katarzis. Túl sok volt az ember a vásár miatt. Én pedig igazából most nem kívántam őket. Akkor jogos a kérdés, hogy miért a vásár idején mentünk? Mikor kitaláltuk jó ötletnek tűnt. Ráadásul az idén már nincs több szabadnapunk. Sok a teendő milliónyi program és kevés a lendület. Összehasonlítva az eddigi adventi időszakaimat most valami más van. Olyan vagyok , mint egy törött szárnyú angyal. Aztán estére megérkezett az égi csoda is, ami megerősített eme hitemben.
Hazafele jövet betértünk adventi koszorút venni egy régóta kiszemelt üzletbe. Ha arra mentünk gyakran nézegettem a kocsi ablakából a hangulatos kirakatot. Tegnap végre megálltunk ott és bementünk. Olyan volt mint egy tizenkilencedik századból idecsöppent csoda bolt. Bent a finom illatos virágok színkavalkádja összeillett a  kedves tárgyakkal. A két idősödő kisasszony klasszikus gömbölydedsége mesebelivé tette a kicsi üzlet hangulatát. Kuncorásztak közben a kezük egy pillanatra sem állt meg, olyan  bájosak voltak. Csipke hópihék szálltak az üzletben. Manók vigyázták a békét és az angyalok csilingeltek, ha figyeltél rájuk. Természetesen leültem kicsit közéjük. Lassan felengedett bennem a szorongás és a fáradtság. Robi pedig minden szépséget jól megnézett magának. Olyan izgatott volt akár egy kisgyerek. Örömmel jött újságolni, hogy a kertben van egy igazi kis tó, amiben mozdulatlan aranyhalak vannak. Mondtam neki, hogy már elvermelték magukat, azért nem mozognak.
A hölgyektől kaptunk illatos rózsa teát mézzel. Ilyen bolt nincs is több. A kisasszonykák pedig meséltek, csicseregtek kedvesen. A vevőkről , arról, hogy milyen szép időszak ez az életükben, mert ilyenkor a betérő emberek többet mosolyognak. Jó volt hallgatni őket. Lélekmelegedő állomása volt ez a napunknak. Majd egyszer csak Robi talált a kerti áruk közt egy törött szárnyú angyalt. Behozta és azonnal éreztem, hogy rám várt. Kérdésünkre, hogy megvehetjük- e azt mondták hogy Nem.
Ez az angyal nem eladó. Ez az angyal  rám várt. így természetes, hogy vihetem haza, Hisz az enyém. Biztosan álmodom. Gondoltam . De nem. A hölgyek átöleltek egészen  megmelengették a szívemet. Végül nyolckor nem volt mese . Menni kellett! Magunkkal hoztuk az angyalt, a csipke hópihéket, fagyöngyöt hogy legyen mialatt megcsókolni egymást, a rózsa illatát és a hitet , hogy érdemes élni. Ma a  hit gyertyáját gyújtjuk meg este. Együtt lesz a család apraja nagyja és ott lesz velünk a törött szárnyú angyal. Aki titokban megsúgta nekem, hogy így törött szárnnyal is érdemes élni, mert szerethetünk és minket is szeretnek. Tegnap este akarva akaratlan Hitet kaptam ajándékba. Talán azért, hogy ma tovább adjam Nektek, a gyerekeinknek és magunknak, hogy érdemes még akkor is élni, amikor nagyon nehéz.


27 megjegyzés:

Katici írta...

Lélekmelegedő állomás a bejegyzésed is :)
Köszönöm a HIT-et, amit tovább adtál

natimama írta...

Egy csoda vagy! Nekem. Nincsenek szavaim, hogy kifejezzem, mennyire szeretlek.
Ezt az írást mindenkinek látnia kell. Névvel, vagy, ha nem akarod név nélkül. De meg kell mutatni az embereknek.
Ölellek soksok szeretettel!
Köszönöm!

Holdgyöngy írta...

Nagyon szépen írtál. Ilyen csoda virágbolt nálunk is létezik, aki egy szál virágból költeményt csinál. S a környezete, árui ilyentájt. Kellenek az ilyen léleképítő boltocskák és gazdáik, s olyan is, mint te, aki fogékony ezekre a csodákra.

Katalin írta...

szégyen-nem szégyen: vén érzelgős nyanya vagyok, elbőgtem magam az írásodon...
(hol ez a bolt? )
:))*

natimama írta...

Ne hidd, hogy én bőgés nélkül olvastam végig. :o))

Katalin írta...

:))***

Katalin írta...

a fodrásznál meg láttam a MEGLEPETÉS magazint (amin a Kulka van) és a belsejében Vilmos van:)))

Katalin írta...

az OÁZIS kertészetre gondolok, de nem biztos, jó lenne megtudni azt a boltot

Mamka írta...

Olyan JÓÓÓÓÓÓÓÓ!
Én pedig repedt csésze vagyok, amiből kifolyik kissé a folyadék, de ezért szépen öntözgeti a mellette élő virágokat,mivel a kertben van ez a repedt kis edény. Ha tökéletesen zárna, nem tudna locsolni.:) -nem az én történetem eredetileg, de rólam szól.-

Ilyen kis hibásakat én is mindig megveszek, eléggé furán néznek rám, de már büszkén vállalom.
BELSŐ jelentése is van az ilyen "hibás" tárgyaknak.Pláne egy angyalnak! :)

Töprengő írta...

Örültem örömödnek. Át tudtad adni, sugározni, sok ember élményévé tetted. Ezért vagy Maminti...

Györgyi írta...

Az idei évben hadilábon álltam a hittel. Az adventi időszakban mindig igyekszem feltöltődni a gyertyák erejével.

Györgyi írta...

Elfogult vagy velem, mert annyira szeretsz. Köszönöm, hogy mellettem vagy. Örülök, hogy megoszthattam veletek az örömömet.
Szerintem ez az írás semmi különös. Egy hétköznapi ember vallomása a z ő apró csodájának felfedezéséről. Ilyen mindannyiunk életében nap mint nap előfordul. Én csak leírtam.
Ölellek és szeretlek

Györgyi írta...

Pont arról írtam, hogy ilyen boltok mindenki közelében vannak. Csak kicsit nyitottnak kell lenni az észrevételükhöz. Ez csak rajtunk áll.
Rád is gondoltam amikor írtam. Szerettem volna örömet szerezni neked.

Györgyi írta...

A bolt a XVI. ker-ben van.

Györgyi írta...

Holnap megveszem. Köszönöm, hogy szóltál.

Györgyi írta...

Megpróbálom feltölteni a képeket. Az idei év a törött szárnyamról szólt. Remélem hamar meggyógyul a lelkem.!

Györgyi írta...

Megöleltek a kedves soraid. Köszönöm szépen.

pave írta...

Huú...én beleborzongtam ebbe az írásba. Nekem EZ az advent; a hangulat, amit ez az írási is hordoz. Köszönöm.

natimama írta...

Igen, elfogult vagyok. Vállalom. De nézz csak végig a hozzászólásokon. Nem csak én tartom kivételesnek ezt az írást.

Györgyi írta...

Szívemből adtam.

natimama írta...

Igen. Látom, amit Ti is láttatok azonnal. Ez a kis angyal a Tied.

Györgyi írta...

Annyira, de annyira olyan, mint amilyennek elképzeltem.

Györgyi írta...

Az adventben pont ezt szeretem. Nyitottabbak leszünk egymás hangjainak hallására. Bár egész évben így lehetne!

Rozsa T. (alias flora) írta...

"Olyan vagyok , mint egy törött szárnyú angyal" - írod. De az angyal törött szárnnyal is angyal! S ha angyal, azt jelenti: "halhatatlan"...
Sok szépet kívánok neked, nektek!

MókusSzemmel írta...

Köszönöm, hogy megosztottad ezt velem is, olyan jól jött most megfáradt lelkemnek a HIT :)
S jól mondja Rozsa T. az angyal törött szárnnyal is angyal, s ennek a világnak angyalokra van szüksége!

Györgyi írta...

Az angyal és az ördög is bennünk van. Ahogy a halhatatlanság és a mulandóság is. A törött szárny jelenléte bennem a mulandóságra helyezi egyre jobban a hangsúlyt. Fogy az erő és a jóságra való hajlam is vele együtt illan el.
A lehangoltságot egyre nehezebb derűvé változtatni.

Györgyi írta...

Alföldi rendezte az Angyalok Amerikában c darabot. Bár sok szinten értelmezhető a darab számomra mégis a legfontosabb mondandója az volt, hogy az angyalok köztünk bennünk élnek. Mindenkiben ott laknak. Csak nem figyelünk rájuk eléggé.