2014. november 6., csütörtök

Supervizor



"
szupervízió a leghatékonyabb szakmai személyiségfejlesztő módszer a szociális, pedagógiai, profit és nonprofit területen. Célja a hivatásbeli személyiség kompetencia fejlesztése." 
Wikipédia

Mivel megfeneklettem úgy a magán szférámban, mint a munkámban, így törvényszerűnek láttam a segítség kérést. Nem volt mit tenni felhívtam egy szupervizor kollégát. Gondoltam időszerű a kontroll pontok kihelyezése.  Jót tesz az ilyen beszélgetés a hivatásgondozásnak is és a saját mentális állapot  javulásának is. Az ilyen beszélgetéseken mindig szembesül az ember azzal, hogy mennyire gyarlón  csúszik meg . Hiába minden odafigyelés a szubjektív személyi oldal néha kitör a korlátai közül és olyankor magával sodor olyan dolgokat is amiket nem szabad. Tehát nem árt, ha időről időre belső vizsgálatot tartunk. / Ez most országosan is nagy divat. Vizsgálódni./ Na mindegy. Szóval nagyon élveztem a megszokott hang jelenlétét. Csipkelődő megjegyzéseit amikkel nem durván jelezte, hogy"látlak csibész". Keveseknek adatik meg az a tehetség, hogy ki nem mondott gondolatainkat előbb megérzik, mint mi magunk. Ő egy ilyen ember. Élvezem a szellemi frissességét és azt ahogy magával ragadja a vele szemben ülő embert. Sokkal többször kellene elbeszélgetni, de mindig megakadályozza ezt az időhiány , illetve a bátorság hiánya. Nem könnyű szembenézni azzal, hogy gyarlók vagyunk és nem keveset hibázunk. A szakmai kérdéseken túl egészen felvillanyozott  közös hullámhossz megélése.
Tudnám, hogy csinálja azt, hogy az energiáival ennyire jól bánik. Ugyanis a szakmában ép olyan jól teljesít, mint az életben. Jelen van mindenütt.,
Ez a jelenlét az ami most igazán hiányzik nekem. Olyan érzés mintha csak félig lennék mindenütt.
A tegnapi beszélgetésben ennek az okait boncolgattuk. Éjjel persze még mindig ezen gondolkoztam, így az alvás csak másodlagos funkciót kapott. Még sem sajnálom az átvirrasztott éjszakát. Reggelre sokkal tisztábban és üdébben keltem, mint azt mostanában teszem.
Minden  szakmában fontosnak tartanám az ilyen emberek jelenlétét.

6 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

Fiam is segítő foglalkozású, 3 hónapot ő is szabadságon volt, lemerült. Mesélte, külföldön erre időnként hivatalból adnak lehetőséget.

pave írta...

Meg szabad tudni, mivel foglalkozol?(talán azok, akik régen olvasnak, tudják, én nem...)

Györgyi írta...

Nagyon régen dolgoztam Németországban. Ott már akkoriban figyeltek arra, hogy a kiégés veszélyeit, ha lehet pihenéssel oldják meg. Szomorú, hogy mi még ma sem ismertük fel ennek a problémának a jelentőségét. Igaz az egész mentálhigiénés szakma nincs kellően megbecsülve. Sajnos ez az itt élő emberek állapotán is egyértelműen látszik. Ez a probléma azonban nem új keletű, hisz nem véletlen mondják busouó nemzetnek a magyart. Szélsőségeinkhez az is hozzá tartozik, hogy vigadni is ekkora elánnal tudunk.

Györgyi írta...

Segítőként dolgozom.

Holdgyöngy írta...

A lényeg lemaradt: jobbulást, s hiszek benned!.

Györgyi írta...

Köszönöm.