2014. november 5., szerda

Nevek,ablakok, történések



Zárva vannak az ablakok, ajtók és valahol mélyen jó magam is bent rekedtem. Bármennyire igyekeztem talpon maradni . Nem sikerült. Csúfos vereséget szenvedtem, aminek leginkább a testem látja kárát. Kicsit sem lepett meg az, hogy szinte terror támadást intézet ellenem ez a rusnya test. Kiterített, leterített szó szerint. Kiterített úgy, hogy három hétre odaszegezett mozdulatlanságba görnyesztve az ágyba. leterített , hisz képtelen vagyok tovább harcolni, hiába is szeretnék. Az egész test erről mesél. Görcsök, gyulladások. Elfojtott dühöm megtestesülései. Haragszom magamra, mert képtelen vagyok nem harcolni. Pedig most erre lenne szükség! Belátni azt, hogy vannak dolgok amiket nem változtathatok meg. Ráadásul azt sem ártana tudomásul vennem, hogy a világ bűneiért nem egy személyben vagyok én a felelős. Sőt vannak olyan dolgok amiknek a megoldásához időre, türelemre van szükség. Szóval és tettel most tehetetlen vagyok és ezt nehezen viselem.
Elbújtam a csukott ablakok mögé és vergődve várom, hogy mikor nyílnak végre ki.
Hátul a szívem mélyén tudom, hogy nekem kell kinyitni őket, de valami  még sem engedi, hogy így tegyek. Leginkább a mélyen zsigerekben gyökerező dacosságom akadályoz a jobb belátásra térésemben. Olyan mintha saját magamon akarnám leverni az összes kudarcot ami az elmúlt két évben ért.
Vannak jó dolgaim is. A barátaink teljes odaadással mellém álltak. Próbálnak szerényen, türelmesen nógatni, ösztönözni a megbocsájtásra. Ráadásul Kedves is minden gyógyító szeretetével mellettem áll. Lányaink is igyekeznek végre kicsit felnőni.   Derekasan teszik a dolgukat, több kevesebb sikerrel. Zozó  sokat van most itthon. Anka pedig a maga módján szintén igyekszik felnőni. Kénytelen is, hisz Pocak Benő elég jól ösztönzi erre. Benőnek mára már van igazi neve. Ábris Szilveszter lesz. :o) Boldog vagyok, hogy Ábrahám nevét kapja a kicsi. Aranyosan zajlott a névválasztás szertartása. A gyerekek és mi is mindennap listát írtunk a tetsző nevekről. Ez azt eredményezte, hogy a túlkínálat káoszba torkolt. Leginkább a gyermek apjának nem tetszett semmi. Látván, hogy ez padhelyzetet teremt azt javasoltam nekik, hogy keressenek egy olyan egyedi nevet ami kellemes élményt ébreszt mindkettőjükben és az apa önimádatát is vegyék figyelembe azzal, hogy a második névnek kapja meg a kicsi az ő nevét.Mivel a vezetékneve nagyon gyakori, ezért szerettek volna kicsit egyedi hangzású keresztnevet választani. Végül megtalálták a legmegfelelőbbet. Ankának annyit mondtam, hogy minden névnél figyeljen a baba belső hangjára. Ha jól figyel, akkor a kicsi megsúgja majd, hogy neki melyik tetszik. Azt gondolom, hogy a gyerekek tudják, hogy nekik mi a jó.
Szóval ezen a feladaton is túl vagyunk.
Mindennap teszünk egy apró lépést. Még az sem baj, ha nem mindig tudjuk pontosan, hogy merre megyünk. Előbb utóbb úgyis megtaláljuk a helyes irányt.
Amint odaérünk vége lesz majd a testi bajoknak.
Addig pedig mondogatom magamnak, hogy csitt, türelem, csak csendesen!

11 megjegyzés:

Mamka írta...

Magadnak kellene megbocsátani????
Nagyon tetszik a Kicsi neve!!! Milyen okosan,bölcsen adtál tanácsot a névválasztásban!!!!!

Györgyi írta...

Igen.

Katalin írta...

Jajistenem, nekem fáj, amikor ilyeneket hallok rólad,
annyira szeretném, ha át tudnád ölelni végre MAGADBAN azokat a tulajdonságaidat, amiken szerinted még korrigálni kell!!♥

Ma épp azt tanultam, hogy csak úgy lehet változtatni a hibáinkon, ha nem dugjuk el, nem veszünk magunkra álarcot, hanem olyanok vagyunk amilyenek.Ezért jó meglátni a másikban, hogy ő most pont ezt teszi, és csak akkor tudunk segíteni neki, ha nem támadásként érint meg bennünket az ő tette, nem bántalomként, hanem az értelem erejével az ő - és a mi - lelke épségéért és megtartásáért reagáljuk le a dolgokat. ...

Nem hiszem, hogy kudarcaid lettek volna az elmúlt két évben, egyszerűen feladatokat kaptál, te meg már épp leülnél, pihenni...Hát "c'est la vie", hiába dacolsz ellene :))))))))

vicceltem,

nagyon tetszik a kicsi neve, Ábrahám (sokaság atyja), imádom, az Ábris pedig a legtündéribb kisfiú név

Rozsa T. (alias flora) írta...

Kedves Györgyi, én is csak annyit mondhatok, hogy légy magaddal kicsit kíméletesebb!... Bár nem tudok a soraid mögött mindent elolvasni, de sejtem, hogy nálad az akarat legalább olyan fontos, mint a fiamnál (a hónap végén, 28-án lesz a születésnapja); ő is azt hiszi, hogy az akaratnak végül mindig győznie kell. Annak azért örülök, hogy sokat beszélgethetünk...
Jobbulást kívánok, szeretettel.

Holdgyöngy írta...

Ahogy olvastalak megjelent előttem egy huncut, mosolygós kisfiú pofija. Ő lesz Ábris. Most nagyon nehéz lehet neked, de bízom benned, s az állapotodat érzem nagyon. Átérzem. Dacosság, társak vagyunk benne.

VRJúlia írta...

Minden jót!
Néha be kell csukni az ablakokat...és ott bent lenni. Addig, amíg értelme van. Aztán szép lesz a nyitás:)

Györgyi írta...

" C'est la vie"
Nem dacolok ellene.

Györgyi írta...

Jól látod. Az akarat a legjobb társam az élettel folytatott párbeszédemben. Beszélgetni pedig nagyon szeretek. Gondolom így van ezzel a fiad is.

Györgyi írta...

Nem véletlenül kedveljük egymást. Kellenek a közös pontok!

Györgyi írta...

Általában nyitottan élek. Néha mégis jól esik kicsit a saját dolgaimmal magam lenni. Csak tőlem meglehetősen szokatlan a zártság. Sok tényezősek ezek a dolgok. Igazad van a nyitás öröme mindig megigéző. Ahogy idősödöm egyre többször érzem, hogy a csend is ilyen fontos.

márti írta...

Na épp ezt szerettem volna írni, puszi! Ezt az utolsó mondatrészecskét. Ölellek Györgyi, minden rendben van, hisz tudod. Nem kapunk többet annál, mint amit bírnánk. Annak pedig igenis oka van, miért is kapjuk. Így hát... aktív pihire föl :-)

Öleléééééés!