2014. november 25., kedd

Habzsidőzsi


Adventre készülődve elmaradhatatlan gondolat a spórolás. Mindenre és mindenkire jusson mindenből elegendő. De mire is kell jutnia? Hát ölelésre, jó szóra, odafigyelésre, szeretetre, Ha jól sejtem ezek ingyen vannak. Tehát a legfontosabbakra biztos, hogy jut elég.
Aztán ott van az ajándékozás őrület. Hát erre kell spórolni! Talán ezt is lehet kicsit ötletesen. Nekem az idei ötletem az, hogy senkinek sem veszek direkt ajándékot. Egymást kapjuk ajándékba. Méghozzá úgy, hogy mindenki egy közös programot kap tőlem. Már ezen a hétvégén indul a varázslás. Ugyanis  elmegyünk a tatai vásárba. Ami önmagában nem lenne akkora kunszt, de ha 36 ezer lúd röptében gyönyörködhetünk, akkor az már nem akármilyen klassz program. Anna imádott Párizsába mehet. A család apraja nagyja segíti ebben, így végre teljesül az álma. Zozót Sopronba visszük és onnan csak egy ugrás Bécs és az ő feledhetetlen fényei. Ő erre vágyik. Kedvesem Scrabble-t kap és sok- sok közös játékban töltött időt. Én két nap csatangolást kapok Kedvessel a Vörösmarthy téri vásárba és egy Kaláka koncertet.
Amire viszont valóban spórolni kell az a két ünnep közötti vendégjárás. Rengeteg süti és sok sok finomság lesz. Sajnos nem adják ingyen. De olyan jó együtt lenni a szeretteinkkel és közben finomságosakat enni, inni. habzsidőzsisen élni. Legalább karácsonykor.Imádom megtervezni a menűsorokat és nézni, hogy mennyire ízlik a többieknek . Ráadásul ahogy öregszem nem tagadom, hogy egyre több morgással készülődöm, mert sok az itt fáj ott fáj nyűg a testemben. Mégis azt mondom megéri. Annyira jóóó ez a készülődés.
Na és akkor még nem is meséltem a pattogatott kukoricás filmezésekről. Jaj ezek a nagy kedvenceim.

Ilyenkor közösen megnézünk egy filmet és utána megbeszéljük. A kicsikkel mesét nézünk az idén diavetítés lesz a A kis fenyőfáról, így mindenki talál kedvére való programot. Nekik a film alatt egy tálba frissen pucolt mandarin és narancsot készítek. A különösen édesszájúaknak pedig karamellizált dióval és forró csokival kedveskedem.
Szóval a nagytakarítás, ablakpuceva már kész. Jöhetnek a szerelmetes ünnepek. Már nagyon várom őket.

11 megjegyzés:

Mamka írta...

"a nagytakarítás, ablakpuceva már kész. ." Miiiii? jaj,nekem. Lehet,hogy megint koszos ablakos ünnepünk lesz? Úgyis sötét lesz.:)

Györgyi írta...

Nekem könnyű. Mivel az ablak alsó tíz centijét érem csak el, így Robi pucolta meg őket. A nagytakarítás pedig karácsonyra már nem is fog látszani. Csak szokás az egész. Márpedig a szokások arra valók, hogy betartsuk őket, vagy ne! Különben is igazad van. Sötét lesz és sok sok öröm. Senki se fogja az ablakokat vizslantani. :)))

Rozsa T. (alias flora) írta...

Sok mindenre felfigyeltem a gazdag programsorozatból! Én előreláthatólag nem itthon karácsonyozok, se nem szilvesztererezek... Igy nyugodt lélekkel hagyom az ablakokat eredeti állapotukban, annal is inkább, mert két irányban halad pont előttük megállás nélkül a forgalom... Szép ünnepeket előre is, Györgyi!

Holdgyöngy írta...

Nagyon hangulatos a fejlécfotód!Te, Györgyi, nekem valahogy se hangulatom, se készülődésem nincs. Szégyellem magam , mikor olvasom a blogokat. Baj lehet velem, vagy ez depresszió? Vagy csak annyi a más, de akkor is már nekiállhattam volna, de valahogy nem.Amit leírtál a családoddal az csodás!

natimama írta...

Szóval habzsidőzsi, meg Kaláka koncert? Az jóóóóó! Már aszittem, hogy...

De azért december közepét se feledd!

Györgyi írta...

Az ablak tisztogatási mánia arról szól, hogy mi is forgalmas út mellett lakunk és egyszerűen piszkosak voltak. Muszáj volt letakarítani őket. Robi pedig most ért rá.Örömmel olvasom, hogy nem leszel otthon az ünnepek alatt. Kívánom, hogy szép hangulatban teljenek majd az ünnepek! Addig még rengeteg idő van és ahogy eddig megismertelek biztosra veszem, hogy csodás dolgokat csinálsz még.

Györgyi írta...

Nem hinném, hogy depressziós lennél. Inkább fáradtnak érezlek. Joggal vagy az. Nehéz év van mögötted. Kezdődött a fiad betegségével, majd édesapád halálával folytatódott és a te betegséged és műtéted is nehéz lehetett. Pihenj sokat! Az ünnep egy fenyőág mellett is ünnep. Sőt attól az ha nem hajszoljuk agyon magunkat. Én ebben a témában kényszeres vagyok. Valamiért erre az ünnepre szeretném összpontosítani minden szeretetemet. Régebben még otthonokba is látogattam és misszióztam is, de mára elfogyott az erőm. Így örülök ha a szeretteimről gondoskodtok. Fogy az erő az energia. Ez az élet rendje. Ne bánkódjunk ezen! Lesz még olyan amikor én is csak ücsörgök majd ilyenkor és nem csinálok semmit. Bár azt hiszem nem fogok tudni megöregedni. Előbb elmegyek.Azért kezdem már el ilyen korán a készülődést mert nem bírom, szusszal a feladatokat. Azonban minden ünnepen hálát adok az Istennek, hogy még hagy élni és a szeretteimmel lenni. Csak azok tudják igazán értékelni az életet, akiknek beláthatóan nem jut sok belőle. Bár én még ebben is szerencsés vagyok. A betegségemhez képest sok évet élhettem meg. Talán emiatt örömködöm ennyit karácsonykor! Az igazat megvallva ebben a hónapban egyfolytában ünneplünk. Szülinap megismerkedési évforduló. Csupa csupa szeretet pillanat. Ráadásul ilyenkor van a legtöbb munkám is.
Anikó ha fáradt vagy öleld meg magad és hagyd, hogy mások is ezt tegyék! Fel fogsz töltődni az energiával. Ölellek.

Györgyi írta...

Ismersz Kincsem. Olyan vagyok , mint a fönix madár. Hamvaimból támadok fel és égek tovább ezerrel. Kaláka pedig a gyufa ami lángra lobbant. Neked meséljem? Úgyis tudod érzed az összefüggéseket.
December közepe pedig csak a miénk!!!!! Le nem mondanék erről az öröm ünnepről!
Millió pusza.

natimama írta...

Csatlakozom Boróhoz, ölellek én is soksok szeretettel!
Hidd el neki, hogy az ünnep, fenyőág mellett is ünnep! Saját tapasztalásból tudom.
Pihenj sokat, és kívánom, hogy találd meg, akitől/amitől feltöltődsz!

Katalin írta...

ha mentek a ludakhoz, ne felejtsétek otthon a távcsövet, mert messze vannak a tó közepén: be lehet ugyan gyalogolni sokáig, de a vásár idején nem engedik zavarni őket


szép Adventi időszakot kívánok szeretettel

Györgyi írta...

A látcsövet nem felejtettük itthon, de a fényképezőgépet igen. Bár erre már azt lehet mondani, hogy talán nem véletlen, hisz tudjuk mennyire imádok fotózkodni. :-)