2014. november 17., hétfő

Fények, árnyak, vallomások




Ha lassan is, de  kicsit enyhül a betegség . Végre vannak olyan pózok, helyzetek amikor nem gyűr maga alá a  fájdalom. Értékelem is.
Szombaton Zozó meghívott minket ebédre. A pici lakásban négyen pont elfértünk. Meleg színek, hangulatos New York képek , pislákoló mécsesek adták meg az együttlét alaphangulatának szépségét. Az ebéd fenségesre sikeredett. Apa mellénye öt számmal nagyobbra duzzadt a büszkeségtől. Az ő kicsi lánya lám lám milyen nagy lány már. Igazi házitündér lett belőle.A csoda mégsem a díszletben volt hanem a családunkban. Egyszer régen amikor megálmodtam, hogy milyen is egy igazi család valami ilyesmit képzeltem el. Csak azt nem tudtam, hogy ezek a gyönyörű álmok csak egy nagyon röpke pillanatra lehetnek a miénk. A valóságban nem ilyen meseszép az élet. A hétköznapok szürkesége nyomasztó tud lenni és néha elviselhetetlen. Pici lányunk azonban elővette a varázspálcáját és varázsolt nekünk egy csodás családi napot. Olyat, amiben nyoma sincs semmi rossznak, szomorúnak. Még  a zenét is tökéletesen eltalálta. Dzsessz szólt andalítón , Végre békésen beszélgettünk. Mostanában valahogy nem igazán sikerült egymásra hangolódnunk. Az új családtag nem  szeretne beilleszkedni a családunkba. Sok a nézeteltérés és az ezzel járó szomorka. Nem ilyennek képzeltem el a boldog nagycsaládi életet. Talán pont emiatt volt annyira nagy öröm a közös ebéd. Valahogy összezártunk és megnyugodtunk egymás szeretetében. Bennem kicsit alább hagyott az érzés, ami egy idő óta folyamatosan szorongat, hogy elrontottam valamit a nevelésükben. Ahogy ott nyüzsögtek körülöttünk a lányaink, szépek, kedvesek, csodával teltek voltak. Pont olyanok, mint egy megelevenedett családi mesekönyv álomszereplői.Idill volt, béke és összhang. Végre megint Maminti voltam, Zozó Csingling, Anna királylány, Apa pedig Geppetto mester, aki szeretetével életet teremt. Estére kicsit elfáradtunk és visszazökkentünk a saját életünkbe. Csak mikurkát másként. Boldogabban, elégedettebben és örömtelibben.
Vasárnap pedig nekiláttunk az adventi előkészületeknek. Egyáltalán nem meglepő, hogy nem tetszett már a drapp, barna, világoskék kompozíció. Hirtelen túl hidegnek éreztem. Már nem akaródzott a téli hideg nyugalmat a szobába varázsolni. Helyette meleg bársonyos zöldek, pirosak, bordók lettek. Sok sok mécsest gyújtottunk. A ház  összes rejtett zugaiban pislákolt egy- egy pici fény. Szükségünk van a fényre, otthonosságot teremtő erőre.



                                                            Melegedős sarkunk ilyen lett.

15 megjegyzés:

Éva írta...

Nagyon szép, így kellett lennie!

Györgyi írta...

Öröm volt ez a nap. Nem bánnám, ha sok ilyen lenne!

Rozsa T. (alias flora) írta...

Jól esnek az ilyen családi összejövetelek! Felmelegszünk egy időre általuk.

Holdgyöngy írta...

Hogy olvas az ember? A szomorka részt átugrotta a szemem, mikor visszaolvastalak, látom ezt kihagytam. Véletlenül? Örülök, hogy minden jó lett végül. Én úgy érzem Ábris jó helyre készül megérkezni.

Györgyi írta...

Tartalékolni sem árt ebből a fajta melegségből. Különösen fagyos télnek nézünk elébe.

Györgyi írta...

Remélem így lesz!

Györgyi írta...

A mai párkapcsolatok jövője annyira bizonytalan, hogy bizony nem lehet kiszáűmítani, hogy a kicsik mire is érkeznek. Sajnos én nem látom ilyen optimistán Ábris jövőjét.

Katalin írta...

nagyon szorítok
szívem összes szeretetével az EGÉSZ családnak
nagyon

Györgyi írta...

Köszönjük szépen.

Rozsa T. (alias flora) írta...

Ritka a fény árnyék nélkül: az egyik láthatóvá teszi a másikat... Én mindenek felett hiszek a pozitív példa erejében, még ha nem is azonnali a hatása...

natimama írta...

Ezek a színek! Naugyehogy ezek kellenek! :o))))

Holdgyöngy írta...

A fotók nem voltak tegnap? Igazat adok Natinak, kellettek! A színek, melegek, átölelők.

Györgyi írta...

Én is hiszek benne. Bár az a tapasztalatom, hogy előfordul, hogy egy generációt kihagy ez a jó példa követés. Nálunk legalábbis így volt. Anya nagyon nem hasonlított a szülői mintára. Anna hasonlít anyámra. Én hasonlítok a nagymamámra. Eszerint a logika azt mutatja. hogy majd Ábris hasonlít ránk. :o)
Késleltetett minta követés.

Györgyi írta...

Igen.
Bennük van a tűz melege, a szeretet ereje és a zöld nyugalma, békessége.
Most pont ezekre van szükségünk.

Györgyi írta...

Igazad van. Nem ezek a képek voltak. Ugyanis a képeket tegnap készítette Anna.
Az idei karácsony az ölelésről szól bennem. Így ha ezt az asszociációt indították el benned, akkor jól választottam.