2014. november 21., péntek

Boldogság kergető


Manapság egészen közel kerültem a boldogsághoz. Látom ott repked tarka szárnyú pillangóként az orrom előtt és én mégsem tudom megfogni. Tán nem is kell, hisz a boldogság is szabadon mutatja meg az  igazi színeit. Ha megragadjuk a lepkét, akkor az ujjunkra tapad a finom színpor. Nem marad utána  más, mint egy kopott megtört  vergődő valami, amiről már senki sem tudja, hogy miért is kergette oly nagyon. Most még csak ott tartunk, hogy az orrunk előtt repked. Hihetetlenül könnyed és álomszép. A család szó eleinte nem más mint egy illúzió, aztán a megtett úttól válik valódivá.
A lányok új szokásokat alakítanak ki. Zozó egyre többet van itthon. Anna mindennap gyakrabban ül le egy közös reggelire, vagy csak úgy, mert olyan jó együtt. Robi  megkezdte a szokásos éjjel-nappal dolgozását. Ha végre itthon van, akkor boldogan elnyúl és élvezi a körülötte nyüzsgő életet.Végre jobban vagyok. Van erőm a mindennapokra.
Eltettem a téli sütikhez a megpucolt diót. A kamra polcai feltöltve várják a téli sütés -főzés napjait. Ma megérkezett a csodás illatú és színű pirospaprika. Jöhet a karácsonyi halászlé és káposzta. A gyerekek álma is teljesül. Párizsba mennek Luca napját ünnepelni.  A sors iróniája, hogy mi is ezen a napon mondtuk egymásnak ki , hogy örökre. Ki hitte volna, hogy sikerül megtartani az akkori ígéretet ?
Most rajtuk a sor. Ők kergetik az álmaikat egy lepkehálóval. Remélem megtanulják, hogy már akkor is az övék , ha együtt látták meg és együtt mennek utána! Mindig csak ép annyira megközelítve, hogy össze ne törjék!
Ábris szépen nődögél. Lassan mindene meg lesz. A szobája a párizsi út alatt készül el. Ez lesz a karácsonyi ajándékunk a fiataloknak és az unokánknak.
A mi álmunk pillangója a család. Lassan beérjük reptében , mert megtanultuk, hogy mi kell ahhoz, hogy szabadon szárnyaljon. Sose lesz teljesen a miénk. Mégis mire megtanulunk eggyé válni vele, már el is inalt az élet. Észrevétlenül pillangóvá leszünk és a gyerekeink kezében lesz a hálónk. Álmainkat átadtuk nekik és színeink az ő pillangójuk alapszínét adják majd. A rajzolatot ők álmodják majd rá és a színeket az ő személyiségük színei teszik egyedivé.

2 megjegyzés:

Rozsa T. (alias flora) írta...

Hihetetlen mennyi energiád van, Györgyi! "A mi álmunk pillangója a család" - írod, és ebben benne van örömeid nagy része. Szép befektetés! A fiataloknak szép párizsi utat kívánok!

Györgyi írta...

Remélem szép útjuk lesz! Anna öt éve álmodik erről. Én félek attól, hogy nem elég Párizst látni és megszeretni. A felfedezéséhez több időre lenne szükség. Még a lerohanásához is kevés négy nap. Most így elsőre ennyi jut. Ha beleszeretnek, majd úgyis visszamennek még.