2014. november 1., szombat

emlékezés napja


Generációk adják át egymásnak az életet. A régiek helyébe új emberek születnek. Itt marad nekünk az emlékezés öröme, melynek adtunk az évben egy napot az életünkben. Ez a halottak napja.
Valahogy számomra  keveset ad az, hogy egyetlen napba sűrítsem a szeretteimmel kapcsolatos emlékezéseimet. Így csak egy fölösleges manírnak tartom.hogy így ünnepeljek.
Vagy őrizzük őket minden pillanatunkban  , vagy az egész nem más, mint egy mesterkélt kirakat.
Kérdés, hogy kit hülyítünk vele?
Magunkat?
Családunk élő megmaradt tagjait?
Sikeresen azt hiszem senkit sem sikerül.
A virágosoknak azonban megélhetést ad tehát, ha így vesszük, legalább valakit mégis csak táplál.

Elődeink, szeretteink emlékezete sokkal mélyebben kódolódik. A sejtjeinkben, a szívünkben, a jövőnkben. Abban, hogy mit tanultuk tőlük és hogyan adjuk tovább?!
Erre azonban egyetlen nap nem elég!

http://vimeo.com/65288793


7 megjegyzés:

Rozsa T. (alias flora) írta...

Kezek összefonódása, generációk lánca, túl a halálon is, amíg él az emlékezet...

márti írta...

Nagyon furcsa, mert engem ma nagyon megérintett a nap. S egyetértek mindazokkal, akik azt gondolják, minden nap fontos, s nem egy napba kell sűríteni az emlékezést. Magam is inkább szívben őrzöm az emlékeket és az életembe csempészem bele azt, amit tőlük kaptam. De a rohanó embernek ez egy nap, amikor az idő vagy sors úrfi megálljt parancsol. Kénytelenek elgondolkozni végre azok is, akik nem akarnának. A másik halála mindig a saját halálunkat is tárja elénk. A félelmeinket, az el nem ért vágyainkat, s bizony tisztáznunk kell egyszer magunkkal, tettünk-e le valamit az asztalra, vittük-e valamire, adtunk-e e a gyermekeinknek olyat, amik ők is szívesen tovább visznek és akkor talán békében halhatunk meg. Az egész élet arról szól, hogy tükörbe tudjunk nézni, akkor, mikor jön az utolsó pillanat.
Hát ezért kell mégis ez a nap.

Ahogy a karácsony is emiatt kell. Mert a szeretetet sem egy nap kell adni.

Egyetértek minden szavaddal, ma mégis ezt mellégondolom.

Rozsa T. (alias flora) írta...

A film nagyon szép!
Az egyetlen mondatos megjegyzésemet akkor irtam, amikor még nem tetted fel a bejegyzésed szövegét.

Györgyi írta...

Sajnos nem tudtam tegnap kedvesen hozzáállni a halottak napjához. A megjegyzés a kezekről a szívemnek és a szívemből szólt. Megértetted a montázsom lényegét és ezért hálás vagyok. Két hete nagyon betegen fekszem itthon. Magammal szembeni bűntudatom és haragom íratta velem ezt a bejegyzés. Húsz éve most először nem voltam a temetőben ezen a napon.

Györgyi írta...

Márti!
Minden sorod kedves és fontos. Gondolataiddal maximálisan egyetértek és köszönöm, hogy nem haraptad le a fejemet a negatív hozzáállásom miatt. Még nem tudom hogy hogyan , de megpróbálok ma eljutni a temetőbe. Csak az a baj, hogy a bejárati ajtó is jelenleg gigantikus messzeségben van számomra.

Györgyi írta...

Rózsa!
Jobban értesz sokszor, mint gondolnád. Köszönöm, hogy ilyen empatikus vagy velem.
A filmet tegnap is megnéztük Robival. Mosolyogtunk azon, hogy mennyire megélt a szituáció. Utána beszélgettünk arról, hogy hogyan fog ő viselkedni egy ilyen szituációban? Egyelőre belegondolni is fél. Azt mondta egy ilyen GPS- ért bármit megadna majd.

Rozsa T. (alias flora) írta...

Kedves Györgyi, kívánom, hogy mielőbb talpra állj! Gondolom, a sok gond és a ház otthonossá tétele nyújtotta be a számlát...
Szeretném, ha minél későbbre halasztanád ezt a fajta GPS-t!!!

(off: különben is novembertől a Nyilasok bolygói is megnyugszanak és szerencsecsillaguk felfelé ível! - mondám fiamnak is, nagyon ráférne...)