2014. október 1., szerda

Stalinak


Kedves

Te meghalsz, kedves, s nem tudod, ki voltál,
álarcodat magadra szoritod,
s nem tudja senki, hogy voltál titok,
hogy voltál nékem ismeretlen oltár.
Úgy mégysz el innen csöndbe, lopakodva,
élő titok egy még nagyobb titokba.
Mert jönni fog egy egész-kicsi ősz,
napos, ártatlan, fáradt, graciőz,
kis fákkal és kis bárányfellegekkel
és végtelen és bús, akár a tenger,
és megkuszálja hullámos hajad,
szemed alá rak szarkalábakat.
S egy délután, ha ülsz az ablakodnál,
ijedve kérded: micsoda zenél?
És este búgni, bőgni fog a kályha
és künn az utcán fújni fog a szél.
Te sírva szólitod a Véghetetlent,
s felelni fog a föld és a göröngy.
Megütsz egy billentyűt s a hangja elzeng,
és összetörsz, mint gyönge-gyönge gyöngy.

Kosztolányi Dezső


8 megjegyzés:

Rozsa T. (alias flora) írta...

Nagyon szép. Méltóképpen megtaláltad, kedves Györgyi...

Töprengő írta...

Megérintett. Méltó elköszönés. Bennem még rendezkednek a szavak...

Katalin írta...

ilyenkor csak a hiány fájását érezzük meg, és törölgetjük a szemeinket, hogy lássuk a betűket, csitítgatjuk a lelkiismeretünket (a mérnemis-ek, meg a jaj-ok), nagyon hálás vagyok Gábornak, hogy leírta a búcsúját, ettől kicsit úgy érezhetem, hogy szólt még hozzánk, nem anélkül ment el...
...mindőnk zongoráján megbillentett egy billentyűt, hegedűjén egy sokáig zengő hangot hagyott...
a Zene Világnapján szállt el
ahogy egy hegedűszó messzehangzó utolsó visszhangja

Györgyi írta...

Szeretem ezt a verset. Nagyapám halálakor fedeztem fel ami 4o évvel ezelőtt volt. Gyorsan múlik el az élet és vele együtt mi is.

Györgyi írta...

Biztosan megérnek benned a búcsú szavai. Ahogy ismerlek szépen fogod elmesélni őket.

Györgyi írta...

Van egy nagyon kedves videó ami igazán jól érzékelteti , hogy milyen is lesz az élet Stali nélkül. Leginkább a gyerekeinek, de valahol mi is így érzünk.

Györgyi írta...

Mindenkivel úgy bánt, mint egy Mama.

Mamka írta...

Megdöbbentett.....Hiányzik-már most.