2014. október 1., szerda

Mérföldkő


 Vége van az első trimeszternek. Ilyenkor esedékes a genetikai ultrahang, olyan családoknál ahol a megengedettnél nagyobb genetikai kockázat várható. Gondolhatjátok mekkorára szűkült a gyomrunk miközben a vizsgálatot végezték. Hála Istennek mindent rendben találtak a babánál és a mamánál egyaránt. Akkora kövek gördültek le a szívünkről, hogy apró világunkban hatalmas földrengés volt észlelhető.
Miközben minden oldalról szemrevételezték Pocak Pankát    kiderült, hogy nem Panka a kis lakó, hanem Benő. Édesanyja nagyon megszeppent a hír hallatán, mert azt hiszi magáról, hogy ő a kislányok nyelvén ért csak. Pedig mire Benő a világra jön megtanítja anyukájának, hogy miként kell bánni  a kispasikkal.  A nagyokkal anya már remekül szót ért, így a kicsikkel sem hinném, hogy baj lenne! :o) Persze anyának ehhez minimum illik felnőnie és elhagynia a királylányok rózsaszín világát. Aggodalomra semmi ok, mert anya könnyen és hamar tanul. Az elmúlt három hónap legalábbis ezt mutatja. Apának bezzeg büszkeségtől duzzad a szíve. Naponta többször érdeklődik anyától, hogy a kisfia és az anyukája hogy vannak? A munkával eltöltött órák most lassabban telnek, hisz minden figyelmüket a jövő tervezésével töltik. No és persze a "fiatalság" korának búcsúztatásával. Annyira muris ez az igyekezetük. Minden napba egy fél életet igyekeznek belesűríteni, mert azt hiszik a baba után ők eltűnnek.
A mai generációnál gyakori ez a jelenség. Végtelenül önzőek  és ugyanakkor kishitűek. Szinte képtelenek magukon kívül mással is foglalkozni. Egy új generáció van  kialakulóban. Ők nem a kollektívában, hanem önmagukban képesek gondolkozni. Olyan, mintha egy hatalmas lépcsőfokot lépne ez a generáció. Nem ragaszkodnak a család megtartó erejéhez,  a saját önállóságukat ismerik csak el. Bármily meglepő ők képviselik a ranglétrán a felnőtteket, azáltal, hogy csak a maguk képességeiben bíznak. A családból kirepüléssel számukra megszűnnek a tabuk és az általuk nyújtott biztonságok. Nem falkában élnek, hanem egyedül. Így kénytelenek idővel öngondoskodóvá válni. Így leírva ez az egész paradoxonnak tűnik és talán érthetetlen is, de mégis ezt tapasztalom, amikor ezt a célcsoportot vizsgálom. Hát ezt most jól elkomolykodtam.
Azonban a lényeg az, hogy egy gyönyörű kislegény érkezik majd hozzánk.
Nagyapónak vannak félelmei ezzel kapcsolatban. Ugyanis ő utál focizni. Megnyugtattam, hogy erre nem lesz gondja, mert apa leginkább a focit szereti és érti. Ez az ő szenvedélye és a szerelme  is. Nagyapó számára megmarad magának az életnek a  tanítása és minden más játék megmutatása. Szerintem sokkal jobb móka  ezt átadni, mint focizni.
Bőven van idő tanulni a leendő szerepeinket és a velük együtt járó feladatokat. A felkészülés ugyan tudományos precízséggel történik, de a megvalósításban úgyis csak a szívünknek adunk majd teret. Eddig is így működtünk, gondolom ezután sem lesz másként. :o)

8 megjegyzés:

Anikó írta...

Milyen jól leírtad Györgyi, hogy milyenek a mai fiatalok. És tényleg..
Babához, gratulálok!:-)))

Töprengő írta...

Gratulálok az egészséges fejlődéshez, az új férfiemberhez, s ahhoz a csodához, amit most nagyszülőként, szülőként átélnek az érintettek! Boróka! nagyon tanulságos és igaz, amit a fiatalokról írtál!

alterego írta...

Lehet tervezgetni, álmodozni, de végül annak a gyermeknek örülünk akit kapunk. A focizásba is bele lehet jönni, csak gyakorlat kell hozzá. ( könnyen beszélek három fiúgyermek, három fiúunoka " tulajdonosaként", az egyszem leánykánkkal is többet rúgom a labdát, mintsem babázha tnék ) egy biztos, hogy sok örömben lesz részetek :-)

márti írta...

Jó ilyeneket olvasni... :-))))

Sajna az X, Y, Z generáció, kezében a tablettel és az iPhone-nal születve, valóban nagyon eltérő céljaiban, életmódjában, de felfogásában és vágyaiban nem!
Tanúsíthatom, hogy vannak normálisak, a célcsoportot vizsgálva. :-)))) Sőt!

Nagyon szép napot kívánok mindenkinek!

Györgyi írta...

Nagyon köszönöm a gratulációt.

Györgyi írta...

Sokkal jobban is meglehetne fogalmazni a gondolataimat. Sőt kellene is!

Györgyi írta...

Alig várom, hogy így legyen!

Györgyi írta...

Talán nem meglepő, hogy én nem a normálisabbakkal találkozom. Persze azt én is tapasztalom, hogy a fiatalság bája mindenkinél elragadó.