2014. október 6., hétfő

Az ősz érintése


" A boldogság
az élet apró dolgaiban rejlik.Aki nem figyel,annak számára láthatatlan marad. "


Most bennem minden a gyerekekről szól.
Az őszről velük kapcsolatban ezek jutnak az eszembe.
-az első sütőtök majszolás , a püré a világon mindenhol volt csak a szájukban nem. Amúgy szeretem ezt a színt, így nem volt ellenemre a látványa.
- második közös őszön már kirándultunk és hemperegtünk az avarban. Az az illat mindannyiunk orrában egy életre ott maradt.
-harmadik őszön gesztenyét gyűjtöttünk és bábokat készítettünk belőlük.
-negyedik őszön meghalt a Mama és soha többet nem találtuk meg. A lányok ekkor találkoztak először az elmúlás fájdalmával.
-ötödik ősz Anna fájdalmáról szólt. Amikor is megértette, hogy az ő Mamija más. Nem tudott ezzel a fájdalommal mit kezdeni. Magányos lett ettől. Az őszhöz ez a hangulat is hozzá tartozik.
-hatodik ősszel iskolába mentünk. Úgy éreztem mindannyian.
-hetedik ősz Zozó ovis lett. Számomra pedig elkezdődött a karrier és az ezzel járó nyüzsis élet.
-nyolcadik ősz, kilencedik ősz elmúlt egy szempillantás alatt.
tizedik ősz Zozi zokogva elkezdte az iskolát.
Innentől valahogy az őszök egybe folynak.
Egészen addig ameddig a hajam nem kezdett el őszülni. Ami együtt járt az ősz új értelmezésével és az elmúlás már jobban megérintett. A lehulló levelek , a szarvasbőgés, a reggeli köd, mind- mind hirtelen több lett és szebb, mint addig volt.
Észrevétlenül zajlott mindez. Mikortól történt, hogy az addig nem finomnak érzett méz illata hirtelen fontos lett, hogy a gyermekkori gesztenyesütés visszatért a szokásaink közé, hogy az almakompót már nem csak "betegi" étel volt, hanem könnyed vacsora lett, hogy a sült alma családi csemegévé lépett elő, hogy a az égett avar illata a lelkemig kezdett hatolni, hogy hajnalonként plédbe burkolózva teázom a kertben, hogy a temető szent hellyé vált és nem a halottságról szól? Nem tudom.
 Tegnap Anyáéknál jártunk a temetőben. Elmeséltük nekik is az örömhírt. Na nem mintha nem tudnák. :o)
Az ősz a maga gyönyörű színeivel elhozta nekem a színes sálak imádatát is.
Az idei ősz pedig Pocak Benőről szól. Ismét babázom. Készülődöm az anyaságra, csak most másként.
Ölelősen.
Azonban vannak dolgok, amik nem változnak.
Már most millió terveinktől roskad az élet. A tél az nem a pihenésről az alvásról fog szólni az idén, hanem a karácsonyi várakozás élményének egy egész télen át kitartó izgalmáról. A cserépkályha melege nem a szép zöld öreglánytól lesz. Hanem  belőlünk árad majd mindenki felé.
Elővettem a lányok színes pathcwork takaróit , amiket pici korukban nekik készítettem és a baromfiudvar lakói elevenednek meg rajtuk. Szép kis firma voltam, mert két havi gázszámla árát költöttem akkoriban rá. Megérte, mert mindketten nagyon szerettek játszani rajtuk, no és meleg takarónak sem volt utolsó egyik sem.  A régi kedvenc mesekönyvekről leporoltam a port és szépen a helyükre pakoltam őket. Előkerült az első nagy kedvencem az Andersen könyv. Csodás illusztrációi még ma is elbűvölnek.
 A babakocsi is várja már pici lakóját . Ahogy meg van már az első takaró és Pocak Benő ruhatára is készen áll.
Mint mindig, úgy most is az öröm pillanatait ízekre szedem és az utolsó porcikámig hagyok rá időt, hogy élvezzem őket.
Nyilas énem túláradó természete zöld lámpát kapott. Mondanom sem kell, hogy most bezzeg élek is, mint hal a vízben. A betegségek meg ott lapulnak némán bennem, mert nem engedem szóhoz jutni őket.
 :o)))

5 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

Nagyon jó helyre érkezik ez a kisember! Szépen írtál, szokás szerint. Átgondoltam, az élmények nálunk is hasonlóak voltak, s tán, lehet, az ősz a leggazdagabb évszak? Másoknak is vannak kincsei, csak az övéi színesek, befelé fordulók is. Mindenesetre nekem nagy kedvencem, szeretem a behúzódást, a kuckózást, az elmélyült olvasásokat. Aztán jön a tavasz, hogy kitárjon mindent.

Györgyi írta...

Érdekes dolog ez a kitárulkozás. Nekem a blogon megy a legjobban. Szeretem ahogy ismeretlen ismerősként beszélgetek veletek olyan dolgokról, amik a belsőm mélyén zajlanak. Így könnyebb. Élőben inkább én hallgatok másokat és csendesebb, visszafogottabb vagyok. Ezért az önfeledt kitárulkozásért van szükségem a blogra. Nem tagadom meg a tüzes énem. Itt aztán minden belső érzés úgy folyik ki belőlem, mint egy tüzes lávafolyam. Ez is én vagyok. Nincs mit tagadnom. Élvezem az elmerengős szép lassú blogokat is. Van akihez kifejezetten emiatt járok. A csendjét szeretem.

Rozsa T. (alias flora) írta...

Kedves Györgyi, első gondolatom az volt, hogy betegségek "csendben tartására" legjobb módszer, ha valami boldogságos esemény eltereli róluk a figyelmünket!
Meglepetésem pedig ez a mondatod volt: "Élőben inkább én hallgatok másokat és csendesebb, visszafogottabb vagyok".
Bár egyáltalán nem vonom kétségbe, de nehéz elképzelnem...

Györgyi írta...

:o)
Igazad van meg nem is. Ugyanis, ha a társasági életet nézzük, akkor bizony hangos vagyok és szószoló. Ha a hétköznapok óráit nézem, akkor az a dolgom, hogy figyelmesen hallgassak. RITKÁN ÉS KEVESET BESZÉLJEK, DE AZT MINÉL TARTALMASABBAN TEGYEM.
A családban pedig már a lányaink átvették tőlünk a beszélés művészetének gyakorlását.
Harminc házasságban eltöltött év alatt elkopnak lassan a kimondásra váró szavak. Félszavakból, gesztusokból értjük egymást és nem a mesélések idejét éljük.

Mamka írta...

Gyakran eszembejutsz,főleg,amikor unokázok.:) Nagyon fogjátok élvezni.:)