2014. október 8., szerda

Aggódva ébredés



Egy ideje számomra aggasztó dolgok történnek . Mivel nem éltem a háború alatt, így csak filmekből, olvasmányaimból és elbeszélésekből ismerem a bombázások előtti szirénát. Azonban  idén nyáron próba címszó alatt számtalanszor hallhattam. Először elfogadtam, hogy így van ez jól, néha ellenőrizni kell a rendszert. Igaz az kérdés volt, hogy eddig miért nem tették? Valami rossz íz keletkezett a számban, de igyekeztem nem figyelni rá. Aztán ismét próba volt. Ekkor már nem hagyhattam figyelmen kívül azt, hogy Ukrajna közel van és az Oroszok is. Mint tudjuk arra felé konfliktusoktól izzik most a levegő. Majd ha lassan is, de megnyugodtam. Tegnap megint megszólalt a sziréna.
A gyomrom galacsinná szűkült és akarva, akaratlan a sajtószabadság , a korrekt tájékoztatás hiánya , a bizonytalanság érzés  mind ott dobolt egyszerre a dobhártyámban és a sziréna vijjogásában öltött testet.
Csak az a kérdés, hogy valós, vagy az elmém által túlfűtött dologgal állok- e szemben?
Mindenesetre az álom messze elkerült az éjszaka. Reggel a világossággal egy időben már a konyhában matattam és kivételesen én készítettem el a reggeli kávét. Legalább nem egyedül szorongtam tovább. Kedvest felébresztettem  meleg bariton hangja végre megnyugtatott. Ráadásul kegyesek voltak hozzánk az égiek, mert ritka vendéget küldtek az ablakunk elé, egy daloló rigó formájában. Mióta itt lakunk még nem találkoztam vele.
Minden fortélyt bevetettek az égiek és én is, hogy a szorongást minél messzebbre űzzük.
Csak az a kérdés, hogy meddig sikerül a nehezen megszerzett nyugalom marasztalása?
Bár elvileg most tűzszünet van Ukrajnában, de nem lehet tudni, hogy meddig?
Gondolom a szirénák nem véletlenül vannak készenlétben tartva!
Mindenesetre anya mondata cseng a fülembe, ami kicsit sem volt optimista.
- Kincsem! Ha még egyszer háború lesz, már nem kell az óvóhelyre menni, hanem lapos kúszásban a temető fele vedd az irányt!
Lám milyen szerencsénk van ezzel a mostani lakásunkkal. A temető még kúszva is elérhető.
:o)

11 megjegyzés:

Mamka írta...

Teljesen megértelek! Néhány hete itt is riadó próba volt. Rossz hallani.
Bocsánat,de anyukád mondata mosolyra húzta a számat.Lehet,hogy nem optimista, de bölcsen realista és bátor.

Éva írta...

Nem akarom! Én még nem hallottam itt szirénát, és most ezen gondolkodom.

Holdgyöngy írta...

Bennem csak a félelem dolgozik, mióta ott háborúk vannak. Ill. harcok, közel vannak.

Rozsa T. (alias flora) írta...

Szerintem ne aggódj, Györgyi, itt is próbálják néha, hogy működik-e. Kötelező a teszt.
Itt is van átmeneti pánikhangulat néha a nagyon valószínű terrortámadás vagy újabban az Ebola-vírusos járvány miatt.
De nem lehet állandó stresszben élni. Ilyenkor azt mondtam G-nek, aki olyan aggódó természet volt: ráérünk, ha tényleg lesz valódi oka, s az is lehet, hogy sosem következik be. Akkor meg hiába szenvedtünk!

Györgyi írta...

Hát valóban nem az optimizmusáról volt híres anyám. Annál inkább a humorérzékéről. Csípős, fanyar humora volt. ami mindenkit megnevettetett.

Györgyi írta...

Sajnálom, hogy felizgattam a kedélyeket. Mégis annyira fontos volt kiírni magamból ezt a feszültséget.

Györgyi írta...

Szégyellem, de bennem is a félelem munkálkodik. Remélem teljesen ok nélkül! Egyébként sem megyünk vele sokra. Csak néha beszélünk róla és már a csevegés maga megnyugtat.

Györgyi írta...

Teljesen igazad van Flóra. Fölösleges túl gondolkodás volt ez részemről. A valódi feszültség forrás mélyebben van most elrejtve bennem. Most ép ezt a sapkát húztam rá a belső félelemre, mert annyira nem úgy mennek a dolgaink ahogy szeretném. Ahogy arra sincs ráhatásom, hogy szomszédaink mit tesznek, vagy nem tesznek, úgy a saját robbanáspontjaim megelőzésére sincs jelenleg hatásom. Kivetített fájdalom volt ez az írás.

Töprengő írta...

A szlovákok, szerbek, románok is utálnak bennünket, az ukrán -magyarellenes- erők "szövetségesei "vagyunk, az oroszoknak két hét se kellene ahhoz, hogy lenyeljenek bennünket! Még durva eszközöket is bevethetnek, emlékszem, mit hallottam a seregben /anyukád mondatára emlékeztet/: "ha atomvillanást látnak, jól nézzék meg, mert az lesz az utolsó, amit életükben látnak!" No, további szép napot mindenkinek!

Györgyi írta...

Szomorú, hogy ilyen dolgokról kell gondolkoznunk!

Névtelen írta...

Györgyi maximálisan átérzem a nehéz, és súlyos gondolataidat, hiszen Mo. déli részén is anno sok ilyen gondolat járt a fejünkben, rossz érzés volt.(((