2014. szeptember 15., hétfő

Hattyúdal



Hattyúdal 
 Sztankai és Avar. Mindketten játszottak benne.
Ráadásul a dalok is csodásak.


Rohanós napok vannak mögöttem és előttem is. Ezen a hétvégén szerettünk volna némi kultúrát szippantani magunkba. Nem véletlen, hogy ősztől indul a színház szezon. Ez is egy fajta kuckósodás. Csak  maximum a tér nagyobb mint egy szoba. A lélek ugyanakkora marad, ami az élményt befogadja. Szóval pénteken szakad esőben felkerekedtünk és elmentünk az Orfeumba megünnepelni a magyar dal napját. elvileg kuplékat, régi dalokat hallgattunk volna. Helyette különböző dal versenyek szerzeményeit adták elő a magukat celebeknek tituláló zenész mutánsok. Tisztelet a kivételnek tán három művész valóban színvonalasan énekelt. Amúgy levegőtlen fülledt este volt. Olyan amire kár akár öt percet pazarolni az életből. Mindegy . Legalább értékesebbek lesznek azok a dalok amiket valódi művészektől hallhatunk. Ha már a művészeknél tartunk. Ezen a héten két igazi géniusz ment el. Avar István és Sztankai István. Micsoda orgánumok és karakterek. Felejthetetlen előadások, szinkronizálások maradtak utánuk. Az ősz megkezdte az aratást. Viszi a gyengéket és erőseket egyaránt. Egyre kevésbé válogat. 
Szombaton fehér rózsaünnep volt. Azaz találkoztunk öreg barátossal. Emlékeztünk anekdotáztunk, öleltünk és szerettünk. Itt kellett volna abbahagyni a napot. Mi bezzeg ehelyett szakadó hideg esőben színházba mentünk. Mintha minden pesti ember ezt a programot választotta volna erre az estére. HÁROMNEGYED ÓRÁBA TELT PARKOLÓHELYET KERESNI.
Mire végre sikerült addigra majdnem elkezdődött az előadás.  Az Amadeust szerettük volna megnézni. Szépen elhelyezkedtünk kényelmes páholyunkba, hogy remek körülmények közt hallgassuk meg azt, hogy az előadás elmarad. Majd szépen újra indult az araszolás, csak most nem az úton, hanem a lépcsőn felfelé. Bedugult minden irányba a kijutás. Levegőtlenül, fuldokolva álltunk és minden szinten élvezhettem a fenékvonal borzalmait. Egy darabig biztos nem megyek színházba. Két előadás tervből egy sem lett sikeres. Ez igazi kudarc.Vasárnap reggelre beteg lettem. Mondanom sem kell, hogy nem jelentett meglepetést a hír.
Ma pedig indul az új hét. Kihívásokkal , megfelelésekkel, Képtelen vagyok optimistán elébe menni. Kívül- belül fáradt vagyok.
Az eső pedig nem adja fel és csak esik, esik, esik.

2 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

Avar István halálhírekor gondoltam arra mennek el sorra a nagyok. A maiakat nehezen ismerjük, főleg vidéken. Régen tv játékok, filmek, volt ami megismertesse, megszerettesse őket. A zenéid a múltkor, annyira megkívántam a Cherbourgi esernyőket, hát nem tudom elérni. Miért éppen azt, ki tudja? Oly szívhez szólóan búcsúztak, tán ezért, régen láttam már. Anno mi a Pécsi Sándor halálakor jártunk így, képzeld budapesti kirándulás, koronája a színházi előadás, aztán elmaradt.Szomorúak voltunk, többszörösen.

Györgyi írta...

Nem könnyű naprakésznek lenni a mai színészekből. Kevés lehetőséget kapnak a tehetségük megmutatására. Nincs pénz ez a válasz. Szerintem pedig van, csak megtartják maguknak. Különösen A.Vajna óta van ez így.