2014. december 31., szerda

BUÉK


/ Kattints a képre, akkor jobban tudod olvasni! /


Drága Barátaim!
Eljutottunk ennek az évnek a végéhez is. Kinek jól, kinek kevésbé jól telt. Most azonban itt állunk egy lehetőségekkel teli év kapujában. Rajtunk áll, hogy mit kezdünk vele.
Kívánom, hogy a legjobb, legszebb megoldásokat találjátok meg az eljövendő időben!
Legyen egészségetek , nyitottságotok és szemetek arra, hogy az utatokba kerülő jót és szépet észrevegyétek!
Legyen mindig mellettetek egy társ, aki segít a bajban és együtt örül veletek a jóban!
Legyen szívetekben mindig hely egy kis öröm fogadására és szeretet átadására!
Legyetek jók, ha tudtok!
:o))))
Adjon Isten
Adjon Isten új évet,
Az új évben egy új széket!
Adjon elé asztalt, nagyot,
Terítéket, szép gazdagot!
Mindennapi kenyerünket,
A székünkön a helyünket,
Asztal körül helyet másnak!
Helyet az egész Világnak!
Adjon Isten jó szándékot,
Tiszta szívből ajándékot!
Erőt, tudást, akaratot,
Fehér lelket, patyolatot!
Adjon néktek békességet,
Szorgalmat, jó egészséget!
Igaz társat, hű barátot,
Tiszta házat, jó kabátot!
Jó kabátban jó nagy szívet,
Jó nagy szívben igaz hitet!
Igaz hitben igaz élet!
...Adjon Isten boldog évet!
Törőcsik Julianna

2014. december 29., hétfő

2014- A magyar valóság éve


                                                Így beszélgettünk egymással 2014.- ben.



                                        Ennyire csodálkoztunk azon, hogy még mindig élünk.


Annyi eső esett, hogy az esernyő hozzánőtt a tenyerünkhöz.



                                         Rengeteg gyerek éhezik Magyarországon és
                                         ez elől a tény elől már nem bújhatunk el.


 

Fagyos hangulat volt a munkahelyeken.
Sokan veszítették el a munkájukat és aki nem 
az sem lehet biztos a jövőben.


Megszűnt az élet a nyavalygó blogon.
Stali  mama végleg itt hagyott minket.



Minden rossz ellenére a családok tovább gyarapodtak. 





                                                            A mi ajándékunk most épp ilyen.
                                                            Ábris pocaklakó 6 hónaposan.


Olyan érzékenyek lettünk, hogy üvegszívünk lett.
Bármelyik pillanatban összetörhet.



Koldusok és éhezők országa lettünk.
Rengetegen veszítették el az otthonukat


Kivert macskaként kóborlunk a világban.




2014. december 28., vasárnap

Hűvos tökéletesség


Megérkezett a hó és vele a téli álom szaga is. Ólommá nehezedtek a tagjaim és a kinti fehérség a békesség érzését hozta el a szívünknek.
Elég volt az ünnepből. A fények a pompa halványulni látszik. Nyomában a teltség érzés marad.
Vágyom az eljövendő napok lassulására. Minden szépség ellenére ebből a mostani karácsonyból hiányzott az otthon melege. Elegánsan hűvös szép ünnep volt. Kicsit olyan, mintha a Hókirálynő palotájában lettünk volna. Részemről most Káilként éltem át az ünnepet. Valamiért dermedt maradt a szívem és a gyertyák és mécsesek fénye sem olvasztotta fel a fagyos érzést.
Nem tudtam miért nem sikerült oldottabbnak lennem. Pedig az ételek ízletesek voltak, az italok zamatosak a fények sejtelmesek. Szóval minden jelen volt amitől akár ünnepi hangulatba is lehettem volna. De nem voltam. Mint egy ezer karú Shiva csak főztem, takarítottam, tálaltam, majd ettünk és elpakoltunk, majd megint tálaltam , még mindig főztem és ez így ment egészen a mai napig. Illetve volt benne egy nap pihenő. Dümmörgővel karácsonyoztunk tegnap. Végre megértettem, hogy mi is volt a baj. Hiányzott a kandallóban duruzsoló tűz hangja, a kertben eleséget kereső madarak látványa, a biztonság és otthon érzése. Végül  nála megtaláltam mindezt. Meleg gyapjú takaróba csavartuk a derekunkat és úgy ültünk a tűz mellé. Körülöttünk az a fajta rendetlenség ami az otthonosság érzéshez szükséges. Természetesen állatsereglet vett körül minket. Gerbeau kutya  és fia Fickó. No és a tejfeles szájú Csupor cica tették teljessé a társaságot.Ahogy egymás mellett ültünk éreztem, hogy még soha semmikor sem voltam ennyire hontalan. Túl nagy volt a kontraszt. Tavaly még nekem is volt otthonom. Meleg színekkel duruzsoló kályhával, élénk fenyőzöld bukszusokkal  és a kertben vidáman bóklászó Zorával, a friss hóban tollukat tisztogató madarakkal. Megöli ez az új ház a szívünket. Zorka olyan kövér, hogy lassan mint a labda gurulni fog. Jó magam hasonlókép nézek ki. Talán nem véletlen az sem, hogy az idei fánk tiszta fehér ruhába jégcsapokkal díszített volt. Hűvös eleganciája tiszteletet parancsolt, de megdermesztette azokat, akik csak egy szempillantást is vetettek rá. Tökéletességet árasztott ez a fa és ez a sterilség elhozta a makulátlanul kivitelezett ürességet a számunkra. 
Nagy örömmel konstatálom, hogy túléltük ezt a karácsonyt. Megnyertük a csatát még akkor is, ha  lassan belepusztultunk a győzelembe.
A túlélés  lehetősségét Fanni naplójának olvasása sokban fogja segíteni. A Jézuska elhozta nekem. Gondolom nem véletlenül. Kaptam még jáspisból egy pici orrszarvút és rózsakőből készített karkötőt. Csupa szívmelegséget hozó ajándék.

“Nincsenek véletlenek, minden a gondolataidban gyökerezik – abban, hogy mit akarsz, és mit tudsz meglátni egy fordulat mögött.” (Tatiosz)

2014. december 22., hétfő

Jókívánság




Minden kedves barátomnak, ismerősnek és ismeretlen ismerősnek Áldott ünnepeket  és minden mennyiségben adható és kapható szeretetet kívánok!



"De én igazából nem is az ajándékokra vagyok a legkíváncsibb, mert tudom, hogy nekem egy robinhud nyilat és tizenkét igazi tollas nyílveszőt, és levehető páncélos vitézeket hoz majd az Angyal, és lehet, hogy ég egy olyan bobi-kést is, amilyen old shátterhándnak van, hanem arra vagyok a legkíváncsibb, hogy hogy néz ki az Angyal. Tavaly, amikor beköltözött a nagyszobába, belestem a kulcslyukon, és megláttam az Angyal szárnyát, vagyis nem az egészet, hanem csak egypár nagy kék tollat belőle, de az Angyal megérezte, hogy nézem, és huss, elszállt. Idén csináltam magamnak egy periszkópot vécépapír gurigából és két borotválkozó tükörből, és azzal fogok belesni a nagyszobába, úgy, hogy kidugom a mi ablakunkon, mert hogyha felmászok a székre és egy kicsit kihajolok, akkor pont elér e periszkóp nagyszoba ablakáig, és ha jól csinálom, és a tükrök nem párásodnak be, akkor lehet, hogy tényleg és igazából meglátom majd az Angyalt."

Dragomán György: Majdnem minden, amit a karácsonyról tudok

2014. december 21., vasárnap

Boldogságot érdemlőn





Ma igazán kegyes hozzánk az Isten. Advent örömmel teli vasárnapján sok mindennel kedveskedik nekünk. Gyönyörűségesen süt a nap, így a kedvünk is sokkal jobb. Tevékenyen kezdhetjük a napot. Egy gyors függöny mosás és már illatozik is minden. Majd egy finom bableves és szilvás derelye teszi fejedelmivé az ebédet. Utána irány a temető . Várnak minket Anyáék. Visszafelé Zozit is felvesszük, mert este az utolsó gyertyát az öröm gyertyáját együtt gyújtjuk meg. Egy kis kellemes beszélgetéssel zárjuk majd az adventi készülődést, szükségünk van a szeretetet megerősítő lélekápolásra. Ma este remélem boldogan fejezzük be ezt a napot, mert
Megérdemeljük a boldogságot!
Napi mottóm ma ez.
Most pedig megyek tevékenykedni, hogy mindenre legyen időm.
Szép napot kívánok mindenkinek!

2014. december 19., péntek

Karácsonyi lista



Ki ne kapott volna már agyvérzést a saját, vagy a szerettei karácsonyi listájának teljesítésétől?
Részemről évről évre arra törekszem, hogy csökkentsem a listán szereplő tételek számát. Ennek egyenes következménye az is, hogy az ünnepi előkészületekkel töltendő időt is igyekszem minimalizálni, vagy legalább a teljesíthetőségét  reálissá tenni. Mondanom sem kell, hogy ez a vendégek számának drasztikus csökkenéséhez vezetett. Szóval spórolunk. Főleg energiát. Mivel azzal állunk a legrosszabbul. Ennek idei hozadéka az, hogy a megszokott karácsonyi ebéd és vacsora- vendégeink kissé megfogyatkoztak. Így a menüsor és a mennyiség is sokkal szerényebb lesz. Egyszer ezt is ki lehet próbálni! :o)
Ráadásul az ajándékozás is más értelmet kapott. Rendbontóan az egymásra szánt idő kap most főszerepet és nem az ajándékok. Persze így is bőven túllőttem a lányoknál a megengedett ajándék mennyiségen. Na mindegy is, hisz ameddig itt vagyok, addig tudom csak őket kényeztetni. Utána pedig mély nosztalgiával lesz mire emlékezniük. Ez is egy fajta örökség. A szeretet és a kényeztetés képessége az, mit rájuk hagyok.
Tehát a kaja kérdés a listámon kipipálva és az ajándékozás is. Na akkor mi van még? A díszítést már advent ürügyén elkészítettük, tehát ezt is kipipálhatom. Kivéve a fa díszítést, de azt a gyerekeink csinálják. Ma még egy utolsó nagymosás az ünnepi terítők, szalvéták és némi dekorok felfrissítése a cél. Tehát mindjárt ez is meg van. A karácsonyi kaja bevásárlást is ma megcsináltam, így már csak a kenyeret kell majd akkor megvenni!
A listám legelső helyén szereplő cím:
Szeretteinknek írni egy két megemlékező sort.
Ez még folyamatban van. Mindennap haladok egy kicsit, mert egy két név mellé kerül az oly hőn áhított teljesítve jelzés.
Fájdalmas de elengedhetetlen szokásom, hogy szenteste napján kimegyünk a temetőbe. Ezt most kissé előrébb hozom, mert már nem bírok egy nap alatt mindent. Így vasárnap megyünk Anyáékhoz, életem első nagy szerelméhez , a Mamáékhoz és lassan feledésbe merülő rokonokhoz.. Vettem nekik is pici fenyőt apró fényes égőkkel és sok sok mécsest is viszek.. Egy fehér angyalt is viszek nekik . Ő lesz Ábris angyala. Szombaton elvisszük a máltaiakhoz a szeretet csomagjainkat. Remélve, hogy a megfelelő helyre kerülnek majd! Ami nekünk semmiség az másoknak fontos lehet. Néhány meleg pulcsi, takaró, élelmiszer egy- két könyv. Néha olyan kicsiny dolgokkal lehet széppé tenni a napot. Semmiből sem állt egyberakni ezeket az apró dolgokat. Ráadásul tudom, hogy régebben ennél sokkal többet tettem ilyenkor. Emiatt bánt a lelkiismeret, de be kell látnom, hogy ma ennyi telik tőlem, tőlünk. Ami fáj az az, hogy a lányok mindebből semmit sem vettek át a saját karácsonyi listájukba. Igyekszem tiszteletben tartani, hogy az ő listájukat az ő igényeikhez alakítják majd, ami nem feltétlenül összehasonlítható az elődök igényeivel.  Hiszem, hogy idővel beérnek majd és akkor önzetlenebbek lesznek és figyelmesebbek mások iránt!
Szóval még egy két nagy nekirugaszkodás vár ránk és lassan a listánk végére érünk. Ahogy az év is a végéhez közeledik már. Jövőre új célok , új listák lesznek és új dicsőséges kipipálások.

2014. december 18., csütörtök

Jézusom öregszünk



Életemben először nem várom a karácsonyt. Ez a ház energiavámpír. Kiszívja belőlem az erőt és nem marad más helyette, mint lustaság, fáradt rezignáltság. Idén először nem megyünk színházba az ünnepek alatt. Leszavazta a család. Drágák a jegyek és különben is fáradt mindenki. Még a kutyák is csak egész nap alszanak. Máskor alig várják a reggeli ajtó nyitást. Csaholva örömködve futnak egy nagyot. Most bezzeg meghívót küldök nekik, hogy szíveskedjenek feltápászkodni, de eszük ágában sincs. Helyette a fotelekben lustálkodnak velem együtt. :o)
Pedig munka lenne bőven. Mégis azt mondom magamnak , hogy még ráér.
A levegő annyira nyirkos, hogy szegény asztmás tüdőm fuldoklik tőle.
Na de félre bánat félre bú azért vannak jó dolgok is.
Zozó el sem hiszem, de felnőtt. Elhúzódó kamaszkorának vége van. Csodás felelősséggel teli érett nő lett belőle. Elmaradtak a viták, a sorozatos kellemetlen szócsaták. Helyette egy  figyelmes, kedves hölgy lesi minden kívánságunkat, annyira, hogy komolyan zavarba jövök tőle.
Anka bezzeg, ha lehetne visszafele tekerné az idő kerekét. Komoly rémülettel néz a jövőbe. Látom rajta, hogy nagyon fél a rá váró feladatoktól. Ráadásul most először nem bátorítjuk azzal, hogy majd ha nem megy, akkor mi megcsináljuk, átvállaljuk a nehézségeket. Itt az idő. Fel kell neki is nőnie! Ábris az ő gyermeke, az ő felelőssége. Végzetes hiba lenne ezt figyelmen kívül hagyni.
Érdekes, hogy mennyire nehezen veszi tudomásul  a változásokat.  Míg mi alig vártuk anno, hogy gyermekünk legyen, úgy a mai fiatalok igyekeznek ezt az időt minél jobban kitolni. Ugyanis egyáltalán nincs kedvük felelősséget vállalni másokért és magukért sem. Aggaszt ezt a jelenség és bizony naponta teszem fel magamnak a kérdést, hogy hol rontottam el? Kényelmes lenne azt hinni, hogy majd belenőnek a feladatba. Egyelőre nem ez az irány.
Szóval a karácsony gyorsvonat sebességgel közeleg, mi pedig még mindig a fotelben lustálkodunk a kutyákkal készülődés helyett. :o)))
A napok manapság csendesebbek, mint ahogy azt eddig megszoktuk. Nyilván semmi különös oka nincs, csak az az egyszerű tény hogy öregszünk és napról napra unalmasabbak leszünk.
Persze azért az még mindig belefér ebbe a képbe, hogy szerelmesedem. Egy hangba, egy elképzelt ölelésbe, egy régi emlékbe, egy álom pasiba, aki csak a saját fantáziám szülötte, egy igaziba, aki mi lett volna ha...., egy okosba, egy mesehősbe, szóval mindegy kibe, csak úgy. Szeretem a szerelmet érzésbe az olyan jó.  Öregen a halál előtt egy pillanattal  még érdemes megdobogtatni azt az öreg szívet, Egy mindent átható ölelés jár nekünk.  Mielőtt a halál csókja egy utolsó borzongató bizsergéssel átrepít minket oda, a másvilágba.
Az örök csend  birodalmába.

2014. december 13., szombat

Az ő szerelme


"A társadalom zöme számára a karácsony az a három nap az évben, amikor megpróbálnak úgy tenni, mintha szeretnék egymást. Én viszont úgy gondolom, hogy ha május ötödikén vagy február másodikán, vagy akár ma reggel két ember szívből, tisztelettel és szerelemmel tud egymáshoz érni, amikor kinyitják a szemüket - az azt jelenti, karácsony van."
Csernus Imre

Hát nézzük csak mitől különleges annyira ez a mai nap?
29 évvel ezelőtt ezen a napon találkoztunk Robival és döntöttük el, hogy együtt szebb az élet. Szerelmünk gyümölcse Anna Fanni ma lett menyasszony Párizsban. Ha minden igaz az Eiffel torony lábánál történt meg a nagy eset, hogy Fannyból Márta lett.


Attól is különleges, hogy Luca napja van.
Ráadásul csak egy picinykét babonás is vagyok így éjfélkor  jó szorosan megfogom a párom kezét / biztos ami biztos/ A jó előre megvásárolt fagyöngy alatt kap egy puszit és utána végre vége lesz ennek a felettébb különleges napnak.
Én pedig megkönnyebbülök, hogy a világ érdekes módon ugyanúgy folytatja mindennapjait. A föld is forog tovább és ha az Isten is úgy akarja a következő Luca napig a párom velem marad és talán én is  itt rontom tovább a levegőt ezen a planétán . Egy biztos . Engem az Ő szerelme tart még ma is életben.
A szerelem  örök marad és ennél szebb közhely a világon nincs, a Lucák és az én nagy örömömre.


2014. december 12., péntek

Beszédes tárgyak



Reggel óta itt ülök. Néha felállok. Majd megint leülök. Elvileg dolgozom. Gondolataimat nehéz kordában tartanom. Csak annyi időre vagyok erre képes, amíg az ülések tartanak. Majd visszaülök a helyemre és ismét elkalandozom.
Nézem az asztalomon elhelyezkedő limlomokat. Szinte az egész napom kuszaságát adják vissza az itt látható tárgyak.A fő helyet a számítógép foglalja el bitang nagy teret követel magának. Jelezve a méretével is, hogy nagy kamu a lélek. Felesleges hablaty, mert ami ma igazán számít az nem más, mint  az, hogy Ő általa juthatunk az éltető információhoz, társadalmi kapcsolataink fenntartásához. Billentyűk kopogása pillanatok törtrésze alatt pusztítja el a dendrit nyúlványaimat és eszi meg a myelinjeimet. Na ennyire rossz a helyzet. Kész. Nincs tovább. Szakzsargon mögé menekítem az érzelmeimet.
Szóval az asztalon még ott van a reggeli kávés csésze . A sebtében elfogyasztott ebéd tányérjára száradt ételdarabok látványa. Az elmaradhatatlan teás bögre. Némi gyógyszer egy asztma spray.Tollak a tartóban és összevissza szana meg szét szóródva az asztalon. Mappák, telistele papírokkal. Még tartja magát a szülinapi kedvenc rózsa. Igaz kissé megkopott a szépsége és üdesége, ahogy az enyém is. Telefonok, mert a nélkülözhetetlenség illúziójához ez is hozzátartozik. Néhány Cd amikkel most dolgoznom kellene. Esettanulmányok felvételeit illene elemeznem, ahelyett, hogy nyavalyogva blogot írnék. Fényképezőgép amivel nem szeretek és nem is nagyon tudok fotózni. Két kedves képeslap mellettük Ábris babus fotója. Néhány újság mert a betűmánia az a papír illatát is igényli.Hangszóró, amiből időnként a hangulatomnak megfelelő dallamok csendülnek fel. Na és az elmaradhatatlan számlák, kimutatások és emlékeztető cetlik. Teljes a káosz.
Ahogy elnézem ezt az asztalt minden tárgy árulkodik valamiről . Mesélnek rólam, persze csak ha engedem.  Most olyanom van, hogy engedem, hisz elvileg egyedül vagyok. Micsoda blikfang ez is. Hisz a virtuális világban sosem vagyunk egyedül.
Hétköznapi értelemben a dolgozó sarok szigorúan privát szféra. Ide nem ülhet le akárki. Talán még nekem se kellene! :o)))
Hát ennyi.
Egy korty keserűség , egy idevetett irka, a fahéjjas illatú advent idején. Fauszt jót röhög a markába. ma ő győzött. Mint már oly sokszor, úgy most is a tudás álarca mögé rejtette torz vigyorát.


2014. december 9., kedd

Kishercegem

Ábris 23  hetesen.



Ma végre találkozhattunk Ábrissal. Fantasztikus élményben volt részünk. Azon kaptam magam, hogy alig látok a könnyeimtől. De nem ám valami romantikus érzelgősségből, hanem a megkönnyebbüléstől. A saját szememmel láthattam, hogy a feje pont akkora amekkorának lennie kell. Végtelen fájdalomként hasított belém a sok sok évvel ezelőtti kép, amikor Zozi képein felfedeztem, hogy a buksija mennyire nagyra nőtt. Aztán az is egy csoda ahogy Ábris folyamatosan cumizza az ujjacskáját a Mamája pocijában pont úgy ahogy anno Annaso tette. Zozó érdekes módon nem csinálta ezt. Később a születése után sem.
Lenyűgöző volt az az időutazás, ami a múltat a jelennel összekötötte.
A csoda pedig tovább folytatódik. Leánykérés Luca napján Párizsban lesz. Remélem a költői helyszín varázslata a kapcsolatuk meséjére pozitív hatást gyakorol majd. Bár, minek tagadjam Kedvesnek és nekem 29 évvel ezelőtt ugyanezen a napon a kaposvári színház épülete és díszletei  álomittas színhely volt. Az idén a gyerekek Párizsban ígérnek egymásnak hűséget, szerelmet, boldogságot. Mi pedig a hálószobánk ajtajában a fagyöngy alatt újítjuk meg a szerelmi fogadalmunkat. Valamiért azt hiszem, hogy a mi helyszínünk sokkal meghittebb, szerelmetesebb,  mint a festői Párizs.
Eltelt 29 év, de a szerelem még ma is örök. Az unoka utódként születendő Kisherceg  igazi csoda ajándék mindannyiunknak. A kis pasi még meg sem született, de már most megríkatja és elbűvöli a körülötte élő női szíveket. Ráadásul mindezt egy törpe nő utódaként teszi . Úgy tűnik, hogy a szerelem varázslata még ennyi év elteltével is csodás gyerekeket képes teremteni. Hercegek és hercegnők, törpék és óriások mind mind egy mesében szerepelnek.
Higgyétek el az ilyen történetekből születtek évszázadokon át a tündérmesék.

Ezt a verset pedig nagymamaként ma kaptam. Egyértelmű igazolása ez annak, hogy tündérek és mesék még ma is vannak.
Hálával tartozom az életnek azért, hogy ennyire sok szépséggel kényeztetett.

Születésnapodra
Kicsi gyermek voltál, de már felnőtt lettél.
Az élet bajos gondjaiból szinte mindet legyőztél.
Te angyalnak születtél, vagy ezt csak én látom?
Két szemedben mindig a megértés ragyog.

Légy mindig vidám, légy mindig kedves,
Maradj meg nekem, csak nekem ilyennek.
Légy mindig őszinte, légy mindig szerelmes,
A bánat az életedet messze elkerülje.

Bár lehet, hogy túl sok mindaz, amit kérek.
De a lényeg, légy nagyon boldog, ez minden.

2014. december 7., vasárnap

Remény gyertyája és a születésnap




                                                                 Együtt



Megkezdődtek a maratoni ünneplések. Végre együtt volt a család.
 Szavak helyett képekkel mesélek.
Nagyon elfogultan tudnék csak beszélni a mai nap történéseiről.
Szép és emlékezetes nap volt.



Este meggyújtottuk együtt a remény gyertyáját. Mindannyian elmeséltük, hogy mi mindenben van szükségünk az elkövetkezendő időkben a reményre és egymás segítő erejére., 


2014. december 5., péntek

Teázgatunk, beszélgetünk


Tea, tea, és még egyszer tea. Főszezonja van a bögréknek, mécseseknek, ölelős beszélgetéseknek. Ki se látszunk az ünnepekből. Így a teáskannában folyamatosan forr a víz. A csészék pedig a hangulatnak és a más- más világoknak megfelelően cserélődnek. Vannak romantikus , ölelgetős barátok . Ők az öblös, kézhez simuló bögréket  és az illóolajoktól illatozó teákat szeretik. Mellé  zamatos kekszek kínálják magukat. Mivel sok férfi barát vesz körül, így az ő ízlésükre is van figyelmem. Többen a lapszanszucsong füstölt teát kedvelik, vagy a markánsabb fekete teákat isszák szívesen.


Természetesen egyszerű vonalú szürkék, drappok és feketék az uralkodó bögre színek ilyenkor. Külön csészék várják a barátnős kucorgós beszélgetős teázgatásokat, amiknek a kedvenc bögréi amolyan vadvirágos hangulatú kecses csészék. A tea  jázmin, vagy rózsa, vagy búzavirág tea. Mondanom sem kell, hogy kandiscukorral, vagy aranyló mézzel. A fogyókúrás egészséges nádcukor messzire száműzetik, hisz ezek a beszélgetések a kényeztetésről ölelésről szólnak, nem az önsanyargatásról híresek. Sőt a bűnök bűne is gyakori vendég az asztalon a finom habos sütemény.
Észrevétlenül számadást végző időszak ez az életünkben. Ilyenkor derül ki, hogy kik azok, akikre kevesebb időt odafigyelést fordítottunk az év folyamán, mert vagy elmaradnak, vagy enyhe rosszallással jönnek el. A mellőzöttség egyre több embernek esik rosszul. Fogy az energiám, a figyelmem és az erőm. Így a régi lendület már  messze szállt és bizony sok embert bántok meg a hiányával. Az én apró ölem amibe régebben a világ belefért szűkülni látszik. Ahogy az életterem és az időm is egyre jobban elfogy. Csak ilyenkor érzem igazán, hogy mennyire összementem.
A beszélgetések sem a régiek. Sok a szomorúság és a keserűség mindenkiben. Már nem visz minket a világmegváltás felé a lendület. Helyette önvádakat sorjáznak szavaink, elmulasztott tetteket és szorongást, hogy vajon eléget tettünk- e a vállalt feladatainknak?
Tetszik vagy sem, erősen érződik a hangulatunkon a magyar lét. Az elmarat barátok pedig sajnos nem ritkán a politikai nézet különbségeknek estek áldozatul. Szomorú. hogy sokan úgy érzik, hogy választaniuk kell az ideológiai hűségük és a szívük között.

Ma a a facen olvastam ezt a verset és bizony hihetetlenül illett a saját gondolataimhoz.
Ezért elhoztam.

Weöres Sándor: Ki minek gondol, az vagyok annak…
Ki minek gondol, az vagyok annak…
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra: 
Te vagy magad, ki e jelet vonja.
S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,
Mert fénye-árnya terád sugárzik.
Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
Rajtam látsz törvényt sajátmagadról.
Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.
Szemem tavában magadat látod:
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.

2014. december 2., kedd

Gyerekek a szeretetről mesélnek.



Réka, 5 éves:
"A múltkor beleestem a medencébe. Rúgkapáltam, mert nem tudok még jól úszni. A tesóm is utánam esett, direkt, hogy segítsen. A papa halászott ki mindkettőnket. És aztán csak ölelt minket és úgy dörömbölt a szíve, majdnem kiugrott a vizes öltönyéből."


Bálint, 5 éves:
"A szeretet olyan, mint a piros alma, egyik fele a Sárié, a másik az enyém."

Ildikó, 8 éves:
"Az apukám állandóan csiklandoz minket a tesómmal. Néha az anyu is beszáll, és akkor sikítozik az egész család. Közösen le tudjuk győzni az apát a Csikipókkal. Olyankor érzem, hogy a szeretet is csiklandós."

Emese, 5 éves:
"Ma belecsempésztem egy szívet az anya tenyerébe. Olyan kicsit, hogy azt hittem, nem fogja tudni, mit is adtam neki. De ő csak ránézett a tenyerére és azt mondta: Nézzék csak, a Mesike szíve."

2014. november 30., vasárnap

Törött szárnyú angyal




Nyálkás nyúlós reggelre ébredtünk. Olyan igazi ágyban marasztaló nap ígérkezett. Az agyam minden sejtjében követelte a lustálkodást. Mégsem engedtem a csábításnak, hisz izgalmas zsúfolt nap várt ránk. Szerettük volna megnézni az oly sokat emlegetett ludakat . Így felszedelőzködtünk és nekivágtunk az útnak. A kocsiban csendesek voltunk. Lekötöttek minket a gondolataink a bágyadt fáradság ott kucorgott a zsigereinkben. Aláfestő zenének Coltrém bársonyos hangja duruzsolt úgy ahogy a parázs szokott a kandallóban. Lassan magunk mögött hagytuk a várost és csendesen suhantak el mellettünk az út széli fák. A táj szürke és lehangoló volt. Illet a belső világomhoz. Érthetetlen hogy mi hajtott erre az útra. Miért volt annyira fontos látni a ludakat? Bár harminchatezer lúd röptét nézni nem akármilyen látvány. Így haladtunk Tata felé. Szeretem ezt a várost. Gyönyörű a fekvése és az öreg tó különösen kedves nekem. Szóval elmentünk , megnéztük, de nem igazán ért útól a katarzis. Túl sok volt az ember a vásár miatt. Én pedig igazából most nem kívántam őket. Akkor jogos a kérdés, hogy miért a vásár idején mentünk? Mikor kitaláltuk jó ötletnek tűnt. Ráadásul az idén már nincs több szabadnapunk. Sok a teendő milliónyi program és kevés a lendület. Összehasonlítva az eddigi adventi időszakaimat most valami más van. Olyan vagyok , mint egy törött szárnyú angyal. Aztán estére megérkezett az égi csoda is, ami megerősített eme hitemben.
Hazafele jövet betértünk adventi koszorút venni egy régóta kiszemelt üzletbe. Ha arra mentünk gyakran nézegettem a kocsi ablakából a hangulatos kirakatot. Tegnap végre megálltunk ott és bementünk. Olyan volt mint egy tizenkilencedik századból idecsöppent csoda bolt. Bent a finom illatos virágok színkavalkádja összeillett a  kedves tárgyakkal. A két idősödő kisasszony klasszikus gömbölydedsége mesebelivé tette a kicsi üzlet hangulatát. Kuncorásztak közben a kezük egy pillanatra sem állt meg, olyan  bájosak voltak. Csipke hópihék szálltak az üzletben. Manók vigyázták a békét és az angyalok csilingeltek, ha figyeltél rájuk. Természetesen leültem kicsit közéjük. Lassan felengedett bennem a szorongás és a fáradtság. Robi pedig minden szépséget jól megnézett magának. Olyan izgatott volt akár egy kisgyerek. Örömmel jött újságolni, hogy a kertben van egy igazi kis tó, amiben mozdulatlan aranyhalak vannak. Mondtam neki, hogy már elvermelték magukat, azért nem mozognak.
A hölgyektől kaptunk illatos rózsa teát mézzel. Ilyen bolt nincs is több. A kisasszonykák pedig meséltek, csicseregtek kedvesen. A vevőkről , arról, hogy milyen szép időszak ez az életükben, mert ilyenkor a betérő emberek többet mosolyognak. Jó volt hallgatni őket. Lélekmelegedő állomása volt ez a napunknak. Majd egyszer csak Robi talált a kerti áruk közt egy törött szárnyú angyalt. Behozta és azonnal éreztem, hogy rám várt. Kérdésünkre, hogy megvehetjük- e azt mondták hogy Nem.
Ez az angyal nem eladó. Ez az angyal  rám várt. így természetes, hogy vihetem haza, Hisz az enyém. Biztosan álmodom. Gondoltam . De nem. A hölgyek átöleltek egészen  megmelengették a szívemet. Végül nyolckor nem volt mese . Menni kellett! Magunkkal hoztuk az angyalt, a csipke hópihéket, fagyöngyöt hogy legyen mialatt megcsókolni egymást, a rózsa illatát és a hitet , hogy érdemes élni. Ma a  hit gyertyáját gyújtjuk meg este. Együtt lesz a család apraja nagyja és ott lesz velünk a törött szárnyú angyal. Aki titokban megsúgta nekem, hogy így törött szárnnyal is érdemes élni, mert szerethetünk és minket is szeretnek. Tegnap este akarva akaratlan Hitet kaptam ajándékba. Talán azért, hogy ma tovább adjam Nektek, a gyerekeinknek és magunknak, hogy érdemes még akkor is élni, amikor nagyon nehéz.


2014. november 25., kedd

Habzsidőzsi


Adventre készülődve elmaradhatatlan gondolat a spórolás. Mindenre és mindenkire jusson mindenből elegendő. De mire is kell jutnia? Hát ölelésre, jó szóra, odafigyelésre, szeretetre, Ha jól sejtem ezek ingyen vannak. Tehát a legfontosabbakra biztos, hogy jut elég.
Aztán ott van az ajándékozás őrület. Hát erre kell spórolni! Talán ezt is lehet kicsit ötletesen. Nekem az idei ötletem az, hogy senkinek sem veszek direkt ajándékot. Egymást kapjuk ajándékba. Méghozzá úgy, hogy mindenki egy közös programot kap tőlem. Már ezen a hétvégén indul a varázslás. Ugyanis  elmegyünk a tatai vásárba. Ami önmagában nem lenne akkora kunszt, de ha 36 ezer lúd röptében gyönyörködhetünk, akkor az már nem akármilyen klassz program. Anna imádott Párizsába mehet. A család apraja nagyja segíti ebben, így végre teljesül az álma. Zozót Sopronba visszük és onnan csak egy ugrás Bécs és az ő feledhetetlen fényei. Ő erre vágyik. Kedvesem Scrabble-t kap és sok- sok közös játékban töltött időt. Én két nap csatangolást kapok Kedvessel a Vörösmarthy téri vásárba és egy Kaláka koncertet.
Amire viszont valóban spórolni kell az a két ünnep közötti vendégjárás. Rengeteg süti és sok sok finomság lesz. Sajnos nem adják ingyen. De olyan jó együtt lenni a szeretteinkkel és közben finomságosakat enni, inni. habzsidőzsisen élni. Legalább karácsonykor.Imádom megtervezni a menűsorokat és nézni, hogy mennyire ízlik a többieknek . Ráadásul ahogy öregszem nem tagadom, hogy egyre több morgással készülődöm, mert sok az itt fáj ott fáj nyűg a testemben. Mégis azt mondom megéri. Annyira jóóó ez a készülődés.
Na és akkor még nem is meséltem a pattogatott kukoricás filmezésekről. Jaj ezek a nagy kedvenceim.

Ilyenkor közösen megnézünk egy filmet és utána megbeszéljük. A kicsikkel mesét nézünk az idén diavetítés lesz a A kis fenyőfáról, így mindenki talál kedvére való programot. Nekik a film alatt egy tálba frissen pucolt mandarin és narancsot készítek. A különösen édesszájúaknak pedig karamellizált dióval és forró csokival kedveskedem.
Szóval a nagytakarítás, ablakpuceva már kész. Jöhetnek a szerelmetes ünnepek. Már nagyon várom őket.

2014. november 23., vasárnap

Padok szerelmese


Beethoven padja

A képen lévő pad akár Beethoven padja is lehetne, hisz a géniusz úgyis hallott belül minden hangot. Tehát neki kiválóan alkalmas lett volna ez a darab munkapadnak. :)
Ha még valaki nem tudta rólam , akkor itt az ideje, hogy elmeséljem. Imádom a padokat. Igazából a világ legkedvesebb bútorai ők. Lehet csak úgy csendesen ülni rajta és elmélázni az élet dolgain. Vagy fáradtan, pakkokkal megrakottan lerogyni és várni míg visszatér karunkba az erő . Hihetetlenül finom dolog egy jó könyvvel lecsücsülni és olvasni egy pont jó napon. Aztán ott van az a nem mindennapi élmény amikor valakire várunk és ha kedves szívünknek az illető, akkor ameddig nem jő mindenféle álmodozással múlatjuk a várakozási időt. Egy igazi romantikus pad remekül alkalmas az első csók színhelyének. Érdekes módon a padok a fiatalok és az idősek kedvenc bútora. A középkorúak észre sem veszik, hogy van, mert egyszerűen elrohannak mellette. Itt a városban sok hajléktalan ágyként használja őket. Legalább nem fáznak fel. Részemről azokat a padokat szeretem a legjobban amik mesélnek nekünk. Minden padnak meg van a maga meséje. Érdemes leülni és meghallgatni! Régebben írtam a padok meséi címmel egy novella sorozatot. A sok költözés alatt valamikor elveszett. Talán megtalálta valaki és most ő mesél belőle!
Mikor kicsi voltam anya nem tudott mellém ülni a homokozóba és a padra vittem a vödörben homokot így játszottunk.  Mikor vége volt a játéknak Anya összelapátoltatta velem a homokot és visszavittem a homokozóba. Mennyit nevettünk . A köztársaság téren volt egy nagy platán alatt a kedvenc padunk. Már kivágták rég a fát és a padot is elvitték. Az emléke azonban örökre megmaradt.
Annának a lakása elé tettük a régi Maminti-lakból a kedvenc padunkat. Jövet menet itt csücsülünk le egy kis kellemes dumcsira, vagy egy finom kávézásra. Az én otthonaim elengedhetetlen kelléke a pad. Annyira imádom őket, hogy az valami csuda.


Maminti padja

2014. november 21., péntek

Boldogság kergető


Manapság egészen közel kerültem a boldogsághoz. Látom ott repked tarka szárnyú pillangóként az orrom előtt és én mégsem tudom megfogni. Tán nem is kell, hisz a boldogság is szabadon mutatja meg az  igazi színeit. Ha megragadjuk a lepkét, akkor az ujjunkra tapad a finom színpor. Nem marad utána  más, mint egy kopott megtört  vergődő valami, amiről már senki sem tudja, hogy miért is kergette oly nagyon. Most még csak ott tartunk, hogy az orrunk előtt repked. Hihetetlenül könnyed és álomszép. A család szó eleinte nem más mint egy illúzió, aztán a megtett úttól válik valódivá.
A lányok új szokásokat alakítanak ki. Zozó egyre többet van itthon. Anna mindennap gyakrabban ül le egy közös reggelire, vagy csak úgy, mert olyan jó együtt. Robi  megkezdte a szokásos éjjel-nappal dolgozását. Ha végre itthon van, akkor boldogan elnyúl és élvezi a körülötte nyüzsgő életet.Végre jobban vagyok. Van erőm a mindennapokra.
Eltettem a téli sütikhez a megpucolt diót. A kamra polcai feltöltve várják a téli sütés -főzés napjait. Ma megérkezett a csodás illatú és színű pirospaprika. Jöhet a karácsonyi halászlé és káposzta. A gyerekek álma is teljesül. Párizsba mennek Luca napját ünnepelni.  A sors iróniája, hogy mi is ezen a napon mondtuk egymásnak ki , hogy örökre. Ki hitte volna, hogy sikerül megtartani az akkori ígéretet ?
Most rajtuk a sor. Ők kergetik az álmaikat egy lepkehálóval. Remélem megtanulják, hogy már akkor is az övék , ha együtt látták meg és együtt mennek utána! Mindig csak ép annyira megközelítve, hogy össze ne törjék!
Ábris szépen nődögél. Lassan mindene meg lesz. A szobája a párizsi út alatt készül el. Ez lesz a karácsonyi ajándékunk a fiataloknak és az unokánknak.
A mi álmunk pillangója a család. Lassan beérjük reptében , mert megtanultuk, hogy mi kell ahhoz, hogy szabadon szárnyaljon. Sose lesz teljesen a miénk. Mégis mire megtanulunk eggyé válni vele, már el is inalt az élet. Észrevétlenül pillangóvá leszünk és a gyerekeink kezében lesz a hálónk. Álmainkat átadtuk nekik és színeink az ő pillangójuk alapszínét adják majd. A rajzolatot ők álmodják majd rá és a színeket az ő személyiségük színei teszik egyedivé.

2014. november 17., hétfő

Fények, árnyak, vallomások




Ha lassan is, de  kicsit enyhül a betegség . Végre vannak olyan pózok, helyzetek amikor nem gyűr maga alá a  fájdalom. Értékelem is.
Szombaton Zozó meghívott minket ebédre. A pici lakásban négyen pont elfértünk. Meleg színek, hangulatos New York képek , pislákoló mécsesek adták meg az együttlét alaphangulatának szépségét. Az ebéd fenségesre sikeredett. Apa mellénye öt számmal nagyobbra duzzadt a büszkeségtől. Az ő kicsi lánya lám lám milyen nagy lány már. Igazi házitündér lett belőle.A csoda mégsem a díszletben volt hanem a családunkban. Egyszer régen amikor megálmodtam, hogy milyen is egy igazi család valami ilyesmit képzeltem el. Csak azt nem tudtam, hogy ezek a gyönyörű álmok csak egy nagyon röpke pillanatra lehetnek a miénk. A valóságban nem ilyen meseszép az élet. A hétköznapok szürkesége nyomasztó tud lenni és néha elviselhetetlen. Pici lányunk azonban elővette a varázspálcáját és varázsolt nekünk egy csodás családi napot. Olyat, amiben nyoma sincs semmi rossznak, szomorúnak. Még  a zenét is tökéletesen eltalálta. Dzsessz szólt andalítón , Végre békésen beszélgettünk. Mostanában valahogy nem igazán sikerült egymásra hangolódnunk. Az új családtag nem  szeretne beilleszkedni a családunkba. Sok a nézeteltérés és az ezzel járó szomorka. Nem ilyennek képzeltem el a boldog nagycsaládi életet. Talán pont emiatt volt annyira nagy öröm a közös ebéd. Valahogy összezártunk és megnyugodtunk egymás szeretetében. Bennem kicsit alább hagyott az érzés, ami egy idő óta folyamatosan szorongat, hogy elrontottam valamit a nevelésükben. Ahogy ott nyüzsögtek körülöttünk a lányaink, szépek, kedvesek, csodával teltek voltak. Pont olyanok, mint egy megelevenedett családi mesekönyv álomszereplői.Idill volt, béke és összhang. Végre megint Maminti voltam, Zozó Csingling, Anna királylány, Apa pedig Geppetto mester, aki szeretetével életet teremt. Estére kicsit elfáradtunk és visszazökkentünk a saját életünkbe. Csak mikurkát másként. Boldogabban, elégedettebben és örömtelibben.
Vasárnap pedig nekiláttunk az adventi előkészületeknek. Egyáltalán nem meglepő, hogy nem tetszett már a drapp, barna, világoskék kompozíció. Hirtelen túl hidegnek éreztem. Már nem akaródzott a téli hideg nyugalmat a szobába varázsolni. Helyette meleg bársonyos zöldek, pirosak, bordók lettek. Sok sok mécsest gyújtottunk. A ház  összes rejtett zugaiban pislákolt egy- egy pici fény. Szükségünk van a fényre, otthonosságot teremtő erőre.



                                                            Melegedős sarkunk ilyen lett.

2014. november 14., péntek

Váltások, változások, készülődések.



Elkezdődött.
Nem jövök rá, hogy pontosan mi indítja el bennem a változást, de minden évben valami belső kényszertől vezérelve beindul a gépezet. Most azt hiszem Nati indította el a folyamatot. Tegnap végre szakítottunk magunknak egy kis összebújós, melegedős traccspartira együttlétre szánt alkalmat. Itt volt az ideje, hogy meséljünk egymásnak egy kicsit. Két barátnőnél ez időről időre nélkülözhetetlen. Kevés ember van akinek olyan magától értetődő az, hogy mit miért teszek és olyan ember még kevesebb van aki a szívemig lát és érzi minden rezdülésemet. Szóval tegnap csak úgy dőlt belőlem a szó. Sajnos most nem szép történeteket meséltem, hanem keseregtem, panaszkodtam, kipakoltam  mindent ami a szívemet nyomta.

Ingrid Stöstrand
DÉLUTÁN NÉHA

Délután néha a háztető
velünk szemben
olyan furcsa színű lesz.
Süt a nap
és az ég se kékebb, mint máskor,
de a tető nem vörös,
nem barna,
nem is lila,
hanem messzeség-színű.
Ki kellene repülni az ablakon.
Át, oda, messze.

Az egész együttlétünk messzeség-színű volt. Most erre vágytunk. Reggelre pedig újjáéledve ébredtem. Mint mindig most is megtörtént a csoda. Látni kezdtem a feladatokat. Előszedtem az adventi dobozokat végignéztem az elmúlt évek adventi képeit és elkezdtem az idei színek tervezését.Tört fehérek, drappok, barnák némi világoskék gyöngyház fényű gömbökkel díszítve lesznek az idei advent meghatározó színei .A tél hangulatát behozom a nappaliba. Szeretném hogy álmot, békét, nyugalmat hozzanak el nekünk! A fenyő meleg zöldje így hangsúlyosabb lesz. Ez a  zöld jelzi majd számunkra a közeledő tavasz megújulását.

2014. november 9., vasárnap

Mindenféle



Szinte hihetetlen, hogy novemberben kintre lehet teregetni a ruhát. Elképedve tapasztalom, hogy az áprilisi napokat idézi a novemberi hőmérséklet. Ráadásul a madáretetőknek hála most még nálunk is elidőznek a madarak egy röpke ebédidőre. Cinkék, rigók és gerlék tették tiszteletüket az ebéd meghívásunkra. Jobban szeretek ameddig csak lehet kintre teregetni. Más illata lesz a ruhának, ha a szabadban szárad.Szóval tavaszt megigéző tapsütésben örömmel telt a mai nap. Ennek örömére no meg azért, mert végre jobban vagyok mindenféle ínycsiklandó ételekkel kedveskedtem a családnak, Orja leves volt a nyitány majd kínait főztem Zozinak, hisz ő azt szereti, Annának csirkemellet és vörösboros párolt lila káposztát, Nekünk pedig liba rizottót. Nasinak aszalt gyümölcsös gyümölcskenyér sok dióval és vanília pudinggal. Az eszem iszom igazából azért volt, mert a lányoknak így egy hétre való kaját csomagolhattam. Nincs idejük a háztartásra. Nekem pedig nagy öröm a főzés és a családi ebéd. Mostanában ritka kincs hogy négyesben ehetünk.  Csicseregtek és sokat nevettek ép úgy, mint kicsi korukban. Záróakkordként pedig társasoztunk. Naná hogy pszicho társassal. A játékban mindenki megcsillogtathatta az emberismeretét és a szarkasztikus humorát is., ráadásul csak akkor leszel te a nyerő, ha az önismereti részekben valós képet mutatsz.
Most hogy elmentek egy kicsit vásárolni. Addig én is szusszanhatok egyet. Mindenki azt teszi ami neki kedves. A hölgyek vásárolnak én pedig blogolok kicsit. Majd ha végeztem, akkor beszedem a ruhákat és megköszönöm ezt a napot. Ritka kincs, hogy ennyi szépséget kapjunk egyetlen napba sűrítve. Hálás vagyok érte.


2014. november 7., péntek

Sziluettek



Kicsit nyűgösködve indul ez a reggel. Unom már a fekvést . Az itt fáj meg amott, egyenesen az agyamra megy. Próbálom megtalálni napjaim romjai közt a kincseket, de valahogy most nem megy. Olvasok mindenfélét.  Sándor Erzsi könyvét:Anyám ha látná c. Sinyának mindig is fanyar humora volt és ezáltal a legfájdalmasabb témákról is úgy mesél, hogy szarkazmusával mosolyt tud csalni az emberek arcára. Fia Tomi látón született és szemideg sorvadás miatt fokozatosan megvakult. Közösen megtett útjukról szól ez a könyv .Erzsinek két gyereke van.  Tomi az akiben több az életigenlés. Nem véletlenül, hisz édesanyja minden erejével azon volt, hogy fia maradéktalanul boldog legyen és örökre lássa a világot. Látja, éli, élvezi. Ma ő az, aki anyában tartja a lelket, amikor fáradt és néha kicsit szomorú.Persze csak néha, mert amúgy folyamatosan nyüzsög és teszi nem is akárhogyan a dolgát.
A másik könyv amit olvasok az is fantasztikusan jó. Tóth Krisztina : Pillanatragasztó c. novellás kötete. Fantasztikus séta. Az író szeleteket mutat az olvasónak az elmúlt húszon év sorsaiból. Összességében kicsit depresszív, de annyira kedves és finom humorú, mint azok az évek, amikről szól. Fordulatai egyszerűen elvarázsolnak és mosolyt csalnak az arcomra. Imádom ezt a könyvét.Krisztina leginkább a  versesköteteiről volt ismert a Síró ponyva c kötete nagy kedvencem.Azonban ez a novellás kötete minden eddigi írásánál kedvesebb nekem.
Itt a városban már nem is tudom, hogy köd van- e vagy szmog, de általános jelenséggé vált a sejtelmes puha szürkület látványa. A szobából nézve kellemes. Lassan készülődni illene az adventre, de  jelenleg sem erőm, se kedvem nincs hozzá. A fényeit azonban megidézem. Állandóan égnek a gyertyák és a mécsesek. Az oly kedves teáim íze kissé áporodottá váltak a számban. Hisz a legfinomabb ízek is unalmasak lehetnek, ha csak azok vesznek körül. Persze változatosság mindig van. Mert a gyógyteák gazdag borzalom világa megszínesítik a tea projektet. Csemegének pedig egy kis aloe kivonatot kapok, no meg olyan bizarr kotyvaszokat, amik állítólag segíthetnek. Csak ne lennének ennyire elviselhetetlen ízűek, szagúak és állagúak! Választék az van. Magam dönthetem el, hjogy melyiket iszom először.  Ó borzalom anyja miért költöztél be hozzánk?
Ez van . Kár morfondírozni rajta.
Ahogy kinézek az ablakon homályból lassan rajzolódnak ki az elhaladó emberek körvonalai. Novemberi szürkeség fátyolként ereszkedik le ránk.
Egy kis hangulatjavító muzsikát hallgatok a látvány mellé. Jót tesz
.

2014. november 6., csütörtök

Supervizor



"
szupervízió a leghatékonyabb szakmai személyiségfejlesztő módszer a szociális, pedagógiai, profit és nonprofit területen. Célja a hivatásbeli személyiség kompetencia fejlesztése." 
Wikipédia

Mivel megfeneklettem úgy a magán szférámban, mint a munkámban, így törvényszerűnek láttam a segítség kérést. Nem volt mit tenni felhívtam egy szupervizor kollégát. Gondoltam időszerű a kontroll pontok kihelyezése.  Jót tesz az ilyen beszélgetés a hivatásgondozásnak is és a saját mentális állapot  javulásának is. Az ilyen beszélgetéseken mindig szembesül az ember azzal, hogy mennyire gyarlón  csúszik meg . Hiába minden odafigyelés a szubjektív személyi oldal néha kitör a korlátai közül és olyankor magával sodor olyan dolgokat is amiket nem szabad. Tehát nem árt, ha időről időre belső vizsgálatot tartunk. / Ez most országosan is nagy divat. Vizsgálódni./ Na mindegy. Szóval nagyon élveztem a megszokott hang jelenlétét. Csipkelődő megjegyzéseit amikkel nem durván jelezte, hogy"látlak csibész". Keveseknek adatik meg az a tehetség, hogy ki nem mondott gondolatainkat előbb megérzik, mint mi magunk. Ő egy ilyen ember. Élvezem a szellemi frissességét és azt ahogy magával ragadja a vele szemben ülő embert. Sokkal többször kellene elbeszélgetni, de mindig megakadályozza ezt az időhiány , illetve a bátorság hiánya. Nem könnyű szembenézni azzal, hogy gyarlók vagyunk és nem keveset hibázunk. A szakmai kérdéseken túl egészen felvillanyozott  közös hullámhossz megélése.
Tudnám, hogy csinálja azt, hogy az energiáival ennyire jól bánik. Ugyanis a szakmában ép olyan jól teljesít, mint az életben. Jelen van mindenütt.,
Ez a jelenlét az ami most igazán hiányzik nekem. Olyan érzés mintha csak félig lennék mindenütt.
A tegnapi beszélgetésben ennek az okait boncolgattuk. Éjjel persze még mindig ezen gondolkoztam, így az alvás csak másodlagos funkciót kapott. Még sem sajnálom az átvirrasztott éjszakát. Reggelre sokkal tisztábban és üdébben keltem, mint azt mostanában teszem.
Minden  szakmában fontosnak tartanám az ilyen emberek jelenlétét.

2014. november 5., szerda

Nevek,ablakok, történések



Zárva vannak az ablakok, ajtók és valahol mélyen jó magam is bent rekedtem. Bármennyire igyekeztem talpon maradni . Nem sikerült. Csúfos vereséget szenvedtem, aminek leginkább a testem látja kárát. Kicsit sem lepett meg az, hogy szinte terror támadást intézet ellenem ez a rusnya test. Kiterített, leterített szó szerint. Kiterített úgy, hogy három hétre odaszegezett mozdulatlanságba görnyesztve az ágyba. leterített , hisz képtelen vagyok tovább harcolni, hiába is szeretnék. Az egész test erről mesél. Görcsök, gyulladások. Elfojtott dühöm megtestesülései. Haragszom magamra, mert képtelen vagyok nem harcolni. Pedig most erre lenne szükség! Belátni azt, hogy vannak dolgok amiket nem változtathatok meg. Ráadásul azt sem ártana tudomásul vennem, hogy a világ bűneiért nem egy személyben vagyok én a felelős. Sőt vannak olyan dolgok amiknek a megoldásához időre, türelemre van szükség. Szóval és tettel most tehetetlen vagyok és ezt nehezen viselem.
Elbújtam a csukott ablakok mögé és vergődve várom, hogy mikor nyílnak végre ki.
Hátul a szívem mélyén tudom, hogy nekem kell kinyitni őket, de valami  még sem engedi, hogy így tegyek. Leginkább a mélyen zsigerekben gyökerező dacosságom akadályoz a jobb belátásra térésemben. Olyan mintha saját magamon akarnám leverni az összes kudarcot ami az elmúlt két évben ért.
Vannak jó dolgaim is. A barátaink teljes odaadással mellém álltak. Próbálnak szerényen, türelmesen nógatni, ösztönözni a megbocsájtásra. Ráadásul Kedves is minden gyógyító szeretetével mellettem áll. Lányaink is igyekeznek végre kicsit felnőni.   Derekasan teszik a dolgukat, több kevesebb sikerrel. Zozó  sokat van most itthon. Anka pedig a maga módján szintén igyekszik felnőni. Kénytelen is, hisz Pocak Benő elég jól ösztönzi erre. Benőnek mára már van igazi neve. Ábris Szilveszter lesz. :o) Boldog vagyok, hogy Ábrahám nevét kapja a kicsi. Aranyosan zajlott a névválasztás szertartása. A gyerekek és mi is mindennap listát írtunk a tetsző nevekről. Ez azt eredményezte, hogy a túlkínálat káoszba torkolt. Leginkább a gyermek apjának nem tetszett semmi. Látván, hogy ez padhelyzetet teremt azt javasoltam nekik, hogy keressenek egy olyan egyedi nevet ami kellemes élményt ébreszt mindkettőjükben és az apa önimádatát is vegyék figyelembe azzal, hogy a második névnek kapja meg a kicsi az ő nevét.Mivel a vezetékneve nagyon gyakori, ezért szerettek volna kicsit egyedi hangzású keresztnevet választani. Végül megtalálták a legmegfelelőbbet. Ankának annyit mondtam, hogy minden névnél figyeljen a baba belső hangjára. Ha jól figyel, akkor a kicsi megsúgja majd, hogy neki melyik tetszik. Azt gondolom, hogy a gyerekek tudják, hogy nekik mi a jó.
Szóval ezen a feladaton is túl vagyunk.
Mindennap teszünk egy apró lépést. Még az sem baj, ha nem mindig tudjuk pontosan, hogy merre megyünk. Előbb utóbb úgyis megtaláljuk a helyes irányt.
Amint odaérünk vége lesz majd a testi bajoknak.
Addig pedig mondogatom magamnak, hogy csitt, türelem, csak csendesen!

2014. november 1., szombat

emlékezés napja


Generációk adják át egymásnak az életet. A régiek helyébe új emberek születnek. Itt marad nekünk az emlékezés öröme, melynek adtunk az évben egy napot az életünkben. Ez a halottak napja.
Valahogy számomra  keveset ad az, hogy egyetlen napba sűrítsem a szeretteimmel kapcsolatos emlékezéseimet. Így csak egy fölösleges manírnak tartom.hogy így ünnepeljek.
Vagy őrizzük őket minden pillanatunkban  , vagy az egész nem más, mint egy mesterkélt kirakat.
Kérdés, hogy kit hülyítünk vele?
Magunkat?
Családunk élő megmaradt tagjait?
Sikeresen azt hiszem senkit sem sikerül.
A virágosoknak azonban megélhetést ad tehát, ha így vesszük, legalább valakit mégis csak táplál.

Elődeink, szeretteink emlékezete sokkal mélyebben kódolódik. A sejtjeinkben, a szívünkben, a jövőnkben. Abban, hogy mit tanultuk tőlük és hogyan adjuk tovább?!
Erre azonban egyetlen nap nem elég!

http://vimeo.com/65288793


2014. október 30., csütörtök

Testvérek


Ahányszor rájuk nézek annyiszor meglepődöm, hogy milyen tökéletesek, és mennyire különbözőek. Belül azonban mindketten a szeretetről szólnak. Ez az ő közös pontjuk. Ha ezer évig élnék akkor sem tudnék betelni a csodával amit az életembe hoztak. Elfogult vagyok . Igen. De ki legyen az ha nem az édesanyjuk?


Ahogy telnek az évek egyre jobban összekovácsolódnak. Öröm ezt látni, mert így sose maradnak magukra. A napokban tesós napokat tartottak és együtt utaztak Debrecenbe. No nem pulykakakasért, hanem egy verses délután előadásért. Jó látni, hogy az almák nem estek messze a fájuktól. Ha érdekli őket valami, akár a világ végéig mennek, hogy enyhítsék a tudásvágyukat.



2014. október 25., szombat

Öreg néne őzikéje


Nosztalgiázós kedvemben vagyok. Nem is kicsit.
Amikor kicsi voltam nagyon szegények voltunk, így nem sok pénzünk volt mesekönyvekre. Anya minden este olvasott egy mesét. Ilyenkor már megfürödve baba hintőporos illatban lubickolva élveztem a közösen eltöltött időt. Anyánál nem, volt kecmec. Fél nyolckor fürdés utána irány az ágy és jött a mese. Az első mesekönyvem az Öreg néne őzikéje volt. Kívülről tudtam, mégis annyira élveztem ahogy Anya szinte eljátszotta a történetet. Minden szereplőnek saját hangja volt. Ráadásul Anyu néha mókázva még a mozgásokat is eljátszotta, így hiába volt ugyanaz a mese, mindennap másként szólt. Mesélés után még beszélgettünk kicsit. Volt rá időnk, mert nem lihegett a sarkunkban egy apa aki szerette volna ha a párja végre vele is törődik. Ketten voltunk egymásnak. Mégis teljes volt az előadás, hisz volt színész és közönség is.
A könyv grafikája egészen különleges. A színek és a tónusok visszaadták gyönyörűen a történet hangulatát. A későbbi kiadások sajnos ugyan ugyanazokkal a képekkel voltak illusztrálva, de sem a papír minősége sem a nyomdai munka nem hozta vissza annak a könyvnek a hangulatát.
Teljesen értem és érzem, hogy ez a ragaszkodás egy gyerekkori emlék manifesztációja, de mégfis ragaszkodom hozzá. Szeretném, ha az unokám megismerhetné ezt az érzést. Ráadásul azt is szeretném, ha akár minden este velünk lehetne anya szellemisége ahogy megpróbálnám úgy mesélni a mesét ahogy tőle hallottam.
Természetesen lesznek új mesék amelyek majd az én meséimként ívódnak bele a kicsi emlékezetébe. Ha jól tesszük a dolgunkat, akkor majd neki is a gyerekkori emlékek olyanok lesznek amiket érdemes lesz továbbadnia az ő gyerekeinek. Így él egy család több emberöltőn át.
Talán én vagyok túlontúl érzelgős, amiért szeretném az emlékhez a napi valóság élményét is társítani. Az illatot, a színeket és a hangot.
Egy biztos. Páratlan élmény ilyen emlékeket átadni és megélni azt az érzést, hogy nagymama leszek.
Amúgy az élet mostanában nem mindenben dédelget, de jól van ez így, mert legalább nem tunyulok el.
Mindenesetre most tűvé teszek mindent, hogy megtaláljam valahol ezt a mesekönyvet. Olyan ez mint a népmesében a csoda morzsa. Bár csak három morzsája volt a királyfinak mégis beosztotta addig ameddig el nem ért a céljához. A jól beosztott életmorzsák életünk végéig táplálnak minket.

2014. október 17., péntek

Csattanások

Hatalmas robaj olyan érzés mintha a ház esne szét. Rohanok ki amennyire tőlem telik , bár  a sebesség vitatható. :)
Nyitom a kaput. Zora dühöngve nyüszít, Süti megveszekedetten csahol. Feje tetején áll egy pillanat alatt az amúgy csendben zajló világunk. Rémült emberek nyüzsögnek odakint. Mint egy riadt hangyaboly olyanok. Egy pillanatra nem értem mi is van?  Mindenki kiabál. Majd lassan tisztul a kép. Három autó egymás hegyén- hátán tipródva áll a járdán és az úttesten. Kicsit lehiggadok. Akkor tehát még sem a ház. Baleset történt. Jönnek a mentők egy csapat rendőr mindenki szeretné ellátni a feladatát, de annyian vannak, hogy nem férnek egymástól oda. Majd ahogy változik lassan a kép kiderül, hogy minden ember jól van, de az autóknak annyi. Én már megyek is be . Fojtogat valami rossz érzés. Ma el kellett volna mennünk és nem engedtem, mert úgy éreztem bajunk lesz az úton. Vén boszorka lakik ott belül. Megsúgta a bajt. A kommunikáció még messze nem tökéletes. Ugyanis csak azt éreztem, hogy baj lesz. Azt nem, hogy kivel.
Tegnap dümmörögtem kicsit Dümmörgővel. Nagy bánatomra elmaradt a negyven éve megszokott hatás. Együtt dümmörgésünk után most nem lettem nyugodt. Olyan volt, mint amikor elmarad egy ölelés. Arcul csapott a hiányérzet.
Ma az élet  más oldaláról is csatt volt. Novemberben újra választások lesznek nálunk. A Fidesz nem tudta feldolgozni az elszenvedett vereséget, ezért inkább óvást nyújtott be.
No komment.
Ki kapott itt igazi pofont? Hát természetesen mi a szavazók. Mert jelen esetben a polgárok véleményét kérdőjelezték meg ezzel. Utálom a politikát. Nem fair play szabályokkal játszanak.
Csak ülök és fogom a fejem.
Hol élek?
Itt!
Ebben az országban, ami történetesen a hazám. Bár lakást hihetetlen könnyen váltok. hazát nem. Ennyire nem szeretek vándorolni.
Hangzatos szó  Haza. Mégis nekem fontos. Tartást ad. Ha már otthonom nincs, legalább hazám legyen!
Otthon.
Hát szégyen szemre elvesztettem. Illetve nem is . Én vesztem el miközben kerestem. Nem jó helyre mentem.
Tán ez életem legfájóbb pofonja. Ráadásul magamnak köszönhetem. Így csak magamban nyűgösködhetek miatta. Illetve itt a blogon.
Két éve nem teszek mást csak nyűglődöm. Hát ciki, vagy sem. Ez van. Vénségemre nagyot hibáztam.
Hiszek benne, hogy idővel kijavítom ezt a hibát.
Talán tanulok  belőle!
Addig ameddig nem sikerül, fogom az égő orcám és igyekszem egy életre tanulni a hibáimból.
Lehet, hogy minden pofonnak van valami értelme?
Talán az országot ért pofonoknak is?
Remélem!!!!
Természetesen hidegfront van.
Ennek hatása érződik a kinti és  benti csattanásokból.


2014. október 13., hétfő

Az ősz könnnycseppjei


Ma nem csak a leveleken és a fűszálakon  csillantak meg a gyémántfényű cseppek, hanem a szememben is. A gerincemig hatolt a tél emlékének felderengése. Éreztem a csontjaimban a hangszínemben, hogy valahol ott messze. már készenlétben áll és vár. Az idén nagyon közel merészkedik majd. Mintha üzenne előre, hogy minden hiába elkapja a grabancomat és nem ereszt .
Sírtak reggel a levelek a megfakult virágok. Könnyeikkel búcsúztatták az öreg vándort. Az ősz pedig botjába kapaszkodva elindult az elmúlás felé. Ahogy utána nézek könnyek peregnek le arcomon. Kit siratok. Azt hiszem önző módon magamat.
Nincs mese ez az ősz valahogy más mint a többi.
Könnyezős.

Indián ének

vannak vidékek
ahol az ének
kiment szokásból
ha van is élet
azt hihetnétek
mindenki gyászol

pedig csak védett
helyen az ének
valahol mélyen
szunnyad a lélek
legjobban féltett
gyönge csücskében

vannak vidékek
ahol a népek
csöndben az ágak
jelekkel élnek
beszélni félnek
viharra várnak

1982

Kányádi Sándor