2013. november 28., csütörtök

Közeleg az advent

Nincs mese ideje mással is törődni mint a mindennapok ügyes-bajos dolgaival. Közeledik az adventi időszak. Az ünnepre készülődés kellemes  feladatai. Mindenki másképp várja a karácsonyt és a lelkét ennek megfelelően kényezteti vagy ép az ellenkezője hanyagolja, kerüli amennyire csak lehet.
Az idén lemaradtam egy kicsit. Karácsonykor a szeretet ünnepén ma nem az ajándékokon van a hangsúly. Sokkal fontosabb , hogy az emberi kapcsolatainkat ápoljuk. Erre remek lehetőséget ad az adventi gyertyák szimbólumainak értelmezése. Magamon azt tapasztalom, hogy minden évben mikor a család együtt meggyújtja a gyertyát ugyanaz a fogalom más más jelentést nyer. Az első gyertyát most vasárnap gyújtjuk majd meg. 
Bőven lesz min elmélkednünk, hogy manapság mit is jelent számunkra :
 a HIT fogalma
Müller Péter gondolatain merengtem nyilván azért, mert az idei évben nekem a hitemben ilyen problémák merültek fel. Nem egy holtpont jutott nekünk mostanság. Mégis kilábaltunk belőle. Nem magunktól, hanem a hitünk segítségével.


"Lehet valamit akargatni, akarni, és lehet AKARNI. Vannak holtpontok az életünkben, amikor padlóra kerülünk. Úgy érezzük, nem megy tovább. 'Túl nehéz. Nem bírom' - ezek a gondolatok kavarognak a fejünkben. Jó szó a 'holtpont', mert ilyenkor valami tényleg meghal bennünk: a hit vagy a hitetlenség. Akiben a hit hal meg: föladja. Akiben a hitetlenség: folytatja tovább, és megnyeri a csatát." (Müller Péter)"

2013. november 25., hétfő

Türelem



Mikor napokig szakad az eső, akkor csak azt hajtogatjuk, hogy mikor hagyja végre abba!
Pedig olyan jó dolog összegömbölyödni, mint egy macska és dorombolni, miközben odakint hideg és cudar minden. Persze ez a játék csak olyankor igazán jó, ha van kihez bújni.
Miközben összegömbölyödtem a magány olyan nehéz subával takart be , hogy azt hittem beleroppanok. Vártam, hogy majd átmelegszem, de nem sikerült. Most az várom, hogy majd csak könnyebb lesz.
Mindig vár valami jobbat az ember. Miközben vár eliramlik mellette az élet és azon kapja magát, hogy vége. Ennyi volt.
Vajon hol van az a határ mikor már nem szabad türelmesnek lenni, hanem cselekedni kell?
Sose bírtam jól a várakozást. Mintha az Isten arra teremtett volna hogy mindig rohanjak!
A sors grimasza , hogy ez a test nem alkalmas erre.
Az én fintorom pedig, hogy a lelkem sem ilyen türelemmel teli.
Haza szeretnék menni! Vágyom a megérkezés örömére az ölelés békéjére.
Türelem!
Hajtogatom magamban mint egy imát.
Pedig tudom ám, hogy mindezért csak is magamat okolhatom.
A körülöttem és bennem lévő káoszt én csináltam.
Nekem kell tehát a gigászian összekuszálódott szálakat kibogozni.
Mire eláll az eső tán kész leszek!
De az is lehet, hogy nem.
Akkor majd türelmetlen türelemmel kivárom, míg elrendeződnek a dolgok körülöttem és bennem.
S miközben vártam , várakoztam lassan az esőből hópihék lettek.


2013. november 24., vasárnap

Vasárnapi hangulat



Ma végre valahára igazi vasárnapi hangulatban éltünk.
Reggeli az ágyban . Kényeztető, nyújtózkodós beszélgetéssel fűszerezve. Végre nem volt rohanás . Ej ráérünk hangulatú lassú csoszogós mozdulatok. Még Zorkának sem akaródzott kimenni a hűvös novemberi esőbe szaladgálni. Inkább a kanapén pihenést választotta ő nagysága. Nem véletlenül hívják a vizslákat kanapé ebnek.
Ma a főzés is kellemesebb volt mint máskor. Magunk ritmusában tettük a dolgunkat ráadásul a finnyogók kara is távol volt az otthontól. Így aztán sütöttünk tököt mézzel, áfonyával és chilivel fűszerezve előételnek. Az idő is meg a lélek is igényelte a forró levest. Tárkonyos sok zöldséges zöldbablevesre szavaztunk Kedvessel. Mivel mostanában kevés az időnk így két féle főételt készítettünk. Bácskai rizses húst és brassói apró pecsenyét. Mellé tavaszi uborkasalátát  is csináltunk. Hét közepéig nem kell majd főzni.
Hurrá!
A sort egy finom kávéval zártuk.
Csak a változatosság kedvéért házakat keresgéltünk. Mindjárt indulunk megnézni a barátaink újdonsült házát.
Viszünk nekik a sok finomságból, hisz ők most költöztek, így még a konyha ezer felé áll. Jól fog esni nekik egy kis  Mamis gondoskodás.
Imádni fogom a dobozokon ücsörgést és az álmodozást amit közös erővel végzünk majd. Egy új otthon kialakítása valahol mindig erről szól. Végre ilyenkor megfogalmazódnak azok a dolgok, amiket a hétköznapok szürke monotonitása nem hagy nekünk kimondani. Észrevétlenül fogunk belecsusszanni az álmaink megfogalmazása közben a filmek és a zenék felemlítésébe. Mindig így történik ez velünk, valahányszor elkezdünk mesélni az álmokról.
Most pedig megyek és belenézek az egyik nagy kedvencembe Tóparti házba. Ép most adják a viasaton. Romantikus bemelegítésnek pont jó ez a film.


2013. november 23., szombat

Megnyugvás időszerűsége



Úgy látszik ez az ősz a gyertyagyújtások ideje. Ma meghalt 40 évesen szívrohamban a lányom nagyon jó barátja.
A gyerekünk letaglózva most ismerkedik igazán a halállal. Eddig igyekeztünk megóvni őt a veszteségek megélésétől, persze hasztalanul. Itt az ideje, hogy megtanulja a halál hatalmát, erejét a körforgás csodáját. RÁADÁSUL MÉG MINDIG NEM A CSALÁDJÁBÓL VESZÍTETTE EL A LEGKEDVESEBBEKET.
Szerencsés emberpalánta, mert a halállal való viszonya még szűz.
A halál és az élet rituáléját, méltóságát megtanulni, nem  könnyű feladat.
Egyszer muszáj elkezdeni. Úgy látszik neki most jött el ez az idő.

Milyen biztató szavakat mondhatok , amikor valaki abba halt bele, hogy halálra dolgozta magát? Szidjam a társadalmat, mely maximalista elvárásaival halálba küldi a gladiátorait? Ugyan minek meséljek erről, hisz most nap, mint nap veszítünk el emiatt közeli és távoli ismerősöket, barátokat. Ez a kor nem ember központú. A  teljesítménynek és a technikának jutnak a főbb szerepek.
Talán annyit érdemes lenne megértetni a gyerekünkkel, hogy minden ember elmenetelekor új emberpalánták születnek, akik valahol választott küldöttei az égieknek. Könnyebb és jobb sorsra születnek remélhetőleg, mint azt az előző életükben tették! Persze ez nem több, mint egy fikció, mely értelmet adhat az értelmezhetetlennek!   Bátorítást a szorongónak, célokat a céltalanoknak
A ház ügyeiről jobb most nem beszélni! Talán idővel megtaláljuk azt az otthont, amit nekünk szántak az égiek!

Zozi 39 fokos lázzal fekszik otthon egyedül és nem hajlandó engedni azt, hogy ápoljuk. Mondván most van más dolgunk is. Nem lehet vele megértetni, hogy nincs semmi más feladatunk, mint az, hogy ő ne legyen beteg!
Ma addig addig győzködtem, míg beleegyezett egy váltott műszakban történő ápolásba.
/ Ez is több, mint amire számítottam./
Tehát a gyerekeik élete hűen tükrözi a mostani káoszunkat. Nem vagyok meglepve, hogy így reagál mindezen dolgokra az életük.Hallanátok a tudományos esszéiket a kialakult jelen helyzet elemzéséről!
Kire ütöttek ezek a lányok?
Apa üvölt és türelmetlen. Nekem megszámolhatatlanul sok könny csordul ki a szememből. Legalább csökken a só felhalmozódásom! :)))
Na és az a híres kellemes összhang, ami oly sokszor jellemző az életünkre. Hát az most a múltba vész.
Éjjel egy hete nem tudok aludni. Altatókat minek szedjek? Hisz az alvásunk minősége a  belső lelki békénktől, függ nem a kemikáliák mérgezési szintjétől. Tehát nem veszek be gyógyszert.Legalább útólérem magamat a kedvenc foglalatosságaimban és a munkámban! Mindig mindenben van valami jó, csak kényelmesebb nem észre venni!
Majd elfáradok idővel és akkor alszom majd!
Holnap ha addig élek is elmegyek egy baráti találkozóra! Szükségünk van egy kis gondtalanságra. Persze előtte meglátogatom Zozót! Holnap Anka visz neki ebédet vasárnap majd én.
Ettől is jó családban élni, mert megoszthatóak a teendők.
Éjjel fél három van. Ideje aludni menni! talán most, hogy kiírtam a bánatomat, könnyebb lesz engedni elaludni a túlfeszített húrokat.
Ráadásul a nagy futkározások közben megejtettem a karácsonyi utolsó beszerző körutat és mondhatom csodaszép zsákmányokkal tértünk haza. Remélem mindenki kedvére tudtunk tenni!
Holnap igyekszem valamikor átnézni a mostani elütéseket és hibákat! Addig kéretik türelemmel lenni felém eme mulasztásom miatt!

 Jószay Magdolna:

Megnyugvás

Ránk zuhan feketén
az éj sötét leple,
szempilláink` nem tartja fenn
már az éles elme,
pusztán az akarat...
gyűrött az arc
és lassú a gondolat.
Gyűjtsük össze a béke morzsáit,
fényesítsük sorra a nap kincseit,
béleljük ki álmaink melegágyait,
s ha majd lábujjhegyen oson a hajnal,
terítsünk tiszta abroszt
az új naphoz.


2013. november 20., szerda

Novemberi virágeső


Egészen rendkívüli ez az idei ősz. Ahogy rohangálok a városban döbbenten tapasztalom, hogy az ablakokban most túlcsordulóan virágoznak a muskátlik. Tán soha ilyen életerősek nem voltak még, mint napjainkban. Eláll a lélegzetem a szépségüktől életigenlésüktől.
Elképzelhető, hogy emiatt van az, hogy a karácsony hangulatának még a közelében sem járok. Igaz augusztusban megvettem már az ajándékok zömét. De ezer apró figyelmességnek jelenleg nincs helye a szívemben. Lehet, hogy szégyenlenem kellene emiatt magamat! Ehelyett még a közelében sem járok a bűntudatnak. Élvezem inkább azt, amit a természet ad. Virágok nyílnak november közepén még mindig. Szinte mindenhol. :)))
Azon gondolkoztam, hogy mi lehet ennek a jelenségnek az oka? Azt leszámítva, hogy az időjárás enyhébb.
Úgy döntöttem, hogy égi ajándékként veszem ezt a jelet. Ha már oly sok gondunk van, az Isten így próbál meg kényeztetni minket a mindennapok szürkeségéért.
Jót tesz ez a sok szín a fáradtságunknak, a lélektelen taposómalmainknak, és a szívünknek.
A sok mindennapi rossz élmény között igyekezni szeretnék meglátni a körülöttem lévő szépségeket. Különben beszippant magába a rosszkedv, a félelem és a kilátástalanság.
Mert tetszik vagy sem, de most ez a jellemzőbb a mindennapjaimban.

2013. november 18., hétfő

Lassan jár a csigabiga



Paradoxon helyzetben vagyok. Ugyanis a gondolataim egyre jobban szárnyalnak,  a testem pedig folyamatosan lassul.  Egy átlagos sebességgel haladó éti csiga lehagy mostanában.
Enyhén ellentmondásos helyzeteket alakítok ki ezáltal. Ugyanis az agyamban minimum öt körrel előrébb járok, mint a lábammal. Majd azt veszem észre, hogy miközben saját lépteimre várok, már megint agyalok magamban, hogy hol is tartok?
Nem Kedveseim nem bolondultam meg. Csak kicsit. Megőrülök a saját lassúságom miatt.
Milyen csiga az olyan akinek nincs háza?
Meztelen.
Na pont ilyennek érzem magamat most. Kiszolgáltatottnak és hontalannak.
Ki jöttem a házamból és nem kaptam sem tejet, sem vajat. Olyat pedig végleg nem, amiből holnapra is marad.
Nagyon elszomorít, hogy nem találom a helyemet.
Alkalomhoz illő mesét találtam a múltból.
Ez a mese egy régi kedvenc korszakomat idézi. Már akkor imádtam a csigákat. Pedig fürge voltam, mint  a mesebeli nyúl.
Az akkori életemből ez a legkedvesebb mesém.
Lehet, hogy elő jóslatként megéreztem, hogy egyszer én is  kívül maradok a házamon. Régóta tudom, hogy boszorkányos képességekkel bírok. Azt még sem hittem volna, hogy ennyire.
:o)))






2013. november 17., vasárnap

Köszönöm


Jó csapattagnak lenni. Együvé tartozni. Érezni a gondoskodást a szeretetet. 
Köszönöm mindenkinek, a jó szót az elküldött ölelést, a biztató erőt!
Jó ide tartozni és Veletek lenni!

2013. november 15., péntek

Kétségek között



Naponta ostorozom magamat, hogy visszavonhatatlan rossz döntést hoztam. Hánykolódom magányosan a kételyek tengerén. Érzem hogy túl vizionált a kép, de jelenleg a racionális agyam szabadságon van. Így nem marad más , mint a magamban való tépelődés és bent rekedt szavak.

Magány és idő

Állok az utcán egymagam,
várok, várok valami sorsfordulatra.
Percek múlnak el, órák telnek el,
emberek lépkednek, mennek,
halk suttogások körülöttem.
Megunom a várást.
Gondolkodom, hova, merre menjek,
el is indulok, lépek, lépek.
Egyet, kettőt, és még több 100-at.
Egyenesen, egyenesen,
míg vonatok elé kerülök.
Felszállok az egyik vágányra,
jó egymagam.
S benézek a vonatra,
senki, sehol, sötét, üres,
pusztán egymagam vagyok.
Gondolkodom,
vajon hova visz a vonat.
Órákon át visz a vakvilágba.
Egyszer csak megáll.
Én kilépek a vonatból,
s lám, egymagam állok.
Nincs ember körülöttem,
csupán egy hatalmas pusztaság.

2013. november 14., csütörtök

Magánytól a szerelemig

http://kulturfitnesz.postr.hu/pal-feri-atya-maganytol-a-szerelemig

Most  sajnos nincs elég idő a blogolásra, de szeretném éberen tartani a  figyelmeteket, ezért izgalmas dolgokkal próbálok meg kedveskedni nektek.
Kérdések melyeken gyakran elgondolkozunk, de sose unjuk meg a válaszok keresését.
Még akkor sem , ha a szerelem már mögöttünk és nem előttünk van.
A magány remélhetőleg nem állandó életérzés, de bármikor az életünk része lehet.
Egy pohár  tea, vagy finom bor mellett bevackolva magunkat a kedvenc helyünkre értékes időt tölthetünk el Pál Feri Atyával.
Gondolatébresztőnek sem rossz meghallgatni ezt a beszélgetést a gyerekeinkkel. Igazi mélységeket feltáró utazást tehetünk egymás lelkének felfedezésében. Én közösen hallgattam meg ezt a felvételt Annasóval . Utána őszintén beszélgettünk a hallottakról. Mindketten megnyíltunk és érdekes gondolatcsere alakult ki köztünk a szerelemről. Anya lánya  beszélgetésünk titkos kapukat nyitott meg mindkettőnkben.  Pál Feri derűs bölcsessége olyan volt, mint a tavaszi szellő. Könnyedén szárnyaltunk segítségével a komoly témák között. Időnként rácsodálkoztunk egymás gondolatainak szépségére. Múlt és jelen megélt élményei találkoztak.
Szép esténk lett tőle.

2013. november 13., szerda

Mesélni jó

Olvastam ma egy interjút. Nagyon tetszett ezért nektek is megmutatom.
Karácsonyi ajándéknak azt hiszem értékes lenne a Szívmadár c. mesekönyv!
Megfogott az írónő nyitottsága, személyiségének kedves bája.
Holnap megkeresem ezt  a könyvet és , ha valóban ennyire jó megveszem akár magamnak is.

Jött egy igazi madárember

Finy Petra Szívmadár című könyve egy szerelmes meséket tartalmazó gyűjtemény. Hűségről, fájdalomról, féltékenységről szólnak, hiszen annyiféleképpen tudunk szeretni, ahányan vagyunk. Madarakról, gyerekekről, illusztrálásról, egyszóval az életéről beszélgettünk. INTERJÚ
- Nem a Szívmadár az első madarakról szóló könyved, gyanítom, hogy nem is az utolsó. Honnan ered a madarak iránti vonzalmad?
Gyerekkorom óta nagyon szeretek rajzolni, festeni, és inkább iparművésznek készültem, mint írónak, sokáig ez a két dolog párhuzamosan futott nálam. Az egyik visszatérő motívumom a madárember volt, kicsit angyal, kicsit ikaruszszerűség, de fontos, hogy szárnyai voltak ennek a figurának. Mindig is vonzott az ég, a repülés, a madarak. Aztán jött egy igazi madárember, és megkérte a kezem, meggyűrűzött. (nevet) A férjem hobbiszinten madarász, egyébként épületgépészettel foglalkozik. Sorsszerű találkozás a miénk.
Finy Petra
Ebből a sorsszerű találkozásból született két kislány.
- Igen, Emma a nagyobbik, ő nagy mozgásigényű, impulzívabb egyéniség, megnézi, megcsodálja a dolgokat, és megy tovább, Léna a nyugodtabb analizálóbb, molyolósabb, jobban érdeklődik az állatok iránt. Nagyon más karakter a két lány, de mindkettejüknek szükségük van arra, hogy a természetben legyenek. Múltkor például varangyokat hoztak be a házba, de rendszeresen üvegekben, dobozokban tárolt növényeket, állatokat csempésznek be. A szövegeimen talán érződik a természet szeretete, a Szívmadárban is, legalábbis remélem. Nemrég költöztünk vissza Budapestre, előtte vidéken éltünk, nem messze a fővárostól, az erdő szélén. A szarvas átugrott a kétméteres kerítésen, az összes gyümölcsfa hajtását lerágta, vaddisznók randalíroztak a kertünkben, nem volt közvilágítás, egy szóval teljes szimbiózisban éltünk a természettel.
Gondoltál már arra, hogy a saját könyvedet illusztráld?
- Ez egy külön szakma, amit tanulni kell. Talán bátorság kérdése is az illusztrálás nálam, valószínű, hogy előbb-utóbb meg kell lépnem. Nagyon sok alázat kell az illusztráláshoz, idő, türelem. De az biztos, hogy ahol az író és az illusztrátor ugyanaz a személy például Szegedi Katalin Lenkája vagy Sven Nordqvist Pettsonja esetében, különleges atmoszférájú könyv születik. Én nagyon szeretem, mikor kívülről dolgozik valaki a szövegeimmel. Szeretem, ha izgalmas képileg a könyvem, nagyon jó, hogy különböző illusztrátorokkal dolgozhatok. Rófusz Kingára már régóta várok, szerelmes vagyok a képeibe, úgy éreztem, hogy ezek a szövegek közel állhatnak hozzá. Szerencsémre a Vivandra megkereste őt, és elvállalta a Szívmadár illusztrálását. Rengeteget dolgozott vele, és szerintem érződik, hogy festés közben igazán elmélyült a mesékben.
Szívmadár - illusztráció: Rofusz Kinga
Szívmadárból melyik az a mese, amiért megírtad az egész könyvet?
Az ezüst holló. Csornij herceg, vagyis a Fekete herceg, a Fehér hercegnő című mesém párjának íródott eredetileg. Talán kiderül a szövegeimből, hogy terápiás céllal is írok, öngyógyító formában. Ha elemezni akarnám magam, akkor a Csornij hercegben is benne van, hogy nagyon korán elvesztettem az anyukámat, lelkileg nehéz volt feldolgozni, a gyászt szimbolizálja a kiabálás a mesében, illetve, hogy az üvöltés miatt senki nem marad Csornij herceg mellett. Anyukám halála után nem voltam annyira szociális, nehezen jutottam az emberekhez, nehezebben találtam meg a helyemet, aztán végül jött a férjem, aki ebben segített, helyre rakta a kis világomat, de nekem is meg kellett ezért dolgoznom, nem véletlen, hogy a mesében a főhős is elmegy a hegyekbe és küzdelmek árán találja meg a nyugalmat. A Fekete hattyúról szóló mese ennek a folytatása, ezek miatt íródott meg a könyv, de én az utolsó mesét is szeretem, a Koboldosat. Ez a mese a képek miatt áll nagyon közel hozzám, ezt olvastam fel a könyvbemutatón, és a végén elbőgtem magam, ilyen még nem történt, hogy a saját mesémtől elérzékenyültem volna, de láttam magam előtt, ahogy öregen a férjemmel egymás kezét fogjuk, és nem tudtam ettől elvonatkoztatni. Nem véletlen szoktam mondani, hogy aSzívmadár nagyobb gyerekeknek, nyolc éven felülieknek szóló könyv, sőt talán inkább felnőtteknek szóló mesék. Hisz a szerelem nem feltétlen gyerektéma. Ezek a mesék nem vidám szerelmes történetek, bár a végén minden jóra fordul.

2013. november 11., hétfő

Öröm ebéd



Most amikor minden perc számít, akkor fog ki rajtam a kényeztetés bűne. Anka egész életében válogatós volt. Ha nem azt adtam neki, amit szeretett inkább nem evett. Ezt olyan szintig tudta vinni, hogy egyszer majdnem éhen halt. Na így kell megnevelni egy makacskodó anyát!  Amikor kórházba került csont soványan félig kiszáradva, eldöntöttem, hogy én biza nem tartom tovább a nevelési elveket. Így, amint a kezemben tarthattam a lányomat, akkor és ott eldőlt, hogy ebben a kérdésben ő diktál nálunk.
Ez még ma is így van szégyenszemre. Tegnap készítettem egy nagy adag sült csirke combot mellé köretnek párolt rizst. Salátának jégsalátát , póréhagymát és fokhagymás joghurt öntetet.Naná hogy a kisasszonynak nem felelt meg a menü. A salátából vacsora lett. Feltuningoltam kemény tojással, tartárral és ecetes uborkával. Így jóízűen megették a fiatalok némi pirítóssal. Ma pedig jöhetett a turpisság. Adott volt a párolt rizs és két nagy sült csirke comb. Elővettem egy tepsit. A sült csirke zsírjával kikentem és a rizst egyenletesen elosztottam benne. Lecsontoztam  a combokat és a daraboló masinába tettem. Kevés póréhagyma és néhány gerezd fokhagyma került mellé,  egy kis maradék pirosarany , bors, majoranna, só. Megdaráltam és a rizsre tettem. Meglocsoltam tejföllel. Karfiolt megpároltam és barbecueval megszórtam. A tepsit forró sütőbe tettem. Mielőtt tálaltam reszelt sajttal megszórtam.
Láss csodát az aprócska gyermek jóízűen belakmározott az ételből. Végre nem látta a csirke combját, csak az ízét érezte. Gyanítom azzal van baja, hogy a lelkiismerete és a féktelen állat szeretete nem bírja elviselni, hogy miatta halljon meg egy állat. Ha nem emlékezteti magára az élőlényre semmilyen látvány, akkor bezzeg belakmározik az ételből.
Hát így eshet meg az, hogy anyának hiába nincs ideje, mégis nekiáll pepecselni a konyhában. Az a mosoly, amit akkor látok, amikor ízlik neki az étel, még ma is a mennybe repít .
Az évek alatt millió trükköt megtanulunk mi anyák azért, hogy a gyerekeinket mosolyogni lássuk!

Gyorsulás


Hihetetlenül megrövidültek a napok. Jelenleg nem csak fizikai síkon értem. Az ugyan is természetes velejárója a Föld mozgásának.
Inkább azzal van bajom, hogy huszonnégy óra mennyire gyors léptű lett számomra. Szinte még fel sem kel a nap azonnal ugrom ki az ágyból. Ezer teendő sorakozik a listámon. Igyekszem eleget tenni a napi kötelezettségeimnek. Emellett még belépett a  mindennapi feladatok listájába az otthonkeresés nem kis felelőssége. Rohanunk minden szabadidőnkben, egyik helyről a másikra. Így a szabadidő eltűnt . Vele együtt a pihenés is. 
Nem vagyok elragadtatva a napi fejleményektől. Szinte mindennap elveszítek valamit. Hol egy jó lehetőséget, azért mert a fáradtságtól rosszul mérlegelek, hol a lelki békémet, hol egy barátot, aki úgy érzi, hogy nincs rá elég figyelmem. Igaza is van. Nincs . Semmire sincs. Az egész napom egy nagy vesszőfutás.
Egyik pillanatban még a felkelő napot üdvözlöm, míg pár perc múlva már a lemenőt. 
Mitől lett a nap ennyire száguldó? Nem férek el az időmmel benne. 
Éjszaka  alvás helyett elkeseredetten azt számolom, hogy mennyi mindennel nem végeztem a napomban!
Gyakran eszembe jut az a mondás, hogy lassan járj, tovább érsz! Bár a bölcsesség erejét érzem ebben az állításban, mégsem vagyok képes lelassulni . Kapkodok, kiabálok, kétségbeesek és szinte állandóan veszítek.
Valaki igazán megállíthatná ezt a felgyorsult időt!

2013. november 9., szombat

Remény hírnökei


Üzent nekünk a természet. Az üzenetet pár apró virág hozta el. Lila szoknyájukkal szerényen táncoltak a harsogó zöld pázsiton. Üde tavasz melegségét hozták el. Szembeszálltak a novemberre jellemző elmúlással és mint kiderült üzent velük a természet. Azt, hogy az életet nem lehet semmibe venni, mert mindig talál magának egy kis melegséget!
Mai jó híreim.
A gyerekeinkkel tölthettük a napot. Végre felnőttek és érdeklődőek lettek. Érzékenyek mások és a saját életük iránt.
Mikor elfáradtam és csüggedni próbáltam nem voltam egyedül. Két barát is őrt állt csüggedő szívem felett és reményt hoztak a törődésükkel.
Ma sok szegény emberrel találkoztam. Mégis amikor hazaértem és megláttam a hírnököket éreztem, hogy nem kell csüggedni, mert a megoldás a lábam előtt hever, csak olyan szerény, hogy nem veszem egyenlőre észre.
Ezentúl nyitott szemmel fogok járni.
Mindig van remény.

2013. november 7., csütörtök

Tegnap, Ma és......


Radnóti Miklós:

Sem emlék, sem varázslat



Eddig úgy ült szívemben a sok, rejtett harag,
mint alma magházában a négerbarna mag,
és tudtam, hogy egy angyal kísér, kezében kard van,
mögöttem jár, vigyáz rám s megvéd, ha kell, a bajban.
De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred,
hogy minden összeomlott s elindul mint kísértet,
kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen,
annak szép, könnyű léptű szívében megterem
az érett és tűnődő kevés szavú alázat,
az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről,
az már egy messze fénylő szabad jövő felé tör.

Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem,
merengj el hát egy percre e gazdag életen;
szívemben nincs harag már, bosszú nem érdekel,
a világ újraépül, – s bár tiltják énekem,
az új falak tövében felhangzik majd szavam;
magamban élem át már mindazt, mi hátravan,
nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem
sem emlék, sem varázslat, – baljós a menny felettem;
ha megpillantsz, barátom, fordulj el és legyints.
Hol azelőtt az angyal állt a karddal, –
talán most senki sincs.

Ma lenne 55 éves a volt Kedvesem. Boldog Születésnapot Kívánok Neked ott a mennyben!
Ma jelent meg dr Csernus Imre : Kiút c. könyve. /Amit eddig olvastam belőle az nagyon jó./
Ma fantasztikusan élveztem a munkámat.
Ma megérkezett a ház eladásának véglegesítő okirata. Véget ért valami és kezdődik egy új.
Ma megint éreztem a szerelem illatát ott hátul a kisagyamban. Hallottam a hangját, és örültem, hogy nem felejtett el.
Ma kegyesek voltak velem az Istenek.
Ma egy kilenc éve tartó kitartó szeretet ért oda a címzetthez.
Ma sírni hallottam egy erős embert és ettől még erősebb lett számomra.
Ma fáradt vagyok, boldog és elégedett. 
Ritka kincseim vannak. 

2013. november 6., szerda

Agytorna a szenilitás ellenszere

Mindent egyszerre szeretnék megcsinálni. Mivel ez lehetetlen , így estére feladtam és egy barátom ajánlásának köszönhetően ezeket az előadásokat hallgattam.
Ajánlom azoknak a fogékony embereknek akik nyitottak az új dolgokra és szeretnek másként gonolkozni , mint az átlag emberek.
Gondolatébresztő beszélgetések ezek.
Kíváncsiak előnyben.
Avatara előadásai egyáltalán nem szokványosak.  Pont emiatt tartják éberen a szellemet.



https://www.youtube.com/watch?v=0uqAogr5F-s https://www.youtube.com/watch?v=-AUWEhzyS90 http://www.youtube.com/watch?v=bgpDNokbsds http://www.youtube.com/watch?v=aFDA6g6S8Cs

Elveszetten a papírhegyek között


Minden embernek van egy önmagáról kirajzolódott énképe. Azt hinné az ember, hogy minél idősebbek vagyunk, annál pontosabb a megrajzolt kép. Annak kapcsán jutott ez eszembe, hogy minden évben neki gyürkőzöm a felhalmozódott irathalmaz felszámolásának. Ebből tévesen azt a következtetést vontam le, hogy az iratok rendben vannak. Hiú ábrándot kergettem a feltételezésemmel. Újabb rendszerezés miatt minden fiókot kihúzok. Döbbenten tapasztalom, hogy újabb és újabb őskori  leletek, maradványok kerülnek elő. Teljesen elborítanak. Ráadásul, ha célirányosan egy tizenhárom évvel ezelőtti papírt keresek az igazi katasztrófává növi ki magát. Jelentem sehol sincs meg a keresett okirat. Gyanítom, hogy hiánypótlás címen már réges- régen egy intézmény irattárában porosodik. Egy biztos. Ma már az intézmény nevére sem emlékszem nemhogy arra, hogy leadtam- e, vagy sem azt a bizonyos okmányt nekik. Ahogy előkerülnek múltunk darabkái egészen rácsodálkozom, hogy mennyi papírral járt együtt egy- egy ügyintézési folyamat. 10 költözés, több munkahely, rengeteg embersors és a velük járó papírhegy, két gyerek, millió orvos , műtétek....születések, halálok, esküvők és milliónyi életesemény.  Csoda, ha nem vagyok képben? Bürokrata rendszerünk papírzabáló gépezete bedarál minket. Engem biztosan.
Szóval nem nevezném sikeresnek a rendszerezési manővereimet. Mától kifejezetten ügyetlennek könyvelem el magamat ebben a témában.
Most, hogy a technikára bízunk sok mindent szintén elégedetlen vagyok. Ugyanis elküldök egy rakás e- mailt bele a rendszerhálóba és zömmel válasz nélkül marad az üzenetem. Ha arról beszélünk, hogy pusztába kiáltott szó, akkor még az a módszer is sikeresebb mint ez a modern kori kütyüzés. 
Levonva a tanulságot meglepő eredményre jutottam. Mindenféle adminisztratív tevékenység kifog rajtam. Azaz totálisan alkalmatlannak nyilvánítottam magamat az adminisztratív tevékenységek gyakorlásában.
Magyarul ezek szerint  még sem vagyok rendszerető. 
Püff neki. Erről a bájomról is le kell mondanom!
Nem elég, hogy a külsőm szinte naponta változik meg kell tanulnom újra értékelni a mai önmagamat?
Elég macerás mit ne mondjak!
Ráadásul mire megszokom a változásokat, addigra jön az időskori szenilitás és annyi lesz a sok tanult dolognak! .o)))
Egy vigasztal . Akkor már nem fogom tudni azt, hogy mit nem tudok.
hihihi :o)

2013. november 4., hétfő

Isten kaleidoszkópja



Ezer apró darabra esett szét az életem. Mégis a színes mozaik darabkák egy egésszé állnak össze nap végére. Sosem tudhatom, hogy meddig marad  enyém az érzés, ami az adott pillanatomat jellemzi. Csörren a telefonom és már változik is a kép. Vagy kinyitom az üzeneteimet az ott olvasott információk egy addig ismeretlen útra vezérelnek és megint más tervek várnak rám mint előtte. Hiába vagyok nyilas jegy szülöttje, ezt az iramot még én is nehezen tartom. Halottak napja  rohanás ide, vagy oda, ünnep maradt életünkben. Voltunk Anyáéknál a temetőben. Égi harsona kísérte lépteinket. Még sose sikerült az elmúlt húsz év alatt ilyenkor kocsival bemennünk a sírjukig. Most mintha ott ültek volna mellettünk az én drágáim és irányították a forgalmat. Gond nélkül eljutottunk hozzájuk. Kellett a lelkünknek egy szusszanás, egy ima, egy mosoly, egy láthatatlan ölelés, mit ott és akkor megkaptam tőlük. Feltöltődtem és kicsit lenyugodtam, ahogy a szomszéd néni sírján ücsörögve beszélgettem velük. A nénitől sűrűn bocsánatot kértem illetlen ott tartózkodásomért.
Rendhagyó látogatás volt az idei, mesélni valóm bőven akadt. Vártam valami jelet tőlük , hogy szerintük jó irányba haladok- e? Aztán mire leszállt az este az itthoni gyertyák pislákoló fényénél megértettem, hogy kaptam jelet. Hisz akadály mentesen tudtam végig menni azon az úton, amin eddig még sose sikerült. Hálát adtam és megnyugodtam, hogy hiába nem látom őket, mégis érzem mindig azt, hogy velem vannak.  A mohazöld bársonya, a kék ég  paplanja és a  napfény mézszínű sárgája  rajzolódott ki kaleidoszkópomban a napi élményeinkből.
Másnap rohangáltunk házakat néztünk. Egyik sem marasztalt. Tehát keresem tovább az igazit. Ennek a napnak sárgák, vörösek és vakító fehérek voltak  a jellegzetes színei.
Másnap keresztgyerekeinkkel voltunk együtt. Narancsos barnákat, selymes zöldeket és halvány lilákat mutatott a napi kaleidoszkóp.
Összességében csodás  élmény úgy élni, hogy miden nap a változás izgalmát hozza el.
Isten kezében tartja az életem kaleidoszkópját és úgy forgatja , hogy a legszebb képet keresi meg nekem. Nincs két egyforma nap , ahogy két egyforma kép sincs a kaleidoszkópban.
Nagyon élvezem, hogy minden pillanatban új élményt élek meg és új káprázatos képet látok.