2013. október 31., csütörtök

Vándor



Tegnap megtörtént amitől féltem, mégis oly hőn áhítottam. Eladtuk az öreglányt.
Totálisan ambivalensek az érzéseim ezzel kapcsolatban. Káosz van bennem, fájdalom és valahol ott leghátul az értelem eldugott zugaiban halvány öröm..
Megcsináltam.
Ráadásul, mint oly sokszor úgy most is, teljesen egyedül. A többiek nem értek rá. Illetve nálunk ez a feladat olyan Mamis teendő.
Még nem tudom , hogy merre vezet majd az életünk. Időt adtam magamnak az elengedésre, az újrakezdésre. Mindenesetre bepakolom a hosszú útra  kedvenc takaróimat, hogy vége legyen a fázásnak. Talán jó kezdett, hogy egy hete vettem egy szivárványszínű gyapjú kockás takarót. Nem véletlen, hogy annyi év után ép most találtuk meg egymást. :o) Jól betakarózom majd a hosszú télen vele és hagyom hogy átmelegítsen.
Tavasz elején költözünk. Addig sem tétlenkedünk. Megkeressük az új otthont. Most már talán a véglegest. Kedves új helyen kezd dolgozni. Szüksége lesz mindehhez időre, nyugalomra, szeretetre, mert még  meg kell ott szoknia .
Vége egy korszaknak. Mit magamban bohém ifjúságnak nevezek Végérvényesen kirepülnek a lányok.
Mi pedig felépítjük az új életünket. Szokatlan lesz, hogy egy darabig csak rólunk fog szólni.
Kicsit itt felejtem az álmaimat a nagy családról,  mely egy békebeli otthonban él. A falak között maradnak az elsuttogott vágyaim elsírt könnyeim.
Valamelyik sarokban, mint egy ott felejtett játékot itt hagyom az új ház lakóinak,  otthonunknak megélt szépségeit, ajándékait.
Elbúcsúzom mindattól, mit nosztalgiából megteremtettem magunknak. A gyermekkoromat idéző otthont. Egy békebeli korban született  álmot. Itt hagyom a fiataloknak az emlékeimben élő Mamámtól kapott gyerekkor meséit
Ideje felnőnöm és megkomolyodnom.
Minderre van öt hónapom. Se több se kevesebb. Pont elég.
Még vár itt ránk egy karácsony, egy születésnap és Kedvessel itt kezdjük meg közös életünk huszonkilencedik évét. Elbúcsúztatjuk az ó évet és végre hosszú listát mormolunk majd éjfélkor, közös életünk terveiről.
Addigra felszáradnak már a búcsú könnyeim és remény költözik a helyükbe. Így akarom!
Mindennek meg van a maga ideje és sorrendje.
A búcsúnak, az elengedésnek és az újrakezdésnek .
Én most megint útra kelek.
Talán egész életemben nyughatatlan utazóként vándorlok majd , mert ez a sorsom ezt választottam magamnak mielőtt megszülettem!  Közben élményeket gyűjtök, új emberekkel,  ismerkedem.  Kalandor lelkemnek újra és újra szárnyakat adok. Szabad leszek.
Az utazó vándorok már csak ilyenek.

2013. október 30., szerda

Előszobában várakozva


Pont olyan érzésem van, mintha egy előszobában toporognék és arra várakoznék, hogy eldőljön valami.
Izgulok, mert nem tudom, hogy mi vár rám, ha kinyílik az ajtó. Sőt azt sem tudom, hogy egyáltalán mikor nyílik ki. Türelmetlenül sorra veszem a lehetőségeket jót és rosszat egyaránt és igyekszem minden lehetőséget  számításba venni. Naná, hogy lehetetlenre vállalkozom. Képtelenség az ismeretlen változót előre kiszámolni. Vagy pontosítok. Nagyobb géniusznak kell lenni hozzá.  Még az időjárás is erről szól. A meleg utolsó kényeztető sugarai simogatnak, de már a csontjaimban érzem , hogy a tél előszobájában bizony nem túl kellemes idő vár ránk.
Természetesen a szorongás nyomott hagyott testben és lélekben egyaránt. A test betegéggel válaszol a lélek megválaszolatlan kérdéseire. Valahol már vártam , hogy így lesz. Nem lehet büntetlenül sanyargatni magunkat. Természetesen a méregtelenítés és a kiválasztás szervei betegedtek meg. Túl sok felgyülemlett indulat van most bennem s még több harag.  
Az elmúlt háromnegyed év gyötrelmei Kedves munkahelyével nem maradtak rejtve . A szorongás, a bizonytalan jövőkép megtette a magáét. Már- már az is megfordult a fejemben, hogy rossz az időzítés. Ennyi dolgon nem szabad egyszerre változtatni. Ugyanakkor a természetem olyan, hogy a türelem és a mérlegelés nem erős oldalam. Azaz valahogy úgy érzem jobb hamar túlesni a nehéz feladatokon . Aztán jöhet a kényelmes karosszékben való hátradőlés. Mire itt lesz a tél addigra kiderül , hogy merre visz majd az utam. Rengeteg feladat felé, vagy a fotel melegébe, ahol átvészelhetem a zord telet. Bármelyik megoldás örömömre lesz. Tüzes lelkemnek nincs nagyobb ellensége, mint a tétlen várakozás.
Még pár óra és a sors megmutatja miként döntött .
Kedves novembertől új helyén kezd. A házról is kiderül, hogy gazdát cserél- e, vagy minket marasztal tovább. Ráadásul ha véget ér a várakozás kevesebbet ülök itt a gép előtt. Azt reméltem, hogy az írás tevékenysége elfoglalja a szorongás helyét. Kicsit így is volt.

2013. október 29., kedd

Cirkusz a cirkuszban - abszurd monodráma



Reggel még hajnal előtt izgő-mozgó gondolataim túlpörgetik az idegpályáimat. A szemidegek rugóként pattintják fel pilláimat. Közben ott legbelül a zsigereimben fázom. Döntések súlyától hasogat a fejem. Fát vágnak a koponyámban. Kémlelem az eget, hogy valami halovány szürke derengést látok- e már. De nem!
Jól van, no. Csitítom magam. Türelem, eszement gyötrelem. Baromság! A türelem az jó; az nekem való. Egy frászt! Sose voltál az! Monológot mormolok magamban, fölösleges szavakból, még haszontalanabb tartalommal. Fázoooommm!
Valaki hall engem? Fázom, vacogok, didergek.....kilel az isten hidege. Tovább is van, mondjam még? Egyáltalán ki a csudával beszélgetek??? Úgysem figyel rám senki.
 HÉÉÉÉÉ......Valaki! Figyel rám egyáltalán bárki? Nem.
Jól van, akkor csak úgy magamnak mondom:  Tele van az a bizonyos - nem báli, hanem a hócipőm. Végre  valaki, mintha halkan megkérdezné, hogy mivel van tele az a bizonyos?
Ja kérem, emlékszik? Tudja, éjjel-nappal jönnek-mennek nálunk az emberek. Azok a "bizonyos" nézelődők. De ugyan minek?  Mert..... bocsánat. Már aki egyáltalán olyat kér . Ő nem ilyennek képzelte el. Kisebbnek, nagyobbnak, lilábbnak vagy alacsonyabbnak és különben is életében nem látott még törpét. Hát megérthetem, hogy ő ezt a kertben keresné és nem a szobában. Emiatt dekoncentrált és képtelen arra összpontosítani amiért jött. Csak áll és bámul némán. Mozdulni sem bír . Lecövekelt. Szegény árva. Mikor kifele tántorog elmélázik, hogy vajon jó helyen járt- e. Mert hát azt hitte, házat jön nézni és nem a Cirkuszba megy. Ahol süvöltvény örökmozgó kutya a feje tetején táncol. A lába alatt szlalomozik egy szuper fehéregér  törpecirkáló, ugató bolond. Majd ott volt az a férfiemberféle, akinek biztos azért fizet  valaki, hogy olyan jópofa legyen. Na és az a balerina, az se semmi! Pimaszul emlékeztet valakire. Biztos valami hasonmás féle. Az ma úgyis nagy divat. Szóval kérem szépen eltévesztettem a házszámot, mert én lakást mentem nézni és nem a cirkuszba indultam.
Nő balra el és már jön is a következő "sétáló", ki az óriások földjéről érkezett a törpelakba. Hát csoda ha a fejét le kell hajtani ha a fürdőbe akar menni? Két méter tíz magas. Amúgy a lakás takaros, csak azt az ajtót, azt tudná feledni. De nem tudja. Azt biztos a ház asszonyának csinálták egyéni használatra. Igaz a többi ajtó kettő negyven magas. Rendes emberek ezek! Másoknak is csináltak ajtókat.
Ilyen és ehhez hasonló emberek emlékei hasogatják a fejemet . Na végre. Hajnalodik. Látod, Te Drága! Csörög a vekker. Szabadulhatsz végre az álmoktól, a hidegtől, az éjjeli magánytól.
Reggel van.
Jöhet a mehet, indul egy új nap.
Kezdődhet a játék.


2013. október 28., hétfő

Maminti almás pitéje


                                                      Kedvestől kaptam rosszkedv ellen.


2013. október 27., vasárnap

Egy szürke ország, szürke eminenciásainak mindennapjai


Sokan irigylik itt Pesten azokat akik kertes házban élnek. Panaszra nincs is okunk, azonban senki sem gondol abba bele, hogy a természet ajándékai mennyi munkát adnak a sok sok öröm mellett. Nálunk a hatalmas fák végeláthatatlanul ontják a hulló faleveleket és az egyéb növények is törődést igényelnek. Így a napszámos munkás jelző most igazán kiérdemeltebb foglalkozás, mint bármi egyéb.A virágokat téli szálláshelyükre kell cipelni ép úgy, mint a kert hangulatát adó bútorokat. Ráadásul a ház belseje is fokozott törődést igényel.A nyílás zárók szigetelése ép úgy fontos feladat, mint a cserépkályhák és a központi fűtés karbantartása. Ráadásul egyre többe kerül az éves karbantartási költség is. Ha ez még nem lenne elég természetesen a munka és a napi rutin mennyisége is egyre több. Mindez nem panaszkodás szeretne lenni, csak egy irigyelt állapot helyzetjelentése. 
Mostanában mindehhez  társul az autónk krahácsolása. Azt hiszem szegény öreg már és a végét járja. A ház körüli teendők felemésztik minden megtakarításunkat, így az autó fiatalítás már nem fér bele a büdzsébe. Másnak még ennyi sincs és ez egyáltalán nem vigasztal. Sőt inkább elszomorít.
Zorka immár két és fél éves lett. Feladtam ama reményt, hogy valaha is megkomolyodik. Ugyanolyan lelkes ugribugri, mint amilyen hat hetesen volt.
Annyira jó lenne valami szépet szívmelengetőt írni, de mit tegyek most nem ezt az időszakot éljük!
Kedves 9 hónapi  munkahelyi vergődése végre lezárult. Novembertől új fejezet indul az életében, ami egyáltalán nem hat rá lelkesítőleg. Sőt! Nagyon frusztrált, állandósult a rosszkedve és a morgása is. Amitől aztán a családtagok  alaphangulatát sem a vidámság jellemzi. A lányok beálltak a megfelelő őszi ritmusba. Zozi dolgozik  és neveli Caprit és Bogyót. Akik egyre jobban kötődnek hozzá. Annasó  imádott gyerekeit tanítja sok szépre és jóra.. A nebulók bőven meghálálják a törődését. Naponta kényeztetik és halmozzák el a szeretetükkel. 
Az egyetlen igazán jó dolog ami történt, az az idei ősz szépséges pompája és lágyan ölelő melege.
Mindennap ebbe kapaszkodom és nem győzök hálát adni Természetanyának, hogy ilyen sok figyelmes ajándékkal kényeztet minket.
Ma nyertünk egy órát az átállítás miatt. Kedves alvással tölti. Én pedig végre ide értem a géphez és leírom a családtörténetünk újabb fejezetét ami most a napi aktualitások változásairól szól.Egy szürke ország szürke eminenciásainak mindennapjai.

2013. október 24., csütörtök

Levelet kaptam


Naponta több száz levelet kapunk.Olyat, mint amilyet ma olyat, bizony csak ritkán küldenek ám az égiek.
Szóval miközben icipicit tettem vettem. Egyszer csak csörög a telefon. Kedves csicsergő hang érdeklődött, hogy van- e felszerelt postaládánk? Vidáman válaszoltam, hogy van biza, nem is egy!
De nem szabad beledobni semmit, mert ha valaki ilyen messzire eljön , hogy kézbesítse a levelét, annak jár ezért egy nagy ölelés és számolatlan mennyiségű puszi.
Így történhetett meg velünk, hogy oly sok levél között ránk talált az igazi. A csak neked szóló. Szeretet keszekusza betűkből készült az írás. A kézbesítő maga az író. Aki nem más, mint Csupaszív Tündéranya. Még be sem lépett, amikor megcsörrent a telefonom.
Váratlan hír érkezett az éteren át.
A ház végre új gazdára talált. Az öreglánynak ma megkérték a kezét. Hogy mit válaszol ? Az majd a napokban kiderül. Addig is söprögetjük kitartóan a ránk hulló lágy égi eső faleveleket és várjuk a csodát. Most talán velünk is megtörténhet az, hogy csak úgy magától ránk mosolyog a szerencse.
Ha pedig még sem így lesz, akkor  itt marad velünk mosolygó medve úr aki a levéllel érkezett. Ezentúl, ha ránézünk majd, eszünkbe jut ez a különleges ősz. Sejtelmes selymes  fényeivel,  gurgulázón kacagó tündéreivel és mindazzal a sok kellemes és kellemetlen emlékkel, amivel az idén akarva akaratlan találkoztunk.
A családi történet pedig végtelen folyamként megy tovább, olyan természetességgel, ahogy a falevelek hullanak a fákról, vagy az őszt követi a tél. Majd a maga tündökletes szépségével, berobban az életünkbe a mindig vidám tavasz lány.

2013. október 23., szerda

Október 23.



Történelmileg sose leszek rendben ezzel a nappal. A tanult tudás homlokegyenest szemben áll a mostani tanulandókkal. Így azzal már nem fárasztom magamat, hogy ezen a napon bármire is emlékezzek. A családi emlékek is ellentmondásosak. Szélesebb családi körömben volt akit lecsuktak az akkori ellenállása miatt. A nagyszüleim pedig nem győzték menekíteni gyönyörű nővé cseperedett lányaikat a csőcselék tombolása és pusztítása elől. Így érthető ha nincs bennem rend erről a történelmi eseményről. Egy szó jellemezte a családunk akkori életét. KÁOSZ. A többit nem részletezném. Az iskolában az egyik tanárunk úgy tanította, hogy forradalom volt. A történelem órán pedig azt tanították, hogy ellenforradalom. A lényegét tekintve ismét arra derült fény hogy a dolgoknak mint mindig úgy ebben is két oldala van.
Nézőpont és ügyeletes hatalom kérdése az egész. Én még nem éltem. Most a mai helyzet megítélését sem vagyok képes tárgyilagosan megítélni.  Kedvenc történelem tanárnőm azt tanította, hogy minimum száz évnek kell eltelnie egy adott kor tárgyilagos elemzéséhez. Addigra talán kihalnak az érintettek és a manipulátorok is.

Maradok inkább a napi aktualitásoknál.
Gyönyörűen sütött a nap. Igazi ajándékként éltük meg. Megfőztük mindenkinek az aktuális kedvenc ételét. Két gyereknél ez még bőven túlélhető.
-Mi lenne velem , ha tízen lennének?
1, Nem lennének ennyire elkényeztetve.
2, A nagy számok törvénye alapján több egyezőség lenne.
3, Maximum a mennyiség változna a minőség nem hiszem.
Egy szónak is száz a vége igazi családi nap volt.
Sőt még ennél is jobb, mert gyönyörű természetfilmet láttunk
A Föld címmel.
/ Biztosan sokan láttátok már. Nekem most került a látóterembe ez a film./
Elképesztően szép képekkel . Szinte együtt úsztunk a bálnákkal és az állatok olyan érzés volt, mintha  a szobánkban élnének.
Természetesen kihagyhatatlan volt a mostani életünkből a rossz hírek áradata. Lassan kezdem megszokni, hogy hozzá tartoznak a napjainkhoz. Azonban egyre edzettebbek vagyunk  Napsütés is jót tett a hangulatunknak, így ma valahogy könnyebben fogadtuk őket.
Ma a fülembe csengett Mamám szavajárása.
-Sose panaszkodj, hogy mennyire rossz sorod van, mert fogalmad sincs hol van a gödör alja! Így azt nézd inkább, hogy mi volt az a napodban aminek örülni tudtál!
Akkor mosollyal fekszel le és nem könnyekkel.
Igaza volt.
Mint mindig.


2013. október 22., kedd

Mozdulat, látvány,élmények


Néha a legváratlanabb pillanatban tör elő belőlünk egy egy érzés a szeretet iránti vágyaink mozdulatba rejtett megnyilvánulásai. Ma amikor megláttam ezt a képet az jutott az eszembe, hogy milyen magányos és szomorú lehet ez a férfi. Vajon hányszor fordul elő velünk, hogy jó lenne így megérinteni valakit?
Már az sem baj, ha az illető nem élőlény, hanem egy szobor aki életre kelti bennünk a szeretet érzésének élményét.A férfi arca csodálatos harmóniában van a szobor által közvetített érzéssel. Jó látni amint élő és élettelen találkozásából egy valódi érzés keletkezik. Cinikusok most akár mondhatják azt is, hogy lám lám mire képes a technika! Engem mégsem érdekel semmi már csak az átélt érzés. Kicsit a Pygmalion életre kelésének lehettünk tanúi ennek a képnek a nézésekor.


Erről a képről az jutott eszembe, hogy az édes vizek hazájában fogalmunk sincs arról az örömről, ami egy sivatagi forróságban felnövekvő kisgyereknek jut , ha a víz végigcsorog a testén..
Igen ez az érzés valódi, mindent elsöprő gyönyörűség lehet.


                                                                 Hit, bizalom, türelem.

Mindhárom fogalom a civilizáció járma alatt elpusztul.Mostanában sajnos egyre jobban én is hiányát szenvedem ezeknek az érzéseknek. Ráadásul még csatlakozik melléjük a szégyen, és a bűntudat. Hisz nincs annál nagyobb pazarlás, mintha tudjuk hogy hogyan kellene jól élni és mégsem azt tesszük!
Gyönyörű fotók. Csodás gondolatokat élhetünk meg a látványuktól és attól, ha egy pillanatra hajlandóak vagyunk hagyni azt, hogy hassanak ránk!

2013. október 19., szombat

Csodabogarak találkája


Az emberi fajon belül külön alosztálya van a Csodabogaraknak.
Nem szívesen keverednek a főosztálybeli egyedekkel. Párzásuk , társaságuk, szigorúan a rendbéliekkel történik.  Ugyanis annyira egyedi a mintázatuk, hogy a főfaj homogén világa kiveti őket magából. Félre a tréfával. Ma hat "sétáló" pár vonult át szerény hajlékunkon. Szürkébbnél, szürkébbek. Néha elvétve egykét fanyalgó alfa hím  is erre tévedt. Már a kapuban látom rajtuk, hogy azt kellene mondani nekik
"- Tisztelt Látogató!
Nem érdemes betérnie ide, mert az itt látható dolgok sem az ízlésének, sem a fajtájának nem felelnek meg!
Kérem fáradjon el innen! Nem szeretném rabolni a drága idejét! /Az enyémről nem is beszélve/."
Édesanya jó nevelése miatt ez a párbeszéd csak a fantáziámban teremtődik meg. Illedelmesen körbe vezetem az erre járó eltévedt vándorokat. Igyekszem mosollyal tenni a dolgomat és közben Istenhez fohászkodom erőért, mosolyért és kellő humorérzékért.
Aztán ahogy ez már a népmesékben lenni szokott. Életre kell a mondás. " Jó tett helyébe jót várj!"
Megérkezik a kedvet, lelket gyönyörködtető hasonló fajtájából származó mosollyal teli Csodabogár.
Indulhat a móka, kacagás. Hiába borult kint  az égbolt bent a hangulat kedves. Minden szó pont oda talál ahova kell! Rövid időn belül izgalmas, pergő párbeszéd alakul ki  egymással. Rögtön látszik, hogy kivel beszélünk ugyanolyan szeretet nyelvet.
Már nem számít az idő, hamar elrepülnek az órák és maradandó kellemes élmény teremtődik mindenki számára.
Igazi csemege lesz a fárasztó hercehurcából egy- egy ilyen találkozás után. Ez a pozitív hozadéka  a mostani sűrű napoknak.
Estére fáradtan,  sok- sok kellemes pillanattal a tarsolyunkban hajtjuk álomra a fejünket. Talán ma már nekem is sikerül egy nagyot aludnom!
Végre egyre könnyebb a batyum.



Telihold és a női lélek






Ha azt érzed, hogy minden apróságon felkapod a vizet, nyugtalan vagy, nem találod a helyed, rosszul alszol és mindenkibe belekötsz, vagy akarva, akaratlanul rossz színben látod a világot. Akkor ne habozz és nézz fel az égre!
Nagy valószínűséggel  telihold vigyorog vissza rád. Éjszaka különösen fényes volt minden. A teraszon világosan látszottak a tárgyak árnyékai és kéjesen nyújtózkodtak élvezve, hogy még most is látható helyet kaphatnak az életünkben..  Részemről ilyenkor nem alszom szinte semmit. Farkas étvágyam van és bizony még vénülőfélben is érzem, hogy a vérem gyorsabban áramlik az ereimben. Tamtam zenét dobol a szívem a dobhártyáimon keresztül szinte kiugrik a helyéből. Minden impulzust sokkal fokozottabban élek meg ezekben a napokban. Túlérzékeny reakcióim lesznek és bizony vigyáznom kell, hogy az emberi kapcsolataim rovására ne menjenek ezek a hatások! Egy szónak is száz a vége Hold függő vagyok, akár a tengerek. Ár- apály rendszereim jól mutatják a Hold változásait.
Ha kicsit is odafigyel az ember a hírekre észre veszi, hogy lényegesen több a balesetek száma ezekben a napokban.  Műtéteket, ha egy mód van rá nem tanácsos ilyenkor végezni, mert a sebek lassabban gyógyulnak!
Van azonban hasznos oldala is ennek a felhevült állapotnak. Ha olyan teendők várnak rád, amiket régóta halogatsz, akkor  ne  késlekedj, láss neki! Ugyanis megemelkedett energiaszinteddel sokkal hatékonyabb leszel a munka terén, mint máskor. Éjjel alvás helyett hűtőt takarítottam . Még mindig hasznosabbnak tűnt, mint álmatlanul forgolódni és azon bosszankodni, hogy nem tudok aludni.
Alig várom, hogy ébreszthessem Kedvest! A férfiakra a hold alig- alig van hatással. Nekik semmilyen szinten nem sokszorozza meg a tett vágyukat. :)))
 Ép ezért küzdelmes vállalkozás lesz rábírni őt arra, hogy irány a kert. Ideje már az ősz hordalékait  rendesen összeszedni. A növényeket téli szálláshelyükre vinni! Munka  van bőven. Lazsálásnak nem most van itt az ideje. A téli lustálkodás és ünnepi kavalkád előtt még rengeteg teendő vár ránk!

2013. október 18., péntek

Október akkordjai




Régen sokat jártam hangversenyekre. A legjobban azt szerettem amikor a finálé után elcsendesedett körülöttem minden és bennem a hangok tovább éltek. Az ember csak ül és képtelen megmozdulni az átélt élmény még fogva tartja. Ilyen jelenség az őszben az október. Ez a hónap minden színt felvonultat a természet palettáján. Majd egyik pillanatról a másikra elmúlik minden. A fák pár nap alatt levetik ruhájukat. A reggelek sötétre váltanak, a madarak visszahúzódnak és égi harsonaként nem köszöntik már a hajnalt.
Valaminek  vége szakad. Mi még sem szomorúsággal a szívünkben maradunk , hanem hatalmas köszönöm élmény zsibong a szívünkben.
Nekünk a mostani ősz sok változást hozott az életünkbe. Lezárult egy életünket meghatározó korszakunk. Ismét kíváncsisággal telten nézünk  a jövőnk elé. Eleinte dühöt éreztem a változások miatt. Most, hogy látom az alagút végét elcsendesedtek bennem a szél borzolta fázós percek és a nyár meleg pillanatai maradnak meg emléknek.Kimondott hálát érzek amiatt, hogy a nehéz időket sikerült szeretetben átvészelnünk. Ma reggel csendes köszönettel indítottam a napot . Hálás voltam Istennek, amiért segített túlélni ezt az időszakot. 
Érdekes volt számomra az idei nyár. Forróbbnak tűnt, mint az összes eddigi és valahogy nehezen viselhetőnek is. Az ősz azonban annál szelídebb és kedvesebb volt az eddigieknél. 
Még mindig turista csoportokat  vezetek körbe nap  mint nap az otthonunkban. Kezdek belejönni az idegenvezetésbe. Csak még arra nem sikerült rádöbbennem, hogy hogyan lehetne szagtalanul főznöm, láthatatlanul dolgoznom és totál sterilen élnem? Na de ezek igazán lényegtelen feladatok. Átsiklok felettük, mint egy sikló repülő. Hangtalanul, észrevétlenül, mert erre van most szükség.
Ahogy a levelek is hangtalanul hullanak alá a mélybe a lassú megsemmisülésbe.
Az október már csak ilyen. Búcsú hónap. Lehet sírni, vagy csendesen örülni . Lehet mérleget készíteni a nyárról, de akár az életről is. A folytatni tudáshoz azonban hinni kell tudni a megújulásban és abban, hogy a téli álomból az ébredés kedvesen ölelő lesz majd!
Chopin akkordjai méltó lezárásai a lélekviharokban gazdag időszakunknak. Csendesen, kedvesen ölelően megnyugtatnak. Kívánom, hogy mindenkit hasonló bájos búcsúval illessen az idei ősz!

2013. október 15., kedd

Táska pszichológia női szemmel

az elegáns úrinő

Nők egymásközt gyakran ítélkeznek a másikról. Mondhatnám egyszerűbben is pletykálnak. Bármit képesek céltáblájuk szinterévé tenni. Mégis az egyik legfontosabb téma nem más, mint a külsőségek megítélése. Milyen megfigyelési pontok alapján veszik gorcső alá egymást?
Az egyik legfontosabb az összhatás. A másik, ha valaki nagyon kirívó, vagy egyedi. A harmadik, szempont a vizsgált alany társadalmi és társasági közege.
Számomra jelen esetben most a külső megnyilvánulás az, ami felkeltette az érdeklődésemet.
Itt van az ősz és vele valahogy látványosabbak lettek a táskák. Az öltözködés egyik meghatározó stílusjegye a táska. Ránézésre sok tulajdonsága kikövetkeztethető a viselőjének. Meghatározó az anyag, a minőség a színvilág. A tartalom rejtve marad , ez az aztán az igazi csemege a személyiség tesztben.
Néhány általam kedvelt táskát megmutatok. A teljesség igénye nélkül.
Praktikus, igényes, lelkileg is az.


Művész lélek. könnyed bájjal. 
Precízségre alkalmatlan légiesen bohém lélek.

 Ezeket a táskákat olyan nők szeretik, akik igényesek tradiciót                                                       tiszteletben tartók. Kissé merev szemlélettel bírnak.

Stílusosság, igényesség és praktikusság egyszerre. 
Ez a típus nem gyűjti a táskát. Inkább célszerűen haszon tárgyként kezeli. Mégis fontos számára a megjelenés, szereti, ha látszik, hogy honnan jött és merre tart. A pénz fontos számára, de csak a céljai elérése miatt és nem öncélúságból.


Igazi nő. Igényes, könnyed, kicsit kacér. 
Ép annyira amennyire a jó ízlés engedi. 
Van stílusa eleganciája, könnyedsége.
A nőiessége a zsigereiben van.

Természetesen ezek a jelzések az én szemüvegem optikáján keresztül érkeznek. Nem általánosíthatóak. Inkább azt mutatom meg általuk, hogy a saját intuícióim hogyan alakulnak ki az utcán járókelő nők látványából.


A fent látható táskák között megtalálhatod az én kedvenc fazonomat is. Mióta az eszemet tudom ennek a táskának a különböző formációit vásárolom meg.
Vajon miért?
:))))

Előkerestem a régi írásomat. Az volt a címe, hogy a
Női táska rejtélyei.

A napokban meglehetősen kínos helyzetbe kerültem. A névjegykártyatartómat kerestem . Naná, hogy egy fontos ember előtt. Lazán mosolyogva nyitottam ki a táskámat. Hanyag eleganciával kezdtem neki a céltárgy felkutatásának. Először a hajkefe akadályozott a szabad mozgásban. Így kivettem a keresés hatékonyságának növelése érdekében. Majd a tárcám zavart. Még ez sem kínos , így azt is kivettem. A napszemüveg is fontos kelléke a fényes napoknak. Majd egy kis üveg ásványvíz is előkerült a táska mélyéből. Természetesen a telefonom is zavart a keresésben. Majd a manikűr készlet és egy doboz gyufa, néhány szem cukorka következett. Előkerült egy mécses, két rúzs, egy könyv is. A biztosítékot a svájci bicska verte ki a férfi riadt tekintettel meredt rám.

-Ez meg minek? kérdezte.

Elmeséltem, hogy gyermekeimnek szedvicset szelni, beragadt kapunk zárját megbuherálni, temetőbe virágot vágni és ki tudja még mimindenre használtam már az évek alatt, ezt a végtelenül praktikus tárgyat.

Természetesen a táska legalján ott lapult a névjegykártyatartó. Mire az előkerült ki kellett borítanom a táska teljes tartalmát. Lángolt a fejem a dühtől és a kínos helyzettől.

Arra a kérdésre, hogy minek ennyi minden egy táskába? Azt feleltem. Mostanában gyakran azt kérdezik tőlem mit vinnék magammal egy lakatlan szigetre, ha az egy tárgy lehet csak? A válaszom egyszerű és kicsit turpis is.

A táskámat.

október a szorgos hangyák hónapja


Októberben nincs mese már muszáj készülődni a téli hónapokra. A spájzolás minden szinten utolér minket. A kamrákat feltöltjük a téli eleségekkel. Burgonya hagyma, alma, piros paprika, hogy csak a legszükségesebbeket említsem. Részemről ilyenkor veszek babot, lencsét is. Mostanában rákaptunk a vörös lencsére  és a feke Beluga lencsérere is. Igaz ezekből csak keveset raktározok el, mert drágák. A vörös lencse nagyon egészséges. Könnyen emészthető, mivel  hántoláskor  leveszik róla a héját. Ráadásul nagyon sokféle képen fűszerezhető. Jól passzol hozzá a koriander, római kömény,  ha törökösen készítjük én még fahéjjal és chilivel is  készítettem belőle levest. Magas rost tartalma miatt jól tisztítja a bélfalat és ezáltal segíti az immunrendszert. A fokhagymát ilyenkor fűzöm fel a konyhába kiteszem, így mindig kéznél van. Hasonlóan járok el a csípős paprikával is. Isteni dolog hogy a főzéskor azonnal kéznél vannak.
Végre lehullott már a dió. Sőt kicsit ki is száradt, így esténként lehet pucolni miközben a család meséli az aznapi eseményeket. Jó buli, mert  mindenki leül és pucolás közben jókat beszélgetünk.
Családegyesítő foglalatosság. Képtelenség jó kedv nélkül megúszni ezt a programot. Most, hogy a lányok kevesebbet vannak itthon kifejezetten élvezem, ha ilyen családegyesítő programokat csinálunk.  A télre való tűzifát is mostanában érdemes  beszerezni. Esténként már szükség van a cserépkályhák duruzsoló melegére.
Szóval tenni való van bőven. Ha véletlenül süt a nap , akkor még irány a kert és lehet szedegetni a kifogyhatatlanul hulló faleveleket, ráadásul az ősz színei is most a legcsodálatosabbak. Testmozgásnak sem utolsó ez a program a téli tespedés előtt.
Az egyetlen hónap, amit nem igazán kedvelek a november. Bár olvasásra és karácsonyi készülődésre kiválóan alkalmas. Akkor mi bajom van vele? Hogy annyira, de annyira komor, sötét és szürke. Fény már és még nincs. Várakozás van és hideg. A várakozásra a nyilasok kifejezetten allergiásak. Talán emiatt van az, hogy nemszeretem hónap számomra a november. Bár az utóbbi években szelídült valamicskét bennem ez az antipátia. Ugyanis remek alkalom kínálkozik arra, hogy ilyenkor bűntudat nélkül lazsálhatok és rengeteg kedvemre való filmet megnézhetek . Ez az a foglalatosság aminek a sötét idő kifejezetten kedvező.

2013. október 14., hétfő

Otthonról és a békére találásról



Olyan sok dologban gyors vagyok még ma is. Sajnos a legfontosabb feladataimban nem mindig mondható el ez. Itt van például az oly sokszor emlegetett elengedés.
Hihetetlen, hogy mennyi energiámat emészti fel, hogy bizonyos dolgokat útjára tudjak engedni. Ilyen fontos esemény anya halálának feldolgozása , megbocsájtása. Sokat írtam már erről most nem fogok belemerülni a témába. Csak elmesélem nektek,hogy végre megcsináltam az emlékezés falát. Félelmeim tárháza ez a fal. Most szembesültem azzal, hogy valószínűleg azért nem készült el mostanáig mert  nem voltam még kész arra, hogy Anyát fiatalon lássam kezében engem tartva. Látszanak a vonásain a fájdalmas anyaság nyomai. Nem lehetett boldog . Nem ezt várta az élettől és a csalódottság ott van a vonásaiban. Ráadásul kontraszt gyanánt mellé tettem Mamát is amint dédelget engem. Szinte megdicsőült az arca ahogy rám nézett. Neki könnyebb volt. Négy gyönyörű lány után megengedhette magának azt a luxust, hogy azért szeressen, mert szeretni jó és végtelenül gyöngéd érzés. Ráadásul abban bízom, hogy a kis kori képeimmel Zozit is segítem  az önelfogadásban és serkentem őt az anyaság élményére.
Időszerű volt letenni a múlt terheit és megbékélni a gyarlóságaink hibáival.
Az is furcsa, hogy miért pont most készítettem el a régóta esedékes feladatot? Hát volt egy vevő jelölt aki már szinte biztosnak tűnt. Miután kiderült, hogy még sem az akkor leültem és elkészítettem az emlék falamat. Azt hiszem ezzel tudtam magammal, hogy nincs mese ez a ház minket választott és mi is őt! Összetartozunk. Tehát időszerű véglegesen nyomott hagyni magunkból és bemutatkozni a ház falainak.
Tegnap sikerült megbékélnem azzal a ténnyel, hogy ide tartozom. Ez is egy választás. Ráadásul  családi.
Gondolom nem véletlen, hogy oly sok nézegelődő ember  járt itt és a ház még sem szólította meg őket. Az is lehet, hogy mi voltunk belülről elutasítóak, mert éreztük, hogy az ember az otthonát és a lelkét nem adhatja el.
Másoknak ez a két dolog annyira evidens. Nekem eddig csak a lélek rész volt az. Az otthonról azt gondoltam, hogy mindig ott található meg, ahol a családom van.Nem földrajzi kérdés, hanem lelki. Tévedtem.
Úgy látszik a hely szelleme is meghatározó.
A házat árulják, ha akarják az ingatlanosok tovább, de én már nem. A sétáló, nézelődő embereket beengedem ugyan, de már csak azért, hogy megmutassam nekik, hogy milyen melegséges a mi otthonunk. A büszke anya  is élvezi, ha minél több ember látja az ő gyönyörű gyermekét. Hát valami ilyesmi érzéssel kalauzolom őket, ha kell és nem úgy, hogy ha akarjátok akkor itt van az életem nektek adom!
Ha itt lesz az ideje az elengedésnek majd békével megteszem, addig viszont élvezem azt, hogy van hova tartoznom.


2013. október 13., vasárnap

Miksa és a csigák napja



Nem értettem egészen késő estig, hogy mitől volt ez a mai nap annyira vidám? Hát mert ma van Miksa névnapja. Azaz a bolondozás, kedvesség, napja. Ha emlékeim nem csalnak Sissi hercegnő édesapját hívták Miksának. Amikor először láttam a filmet nem a gyönyörű színésznő Rommy Schneider alakítása fogott meg, hanem az apját alakító Miksa herceg életörömtől sugárzó, mindig vidámságot adó személyisége.
Ritka ajándék egy ilyen természet. Azóta tudom, hogy ha valaki ilyen napokat szeretne megélni, annak komolyan kell venni az élet örömeit. Valahogy öntudatlanul is a példaképem lett Miksa.
Nap mint nap azon dolgozom, hogy elérjem az oly hőn áhított huncut nevetést, vidámságot és azt, hogy képes legyek a legrosszabb napokon is belülről mosolyogni. Nem mindig sikerül.
Igazi Miksás napunk volt. Huncut nevetésekkel, sok ugratással, vidámsággal, öniróniával.
Segítségünkre sietett az őszi fények hangulata,  a napfény langyos simogató melege és természetesen a jó társaság.
Miksa női mása látogatott el hozzánk. Huncutkodó, nevetésre kész lénye magával ragadóan hatott ránk. Naná, hogy hamar alkalmazkodtunk a vendégünk stílusához. Nem sok komolyságot engedtünk az életünkbe. Úgy viháncoltunk, mint a gondtalan gyerekek. Hónapok óta nem volt ennyi vígságban részünk.
Most már biztos vagyok abban, hogy nem véletlen történt minden úgy, ahogy.
Miksa szellemessége,  játékossága bekötözött hozzánk.
Boldog névnapot Miksa!
Természetesen igazi csoda ajándékokat is kaptunk ezen a napon. Gesztenyékből összerakott érzelmekkel átszőtt szívkoszorút.
Őszi hangulatos színekben pompázó levél koszorút. Igazi finom csokit, mert hát Miksa napján adtunk ám az élvezeteknek is.
Fajdkakas ugyan nem dürrögött a kertben, de Kedves és Zorka mindent elkövettek azért, hogy egy percig se maradjon a ház mókázás nélkül.
Az órák szélvész gyorsasággal repültek el. A csiga tempó ma semmilyen cselekedetünkre nem volt jellemző. Talán azért, mert a csigák már begubóztak és elvonultak téli álmot aludni!
Mindenesetre elfáradtam estére. Úgy  vánszorogtam, mint egy csiga.
:))))
Most pedig bebújok a csigaházamba, magamra húzom a paplant és ki se dugom onnan az orromat reggelig.
Joggal kérdezhetitek, hogy mi végre van itt ez a nagy csigázás?
Hát az egyik mai játékunk az volt, hogy ki tud minél több olyan szójátékot belefűzni a mondandójába, amiben a csiga szó így, vagy úgy megjelenik? Hála a magyar nyelv furfangos ötletvilágának a megoldások száma kiapadhatatlan forrásnak tűnt.
Mivel mostanra gondolom mindenki elcsigázódott a hablatyolásomtól, időszerű ténylegesen bevánszorognom az ágyikóba.

2013. október 11., péntek

Gesztenye melege


Van ebben a növényben valami végtelenül kedves, melegséges hangulat, ami évről évre meghat.
Imádom hogy szúrósságát hamar levetkezi, majd élménynek marad a szelíd simulékonyság és a melegséget árasztó barna szín.
Olyan ez a növény mint a férfiak borostája. Lehet szúrósan is szeretni, de sima illatosan is ép oly finom az élvezet. 
Részemről a gesztenyébe sok mindent belelátok. Olyan akár az élet,  ha jól éljük akkor a fiatalkori önvédelemből tett szurkálódás lemálik rólunk. Idősebb korunkra megszelídülünk és érett színeket veszünk magunkra. Régebben nem értettem, hogy az idősebb emberek miért szeretik annyira a barnát? Talán azért, amiért a gesztenye is barna lesz mire beérik. A barna a szelídség , meghittség, bizalom, színe. Legalábbis számomra az.


2013. október 9., szerda

Öreg bohóc


Mostani életemet a jól megszokott rutin határozza meg. Valahogy úgy történnek a napok, ahogy az öreg bohócoknál a sminkelés. A kezem magától rááll a mozdulatokra. Csiribu- csiribá már kész is a jól megszokott arc. Függöny fel és a nagyérdemű már mosolyog is. Mert hát mi másért érdemes élni, mint a nagyérdeműért?
Ráadásul hiába a megszokottság a közönség mindennap kicsit más és így az előadás is ezer arcú.
Csak a festék réteg lesz napról napra egyre vastagabb, hogy elrejtse a festett mosoly alatt meghúzódó egyre mélyülő ráncokat és a száj vékonyodását is egyre szélesebb piros festékkel kontúrozza ki az ember. Messziről jól látható a mosoly a bohóc lelke pedig még közelről is alig.
Az előadásnak mennie kell ahogy az életünk napjainak is.
Kiskoromban szinte mindenki azt kérdezte, hogy mi leszek, ha nagy leszek?
Sokan úgy gondolták, hogy igazán nekem való szakma lenne, ha bohócnak mennék. Alkatilag is ez volt kézenfekvő, no meg természetileg is, hisz örökké vigyorra húzódott a szám és imádtam, ha körülöttem nevető arcokat láttam. Ez még ma is így van. Bohócnak hivatás szerűen nem mentem, de napi szinten megteszem ami tőlem telik.
Belül sajnos még sem vagyok képes mindig nevetni. Sminkelni viszont istenien tudok.
:)))


2013. október 8., kedd

Hiányérzet



Örülnöm kéne az ősznek. Mindig szerettem a színeit, hangulatait, élhető, szépen lecsendesülő pillanatait.
Most még sem vagyok képes olyannak látni a színeket, mint amilyennek eddig láttam. Valahogy fakóbbak. A levelek gyors pusztulással szárazan hullanak alá a mélybe. Ahogy jó magam is. kiszáradok lassan. Szinte állandósult a keserű szájíz a számban. Pedig nincs is igazam. Ma is süt a nap. Jótékony lágy melegséggel igyekszik feloldani a bennem élő  szorongást.
Már megint az a fránya elengedés az a baj. Junikom oly sokszor elemzett kedvenc témája. Mindig elolvasom. Gondolkozom is rajta, majd ahogy ez már lenni szokott visszabújok az ütött kopott csigaházamba és magamban morcogok tovább. Szinte mindenen. Hiányzik az élet elixír. Eddig magától volt annyi, amennyire ép szükségem volt. Most is ott van az valahol elrejtve a sejtjeimben, csak szabadon kéne engedni!
Hiányzik öreg barátom, aki most más országba menekülve keresi a túlélés lehetőségeit. Minden ősszel elkap ez a melankolikus hangulat. Amíg itthon volt, beültünk a kisautóba és már magától ment is a kocsi. Erdőn mezőn keresztül fel a magasba, a hegyek birodalmába. Ugyanis öreg medve barátom ott lakott. Mindig tudta a jókedvem hívószavát. Elég volt egy ölelés, egy finom ízes ebéd, egy jó beszélgetés, néhány gyöngéd dorgáló szó. A dolgok szinte egy pillanat alatt visszakerültek a helyükre és a kusza kupleráj megszűnt bennem.
Most amikor csak lehet beszélünk. Ilyenkor aggódom érte és még a távolból is tud olyanokat mondani amivel lelket önt belém, vagy ép az ellenkezőjét teszi. Úgy megijeszt, hogy a szívbajt hozza rám és végre nem a saját nyávogásommal vagyok elfoglalva, hanem megoldásokon töröm a fejemet, amivel segíteni tudnék rajta. Egy igaz barát mindig tudja, hogy kell bánni a szeretett emberrel. Velem úgy, hogy hagyják kibontakozni a mindenáron segíteni akarásomat. Ha másokon segíthetek, már nincs is semmi bajom. No nem azért, mert annyira jó ember vagyok. Frászt! Önzésen alapul az egész csodatétel. Ugyanis, ha segítesz valakin az mosolyog.. Ha mosollyal vesznek körül, akkor Te is mosolyogsz. Ilyen egyszerű ez az egész. Csak azt az egyet nem értem, hogy miért nem ilyen energiákkal működtetik az okosok a világot? Ingyen van és még az atomenergiánál is hatékonyabb.
Egy szónak is száz a vége, hiányzik a barátom!

2013. október 7., hétfő

Ravel az őszben




Bár ez a zene Ravel Daphnis és Cloéja nekem mégis nem egy szerelem  története jut róla az eszembe, hanem az őszi szél ahogy játszik a hulló falevelekkel. Lágyan, könnyeden arrébb libbenti őket. Cirógatja és táncol velük. Mondanom sem kell, hogy ez az egyik nagy kedvencem Raveltől.
Azért szeretem a zenét, mert  mindenki azt hall bele amilyen az ő egyénisége. Hiába minden műelemzés. Az elemző személyiségjegyei visszavonhatatlanul benne vannak az elemzett mű élményében.
Az eredeti mű Longos:Daphnis és Cloé versei egy nagy szerelemről szól. Talán nincs messze az eredeti elképzeléstől az én verzióm se! Hisz az ősz, ahogy kergeti,  kényezteti a leveleket az mi más lenne, ha nem maga a szerelem?
Chagallt is megihlette a mű. Valamiért hozzám nem állnak közel az általa készített pasztel képek.
Reggel kinéztem az ablakon és a nap lágyan sütött. Rögtön eszembe juttatta a festői látvány ezt a művet.


2013. október 5., szombat

Oly korban éltünk

Olvastam ma itt egy írást
Bemásolom ide, mert azt szeretném soha ne felejtsem el azt, hogy milyen korban és hogyan éltünk!
Fontos az utókor számára megmaradjanak ezek a gondolatok!
Különben nem lesz érthető, hogy miért vágyakoztunk mi annyira az angyalok, tündérek és manók mesehősei után!
A kép így lesz teljes arról a korról melyben az ember úgy elaljasult.

Világ Ma
"Kinek van helye a társadalomban? Furcsa kérdés, talán kellemetlen is, mert mit válaszolna erre mást egy jóérzésű állampolgár, semmint hogy mindenkinek.  Kinek van helye a mai magyar társadalomban, teszem fel a kérdést én is, a (remélhetően) jóérzésű magyar állampolgár, amikor kevéske szabadidőmben a láthatatlanság jelenségén merengek, de a válasz nem kedvemre való.
Kétféle Magyarország van, talán mindig is az volt, nem tudom. Valószínűleg nem kellene ennyire meglepődnöm. Először is van egy látható Magyarország, aminek a képe, bár nem megnyugtató, mégis megnézhető: színes, szélesvásznú, mérsékelten boldog, és felettébb küzdelmes, ám igazolhatóan, dokumentálhatóan létező. Képeken, számokban, törvények által jól körülhatárolva. Másrészt viszont van egy másik is, egy láthatatlan, egy kényelmetlen ország is, aminek messzeringó gyermekkorunkhoz nemigen van köze. Egy olyan ország, ahol azok az emberek laknak, akik valamiért nem férnek bele a hétköznapi lelkiismeret komfortzónájába, sőt mostantól már az ország törvények által kényelmetlenül szűkre szabott imidzsébe sem. Helyhiány miatt … 
Kinek nem maradt hely minálunk? Kinek a lába alól futott ki végleg a haza, a biztonságot jelentő anyaföld? Talán rosszul látom, de szerintem nincs már itt helye annak, aki a többségnek teher, aki a világ szimmetrikusságában hívők szemében nem ép, akinek nincs lakása, (esetleg se boldog őse), akinek nincs se pénze, se szerencséje, sőt még talán krumplija se. Nincs itt helye már annak, akinek a keze vagy a lába kacska, akinek a szíve nem, csak az esze lassú, és akinek az a kevés, ami jutott, mára többet ér, mint az ország maga. Slágergyanús változás ez, hiszen lassan csak az a szép, akinek a szeme kék, és nem az, aki utcán alvásával, szegénységével, nincstelenségével, nehezen érthető beszédével zavarja a tökéletesek nyugalmát. Ennél szomorúbbat, ennél szánalmasabb semmilétet már elképzelni sem tudok az embernek. Már ha még hívhatjuk magunkat annak. 
Persze ha valaki akar, mégiscsak lát valamit. Kicsi gyereket örülni, lakóotthonban élőket szabadon sétálni, szerelmeseket mosolyogni. Nem muszáj látni, én tudom, de ha a törvény már nem segít, az egyén felelősségévé lesz ez a látni akarás. Én nem retorikus fordulatokat akarok, inkább csak egy olyan országot, ahova szégyenkezés nélkül tartozhatok. Igen, ez a hely tényleg nem olyan szép, és nem olyan szimmetrikus, mint az a másik, a hivatalos, de ez legalább nem csak a tünékeny anyagban lakó halált, hanem a szellemben és a lélekben bujkáló életet is megmutatja. "
Vera

Manna az álom gyermek


Ő Manna. 


Aki egyszer talán az unokám lesz!
Nevét nem az egyházi étek után kapta, hanem habókos Maminti tündéröreganyja után és leendő álombéli  édesanyja Anna után. Remélem idővel majd találkozunk vele! Ha még sem így lesz úgy is jó, mert már az álom elmesélésével is örömet szerzett nekünk még az égben lakó tündérlány.
Ma amikor Anna elmesélte, hogy azt álmodtam, hogy lányom születik majd egyszer./ nagyot néztünk Kedvessel/. Anna álmában az volt a probléma, hogy nem talált neki olyan nevet, ami illene rá. Mint kiderült az álomban a gyermek neve is kitalálódott. Valaki megsúgta Annának, hogy legyen a Mamija is és ő is egyszerre jelen a gyermek nevében. Így jött az ötlet, hogy Manna lesz. A név jelentése Varázserő. Talán azt jelenti ez a sugallat, hogy végre teljesül az álmunk és nemsokára unokánk lesz! Most már csak az a kérdés, hogy ez egy jövendő mondó álom volt , vagy egy vágyálom?
Egyenlőre mindegy.
A mosoly, amit az álom elmesélésével kaptam ma beragyogta az életemet. 
Úgy tűnik, hogy tegnap nem hiába köszöntünk el egymástól úgy hogy
"Álmodj szépeket!"
Hát Anna lányom igazán szépet álmodott.
Ha minden jól megy ma én is azt fogok. Ugyanis ezzel a történettel Anna elérte azt, hogy egész nap mosolyogva éltem. Akkor pedig éjszaka is így kell majd aludnom!
Nektek is azt kívánom, hogy álmodjatok szépeket!



2013. október 4., péntek

MŰKÖDIK

Jó hír!
Ismét működik a freeblog! Aki menteni akarja az ottani bejegyzéseit most megteheti. Aki egyszerűen csak nosztalgiázni akar és újra szeretné elolvasni régi kedvenceit annak most lehetőség nyílt erre. 
Egy szónak is száz a vége. 
F U T Á S!!!!