2013. augusztus 30., péntek

Pozitív gondolkodás mindenhatósága


A  minap egy érdekes beszélgetésben volt részem. Egy ismerősöm telefonált. Megszokott dolog ez köztünk, bár nem túl gyakori. Az udvariassági körök lefutása után rátértünk a lényegre.
 Miszerint mi van vele?
-Ó semmi különös, csak apám haldoklik. 
Mielőtt megkérdezhettem volna a részletekről bármit, már mondta is, 
-Hogy ez mennyire  csodálatos, hogy így van, mert legalább közösen élhetik meg a halál élményt. 
Némileg értetlenül álltam a kérdéssel szemben, mert a halál az igazán személyes dolog nem adható át a megélés "élménye". Jóindulatúan megkérdeztem, hogy akkor most mindig vele van?
- Á dehogy, hisz erre ott van anya. Ez az ő dolga. Leéltek közösen hatvan évet. Hát nem csodálatos, hogy együtt lehetnek az utolsó megmérettetésben is? 
-Neeeeem! Sikítottam a telefonba. Anyád ebbe belerokkan. 
-Dehogyis- jött a válasz. Anya ezt élvezi. Így legalább hasznosnak érzi magát. 
Nem kérdeztem többet erről.
-Gyerekekkel mi van?-kérdeztem
Hatan vannak és majdnem mindannyian felnőttek. Az egyik lány most várja az ötödik babáját. A lánya mindegyik gyermeke még pici. Elég gyorsan jöttek egymás után. Most utolsó hónapban van. Érdeklődtem, hogy hogy bírta a meleget és a picik ellátását ? 
-Nagyon remekül! -jött a válasz. Hisz egy anya boldog , hogy anya lehet.  Ettől teljes az élete ez a dolga!. 
-Ok. Attól még fizikailag elfáradhat.
-Ilyenkor nem fárad el, mert nem teheti. Nincs is joga hozzá, hisz olyan sok öröm éri nap mint nap a babái által.
-Értem én. Azonban a fizikai tűrőképességnek is van határa.-feleseltem
-Egy anyánál ilyen nincs!!! Ő a gyerekeiben teljesedik ki! Ők az akkumulátorai.
Hát ezt a kérdést is tovább lapoztam. 
-Milyen volt a nyaralás?
-Fantasztikusan sikerült. Mindenki együtt volt . Sátoroztunk és zenéltünk sokat.
Ez volt az a pont, ahol végre nem akaródzott belekérdeznem semmibe.
Mint kiderült a volt férjétől elvált.  Ő most megtalálhatta magát. Végre egyedül zenélhet.
Zárójelesen megjegyzem, hogy a férj nagy családból származik és mindig nagy családot szeretett volna. Nem pedig egyedül muzsikálást!
Az ismerős hősnőm szintén nagyon boldog, mert most senki sem mondja el neki, hogy mi miért nem sikerülhet.
Minden szép és jó a mostani életében  Mostani társa a férje legjobb barátja és negatív gondolataival nem okvetetlenkedik bele az életébe. nem úgy mint a volt férje.  Kiábrándító valóságnak hit dolgaival nem szegi kedvét.  Nem töri ketté senki és semmi az álmait. Elérte amire vágyott. Az élete úgy tökéletes ahogy van!

Sose gondoltam volna, hogy ennyi csodás esemény és szépség hallatán elfog az émelygés.
Rossznak éreztem magamat, amiért képtelen vagyok ráhangolódni a pozitív gondolkodás mindenható erejében való hitre.
Az élet általam megismert működése, akkor tökéletes, ha egyensúly van a dolgok menetében.
Olyan nem létezik, hogy minden csak jó! Olyan sem, hogy csak rossz!
A két dolog egyensúlyából születik meg a harmónia.
Ez az én fejemben lévő értékrend igazsága. Kénytelen, kelletlen beláttam, hogy megint elfogult lettem. Nem tartottam tiszteletben azt a tényt, hogy a barátság attól barátság, hogy elfogadom a másik ember hitét.
Elfáradtam mire befejeztük a beszélgetést.
Eszembe jutott az a mondás
"Jóból is megárt a sok."
Jók ezek a bölcsességek. 


2013. augusztus 27., kedd

Teázásom Kunderával


Kedves csendes lépteivel ideért az ősz. A fák egyik pillanatról a másikra vetkőzni kezdtek. A sárgult fű között egyre több a lehullott levél.
Semmi különös mondhatnánk, hisz minden évben ugyanígy történik az ősz eljövetele. Mégis a mostani valahogy kicsit más. A kánikulából átmenet nélkül ért útól minket az elmúlás lépteinek sikolya.
 Valahogy az idei nyár számunkra fárasztóan nyüzsgő volt. A ház felújítás ,  kánikula,  nyaralás félbemaradása, majd a sok végeláthatatlanul hosszú monoton munka kibírhatatlanná tette számomra a hőséget.
Most itt van végre a kellemes hűvösség és ki tudja miért, de nem tudom élvezni. Olyan fáradt vagyok, hogy szinte egyfolytában aludnék.
Helyette persze mást csinálok. Az élet nagy boldogságomra nem állt meg.
Csak kicsit csikorognak a kerekei, miközben  percek, órák és a  napok múlásával arra ösztönöznek mindannyiunkat, hogy menjünk tovább a nekünk szánt konflis kocsin.
Valahogy a blogoláshoz sincs annyi kedv, mint eddig. Szívesebben olvasok helyette.
Most  Kunderától : A  lét elviselhetetlen könnyűségét.
Reggeli csendes teázásaimat a kertben, egy jó könyvet olvasva kezdem el.                                  
"Az örök visszatérés gondolata rejtélyes, és Nietzsche zavarba ejtette vele a többi filozófust:
micsoda képtelen gondolat, hogy amit már átéltünk, egyszer ugyanúgy megismétlődhet, és hogy ez az ismétlés is megismétlődhet a végtelenségig."
A gondolat teljesen illik az évszakok ismétlődéséhez.
Kundera az élet súlyán és ugyanakkor súlytalanságán mereng gondolataival ebben a művében.
Na mindegy is.  Nem untatnék senkit olvasmányom elemzésével.

Most hogy a testem fáradt, több igényem van a melankolikus merengésre. Végre visszatérek fiatalkorom filozofáló, elemző tulajdonságaihoz.
Minek tagadjam? Nagyon élvezem , hogy nem tűnt el örökre, álmodozásra hajlamos, lufikat kergető, rácsodálkozásra mindig kész belső énem.

2013. augusztus 21., szerda

Aklimatizálódás


Ma van az a nap amikor szoktatom magamat valami új rendhez. Jön az ősz és vele együtt  a változások is. A napok rövidülnek, ahogy az élet is. Megint elmennek páran majd a szeretteink közül. Az élet nem  változik, mert ismét húzunk egyet a nadrágszíjunkon. Megint megpróbálunk alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez.
Tegnap este az István a király is erről szólt. Itt van egy nép, aki ugyanaz a nép maradt, mit amilyen volt. Voltak urak és féltek tőlük. Voltak társadalmi különbségek és ez fájt a többségnek. Voltak idegen befolyásoló tényezők, amik nagyobb hatással bírtak, mint a saját hitünk és elképzeléseink. Voltak a hagyományokhoz ragaszkodók és saját hitet ápolók. Eltelt több ezer év és semmi más nem változott , csak a díszlet és a jelmez.
Talán még annyi, hogy kevesebb lett a belső hitünk! 
Ehhez az állapothoz kell most igazodnunk. Megszoknunk ,  élnünk benne és vele.
A nép az isten adta nép ugyan úgy fél és szűkölve bújik meg a maga félelmeiben , mint régen. 
Nincs változás.
A nép imája évezredek óta pofon egyszerű. 
"Aki ételt italt adott, annak neve legyen áldott!"
Mindegy neki, hogy ki adja, az számít, hogy megkapja! Aki megadja az az ő Ura és Istene.
Urak, háborúk, jönnek- mennek az évek ezrei alatt. A nép az állandó az marad. Olyan amilyen. Emberien állati. Alkalmazkodik, mert csak így marad életben. Ezt belül a zsigereiben tudja, mint ahogy azt is, hogy a nyarat az ősz követi, a születést a halál.
Ez az élet rendje. Az egyetlen igaz törvény. Nem pedig az, amit az írástudók a papírra vetnek. Ezért van, hogy hiába a sok pénz, a vagyon , az ügyeletes hatalom mindig elbukik mert azt hiszi, hogy az erő ezekben a dolgokban van. Nem figyel és nem hisz semmi  másban csak önmagában. A természet törvénye nem tűri az öncélúságot. Kiveti magából, mint életidegen anyagot és elpusztítja. 

2013. augusztus 19., hétfő

Anya csak egy van. Gyerek meg kettő!



Ma amikor mindketten úgy éreztük, hogy jóból is megárt a sok, akkor megcsörrent a telefonom.
-Mami kérlek, kérlek gyertek el megnézni a konyhát és mond meg milyen legyen a nappalink színe!
Sütök palacsintát, mert azt imádod és hideg üdítő is lesz, csak gyertek!
-Kicsim tudod még nem vagyunk készen. Most nem a legalkalmasabb.
-Mamikám Zozó is átjött már csak Ti hiányoztok.
Na több se kellett. itt hagytunk csapot papot és már futottunk is a gyerekeinkhez.
Jó döntés volt.
Végre láthattam őket. Négy napja egyikőjükkel sem találkoztam.
Nagyon komolyan elrabolták anno a szívemet. Egy hős vagyok amiért ennyi napot kibírtam nélkülük. :o)))
A ház meg vár.
Holnap is van nap!

PuccParádé 3.



Harmad napra fogy az erő. Kényelmesen elterülnék bárhol. Sajnos nem lehet, mert hajt valami  megmagyarázhatatlan kényszer, hogy még ma, meg kell csinálni azt, amit elkezdtünk!
Tegnap estére kész volt a festés a bútorok kipucolva a helyükön. A képek a falon barátkoztak új társaikkal. Igazából mindegyikük régi lakója a háznak, csak eddig másik szobában éltek. Oda illő hangulatba simulva tették szebbé a környezetüket. Mivel a ház szelleme  a lakóinak ízlésvilágát tükrözi, a tárgyak lazán ötvözhetőek egymással. A mi személyiségünk látható mindegyikben. 
Késő éjszakára minden a helyén volt. Végre pihenhettünk egy kicsit. Felbontottam alkalomhoz illőn egy Tokaji aszút és gyertyafénynél örömködtünk szobánk új látványában. Szoktattuk magunkat a változásokhoz. Talán a finom bor lazított el annyira, hogy konfliktus mentesen sikerült megegyeznünk abban, hogy az ágy még sem kap új ruhát. Ugyanis a fal szín változásával már nem lógott ki a szoba hangulatának egységéből. Azt találtuk ki, hogy a gyönyörű  új kelméből sötétítő függönyök és abroszok készülnek. Ma ezeknek a megvarrása vár Kedvesemre.
 Természetesen az utolsó meleg nyári napot kihasználtam arra, hogy minden téli ruhát kimossak. Illatosan teszem a helyükre a kabátokat, sálakat pulcsikat. Nagy öröm lesz majd a hűvös napokon beleszagolni a nyarat idéző verőfény illatába.
Ama szégyenemet, hogy nem tudok varrni azzal oldottam, hogy nekiveselkedtem a főzés művészetnek. Ma igazán olcsón és jót főztem.
A leves julienre vágott zöldségekből készült. Tárkonnyal, kakukkfűvel és kolbászgombócokkal fűszereztem. Pikánsságát és üdítően friss ízét a citrommal  ízesített natúr joghurt adta meg.
A nyárhoz tartozik a finom csípős magyar lecsó. Második fogásnak pont megfelelt.
Desszertnek pedig kandírozott narancshéjat cointreauba áztattam, babapiskótával és csokoládéfagylalttal tálaltam. Dísz és íz fokozásnak reszeltem holland csokit a tetejére.
Kedves igazi gentleman. Elszaladt és hozott nekem egy száll vörös rózsát. Fáradságomnak és elcsigázottságomnak ez a vallomás nagyon jót tett.
Tökéletes páros a miénk, még akkor is, ha a szerepeket időnkét felcseréljük. A női munka nem mindig nőnek való nálunk, a férfi munka szintén így végzi. Az a lényeg, hogy olyan csinálja meg az adott feladatott, aki ért hozzá. Korunk nagy vívmánya és néha átka is, hogy a szerepek gyakran felcserélhetőek.
A lényeg ettől még nem változik.
A férfi a fej, a nő a nyak, ami mozgatja a fejet.
:o)))
Szép napot kívánok Nektek!

2013. augusztus 18., vasárnap

PuccParádé 2.


 Nagyon jó ez a kép, csak ránk ép fordítva igaz. Ugyanis Kedves az aki ezer kezű Shivaként dolgozik. Én csak ülök és mesélek. Mert hát ott van az a fránya létra. Na kérem! Elindultam a megmászására. Akár a Mount Everest is lehetett volna, mert a kísérlet meddőnek bizonyult. Ugyanis az ízületek nem vették jó néven az agy utasítását és csesztek engedelmesen mozogni. Hmmmm...  :-(
Se baj gondoltam, majd mosok. Addig is legalább hasznosnak hihetem magamat. A mai világban nem kunszt mosni, így egy illúzióval ismét kevesebb jutott nekem.
Zorka mint az árnyék úgy követ. Így történhetett az meg, hogy a festékes vödörbe csak úgy, "véletlenül" landolt a labda. No meg az is véletlen ám, hogy kíváncsi Fáncsi a próba festésbe beleszagolva a pofáján kívül a fülét is összekente. Nem maradt más lehetőség, mint mozdulatlanságba menekülve a gép elé ülni és írni. Aki unja nem olvassa! Aki pedig valamiért elolvassa, az kicsinyként betekinthet Flúgosék mindennapjaiba. Ha már itt tartunk, ma kénytelen voltam elmerengeni azon, hogy miért van nálam ez az állandó változtatási kényszer?
Foghatnám szegény Anyámra, aki szintén ugyanilyen volt, de nem lenne helyes ezt tenni. No mondhatnám azt is, hogy aranykalitkát is meg lehet unni, ezért rendezem át időről, időre a környezetem. Fontos, hogy az illúzió meglegyen! Kell a bizonyosság arról, hogy képes vagyok még a változásra! Na és nem utolsó sorban most szólok annak aki még nem tudná, hogy imádok lakberendezni.   Filléres flanc . Ez ám az igazi móka. Persze tudom ám, hogy ennek a pénznek is máshol lenne a helye. Mégis olyan jó néha nem a holnapon gondolkozni, hanem a mának élni!
Most, hogy az események kicsit előrébb haladnak már látom,  az új image hidegebb hatású  lesz, mint az előző volt. Ebből is látszik, hogy a világ változásai az én belső világomban is megjelennek. Kicsit elhidegültebb lettem az elmúlt pár évben. Joggal kérdezheti a kedves olvasó, hogy
-Te jó ég! ha most hidegebbnek gondolja magát, milyen lehetett régen? Hisz még így is túlhevült!
Hát olyan , mint egy tornádó, vagy a sivatagi nap, vagy egy cunami. Talán így kompenzálja a természet a külső kicsinységet. Azt, hogy külcsínből kevesebb jutott, belbecsből talán több.
Elég groteszk játékot talált ki a teremtő, amikor engem megalkotott. Mindenesetre a dolgok, így , vagy úgy, de kiegyenlítődtek bennem.
Na végzett is a gép. Megyek és hasznossá teszem magamat.


2013. augusztus 17., szombat

PuccParádé 1.


Ma reggel még minden olyan normálisnak tűnt. Kinyitottam a szememet , aztán nyújtózkodtam és azt hiszem ekkor történt valami galiba, mert sokkal tovább nyújtózkodtam, mint ameddig a takaróm ért. Valami megsüthette az agyamat, vagy a paplan alól kikandikáló bal lábujjamat, mert nem akaródzott abba hagyni a nyújtózkodást. Közben jobbnál jobb gondolatok fogalmazódtak meg böszme nagy fejemben. Az első az volt, hogy mi lenne, ha ma áthúznánk a sarokgarnitúrán a huzatot? Igen ám de,  .... ahhoz anyagot kellene venni! És lőn megvilágosodás. Eszembe jutott, hogy GOOGLE barátomnál a múltkor olvastam egy csodás Textil - Szőnyeg-Bútorszövet Nagykerről. Nosza több se kellett nekem, már futottam is érdeklődni a barátomhoz a címért. Fél óra múlva már a kicsi kocsi száguldozott velünk a megadott cél felé.
Az üzlet maga a paradicsom megtestesülése volt számomra. Alacsony árak csodás eladók és milliónyi csábítás, hogy engem is vigyél haza! Na de akivel az erő vele van az nem csábul ám el olyan könnyen. Így megvettük a huzatot és egy damaszt abroszt. Lélegzetelállítóan olcsón. Kaptunk ajándékba "mert nagyon aranyosak voltunk" két gyönyörű rusztikus párnát. Na mi van a párnákon? 
Hát?  Mi is lehetne más, mint az egyiken kávés szett , a másikon pedig teázós. :o)))
A gyereknapnak itt még közel nem volt vége, mert kaptunk egy fantasztikusan finom kávét.
Haza fele tartottunk amikor is nagy bátran elővezettem, hogy akkor talán festhetnénk is! Hisz úgyis terveztük és a fal színe nem megy a kárpithoz.
Ez volt az a pont, ahol minden valamire való férj agyonütötte volna asszonyát, vagy legalább letapasztotta volna a száját!!!!
Az én Kedvesem pedig csak egy mélyről jövő sóhaj kíséretében annyit mondott, hogy akkor még festéket is kell vennünk! Így irány a bolt és megvettük a fóliát és a festék pasztákat.
Míg a Drága Embör pakolni kezdett egy gyors ebédet rettyintettem. Futtában megettük, mert az idő sürgetett minket.
Ebéd után kikevertük a megfelelő színt. Mondanom sem kell, hogy nem ment olyan könnyen. Mindenünk színes lett. A kezünk, a nadrágunk, arcunk, és Zora kutya mindenbe beledugom orra is.

Ma nagyon jó lett volna többet tudni a színekről. Talán kevesebb stáción mentünk volna keresztül az adott szín eléréséhez. Végül sikerült, bár a puding próbája az evés. Holnap kezdődik a kóstolás, azaz a kívántnak hitt szín felvitele a falra.
Most száműzött az én Drágám. Azt hiszem látni sem bír! Ami ezek után egyáltalán nem csoda.
Ma este nem kér majd altatót. Csak egy aprócska Mami puszit. 
Talán egyet, mert jóból is megárt a sok! 
Hát még belőlem!

Flórának szeretettel egy angyali üdvözlet.


2013. augusztus 13., kedd

Átmenet


Ismét a hétköznapoké a főszerep. Belesimulok a megszokottságba mint egy kényelmes házi ruhába. Meleg van, mert nyár van. Nem zúgolódom miatta, bár szívesen tenném, de nem lenne helyes, hisz most ennek van itt az ideje. Elvágyódom a mindennapokból. Repülnék még egy kicsit, de szárnyaimról lekopott a lepkepor, így szürkén meg minek vágjak neki az útnak?
Na félre az illúziókkal!
Nincs semmi baj, csak melegem van. Nincs kedvem elszürkülni és elfonnyadni, mint azt a kinti táj mostanság teszi. Egy pillanat alatt megperzselt mindent a nap. Kifakította a színeket , elsorvasztotta az élet lüktetésének pezsgő látványát.
Csak egyszer kellene találkozni olyas valakivel aki meggyőzően azt mondaná, hogy szépek a kifakult mezők. Szereti a tikkadt földek látványát a kiégettséget. Ha megtalálnám az emberemet, talán meglátnám a mostani látvány rejtett szépségeit!
Na mindegy is. Valamiért még vágytam volna a nyári örömök viháncoló nevetésére. Pici türelem kell csak és jön az ősz a maga csendes szelídségének örömeivel. Minden átmenet nehéz. Türelemmel azonban kiböjtölhető az új idők eljövetele.
Nem marad más hátra, mint kivárni..

2013. augusztus 11., vasárnap

A blogtali legkedvesebb képei

Hát csak nem ússzátok meg, hogy megmutassam a nekem legkedvesebb képeket. A találkozásunkról mesélnek a Ti "szemeitekkel" fotómasináitokkal..


Katalin tündérlányos mosolya


 Egy igazi Tündérnek varázsbotjai is vannak. Hozott nekünk is ajándékba belőlük, hogy ezentúl mi is tudjunk varázsolni. Gyönyörűek, kedvesek, mosolyt csalogatóak ezek a botocskák.
Millió más apró ajándékkal is meglepett engem. Igazi Tündéranyaként elrejtette ajándékait a lakás különböző pontjain. Ami után elment a mese tovább folytatódott és én gyermeki örömmel tapsikoltam a felfedezésükkor.
Köszönöm.


Staliéktól virág bögrét, Vénéktől kávés bögrét kaptunk ajándékba.


Kicsit homályos a kép, de Stali mosolya ragyog rajta.



Natim mindig olyan jóságos és komoly.
Töprengő barátost jó volt látni nevetni. Igazi ajándék őt mosolyogni látni.


Nati és Kedves összeszokott páros.


Gabinkon látszik, hogy elemében van. Igazi hölgykoszorú veszi őt körül.
Dócika jobbról. Örök mosolygó Junik balról.
Még mondja azt valaki, hogy nem szép az élet!
:o)))


Igazi "gyerekek". Minden játékban benne vannak. 
Itt ép áfonya színezte nyelvöltögetést játszanak.
Még a szemük sem áll jól annyira huncutok.
:o))


Annyira azért mégsem voltak rosszcsontok. 
Ha elég érdekeset mondott valaki, akkor nagyon tudtak figyelni a mesére.


Stali kedvessége és Szilárd figyelmessége mindannyiunknak megtanított valamit.
 Hogyan legyünk emberségesebbek című Élet játék fejezeteiből!


Kedvesnek még az a kevés haja is az égnek állt annyira figyelt.
:o)))


Hát nem gyönyörű amikor mosolyog?


Kicsit fáradt voltam. Mégis annyira jó volt végre együtt lenni Velük!
Köszönöm mindenkinek, hogy eljött.
A hiányzóknak majd tartunk egy ismétlést.







A mai nap éppen megfelelő arra....




Ritka dolog, hogy nincs nálam fotó, de most nincs. Miért, mert naná, hogy én voltam az egyetlen a tegnapi társaságból aki nem fotózott.
Milyen társaság? Kis kíváncsi. Na jól van elmondom.
A Blogos Barátok Köre azaz BBK
Ma úgyis divat mindennek nevet adni így adtam egyet én is .
Szóval tegnap blog tali volt nálunk.
Résztvevőknél  lehet majd olvasni talán arról, hogy milyen is volt ez a nap. Ők talán fotókat is tesznek majd ki, az élmény lefestése céljából!
Mivel mi voltunk a házigazdák nekem az a szerep jutott ami az Oscar gálán a jutalmazottaknak.
Így ez most a köszönetnyilvánítás helye.
Köszönet :

http://legyenitt.blogspot.hu/
Stalinak, és Sziládnak, amiért jelenlétükkel szívük melegével növelték  a nap fényét.


http://aja-nagymama.blogspot.hu/
Katalinnak a sok kacagásért, kedvességért és csodás ajándékokért. Ja és a lényeg! Megkóstolhattam az aszalt paradicsomát ami fantasztikusan finom volt.

http://mosolyokeskonnyek.blogspot.hu/
Natikámnak örök hála a finom sütikért, a csendes összetartozunk élményért. 43 év barátságáért.

http://agyalap.blogspot.hu/2013/08/utolso-simitasok-simizgetes.html
Töprengő barátosnak azért, hogy eljött pedig tudta, hogy nem lesz könnyű dolga elviselnie ennyi csupa szív jóakarattól buzgólkodó nőt, akik arra hivatkozva, hogy szeretik őt halálra gyötrik. Merő jó szándéktól vezérelve millió okításban jó tanácsban fürdőzhetett a jó öreg barátos. Kiválóan állta a rohamot és csodás humorral felülemelkedett gyarló civódásainkon.

http://habostortaesbox.blogspot.hu/
Junikomnak örök hála a könnyedségéért , szeretetéért, mely lényéből áradóan magával ragadott mindannyiunkat.

http://venember.blogol.hu/
Teljes szívemből köszönöm Gabinak és Dócinak, hogy eljöttek. Igaz barátként Hetedhét országon átkeltek azért, hogy együtt lehessünk!

Ez a nap nem jöhetett volna létre, ha nincs jelen  életem párja, aki szorgos  manóként végig dolgozta a találkozót. Míg  mi hancúroztunk, anekdotáztunk, történelmet idéző mesélésbe fogtunk, addig ő minden házi teendőt elvégzett helyettem. Láthatatlanul serénykedett annak érdekében, hogy nekünk minden a legjobb legyen.
Hálás vagyok hogy ismét beragyogta az életemet.
Akik nem ismerik az itt megjelenteket, azoknak teljes szívből ajánlom a blogjaikat! Ott mutatják csak meg igazán egyéniségük színeinek teljes palettáját! Csodás élmény.
Érdemes őket olvasni!

2013. augusztus 9., péntek

Zuhanyozás művészete



Vannak olyan napok amikor a túléléshez semmi másra nincs szükség, mint arra, hogy jól osszuk be mindazt, amink van. Ez pont egy ilyen nap volt. Reggel iszonyatos forróság fogadott a ház minden pontján. Nem találtam olyan sarkot, ami  enyhülést adhatott volna. Gyors zuhanyozás után konstatáltam, hogy pazarlás volt minden szempontból eme cselekedetem. Ugyanis le sem száradtam a hűsítő zuhanyozás cseppjeitől, mert a testemet   újra elborította a verejték. A hőmérő higanyszála ekkor 37 foknál időzött.   Beletörődtem abba, hogy ma tetszik, vagy sem, de vizes napom lesz. Fél doboz dezodor befújása után nekiveselkedtem a dolgaim elvégzésének. A konyha igazi katlanná változott. Kész csoda, hogy túléltem a sütés- főzést. Naná, hogy ma sütöttem egy kis sütit. Majd némi ügyintézés után megjött Kedves és már futottunk is elemózsia beszerző körútra. Onnan látszott, hogy milyen nehezen ment a vásárlás, hogy minden lehetséges helyre leültem. Nem szerettem volna, hogy túl feltűnő  legyen a naplopásom. Ép ezért, boldog boldogtalannal incselkedve játszottam. Mosoly napot tartottam . Nagy örömömre hálásan fogadta eme törekvésemet a mélyen tisztelt publikum. Minden árubemutató terméket megkóstoltam és mikor már nem volt mire hivatkozni, bevetettem magamat a virágok közé. Ott élvezkedtem csak igazán a párás negyven fokban. Ennél bolondabb ötletem ma nem volt. Végül este fél tízre megérkeztünk. Kipakoltuk a megszerzett zsákmányt és fogalmam sincs mit reméltünk akkor, amikor lezuhanyoztunk. Ugyanis semmivel sem lett kellemesebb a közérzetünk.
Se baj!
Akkor is szép nap volt ez a mai is!
Végig csacsogtam az egészet barátokkal. ismeretlen ismerősökkel  nevettem. Szerettem is pont annyit, amennyire az általam szeretett embereknek és nekem szükségem volt.
Összességében tehát igazi jó nap volt ez is!
Na és hova megyek most?
Aludni?
Á dehogy!
Olvasni?
Á dehogy!
Megágyazni?
Á dehogy!
ZUHANYOZNI!
Mert én sosem adom fel a reményt.
Mára pedig az a remény éltetett a leginkább, hogy képes leszek lehűlni!
Valahol kint az éjszakában hason kúszva, szép lassan közeledik felénk a hidegfront.
Jelenleg még mindig harminc három fokot mutat a szobai hőmérő.
Hát én várok.
Ameddig nem ér ide az a fránya front, addig kitartóan ZUHANYOZOM!!!
:))))

Jöhet a FINÁLÉ!

2013. augusztus 8., csütörtök

Gyermekeinkkel szemben elkövetett bűneink



-A feladatok nagy részét helyettük oldjuk meg.
Emiatt probléma felismerési képességük fejlődését jelentősen akadályozzuk.
-Túl kényelmessé tesszük az életüket.
Minek akarnának önállósodni, ha ott van a fenekük alatt minden?
Fogalmuk sincs a reális teljesítőképességükről, hisz sosem kellett a határaikat feszegetve megtanulniuk azt, hogy mire képesek és mire nem?
-Érzelmi függőséget építünk ki.
Emiatt az önálló kapcsolataikban sem tudják másként kezelni az érzelmi életüket. Vagy ők függenek valakitől, vagy tőlük függenek. Nem tisztelik sem magukat sem a másikat, hisz minden csak az érdekekről szól.
Babusgató szeretetünkkel elveszítik a valósággal való kapcsolatukat.
Úgy képzelik, hogy az életben mindenkinek kutya kötelessége így viszonyulni hozzájuk. Emiatt hatalmaskodóak lesznek, önzőek és a valós értékeket nem lesznek képesek a helyükön kezelni. Elvárás spirálba kerülnek, mely egyirányú.
-A pénzzel való és a tárgyakkal való viszonyuk illúziókra épül. Nincsenek meg a helyes értékrendek.
Mivel pici koruktól megkaptak mindent így nem tanulták meg a munka jutalmazásának eredményességét.
Mit mennyiért lehet megkapni?
Befektetett munka és az érte járó pénz aránya.
/ Gyerekkoromban a koromnak megfelelő elvégezhető plusz munkákért anyám jutalmazást adott. Hol zsebpénzt,  egy jó könyvet, egy programra való elengedést. Mindig mindennek ára volt. Hamar megtanultam, hogy ingyen nem jár semmi./
Szomorú vagyok amiatt, hogy ezt a tapasztalatot csak az egyik gyerekemnek adtam át. Naná, hogy nem az elsőnek. Az elsőnél hibáztam ahogy kell a másodiknál tanultam a hibáimból és helyette más dolgokat vétettem.
Gyarló az ember. képtelen tökéleteset alkotni.
Már az nagy eredmény ha a hibáit felismeri és tanul belőlük!
A hibalehetőségek száma végtelen. A megbocsájtás lehetőségének sem szab korlátot senki!
Még az Isten sem!!!

2013. augusztus 7., szerda

Lassan vége a forróságnak



Hát ma van az a nap amikor tök mindegy lesz, hogy vigyázok, vagy sem, mert mindenképpen  túl meleg lesz.
Így akkor hajrá. Buzduljunk neki. Olvadjon a zsírpárna! Van belőle ép elég.
Először a kert kiégett fűszálait kell csinos frizurává rendezni. Most leginkább az öregasszonyok kusza őszes boglyájára emlékeztet a kinti látvány. Tehát kicsit összegereblyézzük a szétzilálódott szálakat. Majd a kamrában is rendet kell tenni. Na ez az a munka ami igazából nem finom. A festést elnapoltuk egy- két héttel . Lehetetlenség ebben a forróságban ezzel vacakolni.
Ma kimosom a téli ruháinkat és ezzel részemről igazán hasznossá teszem a nyári kánikula melegét. Gyorsan és  illatosan szárad meg minden.
Tejfölös savanykás krumplifőzeléket készítek ebédre virslivel. Legalább hidegen is ehető lesz.
A görögdinnye a kútban hűsül. A délutáni forróságban igazi csemege lesz majd belőle.
Tegnap bevásároltam. Így mire hét végére jön a hűvös , addigra a főzés kedv is visszatér majd.
Meg kell becsülni ezt a mai napot, mert ez lesz a szabadság utolsó napja és egyben a forróságé is.
Ez a pár nap pont lég volt arra, hogy kiélvezzük a meleget. Pihentek ugyan nem lettünk, de elégedettek igen.
Ezt is túl éltük!
Egy évre kiizzadtuk magunkat. Méregtelenítettünk, így derűs kedvvel vágunk neki a következő időszaknak.
Jó móka volt.

2013. augusztus 6., kedd

A reggeli fény zöldjei





Akkor beszélek az iskoláról, a gázszámláról, a cigányság problémáiról , a közegészségügyről.....majd ha fagy!
Most viszont meleg van. Jelenleg semmi más nem izgat, csak a szépség dicsérete.
Hiába a hatalmas kánikula érdekes módon a színek megmaradtak üdítően frissnek. Miközben hasaltam a mólón azon morfondíroztam, hogy hány millió receptor működik  a szemünkben  a színek felbontása érdekében? Ahogy utána olvastam nincs is millió receptorunk a szemünkben. Tévedtem ezzel kapcsolatban. Google barátom azonban hamar választ adott eme kérdésemre.
Íme:
"A színek érzékelése a szem segítségével az agyban történik, a szín nem más, mint egy érzet, amely az agy reakciója a fényre. A színek érzékelése tehát személyes élmény, nem mérhető objektíven, vizsgálata emiatt a fizikától a biológián és a pszichológián át egészen a képzőművészetekig vezet.

Összes érzékszervünk közül a szem tekinthető a legfontosabbnak, hiszen egy egészséges ember a külvilágból származó információk mintegy 60-80 százalékát látása révén juttatja el az agyához. Ez a legdifferenciáltabb, a legnagyobb hatótávolságú, a leggyorsabb adatátvitelt biztosító és a legnagyobb alkalmazkodóképességgel rendelkező érzékszervünk. Fontosságát tovább növeli, hogy az emberi agy 40%-a a látással foglalkozik." 

Érdekes olvasmány:http://www.szintan.hu/keret.htm
A látás élménye gazdagabbá teszi a lelkünket.Egy két felejthetetlen képi emlékem a zöld színről.

A parton a reggeli  fény egészen üdén világítja meg a nádast. Az olajfákon ezüstösen csillog, míg a félárnyékban megbújó berkenye bokrokon  bársonyos élénk zöld szín látható. A hajnalban fűszálak hegyén himbálódzó cseppek a gyémántok ragyogását idézik fel emlékeinkben. A fák északi oldala enyhén mohás. Olyan  ezt a zöldet látni, mintha elképzelném azt az érzést, amit anyám méhének ölében átéltem. Belesüppedős megóvó lágy ölelés.
Kicsit odébb  a nyírfák hajladoznak. A hold ezüst fényének játéka sejlik fel bennük. Hozzá hasonlatos színben pompáznak a robosztus nyárfák. A Duna testőrei ők, akik vigyázzák a vízpart nyugalmát.
Szemet gyönyörködtető a vízen nyugtalanul kergetőző  gácsérok   kékes gyöngyházfényű zöldje. Bálokon ilyen a női ékszerek smaragdjának tüzes pompája. A folyó vize  augusztusban a sok algától opálos zöld színt kap. Ha sokáig kutatjuk szemünkkel a mélységet, szinte magába szippantja az embert a végtelen sötétséggel örvénylő mély zöld .
Hajnalban a szél úgy borzolja a vizet, hogy milliónyi ezüst fényű zöld halpikkely tükröződése vakítja el a szemünket. A zöldek arany csillogását a napfény ragyogása teszi felejthetetlenné. A fény gyermekei légiesen könnyed aranyfonállal beszövik a levelek erezetét pókháló vékonyságúra szabdalják fel  a napsugarait. Az ember ezt látva pillangó könnyűnek érzi magát, Felszáll a magasba a testünk. Hirtelen megszabadul súlyától és  légiesen kecses lélekké szelídül a levelek áttetsző fényében. Majd ott illegve- billegve táncol kicsit könnyed aranyló zöld levélszoknyában. Gurgulázón kacag miközben  huncutul a széllel kacérkodik. Végül tündérszárnyon tovalibben a következő ragyogásba. Földi életünkben így lehetünk szemtanúi a lélekvándorlásnak.
Mára végre kiédelegtem magam. Így holnaptól jöhet a  realitás szürkesége,
ami sokkal több egyszerűséggel jár együtt.


2013. augusztus 5., hétfő

Dolce vita és a hibernáció




A természet csodája, hogy ez a kutya pont úgy néz ki , mint én.
Még mondja azt nekem valaki, hogy nincs humorérzéke az Ősanyának!


Na ez egy igazi kacifántosra sikeredett jó  kis cím. Lassan az egész napi programomat az határozza meg, hogy miként is legyek ebben a hőségben hűsen.
Hát azzal kezdem, hogy kicsit előrébb hoztam a reggeli ébredést. Mondjuk hajnalira. Az ablakok tárva nyitva a levegő kicsit mozog és kevésbé megterhelő így az élet, mint napközben. Tehát lehet szabadon jönni menni. A lépéseim ilyenkor nem nehezednek mázsás súlyként rám. Irány a kert és locsolok egy nagyot. Mondhatnám tapicskolok a vizes boldogságban. Utána rohanás a boltba csak a napi frisseket veszem meg. Gyümölcsöt, fagyit , zöldséget. Hazaérve becsukom az ablakokat és kizárom a hőséget. Majd gyorsan megfőzök valami könnyűt. Ma paradicsomot sütöttem fetával. Piciny oliva olajjal megfuttattam  és néhány gerezd nyers fokhagymával blansíroztam. Majd elkészítettem két kancsóba a mentás limonádét kevés cukorral. A fagyasztóba betáraztam a jégkockákat és némi fagylaltot is bekészítettem .
Majd lezuhanyoztam már- már hideg vízzel.
Mire végeztem 9 óra is elmúlt. Lepottyantam a székemre és jöhetett a kényeztető reggeli. Ami nem volt más, mint nyers uborka és snidlinges túró,  pirított rozskenyérrel.
Mivel még tart a szabink,  így elővettem egy jó könyvet és  elkezdtem olvasni.
Közben néha kimegyek zuhanyozni és iszom egy jeges limonádét.
És ez így megy egész nap,  majd másnap és az utána következő napon is. Ekkor vége lesz a szabinknak és remélem a hőségnek is! A programot tarkítja még egy-két felejthető könnyed film is.
:)))
Mindenben a könnyedséget viselem csak el.
Kelmében, zenében, könyvben, filmben, ételben.
Most értettem csak igazán meg a dolce vita és a hibernálódás valódi lényegét. A fókazsíros cupákok gondolatától is kiver a víz. Szerencse, hogy nem Alaszkába születtem.
Na megyek is megmosok egy őszibarackot és hagyom, hogy végigcsurogjon rajtam a nektár.
Ezek a görög istenek nem estek a fejükre. Tudták mitől lehet jól élni!
Déltől turbó sebességre állítva megy a ventilátor és hagyom, hogy szabadon borzolja mindenemet a szél.
Talán emiatt, talán a természetem miatt, estére egészen szélelbéleltté válok.

2013. augusztus 4., vasárnap

Fészek


Hát persze, hogy... itthon felejtettem a fényképezőgépet. Pedig annyira sokszor eszembe jutott, hogy be kellene tenni. Majd millió egyéb dolog elhessentette a gondolatot, így a gép itthon maradt.  A meséléshez  mások fotóit hívom segítőül, melyekkel  picinyként felidézhetem az emlékeket.
Szóval, reggelenként kimentem a stégre. Ilyenkor a nap még nem tűzött oda. Ilyenkor kicsit lehetett bámészkodni, nézni ki a fejemből, amolyan nincs benne semmi tekintettel. Néha elfeledkeztem élemedett koromról és kislányosan hanyatt feküdtem a stégen. A felhőket bámulva meséltem magamnak. 
A stég fölé hajolt egy szomorúfűzfa. Ágai között láttam megbújva egy elhagyott, gondosan megépített, madárfészket. Olyan igazi takaros otthonnak tűnt. Játszadoztam a gondolattal, hogy vajon kik lehettek a lakói? Élnek- e még , vagy elköltöztek-e egy szebb, újabb otthonba, esetleg magával ragadta őket a halál? 
Sose tudom meg.
Manapság olyan sok otthon tátong üresen az emberek lakta falvakban is. Ma nem divat vidéken élni. Az öregek lassan kihalnak, a fiatalok pedig új fészket építenek maguknak. Ez az élet C'Est La Vie.
Minden reggel szememmel kutattam  a fészket, remélve azt, hogy mégis visszatértek a lakói. Közben sokszor eszembe jutott a saját otthonom. Milliónyi teendő, apró- cseprő javítgatások, szépítgetési feladatok.
Eltelt a nyaralás ideje. Hazajöttem szinte nyomban hozzáláttam az én fészkem csinosítgatásához. 
Két szoba azonnal elkezdett átalakulni. Még elröpültünk az IKEA-ba egy kis munícióért és már kész is volt a megújult otthon. A nyaralásunkra szánt pénzből szőnyeget , képeket vettem és egy új hintaszéket. Azt szerettem volna,  hogy legyen majd hol mesélnem fázós téli estéken. Kalandos történeteket a tovatűnt nyár forró pillanatairól.

Minden nap, a parti sétámról visszatérve Kedvest azzal nyaggattam, hogy milyen terveket eszeltem ki már  megint. Reggelenként, mikor elindultam, már csak annyit mondott:
-Ha lehet ma csak kicsit álmodj ott a parton! A világnak oly sok lakója van. Hagyj nekik is némi tenni valót!
Tegnap réges-régi barát jött látogatóba hozzánk. Mesélt a terveiről. Ő bezzeg előre tudja, hogy mit fog tenni három év múlva. Elképedt azon, hogy hogy bírjuk állandóan áttervezni  az otthonunkat. Ő megbolondulna, ha negyven éve nem mindig ugyanott lennének a kedvenc darabjai. Mosolyogtunk a különbözőségeinken. 
Minden fészek olyan, mint a gazdája- mondtam. 
Gondolatban pedig ott feküdtem a stégen és álmodoztam.  Elképzeltem az üres fészek lakóit .


2013. augusztus 3., szombat

Mozdulatlanság


 Az ágakon a falevelek meg sem rebbennek.  Mozdulatlan a táj  és benne az ember. A hőség energiája olyan erővel nehezedik mindenre, hogy megbénítja az életet.
A játékos szél is megállt. Erejét kiszívták a forró nap sugarai.
Ebben az állapotban senkihez és semmihez nincs kedve az embernek. Esténként csak a szúnyogok milliárdjai mentek portyázni. Nekik bezzeg a meleg olyan, mint egy erőmű. A forróság feltölti őket és energiáik megsokszorozódnak. Mikor a nap végre nyugovóra tért vészjósló hangok jelezték, hogy vámpírok milliárdjai lepték el préda után kutatva az estét. Így hiába lett kint néhány fokkal hűvösebb mi mégis bemenekültünk a nappali forróságot marasztaló ház rejtekébe.
Az  élet a parton olyan volt, akár egy horrorfilm jól sikerült jelenete.
Mondanom sem kell, hogy Kapolcs elérhetetlen messzeségbe került. Ugyanis kamikaze vállalkozás lett volna az országot átszelve elmenni. Szomorúan telefonáltunk és mondtuk le a megbeszélt programokat.
Némi reményünk az volt, hogy a Duna hűs vize enyhülést ad. Azonban a hűs víz iszonyatosan büdös volt, mert a nádban megrekedtek az elpusztult halak és dög szagtól bűzlött minden.Tovább is van mondjam még?
Nem mondom. Jó leszek és elmesélem a nyaralásunkban lévő szépségeket. Aki most hosszas kedves történetre számít az ki fog ábrándulni.
A jó dolgok egyszerűek, kedvesek és természetesek voltak.

Kedvessel egy- egy összenézés, egyszerre lapozás az általunk olvasott könyvben, árnyékban lustálkodás.
A hihetetlen hőség bajtársakká tett minket. Összetartottunk és minden mozdulatot tervezetten végeztünk.
Sokat kártyáztunk és a lapok eldobásában ki is merült a vállalható mozgás mennyisége.
Rötyögve idéztük fel a decemberi tenger hűs hullámainak emlékét. Az nekünk való  mulatság volt.


Úgy tűnik jobban szeretek sálban pulcsiban fürdeni a jeges tengerben, mint fürdőruhában a meleg Dunában.
Akkor bezzeg senkinek sem kellett nógatnia , hogy ugyan mozduljak már meg! Villámgyorsan  szaladtam be a tengerbe és még gyorsabban száguldoztam ki belőle.
:-)))