2013. július 25., csütörtök

Szél szárnyán


Végre számunkra is eljött a nyári szünet ideje.
Szeretném, ha lenne benne tikkasztó hőség, sok- sok víz, dinnyemag, lubickolós pancsolás és minden, ami a pihenéshez, nevető együttléthez szükséges!
Itthon hagyom a mindennapok szürkeségét, ezer teendőjét, rohanását. Magam mögött tudom a  gyerekeket, kutyákat, görényeket, hogy vigyázzanak most ők egymásra.
Holnaptól.....szabadon repülök a széllel.
Előveszem Tündéranyai tudásomat és kacagva mulatok a tücsökkel, repülök a pillangó szárnyán, föl egészen az égig. Napsugárból fonok arany selymet és takarom be vele a Kedvesemet. Harmatcseppben mosom meg az arcomat minden reggel, hogy frissen ébredjek. Huncut kacagással gurítom a nevetéstől kicsorduló gyöngy könnyeimet a Duna habjai közé.
Mesét gyűjtök mindenkinek a szél suhogásából , az erdei manók mormogásából és ha vissza jövök, ígérem elmondom mindenkinek. Mit suttogott fülembe a hajnali szellő.Csobogva csacsogva miről locsogtak a hullámok.
Megnézem majd  Kapolcs völgyében az öröm MUZSIKÁLÁST. Élvezni fogom, ahogy az emberek zenéjükkel  betöltik  a völgy zegzugait. Ha jók lesznek a gyerekeink hozok nekik  vásárfiát.
Dümmörgőtől szépen szóló muzsikát, Kiss Annától gyönyörű verseket, Kalákától szép énekeket. Tarisznyámat remélem megtölti  a sok emlék! Téli hűvös estéken jól beosztom magunknak a finomságos elemózsiát. Apró szemekben összegyűjtjük mindegyiket.
Télen a dobok pergésének ritmusát idézi a számítógép billentyűjének kopogása.  Fagyos napjainkban felidézzük  azokat a  szép napokat, amikor a homlokunkra sós gyöngyszemeket varázsoltak a forró nyári napsugarak . Deja-vu-t érzünk, mikor a kandalló izzó parazsát  nézzük, mert a tüzes nyár lemenő napsugarainak narancsa jut majd eszünkbe róluk.
Ahhoz, hogy ez az álom valósággá váljon, holnap felülök a szél szárnyára és a mennyország kapujáig repülök.
Az én mennyországom ott van, ahol a Duna találkozik a napsugárral.

2013. július 22., hétfő

Egyszer élünk!


Szombat hajnalban a kicsi kocsiba beültünk és neki indultunk lefutni a maratont.
Szóval az egész azzal indult, hogy Nagyapóhoz mentünk látogatóba, aki majdnem a déli határnál lakik. Érik a barack- mondta Apó. Tehát menni kell befőzni  a baracot! :)
Majdnem 11 óra volt mire odaértünk. Nagyapa  addigra túl volt egy hatalmas adag befőzésén. Mivel nehezen mozog,  csak annyit kért szedjük le a következő adagot, amit majd ő befőz! Ebédnek még a közelében sem jártunk, ezért tanácsos volt kicsit gyorsítani az iramon. Leszedtük a sok barackot és háromra elkészült az ebéd is. Kényelmesen elfogyasztottuk. Ittunk a verandán egy finom szörpöt és már ültünk is a kocsiba, mert estére a Balaton felvidéken vártak ránk a barátaink. Mielőtt Pestre költöznének búcsúzni szerettünk volna az erdőszéli háztól, ahol a madarak egymást túl harsogva, kiabálva örülnek. Az őzek a ház lábánál lévő patakhoz járnak hajnalonként egy kis friss vizet inni. Mesebeli hely csodás emberek és festői a látvány. Telihold volt, emiatt az álom messzire került minket. Kivételesen örültünk ennek, mert így több időnk jutott egymásra. Ép hogy pirkadt, amikor a fák közt matatásra lettünk figyelmesek. Lőn nagy szerencsénk. Az őzek, ha messziről és sejtelmesen is, de megmutatták magukat. A szajkók minden hangot utánozva messze túlharsogták a többieket. A nap egyre magasabban járt, ezért az erdő lakói visszahúzódtak a fák sűrűjébe. Jót reggeliztünk. Utána kicsit társasoztunk. Majd megvitattuk mindennapi dolgainkat és azon kaptuk magunkat, hogy megint az autóban ülünk. Következő állomásunk Székesfehérvár volt. Itt újabb csodálatos meglepetések vártak ránk. Gondolom teljesen hihetetlen, hogy a kicsi kocsi nem találta meg a megbeszélt  találka helyet. Azonban egy csodálatos teázó előtt szép kényelmesen megállt. Hála a blogos barátosoknak, ők tudták, amit mi nem, hogy hol is vagyunk. Így kapták magukat és odajöttek. Volt boldogság. Közös múlt idézés. Öt éve járunk össze. Hiányoztak azok, kik nem tudtak ott lenni. Majd egy rövid séta az óváros csodái közt és már mentünk is Stali emlékét idézni a  Prága sörözőbe. Jót mulattak a többiek ama balgaságomon, hogy csak két óra múlva mertem előhozakodni az üdítő kívánságommal. Olyan illetlennek tűnt egy sörözőben üdítőt inni, mint a Buckingham-palotában sört kérni.
Egy szónak is száz a vége csodálatosan éreztük magunkat. Majd ismét beültünk a kocsiba és haza vittük a tali résztvevőinek egy részét. Így történhetett meg, hogy eljutottunk Sukoróra . Hegytetőre menve  Velencei tó panorámát láthattunk. Ekkorra azonban már sötétedett. Minek tagadjam kissé elfáradtunk.  Egy hétvégébe sűrítettünk sok látni valót. A zalai dombok lankáit, a Balaton tündöklően kék vízében ringó vitorlásokat, királyaink ősi városát,  Velencei tó csodás látványát és nem utolsó sorban emberi kapcsolataink színe javát.
Ugyan menni alig tudok, de kicsi kocsinak hála a tempóm még mindig a régi.
Igazi boldogság ennyi örömben élni!
A történet folytatása más aspektusból
 itt is olvasható.
http://agyalap.blogspot.hu/2013/07/borokas-nap.html?showComment=1374480613795#c816838526547810136

2013. július 19., péntek

Karmok és simogatások



Egyre komolyabban figyelek arra, hogy behúzzam a karmaimat. Pedig olyan reflexes mozdulat lenne egy rossz szóra, nem kívánt gesztusra odacsapni a tappancsaimból kiereszteni a karmaimat. Bántást, bántással hárítani minél messzebb magamtól.  Nem azért figyeltem fel erre a jelenségre, mert annyira hű, meg ha, pozitív ember lennék. Pont ellenkezőleg. Azért lett ez fontos, mert egyre több dolog zavar és a tolerancia képességem napról napra fogyatkozik.
Talán pont ezért kell sokkal jobban figyelni arra, hogy a nehéz helyzeteket pozitívan oldjam meg! Nem mondom hogy könnyen működik, de MŰKÖDIK!!!!
Tegnap egy idős nénit hallgattam. Végtelenül kedves, türelmes, csak ép a hassa fáj . Annyira, hogy már alig bír menni. Minden belgyógyászati lelete negatív. Mégis egyre jobban szenved. Mert behúzott karmokkal él és élt mindig is. Soha nem vágott vissza az őt bántóknak. Csendesen tűrt mindent, egészen mostanáig. Most beteg. A sok elfojtott harag megült a pocakjában és görccsé merevedett. Találkozásunk végére elmúlt a hasgörcse. Igaz két órán keresztül sorolta mennyi mindenért nem szól, bár igazából belül haragszik. A kimondott szavak akár a buborékok kiszálltak belőle.Csak úgy süvített a levegő belőle mindenhonnan.  :)))
A sors iróniája, hogy őt a szelídsége betegíti meg, míg másokat a dühük igáz le.
Bezzeg a macska mennyivel okosabb állat, mint az ember. Ő támad, ha bántják ha simogatják, elrejti a fegyverét. Csak indokolt esetben használja. /Számára a játék is indok. Játékaiban a vadászat a lényeg. Tehát ha megfeledkezik a szerepről, akkor az ösztönének enged./ Ösztönei fejlettek és precízek.
Valahogy ezt kell ellesni tőle! Egy testben egészségesen tartani a dühöt, és a békét. Az sem jó, ha valaki folyton harcra kész, de az sem, ha mindig szelíd.
Imádom nézni a macskákat amikor játszanak. Mindig elaltatják az emberek éberségét. Először behúzott karmokkal hízelegnek, törleszkednek, majd egy óvatlan pillanatban, csak úgy mellékesen, hopp odacsapnak a praclijukkal. Totál "véletlenül " megkarmolják az embert. Csak úgy mellékesen, mintha nem történt volna semmi. Így jelzik az erőviszonyokat. Majd dorombolva kelletik magukat tovább jelezve, hogy igazából nem történt semmi. Csak egy apró piros kiserkent vér folt emlékeztet az iménti afférra. Mégis olyan jó újra megsimogatni a doromboló cicust.
Nekünk embereknek ideje lenne megtanulni úgy bántani egymást, hogy a seb ne fájjon igazán! Az kellene, hogy a szelíd szeretet élmény maradjon az erősebb bennünk  egy- egy konfliktus  megélése után!

2013. július 17., szerda

Embersólyom



Stílusosan töltjük el majd a szabinkat. Sólyomként repülünk fel és madártávlatból szemléljük meg Magyarország csodás tájait, eseményeit, embereit.

Hét végén megyünk Somogyba . Meglátogatjuk Nagyapót. Segítünk eltenni a sárgabarackot, majd irány a Balaton . Ott egy jó halászlét megeszünk a kedvenc Halácscsárdánkban. Meglátogatjuk a barátinkat és hatalmas kártya csatát vívunk velük. Ez az utolsó látogatásunk náluk, mert ősztől visszaköltöznek Budapestre. Ráadásul végre közel fogunk lakni egymáshoz. Majd   egy hét még itt Pesten. Tarkítjuk egy kis munkával a meleg nyári napokat. Utána megint útnak indulunk. Először a Dunát látogatjuk meg, majd visszatérünk a Balaton mellé. Kapolcsra megyünk a Művészetek völgyébe. Kiss Anna estet hallgatunk Gryllus Vilmos előadásában.Kapolcson is  találkozunk sok jó baráttal. Jókat beszélgetünk majd egy árnyas fa alatt. Valahol majd megalszunk és meglátogatjuk kedvenc fazekas mesteremet, aki Balatoncsicsón él és dolgozik.

Utána barangolunk kicsit a Balaton felvidéken, majd visszatérünk pár napra a Dunához. Nálam a Duna életem alfája és omegája.
Ez a szabi most ilyen szaladgálós lesz. Nem véletlenül. Totálisan kiéheztem egy kis muzsikálós örömre. A víz pedig elengedhetetlen része a pihenős életemnek.
Sajnos megtanultunk az elmúlt évben bizalmatlanul élni. Emiatt házőrzést nem a végtelenül jámbor kutyáinkra hagyjuk. Harcias amazonjaink bevállalták ezt a nem kis feladatot. Végtelenül hálás vagyok érte.
Ennek a háznak szerintem úgyis lételeme , hogy társaságban legyen. olyan, akár a lakói. Úgy érzi jól magát, ha nincs egyedül. :)))

2013. július 16., kedd

Utlolért a nyári ború




Jó ideje felhősödik az ég felettünk.Csak állok és nézem amint egyre jobban beborul. Eleinte azzal vigasztaltam magamat, hogy nem is lesz annyira vészes a vihar. Hamar elvonul majd és utána megint kisüt a nap. Ábrándozásnak megfelelt eme pozitív szemlélet. Majd jött a valóság és a felhők soha nem látott vastagsággal vonták be az eget. Szürke paplanjuk olyan nehéz terheket viselnek, melyről előre látni lehetett, hogy hamarosan kiszakadnak és elárasztanak minket kívül- belül. A víz eleinte csak cseppekben hullott ránk, majd zivatar szerűen lepte el az életünket. Most pedig özönvízzé duzzadva magával sodor mindent amit ér. Mostanában gyakran eszembe jut Noé bárkája. Nyilván képletesen. Nem először életemben azon gondolkoztam, hogy mit menekítenék ki egy ilyen helyzetben az utókor számára?
Mely érték az mi mentésre érdemes?
Egy szép csésze? Egy jó könyv? Egy fényképalbum? Kedvenc lemezeim egyike?
Mondjuk Pavarottival ,vagy Andrea Boccellivel a Nessun Dorma.
Nem.
Igazából egyik sem.
Az egyetlen amit magammal vinnék az a Kedvesem. A gyerekeinket hagynám szabadon arra úszni amerre az erejük és a leleményességük diktálná. Bíznom kell abban, hogy megtalálnák a helyes irányt!
Erősek, fiatalok, nyitottak.
Életképesek.
Más:
Zozó a napokban azt találta mondani, hogy -"Minek adod el a házat? Hisz erre a kis időre fölösleges! "
Értetlenségemet látva közölte , hogy erre a "kis időre",  kár a költözéssel bíbelődni, mert maximum öt évem van hátra.
Döbbenten néztem rá. Azt hittem, hogy kompetens személy mondta neki ezt. Mint kiderült, nem így van. Ő gondolja így.
Ebből a rövid kis jelenetből is látszik mennyire életrevaló kölök.
Talán igaza is van!
Mondanom sem kell, a lakás megújítási projektemet takarék lángra kapcsoltam a kisasszony észheztérítő eszmefuttatása miatt.. Lehet, hogy mégsem annyira fontos mindent  naprakészen tartani!
Tehát ez sem első ma már a prioritási listán. Nem maradt más hátra, mint nem a józanság elvei szerint élni, hanem hagyni , hogy jöjjön , ha jönnie kell annak a nagy viharnak és mosson tisztára mindent, mi az útjába kerül !


2013. július 15., hétfő

Szerethető apróságok



Semmi különös nem történt ezen a hétvégén. Mégis jó érzésem van, ha visszagondolok rá.
Barátainkkal immár húsz éve vitatjuk meg mindennapi életünk történéseit. Így a beszélgetés kellemes mederben folydogált. Valahogy nem akaródzott senkinek az élet árnyékos oldalára betekinteni. Inkább a napos oldal eseményeit említettük meg. Élveztük, hogy még mindig mennyire finomságokkal teli az asztalunk. Nem felejtettünk el hálát adni mindezért. Majd némi könnyed politizálás után inkább könyvekről, film élményekről folytattunk biztonságos csevegést. Hamar elment a délután. A vendégség eszem- iszom mulatságát a felhalmozott üres edények mutatták, az étel nagy örömömre mind elfogyott.
 Vasárnap családi napot tartottunk .Lányok mindketten itthon maradtak. Végre elnyújtózhattunk és a szieszta időt kihasználhattuk anya lánya bensőséges beszélgetésekre. Jól esett mindannyiunknak . Bőven akadt mesélni valónk. A fiúk pedig mondanom sem kell, hogy a számítógép és a Tv között ingáztak. Összességében  minden úgy volt jó, ahogy volt.
Este  kicsit nosztalgiáztam és megnéztem az Éjjel a parton c filmet Richard Gere és Diana Lane főszereplésével. Könnyed lezárása volt ez a romantikus film a pihentető napunknak.

2013. július 12., péntek

Anya vásárol

Ha egy Anya elmegy vásárolni magának valamit, annak sosem lesz jó vége. Így történt ez ma is. Szerettem volna egy romantikus ruhát. Hosszas vívódások és rábeszélés után, végül megvettem egy nagyon hozzám illőt. Igen ám, de túl drága volt.


                                                 Hát ő az a gyönyörűség mely rabul ejtett.

Majd a hirtelen rám tört az érzés, hogy túl önző voltam.
Mivel holnap vendégek jönnek elmentem és bevásároltam egy kis elemózsiát. Naná, hogy a kaján kívül találtam még egy- -két dolgot a lányoknak is. Gondoltam, ha már romantikus hangulatba kerültem illő lenne, megadni a módját a vásárlásnak. Nem véletlenül alakult aztán úgy, hogy a lányoknak is vettem valami hasonló meglepetést. Természetesen sokkal fiatalosabbat és nem a méregdrága  csoda boltban, hanem egy konfekció áruházban,  negyedannyiért.

Anna "hercegnő" finom eleganciával viseli most is, az ajándékba kapott ruhákat.


Zsófi "vagányan",  csak ő tud ennyire semmibe venni egy szép ruhát.
Azonnal bebüdösítette az új ruháját kis kedvenceivel a görényekkel. 
Sütinek dupla élvezet jutott. Illatos játék / görények/. Csak ámult és bámult meglepetésében. Eddigi életében még nem látott ilyen muris lényeket..
:-)
Most erre a hónapra szobafogságba rendelem magamat. Nincs több bolt! Nincs semmi felesleges költekezés!!!! Egy hónapig hallani sem akarok üzletekről, szépségekről!!! Sőt, ha rajtam múlna, ezt az állapotot karácsonyig is elhúznám! Erre azonban két lány gyermek mellett esélyem sincs. 
:-)))


Bolt ajánló

Találtam egy boltot a Szent István krt 16 -ban.  http://www.salonbp.hu/
Végre olyan ruhákra leltem, amik stílusosak, könnyűek és  kényelmesek.
Magamfajta telt csodának is jól állnak ezek a szellős ruhaköltemények. A boltban lakberendezési dolgokat is lehet kapni.
Egy nagy hibája van az üzletnek. Nem adnak a vásárlás mellé egy vastag csekk füzetet. Ha adnánk, akkor minden álmomat valóra válthatnám itt. Azért panaszra nincs ok. Ugyanis egy- egy kiegészítővel is boldoggá tudom tenni a lelkemet. Az pedig kifizethető. Szóval, ha valaki szépre, álmodozósra vágyik, hát menjen el és csodálja meg ezt az üzletet!
Némi ízelítő a kínálatból.


 Itt aztán mindenki találhat magának valami kedvére valót.




Mostanában szeretem a rózsás holmikat.


Ez az egyik kedvenc színem Egyszerűségében gyönyörű.




Szépségesen egyszerű


                                             Legközelebbre ilyen hálót szeretnék!

2013. július 10., szerda

Költöznek a Titkos kert lakói


Hangulataink. 
Képekbe sűrített  Rákosligeti életünk apró zegzugai.


Mivel az ingatlanosokkal való együttműködés igen macerás , így magam is kezembe vettem a sorsunk irányítását. Mi jelen esetben életem házának eladásáról is szól. Készítettem montázsokat. Így olyannak mutatom meg az otthonunkat amilyennek én szeretem. Totál elfogultan ahogy illik. :)))
Titkos kertünk millió csodáival kápráztatott el minket.




Ami az előbb kimaradt. A Titkos kertről képek. Egy mese elevenedik itt meg. Manók, tündérek, madarak laknak Rákosligeten ebben a kertben.Sajnos ELADÓ, mert az én Tündéreim immár kirepültek.Nélkülük elnéptelenedett a ház. Csak két öreg manó maradt itt őrizni a házi tűzhely melegét.




Kávézások, csendes mélázások , életünk színpada ez a ház.




Itt vagyok otthon.

Nehéz egy élet álmait képekben elmesélni. Azt hiszem lehetetlenség. Talán emiatt nem könnyű eladnunk. Olyan, mintha Judás ezüst pénzéért válnánk meg tőle.

Ragozás



Egyszer össze kellene szedni a bátorságomat és leírni a múlt legfájdalmasabb történetét. Két órája ülök a gépnél. Szemem előtt szinte kézzel foghatóan ott van a rég elhomályosult arc. Az érintését még most is érzem.
Egykor a világot jelentette számomra a szerelme és.....................................................
Megszakad az emlékezés. Helyét betölti a temetetlen fájdalom. Az üvöltő veszteség, a fölém magasodó sikoltó magány. Még mindig nem oldotta fel sem az idő, sem a megbocsájtás.
Elment.
Köszönés nélkül, csak úgy.
Ma már tudom, hogy azért, mert túl sok volt rajta a teher.
Család, tradíció, felelősség, munka és a népe elnyomásából visszamaradt félelem. Ezért volt mindennél fontosabb a hagyományok tiszteletben tartása a számára. Bármi áron. Akár az élete árán is.
Fogy az időm. A Kaszás már élezi  a szerszámát. Hallom, amint a fenőkő serceg a fém nyikorgása alatt. Egyszer végre le kellene írni, hogy mi is volt ez anno!
Bárhogy igyekszem visszaadni az érzéseinket, nincsenek rá szavak.
Szerelem,
Gyávaság,
Halál.

Ő,
Én,
és
sose született meg a
Mi.
Egy szó maradt belőlünk.
Én.
Nem tehettem mást, mint, hogy főnixmadárként újjá éledek és bebizonyítom Neki, hogy milyen csodálatos az Élet.
Megmutattam , Magunknak hogy a Szerelemből csodás gyerekek születhetnek. Új ragozás teremtődött bennem.
A mostani ragozásban a
Mi
a legfontosabb.
Mi Kedvessel teremtettünk egy közös életet , egy csodás jövőt.
A híres tradíciókat mik egykor a vesztemet jelentették most naponta közösen újra írjuk. Olyannak amilyennek MI szeretnénk!
Élhetőnek ,
Szerethetőnek,
Halhatlannak.
Aki pedig mindezt elolvassa, az a sorok között megtalálja az örök szerelmet.
Szerencsés ember vagyok, mert az Isten úgy döntött érdemesnek tart arra, hogy másodszor is megkapjam ezt az ajándékot.
 Igyekeztem méltóvá válni a Kincsem őrzésére.
Tudtam, hogy még egyszer nem veszíthetem el az igaz Szerelem ajándékát!
/ Hát mégis csak leírtam. A Kaszás megkegyelmezett és megvárta, míg képes leszek erre./
Ma harminc éve annak, hogy elment.

GYERMEKKÉ TETTÉL

Gyermekké tettél. Hiába növesztett
harminc csikorgó télen át a kín.
Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg.
Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim.
Számban tartalak, mint kutya a kölykét
s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak.
Az éveket, mik sorsom összetörték,
reám zudítja minden pillanat.
Etess, nézd - éhezem. Takarj be - fázom.
Ostoba vagyok - foglalkozz velem.
Hiányod átjár, mint huzat a házon.
Mondd, - távozzon tőlem a félelem.
Reám néztél s én mindent elejtettem.
Meghallgattál és elakadt szavam.
Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen;
hogy tudjak élni, halni egymagam!
Anyám kivert - a küszöbön feküdtem -
magamba bujtam volna, nem lehet -
alattam kő és üresség fölöttem.
Óh, hogy alhatnék! Nálad zörgetek.
Sok ember él, ki érzéketlen, mint én,
kinek szeméből mégis könny ered.
Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén
nagyon meg tudtam szeretni veled.

József Attila

2013. július 9., kedd

Gondolatok a sebezhetőségről



"A sebezhetőséggel szembeni ellenállásunk gyakran abból fakad, hogy olyan sötét érzelmekkel kötjük össze, mint a félelem, a szégyen, a gyász, a szomorúság és a csalódás – olyan érzelmekkel, amelyeket annak ellenére sem vagyunk hajlandók kibeszélni, hogy gyökeresen meghatározzák azt, hogy ahogy élünk, szeretünk, dolgozunk és vezetünk. Amit a legtöbben képtelenek vagyunk megérteni, az az, hogy a sebezhetőség a bölcsője mindazoknak az érzelmeknek és élményeknek, amelyekre áhítozunk. A szeretet, az összetartozás, a bátorság, az empátia és a kreativitás mind a sebezhetőségből születnek. Amennyiben tisztább célokra vagy tartalmasabb szellemi életre vágyunk, a sebezhetőség az út."

Feldmár András

Brené Brown: Bátraké a boldogság


A könyvrészlet Brené Brown: Bátraké a boldogság címe könyvéből való, melyet Feldmár András a következő szavakkal ajánl:

„Brené Brown bátorít minket, hogy gyakoroljuk a bátorságot, hogy tanuljuk meg, hogyan álljuk a sarat, és reszkírozzuk, hogy esetleg bántanak minket, hogy ne bújjunk el, ne izoláljuk magunkat a magányosság bunkerében. Brown kutatja, hogyan tanulhatnánk meg azt, amit ő »szégyentűrés«-nek nevez. Mit tegyünk, hogy ne legyünk törékenyek, ne haljunk bele a szégyenbe? Freud is, Selye János is kimondta, bebizonyította, hogy lélekben is, testben is a »védekezés az, ami megöl minket«. Nem a támadás, hanem a védekezés, a túlreagálás a halálos...”  

2013. július 7., vasárnap

Ismétlődések



Az ember életében az évek úgy kapcsolódnak egymáshoz , mint a láncszemek. Szépen egyik szem fonódik a másikba. Szabályos ismétlődésükkel megteremtik a folytonosságot. Majd jön az időjárás és csendben elkopnak meggyöngülnek a szemek és a lánc elszakad. Hol itt kell toldozni foldozni, hol ott. Minél idősebbek vagyunk, annál több munkát ad ez a feladat.
Hogy miért jutott ez eszembe? Hát mert azon morfondíroztam, hogy mióta itt lakunk minden évben felújítjuk a házat. Valahogy sosincs vége a munkálatoknak. Ha már eme gondolatnál elidőztem morcogtam egy kicsit azon is, hogy miért van az, hogy sose jutok a végére a lomtalanításnak?
Lassan negyed évente megyek a Babtistákhoz egy- egy zsák holmival. Honnan a fenéből van ennyi limlom?
Istenem hányszor döntöttem már el, hogy a puritanizmus híve leszek! Majd szépen rendet teszek és kezdődik minden előről. Most csak egy szép bögrét, kaspót, virágot, abroszt,.....  veszek mondogatom mint egy mantrát magamban. Aztán azon kapom magam, hogy megint ugyanott vagyok ahol fél éve voltam. Ráadásul a "legkedvesebb emlékek" száma is az évek múlásával egyre nő.
Szóval itt tartottam az önmagammal vívott csatározásban, amikor is oda jutottam, hogy ideje megbékélnem önmagammal.! Én egy ilyen kelekótya szépségimádó vagyok. Aki legalább arra képes, hogy az imádott szépségeiből másoknak is adjon. Tökéletes felmentést eszeltem ki magamnak, egy nem igazán jó tulajdonságom elviselhetőbbé tevésére.

2013. július 5., péntek

Könyvek, illatok, film.



Éva http://editeva.blogspot.hu/2013/07/valaszolok-en-is-kerdeseimre.html  kérdezett mostanában egy két dolgot. A magam sajátos stílusában igyekszem a kérdéseire válaszolni. Ha blogon keresztül barátkozunk megváltoznak a beszélgetés szabályai, a stílus is sajátos formát ölt. Egy- két mondatba kell néha bele sűríteni azt, amit máskor több órás beszélgetésben vitatunk meg. Hosszú évek alatt összecsiszolódtunk  a kérdéseink félszavakból értjük egymást válaszokat igényelnek.

1, Mi volt a legutóbbi olvasmány élményed?
Az olvasmányaim hűen tükrözik az aktuális lélek pillanataimat. Mostanában jobban mint eddig bármikor a kettősség jellemzi a gondolkodásomat. Egy felől a nyugalom szigetére vágyom nyilván ez megjelenik a szeretettel forgatott könyv választásban is. Megjelent Pál Feri előadásai. Amit most olvasok tőle az a
Tükör által világosan c. könyve. Az előadásait gyűjtötték össze, melyek megtanítanak minket szeretettel megvizsgálni önmagunkat és a problémáinkra szelídséggel és nyitottsággal teli válaszokat ad. Pál Ferenc testvér olyan atya aki pszichológus és szerzetes egy személyben. A kíváncsiság és a segítés egyszerre van jelen ráadásul hihetetlenül kedvesen szólítja meg az embereket. Nem lehet nem odafigyelni rá, mert úgy vonzzák szelíd szavai a fülünket mint a gyertya lángja a bogarakat.
Másik könyv amit most olvasok:
Martin Speer: Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból.
Az Alföldi jelenség kapcsán vettem elő ezt a könyvet. Azzal foglalkozik benne a szerző, hogy milyen az, ha valaki eltér az átlagtól és mik lehetnek ennek a következményei. Abram, a fiatal szerelő hosszú távollét után tér vissza a falujába. Rögtön megindul a pletyka: biztos börtönben volt. Később már azt beszélik, azért volt börtönben, mert homoszexuális. A falu engesztelhetetlen gyűlölettel reagál az elfogadott normáktól való eltérésre. Hajtóvadászatot indítanak, de nem a vadállatok ellen...
Gondolom mindenki érti, hogy miért is foglalkoztat ez a téma . 
A másik kérdése Évának: 
2, Melyik a kedvenc illatod, fűződik - e kedves, vagy kellemetlen emléked hozzá?
A kedvenc illattal is úgy vagyok mint az élettel és az ételekkel. Szeretem, ha változatos. Nyilván valamiféle rendszer jellemzi őket. Általában az intenzív, fűszeres illatokat szeretem ilyen az ízlésem az ételek terén is.. Fiatalabb koromban az Opium és a Givenchy volt a nagy kedvenc. Ma is megmaradt elegáns illatnak a Givenchy csak most nem a III hanem az Amarige. 
Hétköznap az AcQua di Gió Armanitől. Finoman erotikus illata az, mit szívesen használok.
Melyik filmet nézném ma este meg?
Luc Besson: Nagy kékség c filmjét. Két okból is. Jean Reno miatt, és a tenger iránti olthatatlan szerelmem  miatt.
3, Írtál- e valaha naplót?
Nem. Öt éve írok a neten . Régebben lefoglalt az állandó rohanás. Mostanság ráérek az elemzésre és összegzésre. Kíváncsi lettem a saját belső folyamataim változásaira és ennek vizsgálatára nagyon jó léehetőséget ad a majd mindennapos írás. Ráadásul a blogolás nem magányos elemző műfaj. Társaságot, barátságot ad. Sose szerettem semmit sem egyedül a könyvek mögé rejtőzve kutatni. Szeretem az embereket, a kommunikáció lételemem és a blog kellemesen ötvözi az elvonulás és a csoportban levés élményét. Csodás műfaj ez a magamfajta számára.
Évának még voltak kérdései. Azokra talán majd egyszer, máskor írom le a válaszokat.

2013. július 4., csütörtök

Napok árnyékában


 Virágzik a levendula. Esténkén kiülök a kertbe és átgondolom , hogy mit sikerült megvalósítani a napi feladatokból és mi az amit átcsoportosítottam egy későbbi időpontra. Tegnap későn jutottam eme feladatom elvégzéséhez. Fáradt voltam és megnyugtatott a levendula illata. Felmerült a nyaralás lehetősége. Azonban az idén úgy döntöttünk nem megyünk sehova. Inkább itthoni teendőink végére szeretnénk érni. Lassan elkészül a ház felújítás. Rendezni szeretnénk az örök lomolós helyeinket. Azt hiszem minden háztartásban van ilyen.:)
Részemről szívesen ücsörögnék esténként a kertben Kedvessel egy pohár hűs limonádé mellett és tervezgetném a hogyan tovább jövőt!
Flóránál http://floramagyarblogja.blogspot.hu/ olvastam Éva kérdéseit és az arra adott válaszokat. A szív hídjai film felidézésénél hosszan elidőztem és azon gondolkoztam, hogy még mindig mennyire felkavar az elszalasztott érzések vihara. Mindenki életében van olyan élmény, hogy válaszút előtt állt. Döntenie kellett! Döntött. Majd az élet hosszú- hosszú évek múltán értékelte az egykori döntés helyességét.
Szóval ma reggel ezzel az élménnyel nyitottam a napomat. Folytatás közel nem ilyen romantikus. Építkezés , munka, háztartás a mindennapok egyformaságának egyen színei. Mennyire  másak mégis a nyári dolgaim árnyékai. Narancsos vörösek , méz sárgák, a nappalok fényesek,  esték pedig azúr kékek.
Napjaim úgy peregnek, akár az érett kalászról a búzaszemek.



2013. július 3., szerda

Fohász

exupery.jpg
Antoine de Saint-Exupéry: Fohász
Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak
erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!
Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és
forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és
tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!
Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú
vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak
átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem
a váratlan örömöket és magaslatokat!
Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!
Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások
mondják meg nekünk.
Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.
Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!
Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és
a megfelelő helyen – szavakkal vagy szavak nélkül – egy kis jóságot
közvetíthessek!
Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!

 / Különösen az utolsó három sor bölcsességére van szükségem mostanában./

2013. július 1., hétfő

Sűrű napok


                                     

                                                                 Eper eperrel.


Nehezén túl vagyunk. Negyvenes éveitől utoljára emlékeztünk meg Kedvesnek. Talán emiatt történt úgy hogy négy napig ünnepeltünk egyfolytában. Mikor ma hazafele mentünk a kocsiban Zozi elismerően csak annyit mondott: -Hát túl éltük Papa ezt a sok évet és a sok vendéget.


Ezt most aztán fújhatta!

 Viccet félre téve. Sűrű napokon vagyunk túl. Csütörtökön a vevők végleg kihúzták a gyufát. A család úgy döntött, hogy inkább ingyen odaadjuk bárki másnak életünk házát, csak nekik ne kelljen!  Kicsinyességükkel, pitiánerségükkel bepiszkolnák a ház szellemét.
Ennek a háznak nagyon jó szellemei vannak. /Nem mi vagyunk azok/
Természetes, ha a kincsünket nem szeretnénk akárkinek odaadni. Várunk türelmesen, ameddig el nem jön a megfelelő ember, aki méltó lesz ennyi szépség és öröm befogadására.
/ Kicsit sem vagyok elfogult. :o))) /
Pénteken megérkeztek az első vendégek és velük együtt mosollyal telt meg az otthonunk.
Szombaton megint jöttek, kopogtattak és csendesen vigadoztak. Nagyon kellemes volt ez a napunk is. Vasárnak csökkentett létszámú csoport érkezett. Mi pedig nagyon boldogan fogadtuk őket.
Hétfőn ama nagy örömünkben, hogy elüldöztük a vevőt nekiálltunk a mesterekkel közösen belevetettük magunkat a ház renoválásába. Csak úgy , mert fontos, hogy a házunk is érezze a törődést, ahogy mi is érezhetjük napra nap az ő féltő gondoskodását. Szóval kicsit megszépül , fiatalodik. Kap némi ránctalanító pakolást és egy kis lábazat masszírozást. Sőt a kontyát is elrendezték a hozzáértő kezek. A legutóbbi jégeső  kissé megtépázta a hölgyemény fejtetőjét. Szóval most itt tartunk.
A jó szerencsét nem kivárjuk, hanem elébe megyünk. A terheket ugyan ijesztően soknak találjuk, de ha addig élünk is arrébb tesszük a nehéz csomagot!
Mindazt a jót, szépet, amit az elmúlt napok örömeként kaptunk igyekszünk magunkban jól megjegyezni. Az emlékezetünkben eltároljuk őket, hogy a szűkebb napokon felidézhessük majd!