2013. június 28., péntek

Egy szép nap hajnala



A mai napot virág szedéssel kezdtem. Minden szobába tettem vidám napsugarakat idéző narancs és citromsárga virágcsokrokat. Alig vártam, hogy Kedves elmenjen itthonról. Ugyanis rengeteg dolgom van és mindent titokban kell csinálni. Kedvesnek ma van a szülinapja. Nem tudja, de meglepetés party lesz. Ma is és holnap is. Ma a családdal és a pótmamájával ünnepeljük meg Őt. Természetesen Zozó is itt lesz az ő Bogyójával és Caprijával. Vettünk nekik itteni szálláshelynek való ketrecet is. Félő ugyanis, hogy Zora levadássza őket. Szóval a virágok elrendezése után a szomszéd néninél szedtem friss meggyet. Az ünnepi menühöz szükségem van rá. Előételnek cukkinit krumplival és márványsajttal  egy finom illatos török fűszerrel megbolondítva megsütök. Levesnek meggy leves lesz tejszínhab virágokkal. Főételnek sonkával gombával töltött tortilla wraps lesz  sajt mártással. Desszertnek pedig tejszínes eper torta . 
Mikor együtt van a család nagyon szeretek különlegességeket főzni. Igazi olaszos temperamentummal megáldva az ünnepi asztalnál szeretünk együtt lenni. Már- már idilli lenne a kép, ha lenne benne aprónép is. Holnap lesz! :o)))
Barátokkal, tágabb családdal, és a keresztgyerekekkel tarkított együttlétet tervezek. Természetesen ez is meglepi.
Mivel holnap sokan leszünk így nem lehet sok fogást készíteni. Úgy döntöttem hogy bográcsban főzök egy vörösboros marhalábszár pörköltet galuskával és természetesen uborkasalátával. A mai meggylevesből annyit készítek, hogy holnapra is legyen. Végül epres túrótorta lesz, és házi krémes a kicsik miatt.
Szóval ha most innen felállok nem fogok unatkozni. Lesz mit csinálni.
Estére nem lesz szükségem altatódalra.
Nagyon várom már, hogy lássam örülni Kedvest. Náluk nem ünnepeltek meg soha senkit. Az ő életéből a szülinapozás élménye míg nem találkoztunk, addig kimaradt. Végtelenül nagy élmény neki ilyen meglepetést szerezni, mert olyan boldog tőle, akár egy kisgyerek. 
Imádom . 

2013. június 27., csütörtök

Ringlispil


Leltározom életem darabkáit. Morzsolom magamban rózsafüzérként a fontosabb eseményeket. Megint nem aludtam szinte semmit. Mozgásban van körülöttem minden. Hiába szeretném a lassulást, ehelyett egyre gyorsuló ringlispilként forognak körülöttem a dolgaink. Régebben lételemem volt a száguldás. Napjainkban jobban szeretem a szemlélődést és a  folyamatosságot. Minden órának, percnek, pillanatnak látni, érezni, tapintani vágyom a szépségét.! Megfontoltan kell mérlegelnem a döntéseim súlyosságát! Lehetetlenségre vágyom. Egyszerre szeretnék száguldani és megállva rácsodálkozni a pillanat  szépségére! Látom ugyan a történéseket, amik zajlanak a világban, de a mozaik darabkáit képtelen vagyok kiteríteni és összeilleszteni egy összefüggő képpé. Talán hátra kellene dőlni és hagyni, hogy a szél borzolja a hajamat ! Egyszer az életben sodródni engedni magamat. Nem törődni a következményekkel, hanem csak úgy, egyszer élünk formán élvezni, a mozgás örömét!
Tényszerűen annyi történik most, hogy a ház fitymálók egyre jobban teret foglalnak az életünkben. A lányaink pedig mindennapjaik történéseivel szintén sok teendővel látnak el. Így van ez rendjén! Tudom ám. Csak...........
és ami mögötte van. Feladat hegyek, amik olyan jó hogy vannak. Igazából szeretem sűrűn élni a napjaimat. Hisz  jó érzés a hegyet megmászva letekinteni és azt mondani:
-Lám ezt is elértem. Megcsináltam. Ügyes vagyok.
Most ép a mászás fázisában vagyok. Amikor elfogy a levegő, elfárad és begörcsöl minden izom és az agy még több oxigénért kiált.
Már látni vélem a célt a hegy csúcsát . Így csak annyit kell tennem, hogy a meglévő energiáimat jól  beosztom! Menni fog tudom. Most egy pillanatnyi szusszanás és nekirugaszkodom újra.

2013. június 26., szerda

Alföldi színháza



Nem mindenkinek tetszik Alföldi művészete és személyisége. Mégis megkérdőjelezhetetlen az a munka, amit az elmúlt öt évben alkotott. Részemről bámulatos teljesítménynek tartom, hogy  ma  egy jól működő közösséget  teremtett eltérő gondolkozású, korú, identitású emberekből. Hidat épített az alkotás , alkotó, és néző közé. Neki sikerült a fiatalokat is bevonzania színházba. Rég nem látott csodának lehettünk tanúi. Együtt egy helyen egy ugyanazon dolognak örült  minden generáció.  A nézőkből  összetartó csapatot teremtett, ami lássuk be a mai világban nem kis mutatvány. Utoljára Kaposvárott láttam ehhez hasonlót. Kitüntető élmény volt egy csapat részeseként ott dolgozni. Így érezte ezt a díszítő munkás , a színész és az igazgató egyaránt. Nézőként mindenkinek katartikus élményt adott a színház alkotó műhelyének a részévé válni és a  munkájuk gyümölcsét látni. Talán nem véletlen az egybeesés. Jordán Tamás Kaposváron ért színész- rendező óriássá. Ő építette meg Alföldi színházának az alapját.  Tőle vette át Alföldi a Nemzeti igazgatását. Molnár Piroska , Nagy Mari, Kulka János, Znamenák István, Mohácsi János és még sokáig sorolhatnám az egykori kaposvári színház nagy neveit. Ők folytatták a Nemzetiben azt a kiváló közösség teremtő, színház művészetet szolgáló, alkotó munkát, mit egykor kaposvári Csiki Gergely Színházban  tanultak. Alföldi munkája enélkül az alap nélkül nem lett volna ennyire sokat adó. Magyarország nagy problémája , hogy nincs elismerve a folytonosság fontossága. Nem tiszteljük a tradíciókat. Sőt, talán már nincsenek is! Négy évente cserélődnek a kormányok és az ügyeletes ideológiák. Nem csoda, ha az emberek elfáradtak és kiégtek a sok csalódás megélése közben.  Az Alföldi jelenség ezzel az érdektelenséggel, kiüresedettséggel, szállt szembe. Provokatív látásmódja megszólította az ebereket . Kiűzte az emberek szívéből a közönyt. Imádni, vagy utálni lehetett őt, de közömbösnek lenni képtelenség. Tabú témákat feszegetett látásmódja pedig újszerű és megrendítő, időnként akár sokkoló hatást váltott ki.
Kaposvári színházban ennyire széles köröket megmozgató személyiség Ács János volt. Ő rendezte a Marat és a Munkásoperettet. Akkoriban mind a két előadás tükröt mutatott a kor problémáinak. Felrázta az embereket. A múltat megidéző eszmék zavarba ejtően hasonlítottak az akkori kor ideológiai jelenségeire. Igaz a hatalom rendszere őt sem nézte jó szemmel.
Ezek a művészek korunk Don Quijotei, akik elszántan harcolnak az ép hatalmon lévő eszme diktároraival és azok fantazmagórikus  látomásainak szélmalmaival. Harcolnak a belső hitükért, eszméikért, szerelmükért.   Az imádott színházért. Hősökké válnak. Ők azok a kitaszítottak,   kiket a saját koruk ilyen- olyan vélt, vagy valós "másság" címével megbélyegeznek.A hatalom katonái igyekeznek minél távolabbra űzni őket a nagyérdeműtől. Az alkotót direkt teremtett távolsággal, elszakítják  a közönség közösségétől. A sors iróniája, hogy pont a hatalom csinál belőlük feledhetetlen zseniket. Üldöztetésükkel azt éri el, hogy akarva, akaratlan mégis szentté avatja őket.

2013. június 24., hétfő

Meditálás egy fotó ürügyén


Imádom  Stekovics Gáspár fotóit. http://stekoart.com/ Egyszerűen meglátja a pillanat adta szépségeket. Mint ez a két macsek is. Jingnek és Jangnak hívom őket. Nézem a fotót és millió dolog eszembe jut róla.
Kecsesek, rejtélyesek, olyanok mint a nők. Sőt mint a lányaim. A fehér: kényeskedő pihe- puha, szelíd, bizalmat sugárzó, álmodozó, míg a fekete: ugrásra , támadásra kész, várja a zsákmányt, örök nyughatatlan,  bizalmatlanul fürkészi a külvilágot, várja, hogy mikor lendülhet mozgásba, örök kételkedő. Nappal és az éjszaka, lent és fent, kezdet és a vég egyetlen képen. Ez a kép maga egyszerűségében mesél. Mindenkinek arról, amiről ép  elszeretne  gondolkozni.  Nekem ma az újjászületés jutott eszembe a kép végletességéről. Az elrendeltetés viszonyát kérdőjeleztem meg. Biztos, hogy csak egyszer élünk?
Sokan azt gondolják, hogy a magamfajtának még ez az egy is sok. Pedig annyi, de annyi minden marad ki az életből, amit nem ismerhettem meg, hogy szeretném hinni, van ráadás ! Fogalmam sincs hogy mennyi élettel elégednék meg? A macskáknak a monda szerint kilenc élet jut. Ennyi talán nekem is elegendő lenne!

2013. június 23., vasárnap

"Meg kell tanulni a jót tovább vinni!"

">


Fél éve készül erre a pillanatra a magyar színház világ. Mégis most, hogy itt van, úgy érzem nem készültünk fel!
Hiányozni fog a magyar színházi élet palettájáról ez a szín.
Számomra fontos öt év volt. Katartikusnak élem meg magamban,  hogy vége.

2013. június 21., péntek

Ellentétek és vonzások

Nyár van!





Mától kezdődik a nyár.A maga kibírhatatlan hőségével, élményeivel, szépségével
Most van itt az ideje az izzadásnak , méregtelenítésnek /kívül- belül/, a megérdemelt pihenésnek, lazításnak.
Egy- egy tikkasztó nap után pedig lehet álmodozni a téli hűvösségről, a hóban hempergésről. Felidézhetjük azt, ahogy a kandalló előtt ültünk és arról álmodoztunk, hogy milyen jó nekünk nyáron amikor nem kell fázni!
Hát most aztán nem fázunk!
:o)))
Vigasztalásul egy kis hűs emlék a télből.




Minden úgy jó , ahogy van. Ugyanis az ember csak egy kis melegségre vágyik. Télen is nyáron is. 

2013. június 19., szerda

Hüsülésre vágyóknak



Napi ötletem olyan mely egyedinek mondható sajnos nincs. Néhány apró fortéllyal mégis kedveskedtem magunknak és az idelátogató vendégeknek. Ilyenek a jégkocka gyümölcsök amiket málnából, eperből, ribizliből és szederből készítettem.  Istenien feldobják a limonádét. hajnalban behűtöttem két kancsóval amibe citromkarikákat és mentaleveleket tettem. Ebben kész szín orgiát adnak a színes gyümölcsjégkockák.
Férfinépnek az idei első nyári lecsót készítettem olyan igazi  csípős magyaros  jól megizzasztót. Estére pedig cappuccinós parfé lesz csokoládé likőrrel. Megint jönnek a finnyogók. Most nem is tudom miért adok nekik ennyi finomságot? Talán azért, mert én biza nincs az a ház amiért hajlandó lennék kimenni nézelődni, akár fintorogni ebben az időben. Ők pedig jönnek és én nem venném a lelkemre, ha nálam halnának meg a hőgutától. Ennyi hűsítő előkészület után talán a kedélyek sem forrósodnak fel jobban, mint amennyire elviselhető! A mai látogatók harmadszor sétálnak végig az otthonunkban kész delegációt hoznak magukkal. Mérnököt, gyerekeket. mamákat. Szóval ma jó lesz, ha felkötöm a gatyót! :-) Azt gondolom nem ők lesznek azok, akik átveszik tőlünk a stafétabotot. Ugyanis nincsenek tisztában önmagukkal. Egyszerre akarnak hangulatos múltat és idealista jövőt. Azaz egy új ház macera nélküliségét ötvözni egy régi kúria otthonosságával.
Mi a fenének írom mindezt le? Frusztrál a megfelelni vágyás és a meleg. Jól esik magamnak és nektek panaszkodnom kicsit.
Bocsánat.
Egyáltalán nem hősies ez a viselkedés. Az egész ház eladás megvisel. Ezzel a meleggel párosítva pedig a szívrohamba kerget. Az igazat megvallva semmi kedvem odaadni ezt a házat másnak.
Nem vagyok kész még erre a feladatra. Az ok , amiért mégis így teszek nem más, mint az, hogy a gyerekeinknek  ideje végső megoldást találniuk. A segítségünk nélkül a mai világban  ez szinte lehetetlen feladat. Így tetszik , vagy sem, eladjuk álmaim otthonát. Remélve, hogy általa a gyermekeink álmai megvalósulnak!



2013. június 17., hétfő

Capri és Bogyó


Hát íme családunk új tagjai.
Capri és Bogyó


Zozi úgy döntött, hogy túl magányos az élet egyedül. Nem ő lenne Ő, ha nem valami eszementen lázadó ötlettel akarná megváltoztatni a dolgokat. Minek után hihetetlenül érzékeny a szaglása neki is és nekem is, úgy döntött, hogy a magányát illatosan oldja fel. Erre a legalkalmasabb lény a görény. Néha azon meditálok, hogy honnan van ebben a kölökben ennyi furfang? Próbáltam lebeszélni az ötletéről, de mind hiába! Makacsul ragaszkodott hozzá. 
Hát most itt vannak. Az egész hétvégét a fogadásukkal töltöttük. Mint minden élőlény, így ők is komoly élettér igénnyel rendelkeznek. Ha már felvállaltuk őket az a legelemibb, hogy a legjobb körülményeket biztosítsuk számukra! Jó volt látni, hogy Zozó milyen komolyan készült az új élet fogadására. Gondoskodása mindenre kiterjedt. Csodás ketrecet, hordozót, vett a kicsik számára. Apa pedig fúrt faragott és otthonossá tette az új helyet.
Azt leszámítva, hogy minden porcikámban irtózom tőlük,  igyekeztem a dolog jó oldalát nézni. A gyerekem végre nem egy üres lakásba megy haza! Lesz kikről gondoskodnia, így talán kevésbé szigetelődik el másoktól ! Előgyakorlás lehet ez a feladat a majdani anyaságra. Nem elhanyagolható körülmény az sem, hogy felelősség tudatra szoktatja őt. 
Azonban bárhogy csűrjük, csavarjuk a dolgokat, egy saját kisbaba sokkal alkalmasabb lenne a boldogságára. 
Mivel semmi sem véletlen jobb, ha úgy kezeljük ezt a mostani feladatot, mint egy helyzetgyakorlatot, mely a jövő feladatainak ellátására készít fel minket. Igyekszem nem berzenkedni ellene, de nem könnyű! Remélem a lányunk megtalálja bennük a szerethetőség és gondoskodás élményét!

"Ugye tényleg nem fog fájni,
Ha majd végre nagy leszek,
Ugye másképp fogom gondolni,
Azt, hogy milyenek a felnőttek? 

Az az egy fontos: legyetek jók most,
Már nem kell túl sok a holnaphoz;
Legyen szent most nekünk a játék,
Legalább egyszer még!"
/Legetek jók, ha tudtok -Dalszöveg részlet/

2013. június 14., péntek

A torkos mamiti és az eperlekvár


Nagyon érdekes számomra, hogy gyerekkoromban nem volt utolérhető nálam az apakomplexus. Ellenben vénségemre annál inkább így van.
Egyetlen gyerekkori íz élményem van csak, ami kizárólag az apámhoz köthető. Ez pedig nem más mint az eperlekvár illatos zamata.
Apám csak egyszer vitt el magához négy vagy öt éves koromban.
Náluk reggelire eperlekváros kalács volt. Minden reggel szertartásosan. Nagyon ízlett.  Egészen az elmúlt három évig még sem ettem soha többet . Talán így akartam tüntetni a fájó kitaszítottság ellen.
A tudatalatti nagy úr nem engedte felszínre törni a múltat. Apám halálának évében tört meg a varázs.
Ekkor engedtem a torkosságomnak és belakmároztam egy kis üveg eper lekvárt.
Ezzel útjára indult a torkosság lavinája. Azóta mindenkitől aki nyáron megkérdi tőlem, hogy mivel kedveskedhetne? Azt válaszolom, hogy egy kis házi eper lekvárral.
Az idén a családomtól kaptam pár üveggel. Mondanom sem kell, hogy kizárólagos tulajdonba tettem  őket. Mindent megkaphat most is a hozzánk betérő kedves vendég. Kivéve az iciri-piciri üveg eper lekvárokat.
Ha bárki azt mondaná hogy apám miatt van így, én biza hősiesen tagadnék. Aztán elbújva egy csendes sarokban talán beismerném, hogy ennyi maradt számomra belőle. Egy furcsa nyár emlékfoszlánya. Sok illatos eperrel és egy magányos fűzfával
Ezalatt a fűzfa alatt játszottam a testvéreimmel és sírtam nagyon keservesen, amikor nem látott senki. Hiányzott az Anyukám. Akkor azt hittem, hogy soha többé nem láthatom őt. Ahányszor megkérdeztem apáméktól, hogy mikor jön anya értem? Azt mondák, -nem jön! A vita ezzel le volt zárva. Végül két hét múlva mehettem haza.
Fűzfám azóta sincs.
Ugyanis az én fűzfám apám kertjében  állt. Aki az ottani életem barátja és társa lett. Tán pont emiatt számomra egyszeri és megismételhetetlen igazi szomorú fűzfa volt.

2013. június 13., csütörtök

Az élet élvezete



Ilyen egyszerű.

Mostanában sokat gondolkozom azon, hogy mitől van az, hogy semmi sem elég ?
Elégedetlenek az emberek és minek tagadjam néha jó magam is így vagyok.
Pedig az élet szinte minden pillanatban ad nekünk valami örömöt.
A legnagyobb örömnek manapság a felismerést tartom. Ilyen egy kifli csücsök, vagy az, hogy az árvíz kapcsán mennyi ember arcán láttam a küzdeni akarást és a győzelemre való képességet.
Elgondolkoztam azon is, hogy sokak csak egy kis szatyorba rakhatták a legfontosabb holmijukat és még sem jajveszékeltek.
Mivel új otthon kialakítására készülök bizony elgondolkoztam azon, hogy mennyire sok a felesleges holmim. Milyen kevés dolog az amire valóban szükségem van.
A kiflinek valóban két csücske van. Ahogy az életünknek is. A születés az egyik a halál a másik. A közte lévő csemege pedig maga az életünk. Rajtunk áll, hogy mennyire tartjuk élvezetesnek!
Pál Feri atya nagy kedvencem. Mindig egyszerűen és pontosan fogalmazza meg a leglényegesebb dolgokat.

Még egy videó csemege mára.

2013. június 9., vasárnap

Az én városom ma


Budapesten ma tetőzött a Duna.
Este felé ezt láttuk sétálás közben.


A fák teljesen belevesztek a víz forgatagába.
Az emberek sétálgattak és nyugodtan nézték amint Budapest lábát nyaldossa a Duna. Néhány méterrel odébb a belvárosban madártávlatból is megnézhettük az óriáskerékből a fenségesen hömpölygő Dunát. Az emberek jó kedvűen sétáltak, mindenki nyugodtan beszélgetett és békebeli hangulattal örvendeztették meg a várost.
Rég láttam ennyi embert vasárnap délután ilyen harmóniában együtt lenni.





2013. június 8., szombat

Suttogó



Hétköznapok forgataga teljesen kivon mostanában a blogolásból. Olvasni sincs időm. Mindenkitől elnézést kérek a távolmaradásomért.
Elrohannak mellettem a napok. Nem győzöm szusszal a nyomukba futkosást. Ráadásul élvezem is a mostani állapotot és egyáltalán nem unalmasak a napjaim. 
A ház eladás arra jó, hogy a fanyalgók miatt kénytelen vagyok  némi időt szánni a karbantartási munkálatokra. Ami azt jelenti, hogy egy fanyalgó vevőjelölt, egy rendrakás. Legalább kénytelen, kelletlen, napi szinten rendet teszek. Most biztos huszonhatodik helyre raknám ezt a teendőt, ha nem kényszerítenének rá a fanyalgók időzabáló sétái. Jönnek, néznek, alkudoznak, fanyalognak , hümmögnek , elmennek. Így nézz ki  manapság egy- egy nálunk tett  látogatásuk forgatókönyve.
Ha nem jönnének, most tutira nem kapkodnám el a háztartási hadműveleteket. :o)))
Millió más fontosabb dolog van, ami kedvesebb elfoglaltságot jelent a hétköznapi taposómalom végig járásánál. Nyafogásnak helye nincs, mert minden úgy jó, ahogy van!
A lelkem mélyén úgy sem vagyok felkészülve az otthonunktól való megválásra. Ha itt lesz az ideje majd eljön az az ember, aki pont ilyen házban szeretne élni, mint amilyen a miénk. Most fontosabb dolgom is akad. Jelenleg itt van a nyár, még ha ez nem is látszik annyira és sok teendővel, programmal, lát el mindannyiunkat. Unatkozni nincs idő. Erre vágytam! Most élvezem is.
Fantasztikus ízek vesznek körül. Ráadásul még főzni sem kell! Eper, málna, ribizli, zöldborsó, cseresznye. Csupa finomság, amit nyersen a legfinomabb megenni. Túláradó manapság az élet körülöttünk.
Még a Duna is meghízott ennyi csoda láttán. Fékevesztett örömében kirohan a medréből. Reméli, hogy így többet lát ő is, ebből a rohanó világból.
Na jó nem poénkodom inkább ezen.
Tavaly azon nyafogtunk, hogy minden kiszáradt. Most azon, hogy minden túl árad. Nekünk sem jó semmi!
Ha jól gondolom jövőre pont jó lesz minden! Amikor sikerül egy dolognak megtalálnunk a két végpontját, akkor könnyebb kiszámítani azt is,hogy hol lehet a közepe!
Hát ezért gondolom azt, hogy a jövő év végre középen lesz!
Ennyi optimizmusra futotta mára.
Holnap kimegyek a rakpartra és beszélek az öreglánnyal /Duna/, hogy ideje lenne visszamenni a helyére! Remélem hallgat rám!
 Miért ne tenné?
Mióta az eszemet tudom szeretjük egymást.
Ha a lovak fülébe lehet suttogni , akkor ugyanezen elv szerint a Dunának is belesúghatom a fülébe a kívánságomat. Rajtam ne múljék!
Holnap megpróbálom.
/ Állítólag még normális vagyok/
Ha még sem, akkor jó hír, hogy ismét megnyitják a pszichiátriákat Magyarországon. Tehát lesz hova mennem.
Ráadásul ott kedvelik a magamfajta csupa mosoly embereket.
:o)))


2013. június 6., csütörtök

Mosolyogva könnyebb.


Szeretettel küldök egy mosolyt. Azoknak, akik fáradtak, elkeseredettek, értünk dolgoznak a gátakon, a boltokban. Küldök egy igazi meleg ölelést, akiknek nincs most a közelükben olyan ember, aki átadhatná nekik mindezt. 
Miért?
Mert elegem van minden rosszból ! Itt van az ideje, hogy tegyek valamit azért, hogy legalább gondolati szinten érdek nélkül csak úgy....szebb legyen a mai nap!
Az én mai kincsem egy mosoly. Remélem mindenki lelkében megfial és újabb mosolyokat adhatunk általa egymásnak!
Ez az egyetlen fegyver a rosszkedv ellen. 
Mindenkiben ott lakik a képesség. Csak használni kell!
Nehéz napok jönnek. Adjátok tovább, hogy mindenkinek jusson belőle!
Nézzétek csak! Nálunk már jutott belőle  mindannyiunknak. :o)))





2013. június 3., hétfő

Nevetés


                                                      Hetek óta most először nevetett.