2013. május 30., csütörtök

Silencium

Most egy kicsit elvonulok. Ugyanis rendezni szeretném a miérteket magamban.
Megint belázasodtam és övsömöröm lett. Ma voltam a dokinál így nem vállalja a műtétet.
Majd jövök.

2013. május 29., szerda

Az igazi




-Mi az hogy "igazi"? -kérdezte egy napon a Bársony-nyuszi a Bőrlovacskától mikor egymás mellett feküdtek a hintaszék alatt.
-Azt jelenti,hogy van bennem valami,ami zúg és kiáll belőle egy fogantyú?
-Az hogy "igazi" nem azt jelenti hogy milyennek csináltak.-felelte a Bőrlovacska.
-Az hogy "igazi" vagy az csak úgy váratlanul történik veled.Amikor egy gyerek hosszú-hosszú ideje szeret téged magadat,akkor attól igazi leszel.
-Nem fáj az?-kérdezte a Bársony-nyuszi.
-Néha fáj-mondta a Bőrlovacska,mert ő mindig megmondta az igazat.
-De ha igazi vagy,nem törődsz vele hogy fáj.
-Hogy történik ez?Hirtelen?Úgy mint amikor felhúznak?Vagy apránként?
-Nem hirtelen történik,csak történik.-mondta a Bőrlovacska.Lassan .Soká tart.Ezért nem szokott megtörténni olyanokkal,akik könnyen eltörnek,vagy elszakadnak.Mire igazi leszel,addigra rendszerint már majdnem az egész szőröd lekopott a sok szeretettől és simogatástól,amit kaptál,és a fél szemed is kiesett már,és minden izületed lötyög.De ha igazi vagy,akkor már nem tudsz csúnya lenni,legfeljebb azok szemében akik úgysem értenek semmit.(...)

 /Margery Williams: A Bársony-nyuszi/

Ragyogás


A mai nap legszebb pillanata az volt, amikor az ablakunk előtti platánfa levelei között átragyogott a napfény.
Bár egész nap fáztam , ennek a jelenségnek a látványa átmelegített. 
Reményt adott és erőt. Most pont ezekre az érzéseke volt szükségem. 
Aztán  Évánál csodás bibliai idézeteket találtam. Üzenet volt a palackban. Ami elért hozzám.
Hálát éreztem a gondoskodó szeretet megnyilvánulásaiért. Reggel írt posztomra ezeket a válaszokat kaptam. A mai JátszMa rossz lépéséből mégis győztesen kerültem ki a nap végére. Mi az oka?
Talán egy szó:
Nyitottság.
Aki szeret játszani, annak nyitottnak kell lenni!
Nehéz egy vesztesnek ítélt játszmát a javunkra átfordítani. Ha nyitott vagy sikerülhet.
Ezt már nem csak a napomra értettem, hanem az életemre és az életünkre is.
Estére megint elfáradtam. Mire az utolsó dolgaimat is elrendeztem egyedül maradtam. 
A ház csendesen szuszog körülöttem. Lassan én is eldőlök. Utolsó bábuként maradtam talpon a mai nap sakktábláján. Holnap minden kezdődik előről.
Új nap, új megoldandó feladatokkal, célokkal vár majd rám.

2013. május 28., kedd

Játsz-Ma!


Manapság minden napom egy nagy játszmával egyenértékű.
Reggel, vagy inkább hajnalban kinyitom a szememet és mit látok?
Egy sor teendő, kihívásokkal teli megoldandó feladat áll velem szemben. Én pedig magányosan állok és azon gondolkozom, mi is lenne a legmegfelelőbb első lépés amivel megnyitom a napot?
Ez a legnehezebb pillanat.
 A döntés.
Aztán, amint megtettem az első lépést szinte magától adódik a következő. Nap végén pedig ismerős helyzet tárul elém. Egyetlen egy bábú dönti el , hogy sikeres volt- e az aznapi játék, vagy már az első lépés elhibázott volt.
A játék még izgalmasabb, ha a sakkjátszma figurái az életem régi és mai szereplői. Fejben játszom újra a partit és élem meg a lépések döntéseinek kockázatát. Nehezíti a feladatot az,hogy a játék végkimenetelének eredményét ismerem. Nagyon becsületesen illik játszani, mert a minkét szín bábuit én mozgatom.A múlt figurái a sötétek a jelené a világosak. A világos kezd és a sötét válaszol.
Azaz a jelen lépésünk motivációit mindig a múltban találjuk meg.
 A jövő az egyetlen ismeretlen tényező, ami a játszma végére végül kiderül.
Másnap kezdődik előről minden. Ébredés  után a játékosok felsorakoznak és indul egy új  JátszMa.

2013. május 26., vasárnap

Gyereknap Madách színeiben.



Hiába no! Én már csak egy ilyen örök idealista vagyok. Valahogy úgy gondolom, hogy ha a gyerekeinktől jól esik egy életen át, hogy megemlékeznek az anyák napjáról, akkor nekünk is ildomos nem megfeledkezni az ő napjukról. Hisz ez a kötelék oda vissza folytonos. Valami ilyesmi gondolatoktól vezérelve haza hívtam csemetéimet. Sütöttem főztem olyan mamisan, ahogy egy ilyen napon szokás. Játékok helyett divatos ruhákat vettem a lányoknak. Igazából a mai napig boldogságomat lelem az öltöztetésükben. Pedig már réges- régen a saját útjukat járják. Terveztem még családi mozit és közös társasozást. No meg lakás puceválást és  kertészkedést. A tervekkel nem is volt semmi baj. A megvalósítással már voltak problémák.
Kertészkedés közben Apa leesett a létra legtetejéről. Csúnyán szétverte a lábát, könyökét és a fejét. Így félbemaradt a dzsungellé nőtt növények ritkítása. Zozóba ismét beköltözött a betegség és vele együtt valami ,  ami megakadályozta őt abban, hogy kedves, figyelmes, nem bántó modorú kölök egyen. Jól célzott szavaival letarolta a lelkünket. Elsőre azt gondoltuk, hogy  rossz közérzete miatt van így. Sokadik bántására már bennünk rekedtek a szavak . Helyükbe könnyek léptek.
Ebéd után társasoztunk kicsit. Olyan magunk csinálta játékot eszeltünk ki. A Filmlexikonból ismert színészek életkorát kellett pontosan kitalálni.Majd három híres filmjét felsorolni az adott személynek. Érdekes volt, hogy milyen tájékozottak a lányok még a régebbi színészek munkásságában is. A rendezőket nem ismerték eléggé. A nyeremény elmaradt, hisz nem volt tétje a játéknak. Ha csak az nem, hogy megint okosabbak lettünk egy rakás információval. Mivel kissé fagyos volt a hangulat úgy gondoltuk, hogy ezután a játék után igazán stílusos lesz egy általuk választott film megnézésére befizetni őket.  Az az igazság, hogy mára kiéltem gyermekszerető hajlamomat. Elég is volt délutánra a sok jóból. Örültem, hogy kicsit egyedül maradhattunk itthon Kedvessel.
A fiatalok pedig legalább ellazulhatnak az általuk választott film nézése közben.
Ma először kérdőjeleztem meg magamban, hogy szükséges- e nekünk ezt az ünnepet megtartani?
Az igaz, hogy míg élek az anyjuk vagyok. Csak már nem szorulnak a segítségemre már nem igazán gyerekek a szó mindennapos értelmében.
 Kirepültek . Önálló felnőttek lettek.
Együtt lennünk bármikor lehet. Nincs szükség ürügyekre ahhoz, hogy örüljünk egymásnak. Azt hiszem ez volt az utolsó gyereknap számukra.
Madách szavai visszhangoztak ma egyfolytában a fejemben, amit az Ember tragédiájában oly pontosan megfogalmazott. Elvonatkoztatva az emberi kapcsolat rendszerekre és viszonylatainkra sok esetben érvényesek a szavai.

Az Úr
"Be van fejezve a nagy mű, igen.
A gép forog, az alkotó pihen."


2013. május 24., péntek

A kocka játék izgalmai


Nagyon szeretek társasozni. Amikor eldobom a kockát annyira tudok izgulni, hogy néha a szívem a fülemben dobol. Közben igyekszem mantrázni a várt számot és végtelen önteltségemben azt hiszem olyankor, hogy képes vagyok akaratommal befolyásolni azt hogy hányast dobok. Utána saját magamat megmosolygom, -Te bolond ez csak játék!- nem kell élet halálra menni miatta. Mégis újra és újra halálosan komolyan veszem magamat amikor a kockát elvetem.
Joggal kérdezhetitek, hogy ez hogy jön most ide? Hát a sorssal is így vagyok ahogy a kockával. Szeretném kifürkészni és tudni, hogy mi lesz! Nincs türelmem kivárni a végét. Az aztán végleg felháborító, hogy még ebbe is aktív résztvevő szeretnék lenni.! Azaz irányítani próbálom. Soha semmit nem bízok szinte a véletlenre. A tudatosság elkötelezett híve vagyok. Ami igazán megmosolyogtató, mert homlokegyenest az ellentéte ez a játékosságomnak. Választott és örökölt tulajdonságaim gyakran ellenfeleivé válnak egymásnak.
Dobni még csak csak merek , de kivárni a dobásom végét az már nem megy valami jól.
Most összefonódott a játék és a valóság . Félig játéknak vettem félig halálosan komolyan gondoltam, hogy belenézek a jövőbe. Pedig már az ókoriak írásaiból kiderül, hogy nem tanácsos így tenni. A jövőnek joga van a sejtelmes rejtőzködéshez. Ha valaki sürgeti, hogy előbújjon annak nem szokott jó vége lenni!
Na nem feszítem tovább a kedélyeket . Inkább elmesélem hogy voltam egy boszorkánynál aki okult tudományokat tanít. A találkozás lenyűgöző volt. Semmi hókuszpókusz nem volt. Megérzések, ösztönök és végtelen hit tanúja lehettem. Egy olyan asszonnyal találkoztam, aki hite által éli, hogy látja a sors útjait.
Bizonyos fokig láthatja is. Hisz ritka érzékeny szenzorai vannak a másik ember rezgéseinek fogására. Hiteles volt. A sors iróniája, hogy utána én is megméretettem. Ugyanis hagyta hogy elmondjam hogy milyennek érzem , mit látok a személyiségéből, problémáiból, belső küzdelmeiből. Humorosan úgy nézett ki ez az egész, mintha boszorkányok találkozóját tartottunk volna. Végül mindketten elégedettek voltunk azzal, amit egymástól kaptunk.  A sors pedig számomra megmaradt a maga sejtelmes fátylában. Maximum kicsit fellebbent egy pillanatra a fátyol és mintha láttam volna valamit érzésem támadhatott. A bizonyosság azonban majd a jelennel érkezik meg.

Ismét dobtam a kockával. Hogy pontosan mennyit azt majd akkor tudom meg, ha a kocka megáll! Egyenlőre még a levegőben repül.

2013. május 23., csütörtök

Pillangóhatás


Ha az ember türelmesen vár mindig eljön a kellő pillanat. Az amikor tudja, hogy tökéletes lesz minden. Csak türelem kérdése az egész.
Órákig, napokig, ha szükséges évekig, akár egy életen át vársz ha kell arra, hogy eljöjjön a Te időd!  Amikor  bebizonyíthatod , hogy érdemes volt kivárnod azt pillanatot, ami megkoronázza az életedet, napjaidat, utolsó órádat.
Hasonló helyzetet élhetsz meg a természet fotózásakor. Lapulsz valahol  egy bokor mélyén elrejtőzve. Zsibbad már mindened, de tudod, hogy még mindig várnod kell, mert nem érkezett el a megfelelő idő. Ha elég türelmes vagy, a jutalmadat megkapod. Ami nem más, mint a szépség tovatűnő tökéletességének megörökítése. Sokan hiába várják azt, hogy meglássák, megtapasztalják ezt az érzést! Mindig előbb adják fel, mint kéne. Majd sírnak, hogy ők ezt sem kapták meg. Mindenki megkapja, csak az a kérdés, hogy van- e érzéke ahhoz, hogy észre vegye az optimális időt, mely lehetővé teszi számára a betekintést, a tökéletességbe.
Hogy miért pont ez a mai témám. Érzem, hogy az életemben  ez az idő elérkezett. Életenergiáim most képesek arra, hogy meglebbentség az idő tér pillangószárnyát és elindítsanak vele egy folyamatot.
Minden félelmem és szorongásom ellenére értelmet kap az a felvétel mely az életem pillanatait sűríti magába. Már kezdenek látszani az életkép kontúrjai. Az elém táruló látvány végre kedvemre való. Érdemes volt kivárni.
A mindenség idejében az életem csak egy rebbenésnyi pillanat. Mégis talán elég lesz arra , hogy elindítsa a pillangóhatást!

"pillangóhatás vagy pillangóeffektus kifejezés magába foglalja a kiindulási tényezők fontosságát a káoszelméletben. Az alapelv az, hogy egy kaotikusan viselkedő állapotjelzővel bíró dinamikus rendszerben a kezdeti feltételek apró változásai nagymértékben megváltoztathatják a rendszer hosszútávú működését. Az elv népszerű és elterjedt, de pontatlanul és túlzóan idézett megfogalmazásai szerint „egy pillangó egyetlen szárnycsapása a Föld egyik oldalán tornádót idézhet elő”.
/Wikipédia/


Azaz az életem piciny lámpásként erőt adhat azoknak, akik elfáradnak, ép feladni készülnek a harcot, vagy kilátástalanság köpönyegébe rejtenék el arcukat nem vállalva a fájdalmat és az utána következő gyógyulás lehetőségét. Kár hazudni. Ez a folyamat sok szenvedéssel jár, mégis megéri végigcsinálni!


Sose lehet tudni, hogy ki lesz az az ember, akinek az életével egy igazi pozitív változást idéződik elő, a világ és a benne élő emberek számára.

Ezért mindenkinek érdemes küzdenie, mert az ő pillangószárnycsapásnyi élete is elhozhatja a várva várt változást!

2013. május 21., kedd

Kisherceg rózsája




Igazi Kisherceges nap volt a mai. Olyan ami kedvesen átölelve tanít minket emlékezni arra, hogy mik azok a dolgok melyek az életünkben valódi értéket adnak a mindennapoknak.
Hát ilyen volt :
-a pipacsmező a Pilis lábánál,
-az ezer színű zöldben pompázó erdő lágy suttogása,
-az akácok és a bodza egybeolvadó finom illata,
- a családunk négy generációs találkozásának öröme,
-a haza vezető út édes fáradsága,
-otthonunk ajtónyitásakor Zorka örökön tiéd vagyok hűséges farkcsóválós meséje,
-este egy meleg tea kortyolása,
Nap végén örültem annak, hogy milyen jó dolog élni.
Megerősítést kaptam föntről. Üzenetet, hogy tudjak emlékezni arra, hogy miért lesz érdemes küzdenem.
Ajándék volt a mai nap.
Mindegy is, hogy  kitől kaptuk. Hívhatjuk Szentléleknek, Léleknek, Életnek.
A lényeg az, hogy ritka kincsként örültünk minden szépségnek, mit a mai napon  kaptunk.
Sokat szeretgettük, gondoztuk, öntöztük életünk szépséges virágát, mire ilyen pompával lepett meg minket.
Képileg sem volt akármi ennek a látványa. Öcsém fia ma negyed évszázados lett. Ő ült az én ölemben, az ő ölében pedig a család legifjabb gyönyörűséges lánykája, aki történetesen az ő keresztlánya. Körülöttünk pedig ott mosolygott a család. Dédszülőkkel nagyapákkal akik a sógornőm rokonai ma mégis sikerült eggyé válnunk. Múlt, jelen, jövő egy helyen élte meg azt, hogy van miért elviselni a nehezebb napokat is.
Ma mosollyal keltünk és úgy is fekszünk le. Ez az igazi ajándék. Az életünkben állandóan keresett kincsről ismételten kiderült, hogy nem más, mint a szeretet maga. Legalább annyira kell vigyáznunk erre az érzésre, mint a Kishercegnek a rózsájára.

2013. május 19., vasárnap

Pünkösd vasárnapi ebéd




Kint hét ágra süt a nap. Bent ezerrel megy a sütés-főzés. Csodás napra ébredtünk. Ennek megfelelő ebéddel készültünk a családi ebédre. Könnyűnek, finomnak és illatosnak kellett lennie. Fasírt golyócskák lesznek párolt kukoricás rizzsel. Mellé görög saláta kertből szedett friss kakukkfűvel és fokhagymás-citromos joghurt öntettel. Utána friss eperrel díszített tejszínes vanília fagyi. Majd lazításnak könnyed gyümölcs saláta. Kísérő italnak pedig friss mentaleveles citromkarikás limonádé.
Mindenkinek meg volt a maga feladata az ebéd elkészítésében. Apa készítette a limonádét. Anka  a rizst és a fasírtot. mami a salátákat. Anka barátja pedig szorgoskodott a kertben és lenyírta a füvet. Két óra alatt mindennel készen lettünk így senki sem érezte megterhelőnek az ünnepi előkészületeket.
Ebédre régi barát jön hozzánk így a délutáni siestát mesékkel tarkított beszélgetéssel fogjuk tölteni.
Bánatomra Zozi nem jött el. Szokásához híven ilyen alkalmakra tartogatja a nagytakarítási ötletét. Holnap viszont együtt megyünk mindannyian kirándulni . Tehát ő is kimozdul a csigaházából egy kicsit.
Szép, tartalmas pünkösdölést kívánok mindenkinek!
Legyetek jók, ha tudtok! A többi nem számít.






2013. május 18., szombat

Búcsú puszi



Jelenleg semmi mást nem szeretnék csinálni, csak ülni egy vízparton és merengeni. Rendezni a gondolataimat. Sorba venni jót és rosszat. Mérleget készíteni az életemről a magam mércéje szerint.
Ehelyett rohangálok. Egyik intézendő jön a másik után. Úgy zubognak el mellettem a napok, mint egy sebesen folyó hegyi patak áradáskor. Csak ülök a parton és szemlélődve figyelem a nagy rohanást.Elmélkedésre éjszakánként van csak idő. Lassan már háromkor felkelek, hogy legyen elég idő arra, hogy rendre sorjázzam életem eseményeit. Miért olyan fontos tudni, hogy jól éltem- e? Hisz úgy sem az én véleményem ebben a kérdésben a mérvadó. Bírónak ott van az a bizonyos utolsó pillanat és az utókor.Tegnap beszélgettem Rőtszakáll barátommal.
Szerinte nem veszem észre, hogy most nem az érés ideje van, hanem a szüreté.
Ahogy elgondolkoztam bölcs szavain rádöbbentem, hogy mennyire igaza van. A magokat már réges- régen elvetettem. Kikeltek szép számmal . A megfelelő egyedek beértek. Most van itt az ideje annak, hogy megmérjük a termést.Ha szőlőben gondolkozunk, akkor nem a mennyiség a döntő hanem  a minőség az érettség.
Mintha csak őt igazolná az élet, ezen a héten többen jelentkeztek a"régiek" közül, hogy eljönnének beszámolni arról, hogy most hol tartanak. Micsoda gyönyörűség látni, hallgatni őket. Élvezni, hogy ismét erősek és teljes életet élnek. Mosolyog a szívem mikor rájuk nézek.
Zozó naponta többször felhív. Csak azért, hogy jól összevesszünk. Dühös. Egyre jobban az és látom, hogy fél, kapaszkodik, szorít annyira, hogy megfojt. Anka csendesebb. Bár rajta is érzem a szorongás nyomait. Egyre gyakrabban jön be hozzám éjszakánként. Átölel, megpuszil közben csendesen beszélgetünk. Ő is a Mamijába kapaszkodik. Másként mint a húga. Szelídebben. Kedves pedig kiabál. Mindenért. Neki a hangok zuhataga, dübörgése oldja fel a félelmeit..
Szerencsés vagyok, hogy ilyen emberek és család vesz körül. Szerencsés dolog, hogy kimondjuk azt mennyire fontosak vagyunk egymásnak. Ha valamiért nem voltam képes lezárni magamban Anya halálát, hát azért, mert búcsú nélkül ment el. Túl sok kérdés maradt utána megválaszolatlanul. Vádak miket sose mondtam ki , bánatok mikre nem kaptam gyógyító puszit, könnyek miket nem szárított fel senki.
Az élet igazságos.
Megadta nekem azt, hogy ne így menjek el. Van lehetőségem még életemben rendezni a számlát, elvarrni a szálakat, békességet hagyni a lelkekben .
Én ezt tanultam meg Anya halálával.
Egy anya nem mehet sehova búcsú puszi nélkül.

2013. május 15., szerda

Vívódásaim


Teljesen szét vagyok esve. Szórakozott vagyok, sokat fáj a fejem és ritka rosszul alszom.
Tipikus kórkép ez, ha nehéz döntés előtt áll valaki. Jelenesetben én.
Tegnap beszélgettem egy barátosnéval és bizony a téma egyáltalán nem volt kellemes. Szembesítettük magunkat rossz döntéseink következményeivel és szigorú bírái voltunk nem egymásnak, hanem önmagunknak. Kimondott szavaink mögött bár kész tudás állt, mégis ahogy hangosan megfogalmaztuk őket sokkal jobban ütöttek. Csendesen leülepedtek bennem a szavak , majd éjjel új értelmet nyerve félelmetesebbé váltak. Nem csoda ha ezek után rémálmok gyötörtek. Hiába ébredtem meg , amint visszaaludtam folytatódott bennem a belső háború.
Mostanában szórakozottabban olvasok, az élet napi rutinjait elvégzem ugyan, de egyáltalán nem vagyok jelen bennük. Önmagammal vívott sakk játszmáimmal hol vesztésre hol nyerésre állok, de leginkább sakk mattot adok magamnak.
Bánt, hogy eltűnt belőlem a határozottság és egyre nagyobb teret hódít a kételkedés és a kétely.
Pont ezért a jól bevált módszerhez folyamodom és csak olvasok olvasok, olvasok. Keresem, kutatom a kérdéseimre a válaszokat. A káosz nem hogy szűnne bennem. Inkább nőttön nő. Ráadásul még azt is tudom, hogy én bonyolítom túl ezt a dolgot. Minél több információt szerzek az adott kérdésről, annál nagyobb bennem a félelem, hogy rosszul döntök.
Minden vívódásom mögött az a fránya életösztön munkálkodik. Amiből nekem három embernek is elegendő mennyiség jutott. Vannak pillanatok, amikor a kevesebb jobb lenne. Ez egy ilyen helyzet.

2013. május 14., kedd

Illanó pillanatok, illatai



Egyik percben még lágy ibolya illatú minden. A következőben már az orgona halványan megérintő puha illata száll a levegőben. Majd minden átmenet nélkül elárasztja szívünket a jázmin és az akác mézárnyalatú illata. Ránk tapad és ott marad az orrunkban még sokáig, hogy ne feledhessük el mindjárt itt a nyár!
A nyár a maga testes melegével, mindent átitató izzadságcseppjeivel, elnehezülő délutánjaival siestára csábító lecsukódó pilláival. Nyáron mindennek súlya van .
A mező telis-tele van ezer virággal , dongókkal.
Mindenen és mindenkin eluralkodik  az elnehezülés. Még a szél is ellustul a nagy melegben. Mozdulatlan káprázattá válik körülöttünk az  idő és tér.
A nyárnak ép úgy, mint a télnek közös tulajdonsága, az elnehezülés. Nem véletlen, hogy ezeket a napokat jó feloldani olvasással. A kandalló pattogó  meleg tüzénél, vagy a nyári nap hősége elől menekülve, egy nagy fa hűs árnyékában  finom  dolog a betűk tengerében megmártózni.
Részemről tavasszal és ősszel olvasok a legkevesebbet. Nekem ez a két évszak a szárnyalás élményét hozza el. Ilyenkor képtelen vagyok egy helyben ülni és könyvvel a kezemben nyugton maradni.
Az idei nyárra könnyed olvasmányokkal készülök. Egyáltalán nem tervezem, hogy az agyamat megtornáztassam! Mostanában még abban is kételkedem, hogy egyáltalán  van- e még agyam? Vagy csak a fejemben lötyög némi szürke zselé ?
Valami időutazás félére készülök. Vissza megyek a gyerekkorba és a kamaszkor duzzogó indulataiba, lázadó gondolatiságába. Amikor még oly egyértelmű volt számomra, hogy a bátorság az örök, a veszteség is az .Egy dolog nem létezett : a megalkuvás. Semmi sem volt fontosabb akkoriban, mint a lázadás és a szerelem!
Szerettem szélsőségeit, hangulati borzongásait, viharait, kamasz létemnek.
Az első könyv, amit kiszemeltem  a mostani nyárra:
Varró Dániel : Nem nem hanem c. könyve
A másik is aranyos.
Varró Dániel: Akinek a lába hatos

"Nem az összes étel kebel,
ebben bárhogy kételkedel.
S nem is minden kebel étel,
apukádé pont kivétel."


Néha vágyom visszamenni az időben, hogy ismét kicsinynek , ártatlannak és egyszerűnek érezhessem magam!
Varró Danival ez az időutazás könnyen megy.

Závada Pál is terveim közt forog. Budapest ízeit rejtik nála a sorok. Hangulatokat, miket oly sokszor megéltem, hogy ideje lesz ezen a nyáron visszaidéznem!

SZINOPSZIS

Csak ezt a Májust hagyd, hogy végigégjen!
Oly könnyű volt veled, s velem nehéz.
Múltunk lakik ma minden létigében.
Nem baj, ha nem hiszel. Fő, hogy remélsz.

Platánfa ága csüng a vén ereszre.
Beléd oly görcsösen kapaszkodom.
Felnőtt még nem vagyok, de már gyerek se.
Se bölcsőm nem volt, sem kamaszkorom.

De minden olvadást fagyok követnek:
A polcon Rilke dől egy Proust-kötetnek
– eltűnt időnkben mennyi révület!
És mennyi szép remény zenéje benned!

Hát mondd: ha most ez így veled ma nem megy,
hogy is mehetne bármi nélküled?


2013. május 11., szombat

Tűzvirág



Valahogy mindig az első dolgok a legszebbek és az utolsók a legemlékezetesebbek.
Ma gyönyörű pipacsmezőt láttam. Az idén az elsőt. Finoman törékenyen hajladoztak a szélben. Vörös szoknyájuk tüzes táncot lejtett. Rövid időre megálltunk és hagytuk magunkat elvarázsolni általuk. Viharnak még nyoma sincs, de tapintani , érezni lehet már a közelségét. A levegőben lévő elektromosság kisülése megsokszorozódott az idegeinkben.
Ahogy öregszem egyre kevésbé bírom a hidegfrontokat. Állati ösztöneim a korral egyre kifinomultabbak lesznek.
A vihar előtti csendben ránk telepedett  az ősi félelem. Olyan pillanat ez, ami kitapinthatóvá teszi az erekben száguldó vér áramlását, vörös köddé a látást, az izmainkat pedig mintha görcs húzná, úgy megfeszítjük ilyenkor.Végül van egy pillanat, amikor a csend ölni tudna. Ebben a percben az őzek menedék után kutatva megbújnak az erdő mély sötétjében. Érzik, hogy rövid időn belül  elemi erővel lecsap rájuk a szél. Szét szaggat mindent majd, mi útjába kerül. A villámok cikázását ember s állat egyaránt rettegve nézi. Beleborzong mindenki a leszakadó ég dörgedelmeibe. Félelem és rettegés ül a tájra, lélekre. Megdermed a mozdulat a tomboló összevisszaságban. Pusztulás hangjai dübörögnek a szívben és a dobhártyákban. Rettegés izgatja az emberállatot. A vihar mindig figyelmeztet minket arra, hogy a természet  az úr felettünk.
Most ép ezeket a vihar előtti pillanatokat éljük.




Szakcsi (lejátszási lista)

2013. május 10., péntek

Egy szép nap


Igazán mozgalmasak mostanság a napjaink. Mindig van mit szöszmötölni a kertben. Csodálni az örök változást. Néha kétévesek örömével fogok a kezembe egy kis növényt és áradozok arról, órákat, hogy milyen gyönyörű. Délelőtt volt minden.
Rohanva takarítás. Fűnyírás . Lakás szépítés.
Vevőjelölt fogadás.
Kávézás Maminti padjánál. Négyfogásos csoda ebéd készítés. Lágy Dümmörgés.
Múltidézéses álmodozás. Meleg napsütés , lágy szellővel. Tipikusan giccs jelenetek. Olyanok, amiket elképzelni eltudunk, Amikor megéljük őket, valahogy , valamiért, mégis elrontjuk az egészet és a hangulatnak annyi. .
Hát ma nem rontottunk. :)))
Ma minden sikerült.
A vevő idősödő hölgy volt. Pont ezt várta, amit  itt talált. Ilyen otthont szeretne. Csak az volt a vágya, hogy mindenestül venné meg. Jót kuncogtunk, hogy engem is szívesen átvenne a házzal együtt. Volt humora, lelke, ízlése . Ritka kincsként néztünk a másikra. Mégis nem hiszem, hogy megveszik majd a házunkat. A férje nem volt itt. Általában. ha a párból az egyik harmonikus, a másikuk nem az. Ma élveztem a hölgy látogatását, társaságát és mosollyal az arcunkon búcsúztunk el egymástól. /  A férj a jövő héten teszi tiszteletét./
Jó volt hallgatni, hogy tetszik az asszonynak a mi világunk.
Most ritka pillanatok vannak nálunk. Kedves fúr-farag. Gyerekek messze, távol élvezik a fiatalságukat. Én pedig zenét hallgatok és kedvenc hobbymnak hódolok.
Blogolok.
Élvezem azt, ami ma jutott és tökéletesen elégedett vagyok az élet szépségeivel.
Dümmörgő hozott egy kék apró virágot. Már meg sem lepődöm azon, hogy Kedvesnek tegnap mondtam,  a kő kaspóba ilyen kis virágot szeretnék majd ültetni. Amilyen remek hallása van az én barátomnak tuti, hogy a város másik végében meghallotta a vágyakozásomat. Vagy egyszerűen csak ismer.
:-))))
Hát ilyen virág volt az én vágyam. Lobélia a neve.
/Ez a kép a netről van./

Hétvégén fotózunk majd egy kicsit a saját kertünkben is.
Most pedig szóljon egy kis zene! Legyen szép napotok!

Kb. 24 évvel ezelőtt ezt játszotta nekem Dümmörgő egy "köldöknézegetős" szomorka napunkon. 
Ma ahogy felidéztük az emléket örültünk, hogy még mindig fontosak vagyunk egymásnak Környékén sem jártunk az akkori fájdalmas hangulatnak.. Bach  zenéje ma is elvarázsol minket.
Abban is egyetértettünk, hogy YoYo-Ma előadásait mindketten szeretjük.



 Most pedig megyek locsolni, hogy a virágaim ne hervadjanak el! 
:o))))

2013. május 8., szerda

Májusi eső aranya


Mondják a népek, hogy májusi eső aranyat ér. Az idén nem panaszkodhatunk. Kapunk bőven az égi mannából. A természet futó lépésben igyekszik utolérni a lemaradását. Elég ügyesen sikerült is neki. Így történhet az meg velünk, hogy egy hónap alatt a hóvirág nyílásától eljutottunk a bazsarózsa virágzásig. Roskadoznak a növények  a virágoktól. A folyók  nem győzik elnyelni az égiektől kapott sok vizet. A csatornák megteltek és fedelükből kibugyog a szennyvíz.Minden olyan túláradó, hogy az ember ösztönösen megijed, mert tudja, hogy a hopp után jön a kopp.
Persze most illene örömmel fogadnom az áldást. Csak az öröm mellé üröm is társul. Az én fejem biza vízzel lehet tele, mert csapadékérzékeny. Nem bírja a nedves időt és fáj, mint a rossz nyavalya. Ha ez nem lenne elég bizony mások feje is sokat fáj, emiatt gyakran nyűgösek az emberek.
Ha már így belejöttem a panaszkodásba azt is elmesélem, hogy valami nem stimmel a hírekkel. Eltűntek, vagy csak én nem találom őket. Vannak híradók .Csak hát hír nincs bennük. Újságok is akadnak, de azokban sincs semmi tartalom. Helyette hablatyolás van mindenütt. Hova a bánatba lettek azok a híradások, amik arról szóltak, hogy mi újság van a világban és itthon? Arról percre pontosan tudunk mindent, hogy a celebek mit csinálnak, hol esznek, kivel hálnak és egyéb fontos dolgokról számol be a napi sajtó. Bizony Katalin hercegnő állapotáról is lassan többet tudunk, mint anno a saját terhességünkről tudtunk. Világsztár Majkáról is napra kész híreink vannak. Csak halkan kérdezem azt ki tuja, hogy itthon milyen örömökkel, vagy gondokkal kell szembesülnünk? Hát arról már ne is szóljak, hogy mit tudunk, vagy nem tudunk a környező országokban történő eseményekről? Pedig sokkal többet tanulhatnánk ezekből a hírekből, mint a mostaniakból.
Persze nem tudom mit nyavalygok? Olyan jól megtanultam a leckét, amióta itt lakunk még a szomszédaimat is alig ismerem. Mindenki befele él és maximum egy fejbiccentéssel jelzi a többieknek, hogy észrevette őket. Hol van az az idő amikor úgy éltünk, hogy segítettük egymást?  Jóban, rosszban összetartottunk a környezetünkben élőkkel. Vidéken talán még jobb egy kicsit a helyzet, de már ott sem a régi.
Na jól elkanyarodtam az esőtől. Pedig egyfolytában dobol az ablakpárkányon és a tetőn.
Zorka és Süti ímmel- ámmal kimentek dolgukat végezni, de igen sietősen tértek vissza. Azóta pedig boldogan fekszenek a pihe- puha párnák közt. Naná, hogy nem a padlón. Ma már a kutyák sem a régiek. Jól elrontottam őket.
:-)))
 Legalább ennek a problémának megtaláltam a felelősét.


2013. május 6., hétfő

Mosolyzug



A fények puhán körbeölelik a mostani napjainkat. Csendesek a hangok , kedvesek a megélt pillanatok, lágyak az illatok. Minden puha és gyöngéden hozzánk simuló az életükben.
Miért is ne lenne így?
Hisz anyák napja volt. Gyertyákat gyújtottunk Kedvessel Édesanyáink emlékére. A nap nagy részében pedig hagytuk hogy a szeretet velünk és bennünk legyen.
Életem egyik legszebb ünnepét éltem meg. Olyan volt ez a nap, mint amilyennek egy igazi anyát képzelünk magunknak.
Ölelő, lágyan álmodozó, halkan megnyugtató, melegen kényeztető. Tekintetünk gyakran elrévedt . Ilyenkor valahol messze jártunk. Láttuk anyáinkat és magunkat. Visszamentünk az időben oda, ahol kisgyerekként orgonacsokroktól roskadozva szaladunk vidáman köszönteni az Édesanyánkat.
Idilli májusi meleg délután volt.
Bevallom őszintén nem az ünneptől vált ilyenné. Hanem a résztvevőktől.
Elsősorban a családtól, de a barátok is hozzájárultak a nap tökéletességéhez.
Mosolyzugnak hívtuk tegnap az otthonunkat.
Sok ilyen napot lenne jó átélni! Mindenki jobb emberré válhatna tőle!
Azonban ne álmodozzunk! Elégedjünk meg azzal , hogy voltak napjaink, pillanataink, amikor mesésen éreztük magunkat!
Az Isten mindig ad annak jót is, akitől elvesz valamit. Tőlünk anyáinkat már elszólította, de az emléküket megőrizhettük. Megadatott az a boldogság is, hogy mi magunk is szülők lehetünk. Igazi ajándék ez a körforgás.
Kedvestől életem legnagyobb ajándéka a két lányunk. Ezért van most az Ő arca a képen. Neki köszönhetem a tegnapi boldogságomat a gyerekeinket.


2013. május 4., szombat

Boldog Anyák napját!





Zelk Zoltán: Este jó, este jó


Este jó, este jó
este mégis jó.
Apa mosdik, anya főz,
együtt lenni jó.

Ég a tűz, a fazék
víznótát fütyül
bogárkarika forog
a lámpa körül.

A táncuk karikás,
mint a koszorú,
meg is hal egy kis bogár:
mégse szomorú.

Lassú tánc, lassú tánc,
táncol a plafon,
el is érem már talán,
olyan alacsony.

De az ágy, meg a szék
messzire szalad,
mint a füst, elszállnak a
fekete falak.

Nem félek, de azért
sírni akarok,
szállok én is mint a füst,
mert könnyű vagyok...

Ki emel, ki emel
ringat engemet?
Kinyitnám még a szemem,
de már nem lehet...

Elolvadt a világ,
de a közepén
anya ül és ott ülök
az ölében én.

2013. május 3., péntek

Vannak napok.




Vannak olyan napok, amikor már a reggel sem reggel, hanem valami úszó köd, amibe belesüpped az ember lánya. Kinéz a fejéből, homályos sziluettet adnak a körülötte lévő bútorok. Bárhogy dörzsölöm a szemeimet nem látok tisztán.
Vannak napok, amikor a számban megkeseredik az indulat, csak úgy, mert képtelen kitörni onnan és szavakba formálódni.
Vannak napok, amikor nincs kiút semmiből. Az élet labirintusa átláthatatlan útvesztővé válik.
A reménytelenség járma elcsigáz és letaglóz.
Hát, ez egy pont ilyen nap.
Hogy honnan lesz  ilyen egy pillanat  alatt? Mindent elborító katyvasz telepedik rá a szívünkre. Ahogy a köd úgy ez is, egyszer csak ott van. Rá ül a tájra, belopózik a házakba, az orrlukainkon keresztül a tüdőnkbe és  azon kapjuk magunkat hogy menten megfulladunk.
Kányádi vers Vannak vidékek ciklusa, ma nem megy ki a fejemből. Annyira gyönyörű . Most teljesen bele tudom élni magamat az általa leírt képekbe.
GryllusVilmos hangja ma mélyen a lelkemig hatol.


Előhang





vannak vidékek gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül
szavak sarjadnak rétjein
gyopárként sziklás bércein
szavak kapaszkodnak szavak
véremmel rokon a patak
szívemben csörgedez csobog
télen hogy védjem befagyok
páncélom alatt cincogat
jeget-pengető hangokat
tavaszok nyarak őszeim
maradékaim s őseim
vannak vidékek viselem
akár a bőrt a testemen
meggyötörten is gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül
1982


Viseltes szókkal





vannak vidékek ahol a szerelem
akár a harmat az árnyékos helyen
tavasztól őszig őrizgeti magát
szerény hasonlat de illik rám s terád
félszeg is mint az iménti asszonánc
de időt-jelző mint arcunkon a ránc
vannak vidékek ahová nehezen
vagy el sem ér a környezetvédelem
kimossák sóid kasza is fenyeget
csupán a harmat táplálja gyökered
tisztások széle északos vízmosás
ha annak vennéd hát legyen vallomás
vannak vidékek ahol csak úgy lehet
megmaradnunk ha kezemben a kezed
és a viseltes szónak is hamva van
ha félárnyékban s ha nem is boldogan
száríthat szél és süthet hevet a nap
míg a harmatból egy csöppnyi megmarad.

Kányádi Sándor

2013. május 2., csütörtök

Érezz, szagolj, láss, szeress!



Ha jól meggondolom ezt a hónapot tarthatnánk a legbékésebb hónapnak. Olyan ünnepekkel van tele, amik legféltettebb kincseinkről szólnak. Kezdődik az anyák napjával, folytatódik a ballagásokkal, ahol azt élvezhetjük, hogy a gyerekeink milyen okosak, szépek és mennyire gyorsan felnőttek. Majd jön a gyereknap. Kicsiket, nagyokat, babákat és felnőtt gyerekeket egyaránt,  az ölünkbe kapunk és vég nélkül puszilgatjuk őket. Örülünk a szerencsénknek, hogy általuk szebb és jobb lett az életünk. Nagy boldogságunkban picsogunk kicsit és hálásak vagyunk, hogy megkaphattuk őket az élet ajándékaként. Egy hónap alatt eljuthatunk a kezdettől a végpontig.A születéstől az öregedésig és a halálig Mert az anyák a halálon túl is anyák maradnak. Mikor már nincsenek velünk a temetőbe megyünk kis virágainkkal meglátogatni őket . Így lesz teljes a körforgás.


Az utcán mostanában rengeteg kismamával találkozom. Mosolygok, ahogy nézem hatalmas pocijukat, mert az élet diadalát látom bennük. Nincs az a válság ami a szerelmet eltörölhetné. Jó ezt látni.
Sok barátunk és családtagunk  májusban született, most őket is megünnepeljük.
Olyan haspókok mint én, nagyon boldogságosak attól is, hogy minden finomság ebben a hónapban érik. Eper, málna, ribizli, jaj de imádom őket! Nem tudok betelni velük.


Málna igazi kincs. Már a kinézete is maga a csoda. Majd jön a cseresznye és vele együtt a gyermekkor fára mászós emlékei. A fanyar meggy, miből isteni sütiket és finomságokat készíthetünk. A ribizli mosolygós fürtjei.  Isten ebben a hónapban terített asztallal vár minket. Kiürült készleteinket van miből feltölteni.
Na és utoljára hagytam a legfinomabbat .

A szerelmet.
Ki tudna ellenállni a májusi sétáknak? Mindegy hány éves vagy. A szerelem lángja fellobban ilyenkor. Fedezd fel az élet csodáinak látványában a selymes fű illatában, az orgona csiklandozó virágában, a víz frissen csobogó hangjában!  Sorolhatnám a csodákat napestig. Májusban kifogyhatatlanul minden pillanatra jut egy  apró öröm.
Érezz, szagolj, láss, szeress!