2013. december 31., kedd

Adjon az Isten




Nagy László: Adjon az Isten…



Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra
hevernem,
kérdésre választ
ő küldjön,
hogy hitem széjjel
ne düljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetők helyett
életet –
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon úgyis, ha
nem kérem.



Adott az Isten minden félét ebben az évben. Igazán nem szűkölködött az adakozásban és mi sem az adományok fogadásában. Nem volt mindig könnyű elfogadni a kapott dolgokat. Ugyanakkor hiszem és tudom, hogy minden ajándéknak meg volt a maga helye és ideje. Idővel majd a javunkra válhatnak ezek az ajándékok.
Eddig volt és nem tovább az  évértékelés. Mostantól  ideje felkészülni testben és lélekben az új dolgok fogadására! 
A zsigereimben érzem, hogy nem akármilyen év előtt állunk. 
Kinek, kinek másért lesz majd az eljövendő év emlékezetes azt hiszem, hogy egyáltalán nem szokványos idők jönnek!
Kint  ép a szürkület teríti be köntösével a világot. Láttunk az idén ép eleget. Itt az ideje eltakarni kicsit előlünk a külvilág  változásait és legalább pár órára befele figyelni a saját belsőnk világának átalakulásaira. Most meggyújtjuk a szobában és a lelkünkben a lámpásokat, mécseseket. Kinek mihez van ép kedve. 
Részemről mindkettőre szavazok. A lámpa fényénél kicsit olvasgatok. A mécses melegénél pedig merengőre fogom lelkem zabláit. Rég várt idillre készülök. Kutyáinkat magam mellé hívom majd és hagyni fogom hadd érzékenyüljek el kicsit! Bőven lesz min picsogni. Most nem akarok sem erősnek sem jónak látszani. Egyszerű emberként valahogy átvitetem lelkemet a másodpercek szárnyán a következő évbe. Csendesen, gyöngéden, minden cécó nélkül.
Még sosem volt ennyire közel hozzám Nagy László verse. A jövőt olyannak vágyom, ahogyan ezt ő megénekelte. Ha megkapom hálás leszek érte.
Mindenkinek kívánok mindenből pont annyit, mint amire szüksége van!
Most senkinek sem küldök személyes üzenetet, mert amilyen lütyőn fáradt vagyok még félő, hogy kifelejtek valakit. Ezúton kívánok mindannyiótoknak
békességből, csodából, egészségből, erőből annyit, ami egy egész esztendőre elegendő!

2013. december 29., vasárnap

Jó kívánság jövőre





Nincs kedvem számba venni mi mindennel kellett megbirkózni ebben az évben.
Inkább előre szeretnék nézni és vágyakozni arra , hogy mi mindent szeretnék jobban, szebben csinálni a következő évben!
A megfelelési kényszert jó lenne kisebb lángra venni!
Többet kéne nevetni, örülni!
Egyszerűen és nagyszerűen  az életet önmaga szeretetéért  ÉLNI!

Látod, a mosolyod, szebbé teszi arcod.
Békítsd meg a szíved, ne folytasd a harcod!
Világodat könnyebb lesz így elfogadni:
Ne háborúzz! Próbálj tiszta szívből adni!
A mosolyod legyen lelked hírvivője,
s az emberek erőt nyerjenek belőle.
Varázsold el szépen, vidítsd a világot,
vigye tovább, aki mosolyogni látott! 
(Aranyosi Ervin)

2013. december 27., péntek

Mert szeretem...


Megint írom a blogot, azért mert szeretem.
Annyi minden történt az elmúlt hetekben. Minden elhatározásom ellenére hiányzott az írás és  most megint itt ülök és írok.
Igaz sok víz lefolyt a Dunán. A Duna ugyanaz a folyó maradt és én sem változtam át egy másik emberré.
Az angyalok kara meghallgatta a kéréseimet és nem hagytak magunkra minket. A bátorítás amit az olvasó barátoktól kaptam átlendítettek az elszenvedett nehézségeken.Eddig nem súgták azt a fülembe sem a barátok sem az égi segítők, hogy megelégelték az írói tevékenységemet. Na, nem mintha olyan jellemző tulajdonságom lenne az engedelmesség. Tehát lehet, hogy valamit mormoltak , de én úgy tettem, mintha nem hallanám meg. Így azok, akik unják a hablatyolásomat, ezentúl talán nem kínozzák magukat ennek a blognak az olvasásával!
Zozó végre gyógyulóban van. Már morgolódni is tud velem. Hurrá! :o)
 A karácsonyi nyüzsi még javában tart nálunk. Holnap Mary Poppins kényeztet, majd Dümmörgünk még egy  kicsit és már indulhat is az új év forgataga.
Nem fogunk unatkozni az biztos.
Időközben vettünk egy házat. Tavasszal költözünk. Már nem hiszem azt, hogy ez lesz a végleges otthonom. Ugyanis tetszik vagy sem, az élet folyamatosan változik és azt hiszem én is változom vele együtt. Nem az állandóság jegyében születtem. Így tehát kénytelen vagyok megbarátkozni eme tulajdonságom megváltoztathatatlanságával.
Szóval dolog lesz bőven. Így egyelőre nem a nyugdíjas évekre készülök.
Elfogadom végre, hogy egy nyilas talán sosem pihen. Mit is tehetnék egyebet?
A napló pedig azért napló, hogy írjuk . Írom tovább ameddig visz a lendület. Most pedig nincs mese nem, hogy visz, hanem egyenesen száguld velünk.
Nagy öröm az is, hogy a lányok megbarátkoztak az új életünk körvonalaival. Azaz tetszenek nekik az új otthonunk lehetőségei.
A viharok elcsendesedtek kívül, belül. No nem végleg! Csak egy időre.
Ameddig békés napok vannak körülöttünk addig új erőt gyűjtünk a megméretésekre.
Az ünnepi  készülődési lázat magunk mögött hagytuk remélem sokkal bölcsebbek is lettünk!
Olyan ünnepben volt részünk, ahol nem az ajándékoké volt a főszerep, hanem a szereteté, az egészségé és a jövő tervezéséé. Még sose sikerült ezt megvalósítanunk. Remélem ezentúl szelídebb eszközökkel tanít meg minket az élet az értékeink megbecsülésére!
Végre azt is megértettem, hogy egyáltalán nem baj, ha elesem a túl sok teher alatt. Az a lényeg, hogy ne felejtsek el felállni,akár úgy is , hogy mások segítő kezébe kapaszkodom hozzá. Sokan segítettek ezekben a nehéz napokban!  Mindannyiunknak bizony el kellett a segítség. Egyedül nem ment volna!
Köszönet ezúton is azoknak, akik itt sem hagytak magamra!

Presszer Gábor dala volt az idei karácsonyi énekünk. Sok mosolyt csalt az arcunkra.

Dalszöveg

Reggel van, tavasz van, gyönyörű hűvös van, nyüzsögnek a madarak;
csak hallom, nem látom, nem is kell.
Becsukom a szemem: azt hiszem, máshol vagyok s gondolkodom: vajon hol vagyok?
S akkor csöngetnek - 2 hosszút és 9 rövidet...
Megyek, kérdem: ki az?
Hangok, nevetés. -Mi vagyunk. -Ki az a mi?
-Hát eljöttünk, eljöttünk...eljöttek az angyalok. -Micsoda?
Hát kinyitok. Nézem: ők azok! Tényleg eljöttek az angyalok!
Hm, na mondom, szép - akkor én most meghalok?
Egy frászt, mondja a legszebb és zavarában a szájához kapott...
S a másik, aki szintén szép volt, igazán édesen vihogott:
Csak eljöttünk, meg akarunk ismerni, mert írtad rólunk azt a dallamot,
és arra gondoltunk, hogy megkérünk, adnál-e kölcsön
becsületszóra 1 kottát, vagy 1 másolatot?
Nektek mindent. Valahol ott van a zongora alatt...
Vigyétek örökbe! S kérdik, mit kérsz cserébe? Mit szeretnél...?
Én?... egy kicsikét szállni...
És összekapaszkodtunk és hopp csusszantunk a levegőben...
Csak egy kicsit, nem nagyot.
S aztán kizsivajogtak és kitolakodtak és sutty: elhúztak az angyalok.

Ha kérded, hogy hogy' vagyok, én azt mondom, jól vagyok.
Tényleg, most jól vagyok: Megemeltek az angyalok...
"

2013. december 12., csütörtök

Lezárás


Mindjárt itt van a karácsony. Mindenki rohan. Igyekszik behozni az egész évi szeretet lemaradásait.
Így vagyok ezzel én is. Eddig időben elkészültem mindennel és nem hagytam ki sok pillanatot, amit a szeretetben tölthettem. Az idén sajnos rengeteg mulasztásom volt ebben.
Itt az ideje a változásnak. 
Fontos átalakulásom egyike az lesz, hogy egy időre, vagy talán végleg elbúcsúzom a blogolástól. 
Mint mindennek, úgy ennek a dolognak is egyszer vége szakad. Drámaiság nélkül szép  csendesen lezárult egy korszak. 

Áldott Ünnepeket kívánok mindenkinek!

Köszönöm a barátságotokat, szereteteteket, törődéseteket.
A házunk története a végéhez közeledik. Elcsendesül minden . A spalettákat becsukva elhagyom ezt a helyet.
Talán majd egyszer visszatérek, ha a mesélő angyal újra varázsol bennem szép és kedves történeteket!
Most azonban Maminti varázspálcája is aludni tér.
Vigyázzatok magatokra!

Égbőlpottyant mesék

Aludni kéne már most
Mert lebontják a várost
Manócskák szedik széjjel 
Hogy ne zavarjon éjjel

A ricsajt zsákba rakják
Az utcát összehajtják
S míg csillagfényt szitálnak
Csöndesként citeráznak

Hogy álmotokban szépen 
Táncoljatok az égen
Táncoljatok szépen
Álmotokban a réten
 




2013. december 5., csütörtök

Jutalom idő


Két rohanás között jó egy kicsit leülni és csak úgy merengeni. Felidézni a nyarat, amikor a levendulát szedtük és annyira melegünk volt, hogy úgy éreztük minden vízkészletünket elpárologtatjuk. Mégis csak szedtük őket lelkesen és már előre örültünk annak, hogy télen egy finom tea mellett milyen jó lesz majd érezni  megnyugtató illatukat. Hát most eljött az idő, hideg van. Idegesen rohangálunk. Ezer dologgal vívunk. Bizony jobban esik most mindennél a meleg tea és az emlékezés.No és a minden ideget megnyugtató levendula.
Persze írhatnék rossz dolgokról is. De minek? Azt ép elég megélni, túlélni.

Inkább egy jó kívánságnak adok hangot.
Legyen mindenkinek a napjában legalább egy fél óra , amit magára szánhat és feltöltődhet általa!
Legyen valaki, aki megörvendezteti egy mosollyal, kedves szóval egy apró Mikulás csokival!
Ki- ki a maga ízlése szerint tegyen magáért valami olyat, amit másoktól várna, de nem kapta meg!
A kutyák is kapnak jutalomfalatkát , akkor mi emberek miért ne kaphatnánk jutalom időt?
Csak rajtunk áll az, hogy élünk- e ezzel a lehetőséggel!
Rajta! Tegyetek kedvetek szerint!



2013. december 4., szerda

Hajnalban




Egyre gyakrabban találkozom mostanában a hajnallal. Az éjszakák végtelen hosszúra nyúlnak. Nem igazán sikerül aludnom. Álmatlanul forgolódom és csak sorjázom a másnapi,  illetve későbbi teendőket. 
Sose szerettem a rózsafüzért mormolni. Számomra ez egy monoton foglalatosság és nem hogy közelebb kerülnék általa Istenhez, hanem egyre inkább messze kerülök tőle. Érdekes és érthetetlen dolog, hogy miért pont a rózsafüzér jut eszembe az éjszakai nem alvásról. Manapság minden eddig kedves dologtól valahogy egyre jobban eltávolodom. Bánt, zavar ez a jelenség, mert nem csak a tárgyi dolgokat érinti, hanem a kapcsolatokat, érzéseket, hétköznapi életet. Ritka időszak az olyan, mikor még a barátokat is nehezen viselem. Nem igazán tudom eldönteni, hogy valódi igényem ez a magány, vagy menekülés-e az élet mindennapos taposómalma elől?
Gyerekkoromban gyakran hajnalban keltem azért, hogy része lehessek a természet ébredésének. Imádtam horgászni. Ma sem igazán tudom, hogy mi volt benne fontosabb? A természet, vagy a mozdulatlan cselekvés.
Aki horgászott már az ismeri azt az érzést, amit mozdulatlan cselekvésként írtam le. Az ember feszülten figyel, várakozik. Csendben ül és még a lélegzetét is visszafojtja, amint prédára vár. Gyakran megfigyeltem, hogy  a pulzusom is felszalad a várakozás izgalmában. 
Mindeközben a természet teszi a dolgát. Az elmosódott álomszerű részleteket a múló idő és a fény valóságossá varázsol. Ez a vékony hajnali mezsgye, mely elválasztja az éjszakát a nappaltól a legérzékenyebb pillanatot sűríti magába- Élet és halál közötti idő rést.
Ha beleesik ebbe a zónába valaki az a halállal randevúzik. Haldoklóknál gyakran meg lehet figyelni, ahogy a hajnal érkezését várva felélénkülnek, izgatottak lesznek . Megérzik, hogy ismét eljött az a pillanat amikor a fény hívó szavára elillanhatnak a fény első sugaraival.Ez az a pillanat amikor az égen felkel a nap és fényével elárasztja a földet. Ezért a pillanatért érdemes ébren lenni.
Van a hajnalnak számomra egy másik aspektusa is. A távolságok ilyenkor viszonylagosak. Valós és valótlan dolgok között. Az álom és valóság között. Hajnalban olyan mintha az ember lehetőséget kapna arra, hogy döntsön. Választhat, hogy hagyja magát tovább álmodni és marad az éjszaka rejtőzködő biztonságában, vagy felébred és nekiindul a bizonytalannak, az új és ismeretlen dolgokkal teli napnak.
Hajnalban az Isten egy rövid időre megajándékozza az embert a döntés lehetőségével.
Kár lenne eltékozolni ezt az ajándékot! Jó éberen részese lenni az életnek, vagy a halálnak.
Még jobb tudni, hogy részese vagyok ennek a folyamatnak és a döntésből nem zár ki senki. Maximum én saját magamat azzal, hogy a tudatomat tovább altatom.


2013. december 1., vasárnap

A hit gyertyájának fényénél



Ma végre a sok rohangálást megszakítva együtt lesz a család. Valahogy mindennél nagyobb jelentőséggel bír majd az első gyertya meggyújtása. 
Az utóbbi hetek megpróbáltatásai igencsak megtépázták a hitünket.
A kegyelemdöfés tegnap délután ért utol minket. A végső tárgyalások előtt kimentünk a házhoz egy mérnök barátunkkal. Kiderült hogy nem jó ötlet megvenni a gyönyörűségesen szép házat, mert szerkezetileg sajnos megmásíthatatlan nyomott hagyott rajta az idő. Azaz olyan mint az öregség állapota. Visszafordíthatatlan.
Szomorúan vettük tudomásul, hogy nem találtunk még sem otthonra. Folytatódik tovább a keresgélés. Számunkra  a megnyugvás ideje még nem érkezett el. Tegnap miután ezt megtudtuk, valami csoda történt velünk. Végre nem vitatkoztunk, hanem összekapaszkodtunk és megöleltük egymást. A fájdalom a veszteség közelebb hozott minket. Megértettük, hogy a bennünk lévő szeretet fontosabb, mint az, hogy egymást meggyőzni, vagy ami még rosszabb legyőzni akarjunk. 
Tehát ma összejön a kis család és megpróbál megkapaszkodni az összetartozás erejében és Hinni abban, hogy ez az erő átsegít minket minden nehézségen.
Az első adventi koszorúnk tükrözi látványában is a bennünk lévő összetörtséget. Üvegszilánkokból , csillogó jégkúpokból készítettem el az első hét koszorúját.
A rózsaszín gyertyákkal szerettem volna érzékeltetni azt, hogy, ha visszafogottan is, de  van még remény.
Tegnap miután kiderült, hogy nem sikerül megvennünk a házat elmentünk az IKEA-ba enni, mert éhesek voltunk. Ha már ott jártunk találkoztunk a Mikulással aki úgy döntött most kicsit korábban küldi el nekünk az ajándékait. 


Tüneményes mesefigurákkal emlékeztetett minket arra, hogy milyen jó is egy családnak lennünk. Kaptunk Manó papát, Tündér lányt Zozót, Királylányt Ankát, Mamintit a zöld kicsi tündért. 
Most ott ül az egész család a fotelkarfáján és várja türelemmel, hogy kigyúljon a fény a Hit gyertyáján. 





Este pedig a család végre színházba megy. Kulka János estre. 
Végre visszazökkenünk kicsit a magunk életébe. 

2013. november 28., csütörtök

Közeleg az advent

Nincs mese ideje mással is törődni mint a mindennapok ügyes-bajos dolgaival. Közeledik az adventi időszak. Az ünnepre készülődés kellemes  feladatai. Mindenki másképp várja a karácsonyt és a lelkét ennek megfelelően kényezteti vagy ép az ellenkezője hanyagolja, kerüli amennyire csak lehet.
Az idén lemaradtam egy kicsit. Karácsonykor a szeretet ünnepén ma nem az ajándékokon van a hangsúly. Sokkal fontosabb , hogy az emberi kapcsolatainkat ápoljuk. Erre remek lehetőséget ad az adventi gyertyák szimbólumainak értelmezése. Magamon azt tapasztalom, hogy minden évben mikor a család együtt meggyújtja a gyertyát ugyanaz a fogalom más más jelentést nyer. Az első gyertyát most vasárnap gyújtjuk majd meg. 
Bőven lesz min elmélkednünk, hogy manapság mit is jelent számunkra :
 a HIT fogalma
Müller Péter gondolatain merengtem nyilván azért, mert az idei évben nekem a hitemben ilyen problémák merültek fel. Nem egy holtpont jutott nekünk mostanság. Mégis kilábaltunk belőle. Nem magunktól, hanem a hitünk segítségével.


"Lehet valamit akargatni, akarni, és lehet AKARNI. Vannak holtpontok az életünkben, amikor padlóra kerülünk. Úgy érezzük, nem megy tovább. 'Túl nehéz. Nem bírom' - ezek a gondolatok kavarognak a fejünkben. Jó szó a 'holtpont', mert ilyenkor valami tényleg meghal bennünk: a hit vagy a hitetlenség. Akiben a hit hal meg: föladja. Akiben a hitetlenség: folytatja tovább, és megnyeri a csatát." (Müller Péter)"

2013. november 25., hétfő

Türelem



Mikor napokig szakad az eső, akkor csak azt hajtogatjuk, hogy mikor hagyja végre abba!
Pedig olyan jó dolog összegömbölyödni, mint egy macska és dorombolni, miközben odakint hideg és cudar minden. Persze ez a játék csak olyankor igazán jó, ha van kihez bújni.
Miközben összegömbölyödtem a magány olyan nehéz subával takart be , hogy azt hittem beleroppanok. Vártam, hogy majd átmelegszem, de nem sikerült. Most az várom, hogy majd csak könnyebb lesz.
Mindig vár valami jobbat az ember. Miközben vár eliramlik mellette az élet és azon kapja magát, hogy vége. Ennyi volt.
Vajon hol van az a határ mikor már nem szabad türelmesnek lenni, hanem cselekedni kell?
Sose bírtam jól a várakozást. Mintha az Isten arra teremtett volna hogy mindig rohanjak!
A sors grimasza , hogy ez a test nem alkalmas erre.
Az én fintorom pedig, hogy a lelkem sem ilyen türelemmel teli.
Haza szeretnék menni! Vágyom a megérkezés örömére az ölelés békéjére.
Türelem!
Hajtogatom magamban mint egy imát.
Pedig tudom ám, hogy mindezért csak is magamat okolhatom.
A körülöttem és bennem lévő káoszt én csináltam.
Nekem kell tehát a gigászian összekuszálódott szálakat kibogozni.
Mire eláll az eső tán kész leszek!
De az is lehet, hogy nem.
Akkor majd türelmetlen türelemmel kivárom, míg elrendeződnek a dolgok körülöttem és bennem.
S miközben vártam , várakoztam lassan az esőből hópihék lettek.


2013. november 24., vasárnap

Vasárnapi hangulat



Ma végre valahára igazi vasárnapi hangulatban éltünk.
Reggeli az ágyban . Kényeztető, nyújtózkodós beszélgetéssel fűszerezve. Végre nem volt rohanás . Ej ráérünk hangulatú lassú csoszogós mozdulatok. Még Zorkának sem akaródzott kimenni a hűvös novemberi esőbe szaladgálni. Inkább a kanapén pihenést választotta ő nagysága. Nem véletlenül hívják a vizslákat kanapé ebnek.
Ma a főzés is kellemesebb volt mint máskor. Magunk ritmusában tettük a dolgunkat ráadásul a finnyogók kara is távol volt az otthontól. Így aztán sütöttünk tököt mézzel, áfonyával és chilivel fűszerezve előételnek. Az idő is meg a lélek is igényelte a forró levest. Tárkonyos sok zöldséges zöldbablevesre szavaztunk Kedvessel. Mivel mostanában kevés az időnk így két féle főételt készítettünk. Bácskai rizses húst és brassói apró pecsenyét. Mellé tavaszi uborkasalátát  is csináltunk. Hét közepéig nem kell majd főzni.
Hurrá!
A sort egy finom kávéval zártuk.
Csak a változatosság kedvéért házakat keresgéltünk. Mindjárt indulunk megnézni a barátaink újdonsült házát.
Viszünk nekik a sok finomságból, hisz ők most költöztek, így még a konyha ezer felé áll. Jól fog esni nekik egy kis  Mamis gondoskodás.
Imádni fogom a dobozokon ücsörgést és az álmodozást amit közös erővel végzünk majd. Egy új otthon kialakítása valahol mindig erről szól. Végre ilyenkor megfogalmazódnak azok a dolgok, amiket a hétköznapok szürke monotonitása nem hagy nekünk kimondani. Észrevétlenül fogunk belecsusszanni az álmaink megfogalmazása közben a filmek és a zenék felemlítésébe. Mindig így történik ez velünk, valahányszor elkezdünk mesélni az álmokról.
Most pedig megyek és belenézek az egyik nagy kedvencembe Tóparti házba. Ép most adják a viasaton. Romantikus bemelegítésnek pont jó ez a film.


2013. november 23., szombat

Megnyugvás időszerűsége



Úgy látszik ez az ősz a gyertyagyújtások ideje. Ma meghalt 40 évesen szívrohamban a lányom nagyon jó barátja.
A gyerekünk letaglózva most ismerkedik igazán a halállal. Eddig igyekeztünk megóvni őt a veszteségek megélésétől, persze hasztalanul. Itt az ideje, hogy megtanulja a halál hatalmát, erejét a körforgás csodáját. RÁADÁSUL MÉG MINDIG NEM A CSALÁDJÁBÓL VESZÍTETTE EL A LEGKEDVESEBBEKET.
Szerencsés emberpalánta, mert a halállal való viszonya még szűz.
A halál és az élet rituáléját, méltóságát megtanulni, nem  könnyű feladat.
Egyszer muszáj elkezdeni. Úgy látszik neki most jött el ez az idő.

Milyen biztató szavakat mondhatok , amikor valaki abba halt bele, hogy halálra dolgozta magát? Szidjam a társadalmat, mely maximalista elvárásaival halálba küldi a gladiátorait? Ugyan minek meséljek erről, hisz most nap, mint nap veszítünk el emiatt közeli és távoli ismerősöket, barátokat. Ez a kor nem ember központú. A  teljesítménynek és a technikának jutnak a főbb szerepek.
Talán annyit érdemes lenne megértetni a gyerekünkkel, hogy minden ember elmenetelekor új emberpalánták születnek, akik valahol választott küldöttei az égieknek. Könnyebb és jobb sorsra születnek remélhetőleg, mint azt az előző életükben tették! Persze ez nem több, mint egy fikció, mely értelmet adhat az értelmezhetetlennek!   Bátorítást a szorongónak, célokat a céltalanoknak
A ház ügyeiről jobb most nem beszélni! Talán idővel megtaláljuk azt az otthont, amit nekünk szántak az égiek!

Zozi 39 fokos lázzal fekszik otthon egyedül és nem hajlandó engedni azt, hogy ápoljuk. Mondván most van más dolgunk is. Nem lehet vele megértetni, hogy nincs semmi más feladatunk, mint az, hogy ő ne legyen beteg!
Ma addig addig győzködtem, míg beleegyezett egy váltott műszakban történő ápolásba.
/ Ez is több, mint amire számítottam./
Tehát a gyerekeik élete hűen tükrözi a mostani káoszunkat. Nem vagyok meglepve, hogy így reagál mindezen dolgokra az életük.Hallanátok a tudományos esszéiket a kialakult jelen helyzet elemzéséről!
Kire ütöttek ezek a lányok?
Apa üvölt és türelmetlen. Nekem megszámolhatatlanul sok könny csordul ki a szememből. Legalább csökken a só felhalmozódásom! :)))
Na és az a híres kellemes összhang, ami oly sokszor jellemző az életünkre. Hát az most a múltba vész.
Éjjel egy hete nem tudok aludni. Altatókat minek szedjek? Hisz az alvásunk minősége a  belső lelki békénktől, függ nem a kemikáliák mérgezési szintjétől. Tehát nem veszek be gyógyszert.Legalább útólérem magamat a kedvenc foglalatosságaimban és a munkámban! Mindig mindenben van valami jó, csak kényelmesebb nem észre venni!
Majd elfáradok idővel és akkor alszom majd!
Holnap ha addig élek is elmegyek egy baráti találkozóra! Szükségünk van egy kis gondtalanságra. Persze előtte meglátogatom Zozót! Holnap Anka visz neki ebédet vasárnap majd én.
Ettől is jó családban élni, mert megoszthatóak a teendők.
Éjjel fél három van. Ideje aludni menni! talán most, hogy kiírtam a bánatomat, könnyebb lesz engedni elaludni a túlfeszített húrokat.
Ráadásul a nagy futkározások közben megejtettem a karácsonyi utolsó beszerző körutat és mondhatom csodaszép zsákmányokkal tértünk haza. Remélem mindenki kedvére tudtunk tenni!
Holnap igyekszem valamikor átnézni a mostani elütéseket és hibákat! Addig kéretik türelemmel lenni felém eme mulasztásom miatt!

 Jószay Magdolna:

Megnyugvás

Ránk zuhan feketén
az éj sötét leple,
szempilláink` nem tartja fenn
már az éles elme,
pusztán az akarat...
gyűrött az arc
és lassú a gondolat.
Gyűjtsük össze a béke morzsáit,
fényesítsük sorra a nap kincseit,
béleljük ki álmaink melegágyait,
s ha majd lábujjhegyen oson a hajnal,
terítsünk tiszta abroszt
az új naphoz.


2013. november 20., szerda

Novemberi virágeső


Egészen rendkívüli ez az idei ősz. Ahogy rohangálok a városban döbbenten tapasztalom, hogy az ablakokban most túlcsordulóan virágoznak a muskátlik. Tán soha ilyen életerősek nem voltak még, mint napjainkban. Eláll a lélegzetem a szépségüktől életigenlésüktől.
Elképzelhető, hogy emiatt van az, hogy a karácsony hangulatának még a közelében sem járok. Igaz augusztusban megvettem már az ajándékok zömét. De ezer apró figyelmességnek jelenleg nincs helye a szívemben. Lehet, hogy szégyenlenem kellene emiatt magamat! Ehelyett még a közelében sem járok a bűntudatnak. Élvezem inkább azt, amit a természet ad. Virágok nyílnak november közepén még mindig. Szinte mindenhol. :)))
Azon gondolkoztam, hogy mi lehet ennek a jelenségnek az oka? Azt leszámítva, hogy az időjárás enyhébb.
Úgy döntöttem, hogy égi ajándékként veszem ezt a jelet. Ha már oly sok gondunk van, az Isten így próbál meg kényeztetni minket a mindennapok szürkeségéért.
Jót tesz ez a sok szín a fáradtságunknak, a lélektelen taposómalmainknak, és a szívünknek.
A sok mindennapi rossz élmény között igyekezni szeretnék meglátni a körülöttem lévő szépségeket. Különben beszippant magába a rosszkedv, a félelem és a kilátástalanság.
Mert tetszik vagy sem, de most ez a jellemzőbb a mindennapjaimban.

2013. november 18., hétfő

Lassan jár a csigabiga



Paradoxon helyzetben vagyok. Ugyanis a gondolataim egyre jobban szárnyalnak,  a testem pedig folyamatosan lassul.  Egy átlagos sebességgel haladó éti csiga lehagy mostanában.
Enyhén ellentmondásos helyzeteket alakítok ki ezáltal. Ugyanis az agyamban minimum öt körrel előrébb járok, mint a lábammal. Majd azt veszem észre, hogy miközben saját lépteimre várok, már megint agyalok magamban, hogy hol is tartok?
Nem Kedveseim nem bolondultam meg. Csak kicsit. Megőrülök a saját lassúságom miatt.
Milyen csiga az olyan akinek nincs háza?
Meztelen.
Na pont ilyennek érzem magamat most. Kiszolgáltatottnak és hontalannak.
Ki jöttem a házamból és nem kaptam sem tejet, sem vajat. Olyat pedig végleg nem, amiből holnapra is marad.
Nagyon elszomorít, hogy nem találom a helyemet.
Alkalomhoz illő mesét találtam a múltból.
Ez a mese egy régi kedvenc korszakomat idézi. Már akkor imádtam a csigákat. Pedig fürge voltam, mint  a mesebeli nyúl.
Az akkori életemből ez a legkedvesebb mesém.
Lehet, hogy elő jóslatként megéreztem, hogy egyszer én is  kívül maradok a házamon. Régóta tudom, hogy boszorkányos képességekkel bírok. Azt még sem hittem volna, hogy ennyire.
:o)))






2013. november 17., vasárnap

Köszönöm


Jó csapattagnak lenni. Együvé tartozni. Érezni a gondoskodást a szeretetet. 
Köszönöm mindenkinek, a jó szót az elküldött ölelést, a biztató erőt!
Jó ide tartozni és Veletek lenni!

2013. november 15., péntek

Kétségek között



Naponta ostorozom magamat, hogy visszavonhatatlan rossz döntést hoztam. Hánykolódom magányosan a kételyek tengerén. Érzem hogy túl vizionált a kép, de jelenleg a racionális agyam szabadságon van. Így nem marad más , mint a magamban való tépelődés és bent rekedt szavak.

Magány és idő

Állok az utcán egymagam,
várok, várok valami sorsfordulatra.
Percek múlnak el, órák telnek el,
emberek lépkednek, mennek,
halk suttogások körülöttem.
Megunom a várást.
Gondolkodom, hova, merre menjek,
el is indulok, lépek, lépek.
Egyet, kettőt, és még több 100-at.
Egyenesen, egyenesen,
míg vonatok elé kerülök.
Felszállok az egyik vágányra,
jó egymagam.
S benézek a vonatra,
senki, sehol, sötét, üres,
pusztán egymagam vagyok.
Gondolkodom,
vajon hova visz a vonat.
Órákon át visz a vakvilágba.
Egyszer csak megáll.
Én kilépek a vonatból,
s lám, egymagam állok.
Nincs ember körülöttem,
csupán egy hatalmas pusztaság.

2013. november 14., csütörtök

Magánytól a szerelemig

http://kulturfitnesz.postr.hu/pal-feri-atya-maganytol-a-szerelemig

Most  sajnos nincs elég idő a blogolásra, de szeretném éberen tartani a  figyelmeteket, ezért izgalmas dolgokkal próbálok meg kedveskedni nektek.
Kérdések melyeken gyakran elgondolkozunk, de sose unjuk meg a válaszok keresését.
Még akkor sem , ha a szerelem már mögöttünk és nem előttünk van.
A magány remélhetőleg nem állandó életérzés, de bármikor az életünk része lehet.
Egy pohár  tea, vagy finom bor mellett bevackolva magunkat a kedvenc helyünkre értékes időt tölthetünk el Pál Feri Atyával.
Gondolatébresztőnek sem rossz meghallgatni ezt a beszélgetést a gyerekeinkkel. Igazi mélységeket feltáró utazást tehetünk egymás lelkének felfedezésében. Én közösen hallgattam meg ezt a felvételt Annasóval . Utána őszintén beszélgettünk a hallottakról. Mindketten megnyíltunk és érdekes gondolatcsere alakult ki köztünk a szerelemről. Anya lánya  beszélgetésünk titkos kapukat nyitott meg mindkettőnkben.  Pál Feri derűs bölcsessége olyan volt, mint a tavaszi szellő. Könnyedén szárnyaltunk segítségével a komoly témák között. Időnként rácsodálkoztunk egymás gondolatainak szépségére. Múlt és jelen megélt élményei találkoztak.
Szép esténk lett tőle.

2013. november 13., szerda

Mesélni jó

Olvastam ma egy interjút. Nagyon tetszett ezért nektek is megmutatom.
Karácsonyi ajándéknak azt hiszem értékes lenne a Szívmadár c. mesekönyv!
Megfogott az írónő nyitottsága, személyiségének kedves bája.
Holnap megkeresem ezt  a könyvet és , ha valóban ennyire jó megveszem akár magamnak is.

Jött egy igazi madárember

Finy Petra Szívmadár című könyve egy szerelmes meséket tartalmazó gyűjtemény. Hűségről, fájdalomról, féltékenységről szólnak, hiszen annyiféleképpen tudunk szeretni, ahányan vagyunk. Madarakról, gyerekekről, illusztrálásról, egyszóval az életéről beszélgettünk. INTERJÚ
- Nem a Szívmadár az első madarakról szóló könyved, gyanítom, hogy nem is az utolsó. Honnan ered a madarak iránti vonzalmad?
Gyerekkorom óta nagyon szeretek rajzolni, festeni, és inkább iparművésznek készültem, mint írónak, sokáig ez a két dolog párhuzamosan futott nálam. Az egyik visszatérő motívumom a madárember volt, kicsit angyal, kicsit ikaruszszerűség, de fontos, hogy szárnyai voltak ennek a figurának. Mindig is vonzott az ég, a repülés, a madarak. Aztán jött egy igazi madárember, és megkérte a kezem, meggyűrűzött. (nevet) A férjem hobbiszinten madarász, egyébként épületgépészettel foglalkozik. Sorsszerű találkozás a miénk.
Finy Petra
Ebből a sorsszerű találkozásból született két kislány.
- Igen, Emma a nagyobbik, ő nagy mozgásigényű, impulzívabb egyéniség, megnézi, megcsodálja a dolgokat, és megy tovább, Léna a nyugodtabb analizálóbb, molyolósabb, jobban érdeklődik az állatok iránt. Nagyon más karakter a két lány, de mindkettejüknek szükségük van arra, hogy a természetben legyenek. Múltkor például varangyokat hoztak be a házba, de rendszeresen üvegekben, dobozokban tárolt növényeket, állatokat csempésznek be. A szövegeimen talán érződik a természet szeretete, a Szívmadárban is, legalábbis remélem. Nemrég költöztünk vissza Budapestre, előtte vidéken éltünk, nem messze a fővárostól, az erdő szélén. A szarvas átugrott a kétméteres kerítésen, az összes gyümölcsfa hajtását lerágta, vaddisznók randalíroztak a kertünkben, nem volt közvilágítás, egy szóval teljes szimbiózisban éltünk a természettel.
Gondoltál már arra, hogy a saját könyvedet illusztráld?
- Ez egy külön szakma, amit tanulni kell. Talán bátorság kérdése is az illusztrálás nálam, valószínű, hogy előbb-utóbb meg kell lépnem. Nagyon sok alázat kell az illusztráláshoz, idő, türelem. De az biztos, hogy ahol az író és az illusztrátor ugyanaz a személy például Szegedi Katalin Lenkája vagy Sven Nordqvist Pettsonja esetében, különleges atmoszférájú könyv születik. Én nagyon szeretem, mikor kívülről dolgozik valaki a szövegeimmel. Szeretem, ha izgalmas képileg a könyvem, nagyon jó, hogy különböző illusztrátorokkal dolgozhatok. Rófusz Kingára már régóta várok, szerelmes vagyok a képeibe, úgy éreztem, hogy ezek a szövegek közel állhatnak hozzá. Szerencsémre a Vivandra megkereste őt, és elvállalta a Szívmadár illusztrálását. Rengeteget dolgozott vele, és szerintem érződik, hogy festés közben igazán elmélyült a mesékben.
Szívmadár - illusztráció: Rofusz Kinga
Szívmadárból melyik az a mese, amiért megírtad az egész könyvet?
Az ezüst holló. Csornij herceg, vagyis a Fekete herceg, a Fehér hercegnő című mesém párjának íródott eredetileg. Talán kiderül a szövegeimből, hogy terápiás céllal is írok, öngyógyító formában. Ha elemezni akarnám magam, akkor a Csornij hercegben is benne van, hogy nagyon korán elvesztettem az anyukámat, lelkileg nehéz volt feldolgozni, a gyászt szimbolizálja a kiabálás a mesében, illetve, hogy az üvöltés miatt senki nem marad Csornij herceg mellett. Anyukám halála után nem voltam annyira szociális, nehezen jutottam az emberekhez, nehezebben találtam meg a helyemet, aztán végül jött a férjem, aki ebben segített, helyre rakta a kis világomat, de nekem is meg kellett ezért dolgoznom, nem véletlen, hogy a mesében a főhős is elmegy a hegyekbe és küzdelmek árán találja meg a nyugalmat. A Fekete hattyúról szóló mese ennek a folytatása, ezek miatt íródott meg a könyv, de én az utolsó mesét is szeretem, a Koboldosat. Ez a mese a képek miatt áll nagyon közel hozzám, ezt olvastam fel a könyvbemutatón, és a végén elbőgtem magam, ilyen még nem történt, hogy a saját mesémtől elérzékenyültem volna, de láttam magam előtt, ahogy öregen a férjemmel egymás kezét fogjuk, és nem tudtam ettől elvonatkoztatni. Nem véletlen szoktam mondani, hogy aSzívmadár nagyobb gyerekeknek, nyolc éven felülieknek szóló könyv, sőt talán inkább felnőtteknek szóló mesék. Hisz a szerelem nem feltétlen gyerektéma. Ezek a mesék nem vidám szerelmes történetek, bár a végén minden jóra fordul.

2013. november 11., hétfő

Öröm ebéd



Most amikor minden perc számít, akkor fog ki rajtam a kényeztetés bűne. Anka egész életében válogatós volt. Ha nem azt adtam neki, amit szeretett inkább nem evett. Ezt olyan szintig tudta vinni, hogy egyszer majdnem éhen halt. Na így kell megnevelni egy makacskodó anyát!  Amikor kórházba került csont soványan félig kiszáradva, eldöntöttem, hogy én biza nem tartom tovább a nevelési elveket. Így, amint a kezemben tarthattam a lányomat, akkor és ott eldőlt, hogy ebben a kérdésben ő diktál nálunk.
Ez még ma is így van szégyenszemre. Tegnap készítettem egy nagy adag sült csirke combot mellé köretnek párolt rizst. Salátának jégsalátát , póréhagymát és fokhagymás joghurt öntetet.Naná hogy a kisasszonynak nem felelt meg a menü. A salátából vacsora lett. Feltuningoltam kemény tojással, tartárral és ecetes uborkával. Így jóízűen megették a fiatalok némi pirítóssal. Ma pedig jöhetett a turpisság. Adott volt a párolt rizs és két nagy sült csirke comb. Elővettem egy tepsit. A sült csirke zsírjával kikentem és a rizst egyenletesen elosztottam benne. Lecsontoztam  a combokat és a daraboló masinába tettem. Kevés póréhagyma és néhány gerezd fokhagyma került mellé,  egy kis maradék pirosarany , bors, majoranna, só. Megdaráltam és a rizsre tettem. Meglocsoltam tejföllel. Karfiolt megpároltam és barbecueval megszórtam. A tepsit forró sütőbe tettem. Mielőtt tálaltam reszelt sajttal megszórtam.
Láss csodát az aprócska gyermek jóízűen belakmározott az ételből. Végre nem látta a csirke combját, csak az ízét érezte. Gyanítom azzal van baja, hogy a lelkiismerete és a féktelen állat szeretete nem bírja elviselni, hogy miatta halljon meg egy állat. Ha nem emlékezteti magára az élőlényre semmilyen látvány, akkor bezzeg belakmározik az ételből.
Hát így eshet meg az, hogy anyának hiába nincs ideje, mégis nekiáll pepecselni a konyhában. Az a mosoly, amit akkor látok, amikor ízlik neki az étel, még ma is a mennybe repít .
Az évek alatt millió trükköt megtanulunk mi anyák azért, hogy a gyerekeinket mosolyogni lássuk!

Gyorsulás


Hihetetlenül megrövidültek a napok. Jelenleg nem csak fizikai síkon értem. Az ugyan is természetes velejárója a Föld mozgásának.
Inkább azzal van bajom, hogy huszonnégy óra mennyire gyors léptű lett számomra. Szinte még fel sem kel a nap azonnal ugrom ki az ágyból. Ezer teendő sorakozik a listámon. Igyekszem eleget tenni a napi kötelezettségeimnek. Emellett még belépett a  mindennapi feladatok listájába az otthonkeresés nem kis felelőssége. Rohanunk minden szabadidőnkben, egyik helyről a másikra. Így a szabadidő eltűnt . Vele együtt a pihenés is. 
Nem vagyok elragadtatva a napi fejleményektől. Szinte mindennap elveszítek valamit. Hol egy jó lehetőséget, azért mert a fáradtságtól rosszul mérlegelek, hol a lelki békémet, hol egy barátot, aki úgy érzi, hogy nincs rá elég figyelmem. Igaza is van. Nincs . Semmire sincs. Az egész napom egy nagy vesszőfutás.
Egyik pillanatban még a felkelő napot üdvözlöm, míg pár perc múlva már a lemenőt. 
Mitől lett a nap ennyire száguldó? Nem férek el az időmmel benne. 
Éjszaka  alvás helyett elkeseredetten azt számolom, hogy mennyi mindennel nem végeztem a napomban!
Gyakran eszembe jut az a mondás, hogy lassan járj, tovább érsz! Bár a bölcsesség erejét érzem ebben az állításban, mégsem vagyok képes lelassulni . Kapkodok, kiabálok, kétségbeesek és szinte állandóan veszítek.
Valaki igazán megállíthatná ezt a felgyorsult időt!

2013. november 9., szombat

Remény hírnökei


Üzent nekünk a természet. Az üzenetet pár apró virág hozta el. Lila szoknyájukkal szerényen táncoltak a harsogó zöld pázsiton. Üde tavasz melegségét hozták el. Szembeszálltak a novemberre jellemző elmúlással és mint kiderült üzent velük a természet. Azt, hogy az életet nem lehet semmibe venni, mert mindig talál magának egy kis melegséget!
Mai jó híreim.
A gyerekeinkkel tölthettük a napot. Végre felnőttek és érdeklődőek lettek. Érzékenyek mások és a saját életük iránt.
Mikor elfáradtam és csüggedni próbáltam nem voltam egyedül. Két barát is őrt állt csüggedő szívem felett és reményt hoztak a törődésükkel.
Ma sok szegény emberrel találkoztam. Mégis amikor hazaértem és megláttam a hírnököket éreztem, hogy nem kell csüggedni, mert a megoldás a lábam előtt hever, csak olyan szerény, hogy nem veszem egyenlőre észre.
Ezentúl nyitott szemmel fogok járni.
Mindig van remény.

2013. november 7., csütörtök

Tegnap, Ma és......


Radnóti Miklós:

Sem emlék, sem varázslat



Eddig úgy ült szívemben a sok, rejtett harag,
mint alma magházában a négerbarna mag,
és tudtam, hogy egy angyal kísér, kezében kard van,
mögöttem jár, vigyáz rám s megvéd, ha kell, a bajban.
De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred,
hogy minden összeomlott s elindul mint kísértet,
kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen,
annak szép, könnyű léptű szívében megterem
az érett és tűnődő kevés szavú alázat,
az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről,
az már egy messze fénylő szabad jövő felé tör.

Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem,
merengj el hát egy percre e gazdag életen;
szívemben nincs harag már, bosszú nem érdekel,
a világ újraépül, – s bár tiltják énekem,
az új falak tövében felhangzik majd szavam;
magamban élem át már mindazt, mi hátravan,
nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem
sem emlék, sem varázslat, – baljós a menny felettem;
ha megpillantsz, barátom, fordulj el és legyints.
Hol azelőtt az angyal állt a karddal, –
talán most senki sincs.

Ma lenne 55 éves a volt Kedvesem. Boldog Születésnapot Kívánok Neked ott a mennyben!
Ma jelent meg dr Csernus Imre : Kiút c. könyve. /Amit eddig olvastam belőle az nagyon jó./
Ma fantasztikusan élveztem a munkámat.
Ma megérkezett a ház eladásának véglegesítő okirata. Véget ért valami és kezdődik egy új.
Ma megint éreztem a szerelem illatát ott hátul a kisagyamban. Hallottam a hangját, és örültem, hogy nem felejtett el.
Ma kegyesek voltak velem az Istenek.
Ma egy kilenc éve tartó kitartó szeretet ért oda a címzetthez.
Ma sírni hallottam egy erős embert és ettől még erősebb lett számomra.
Ma fáradt vagyok, boldog és elégedett. 
Ritka kincseim vannak. 

2013. november 6., szerda

Agytorna a szenilitás ellenszere

Mindent egyszerre szeretnék megcsinálni. Mivel ez lehetetlen , így estére feladtam és egy barátom ajánlásának köszönhetően ezeket az előadásokat hallgattam.
Ajánlom azoknak a fogékony embereknek akik nyitottak az új dolgokra és szeretnek másként gonolkozni , mint az átlag emberek.
Gondolatébresztő beszélgetések ezek.
Kíváncsiak előnyben.
Avatara előadásai egyáltalán nem szokványosak.  Pont emiatt tartják éberen a szellemet.



https://www.youtube.com/watch?v=0uqAogr5F-s https://www.youtube.com/watch?v=-AUWEhzyS90 http://www.youtube.com/watch?v=bgpDNokbsds http://www.youtube.com/watch?v=aFDA6g6S8Cs

Elveszetten a papírhegyek között


Minden embernek van egy önmagáról kirajzolódott énképe. Azt hinné az ember, hogy minél idősebbek vagyunk, annál pontosabb a megrajzolt kép. Annak kapcsán jutott ez eszembe, hogy minden évben neki gyürkőzöm a felhalmozódott irathalmaz felszámolásának. Ebből tévesen azt a következtetést vontam le, hogy az iratok rendben vannak. Hiú ábrándot kergettem a feltételezésemmel. Újabb rendszerezés miatt minden fiókot kihúzok. Döbbenten tapasztalom, hogy újabb és újabb őskori  leletek, maradványok kerülnek elő. Teljesen elborítanak. Ráadásul, ha célirányosan egy tizenhárom évvel ezelőtti papírt keresek az igazi katasztrófává növi ki magát. Jelentem sehol sincs meg a keresett okirat. Gyanítom, hogy hiánypótlás címen már réges- régen egy intézmény irattárában porosodik. Egy biztos. Ma már az intézmény nevére sem emlékszem nemhogy arra, hogy leadtam- e, vagy sem azt a bizonyos okmányt nekik. Ahogy előkerülnek múltunk darabkái egészen rácsodálkozom, hogy mennyi papírral járt együtt egy- egy ügyintézési folyamat. 10 költözés, több munkahely, rengeteg embersors és a velük járó papírhegy, két gyerek, millió orvos , műtétek....születések, halálok, esküvők és milliónyi életesemény.  Csoda, ha nem vagyok képben? Bürokrata rendszerünk papírzabáló gépezete bedarál minket. Engem biztosan.
Szóval nem nevezném sikeresnek a rendszerezési manővereimet. Mától kifejezetten ügyetlennek könyvelem el magamat ebben a témában.
Most, hogy a technikára bízunk sok mindent szintén elégedetlen vagyok. Ugyanis elküldök egy rakás e- mailt bele a rendszerhálóba és zömmel válasz nélkül marad az üzenetem. Ha arról beszélünk, hogy pusztába kiáltott szó, akkor még az a módszer is sikeresebb mint ez a modern kori kütyüzés. 
Levonva a tanulságot meglepő eredményre jutottam. Mindenféle adminisztratív tevékenység kifog rajtam. Azaz totálisan alkalmatlannak nyilvánítottam magamat az adminisztratív tevékenységek gyakorlásában.
Magyarul ezek szerint  még sem vagyok rendszerető. 
Püff neki. Erről a bájomról is le kell mondanom!
Nem elég, hogy a külsőm szinte naponta változik meg kell tanulnom újra értékelni a mai önmagamat?
Elég macerás mit ne mondjak!
Ráadásul mire megszokom a változásokat, addigra jön az időskori szenilitás és annyi lesz a sok tanult dolognak! .o)))
Egy vigasztal . Akkor már nem fogom tudni azt, hogy mit nem tudok.
hihihi :o)

2013. november 4., hétfő

Isten kaleidoszkópja



Ezer apró darabra esett szét az életem. Mégis a színes mozaik darabkák egy egésszé állnak össze nap végére. Sosem tudhatom, hogy meddig marad  enyém az érzés, ami az adott pillanatomat jellemzi. Csörren a telefonom és már változik is a kép. Vagy kinyitom az üzeneteimet az ott olvasott információk egy addig ismeretlen útra vezérelnek és megint más tervek várnak rám mint előtte. Hiába vagyok nyilas jegy szülöttje, ezt az iramot még én is nehezen tartom. Halottak napja  rohanás ide, vagy oda, ünnep maradt életünkben. Voltunk Anyáéknál a temetőben. Égi harsona kísérte lépteinket. Még sose sikerült az elmúlt húsz év alatt ilyenkor kocsival bemennünk a sírjukig. Most mintha ott ültek volna mellettünk az én drágáim és irányították a forgalmat. Gond nélkül eljutottunk hozzájuk. Kellett a lelkünknek egy szusszanás, egy ima, egy mosoly, egy láthatatlan ölelés, mit ott és akkor megkaptam tőlük. Feltöltődtem és kicsit lenyugodtam, ahogy a szomszéd néni sírján ücsörögve beszélgettem velük. A nénitől sűrűn bocsánatot kértem illetlen ott tartózkodásomért.
Rendhagyó látogatás volt az idei, mesélni valóm bőven akadt. Vártam valami jelet tőlük , hogy szerintük jó irányba haladok- e? Aztán mire leszállt az este az itthoni gyertyák pislákoló fényénél megértettem, hogy kaptam jelet. Hisz akadály mentesen tudtam végig menni azon az úton, amin eddig még sose sikerült. Hálát adtam és megnyugodtam, hogy hiába nem látom őket, mégis érzem mindig azt, hogy velem vannak.  A mohazöld bársonya, a kék ég  paplanja és a  napfény mézszínű sárgája  rajzolódott ki kaleidoszkópomban a napi élményeinkből.
Másnap rohangáltunk házakat néztünk. Egyik sem marasztalt. Tehát keresem tovább az igazit. Ennek a napnak sárgák, vörösek és vakító fehérek voltak  a jellegzetes színei.
Másnap keresztgyerekeinkkel voltunk együtt. Narancsos barnákat, selymes zöldeket és halvány lilákat mutatott a napi kaleidoszkóp.
Összességében csodás  élmény úgy élni, hogy miden nap a változás izgalmát hozza el.
Isten kezében tartja az életem kaleidoszkópját és úgy forgatja , hogy a legszebb képet keresi meg nekem. Nincs két egyforma nap , ahogy két egyforma kép sincs a kaleidoszkópban.
Nagyon élvezem, hogy minden pillanatban új élményt élek meg és új káprázatos képet látok.

2013. október 31., csütörtök

Vándor



Tegnap megtörtént amitől féltem, mégis oly hőn áhítottam. Eladtuk az öreglányt.
Totálisan ambivalensek az érzéseim ezzel kapcsolatban. Káosz van bennem, fájdalom és valahol ott leghátul az értelem eldugott zugaiban halvány öröm..
Megcsináltam.
Ráadásul, mint oly sokszor úgy most is, teljesen egyedül. A többiek nem értek rá. Illetve nálunk ez a feladat olyan Mamis teendő.
Még nem tudom , hogy merre vezet majd az életünk. Időt adtam magamnak az elengedésre, az újrakezdésre. Mindenesetre bepakolom a hosszú útra  kedvenc takaróimat, hogy vége legyen a fázásnak. Talán jó kezdett, hogy egy hete vettem egy szivárványszínű gyapjú kockás takarót. Nem véletlen, hogy annyi év után ép most találtuk meg egymást. :o) Jól betakarózom majd a hosszú télen vele és hagyom hogy átmelegítsen.
Tavasz elején költözünk. Addig sem tétlenkedünk. Megkeressük az új otthont. Most már talán a véglegest. Kedves új helyen kezd dolgozni. Szüksége lesz mindehhez időre, nyugalomra, szeretetre, mert még  meg kell ott szoknia .
Vége egy korszaknak. Mit magamban bohém ifjúságnak nevezek Végérvényesen kirepülnek a lányok.
Mi pedig felépítjük az új életünket. Szokatlan lesz, hogy egy darabig csak rólunk fog szólni.
Kicsit itt felejtem az álmaimat a nagy családról,  mely egy békebeli otthonban él. A falak között maradnak az elsuttogott vágyaim elsírt könnyeim.
Valamelyik sarokban, mint egy ott felejtett játékot itt hagyom az új ház lakóinak,  otthonunknak megélt szépségeit, ajándékait.
Elbúcsúzom mindattól, mit nosztalgiából megteremtettem magunknak. A gyermekkoromat idéző otthont. Egy békebeli korban született  álmot. Itt hagyom a fiataloknak az emlékeimben élő Mamámtól kapott gyerekkor meséit
Ideje felnőnöm és megkomolyodnom.
Minderre van öt hónapom. Se több se kevesebb. Pont elég.
Még vár itt ránk egy karácsony, egy születésnap és Kedvessel itt kezdjük meg közös életünk huszonkilencedik évét. Elbúcsúztatjuk az ó évet és végre hosszú listát mormolunk majd éjfélkor, közös életünk terveiről.
Addigra felszáradnak már a búcsú könnyeim és remény költözik a helyükbe. Így akarom!
Mindennek meg van a maga ideje és sorrendje.
A búcsúnak, az elengedésnek és az újrakezdésnek .
Én most megint útra kelek.
Talán egész életemben nyughatatlan utazóként vándorlok majd , mert ez a sorsom ezt választottam magamnak mielőtt megszülettem!  Közben élményeket gyűjtök, új emberekkel,  ismerkedem.  Kalandor lelkemnek újra és újra szárnyakat adok. Szabad leszek.
Az utazó vándorok már csak ilyenek.

2013. október 30., szerda

Előszobában várakozva


Pont olyan érzésem van, mintha egy előszobában toporognék és arra várakoznék, hogy eldőljön valami.
Izgulok, mert nem tudom, hogy mi vár rám, ha kinyílik az ajtó. Sőt azt sem tudom, hogy egyáltalán mikor nyílik ki. Türelmetlenül sorra veszem a lehetőségeket jót és rosszat egyaránt és igyekszem minden lehetőséget  számításba venni. Naná, hogy lehetetlenre vállalkozom. Képtelenség az ismeretlen változót előre kiszámolni. Vagy pontosítok. Nagyobb géniusznak kell lenni hozzá.  Még az időjárás is erről szól. A meleg utolsó kényeztető sugarai simogatnak, de már a csontjaimban érzem , hogy a tél előszobájában bizony nem túl kellemes idő vár ránk.
Természetesen a szorongás nyomott hagyott testben és lélekben egyaránt. A test betegéggel válaszol a lélek megválaszolatlan kérdéseire. Valahol már vártam , hogy így lesz. Nem lehet büntetlenül sanyargatni magunkat. Természetesen a méregtelenítés és a kiválasztás szervei betegedtek meg. Túl sok felgyülemlett indulat van most bennem s még több harag.  
Az elmúlt háromnegyed év gyötrelmei Kedves munkahelyével nem maradtak rejtve . A szorongás, a bizonytalan jövőkép megtette a magáét. Már- már az is megfordult a fejemben, hogy rossz az időzítés. Ennyi dolgon nem szabad egyszerre változtatni. Ugyanakkor a természetem olyan, hogy a türelem és a mérlegelés nem erős oldalam. Azaz valahogy úgy érzem jobb hamar túlesni a nehéz feladatokon . Aztán jöhet a kényelmes karosszékben való hátradőlés. Mire itt lesz a tél addigra kiderül , hogy merre visz majd az utam. Rengeteg feladat felé, vagy a fotel melegébe, ahol átvészelhetem a zord telet. Bármelyik megoldás örömömre lesz. Tüzes lelkemnek nincs nagyobb ellensége, mint a tétlen várakozás.
Még pár óra és a sors megmutatja miként döntött .
Kedves novembertől új helyén kezd. A házról is kiderül, hogy gazdát cserél- e, vagy minket marasztal tovább. Ráadásul ha véget ér a várakozás kevesebbet ülök itt a gép előtt. Azt reméltem, hogy az írás tevékenysége elfoglalja a szorongás helyét. Kicsit így is volt.

2013. október 29., kedd

Cirkusz a cirkuszban - abszurd monodráma



Reggel még hajnal előtt izgő-mozgó gondolataim túlpörgetik az idegpályáimat. A szemidegek rugóként pattintják fel pilláimat. Közben ott legbelül a zsigereimben fázom. Döntések súlyától hasogat a fejem. Fát vágnak a koponyámban. Kémlelem az eget, hogy valami halovány szürke derengést látok- e már. De nem!
Jól van, no. Csitítom magam. Türelem, eszement gyötrelem. Baromság! A türelem az jó; az nekem való. Egy frászt! Sose voltál az! Monológot mormolok magamban, fölösleges szavakból, még haszontalanabb tartalommal. Fázoooommm!
Valaki hall engem? Fázom, vacogok, didergek.....kilel az isten hidege. Tovább is van, mondjam még? Egyáltalán ki a csudával beszélgetek??? Úgysem figyel rám senki.
 HÉÉÉÉÉ......Valaki! Figyel rám egyáltalán bárki? Nem.
Jól van, akkor csak úgy magamnak mondom:  Tele van az a bizonyos - nem báli, hanem a hócipőm. Végre  valaki, mintha halkan megkérdezné, hogy mivel van tele az a bizonyos?
Ja kérem, emlékszik? Tudja, éjjel-nappal jönnek-mennek nálunk az emberek. Azok a "bizonyos" nézelődők. De ugyan minek?  Mert..... bocsánat. Már aki egyáltalán olyat kér . Ő nem ilyennek képzelte el. Kisebbnek, nagyobbnak, lilábbnak vagy alacsonyabbnak és különben is életében nem látott még törpét. Hát megérthetem, hogy ő ezt a kertben keresné és nem a szobában. Emiatt dekoncentrált és képtelen arra összpontosítani amiért jött. Csak áll és bámul némán. Mozdulni sem bír . Lecövekelt. Szegény árva. Mikor kifele tántorog elmélázik, hogy vajon jó helyen járt- e. Mert hát azt hitte, házat jön nézni és nem a Cirkuszba megy. Ahol süvöltvény örökmozgó kutya a feje tetején táncol. A lába alatt szlalomozik egy szuper fehéregér  törpecirkáló, ugató bolond. Majd ott volt az a férfiemberféle, akinek biztos azért fizet  valaki, hogy olyan jópofa legyen. Na és az a balerina, az se semmi! Pimaszul emlékeztet valakire. Biztos valami hasonmás féle. Az ma úgyis nagy divat. Szóval kérem szépen eltévesztettem a házszámot, mert én lakást mentem nézni és nem a cirkuszba indultam.
Nő balra el és már jön is a következő "sétáló", ki az óriások földjéről érkezett a törpelakba. Hát csoda ha a fejét le kell hajtani ha a fürdőbe akar menni? Két méter tíz magas. Amúgy a lakás takaros, csak azt az ajtót, azt tudná feledni. De nem tudja. Azt biztos a ház asszonyának csinálták egyéni használatra. Igaz a többi ajtó kettő negyven magas. Rendes emberek ezek! Másoknak is csináltak ajtókat.
Ilyen és ehhez hasonló emberek emlékei hasogatják a fejemet . Na végre. Hajnalodik. Látod, Te Drága! Csörög a vekker. Szabadulhatsz végre az álmoktól, a hidegtől, az éjjeli magánytól.
Reggel van.
Jöhet a mehet, indul egy új nap.
Kezdődhet a játék.


2013. október 28., hétfő

Maminti almás pitéje


                                                      Kedvestől kaptam rosszkedv ellen.


2013. október 27., vasárnap

Egy szürke ország, szürke eminenciásainak mindennapjai


Sokan irigylik itt Pesten azokat akik kertes házban élnek. Panaszra nincs is okunk, azonban senki sem gondol abba bele, hogy a természet ajándékai mennyi munkát adnak a sok sok öröm mellett. Nálunk a hatalmas fák végeláthatatlanul ontják a hulló faleveleket és az egyéb növények is törődést igényelnek. Így a napszámos munkás jelző most igazán kiérdemeltebb foglalkozás, mint bármi egyéb.A virágokat téli szálláshelyükre kell cipelni ép úgy, mint a kert hangulatát adó bútorokat. Ráadásul a ház belseje is fokozott törődést igényel.A nyílás zárók szigetelése ép úgy fontos feladat, mint a cserépkályhák és a központi fűtés karbantartása. Ráadásul egyre többe kerül az éves karbantartási költség is. Ha ez még nem lenne elég természetesen a munka és a napi rutin mennyisége is egyre több. Mindez nem panaszkodás szeretne lenni, csak egy irigyelt állapot helyzetjelentése. 
Mostanában mindehhez  társul az autónk krahácsolása. Azt hiszem szegény öreg már és a végét járja. A ház körüli teendők felemésztik minden megtakarításunkat, így az autó fiatalítás már nem fér bele a büdzsébe. Másnak még ennyi sincs és ez egyáltalán nem vigasztal. Sőt inkább elszomorít.
Zorka immár két és fél éves lett. Feladtam ama reményt, hogy valaha is megkomolyodik. Ugyanolyan lelkes ugribugri, mint amilyen hat hetesen volt.
Annyira jó lenne valami szépet szívmelengetőt írni, de mit tegyek most nem ezt az időszakot éljük!
Kedves 9 hónapi  munkahelyi vergődése végre lezárult. Novembertől új fejezet indul az életében, ami egyáltalán nem hat rá lelkesítőleg. Sőt! Nagyon frusztrált, állandósult a rosszkedve és a morgása is. Amitől aztán a családtagok  alaphangulatát sem a vidámság jellemzi. A lányok beálltak a megfelelő őszi ritmusba. Zozi dolgozik  és neveli Caprit és Bogyót. Akik egyre jobban kötődnek hozzá. Annasó  imádott gyerekeit tanítja sok szépre és jóra.. A nebulók bőven meghálálják a törődését. Naponta kényeztetik és halmozzák el a szeretetükkel. 
Az egyetlen igazán jó dolog ami történt, az az idei ősz szépséges pompája és lágyan ölelő melege.
Mindennap ebbe kapaszkodom és nem győzök hálát adni Természetanyának, hogy ilyen sok figyelmes ajándékkal kényeztet minket.
Ma nyertünk egy órát az átállítás miatt. Kedves alvással tölti. Én pedig végre ide értem a géphez és leírom a családtörténetünk újabb fejezetét ami most a napi aktualitások változásairól szól.Egy szürke ország szürke eminenciásainak mindennapjai.