2012. október 31., szerda

Barnák bűvöletében


csendben


A pókháló


    Megcsillan rajta,
a napnak kacér fénye.
Táncoltatja szélapó,
szelíd ölelése.
Hullámzik és ringatózik,
kecsesen himbálódzik.
Fák ágai közt,
lustán nyújtózkodik.
Gazdájának büszkesége,
életének, munkájának ékessége.
Szél se rezzen
megremeg,
felébred a háló hirtelen.
Gyengéd finom szálai,
eltűnnek, átváltoznak.
Az ősi ösztön táncát járva,
kíméletlenül a prédára találva,
kötelekként fonódnak,
áldozatának nyakára.
Vasmarokkal szorítanak,
kíméletlenül behálóznak.
Tehetetlenül küzd a lét,
esélytelenül s egyre gyengébb.
Minden hiába,
érkezik a halál
kegyetlenül,
lassan sétálva.
Sikoly,
csend,
nyugalom.
Ásít a háló elégedetten s fáradtan,
megpihen álmosan és bágyadtan.
Megremegnek finom szálai a szélben,
halkan pendül hárfaként az éjben.

Antalpista


melegség


bezárkózva


ragyogás



szúrósan a rossz napokon

cseppjeink


                                                                   legkedvesebbek


csigahéj


2012. október 30., kedd

Hétköznapok az idő vonzásában



Egyik nap megy a másik után, oly természetesen ahogy a bárányfelhők úsznak az égen. Szinte észrevétlenül morzsolódik szét az idő a kezem között. Van ebben az őszi lassultságban valami, olyan erő, ami felkészít minket a karácsonyi nagy menetre. Az utolsó levél mire lehullik a fáról bizony a tél már a küszöbünk előtt toporogva kér bebocsájtást. Ha már itt a tél, akkor felgyorsulnak az események, mert elkezdődik az adventi készülődés időszaka és ez mindannyiunk életébe a gyermeki lélek várakozásának csodáit eleveníti fel. Tehát részemről még kicsit elmélázok az időn aztán  illa berek, nádak erek és már futok is a megnyúlt árnyékom után. Mire utolérem talán a tél is visszavonulót fúj. Hát ilyen szempillantásnyi egy élet és ennyire viszonylagos , hogy mennyi idő alatt telik el.
Mostanában annyi mindent kellene megcsinálni, hogy azon töröm a fejemet, hogy mihez kezdjek egyszerre ennyi dologgal. Majd gondolok egy nagyot és nem kezdek bele, hanem a magam örömére csinálok valami kevésbé hasznosat. remekül bevált az a mondás nálunk, hogy majd holnap. Lőn csoda másnap valóban kétszer annyi feladatott végzek, mint amennyit kellett volna. Egyre profibb alkusza vagyok a saját időmnek.
Sőt mióta így csinálom már ideges sem vagyok, mert tudom, hogy  van még holnap.

2012. október 29., hétfő

A télre készülődés örömei



Ezek is meglepik. A tengert idéző kavics és Dümmörgő szelíd hangján szóló gesztenyém

Tegnap óta egyik meglepetés éri a másikat. Igaz eleve úgy indultunk neki a napnak, hogy a délutánt a karácsonyi meglepetések előkészítésére szánjuk. Történt ugyanis, hogy végre volt egy-két óránk magunkra. Hagytuk hogy azt tegyük, ami jól esik. Hát részemről teljesen kiborultam azon, hogy mi esett jól. Rohangálni vágytam. Egyik boltból a másikba. Szinte már-már leállíthatatlanul. Megszállottan papucsot keresek immár egy éve magamnak. A hobbitok lábára azonban nem készült fel a cipő ipar. Így nagyon nehezen találok megfelelő lábbelit. Ez a papucs mizéria pedig tényleg elképesztő méreteket ölt nálam.Ugyanis annyira fáj már a hátam, hogy bizony nagyon figyelnem kell arra, hogy milyen lábbeliben járok. Így aztán egy év alatt négy papucsot vettem. Használatukkor kiderült, hogy egyik sem töltötte be a hozzá fűzött reményeket. Már- már feladtam a keresést, amikor tegnap megtaláltuk az igazit. Az örömhöz még meglepetés is társult. Nem csak jó minőségű a kívánt portéka, hanem  elfogadható az ára is. Annyira felbuzdultam ezen a sikeren, hogy tegnap megvettem a nagy részét a karácsonyi ajándék készítéseim  alapanyagainak. A kereszt gyerekeknek a játékokat és minden mást is, ami az ünnepekre kell majd.
Lett is böjtje a féktelen rohangálásomnak. Estére sírtam a fájdalomtól. Persze nem túl sokáig, mert nagyon utálom, amikor így elgyengülök. Ráadásul szégyellem is magam emiatt. Ma aztán hajnalban kivetett az ágy magából és láss csodát gyönyörű havazásra ébredtünk! Hatalmas pelyhekben hullt a hó, így októberben.:)
Ezek szerint ama jóslatom miszerint vége a gyönyörű mesés ősznek sajnos igaznak bizonyult.
Ma  semmi mást nem fogok csinálni, mint felkészülök a télre és este Natival locsogunk végre egy kicsit.  A szemben lévő háztető már hófehér. Ideje megtöltenem a madáretetőket is.


Ez a látvány fogad ha kinézek a számítógép melletti ablakon.

Végre melegen duruzsol a kályha. A kamrában roskadoznak a polcok. A télikabátokat, sálakat kell kikészíteni és az őszi ruhákat eltenni! Ideje az igazán jó olvasni valókat kikészíteni, a mécsesolajokat  elővenni. Még az a jó, hogy tegnap sikerült megvenni a szorgoskodni valók alapanyagait. Bőven lesz mit szorgoskodnom karácsonyig.
Csak egy abszurd gondolat még.
-Ha van mennyország, ott mit csinálnak az ott lakók?
Netán unatkoznak?
Jaj mert ha így van, én nem is vágyom akkor oda.
A pokol lakóinak mindig lehet bőven tennivalója, mert helyre kell hozniuk a földi létben elkövetett hibáikat. Ha erre gondolok nincs is miért aggódnom, mert bérelt helyem van odalent.
A mennyország számomra itt a Földön már megadatott.

Ha már az Istennél tartunk. Lehet, hogy az Öreg fülébe jutott az emberek új játéka az idővel. Kiderült a turpisság, hogy az emberek ide-oda tologatják az órát. Gondolta  ő is beszáll a játékba. Természetesen nagyban!
Így tegnap átállította ő is az időt. Csak nem órában, hanem hónapban és nem vissza, hanem előre. Úgy döntött, hogy játszunk decembert.
Felébresztette Hollét, hogy álljon neki a nagy dunna rázásnak. Holle pedig egészen belefeledkezett a dunnák rázogatásába.
:))))


2012. október 27., szombat

2012. október 26., péntek

Szivárványos Bohém-lak

Minden házban a konyha a legkellemesebb hely. Egy asszony személyisége a konyháján látszik igazán. Hát az enyém valóban tükrözi a bohémságomat.
Néhány kép tanúskodik  kicsiny Tünér-lakomból
:)
Natival ez a kedvenc zugunk. Imádunk itt locsogni. Ha nálunk van élettel és kacagással telik meg ez a hely.
Jaj de nagyon szeretem ezeket a napokat. Ilyenkor a csajok is csatlakoznak az ötye- klubhoz. Szivárvány vesz mindenhol körül minket. Úgy a lelkünkben, mint az egymásnak mondott meséinkben. Ja és nem elhanyagolható körülmény, hogy mindketten imádunk sertepertélni a konyhában. Ennek eredménye jól látszik szilfid alakunkon.
:)))







A színek iránti mély vonzalmamat hűen tükrözi a konyhám is.
Nagyon jókat lehet ám itt főzni. Ma például pokol pecsenyét készítettem mellé burgonya krokett és utána őszi gyümölcs saláta lesz.
Estére pedig halloween töklámpás készítés helyett a  tököt megsütjük és hamm megesszük!
:)))

2012. október 25., csütörtök

Jól befűtöttem magamnak



Este volt
a
hold
bámész tekintetét elfödte a köd
s
fényt szikrázó lámpák között
egyszer csak megcsillant a hó
borzongató
tél jelző fehér kásaszem
virágra hullt
bíbor fakult
tűnt őszünk méla bája

kanyargós
éji álom utamon
sárgult fa levelek közt
baktattam
emlékképek közt
fázósan kotorászva

sebeimre gyógyír

szobámban tűzlángot lövelő
parázsos
puhaságát
ontó
dudorászó régi kályha.



Kósa Márta



Szóval az úgy volt...khmmm khmmm, hogy Márta verse kedvet ébresztett bennem, hogy végre befűtsek a jó öreg cserépkályhába. 
Ráadásul ezt olyankor jó tenni, mikor Kedves nincs itthon, mert az első befűtés mindig nagyon macerás, mert füstöl a kályha.
Hát minden előkészületet megtettem, úgy ahogy azt anno édes szüléimtől tanultam. Különben is a nő dolga a házi tűzrakóhely melegének biztosítása.
Mór megtette- gondoltam én  és nagy vagányan meggyújtottam a gyufát.
Majd egy órán keresztül újra és újra ismételtem a mutatványt. Eredmény?
Talán egy közepes füstmérgezés, a takarításomnak annyi, mert minden füst szagú. A kutyák kimenekültek a kertbe mondván, ha hideg is van, de legalább ott nem fulladnak meg. Én pedig álmodozom a tűzről és kísérletezem tovább. 
Talán estére meggyullad a tűz és kiszellőzik a lakás. Bár ez utóbbit erősen kétlem.
Talán mire itt a tavasz, addigra kimegy ez a borzalmas mennyiségű füst.
Kéne hívni egy kályhást, de az rengeteg pénzbe kerül Márpedig most nem mondhatnám, hogy dúskálunk a javakban. 
Végül is a cserépkányha látványa is szép. Majd nézzük és álmodunk hozzá füst nélküli tüzet. Az pedig nem lesz más mint, hogy  a cirkóra bízzuk a meleg csinálás művészetét.
:)))
Utóirat:
Végül én győztem. A tűz kedvesen duruzsol a kályhában a füst pedig, úgy az agyamból, mint a lakás levegőjéből tisztulóban van.

2012. október 24., szerda

Ősz Itthon a Meleg szobàban

Annasó ma kreatívkodott egy kicsit itthon. Apa rózsája adta az ötletet az ősz az alapanyagot és a net a megvalósítás receptjét. Nekem nem volt más dolgom, mint az örömködés, ölelgetés és a büszkeség. Lám lám mennyi pici apróságból lehet egy nap örömöt , szépséget, boldogságot nyerni. Hát akkor jöjjenek a képek és mellé egy két szép vers.



Mikor a rózsák nyílni kezdtek

Emlékszel? amikor a rózsák nyílni kezdtek,
    Már nem voltunk fiatalok –
Házunk körül virágzó sírkeresztek,
    Szívünkben sok friss halott.

Tudtuk, hogy a boldogság lopott jószág,
    Akkor is, ha férj-feleség
Nézi, hogy bomlanak bokron a babarózsák,
    Fogják egymás kezét.

Sok hajszálad lett õsz éppen abban az évben –
    Emlékszel? volt is oka.
De ami fekete maradt, még feketébben
    Ragyogott, mint valaha.

Szemedbe, a töretlen csodájú, vad tükörbe
    Tört fényeket rejtett a rémület,
És zavarosabb lett tiszta, haragos zöldje
    S attól lett édesebb.

Ujjongó áhítattal ébredtünk reggelente,
    Te a kertre, én terád –
Ez az öreg nyarunk szelíden betemette
    Velencét s Angliát.

Mint furcsa ráadást vagy veszélyes messzeséget
    Kezdtük nézni a holnapot –
Ez volt az a nyár, mikor a tél szele szíved
    Koszorújába kapott.

Volt vidámabb nyarunk s merészebb azelõtt,
    De emlékszel? ez volt a legszebb.
Némán kertünkbe hajoltak a szomszéd temetõk,
    Mikor a rózsák nyílni kezdtek.


Vas István


"A fák szelíd, nagy árnyát nézni este
Szeretem én aranyszín dombokon,
Áldott az árnyak test nélküli teste,
Titkos kelméjük lelkemmel rokon;..."
Tóth Árpád
(Az árnyból szőtt lélek)



Ez egy igazi őszi rózsa.


"Falon az inga lassú fénye villan,
Oly tétován jár, szinte arra vár,
Hogy ágyam mellett kattanjon a villany,
S a sötétben majd boldogan megáll.
Pihenjünk. Az álomba merülőnek
Jó dolga van. Megenyhül a robot,
Mint ahogy szépen súlya vész a kőnek,
Mit kegyes kéz a mély vízbe dobott."
(Jó éjszakát)
Tóth Árpád

2012. október 23., kedd

Ez egy ilyen nap volt



Ma apát ünnepeltük délelőtt. 


Apa pedig elhozta nekünk az ősz legszebb színeit úgy a virágokban, mint az érzelmeiben


Mesébe illő őszi színek.

Természetesen meglátogattuk anyáékat is.
Gyertyát gyújtottunk és együtt élveztük az idei ősz legbékésebb napját.


Ábrándoztunk és terveket szőttünk.
 Mi lenne ha...
-már a kis unokánk nevetne ránk?
 Életérzést babusgattuk egymásközt.
A temetőben csipkebogyót szedtünk a rózsák mellett jól mutat a vázában.
Szenvedélyes, vörösen izzó, igazi őszutó napunk volt.
Számunkra ez volt az idei év legszebb napja.
Ennek az ünnepnek mindennapját kincsként élveztük. Olyanná tettük amilyenre a mostani életünknek szüksége volt.
Bársonyos, meleg, nyugodt,  hangulatos, színes ősz búcsúztató.


Éjszaka mezítelensége



Mások a neszek , az ölelések, a hiányok és a csodák. Megint érzem a csontjaimban a hideget és mégis a lelkemben meleg szeretetben telnek ezek a percek. Ülök a gépnél kedvemre olvasgatok. Megállt az idő. Nem sürget senki és semmi. Ezek az órák csak az enyémek és ez az önzés most kifejezetten jólesik. Hallom az óra ketyegését, ütemessége még inkább a biztonságérzés békességét adja meg. Néha kinézek az ablakon várom a hajnalt, de egyre később kel fel ő is. Így a magamnak szánt idő megsokszorozódik és még több ismeretlen terület felfedezésére sarkal az így nyert idő.
Olvastam a moksa elixírről. Ennek az elixírnek az a lényege, hogy megváltoztatja a sejtek által kibocsájtott rossz rezgéseket. Gondolkoztam azon, hogy tényleg léteznek- e ezek sejtben végbement hatások? Az is lehet, hogy  a bennünk teremtődött életenergia hiányt akarjuk a létezésük magyarázatával pótolni.
Végül  oda jutottam, hogy ha csak a tudat, hogy tettem magamért valamit meg van , már az gyógyít. Most mindenkinek van számtalan jobbnál jobb ötlete a megélendő Csodára. A csoda létezése oly egyszerű: Kár ennyi feles energiát elpazarolni az állandó felkutatására, megtalálására.
Magunknak teremtjük meg azzal, hogy hiszünk az életünk örömeiben.
Nem kérdezünk , nem lázadunk, hanem elfogadjuk a felkínált lehetőségeket és képességünk szerint a maximumot hozzuk ki magunkból.
Ez az igazi életelixír, amit hajlamosak vagyunk elfelejteni.
Az élet vize.
Na ezen is ma éjjel sokat gondolkoztam.
Mikor kicsi voltam, azt mondták nem leszek képes megtanulni úszni. Valamilyen szinten igazuk is lett a kétkedőknek. Az úszás maga hihetetlenül nagy megterhelést jelentett számomra. Aztán végre rájöttem, hogy nem kell úsznom! Egyet kell tennem. Hagynom kell magamat elengedni a vízben és a lebegés mozgása majd úgyis fenntart!
Nem én irányítok, hanem az éltető elem a víz teszi azt. A sodrásban élés adta meg végül a vízzel való harmónia megélésének szépségét és annak az  alázatnak a felfedezését, hogy nem nekem kell a dolgokat uralnom! Hagynom kell, hogy a dolgok hassanak rám!  Mióta ezt felismertem, azóta tudok úszni.
Semmi mást nem kellett tenni, mint hagyni, hogy az őserők hassanak rám.
Sokat gondolkoztam azon is, hogy miért volt bennem ez a szorongás?
Végül úgy döntöttem, hogy a mások számára oly kellemes anyaméh,  számomra nem volt más, mint egy feszes, rám tapadó burok, ami korlátozott a mozgásomban. Nem véletlenül rohantam ki túl korán onnan.
Számomra az a hely nem volt harmonikus.
A harmónia nem magától teremtődik, hanem képessé kell válnunk a befogadására,  megélésére. Anya sajnos nem tudta ezt az életérzést ott bent megteremteni. Sem magának, sem nekem. Aztán később megtanulta és szép gyerekkorral ajándékozott meg.
Az éjszaka ezeket a megértési folyamatokat gyöngéden segíti. Talán ezért alszom ennyire keveset! Szükségem van ezekre a megerősítő felfedezésekre.
Ugyanakkor teljesen lemezteleníti a lelkünket.
Végre pőre egyszerűséggel szégyenérzet nélkül szemlélhetjük mezítelenségünk csodáit.

2012. október 22., hétfő

Aranyló őszben

Vannak a kertnek olyan pontjai ahol az ősz még mindig nem látszik.





A gesztenyék összebújnak és úgy melengetik egymást.

Úgy érzem muszáj megköszönni Földanyának  a csodálatosan szép őszi napokat. Biztosan volt már ennyire szép ősz, csak az én emlékezetem felejtette el. Mégis most úgy érzem minden perc aranyló mézként balzsamozza be a napot. Hihetetlen színek , melengető lágy finom fények és mosolygó emberek jellemzik a mostani napokat.
Ilyenkor jó megállni egy percre és hálát adni. Ritka kincs amikor ennyi szépséggel vesz körül minket a természet. 
Na azért nem hagyom ám , hogy a napi csemegéből kimaradjatok. Zorka látva gazdái szorgos tevékenységét a kertben bizony kedvet kapott arra, hogy besegítsen nekünk. Hát szorgalomban nem volt hiány az egyszer bizonyos. Kiásta a legszebb rózsámat. majd boldogan a lábam elé tette. Egy picit gondolkoztam azon, hogy agyon üssem, vagy megköszönjem ezt a tettét. Végül morgolódtam egy kicsit és dobáltam a labdát neki, hogy inkább azzal játszon. Közben Kedves azon fáradozott hogy a muskátli ládákat lehurcolja a pincébe. Zora rövidíteni akart. Kiszedte a töveket a ládákból és ajándékba odavitte a gazdinak. Nagy kiabálás és kergetőzés lett a vége. Némi agyon csaplak ha utolérlek szitkozódások kíséretében kergetőztek egyet a ház körül.
A kutya nyert, mondanom sem kell. :)))
Míg a férfiak a kerttel szorgoskodtak, addig  mi lányok itt bent tettük a dolgunkat. Kimostuk a függönyöket és készítettünk ebédre finom tonhalsalátát, no meg egy kis gesztenyepürét.
Úgy gondolom, hogy mindennel elkészülünk majd mire jön a hideg és a hó. Persze nem állítom, hogy nem találnék még milliónyi ház körüli teendőt. 
Azonban jövőre is kell csinálni valamit.
:)))
Az ősz a kert egyéb területein igai szín pompával gyönyörködteti az ember szemét és lelkét egyaránt.






Pont olyan mértékben fáradtunk el, ami még kellemes. Délután barátozunk és utána együtt élvezzük a gyerekekkel az esti gyümölcs teázást. Ma mirelit erdei gyümölcsökre öntöm rá a forró vizet és csipkebogyó aszalt gyümölcsöt és mézet teszek bele hozzá. Vettem télire való mézes sütit azt adom a tea mellé. 
Mikor hazaérünk a nap záró akkordjának ez a teázás pont jó lesz.

Az ősz a kertünkben  igazi szín pompával gyönyörködteti az ember szemét és lelkét egyaránt.
Olyan jó, hogy még mindig jelen van a nyári zöldek harmóniája a természetben  és mellettük megjelentek már az őszi színek is.  A melegséget sugárzó bordók, izzó vörösek, aranyos sárgák,  rozsda barnák.


2012. október 20., szombat

Szombaton



Na nem húzom halasztom beszámolok a mai nap eseményeiről. Reggel a dokinál kezdtünk. A rengeteg gyógyszer hatására a gyulladás lelohadt, így várhatunk a műtéttel addig míg a tüdőgyógyász és az endokrinológus nem adja beleegyezését.  Az altatás úgy néz ki, hogy sok komplikációt eredményez nálam, Így mindenki passzolja a feladatot, amennyire lehet. Természetesen a műtétet csak ideig óráig halogathatjuk.
Az orvos mikor a százalékos esélyekről kérdeztem nem válaszolt. Érthetem ahogy akarom. Nagyon rendes volt mert elismerte, hogy ő sem tudja. Az biztos, hogy az intenzív osztályra kerülök legalább egy hétre. Az pedig, hogy sikerül- e megúszni ezt az egészet nem az orvosok kezében van.
Végül úgy is vehetem, hogy kaptam arra időt, hogy mindent rendbe tegyek.
Ha úgy vesszük ez igen nagy ajándék.
Hát igyekszem így is érezni.
Ma megvettem az ajándékokat a keresztgyerekeinknek és elkezdtem megvenni az alapanyagokat a saját magam gyártotta meglepikhez. Voltunk Zozinál is és narancsos csirkét kaptam ebédre párolt rizzsel. Csuda finom volt. Utána Mary Poppins-éknál voltunk. Jókat nevettünk esendő dolgainkon és bizony sokat huncutkodtunk, ahogy a párjainkat bosszantottuk játékosan. Náluk az idő valóban relatív fogalom, mert pillanatok alatt elrepül.
Most lassan vége van a napnak. Én szokásomhoz híven megválaszolom a leveleimet és csak aztán megyek pihenni. Kedvesem komolyan megfázott és arcüreggyulladást kapott. Így most ő szorul kényeztető gondoskodásra, igazán megérdemli. Este majd igyekszem minden kedvességemmel és figyelmemmel elhalmozni. Elvégre a szeretetnek van a legnagyobb gyógyító ereje.
Szép és tartalmas nap volt ez megint. A hírek pedig ma még csak hírek. Az idő érleli meg őket majd jóvá  , avagy rosszá.
Egy biztos. Én teszem a dolgomat a legjobb tudásom és erőm szerint, a többi nem számít.
Elvégre azért van az Isten, hogy ő döntse el , hogy hogyan tovább!
Mindenesetre a nem túl jó kilátások amiket hallok, arra jók hogy még inkább nagyobb teljesítményre sarkaljanak.

  "Mondottam ember,
- Küzdj és bízva bízzál!"
Madách
Hát küzdeni is tudok, bízni talán nem annyira, de  igyekezni fogok!
Ha anyám most itt lenne azt mondaná
"-Ne izgulj fiam!
Rossz pénz nem vész el!"
Hát neki mindig igaza volt.
 Talán most is így lesz!

2012. október 19., péntek

Milliónyi ötlet egy pár napra.



Levendulalánynál http://kiflieslevendula.blogspot.hu/2012/10/negy-nap.html
jártam az imént és ámulattal olvastam, hogy mennyi energia melegség, elszántság van benne.
Visszaidéztem azt az időt, amikor a lányok még kicsik voltak és én is egy négy napos ünneptől teljesen lázban égtem. Milliónyi ötlet, terv fogalmazódott meg bennem és vált valóra. Most pedig lényegesen lelassultabban várom ezt a négy napot. Az ötletekkel jól állok, csak hát közel nem érzem őket annyira pazarnak mint kéne. Ma bevásárlás és ajándék vásárlás. Sok ünnep és ünnepelt vár ránk ebben a hónapban. Holnap délelőtt kontrollra kell mennem a kórházba. Utána ebédre vagyunk hivatalosan Zozihoz. Majd együtt meglátogatjuk Mary Poppyns-t és családját. Sok nevetés hancur, mókázás vár ránk. Feledtetve velünk a napi gondokat. Este pedig összebújás Kedvessel. Na ez igazán kellemesnek ígérkező nap. Vasárnak itthoni rendrakás , falevél gyűjtögetés és égetés, majd kimegyünk a temetőbe meglátogatjuk anyumékat,. Az idén tűztövist és sárga rózsát tervezek vinni nekik. Estére pedig meglátogatjuk egy régi barátunkat. Csodálatosan lantozik . Szeretem hallgatni amikor játszik. A muzsika által barangolhatunk a középkor nehéz drapériával átszőtt színes világában. Hétfőn délelőtt lustálkodás itthon. Ágyban beszélgetünk kicsit hosszasabban a jövőt tervezve, majd egy késői közös reggeli és már indulunk is egy kiadós lukullusi lakomára. Ebből én fájdalommal kimaradok. A család  végre nem diétás kosztot eszik majd miattam. kedden is vár milliónyi lehetőség ránk. Egy biztos a napot nagytakarítással kezdjük. Illatos függönyök, tiszta ablakok lesznek majd a jutalmai szorgoskodásainknak.
Mégis. Hiába ez a kapkodó szorgalom hiányolom belőle a tüzet, a villongást a bizsergés gyönyörének vibrálását. Csak feladatokat próbálok több, kevesebb sikerrel teljesíteni.
Hát valahogy így képzelem el az elkövetkezendő napokat. Természetesen ha még belefér, valamikor szívesen elmennénk az Öreg Tóhoz, ahol Kedvessel oly sok szép órát töltöttünk el eddig. Majdani nyughelyünk helyszíne is ott lesz.
Ez az ősz számomra olyan, mint egy hattyúdal. Remélem nem lesz igazam és minden probléma megoldódik! Egy biztos most mindannyiunk számára túl nagy a ránk nehezedő árnyék súlya. Nehéz optimistának lenni és nem szorongó képet festeni.

2012. október 18., csütörtök

Vörös lázban égve


"A piros a vér, és a tűz színe, így gyakran a háborúval, veszéllyel, erővel társítják de megjelenik a szerelem, a vágy, a szenvedély kifejezőjeként is.
A piros egy nagyon érzelmes, gazdag szín, felgyorsítja az ember belső folyamatait, növeli a légzésszámot, és emeli a vérnyomást. Nagyon látható szín, ezért lettek pirosak a stoptáblák és a tűzoltó felszerelések. A piros szín növeli a «bátorságot» ezért található meg számos ország nemzeti zászlaján.
A piros előtérbe hozza a képeket, és a szövegeket. Használata mint kiemelő szín javasolt, hogy az embereket gyors döntésre kényszerítse. Ezt a szint gyakran társítják még az energiával, energikus élettel."
A piros világos árnyalatai az élvezetet, a szexualitást, szenvedélyt, az érzékenységet, és a szerelmet jelképezik, míg a sötétebb árnyalatok az erőt, az akaraterőt, a dühöt, a vezetést, bátorságot, vágyódást, rosszakaratot, és haragot sugallnak.
A rózsaszín a romantikát, a szerelmet, és a barátságot jelzi az embereknek, illetve a nőies tulajdonságokat, passzivitást.




Gyerekkoromban Édesanya nem kevés időt és energiát fektetett az én színekkel való " helyes" kapcsolatom kialakulására. Egyik alap tétel az volt, hogy a piros színt úgy kerüljem el mint a pokol tűzét. Természetesen a rózsaszín a narancs is ugyanebbe a kategóriába tartozott. Magyarul az én színem nem más volt mint a kék. A szemem is ilyen így azt valahogy hozzám illőnek találta az én drága szülém. A barna minden árnyalata stipi-stopi az öregeké volt A fekete a gyászé és a rockereké, a szürke pedig az úrinők öltözékének a színe volt. Még hajlandó volt a sárgákat megengedni, de az igazat megvallva nem álltak jól. Így majd mindenem világos és sötétkék volt. Mondanom sem kell egy életre besokaltam tőlük. Ahogy teltek múltak az évek kialakult a saját színvilágom, melyben a föld színek kaptak főszerepet. Csodák csodája mára a sor elejére lépett a vörös. ha olyan lennék mint amilyen nem vagyok, most biztosan vennék magamnak egy tűzpiros magassarkút. Mit tegyek ez ebben az életemben kimarad. De vettem magamnak egy tulipiros masnis gyapjú pulcsit. Imádom. Igaz nem gyakran veszem fel. Olyan jó tudni, hogy ma már akár fel is vehetem, mert  vállalható, hogy igen ez is én vagyok.
Az ősz színkavalkádja meghozza számomra a merészséget és a vágy színeinek szeretetét. Mert minek tagadjuk a vörös szín energiát, vágyat szerelmet és impulzivitást rejt magába.
Nem véletlen, hogy az élvezetek királyságának egyik élharcosát a csokoládét is gyakran öltöztetik vörösen izzó vonzó csomagolásba. Ma már tudom, hogy az én uralkodó színem legbelül a láva vörös. Persze a külső jegyekben még mindig a vállalható színeket viselem. Eldöntöttem, hogy ha kijövök a műtétről és újra kezdhetem az életemet, átrendezem az egyik szobát és a fehérek mellett főszerepet kap majd a bíborvörös, a bordó kontrasztnak szürkét és a feketét használok majd. Kell nekem a tűz energiája, melege, ahhoz, hogy az életem ismét telis- tele legyen alkotókedvvel és tenni akarással!
Kedvenc táncom színe is a vörös. Ez a tánc nem más mint a tangó.

2012. október 16., kedd

Karácsonyi könyvjelző


Az idei karácsony sok szempontból különlegesebb lesz, mint az eddigiek. Nagyapa egyedül maradt, így azt találtuk ki, hogy elmegyünk hozzá és karácsony első napján meglepjük. Mivel semminek sem örül mostanában úgy gondoltam, hogy talán a saját magunk által készített ajándékok áthatolhatnak majd a szíve  köré font fájdalompáncélon. Nagyapácska nagy figurája az életnek. Általában nehezen fejezi ki, ha örül. Dicsérni 27 év alatt csak ritkán hallottam. Kritikai érzéke páratlan. Az a baj vele, hogy az esetek döntő többségében igaza van. Gyűlöli a pénzszórást a felesleges dolgokat. Aszkétikus alkat kívül, belül. Vitatkozni pont azért mert általában igaza van felesleges vele. Szóval pont ezek miatt a dolgok miatt, úgy gondoltam, hogy főzök neki egy finom ebédet, készítek valami hasznos ajándékot és megpróbáljuk a szeretetünkkel átölelni. Ebből kiindulva jött az ötlet, hogy a barátoknak is a magunk keze által készített ajándékokat adnánk. Természetesen vannak olyanok is akik ezt nem értékelik. Nekik a protokollt betartva üzletben veszek valami kedveset. A legfontosabbak számára már úgyis ott lapulnak az ajándékok a Maminti Tündérboltjában, azaz a szekrényben.
Dümmörgőmnek találtam egy meseszép nyakkendőt amin egy cselló van. A színei csodás melegséget adnak. Mély bordó , fekete, drapp és bársonyos barna színekben pompázik. A lányoknak én készítem el a meglepit. Zozó  Egy képet kap amit a családi régi képekből, csipkéből, díszekből állítok majd össze. Annasónak vettem egy dobozt aminek Nagymama szakácskönyve a címe. Ebbe veszek egy füzetet, amit teleírok a  családi receptjeimmel. Arra gondoltam minden emlékezetesebb recept mellé írok egy egy régi családi anekdotát mellékelve egy- egy kisgyerekkori "jaj megint eszünk fotóval".
Kedvesem latin zenéket kap, színházjegyet és egy igazi Papa köntöst. Olyan puhát, melegen ölelőt.
Mary Poppynsnak találtam egy mese bögrét és készítek neki egy kincses ládikát, amibe az emlékeit teheti. Natimnak még gondolkoznom kell. Valami nagymamis dolgon töröm a fejem. Hisz az ő életének mai főszereplője az unokája, így valamit ezzel kapcsolatban szeretnék készíteni.
Fogadott  ma már felnőtté lett gyerekeinknek is valami igazi Mamis ajándékot szeretnék adni. Na és a Keresztgyerekeknek is jó lenne valami apróság! Természetesen kell mellé valami trendi ajándék is, mert a Mamis ötleteim felnőtt korukra érnek majd be.
Dolog mint a felsoroltakból is látszik van bőven. Idő pedig mindezek elkészítésére maximum öt hét, vagy kevesebb. Szombaton megyek az orvoshoz, akkor mondja meg a műtét időpontját. Addigra mindennek kész kell lennie!
Hogy miért írtam mindezt most le?
Hát mert ez nem csak egy blog. Ez egy memoár is és egyben az én élő emlékezetem. Akár hívhatjuk súgó könyvnek is. Csak elég fellapoznom a kellő helyen és már segít is nem elfelejteni a nekem kedves gondolatokat. Ez a bejegyzés olyan, mint egy könyvjelző. Segít a kedvenc helyemen emlékezni.
Ez a hely pedig nem más, mint a karácsonyi készülődés. Számomra ez az év legfinomabb időszaka.
:)

2012. október 15., hétfő

Letisztulás


Hát valahogy ilyennek érzem a mostani napokat. Mintha mindent egyszerre próbálnék rendszerezni, megtalálni, felfedezni. Közben hű társaim a kötelességeim is, rendre ott toporognak mellettem a sorukra várva.
Bárhova nézek, mindenhol találok valami tenni valót, apró feladatott, mulaszthatatlan elintézni valót. Szóval sürgök- forgok, tetyek- veszek, motyogatok és rendet rakok. Ráadásul a káosz, ahelyett hogy csökkenne, egyenlőre csak nőttön nő! :)))
Mintha hat hét alatt szeretném az egész életemet rendszerezni.
Reménytelen vállalkozás. Én mégis mindennap újra és újra belefogok. Közben persze szeretnék mindenkivel találkozni és a gyerekeinkkel is sokat együtt lenni.  Igazi kapkodás ez az egész.
Gyakran eszembe jutnak Éva lassító ötletei.
Normál esetben képes vagyok megfogadni. Most azonban űz, hajt a maximalizmusom.
Reggel azzal kelek, hogy elmondom magamnak az örökbecsűt:
-Miszerint a kevesebb néha több!
Azonban süket fülekre talál nálam most eme bölcsesség.
Hiányzik Anya okossága és óvó öle. Most szívesen elbújnék az ő ölelésében és hagynám, hogy vigyázzon rám. De Anya már rég nincs és nekem kell valahogy nagyra nőni, hogy az én apró ölemben férjen el az egész világ!
Hát igyekszem.
De egyenlőre még csak a rendrakásnál tartok.
A szeretetet csak letisztult világban lehet igazán élvezni.

2012. október 14., vasárnap

kilenc diófa



Kilenc diófa!

Egy idős néni áll a tavaszi zimankóban az út szélén, fején karton
 
kendő, kezében egy kisebb zsák és szelíden integet. Megálltam,
felvettem a nénit, és elkezdünk társalogni. Hamar kiderül, hogy
dióbelet visz a szentgyörgyi piacra. Kérdés nélkül elkezd mesélni:

- Gyerekkoromban nagytatámmal ültettünk tíz diófát, locsoltuk a közeli
 
patakból, de egy még abban az évben ki is száradt, a többi gyökeret
eresztet. Teltek az évek, aztán engem az élet elsodort hazulról.
Nagytatám egy szomorú nyári napon halt meg, hazajöttem a temetésre, a
szépen felcseperedett diófák árnyékában ravatalozták fel. Az egész
szertartás alatt én némán álltam a nyurga nagy fák árnyékában...

- Teltek az évek! Nyugdíjas lettem! Egyedül maradtam és hazaköltöztem
 
a szülő falvamba. Nyugdíjam oly kevéske, így ősszel összeszedem a diót
és télen megtöröm. Kilós, fél kilós csomagokba nagyon hamar eltudom
adni, két óránál tovább még sohasem álltam kint a piacon. Ha hiszi, ha
nem ez a kilenc diófa engem átsegített a télen! Az idén is, nemcsak
tűzifát tudtam venni a dióbélből, hanem még egy kis malackát is. És
most ha ezt a maradékot sikerül eladnom, szeretnék venni tíz kis
facsemetét. Tudja van egy aranyos unokám, nemsokára haza jön,
elfogjuk ültetni a kis fákat és ha majd ő is megöregszik, diótörés
közben biztos majd el fog mondani érettem egy-egy imádságot....

Az autó halad a tavaszi verőfényben... a néni elhallgatott, én is
 
hallgatok, némán vezetek. Nemsokára a piacnál fékeztem, megálltam és
utasom a reszkető kezével egy félkiló zacskó dióbelet csúsztatott az
ülésre. Tiltakoztam, de ő szelíd mosollyal csak annyit mondott: vegye
csak el, nekem is a jó Isten adta a drága nagyapámat ki a diófákat
ültette....

Szó nélkül sebességbe teszem az autót, vezetek, de fél szemmel a
 
dióbelet nézem: az egyszerű székely asszony válaszát a gazdasági
krízisre. Kezembe vettem a szépen bekötött kis csomagot, kibontottam
és elkezdtem ropogtatni a finom dióbelet, a becsületes, évtizedeken
áthajló munka gyümölcsét, a finom, egészséges választ egy nagymama
anyagi gondjaira.

Járható út... Megyek és én is veszek tíz facsemetét!
 

Szeretettel, Böjte Csaba testvér
 

2012. október 12., péntek

Tenyérnyi boldogság


A kórházi élet remekül alkalmas arra, hogy az ember az apróságoknak is jobban tudjon örülni. Tárgyainknak, gesztusainknak  a szerepe ilyenkor nagyon felfokozódik. A kórteremben megjelenik előttünk   világunk minitatürizált képe. Mosolyogva néztem, ahogy kirajzolódott ki lesz a vezér, ki a beosztott. Hamar keletkeztek klikkek, majd az erőviszonyok változásával ahogy a kórterem betegei cserélődtek hirtelen irányt váltva átcsoportosultak. Ép úgy, ahogy idekint ezt megszoktuk.
A nő az örök, még félholtan is megállt a tükör előtt, hajtincseit igazgatta. Az elesett mártír típus,  halálos sebeivel vonta magára a figyelmet. Szenvedését használta fel eszközül arra, hogy kellő teret nyerjen magának. Az intrikusnak sose volt jó semmi az ő bezzegeitől volt hangos az élet.
Igazi magyar tükör jelent meg előttem, ahol még a betegség  tudat sem tudta a közösséget együvé kovácsolni.  Mindenki szeretett volna több figyelmet, szeretetet, empátiát kivívni magának, az alkalmilag verbuválódott társulatban.
Fárasztó volt a huszonnégy órás örökös jelenlét.
Talán pont emiatt jelentettek többet a megszokottnál az apró tárgyak körülöttem.
Kaptam egy szem gesztenyét. Kezembe véve egy szempillantás alatt körém varázsolódott az ősz bársonyos hangulata. Érintésekor Dümmörgőm hangja szólalt meg. Képzeletemben hallottam kedves baritonját, mely egészen átmelegítette elfáradt testemet, lelkemet.
Volt egy ezüstösen csillogó, tenger hullámait idéző kavicsom. Ha a kezembe vettem  éreztem a hullámok csobogását és a talpam alatti finom homok puhaságát.
Lányomtól kaptam ottlétem alatt egy óriás diót. Négy gerezdje a családunkra emlékeztetett. Esténkén mikor nagyon hiányzott az ölelésük , halk neszezésük, bizony jó volt a kezembe venni a varázs diót. Hazarepített egy szempillantás alatt. Láthatatlan tündérként ott lehettem velük. Érezhettem őket a karomban, hallgathattam csicsergésüket, mi annyira, de annyira hiányzott nekem. ott, a kórházi társas magányban.
Másik lányom pedig a világot hozta el nekem ajándékba egy parányi eszközzel, mit mobil netnek hívunk. Ha végképp a saját világomban szerettem volna lenni, elég volt egy filmet megnéznem , vagy a picassában barangolva  családi fotókat nézegetnem. Éjszaka komor valóságát pedig hamar elűzhettem egy parányi fülhallgatóval , aminek a segítségével a kedvenc zenéimet meghallgathattam.
Mikor összepakoltam a holmimat azon mosolyogtam, hogy mennyire szerencsés ember vagyok, mert apró tenyeremben elfért az én életem egész boldogsága.


2012. október 11., csütörtök

Nyílt levél a barátoknak.

Drága Barátaim, Ismerőseim!

Úgy gondoltam, hogy nem zúdítom Rátok a panaszaimat. Ezért ez a nagy hallgatás.
Nem vagyok jól és egy hamar nem is várható, hogy ezen a téren változás áll be. A műtét most elmaradt, mert egyéb nehézségekkel kellett megbirkózni. Haladékot kaptam, amit biztos nem tudok a legjobban felhasználni, de tőlem telhetően igyekezni fogok.
Most még fekszem sokat. Mielőbb igyekszem többet fent lenni.
Köszönöm az aggódásotokat, gondoskodó kedves soraitokat.
Ölelek mindenkit
Györgyi