2012. május 31., csütörtök

Lévai Katalin: Karácsonyi égbolt



KARÁCSONYI ÉGBOLT
"Ízelítő nemrég megjelent regényemből a „Karácsonyi égbolt”-ból

Szél fütyült az eresz alatt, s végre léptek csikorogtak a havon. Két tetőtől talpig behavazott alak tűnt fel az ajtó nyílásában.
-Megérkeztünk! Itt a segítség! – kiáltotta bíztatóan Sándor a feleségének.
-Forraljon hamar vizet – mordult rá Máli Sándorra, s már el is tűnt a fürdőszobában, hogy kezet mosson.
Nem bábaasszony volt, afféle mindenesként szolgált házaknál, koszt, kvártély fejében, amióta megöregedett, de sok környékbeli csecsemő, s mindhárom Pataki gyerek születésekor jelen volt. Teréz testében mindjárt feloldódott a félelem görcse, amint közelében érezte a tapasztalt kezű öregasszonyt. Máli kiparancsolta a szobába visszasomfordáló Sándort, s ő már ott sem volt, megkönnyebbülten húzta be maga után az ajtót. Nem akarta látni felesége meggyötört arcát, ide-oda dobálózó testét a gyűrött takarójú ágyon, nem akarta hallani keserves nyögéseit, melyeket a párna vastag huzatába igyekezett belefojtani – menekült a női titkokkal és vérrel pecsételt szobából.
Fél óra sem telt el, s a kislány valósággal kirobbant anyja testéből, lila, ráncos arcocskával, levegőt markolászó, parányi ujjakkal, melyeken megindító finomsággal gyűrődött meg a bőr, s oda, ahol korábban nem volt más, mint félelem és fájdalom, megható öröm költözött. Az a lágy, behorpadt fejecske, a vörös, ráncos kis arc, az összemázolt parányi test olyan törékeny volt, Teréz mama alig merte megfogni, de az újszülött hangja, az éhes kismacska nyávogására emlékeztető hang, élesen szólt. Egészséges, új élet született."
Lévai Katalin

Végre találtam egy olyan könyvet ami minden porcikámban megérint. 
Gondolataimat, érzéseimet szólaltatja meg bennem a szív húrjain keresztül. Valami csoda, hogy mennyire elvarázsol. Három generáció , pont úgy mint nálunk. Szerelmének , életének, pillanatai . Beékelve a történéseket a XX.- XXI. század zavaros eseményeibe. Olyan érzés mintha hazaértem volna. Hősei annyira emberiek, hogy sokszor deja-vu érzéssel kalandozom a szereplőkkel.
Azon gondolkoztam, hogy vajon engem érint csak meg ennyire, vagy minden korunkbeli asszonyt?
Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a Párna könyvet is olvastam az írónőtől és az is tetszett. De ez a könyve telitalálat a bennem zajló lelki folyamatok elmesélésére.
Nagyon sok szeretettel ajánlom mindenkinek!

Akarsz- e játszani halált?



 Egyértelműen látszik, hogy a gondolataim az elfogadás körül bolyonganak. Nem az önelfogadás az, ami merengésre késztet, hanem azok a dolgok, amik természetes velejárói az életünknek. Mi pedig mégis berzenkedünk ellenük. Ilyen dolog a halál és a vele való kapcsolatunk. Szépen elfogadjuk, hogy az öregedés velejárója az elmúlás elfogadása. Tetszik vagy sem, ezt a gondolatot hosszú időbe telik megemészteni. Idő kell hozzá, türelem, bölcsesség. Amiért vagy megdolgozunk, és akkor könnyebb lesz az elmúlással való szembenézés, vagy lázadunk ellene és megtörünk, eltörünk.
A gyerekekben még rend van. Az elmúlást természetesen élik meg.
Megélik!!! Átélik!
Nem eltaszítják maguktól, hanem "játéknak " tekintik.
Ez mit jelent? A halál számukra nem egyéb, mint az élet része. Kicsit olyan, mint a bújócska. Ők irányítják a folyamatot. Számukra nem veszteség az elmenés, hanem dimenzió váltás. A haldokló gyerekek sokkal jobban viselik a halál jelenlétét, tudatát, mint mi felnőttek. Nekik nincs még veszteség tudatuk. Ha nehezen mennek el az a felnőttek hibája. Ugyanis ők rakják rá a gyerekekre azt a terhet, hogy  elmenetelükkel fájdalmat okoznak a szüleiknek. Így a halálukkal  nem egy természetes folyamat részesei lesznek, hanem bűnösök, akik a szüleiket büntetik. Pedig a gyerekek a bölcsességükkel képesek a leglehetetlenebb helyzetben is meglátni a szépséget.

Valahogy így.



A játék.


A játék.

               Az különös.
Gömbölyű és gyönyörű,
csodaszép és csodajó,
nyitható és csukható,
gomb és gömb és gyöngy, gyürű.
Bűvös kulcs és gyertya lángja,
színes árnyék, ördöglámpa.
Játszom ennen-életemmel,
búvócskázom minden árnnyal,
a padlással, a szobákkal,
a fénnyel, mely tovaszárnyal,
a tükörrel fényt hajítok,
a homoknak, a bokornak,
s a nap - óriás aranypénz -
hirtelen ölembe roskad.
Játszom két színes szememmel,
a két kedves, pici kézzel,
játszom játszó önmagammal,
a kisgyermek is játékszer.
Játszom én és táncolok,
látszom én, mint sok dolog.
Látszom fénybe és tükörbe,
játszom egyre, körbe-körbe.
Játszom én és néha este
fölkelek,
s játszom, hogy akik alusznak,
gyerekek.


                                                                           
                                                                Kosztolányi Dezső

A második gyerekkorban ez a bölcsesség , mókázás a halállal. A kölcsönös tisztelet. Az  elfogadása a élet törvényeinek nem belenyugvást eredményez, hanem szabaddá tesz . A félelem és a rettegés  hihetetlen energiavámpírjai az emberi léleknek. Megszűnésükkel a felszabadult energia örömmé alakul .
Ráadásul igen gyakran a humor is társul az idős emberek halállal való viszonyába.
Hogy kiknek adatik meg ez ? Azoknak akik békésen elfogadják az életüket. Úgy gondolják , hogy az ÉLET nevű játékot eljátszották legjobb tudásuk szerint és most jöhet az újabb móka. Átlépnek egy másik játszótérbe, amit a mi emberi szemünk még nem lát. A fantáziánk bőven elegendő ahhoz, hogy  vérmérsékletünknek és habitusunknak megfelelően az új játszóterünket elképzeljük. Mivel játszani majdnem mindenki szeret, így nem fél átlépni egy másik dimenzióba, ahol ismét megismerhet új dolgokat. Csak azok félnek, akik önmagukban nem biztosak.


" Akarsz- e játszani halált?"
Kosztolányi
A képen látható néni is, no meg én is, még bőven ráérünk erre az új játékra. Időnk mint a tenger. Játszani valónk száma pedig végtelen.
Én például most a mozdulatlanság báját tanulom.  Zen bölcsek tanításait olvasom és játszom magammal és másokkal egyaránt.
Ha úgy akarom látni egészen jó móka ez is. Csak sajnos nem mindig látok jól!
:)))

2012. május 30., szerda

A kövérség lelki okai



Az utóbbi években jó pár kilót felszedtem.
Első reakcióm eme változások láttán természetesen a külső okokkal való magyarázat volt.
Ilyenek:
-túl sokat ülök
-a gerincem miatt fájdalmas a mozgás emiatt természetes, hogy nem mozgok annyit
-nyakamon a változókor megváltozott az anyagcserém
-olyan nehéz ma mindig vidámnak lenni, természetes, ha néha pótlom a boldogsághormont egy kis csokival
-elengedés feladatának elódázása
-azért eszem este is mert akkor együtt a család
Önmentesítő okok sorolásában az utóbbi időben nagyon jól állok.


Hát akkor nézzük kicsit másként ugyanezt.
-valóban sokat ülök, mert a munkám is ilyen, no meg a számítógép rabja lettem az utóbbi négy évben.
/z okait egy másik posztban kifejtem majd./
-a gerincem az alapbetegségből eredően valóban nagyon rossz állapotban van, valójában a miértek magyarázata közel sem ilyen egyszerű.
A gerincoszlop a test tartó váza. A léleké is. Képletesen.
Mióta a lányok felnőttek egyre több problémát kell megoldani körülöttük. Azaz, az eddigi terhelésnél lényegesen több megoldandó feladatot jelent az életük fenntartása.
Csak úgy mellesleg, ép átélünk egy gazdasági válságot, amit nálunk nekem kell láthatatlanná varázsolnom. Egyre kevesebb sikerrel teszem mindezt, amitől bűntudat terhel.
A munkám miatt és az ezzel szorosan összekapcsolódó emberek időbeosztása miatt, szétesett a megszokott napirendem. Régen ez úgy nézett ki, hogy amikor a család itthon van nem dolgozom. Ma ha van lehetőségem dolgozom akkor is. Tehát totál kaotikus az időbeosztásom. Eltűnt a reggel, a délelőtt, és az este megszokott rutinja. Így aztán a táplálkozás is, ahogy esik úgy puffanba ment át.
-Változókor miatti anyagcsere problémák inkább mentségekké váltak, mint valódi okok okozóivá.
A vízháztartás valóban felborult. Ez gyönyörűen karban tartható lehet gyógyteákkal, vízhajtókkal és mozgással. Ellenben, ha magára hagyjuk ezt   folyamatot, akkor a kör ördögien bezárul. Azaz, a test elnehezül és a lélek is.
- A boldogság, elégedettség belülről kell, hogy fakadjon. Nyilván, ha az ember naponta szembesül a kudarcokkal, úgy nehezebb belső harmóniát teremteni. Egyszerűbb önsajnálatból az életet, másokat, hibáztatni, mint elismerni a lustaságot. Az önsajnálat  puha takarójába bújva könnyebb megvédeni magunkat a külső körülmények viszontagságaitól.
Az önsajnálat legegyszerűbb gyógymódja a bekapok egy falat csokit, mert az olyan édes , selymes és megnyugtató. Pillanatnyi öröm kábítószer, melynek hatása keményen ránk rakódik.
- A gyerekek felnőttek . Tudomásul kell venni, hogy el kell engedni őket, akár úgy is hogy magunk tessékeljük ki őket a biztonságos fészekből, hogy önállóak legyenek. Emiatt a szülő fölöslegesnek, gonosznak és rossznak érzi magát. Önmarcangolása eredményeként kénytelen kelletlen lenyeli ugyan a keserű pirulát, de az elszenvedett kellemetlenségekért, vagy folyamatosan morog és elvadítja maga mellől a párját is, vagy zug- eszik, vagy nem eszik szinte semmit, mert így bünteti magát. Egy biztos a belső háború külső formában is megjelenítődik.
A szervezet egyébként is változóban lévő anyagcseréjét ez végkép felborítja. Vannak akik csonttá soványodnak. Sokan az ellenkezőjét teszik és gurulni kezdenek akár egy labda.
Egy biztos. A tükörképével az egyénnek végkép megromlik a viszonya. Azaz önelfogadási zavara lesz. Könnyű azt mondani, ha a gyerekeit elengedi, akkor ezentúl a problémáit is könnyebben megemészti.Várhatóan az lesz a sikere annak aki ezt jól csinálja, hogy nem tartogatja majd hörcsögként gyűjtögetve a kalóriákat és a vizet sem a testében.
Magyarul, az anyagcsere zavar valódi oka: az elengedés problematikájában keresendő.
- A család összetartozását el kell fogadni, hogy nem a közös táplálkozás adja meg, hanem az egymás tisztelete, és az együtt eltöltött idő szeretete, megbecsülése. Mint tudjuk egyikhez sem szükséges az étkezés.
Összefoglalva.
Azok az emberek nem borulnak meg, sem az anyagcseréjükkel, sem a lelkükkel , akik tudomásul tudják venni, hogy a változások az élettel együtt járó természetes folyamatok.
Hagyják őket szabadon áramolni, testben és lélekben egyaránt!

2012. május 28., hétfő

2012 Pünkösd




Szabadon repültünk
/ Ez a kép nem saját fotó, de nagyon illett ide./
/Junik repülsz velem?/


Emlékezni is megálltunk azokra akik már nincsenek velünk.
/ Mammka gondoltam ám Rád, mikor megláttam a kereszten a cinkét./


Maminti új padja, ahova leült és egy kicsit és megpihent.

/Volt régen egy mániám. Minden padról írtam egy mesét. Ez az én padom. 
Meséljenek majd róla azok, akik szerettek./


Hát nem kedvesek így együtt?



Mi munka lehetett ennyi szépséget kifaragni. Öröm belépni egy ilyen gyönyörű kapun.
/Lépjetek be rajta mindannyian, így virtuálisan, mert a saját meséteket találjátok meg mögötte!/


Pici kutya pici ember. A természet tudja ki kihez való.
 :)


/ Erről a képről Fróni és az ő fantasztikus hangulatai jutottak az eszembe./





/ Egy kis szemezgetni való azoknak akik szeretik./


Pünkösd hit nélkül, olyan, mint egy madár szárny nélkül.

Játszani mindig jó 



Az ég néha ijesztegetett minket, de nem gondolta komolyan.
/ Éva az én felhőim nem olyan gyönyörűek, mint a Te fotóidon, de szerettem őket. /


Kedves már látja a  jövőt.



A jövő.


Valahogy ez a hétvége emberben, állatban , virágban,
 egyaránt a szerelemről dalolt.



/Ciripke ezt csak a Te kedvedért készült. /


Gandalf is velünk volt.

Lépésről lépésre haladtunk a cél felé
/Kovtama  rád is gondoltam ám!/



A mező külön bokrétával köszöntött minket.
/ Katalinnak és Flórának szeretettel küldöm ezt a csokrot./


A jelen és a jövő találkozásának színhelye


A hős lovag képében Öcsi kutya




A tavasz szerelmének gyümölcsei

/Zinczi a macskákról Te jutottál az eszembe/


Mit tagadjam?
Elfáradtam.



Egy szál gondolj rám virág minden kedves olvasómnak!

2012. május 26., szombat

Szombat reggel

Táncoljunk!!!

" target="_blank">

Szép napot mindenkinek!
Elmentem, majd jövök.

2012. május 25., péntek

O Sole Mio


Oly korban élek, mikor a léleknek a legnehezebb talpon maradnia. Mégis, ha jól építettük fel az életünket a kudarcok idején is vannak napos pillanatok, amik később messzire űzik belőlünk a gondot, bánatot.
Szerencsés ember vagyok, mert ha két vállra fektet az élet a barátaim ott teremnek és addig duruzsolnak a fülembe, míg a hangok zenévé állnak össze, a muzsika pedig örömmé.
Debussy zenéjében találom meg a leginkább a megnyugvás és elcsendesedés élményét. Valahogy ő képes úgy az ölébe venni a zenéjével, hogy a viharos tenger hullámain hánykolódva egyszer csak anyám ringató ölében érzem magamat.

" target="_blank">

Általában a barátaim is zenében élnek, vagy ők maguk a zene. Ez azt jelenti, hogy mellettük és bennük mindig szól a muzsika. Megnyugtatón , békésen, ölelőn.
Mivel tudom , hogy mennyire boldoggá tesz a hangok harmóniája, ha rossz a kedvem, a zenében keresek megnyugvást. Illetve a zenét magukban hordozó emberek társaságában.
Nem iszom, nem dohányzom, így az stressz oldására nekem is ki kellett találni valami olyan dolgot, ami feloldja     feszültségeimet. A zene hozza el számomra a belső békét.
Városokban is a nagy kedvenceim a zenélő városok.
Salsburg Mozartja, Párizs Piafja, Pest kupléi, New York dzsessz zenéi, Velence gondoláinak kintornásai.

" target="_blank">

2012. május 22., kedd

Könnyeső



Felhők takarják az eget és a hangulatom egét is a fájdalom könnyei mossák. Bármire nézek bármit teszek egyszercsak elered a könnyem. A fájdalom teljesen maga   alá temet. Nem találom a kapaszkodókat és hiába keresek enyhülést a szeretet dolgokban, most nem lelem örömömet semmiben.
Elővettem a jól bevált receptet, miszerint minden napnak meg van a maga szépsége. Mit tegyek a könnyeim eltakarják előlem a látás örömét. Egy ideje nagyon nehezemre esik  szinten tartani az    életörömöt magamban. 
Eddig legalább a munkában megleltem a hiányzó örömöt.
Nem hiszem, hogy mindig vidámnak kell lennünk. Azonban fontos, hogy célorientáltan éljünk. Most nem látom a célokat a kiutakat. Holnapra jobb lesz.-mondogatom magamnak. Vajon meddig lehet úgy tenni ezt, hogy a visszacsatolás kudarcba fullad.
Első lépésként a mai főzésembe csepegtettem egy kis nektárt, azaz mézes ételeket készítettem. Mézes mustáros csirkemellet párolt rizzsel, édességnek pedig fahéjas, szegfűszeges citromhéjjal ízesített,  karamellizált diós almát  sütöttem. Jól kiegészíti a zabpehely keksz, amit hozzá ropogtatunk .
Na azért vannak jó hírek is. Igaz számomra most még csak hiú ábrándnak tűnnek. Anna  végre megtalálta a nyugalmát. A szerelem még várat magára, de most mosolyog , reménykedik és sok szeretetet ad.  Az idén talán befejezzük a tavaly megvásárolt alapanyagokból a terasz burkolását.
Ami nem ábránd, hanem valóság csütörtökön muzsikában élhetek Dümmörgünk kicsit . Beszélgetünk zenéről , fájdalomról , magunkról. Manírok nélkül csak úgy egyszerűen pőrén, pátoszok, elvárások nélkül, ahogy csak a legjobb baráttal tudunk.
Péntektől pedig nyakunkba vesszük a világot és végre magunk mögött hagyhatjuk a könnyeinket, kudarcainkat, a mostani élet adta viharokat. 
Mert valahol messze biztosan ragyog egy szivárvány. Megkeresem, ha addig élek is!

2012. május 20., vasárnap

Virágok a mulandóság szimbólumai



" "Szeretném egyszer elkapni azt a pillanatot, ami a "már" és a "még" között van. 
Szeretnék az ébrenlét és az alvás határvonalán megállni, s onnan tekinteni e két külön világra. 
De tudom, nincs ilyen pillanat, és határvonal sem létezik, ahogy a "most" is csupán illúzió, mert küszöbtelen az átjáró, mely folyton más világba visz. " 

(Bódai-Soós Judit ) 








Csukás István: Virágmondóka

Hérics,
hunyor,
iringó,
tavasz vizén elringó,
szellőt űző sarkantyú,
hó-ködmönön karmantyú,
sárga, kék, zöld villanás:
évszakok szemaforjele,
moccanatlan utazás.

Könnyű égnek nekivág,
éren át és réten át,
száll a bürökgémorr, sőt,
hasítja a levegőt,
lentről nézi őt:
lándzsás útifű,
borzas turbolya,
folyondárszulák,
s a bús májmoha.
Repül, de hova?
Repül, de hova?

Hömpölygő zöld folyamon,
málló talajon,
hasal a nyár ingó békatutajon.
Földi tömjén füstje száll,
csavarodik,
kavarodik,
mintha volna illatos szakáll.

Totyog,
lépked,
ide kipp,
oda kopp,
fehér libatopp.

Erdő mélyén szimatol
nehézszagú gólyaorr,
tudatáig nem hatol:
rajta kívül senki sincs
se közel, se távol,
hiába is szimatol.

Üröm,
pimpó,
rókasás,
kellemetlen útitárs,
üröm: keserű,
pimpó: tikkasztó,
rókasás: kezet-lábat elvágó.

Kapaszkodik pap palástba,
nadrágszárba,
szamár gubanc bundájába,
villog sárgán, rémesen,
a vajszínű ördögszem.
Bár nincs neki diplomája,
mégis nagy a tudománya,
ha itt fáj és ha ott fáj,
meggyógyít a varjúháj.

Lélegzik a tüdőfű,
közben mereng ő,
lélegzéshez legjobb a
hegyilevegő!

Kígyószisz felsziszeg:
ó gegek, ó vizek!
Kornistárnics recseg-ropog:
hol vannak a bombardonok?
Hallgat mélyen, mint a kuka
macskafarkú veronika.

Bokormélyi remete,
szól a pemete:
elsüllyed az új ladik,
ha nincs feneke!
Monilia,
imola,
a nap
estbe
fordula.

Vizenyős félelem,
őszi oroszlánfog,
megretten a nyúlárnyék,
didereg, vacog.
Az ég szürke lesz,
bizony szürke lesz,
s fehér lesz majd a rét.
Esengjünk erősen
újabb tavaszért.





Ezer virág bokornak hívom. amúgy nem tudom sajnos a nevét. Mesés illata van és a méhek egész nap körül dongják. Nagyon szorgosak. Jó látni ezt az együttműködést .


 
Az encián és a petúnia csodásan kiemelik egymás szépségét.



A levendulák még nagyon picurkák. Remélem túlélik Zora süvölvény támadásait.


Na ez az én mennybéli paradicsomot idéző konyhakertem.
Van benne négyféle bazsalikom, mert nagyon szeretjük. Zeller, petrezselyem, kétféle
kakukkfű, kétféle zsálya, muskotályos meg hagyományos, snidling, menta,
oregáno, citromfű. és a végén csombor, ami erdélyi fűszernövény.
Savanykás levesekhez isteni.


Zorka mindennap kiegyel egy két virágot a kaspókból. helyükbe újakat ültetek. Juszt sem adom fel!
Egyenlőre nagy csatározások zajlanak a győzelemért.


Na ilyen az a talaj, ahol a királylány játszótere van. Kipusztult sivatagra emlékeztető tájkép

2012. május 19., szombat

Én a vizilovakkal vagyok


Vannak napok, mikor olyan mértékben hatalmasnak érzem magamat széltemben, akár egy víziló. Természetesen ezzel egyenes arányban ilyenkor a lustaság is elhatalmasodik rajtam. először elkeseredek ezen a borzalmas helyzeten, majd mikor megtaláltam a megfelelő elfoglaltságot ami nem túl megterhelő , akkor boldogsággal simulok bele az aznapi állapotba. Ma némi tunyulás után Zozival tervezgettünk kicsit, hogy mit és hogyan fogunk megcsinálni az új életében. Ugyanis az ifjú hölgy önállósodni készül. Miszerint kirepül a családi fészekből. Egészen izgalmas dolog nézni az első szárnypróbálkozásokat. Új otthonát az ő elképzelései szerint alakítja ki. Már mot látni, hogy milyen precíz pontossággal teszi mindezt. Mindig tudtam, hogy a kicsi lányunk fog először szerencsét próbálni. Valaghogy sokkal életrevalóbb mint a nagyobbik. Bár ahogy elnézem a húga elmenetele rá is ösztönzőleg hat. Milyen furcsa lesz majd nélkülük a ház. Mondogatom magamnak, hogy ez az élet rendje. Csak még magam sem tudom, hogy ennek örüljek- e, vagy sem?
Azt hiszem inkább örülök, mert ez azt jelenti, hogy mégiscsak jó munkát végeztünk a nevelésükkor.
Mindenesetre ma feltűnően sokszor elered a könnyem. Nem is olyan könnyű ez az elengedés projekt, mint azt előzőleg hittem.

2012. május 17., csütörtök

2012. május 16., szerda

Beszédes szemek


Írjátok meg, ha van kedvetek, hogy nektek miről mesélnek ezek a szemek!
Nincs jutalom, sem díj. A játék és egymás gondolatainak a megélése az, amiért érdemes történeteket írni.. Ne fogjátok vissza magatokat!Meséljetek éljetek,  a szavakkal, képekkel, velünk!
Mert játszani és álmodni igenis jó dolog és érdemes.


Anala / tükör/egy ír férfi Ossian / és egy hindu nő Damini /Villám/ lányaként látta meg napvilágot. Szeme az apjáé. Benne visszatükröződik az Ír tenger azúr színe. Ám tekintetében az anyja természetének szikrázó ereje látszik. A kislány szülei kettőssége révén különleges gyermek volt. Bárkire nézett annak az életében megjelent a tűzes vágya valamit  tenni akarás öröme. Az illető ezektől a szemektől  lángra gyúlt és belső tűztől égett. Gondolatai főnix madárként szelték az eget. Aki belenézett ennek a lánykának a szemébe az többé képtelen volt a megalkuvásra. Megsokszorozódott a tenni vágyása s az önmagába vetett hite. Végre érezhette, hogy képes mindarra amit eddig nem hitte, hogy meg tud csinálni A gyermek szeme lélektükörként mutatta meg mindenkinek  a saját magában rejlő erőt. Kiben békés tüzek lobogtak, azoknak azt mutatta meg. Kiben a háború démonai viaskodtak egymással, annak azt.
Sokan boszorkánynak tartották. Szemében a  messzi tenger vizének kékje az emberek számára elhozta a belső békéjüket. 


Jónással az öreg koldussal Budapesten lehetett találkozni a dzsumbujban, azaz a nyóckerben. Mióta az eszét tudta itt élt. Olyan régóta járta már az utcákat, hogy képtelen volt emlékezni a gyerekkorára, egy otthonra , édesanyja ölelésére. 
Mégis valami csoda folytán mindig jó kedve volt. A koldusok közt bölcs öregként emlegették.Valahogy mindig érdekelte az, hogy másokkal mi történik. Mivel egész életében mások történeteit hallgatta, megtanulta hogy mikor kell megszólalni és mikor csendben maradni. Ha szólt keveset beszélt , hangja mélyen bongó bársonyos hang volt, amolyan álomból ébredő fajta. Beburkolta vele meleg takaróként, az őt hallgató embert. Mivel soha sem volt semmije , így nem is vágyott földi javakra. Nem tudta mi az irigység, a birtoklás . Amije volt az a türelem, szeretet, és bölcsesség. Istentől kapta adományként eme képességét, no meg az élettől. Így természetes volt számára, hogy továbbadja a benne lévő szeretetet annak, akinek ép szüksége volt rá.  Mikor meghalt nem vették észre azonnal. Megfagyva aludt egy padon. Valahogy üresebb lett a nyócker nélküle. Észrevétlenül megváltozott ott minden. Megvadultak az emberek, egymáson átgázolva éltek és mindenük lett a pénz, a rablás a drog és a prostitúció. Nem volt köztük már Jónás, aki hallgatásával, szelídségével,  magába gyűjtötte és elnyelte  a környezete bűneit.
Akire ránézett az valahogy szelídebb lett. Jónás szemében visszatükröződött az emberek bűne. Ha  ránézett valakire ez a bűn érthetetlen módon megbocsájtást nyert. Élő lelkiismeret volt ő. Szelídségével, tiszta lelkével, mások szívébe látott. Mikor már annyi volt a magába rejtett bűn, hogy kiszorította belőle a szuszt , akkor szép csendben elment. Olyan észrevétlenül tette mindezt, ahogy közénk érkezett. Egy utolsó lélegzet illanásával tűnt el közülünk. Jónás elment, aki magára vette a világ bűneit.
Mi pedig még észre sem vettük, hogy már nincs köztünk. Oly annyira lekötöttek a saját életünk bűnei, hogy már azt sem vettük észre, hogy lassan megfulladunk bennük.


Ilyen a tekintete a legjobb barátomnak.



Így éreztem magamat, mikor Anya először hagyott ott az intézetben.
Még ma is érzem a vigasztalhatatlan szomorúságot a szívemben és azt a magányt, ami akkor társamul szegődött.
Valahol mélyen még mindig ott lapul bennem az akkori kifosztottság .
Ép ezért soha nem hagytam, hogy a gyerekeink megismerjék ezt a fájdalmat.