2012. március 30., péntek

Tavaszi szél



Megint megtörtént a csoda. Minden fa, bokor, virág a szerelemről dalol. Jó kimenni és megélni .Kilépni önmagunkból és érezni a másik ember szívdobbanását.

2012. március 29., csütörtök

Messiások nélkül



 Úgy érzem nagyon kiéhezettek vagyunk már némi megváltásra. Érdemtelenül ezt nyilván nem kaphatjuk meg. Arra mindenképpen szükségünk lenne ma már, hogy olyan emberek legyenek a vezetőink, akik erre érdemesek! Tudásukkal, bölcsességükkel és azzal, hogy mindennél előrébb valónak tekintenék az itt élő emberek életkörülményeinek javítását! Ja, hogy ilyen ember a mostani vezetőink között nincs! Ezt én is tudom.
Ki tudja? Hátha szomszéd ács, vagy az iskolai tanító az, aki képes lenne erre a feladatra! Próbálok nyitott szemmel járni és meglátni a jót. Akár a szomszédomban, akár egy vadidegen emberben.Nagy szüksége van az itt élő embereknek, hogy végre valahára érdemes legyen valakinek a szavára odafigyelni!
Igazi vezető nélkül nem vagyunk képesek sokáig tovább fennmaradni!
Mikor megláttam ezt a fotót ez jutott róla az eszembe. Pedig akkor még a napi politikai események nem itt tartottak.
Úgy szoktam csinálni, hogy bárhol meglátok egy olyan fotót, vagy verset, ami tetszik elraktározom, a jó lesz valamire albumomba. Aztán idővel valóban mindegyik megtalálja a nekem rendelt küldetését.
Hát ma ez a fotó lett aktuális.
Egy csendes tavaszi képnek jobban örültem volna! Ugyanis sok ilyen szép kép van még a tarsolyomban.
Ez is egy fajta plágium. Nem a saját képeimet használom fel az írásaimhoz. Igaz nem is állítom róluk ezt.

Megújulás

Tavasszal minden megújul. Azt gondoltam a blog is kaphat új színeket, hangulatokat, érzéseket.
Egyértelműen látom,  ha a színekben sikerül is üdébb, frissebb, játékosabb külsőt adni kedvenc naplómnak, a lélek ezt a változást nem biztos,hogy tudja követni.
Néha még elkap a hév, amikor is azt hiszem, hogy a tavasz eljövetelével még mindig megsokszorozódik a bennem lévő energia mennyiség. Egyre inkább kiderül számomra, hogy ez ma már nem más, mint egy hiú ábránd.
Játékos hangulataimat továbbra is kiélhetem a színek kavalkádjának használatában és néha egy picinyke bohóckodásban. Egy biztos ameddig kedvünk és igényünk van a játékra, addig nem öregszünk meg. Sőt halni sem halunk. :)))



Bobby Leng:
Álmok, színek és fények
vers



Egyszer valaha, réges-régen
Egy embergyerek álmodott.
Kicsi volt még, alig pár éves
De a fantáziája már dolgozott.
Oly régen történt, annyira régen
Különös dolgokról álmodott
Olyanokról, amelyekkel soha még
Sehol sem nem találkozhatott.
Álmodta, hogy lebeg a légben
Kitárt karokkal, boldogan
Odalent tintakék hatalmas tenger
Hogy láthat ő ilyet, vajh’ hogyan?
Tükörsima óceán mélykék vizében
Bolyhos zöld szigetek, mint a moha
Olyan gyönyörű, olyan fennséges
Ilyet hogy láthat? Kész csoda.
Se újság képein, se sehol máshol
Ilyet még nem láthatott soha
Hiszen oly rég volt, és még nem jött el
A televíziózás hőskora.
Felhőtlen légben, ahogy ott úszik
Szinte pillangóként ott szitál
Kis szívét megérintette akkor
A sok szín, a fény, amit csodál.
Olyan szép volt akkor, annyira tágas
Annyira csöndes, nyugodt a táj
Se felhő, se szellő nem rezzent akkor
A vízen tajtékot nem dobál.
Agyában rögzült már mindörökre
De nem mesélte még senkinek
Mégha csak álom, akkor se voltak
Még gyönyörűbbek a színek.

Volt egyszer, félszáz éve is van már
Hogy egy gyermek álomba merült
Üres szobában, a csupasz falra
Napsárga fény-nyaláb vetült.
Ágyából látta ajtón át tisztán
Másik szobában a falat
Szemközti falon napsárga fényben
Boszorkány árnya ott szaladt.
Ugrált és reppent, roppant kezével
Ijesztegetve hadonász
Súlyos testével kisgyermek mellén
Ráült, hogy kiverte a láz.
Elfulladt légzés, kiáltni sem tud
Rémületében a gyerek
Mellkasán mázsás kőként nyugodva
Boszorka rettentőn nevet.
Fekete karja, szoknyája, blúza
Kendője, haja, mindene
Gúnyosan nézi a szenvedését
Keskenyre húzott sasszeme.
A gyerek nem bír, nem tudott szólni
Zsibbadt ajkán a rémület
Pár éves énje sehogy se érti
Hogy is érthetné, mit jelent.
De a szívébe biz’ mindörökre
És kitörölhetetlenül
Beleégett, és belevésődött
Mégha múlt ködébe el is merült.
De van, hogy előbukkan élénken újra
És kísért megint az az árnyék-lény
De már nem fél, csak arra gondol:
Sose volt félelmetesebb a fény.

Volt egyszer egy tél, december táján
Csikorgó hideg volt nagyon
Tiszta kék égre zúzmarás ágak
Magasodtak a túloldalon.
A napnak fénye szikrázott rajtuk
A tengerkék égboltozat előtt
Annyira szép volt, gyönyörű szép volt
Olyan, mint soha azelőtt.
Állni és nézni, mást nem lehet most
Annyira szépséges ez a kép
Csak bámulni és csodálni kellett
Akkor ott az volt: tündéri szép.
Szférák zenéje a szívbe markol
Rezzenéstelen délelőtt
Időtlen idő zárta magába
A legszebb fényt mind között. 
Óriás nyárfa égbe nyúlt lombja
Szikrázó fényben ahogy ott állt
Fennséges látvány, királyi látvány
Örülhet, ki egyszer is ilyet lát.
Hatalmas nyárfa lombkoronája
A múltba veszett: rég meghalt már
Hatalmas házak, otromba házak
Helyén ott állnak régóta már.
De ki csak látta, egyszer is látta
Azt a fennséges látomást
Sose felejti, biztos megőrzi
Szívében azt a színhatást.
Olyan kék nem lesz, sohase nem lesz
És olyan szikrázón hófehér
Olyan már nem lesz, mint ott akkor volt
Csak egyszer volt pont olyan a fény.

Egyszer, oly régen, annyira régen
Egy fiú és egy lány bandukolt
Éjjeli holdfény, ívlámpák fénye
Fénylő szemükben csillogott.
Benne volt akkor ifjúi lényük
Minden virága, jelleme
Egy szót se szóltak, csak bandukoltak
Szólniuk mért is kellene.
Hosszúra nyúló árnyékuk lassan
Előttük járva ott haladt
Közel az éjfél, találka vége
A fénylő csillagok alatt.
Szemük beitta mindazt, mit láttak
Egymás szemében holdsugarat
De messze van már, mindez a múlté
Mindez már csupán emlék maradt.
Mégis, ha visszagondolnak néha
Már nem az, mi volt, már más a lényeg
Mostmár csak az, hogy sohase voltak
Annyira mások, különösek a fények.

Volt egyszer egy ház, kopár a kertje
Napnyugta fénye önti el
Aranyló sárga, bíbor ciráda
Fűszálak mellé térdepel.
Símítja égen a bárányfelhőt
Kerítésdrótot, vasszöget
Utca kövét és a háztetőket
Minden levélen integet.
Lecsurran hozzánk ide az égből
Felemelvén a lelkeket
Mutatja báját, égi csodáját
Hogy magadnak felfedezd.
Akkori alkony annyira más volt
Annyira szép és légies
A néma csöndben senki se kószál
Még a szellő se lengedez.
Tán még az idő is megállt akkor
Egy pillanatra, nem tudom
Tán a lélek is elvált a földtől
Lebegni azon az alkonyon.
Sok alkony elszállt, kellemes és szép
Időtlen égben fejünk felett
És az a régi alkonyat régen
Az idő homályába veszett.
Hol vánszorognak, hol elrepülnek
Szempillantás alatt az évek
Csak egy a biztos: Sohase voltak
Annyira mások, mások a fények.

Vízparton állva csillogó tükröt
Hullámok hátát figyelgetem
Csobban és loccsan, fülemben hallom
Nád susogását édesdeden.
Sirályok szállnak amarra, messzebb
Vijjogó hangjuk iderepül
Szédítő röptüket csodálva
Még a szomorúság is elrepül.
Vízszagú szélbe merítem arcom
Lábam gyöngyházas fövenyt tapos
Vízparti nádas tövén vadkácsa
S hófehér hattyú ringadoz.
Reggeli fényben párás a túlpart
Apró kis házak bújnak ott
Most azt se látom, ahogy a hegyre
A széles utca felfutott.
Áttetsző minden, tejszerű, lágyabb
Álomszerűen olvadó
Olyan most minden, mintha nem élő
Hanem mind meséből való.
Hűvös van, mégis hátamon érzem
A kelő napnak melegét
Párás a tó és párás most minden
Párába burkolózik a rét.
Különös árnyak, áttetsző színek
Tobzódnak, mégis egy a lényeg:
Hogy még sohasem, sohase voltak
Annyira mások, szépek a fények.

Vadlennek szirma reggeli fényben
Kéken világít, gyönyörű
Kék hullámzással fodroz a szellő
Hajlik a nádszál, hajlik a fű.
A nád virágát, nádnak bugáját
Puha pihéjét fújja a szél
Áttetszik rajta hajnali fénynek
Minden sugára, annyira él.
Szivárvány-színű fénypászma éri
Akácágak közt az arcomat
Szemembe kápráz, könnyezve nézem
Zöldhátú Szentjános-bogarat.
Olyan az egész reggeli látvány
Mintha tán nem is földi vala
Mintha egy másik világban járnék
Beborít mindent a fény-kupola.
Sok reggel, hajnal szállt el mellőlem
Volt már jó és szép rengeteg
De ilyen egy sem, tudom nagyon jól
Olyan szép egy sem, mint az az egy.
Volt már sok-sok pirosló hajnal
Harmatos reggel, pitypangos rét
De olyan egy sem, amelyen pont így
Áramlott volna a fény szerteszét.
Hosszúra nyúló reggeli árnyak
Sok gyöngyharmatban fürdő virág
Olyan szép, tudom, sohase volt még
Mint akkor egyszer, ott, a világ.
Olyan üde és puha a reggel
Siklik a fáknak mohos kérgén
Hogy tudom: soha, sohase volt még
Ennyire elbűvölő a fény.

Vad vihar száguldott át a pusztán
Tépte a fákat, bokrokat
Áldotta sorsát, aki meghúzta
Magát valahol fedél alatt.
Szakadó esőben bőrig átázva
Meneküljön mostmár, ki merre lát
Hatalmas fába őrjöngve vájja
A vihar villám-agyarát.
Elsötétülve fekete mennybolt
Súlyos a felhő, nagy teher
Elemek tomboló harca előtt a
Villámsújtotta fa letérdepel.
Megperzselt törzse, lankadó ága
Lombkoronája már halott
A természet most bűneinkért
Vétkünkért bosszút szomjazott.
Tört-zúzott, rombolt, tetőket tépett
Porfelhőt s nyájat kergetett
Annyi esővel verte a tájat
Majd leszakadt az ereszet.
Villámló égből félelem árad
Mennydörgés rázza a falat
Kézzel elérnénk a súlyos felhőt
Mást nem látsz, csak a ködfalat.
Villámok fénye messzire látszik
Bevilágítja a mezőt
Nappali fénybe burkolja percre
Szakadó, hömpölygő esőt.
Sok vihart láttunk, orkánban álltunk
Villámlás is már sok akadt
Elemek játszi szeszélyét tűrve
Messzire tűnő évek alatt.
De mégis, volt egy, egyetlenegyszer
Annyira más volt, annyira szép
Olyan ijesztő, félelmetesen
Gyönyörűséges volt az a fény.
Szikrázott, bömbölt, rémülten néztem
Gyökeret vert a lábam. Ne félj
Súgta a szívem, és úgy éreztem
Sohase volt még ily szép a fény.
Megvilágította villámnak fénye
Szemvillanásnyi időre csak
Eget és földet, sötét felhőket
Ahogy sisteregve sűrűn lecsap.
Minden megérzi előre jöttét
Csak az ember nem, ki legjobban fél
Valahogy mégis neki jutott a
Legjobb, legbiztosabb fedél.
A vihar előtti nagy némaságban
Minden elbújik, rejtezik
Száraz odúban, jó puha vackán
Várja, hogy majdcsak eltelik.
Villámok fénye izzik az égen
Szikrázva szabdal szerteszét
Ezernyi felhőt, fekete felhőt
Esővízben ázik, fürdik a rét.
Minden fűszálon víz-gyémántcseppek
Rezegnek, s gurulnak a
Apró bogárkák bújnak a fűben
De most nem gondolok reá.
Mindez oly félelmetesnek látszik
Mégis biztosan s jól tudom én
Hogy még sohasem, bizony, sohasem
Volt ilyen rettenetes a fény.

Ha nyitott szemmel jársz a világban
Láthatsz ezernyi sok csodát
Tudd: a természet millió szemmel
Csodálja, bámulja ÖNMAGÁT!

2012. március 28., szerda

Pilátus trónja

Közeleg a húsvét. Javában böjtölünk. Sokan a modern eszmékkel indokolják  eme cselekedetüket és salaktalanító kúrának nevezik. Sokan vallási okból teszik és a bűnbánatukat szimbolizálják vele. Önmaguk és a világ bűneit szeretnék levezekelni általa.
Az a baj ezekkel az ideológiai böjtökkel, hogy alkalmazója általában egy elnyomás elleni lázadás szimbólumaként használja  és közben nem veszi észre, hogy ő maga is beleül Pilátus székébe ítélkezni. Ugyanúgy nekiáll ítélkezni, mint az aki ellen lázad. Ma az ilyen típusú ítélkezések fénykorát éljük. Jól értesültek vagyunk és azt hiszük, hogy mikrokörnyezetünk királyságában jogosultak vagyunk többnek, jobbnak hinni magunkat a világnál. Pedig a saját szintjén mindenki elköveti a maga bűneit. Amik kicsinyített másolatai a világ bűneinek.
Ma beleképzeltem magamat ebbe a fotelba önvizsgálatot tartani. Sajnálattal nyugtáztam, bizony én sem vagyok különb másoknál. Ítélkezem. Hanem is pont úgy, de elkövetem azokat a bűnöket, amikért mások felett pálcát török.
Az egyik ilyen bűnöm  Damu- ügy kapcsán világosodott meg bennem. Végtelenül elítélem a fizikai bántalmazást. Vajon ki mondhatnám azt, hogy a lelki bántalmazást nem alkalmazok soha és az nem akkora bűn? Nyilván nem! Sőt sokkal   nagyobb bűn!
Bárki számára kimondható, hogy lelki terrort nem alkalmaz? Így, vagy úgy? Céljai elérése érdekében.
Saját céljainknak mindig van magyarázata. Bőven találunk felmenthető indokot arra, hogy miért is nem vagyunk bűnösök a megvalósítás közben elkövetett erőszak miatt!
Ha húsvét ideológiai mondandóját nézem arra mindenképpen  alkalmas ez az ünnep, hogy önvizsgálatot tartsunk! Ha egy mód van rá, próbáljunk meg megtisztulni saját gyarló bűneinktől!
A világ bűneinek rendbetételére pedig ott van az Isten.
Tegye mindenki a maga szintjén meg azt, amire képes! Akkor talán nagyobb rend lesz ezen a Földön!

2012. március 27., kedd

Merész lépés

Tegnap Kedves még haza se ért már a távirányítóért nyúlt. Egy puszi ellenében megszereztem az irányítást és kikapcsoltam a TV-t.
Megérte, mert végre csak az enyém volt Ő Lordsága és egész este beszélgettünk. Micsoda pazar élvezet egy egy estét kettesben eltölteni.
:)
A házasságokban az a legnagyobb gond, hogy elfelejtenek egymással beszélgetni.  Lusták az emberek  nap, mint nap újra felfedezni egymást és mindazt a jót, amit annyira szeretnek a másikban. Könnyebb azt feltételezni, hogy már nincs meg a varázs. Pedig meg van, csak az idő múlásával egyre finomabb árnyalatokat kap. Ezért több figyelemre van szükség az észrevételéhez.

2012. március 26., hétfő

Hallgass a szívedre!



"
Tudod, szerelem voltál neki első látásra. Mikor rólad beszélt, óva intettem. Azt mondtam, hogy nehéz lenne, hogy lehetetlenség. Azt tanácsoltam, hogy hagyja, és tudod mit mondott? Nem hagy ki valamit, ami remek lehet, csak mert egyszerre nehéz is. Ha rám hallgatott volna, a legcsodásabb dolgot hagyta volna ki. "
Hallgass a szívedre!


Ezzel a címmel láttam ma egy gyönyörű "csöpögős" filmet.
Igazi nőknek való érzelmi dömping. Mégis örülök, hogy megnéztem. Kellenek az olyan órák, mikor engedünk a csábításnak és a szívünkre hallgatunk,  emberként hagyjuk magunkat érezni, emlékezni és könnyezni, ha úgy diktálja a szívünk.
Ez egy ilyen film. Ha van kedved szeretni akkor nézd meg és enged át magad az érzelmeidnek!
Néha bizony ez is kell!

2012. március 25., vasárnap

Barátságok

Hála Istennek vannak állandó dolgok a mai rohanó életben.
Ilyen a Kövecses patak szépsége és az egymás iránt érzett barátság.

A kutyák végtelenül tanulékony lények. Ha a gazdi szeret valakit általában ők is megkedvelik az illetőt. Sőt, ha a gazdi barátjának szintén van ebtársa, akkor ajánlatos nekik is jóban lenni! Íratlan szabály ez és nem szokott kialakulni ebben a témában vita a kutyák és gazdik között. Természetesen azért nem, mert ha az eb köt barátságot egy másik négylábúval a gazdinak is illik megkönnyíteni az ő kapcsolattartásukat azzal, hogy jó viszonyt alakít ki a másik gazdival. :) Állatoknál jól működik a kölcsönösség elve.
Valami ilyesmi történt most is. Kirándultunk a Mátrába Vén barátunknál. Öcsi kutyával szerettem volna végre megismerkedni. Kíváncsian vártam, Zora mit szól majd mindehhez? Sok kétely nem volt bennem, hisz tudtam, hogy mindkét kutya barátságos, közvetlen. Adta magát a feltételezés, hogy barátok lesznek. Először csak méregették egymást, majd önfeledt játékuknak csak az este közeledte vetett véget. Indulnunk kellett haza. Zorka itthon totál fáradtan rogyott le aludni. Szívesen venném, ha a fejébe láthatnék! Akkor legalább tudnám, hogy most miről álmodik? Gyaníthatóan Öcsit kergeti és játékosan vívnak, hogy vajon melyiküknek jutott az ízletesebb falat? Még ebben is egyezségre tudtak jutni.
Rég volt ennyire önfeledt kirándulásban részünk.
A Mátrában bizony még a patak partján vastag jég és hótakaró található. A naposabb helyeken már előbújtak a hóvirágok és salátaboglárkák.


2012. március 23., péntek

Ítéletek. Damu és Stohl ügyében



Feltépődött bennem egy seb, amit nagyon régóta őrzök a szívem zugában. A Damu-ügy kapcsán megoszlanak a vélemények az "igazságos" vagy "nem igazságos" bírói döntésről. Elsőre azt gondolnánk, hogy természetes a párhuzam a Stohl üggyel, és mégsem az. Az emberek többsége, ha nem is bocsájt meg Bucinak, de valamennyire próbálnak vele empátiát gyakorolni. 
Hogy miért?
Szerintem azért, mert:
-Mindenki érzi, hogy bármikor az ő környezetében is előfordulhat, hogy egy általa szeretett lény drogos lesz.
-Magyarországon az alkoholfogyasztás népbetegség, így nyilván kevesen veszik a bátorságot, hogy erről ítélkezzenek.
-Sajnos nem rögtön tette, de viszonylag kitartóan,  bocsánatot kért. 
-Elkezdett egy olyan vezeklő körutat, amire kevesen lennének alkalmasak. 
-Azonnal terápiára járt, ezzel is jelezvén a megbánást és a megtisztulás  iránti igényét.
Lehet erre mondani, hogy mindez csak trükk. De legalább olyan, amire érdemes odafigyelni, mert azt sugallja, hogy hasonló esetben milyen módon gyógyulhatunk ki ezekből a betegségekből. Magyarország világelsők közé tartozik az alkoholfogyasztás terén, így elfogadhatónak és méltányolhatónak tartják az emberek azt, ha valaki fokozott stresszben iszik. Tehát kevésbé ítélik el az ilyen embert. A drog-kérdés már rázósabb. Mindenki kerüli a témát. Félnek tőle az emberek. Bizonyos fokig úgy kezelik, ha nem beszélünk róla, akkor nincs is. Ráadásul kivételesen jó húzás és szimpátiát keltő cselekedet volt, a drogprevenciós munka elkezdése. Hisz lám-lám, drága Buci még a gyerekek megmentéséért is tesz valamit.
Alföldi Róbert nyilatkozatával értek egyet. Ez az ember az igazságszolgáltatástól megkapta a büntetését. Most rajta a sor, hogy megmutassa,  képes a változásra. Ezt azonban csak úgy  lehetséges, ha az életét nem lehetetlenítjük el. Azaz, dolgozhat és teheti tovább azokat a dolgokat, amikben képes átadni valami maradandó értéket az embereknek. A feladat adott. Jöhet az önmagának és másoknak való bizonyítás. Képes lesz ezentúl hasznos tagként élni a társadalomban?
Most ez még nagy kérdés. A bizalmat úgy az egyénektől, mint a társadalomtól megkapta hozzá.

Hogy mennyire érdemelte meg, arra az idő adja majd meg a választ.




Damu Roland-ügy. Rögtön adódott a párhuzam a Stohl üggyel. Mindkét ember színész, és mindketten visszaesők. 
Miért van az, hogy sokkal keményebb az ítélet a társadalomban és a bírákban egyaránt, Damu ügyével kapcsolatban?
Nem szeretnék bölcselkedni, így a saját aspektusomból magyarázom meg ezt a kérdést. 


     Damu Nőt bántalmazott. Ráadásul nem is először! Sőt ahogy kiderült, ugyanazt a nőt többször is megverte.
" Az adásból is kiderül, az, hogy az úgynevezett biciklis ügy miatt plusz három évet kaphat. Élettársát ugyanis még egyszer megverte.Egyszer a nő és Damu besétált a kórházba, jelezvén, előbbinek nagyon fáj a lába, kerékpárral esett. Az orvos szerint ez más jellegű sérülés volt, és valóban, két nap múlva a nő hazament, és elmondta, hogy megverte, megrúgta őt Damu. Az ügyész jóval később emelt vádat, így Damunak első fokon lesz még egy tárgyalása súlyos testi sértés kísérlete miatt, amiért három évre is büntethető." 
Nincs olyan ember, aki ne ítélné el az erőszakot. Ennek több oka is van. 
Tanult viselkedésünk, a humánus viselkedés szembeszáll az erőszak minden formájával. 
Minden embernek vannak gyermekkori , vagy akár későbbi emlékei arról, amikor ok nélkül bántalmazta valaki. Emocionálisan felébred már a verés gondolatára is a félelem az emberekben. 
A bírák nagyon sok olyan üggyel találkoznak, amikor megfélemlített nők, gyerekek évekig tűrik a bántalmazást. Majd amikor végre kiderül a dolog, félelemből letagadják azt a tényt, hogy a vádlott verte őket. Ha nincs konkrét orvosi látlelet, a vádat vádló híján visszavonják. Sajnos ez elég gyakori a tárgyalótermek életében. Tehát a düh ezzel a kérdéssel kapcsolatban bíróban és ügyvédben egyaránt elfojtott. Ha végre haragudhatnak, mert bizonyítható a bántalmazás, azt fokozott indulattal teszik. Ráadásul precedenst akarnak teremteni, hogy elkerüljék a hasonló eseteket. 
A közvélemény ítélete szintén markáns ebben a kérdésben. Mindenkinek van olyan megélt élménye, hogy lesütött szemű asszonyok csendesen napokig elkerülnek minden élő kontaktust és már-már bujkálnak a szeretteik, barátaik, kollegáik elől. Az ok egy véraláfutás, egy ölelés utáni felszisszenés, 40fokos hőségben kardigán, nadrág és kendő viselése. Mindenki látja, érzi a bajt, mégsem tehetnek semmit ellene , mert a bántalmazott egy szót sem szól. Inkább elhúzódik, magára marad a bánatával, félelmeivel. Némasága az egyetlen hű társa.
Ha ilyen asszonnyal, gyerekkel találkozunk megszakad a szívünk. Tehetetlenek vagyunk, mert mindenkinek a magánügye, hogy meddig tűri ezt a helyzetet. A harag azonban emésztetlenül ott marad egy-egy ilyen élmény után. Mint a forró láva tör a felszínre belőlünk, amikor szembesülünk egy ugyanolyan üggyel.
Részemről totál elfogult vagyok ebben a kérdésben. Nem is mennék el bírának. Túl sokat bántottak és túl sok ember szemét láttam már akikkel szintén ezt tették. Nincs bennem sem tolerancia, sem megbocsájtás egy bántalmazó emberrel szemben!
Ráadásul nem érdekel az sem, hogy volt-e oka a bántalmazásra!
Ok ugyan lehet, de indok nem.
Azért vagyunk emberek és nem állatok, hogy uralkodni tudjunk az érzéseinken, azzal a híres-nevezetes agyunkkal, amiről azt terjesztjük, hogy kiemelt minket az állatvilágból.
Az a férfi, aki ettől érzi magát valakinek, bizony sose volt igazi pasi. Maximum egy önbizalomhiányos ember, aki pótcselekvéssel akarja bizonyítani,hogy férfias képességei  teljes birtokában van.
Sajnos, ma már a nők is nagyon agresszívak. Ők a gyerekeiken töltik ki a napi frusztrációikat. Egyre több gyerek sérül az ilyen anyák miatt úgy fizikálisan, mint emocionálisan. 
Ez pedig az adott kor moralitásának szégyene.

2012. március 22., csütörtök

Álmomban otthon jártam.


2011-ben itthon készült ez a kép a kedvenc vadvirágról


Napok óta ébren álmodom. Vagyis félálomban vagyok, nehezen alszom mélyen el. Talán emiatt van az, hogy most azt hiszem, végre álmodom. Az agyam tudja, hogy minden alvás alkalmával sokat álmodom, de képtelen vagyok visszaemlékezni reggelente az álmaimra. Emocionális ember lévén az illatok, ízek, érintések, hamar ébresztenek bennem emlékeket.
Végre itt van, az oly hőn áhított tavasz. Sokat vagyok a kertben és lesem a virágokat, hogy előbújtak- e már? A föld savanykás illata hajnalonként egészen jól érezhető attól, ahogy a nap elkezdi felszárítani a harmat csöppjeit. A krókuszok és a törpeíriszek, no meg a hóvirág lassan elnyílnak. Milliónyi fehér "csillagvirág" jelzi tűhegyes leveleivel, hogy hamarosan megmutatja idei pompás ruháját. Erről a vadvirágról eszembe jutottak gyerekkorom barangolásai a Duna parton./ Hát ennyi a mostani élmény ami életre keltette a múlt emlékeit./ Szinte fehérlett tőlük a táj. Mindennap hatalmas csokrokat szedtem Anyának, Mamának, szomszéd néniknek. Igazából szerettem látni ahogy elmosolyodnak. Imádtam hallani azt, hogy mennyire örülnek, mert gondolt rájuk valaki. A férfiaknak akkoriban is ürügy kellett ahhoz, hogy megajándékozzák egy virágcsokorral az asszonyaikat. Csak úgy , minden ok nélkül, nem ment.
Szóval kerti poroszkáim során valami vágyféle felébredt bennem, hogy látni szeretném gyerekkorom kedvenc helyeit! Talán ezért van, hogy szinte mindennap most álmaimban ott sétálok a kedvenc partomon és játszom a többiekkel! Vasárnap, ha addig élek is elmegyünk oda!
Ilyenkor a víznek is más szaga van, mint nyáron. Valahogy frissebb. Kitaláltam, hogy kimegyek a stégre lefekszem hol hasra, akkor a vízben fogok gyönyörködni, hol hátra, akkor pedig felhőmeséket találok ki. Pont úgy mint régen. Azon tanakodom, hogy elhívom az Öcsémet is, mert vele együtt lenne teljes az élmény. Hisz ott mindig együtt voltunk.
Mikor az autóval rákanyarodunk a parti útra gyorsabban kezd el verni a szívem. Minden háznak régi ismerősként köszönök. Az sem zavar, hogy sok ház már vagy nincs is, vagy átépítették. A szagok és illatok a parton ugyanolyanok, mint régen. Emlékszem, hogy volt egy nagy kanyar mielőtt megláthattuk a Dunát. Sokszor mondogattuk egymásnak.-Érzed már a víz szagát?  És igen éreztük. Valahol belül  a zsigereinkben. A házunk elé kanyarodva pedig, mindent elsöprően elborított a hála.
Hazaértünk.

2012. március 21., szerda

Tanuságaim

Hát ma van az a nap amikor akasztják a hóhért. Képtelen vagyok a bennem felszaporodott indulatoknak gátat szabni. Reszkessen mindenki aki ma a kezem közé kerül.! Nem irigylem azokat akiknek mára ez rendeltetik. Éjjel megint nem aludtam. Zora nincs jól. Sokat hányt. Ráadásul többször felkeltem megnézni, hogy tényleg itt van- e velünk? Olyan voltam, mint mikor a lányok kicsik voltak és túl aggódtam magam egy egyszerű náthán. Sose lehetett meggyőzni arról, hogy nincs semmi baj. A gyerek nem kap szövődményt. Csak a saját szememben erőmben lelkiismeretemben bíztam. Pedig az agyam pontosan tudta, hogy ez nem helyes így, de a szívem mást diktált.Hát most ugyanez történt. Kellett az érintés bizonyossága ahhoz, hogy elhiggyem vége a rémálomnak.
Ugyanakkor el kell ismernem, hogy ez a szökés a kutya nevelésének átgondolására késztet. Sőt nem árt megnéznem mit és hol rontottunk el ami ehhez vezetett?
Nyilvánvalóvá vált, hogy a kert nem elegendő mozgástér ennek a kutyának. Sétáltatni kell. Több szempontból is. A póráz önfegyelemre szoktatja és megismeri jobban a gazdi reakcióit. Közös tanulási idő. Gyerekeknél is van ilyen amikor leülünk velük foglalkozni, játszani.
A másik dolog, hogy nem babusgathatom, hisz ő  nem egy öleb. Másra van szüksége. Fegyelemre, játékra, szabályokra.Az ilyen szeretet nem jó amit én csináltam vele. Ez korlátozó és fojtogató.
Minden jó valamire, még a kudarcok is. Remélem tanultam a felismeréseimből és akkor többet nem kell megszöknie mellőlem!
Már megint az örök hibám van az orrom előtt, az a fránya elengedés!

2012. március 20., kedd

Csodák pedig vannak!


Megtalálták!

Törődés


Mióta az eszemet tudom az a legnagyobb öröm számomra, ha törődhetek valakivel. Ez nem valami Isten adta csoda tulajdonság. Nem. Egyszerűen így születtem. Kicsiként minden állatot hazavittem és teljesen felháborodtam azon, hogy a szüleim nem szeretnének békákkal, tücskökkel, sünikkel, és sok sok kutyával együtt lakni. Lassan rádöbbentem, hogy igazuk van. Ha rajtam múlna állatkertet rendeznék be a szobámba. Az egész állatszeretetem nem szólt másról, hogy azt hittem szeretik, ha folyamatosan etetem, babusgatom, kényeztetem őket. Több kisállatot úgy kellett kimenteni a szeretgetésem alól. Aztán lassan leszoktam a gyűjtésükről, mert végre kaptam egy kutyát. Anya szerint úgy bántam vele, mintha a gyerekem lett volna. Valóban úgy éreztem, hogy neki rajtam kívül senkije nincs, tehát nekem kell megadnom a számára mindent. Az Öcsémet is elkényeztettem óvtam mindentől. Nem csoda, ha lányos, érzékeny lelkületű lett. Én pedig zord, matrónává váltam az évek múlásával. Most kénytelen vagyok tudomásul venni, hogy valami határvonalhoz értem. A gyerekeink felnőttek és a maguk útját kezdik járni. Az állatok pedig nem helyettesíthetik az én nagy szívem szeretetvágyát. Talán ezért ment el Zora, hogy megértesse velem.  Magamat kell végre kicsit jobban szeretgetnem, nem pedig másokat! Most először életemben szabadon kellene szárnyalnom, hisz kinyílt a kalitka ajtaja. Azonban nem tudok mit kezdeni vele. Mindig felelős voltam valakiért, vagy valamiért. Most furcsa hogy nincs szükség erre a tulajdonságomra. Szabadság? Amikor nincs azért őrülünk meg. Ha pedig megkapjuk , nem tudunk mit kezdeni vele.
A kezem és a lelkem egyaránt simogatásra született. Egész éjjel kerestem a kutyám buksiját. Indult a kéz és mozdulat közben megállt.
Nagyon szomorú vagyok a szeretet és gondoskodás élménye nélkül.
Hiányzik.

2012. március 19., hétfő

Imádom! Imádtam! Szeretném ezután is Imádni! Eltűnt!!!!


Vajon MA van hol aludnia?



így kezdődött


ellenállhatatlan nézés

Ez lett a veszte! A kíváncsisága.

Na és a játékossága. Bármi áron való megismerni vágyás érzése!
Beszélgessünk! Addig nézlek ameddig nem jössz játszani!

Nagy ritkán sikerült egy percig nyugton maradni.

Na mi lesz már? Gyere haza végre! Várunk nagyon.

Határok

Talán mindenkinek szüksége van a határai pontos megismerésére. Nekem biztosan! Igazi diadalt jelent, ha kicsit arrébb tolhatom, akár a testi, akár a lelki korlátaimat. Minden egyes sikeresen megoldott feladat megsokszorozza az erőmet és további felfedező utak megtételére sarkal. Én vagyok az az örök telhetetlen, aki sose tud betelni az élet szépségeinek felfedezésével. Hajlandó vagyok megfizetni az árát. Az én esetemben ez a gyarló test fájdalmainak elviselésével jár együtt. Mégis, ha valaki megkérdezi meddig szeretnék élni?
ÖRÖKKÉ!
Ez az a szó, ami határok nélküli. Tökéletesen nekem való!

2012. március 18., vasárnap

Nagytakarítás minden szinten



Isten tervez, ember végez. Volt erre a négy napra egy viszonylag pontos koncepciónk. Az elején egész jól tudtuk  tartani az ütemtervet. Csütörtökön ablak pucolással indult a ház felforgatósdi. Este koncertre mentünk.
Isteni volt ez a zene és az előadás !

 Pénteken tovább folytatódott a takarítási láz, majd észrevétlenül elharapódzott és átterjedt a kert rendbetételére is. Ha már ilyen ügyesen csillog- villog minden, akkor igazán jó lenne kicsit új ruhába öltöztetni a kerti bútorokat is!. Ezért szombaton nagy varrási láz vette kezdetét. Minden új ruhát kapott a kertben. A padok, a székek, az asztalok. A tavalyi élénk színek helyébe most barnák, drappok ,  szürkék és feketék léptek. Az ok igen egyszerű: ZORA. 
Nincs olyan pont ahova a kisasszony merő kíváncsiságból ne mászna fel. Akár bohóckodásból, ne esne le, vagy merő véletlenségből, ne rágcsálná meg az elé keveredő tárgyakat , növényeket. Így adta magát a renoválási feladat. Olyan gyönyörűen sütött a nap, hogy most jó kedvűen haladtunk a munkával. Ha már ily jól mentek a dolgok meglovagoltuk a vitorlánkba kapaszkodó jó szelet és újabb kísérlet gyanánt, még virágokat is ültettünk. No meg az esedékes fűszernövényeket, bazsalikomot, oreganót, levendulát, kakukkfüvet . Igaz ezeket kertészetben vásároltuk, mert nálunk sem idő, sem tehetség nincs a hajtatásukra. Ma pedig vasárnap lévén munkaszüneti napot tartottunk. Finomakat főztünk és nagyokat beszélgettünk.
Büszke vagyok magunkra, mert a Tv-t nem bámultuk, így kimaradtunk az aktuális rossz kedv teremtésből.
Az egyetlen ami negatívum, hogy a testem nem vette tudomásul azt a tempót, amit a szívem diktált. Mára teljesen összetört. Ahol lehet ott begyulladt és ennek látványos jelét is adta. Holnap nincs mese a doktorokhoz kell menni! A tünetek szerint, egy - két katasztrófa  közeli dolog is kialakulóban van. Fogalmam sincs miért nem vagyok képes megtanulni, hogy már nem mennek úgy a dolgok mint régen? Sajnos nem mennek, ez tény. Mégis, mégis mégis! Én győztem!!!!
A kertben minden elkészült Kedvesnek hála. A lakás csillog, villog, illatos, még a függönyöket is sikerült kimosnunk.
Ráadásul ma egy igazi  vendég volt nálunk. Kedves szívének  fontos kapcsolat ébredezik. Egy régi álma vált ma valóra. Családegyesítési szándéka megvalósulni látszott. Végre két generáció kapcsolódott össze. Bizony jó érzés látni, hogy az alma mily közel esik a fájához. Unokaöcs, nagybácsi, randevú volt. 
Kirándulni ugyan nem jutottunk el, de gyanítom ezerszer többet mozogtunk az elmúlt pár napban, mintha megmásztuk volna a Mount Everestet!
Gyönyörű tartalmas hétvége volt . Csoda is történt . A lányaink egyszer sem vesztek össze. :)
 Sőt sokat segítettek. Hálás vagyok érte.

2012. március 14., szerda

Ne feküdj le aludni, jó érzések nélkül!


Ha van kedvetek nézzétek meg! Ilyen sok ragyogást hoz az életembe az én drága barátnőm . Ő maga az életöröm személyesen.

Valahogy ez a mondat motoszkál bennem órák óta. Anya mondogatta kicsi koromban lefekvéshez készülődve az esti ima előtt. Nézzük meg a nap pozitív mérlegét!
Ma Mary Poppins barátosnémmal tölthettem el pár boldog órácskát. Mindig hamar elröpül a vele töltött idő. A keleti széllel érkezett és hamar odébb is állt. Hihetetlen hogy milyen jó valakivel egy hullámhosszon lenni! Karácsonyra kaptam tőle egy mezei virágos teás készletet. Most végre felavattuk. Cseppent a méz, borult a csésze és dühöngés helyett nevettünk. Zora szokásához híven még nem tudja kezelni a rendelkezésre álló teret. naná, hogy vehemencia királylányként röpült az ölünkbe. Haragvás helyett mosolyogtunk a szeleburdiságán. Következő klassz dolog az volt, hogy a nagyobbikkal sikerült egy amolyan félig szakmai félig Mamis beszélgetést folytatnunk. Szeretem amikor valami láthatatlan határvonalon mozgunk a gyerekkor és a felnőttkor mezsgyéjén. Mostanában vannak közös ügyeink és nagyon nagy öröm megvitatni őket. Élvezem , hogy a véleménye bölcsességtől, szeretettől, megértéstől sugárzik, mégis van benne racionalitás és objektivitás. Ma szabadnapos voltam, így a konyhában is találtam bőven elfoglaltságot. Persze nem vittem túlzásba. :)
Este pedig Kedves böjtös pirítóst készített nekem citromos teával. A gondoskodása nagyon finom volt. Vége van a napnak. Volt benne bosszankodás , de sok- sok szép és jó dolog is.  A reggel izgatott morgásait elhalványították a napi kedves történések. Igaza volt Anyának. Jobb békével a szívemben nyugovóra térni. Sose szabad elfeledkeznünk arról, hogy bármelyik perc az utolsó perc is lehet. Éljük hát meg a teljesség igényével.
Szép álmokat mindenkinek, rózsás csókokat, szárnyas angyalokat!

Túlélési stratégia

Pont olyan vagyok ma mint a kinti időjárás. Egyik pillanatban mosolygok és jó kedvem van a másikban rossz kedv kerít hatalmába, Ahogy az ablakon kinézek ma az Isten is így igazgatja a földi dolgait, úgy tűnik nem tudja ő sem eldönteni, hogy mit is akar kezdeni az itteni birodalmával. Elpusztítsa- e, vagy hagyjon mindent úgy ahogy teremtményei intézik. Igyis, úgyis elpusztul minden.
Képtelenség lassan ebben az országban megmaradni. Megint emelték a benzin árát, ami kihat majd a gazdaság egész területére. Remek hivatkozási alap lesz az újabb áremelésekre. Ráadásul teljesen beszorítja az embereket az otthonaikba ez a döntés. Tisztelet a kivételnek. Hála Istennek vannak szép számmal biciklizők, futók, sportos életet élők. Ha ez így megy tovább visszatérünk Petőfi korához. Gyalogába indulunk neki majd Debrecennek, Szegednek és más városainkba is. Ugyanis pénz nem lesz sem benzinre, sem vonatra. A buszok, villamosok, metrók olyan öregek, hogy a heylbenjárásra is képtelenek már, mert szétesnek. Tehát a közlekedésnek annyi. Ez is egy módszer arra, hogy a rohanó világunkat lelassítsuk. Például nekem cirka két évembe telne Debrecenbe legyalogolni. Fogjuk fel a jó oldalát. Két év alatt nem fizetnék gázszámlát, villanyt, vizet. Adót sem hisz nem dolgoznék csak maximum napszámba. Ráadásul vándorlásom során rengeteg emberrel beszélgetnék megismerhetném az ő életüket is és rájöhetnék végre arra, hogy milyen jó dolgom van. Tehát totál nyereséges lesz majd, ha nem tudunk autóba ülni. Mai felismerésem más dolgokra is kiterjedt. Kezdjük a békésebbel. Kinyíltak a kertben a törpe íriszek. Milyen muris törpénél a törpe virág nyílik. Na jól van no. Belátom ez most morbid volt. De hát mit várunk azoktól akik ebben az országban élnek. Ez egy morbid ország. Egyik pillanatban szembe megyünk az Unióval és lehülyézzük őket, a másikban pedig hasmánt csúszva bókolunk nekik. Képtelenség kiigazodni az itt zajló dolgokon. Bár nem tudom min vagyok meglepődve? Orbánról lehetett tudni, hogy imádja a széllel szembe menetelt. Igaz itthon úgy oldotta meg az ellenzékiségét, hogy simán nem hallgatta meg a másik mondandóját és kivonultak a kínos témák tárgyalásáról. Az Unió kicsit nagyobb falat. Ott nem igazán jön be ez az ovis stílus.
Ha már a lassítást említettem egészen jó oldala lesz az is, hogy megtanulunk ismét kézzel mosni, mosogatni és kevesebb kemikáliával szennyezzük a környezetünket. Mostani Uniós igény az is,  hogy a szociális juttatásokat csökkenteni kell! Azaz, hulljon a férgese. Az elöregedés megállítására is megtalálták a megoldást. Megvonják a gyógyszertámogatásokat  és lezüllesztik a kórházakat. Így "végre" idejében halnak meg majd az emberek. Helyreáll a demográfiai egyensúly. Azaz, annyi ember él majd csak, akik egészségesek, képesek dolgozni és fenntartják majd azt a 10 százalékot, akik gazdagok.
Egyébként most is úgy gondolom, hogy az élet szép, csak tudni kell jól használni.
A napsütés még ingyen van. a nevetés, a szeretet  és a barátság is. Tehát jó élni és érdemes, mert ezeket a dolgokat senki sem veheti el tőlünk!

2012. március 13., kedd

Arany kapu az álmok kapuja



Zora 9 hónaposan

Sokszor nem is tudjuk mihez kezdjünk az élet adta lehetőségekkel. Csütörtöktől négy szabadnapja lesz a családoknak. Mindenki maga dönti el, hogy mire fordítja ezt az ajándékot. Ráadásul szép időt jósolnak a meteorológusok. Adja magát az ötlet, hogy remek kirándulásra alkalmas napokat lehet tervezni. Szinte hallom, hogy az asszonyok sóhajtva emlegetik , hogy igen, de mindjárt itt a húsvét. Ha valóban jó idő lesz, akkor nagytakarítani kellene, nem pedig kirándulni! Nem véletlenül utalok erre, hisz én is hasonló vívódásban vagyok magammal. Valahol félúton keresem a megoldást. Afelét  takarítással, kertészkedéssel, házimunkával tölteném és két nap pihenést is szánnék magunknak . Jelenleg itt tart az önmagammal kötött üzlet. Esténként pedig nem a TV-t fogjuk bámulni, hanem koncertre megyünk és talán a lányokkal egy mozi is belefér majd a programokba. Jót mulatok ezen a tervezgetős játékon. Szinte minden ilyen ötletemet  átírja az élet. Van, hogy a lányaink nem érnek rá, gyakran barátok lepnek meg minket a látogatásukkal, vagy csak egyszerűen a családnak nincs kedve a hiperaktivitásomat elviselni és mindenki a szobája adta nyugalmat választja inkább. Nem szokott zavarni, ha módosítani kell egy programot. Szeretem, ha rugalmasan alkalmazkodunk a kihívásokkal szemben. Egy dolgot fogok csak mereven kiűzni a következő napokból. Az pedig nem más, mint a technika ördögeinek csábítása,  a Tv és a számítógép. Aztán jön egy forgószél és az életünk máris a feje tetejére áll.
Ez is benne van a pakliban. :)
Attól még a tervezéssel járó örömök az enyémek maradnak.
Ha van valami jó program ötletetek kérlek írjátok meg! 

2012. március 12., hétfő

Böjt, és néhány szépségtipp tavaszra



Kicsit drága mulatság manapság a böjt. Természetesen lehetne szinte semmit sem enni, az viszonylag olcsó. Maximum később kerül sokba, mire kikezelik a gyomorfekélyt, vagy a stressz miatt elszenvedett depressziót. Az éhezés nem tesz jót az idegeknek. Nem véletlen, hogy B vitamin kúrát adnak gyakran a kezelések során. A vitamintól a vas szöget is megeszi az ember és ettől jócskán felszed több kilót. Azonban megnyugszik, mert az idegsejtek szépen belesüppednek a pihe-puha zsírpárnába.
A mai egy böjt úgy indul, hogy reggel kávéval ébredés. Böjtre és fogyókúrára hivatkozva cukor és tej nélkül isszuk , hisz a kalóriákkal vigyázni kell! Majd rohangálás, kapkodás. Az éhség miatt feszültebb ilyenkor mindenki. Emiatt hamarabb konfliktusba keveredünk bárkivel. Ebédre kapkodva pár falat zöldség- saláta és már futunk is tovább.
Délután van a krízis. A gyomrot szétmarta a kávé és az üres saláta. A szervezet sikolt egy kis szénhidrát után. Rohanás a gyerekekért közben bevásárlás és ekkor egy kiflicsücsök, vagy valami gyorsan fogyasztható falat becsúszik. Pont arra jó, hogy még jobban éhesnek érezze magát az ember. Mire hazaér addigra úgy érzi, hogy menten kilyukad a gyomra és sajnos ekkor bukik el az egész napi böjtölés. Ugyanis kinyitva a hűtőt minden átgondolás nélkül megeszi azt, ami a kezébe akad. Ez egy mindennapos variáció az egészségtelen életmódra és a rosszul értelmezett böjtre.
Az eredeti böjt nagyon egészséges étrendet ír elő. Nem várja el, hogy éhezzünk. Kivéve egyetlen napot a nagy pénteket. Rengeteg rostot tartalmazó ételt lehet enni, sok gyümölcsöt és a bélradírnak is nevezhető káposzta féléket. Az ideológiai tartalmon kívül a szervezet megtisztulásáról szól ez a negyven nap.
Testünk energetizálódik a tisztulás következtében. Emiatt a lélek is harmonikusabban működik. Erre rásegít, hogy végre nagyokat lehet sétálni a ragyogó napsütésben és utána pihentetőbben alszunk. A test aktívabb a lélek pedig nyugodtabb ebben az időszakban, ha kellően odafigyelünk az egyensúlyra!


Néhány szépségtipp tavaszra.

Szódabikarbónával radírozd az arcodat!
Hangzatos nevekkel ellátott arcradírok sorakoznak a drogériák polcain, és persze biztos hatékonyak is, de van egy olcsóbb és legalább ilyen hatékony módszer is: a szódabikarbóna. Készíts vékony pasztát négy teáskanál szódabikarbónából és egy evőkanál vízből, két percig hagyd állni, majd apró, körkörös mozdulatokkal vidd fel a benedvesített arcodra (a szemkörnyéket hagyd ki) valamint a nyakadra. Három perc elteltével öblítsd le meleg vízzel, majd hideggel is, így a pórusok összezáródnak. Befejezésként kend be az arcod hidratáló krémmel.
Citrommal tüntesd el a száraz bőrfelületeket!
Ha az élet citrommal kínál, akkor varázsolj belőle gyógyírt a száraz bőrfelületekre! Vágj félbe egy citromot és néhány másodpercig ezzel dörzsöld át a könyököket, a sarkakat vagy a térdeket, aztán öblítsd le. A különbség azonnal érezhető lesz.
Kávéval gyorsabban halványíthatod a narancsbőrt
A reggeli bögre kávé elkortyolása után ne dobd ki a kávézaccot – alkalmazd közvetlenül a combokon. A kis szemcsék egyfajta bőrradírként funkcionálnak a bőrön, így puhábbá teszik azt, és alaposan kezelésbe veszik a cellulitiszt is. Két evőkanál (nem koffeinmentes) kávézaccra lesz szükséged, valamint négy teáskanál olívaolajra. Ezeket keverd krémesre, aztán bőségesen vidd fel a problémás területekre felfelé irányuló mozdulatokkal. Két percen keresztül masszírozd a narancsbőrre hajlamos részeket, majd öblítsd le. A bőrödnek egy kicsit barnás árnyalata lesz használat után, de ne aggódj, elmúlik.


Szép, mosolygós napot kívánok mindenkinek!

2012. március 11., vasárnap

Női ideálok


A fenti képen látható nő 51 éves. 
A neve Gillian McKeith, híres televíziós egészségguru. 
Amolyan SóbiNórbi brit kiadásban. 
A vegetáriánus életmód igéjét hirdeti. 
Egészségesen táplálkozik, bogyókat eszik és rendszeresen sportol. 
Több diétás és táplálékokkal foglalkozó könyv szerzője.
A lenti képen Nigella Lawsont látjátok, aki szintén brit tévés
 és szintén 51 éves. 
Stahl Judit ottani megfelelője. Bár egy kicsit komolyabban nyomja. 
Szeret enni, inni, szereti a húst és az édes desszerteket.




RÁTOK BÍZOM!




                    Én Nigellat választom. Imádom ahogy főz, ahogy él, ahogy az életet szemléli.


Ha már itt tartunk. Változnak a korok és vele együtt az idolok is. Ma úgy tűnik leáldozóban van az anorexiás modellek ideje. Nem is bánom. Szerintem kifejezetten csúnyák és a nőiesség közelébe sem kerülnek. Ha pasi lennék nekem ugyan a mai modellek közül egyik sem izgatná fel a libidómat. Hálistennek nem vagyok pasi, így mindegy is.





Szerintem kifejezetten csúnya ez a modell.

Ízlések és pofonok. Mondhatja erre mindenki. Részemről hedonista, életélvező szemléletű ember vagyok. Nyilván közelebb áll hozzám Rubens nőideálja, mint a mai kor pilinszkái.


                           
                                                                      Rubens -ítélet-paris

2012. március 10., szombat

Úton a teljesség felé




Azon gondolkoztam mi  minden jelentett számomra "rövidke" életem során mennyei élvezetet?
-mézédes görögdinnyét enni az öcsémmel egy szál gatyában érezni, ahogy a ragacsos imádott nedű lecsorog növekvő pocakomon. Majd nem törődni semmivel és  minél messzebbre köpni a magokat, versenyezve egymással, hogy melyikünk az ügyesebb.
-megérezni Dümmörgővel a tavasz első hívó szavát. Rohanni árkon- bokron át, az első gyönyörű hegytetőig. Majd egymásra nevetni, üdvözölni a megújulást. Tavasz friss illatával tele szívni tüdőnket. Élvezni azt, hogy ismét együtt vagyunk és egyszerre, egy helyen, egy szívvel, éljük át, tavaszi szertartásunkat.
-az első szopiztatás, amikor meghallottam lányom nagy tejcsi nyeldeklését. Látni elégedett arcocskáját.
-a diadal, amikor az első lépését megtette Zozó. A siker édes íze, hogy győzött gravitáció és önmaga felett. Legyőzte a félelmeimet, mi addig rettegésben tartotta a szívemet, hogy mi lesz, ha nem tanul meg járni?.
-az első valódi csók, melytől szószerint a hajam is az égnek állt.
-amikor először hallottam nekem mondani a legszebb szót- Mami - igazi mennyországot jelentett.
-azt hinni, hogy megválthatom a világot, akár ha csak egy rövidke, csodás pillanat erejéig is.
- legnagyobb mennyei élvezetetet, az élet maga adta. 
Majd csak akkor tudom ezt igazán értékelni, amikor már visszanézem a képsorokat, mik életem kockáiból tevődnek össze.
-mennyországban érzem magam, ha egy betegem visszajön és azt mondja:- Köszönöm. 
Akkor látom révbeért. Új életét örömként éli meg. Ilyenkor valami csodás teremtő érzés simogatja meg szívemet. Elmondhatatlan öröm látni, egy ember újjászületését.
A teljesség megélése, átélése az az igazi öröm. Csak rövidke pillanatokra élhettem meg. Mégis ettől lesz kerek a világ, az én piciny kis életemben.
Mindenkinek meg vannak a maga mennyei örömei. Kinek ez, kinek amaz. 
Egy biztos. Ezektől lesz csoda az élet.

  Weöres Sándor : Teljesség felé


"Oldani vágyom és oldódni vágyom.

Üdvözíteni vágyom és üdvözülni vágyom.
Nemzeni vágyom és megfoganni vágyom.
Dalolni vágyom és dallá válni vágyom.
Mind táncoljatok!
Ékesíteni vágyom és ékeskedni vágyom.
Lámpád vagyok, ha látsz engem.
Ajtód vagyok, ha zörgetsz rajtam.
Ki látod, mit teszek, hallgasd el a munkám.) "