2012. február 29., szerda

Influenza elleni trükkök

Egy hónapja kezdtem felkészülni szervezetünk regenerálására. Minden este egy kg citrus félét ettünk meg. A teánkat csipkebogyó teára cseréltem. Savanyú káposztát ettünk másnaponta  a levét is megittuk. Mézes vajaskenyeret reggeliztünk gyakran, vagy a műzlibe tettem mézet, sok aszalt gyümölccsel. Az idei nagy kedvencünk a vörösáfonya. Azt hittem jól felkészítettem a család immunrendszerét. Hinni, ahogy Anyám mondani szokta, a templomban kell. Megint igaza lett. Kiokoskodott fortélyaim rendre dugába dőltek. Az egész család krahácsol, fújja az orrát, dudaként trombitál vele mindenki. Mára engem is utolért a vég. Fáj a fejem, bedurrant az arcüregem, amitől a fülem is sajog. Hurrá! Ez most nem jött be.
Sebaj nem adom fel! Úgyis böjt van, így másítok a kúrán egy kicsit  és még szigorúbb leszek magunkkal. Minden reggel és este készítek egy turmixot. Valahogy így.
Spenót, vagy saláta levél jó nagy marék,aszalt  vörösáfonya, csipkebogyó, aszaltszilva, narancs vagy citrom, méz,  búzacsíra, dió, vagy mandula, fekete retek, és fokhagyma kevés víz. Mindenkinek egy- egy decit kell belőle meginni. Ma reggel készítettem először ilyet. Fenséges italnak nem mondanám, de ki lehet bírni.
Azt hiszem mostantól még korábban készülni kell erre az energiahiányos időszakra. Kiürülnek hamar a nyári vitamin tartalékok. A stressz és az elhasználódott szervezet nagy igénybevételt jelent. Ráadásul nálunk súlyosbító körülmény, hogy a család minden tagja emberekkel dolgozik. Emiatt ha tetszik, ha nem, egyfolytában vírusokkal randizunk. Minden korosztály tagjaival dolgozunk, így minden vírussal találkozunk.
Juszt sem adom fel az egészséges életre való törekvésemet! A módosított italban megjelenik plusz elemként a vas spenót és saláta formájában, az epe és máj tisztítását szolgáló retek és fokhagyma, az olajos magvakban pedig zsírban oldódó vitaminok vannak. Ha ez sem jön be Istenemre feladom. Bár egy haszna biztosan lesz. Legalább kicsit fogyni fogunk.
Elvégre böjt van, vagy mi a szösz? :)

2012. február 28., kedd

Olvasni jó

                                                           


"A közeljövőről szóló hátborzongató vízió a kanadai szerző új regénye: még zakatol a globális kereskedelem, az ember blogokról és vlogokról értesülhet a világ legkülönbözőbb tájain élő emberek hóbortjairól... de a kormányok szegények, a repülés kevesek luxusa, és egy igazi, ropogós alma egy vagyonba kerül. S közben egyre népszerűbb egy új gyógyszer, a Solon, amelytől megszűnik a jövőtől való minden rettegés, de egyúttal a közösségi élmények iránti igény is: az emberek tökéletesen elvannak magányukban.
És senki sem tudja, hogy milyen titok rejlik a legnagyobb katasztrófa, a méhek kipusztulása mögött.
Egyszer csak öt fiatalt a világ különböző helyein megcsíp egy méh. Mind az ötöt pillanatok alatt elviszik egy kutatóközpontba, és heteken át kísérleteznek velük - majd a "méhcsípettek" óriási sztárok lesznek, mindenki látni akarja őket, talkshow-kban szerepelnek...
A hírnév tizenöt perce azonban elmúlik, hőseink egy világvégi kanadai szigetecskén találják magukat, ahol semmi más dolguk nincs, mint hogy történeteket találjanak ki. S közben lassanként megismerik a világ pusztulása mögött álló hátborzongató machinációt...

Az "A" generáció sajátos fénytörést ad a szerző első művének, az 1991-ben megjelent X generáció-nak: ezúttal is megejtően különc alakok mesélnek egymásnak ironikus, világvége-hangulattal átitatott történeteket - de ez egy vadonatúj nemzedék, amely megtalálja a történetmondás egészen új módját a pusztuló, de talán még menthető világban."



Tegnap olvastam erről a könyvről és annyira felkeltette az érdeklődésemet, hogy elhatároztam elolvasom. 
A méhek pusztulásának következményeiről évek óta beszélnek a tudósok. Talán nem elég hangosan! Jobban kéne figyelnünk manapság az apró jelekre, melyek napjainkban már nem is olyan aprók. Nem szeretnék huhogni, de valódi problémának érzem  azt, ami a Földünk ökológiájával történik. Ha nem önző módon akarunk gondolkozni, akkor igenis törődnünk kellene ezekkel a gondokkal. 
Amikor bemegyünk egy önkiszolgáló étterembe láthatjuk, hogy ki, hogyan viselkedik. Vannak akik evés után mindent otthagynak és nem törődnek azzal, hogy nekik is milyen jó volt  tiszta asztalhoz leülni. Mások  szép rendet hagynak az asztalukon, hogy a következő éhes emberek is rendesen tudjanak enni.
Millió példát lehetne hozni a felelőtlen és a gondoskodó ember típusokra. Mégsem érdemes, hisz tudjuk miről mesélek.
Kint megint esik a hó, hideg van és fázom. Sebaj, hisz februárban így van ez rendjén. Ép ezért jó  egy könyvvel bekucorodni a kályha mellé. Magam alá húzni a lábam és egy jót olvasni. Terveket szövögetni, hogy mi mindent is fogunk csinálni majd, ha süt a nap. Ilyen álmokat csak addig szövögethetünk, ameddig lesz holnap is nap, hóvirág, méhek, gyümölcsök és élet.
Ma Carl Orff zenéjét hallgatom.


Érdemes megnézni! Erről beszéltem az imént.


2012. február 27., hétfő

Visszatükröződés

Halkan duruzsol a rádió mögöttem. Hírek , pénzügyi elemzések, kockázatok, árfolyamok és megannyi hasonló szó hangzik el benne. Ha jól meggondolom elképzelhetetlen volt számomra, hogy valaha érdekelni fognak ezek a kifejezések. 
Valódi érdeklődés nincs bennem, de meg kell tanulni érteni őket, mert különben kirekesztődöm abból a korból melyben élek.
Miközben ilyen életidegen dolgokat hallgatok a szemem játszadozik a kis asztalon lévő ibolyák lila szirmain. Megpihen és kikapcsol az agy a látványuk nyújtotta harmónián. 
Nehéz nyüzsgős napok vannak mögöttem. Sok vendég,ezer apró kívánság és a vágy , hogy mindegyiknek szeretnék eleget tenni. A fáradságom elporladt az éjszaka mozgalmas pillanataiban. Alvás helyett pihenésként filmeket néztem . Most vetítették a Mások élete c. filmet. Szinte magához láncolt a Tv. Lebilincselő , elgondolkodtató volt ez a film. Utána bekukkantottam az Oscar gálába. A várakozásnak megfelelő eredmény született. 
The Artist című fekete-fehér némafilmje vitte haza a legjelentősebb elismeréseket. A film öt szobrot kapott: a legjobb film, legjobb rendezés, legjobb férfi főszereplő (Jean Dujardin), legjobb zene és legjobb kosztüm díját zsebelte be. 
Meryl Streep kapta a legjobb női szereplőnek járó díjat.Margaret Thatcher megformálásáért A Vaslady-ben. Kifejezetten örültem, hogy Oscart kapott. Megérdemelte. Streepnek igencsak kijárt már ez az elismerés: bár volt már két Oscarja, ezeket '80-ban és '83-ban nyerte, és összesen tizenhétszer jelölték, tehát tizennégyszer üres kézzel ment haza. A mellékszereplői díjak viszont a papírforma szerint alakultak: a legjobb férfi mellékszereplő Christopher Plummer lett, aki aKezdők-ben Ewan McGregor meleg apukáját játszotta.
Ezeket a híreket mazsoláztam ki a mozgalmas eseményből. Természetesen az Oscar pompája harsogó eleganciája most sem hagyott hidegen. Szeretek bepillantani a csillogás világába. Csak egyetlen éjszakára, ahogy Hamupipőke tette. Képzeletben belógok a bálra. A mulandóság csillogásába a hétköznapok monotóniája után jól esik egy kis csindadratta.
Alvásomra szánt nyugalmi időt így varázsolom át mozgalmas álommá. Hisz a filmek mi mást is jelentenének, mint művészek vizióit egy- egy témáról. Az benne az az igazi csoda, hogy mindig olyan varázslatot vonhatunk magunk köré, ami az adott pillanatunk hangulati igényét tükrözi.
Reggel a tükörbe nézve nem egy hercegnő látványa fogad, hanem egy pici törékeny asszony fáradt szeme néz rám. Az öregségben az a jó, hogy az élet fináléval ajándékoz meg minket.Hisz nappal az életünk elért eredményeit láthatjuk. Éjszaka pedig az álmaink elevenednek meg. Bolondság lenne nem kincsként fogadni ezt a kegyelmi állapotot.

2012. február 26., vasárnap

Merj nagyot álmodni!



25 évvel ezelőtt kézzelfoghatóvá vált, hogy igenis lehet nagyot álmodni. Valaki ott fent figyel ránk és meghallgatja imáinkat.  Amikor érdemesek leszünk rá, akkor teljesíti is őket.
Nagy színház és film rajongó lévén az álmaimban is szerepet kapott egy- egy kedvenc főhős, vagy színész. Mindig kész voltam arra, hogy magam köré  kis mesevilágot teremtsek, mert az élet akkoriban elég cudarul bánt velem. Szükségem volt menedékre, hogy a valóság kiábrándító magánya ne nyomjon szét belülről. Filmeket, darabokat néztem és közben elképzeltem azt, hogy egyszer talán az én életemben is lesz férj, gyerek és igazi család. Addig, addig vágyakoztam, míg egyszercsak teljesült az álmom.
Megtudtam, hogy  babát várok. Fogalmam sincs, honnan érzetem meg, de biztos voltam abban, hogy lányunk lesz. Hat hetes terhesen már neve is volt a kicsinek. Annának hívtuk.  Anya teljesen kétségbeesett a név választásunkon. Anna név szerinte  boldogtalan, magányos nők neve. Addig könyörgött, míg a pocaklakó egy másik nevet is kapott. Barbra Streisand Fanny Girl-je után a Fannyt. Úgy gondoltam, hogy legyen olyan tehetséges, mint filmbéli druszája. Merjen lehetetlent álmodni, és valósítsa is meg az elképzeléseit! Pont úgy, mint azt filmbeli elődje tette! Valahogy nem figyeltem eléggé , mert a babuska nem az ő személyiségét hozta, hanem egy másik színész  legenda sorsát vonzotta be. Aki nem más, mint Audrey Hepburn.
Anna törékenysége, lelki ereje, hasonló nagy elődjéhez. Tehetsége pedig más területen óriási. Tud és szeret is foglalkozni a gyerekekkel.
Talán a Párizsi Mesék vagy a Sabrina ihlette meg lányom Párizs imádatát!  Már járt ott. Úgy tűnik életterének szeretné a Monmartre utcáit, hangulatos kávéházait. Nagyon elvágyódik oda. Ha ennyire szereti és hajlandó az álmaiért tevőlegesen is tenni valamit, akkor ott a helye! Ha mégsem így lesz, azt hiszem nem akarta eléggé!
Ma ünnepeljük őt és a megvalósult álmainkat.
Csodák pedig vannak!!!!
Én már csak tudom.
:))))
Na és milyen tortával ösztönözték a barátai arra, hogy merjen nagyot, merészet, álmodni?
Az Eiffel tornyot kapta meg édes torta csodaként.

2012. február 25., szombat

Dolcsaja Vita




Tanárnő kérem az úgy volt-kezdi a szorgalmas diák felmondani a leckét. Ez a kép gyerekkorom élménye.
Hát ennyit mentünk vissza a történelemben. Akkoriban ez a mondat, nap mint nap elhangzott az életemben.
A darab a kilencvenes éves közepe felé játszódik és Brezsnyev első megválasztásáig nyúlik vissza. Túl vagyunk a rendszerváltáson. Gorbacsov és felesége átalakította már a Szovjetúniót.   Az egységes államformának annyi . Némi polemizálás van azon, hogy Sztálin, Lenin, vagy Brezsnyev, mit adott a világnak és az orosz népnek, de a lényeg nem biztos, hogy ez. Inkább az, hogy milyen élet jutott egy lánynak, egy olyan apa mellett, aki a történelmet formálta? Betekinthetünk kicsit Brezsnyev életébe, ahol néha még az is kiderült, hogy ő is emberből van. Böfög,  mosolyog, szidalmaz, számonkér és vigyázz a gyermekére igazi apaként. Gyarlóságokkal bír , mint bárki más. Láthatjuk, hogy  emberként úgyan úgy kap ítéletet és határtalan szeretetet az övéitől, mint bármely más halandó, tegnap és ma.
Galina Brezsnyev lánya megrogyott az apai örökség terhe alatt.
Nimfomán, alkoholista, kicsit bolond.
Igazi nő ő, akire nem lehet nem odafigyelni. Tartása, kisugárzása, elbűvöli a férfi embert.
Képtelenség nem észrevenni őt. Lenyűgöző jelenség. 
Nekem valamiért Fellini Országútonjából,  Gelsomina karaktere ugrott be az emlékezetembe. Giulietta Masina játéka és Csákányi Eszter alakítása, azt a nőt mutatták meg, akik egy elnyomó férfi árnyékában éltek. Mégis megtudták őrizni személyiségük báját. Döbbenetes élmény látni  lelkük törékenységét,  nőiességük mindenen átsütő embert próbáló erejét.
A sors iróniája, hogy Eszter is hasonlóan Galinához egy géniusz apa árnyékában nőtt fel. Apját a  mai napig odaadó szeretettel , törődéssel, szűnni nem akaró rajongással szereti.
Három nő, három sors. Mégis ugyanaz a film pereg le a szemünk előtt.
Külön élmény volt nekem , hogy fiatalkorunk emlékei keltek életre. Keserédes pillanatok elevenedtek meg a színpadon és a lelkünkben egyaránt.
Mindenkinek szívesen ajánlom ezt az előadást, aki szereti, ha libabőrös lesz a színész játékától.
Ráadásként kaphatunk egy áttekintést bejátszások kapcsán arról, hogy az utca embere ma, mit tud arról a korról. Érdekes és tanúságos vélemények hangzanak el. Néma döbbenetként éltem meg, hogy húsz év alatt mennyire átalakultak országunkban az emberek. Ha demonstrálni akarnánk a két időszak oktatása közötti különbséget a darabban látható bejátszások kiválóan alkalmasak lennének erre.
Nem voltam kommunista, mégis jobb volt nekem akkor. Nem voltam szocialista, mégsem jobb nekem most.
Nem vagyok szépségkirálynő, de szeretném a világbékét!
Eszmék,
szavak,
emberek,
-korok meghatározói.
Mily nagynak gondoljuk őket és  mégis mennyire esendően rövid életűek.



2012. február 23., csütörtök

Van az úgy néha

Felébredsz az éjszaka közepén. Eleinte még azt gondolod sebaj, majd visszaalszom. Hiába minden fortély, dugába dőlnek az erre tett kísérletek.
Először kitárod az ablakot, hogy a friss levegő oxigénje elérjen mindenütt. Mikor kockára fagytál és még mindig nem jön álom a szemedre, becsukod az ablakot és főzöl  egy jó kamilla  teát. Szép lassan kortyolgatod, megadod a módját, időd, mint a tenger. A szobát betölti a kamillapáragőz illata és érzed, végre kicsit ellazulsz.Megkísérelsz egy újabb alvás próbálkozást. Röpke fél óra nyűglődés után kiderül, most sem jártál szerencsével, hisz éberebb vagy mint valaha. :)))
Na se baj! -gondolod. felkelsz és halkan kiosonsz a konyhába. Kínodban megfőzöd a másnapi ebédet. Ott legalább senkit sem zavarsz a fénnyel. Ennyivel is kevesebb dolgod lesz másnap. Jó kis chilis babot készítesz, sok hagymával, illatos bazsalikommal, kakukkfűvel, marék fokhagymával. Férfiembernek sok izzadtságába kerül majd a habzsolás. Sosincs türelme ezt az ételt lassan enni, annyira szereti. A  chili szerelmetes vörösen izzik, ahogy beleteszed az edénybe. Szádon ekkor, egy pikáns kárörvendő mosoly jelenik meg. Elképzeled Őt, evés közben.
-Juj milyen dög vagy, ezzel a szegény emberrel, már megint!  :)
Majd látva, hogy mennyire reménytelen az álommal viaskodnod, végre megadod magad. A szoba belső sarkának magányába bújva nekikezdesz a világ legunalmasabb feladatának. Rendezed az iratokat. Mindennap úgyis csak tologatod magad előtt ezt a feladatot. Hát most végre idő is van, kedved is akad. Hát nosza!
Kell ennél több?
Közben kinézel az ablakon és úgy véled, dereng. Persze az is lehet, hogy csak a vágyaid játszanak veled gonosz tréfát. Fél négy van, ahogy felnézel az órára látod, hogy mennyire unottan mutatja a vánszorgó időt. A papírok halmaza lassan mindent elborít.
Pont ezért nem akaródzott hozzálátni ehhez a feladathoz. Gigászi küzdelem ez, melynek sosincs vége.
Egyik lapot teszed a másik után, a megfelelő kupacba tornyozod. Néha magad elé meredsz, mert olyat olvasol, ami egy- egy emléket elevenít fel benned. A papírhegy pedig csak egyre nő.
Nem csigázom tovább a kedélyeket, hisz jómagam is bitang rosszul tűrtem a monotóniát.
Lassan valóban megvirradt. Az árnyékok rövidülésével a bennem lévő szorongás is alább hagyott.
Elkezdődhetett mindannyiunk számára az új  nap!
Este színház. Addig pedig a napi rutin leköti feles energiáimat. Délelőtt 11-re felszámoltam a papírhegyet . Hurrá!
Megérte nem aludni és nem eltékozolni, azt a kevéske nekünk szánt,  szűkre szabott időt.
Megint sikerült . :)))

2012. február 22., szerda

10milliószoros napok




Évente 4 ilyen nap van a tibetiek szerint. 
A tibeti ("nagy") buddha napokat hívják 10 milliószoros napoknak. 


A négy legjelentősebb Buddhista ünnepnap (Düchen-jeles alkalom), avagy azon napok, amikor a pozitív cselekedetre és pozitív gondolatokra való törekvés gyakorlása tízmilliószorosan hat. 



10 milliószoros napok 2012-ben: 

Február 22. 
Június 4. 
Július 23. 
November 6. 

Ezeken a napokon minden teremtés 
10 milliószoros erővel hat. 
Fontos, hogy arra gondolj, amit teremteni szeretnél az életedben. 
Ha negatív érzelmeid, gondolataid merülnek fel. Nyilvánítsd ki, hogy elengeded őket. 

A nagy terheid feloldását érdemes erre a napra időzíteni. 
Küldj fényt, szeretetet a Földnek és az emberiségnek! Képzeld el a Földet egészségesnek, a rajta élő embereket pedig békésnek, szeretettelinek. 
Lásd a Világ békét ünnepelni! 

Tegyél meg mindent, amit szeretnél 
10 milliószoros erővel hatni! 



"SÓLYOM ezt mondja: A lovak szent állatok, őket ÁLDOZZÁK az Isten, a Teremtő segedelmének elnyeréséért. Van, amikor kell, - magát a KIRÁLYT is fel kell áldozni.
Ez a TÖRVÉNY! Én választom ki a Lovak Királyát, a legszebb csődört, Ő helyettesíti az embert, a Királyt!
A Lovak Királyát csak női kéz ÁLDOZHATJA fel! - ez a TÖRVÉNY.

Angyal megdöbbenve hallgatja SÓLYMOT és halkan, de hogy mindenki hallja, mondja:
NEM KELL ÁLDOZAT!
Az Áldozat azamikor a Király és a Főpapnő együtt odaadták magukat Istennek, de szó nem volt halálról, ez a feladatuk (milyen szép a magyar nyelv: fel-adni, azt jelenti, felfelé adom magam) része volt. Nem hoztak áldozatot és a férfi-női energiák összeadódásával tették a dolgukat.
Aki áldozatot hoz, az ad valamit és vár valamit cserébe. Minél nagyobb az áldozat, annál nagyobb az elvárás! Ez már ÜZLET!
A Szeretet nem ismer üzletet: ad és nem vár érte cserébe semmit, mert maga öröméből adja!
A szeretet és az öröm energiája emeli fel a lelket a szíven keresztül Istenhez és az azonos energiák találkozásával megindul a kommunikáció az Örömteli Isten és az Örömteli Ember között.

A Tűz a szenvedély tüze, azért szükséges, hogy kiégessen, felszínre hozzon
mindent, ami rejtve van és megakadályozza a tiszta Piros és Fehér Öröm
átélését.
A Férfi FŐPAPOK már nem tudtak e-fajta áldozatot nyújtani, ekkortól áldoztak vért: Lovat, marhát, kost, kakast....
A TEREMTŐ nem vár ÁLDOZATOT!
ELÉG, ha mindenki teszi a SZÍVE SZERINT a DOLGÁT!"



2012. február 21., kedd

Előd László: Ötleteim

Ötleteim

Csodálkoznál,
ha egy nap léggömböt hoznék
figyelmességből
és vázába tenném, meglocsolnám,
a redőnyt is felhúznám,
hogy süsse a Nap
Nem teszem,
mert ismerlek: rossz véleményed
lenne róla:
pedig számtalan ilyen ötletem van,
mely boldogabbá tenne
                           Előd László


22 lufi.
22 év
22ötlet
 egy lehetséges út mely a boldogsághoz vezet.


Boldog szülinapot Zozi!

2012. február 19., vasárnap

Angyalszárny

Hosszúra sikeredett ez a tél. Lélek és Test egyaránt megfagyott. Belesüppedtek a hóba. Angyalszárnyat hagytak maguk mögött. Jelzésként tették mindezt hogy, ha keresnénk őket, hamar a nyomukra leljünk.
Oly annyira átfagytam az utóbbi hetekben, hogy locsi-fecsi számban megfagytak a szavak.  Elég egy- két nap törődés, napfény, baráti ölelés. A fagyos ökölbeszorított tenyér kienged  és nyitott lesz. Olyan egyszerű ez az egész. Tudhatnám már, hogy képtelenség a görcsös akarásba kapaszkodás. Mégis újra és újra csakazértisből összeszorítom az öklömet. Utána a nagy erőlködésbe, hogy ismét kinyissam,  egy kicsit belehalok.
Mikor már- már feladom, akkor jön egy apró gesztus , egy lágy ölelés,  pici dümmörgés, egy szál virág és a lélek ismét fényben ragyog. Elkezd olvadni a hó.
Az angyalszárnyak kiszabadulnak a fagy fogságából. Szállnak egyre magasabbra fel, a napfény felé. Mivel ők angyalszárnyak és nem Ikarosz szárnyai, elérik a Napot , a ragyogást. Majd szeretet energiává alakulnak és lélekmelegítők lesznek.
Az ilyen napokért érdemes megszületni,  egymás csodájává válni.
Együtt megélni az újjászületést.
 A Tavaszt

2012. február 17., péntek

Megszívlelendő

"Benjamin, egy csiszolatlan gyémánt, és a békés Joseph a Sinai pusztában vándoroltak Gebel Musai, a hegy felé, ahol Mózes átvette a tízparancsolatot. Vándorlásuk egy pontján vitatkozni kezdtek, s ez oda fajult, hogy Benjamin arcul ütötte Joseph-et.
Joseph nagyon megbántódott, összezavarodott és dühös lett, de anélkül, hogy bármit mondott volna, leguggolt, és ezt írta a homokba: „A mai napon a legjobb barátom arcul ütött.”
Továbbmentek, és eljutottak egy oázishoz. Elhatározták, hogy fürödnek egyet. Fürdés közben Joseph lába beleakadt a víz alatti hínárokba, és nem tudott a felszínre úszni. Benjamin rögtön ott termett, és megmentette a vízbefúlástól. Mikor Joseph magához tért a sokkból, bicskájával a következő szöveget karcolta egy kőre: „A mai napon a legjobb barátom megmentette az életemet.”
Benjamin elcsodálkozott, és megkérdezte: „Joseph, miután bántottalak, a homokba írtál, most meg a sziklára, miért?”
Barátja így válaszolt: „Amikor valaki megbánt, jegyezd fel a homokba, ahonnan a megbocsátás szellője el tudja fújni a szavakat. Ha viszont valaki jót tesz veled, azt vésd kőbe, ahonnan semmi sem tudja kitörölni.”

Kenneth Chang





Van egy barátom, aki nagyon utálja az idézeteket.  Én is jobban szeretem, ha saját szavaim vannak a mondandómra. Mégis előfordulnak olyan helyzetek, amikor nem találom a megfelelő szavakat az érzéseim elmesélésére.
 Biztonságot , pontosságot adnak ilyenkor,  a nálam okosabbak szavai.
Most  nagy szükségem van a pontos és helyes szavak megtalálására.

2012. február 16., csütörtök

A maszkok szerepe az életünkben

„…aki a tükörbe néz, mindig azt fogja látni, amit lát. Ez a világrendben levő irtózatos irónia: hagyja, hogy a dolgok és az emberek azok legyenek, amik, és mindenki azt a sorsot élje, amit választ. Nem figyelmeztet és nem javít. Súlyosabbat tesz: meghagy mindenkit abban a helyzetben, amelyben nem veszi észre, mikor tűnik el lába alól a talaj. Az ember nem a hiúságban bukik meg, hanem a maga iránt elfoglalt álláspont valódiságában. Nem abban, amire vonatkozik, hanem eggyel mélyebben: nem abban válik hamissá, amit szemtől szembe lát és látni vél, hanem abban, hogy minek tartja azt, amit lát. Ezért arra, hogy az ember hiú, sohasem fog rájönni hiúságból. Aki azt mondja, nem vagyok hiú, saját hiúságát nem is érintette, csak letakarta, vagyis hazudott. És ez az ember nem hiúságában lepleződik le és inog meg, mert a világ hagyja, hogy tovább is a tükörbe nézzen annyit és úgy, ahogy akar, és hogy hazudjon. A világ a maszkot az emberről sohasem szedi le. A maszkkal együtt kell összetörnie, a maszkban és a maszkon kell megsemmisülnie. Az összetörés nem a maszkot éri, hanem azt, ami a maszk mögött van: az igazat. Mert az igaz választotta a hazugságot. Nem az válik semmivé, ami az arcot eltakarta, hanem az arc, ami el van takarva. S ez újra a maszk igazsága: a maszk igaz marad; tovább hazudik. Még akkor is, ha mögötte már nincsen semmi…”
/ Hamvas Béla /

Ha eljön Joe Black

"Szakítok a hagyománnyal és elmondom a kívánságom: éljetek oly boldogan, ahogyan éltek, egy reggel ébredjetek azzal, hogy nem kívánhattok többet…"




/ Meet Joe Black – Ha eljön Joe Black /




"Azt akarom, hogy ragadjon el a hév, hogy lebegj a mámortól, fakadj dalra, lejts dervistáncot, légy eszelősen boldog, vagy legalább légy rá nyitott! A szerelem szenvedély, megszállottság, mely nélkül nem lehet élni. Azt mondom, légy fülig szerelmes; olyat találj, akit őrülten szeretsz, és aki ezt viszonozza! Hogy találhatsz rá? Hagyd az eszed! Hallgass a szívedre!... Az az igazság, hogy e nélkül nincs értelme élni. Ha szerelem nélkül mész végig az úton, akkor egyáltalán nem is éltél. De meg kell próbálnod! Ha nem próbálod meg, nem is éltél... Légy nyitott, ki tudja... becsaphat a villám."
"Szakítok a hagyománnyal és elmondom a kívánságom: éljetek oly boldogan, ahogyan éltek, egy reggel ébredjetek azzal, hogy nem kívánhattok többet…"








Nem többre és nem kevesebbre vágyom!

2012. február 15., szerda

Havazik

Lehet az is, hogy a tegnapi nosztalgiából maradt vissza valami utóíz a szám szegletében. Ma zavart mosollyal figyelem magamat, amint gondolataim még mindig a szerelem körül kavarognak. Talán sosem fog elmúlni a vágy bennem, hogy megismerjem a tökéletes szerelmet, ha egyáltalán létezik olyan! Persze hatalmas érzelmeknek lehettem tanúja eddig is, mégis olyan nagyon hajt valami még, még érzés, a további felfedezés felé. Telhetetlenséggel vádolom magamat. Nem alaptalanul. Gyarlóságom széthullott darabkái új utakra invitálnak, melyeket a megkeresésük iránti vágy motivál.
 Most esik a hó. Körülöttem, táncolnak a hópihék és soha nem várt erejű érzés  hullámzik bennem. Menthetetlenül kimaradtam valamiből.
Nincs mese. Szomorú vagyok.
Meg sem lepődöm már ezen, hisz rám a hideg mindig ilyen hatással van.
Persze nem bánnám, ha néha nem így lenne!

Ketten egyedül


Tóth Bálint: Ketten egyedül

Ketten, egyedül,
mint két ujjam,
mint a mutató s a középső,
mikor széttárom V alakban.


Ketten, egyedül, mint az ujjam,

mindenki nélkül,
mindig együtt,
egymást vezetve és követve,
mint egy kétágú szólam.



Ketten, ketten, akár az ujjam,

olyan, olyan egyedül-együtt
szeretve, játszva, ölelve
Éjjel-nappal, reggel-este
összefonódva, mindenütt együtt
Pörlekedve és feleselve
de mindig, mindig egy irányba
s tán nem is tudva, nem is sejtve,
az okát, célját meg sem értve,
valami belső ihletésre,
tán génjeink parancsszavára
szállunk-szállunk egy ismeretlen
egy sosemvolt s mindiglesz tájra
mint vadludak fel-felkiáltva,



mert minden tájon, földön otthonunk van,

röpítjük egymást láthatatlan, ketten,
csillagfényes égen, ékes V alakban.

2012. február 14., kedd

Szeretettel

Azoknak küldöm szeretettel, akiknek ép nincs most ott az, aki elmondhatná, hogy..




Radnóti Miklós:
Tétova Óda

Mióta készülök, hogy elmondjam neked 
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét, 
és néha meg olyan, oly biztos és örök, 
mint kőben a megkövesült csigaház.
A holdtól cirmos és mozdul fejem fölött
s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.
S még mindig nem tudom elmondani neked,
mit is jelent az nékem, hogyha dolgozom,
óvó tekinteted érzem kezem felett.
Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.
És holnap az egészet újra kezdem,
mert annyit érek én, amennyit ér a szó
versemben s mert ez addig izgat engem,
míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.
Fáradt vagy s én is érzem, hosszu volt a nap, -
mit mondjak még? a tárgyak összenéznek
s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
az asztalon és csöppje hull a méznek
s mint színarany golyó ragyog a terítőn,
s magától csendül egy üres vizespohár.
Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm,
hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.
Az álom hullongó sötétje meg-megérint,
elszáll, majd visszatér a homlokodra,
álmos szemed búcsúz óva még felémint,
hajad kibomlik, szétterül lobogva,
s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben. 
Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is, nem vagy más világ.
S idáig hallom én, hogy változik a sok
rejtelmes, vékony, bölcs vonal

hűs tenyeredben.

Valentin- nap ürügyén.

Nehezen honosítható meg ez az ünnep kis hazánkban. Az okok sokrétűek. Az egyik, hogy alapból pesszimista nemzet a magyar. Tehát nem rózsaszínben látja a világot kis Cupidókkal, akik szívecskéket lődöznek szerteszét.   Szeretni ugyan nagyon tud, de szabályt követni bizony nem szeret ez a nép. Szeretni lobogva, adj Uramisten azonnal alapon szokott. Tehát nem bírja kivárni, hogy napján tegye mindezt. :)
Sokan berzenkednek ellene az amerikanizmus  miatt. Nemzeti nacionalizmusunk meglehetősen lázad a véleménye sokaknak, hogy az érzéseinket  igazán nem kellene importálnunk! Azokat magunktól is magas szinten tudjuk működtetni. Kevés olyan nép van, aki ennyire impulzív, ha az érzelmekről van szó. Talán az olaszok.
Na azt megnézném magamnak amint ők Valentin napoznak! :)))
Aztán itt van a szabálykövetés nehézsége is.
Egy magyar ember, akinek azt mondják: -Ezen a napon mutasd meg mennyire szeretsz!
Már csak juszt is megmutatja, hogy őt nem lehet utasítgatni!
A bolond önfejű lélek, ezt a szabályt nem hajlandó követni.
A képlet egyszerű. Ha szeretlek mindennap teszem és mindennap ünneppé varázsolom az életed.! Ha pedig nem szeretlek, bizony hiába van kirendelt napja a szerelemnek én ugyan ma sem fogom azt mondani muszájból, hogy szeretlek.
Sajnos van ennek a népnek egy olyan tulajdonsága ami mégis lehetővé teszi ennek az ünnepnek a megjelenését. Az pedig nem más, mint imádunk kivagyiságból mások előtt tetszelegni. Majd én megmutatom alapon, bármilyen baromságot megveszünk, hogy láthatóvá tegyük azt, amit egyébként már nem érzünk, vagy sose éreztünk.
Ráadásul a szerelem apró trükkjeit, az udvarlás szépségét és játékát ma már csak könyvekből ismerjük, vagy amerikai filmek romantikus mese jeleneteiből.
Egy, csak úgy neked alapon készített gyertyafényes vacsora, vagy egy kellemes zene mellett meghitt beszélgetés, nem fér el a ma emberének a mindennapjaiba. Ahogy az sem, hogy elmentem a virágbolt előtt és gondoltam rád alapon hoztam neked egy szál virágot.
Ma ehhez a dologhoz piros betűs ünnep szükségeltetik. Különben eszébe sem jut szegény halandónak, hogy az érzéseit megmutassa! Teljesen elszürkült életében  nincsenek  szívdobbanások, csak szívrohamok. Azokat nem szívecskével jelzi, hanem szirénázó mentőautóval. Még egy utolsó egyszer élünk figyeljetek Rámmmal!
Jó hangosan.
Hagy szóljon!

2012. február 13., hétfő

Nyitnikék

Minden évben rácsodálkozom egy csodás pillanatra. Ez nem más mint az, amikor megérzem a sejtjeimben, hogy hamarosan megérkezik a tavasz. Ilyenkor kifinomul a hallásom az érzékszerveim extra érzékenyek lesznek. A hó illata  összekeveredik a föld illatával. A madarak még ha rövid időre is, de csiripelni kezdenek.
Mázsás kövek  hullanának le rólam. Rosszkedvem, kilátástalan harcaim, egy szemvillanás alatt szertefoszlanak. A tél komoly szomorkás hangulata oldódni kezd és magamban utat engedek a fénynek.
Ez az idei tél hosszabbnak tűnt, mint eddig bármelyik másik, amit megértem. Vigasztalhatatlanul maga alá gyűrt és  úgy éreztem sose jön el a tavasz. Szinte komikus, hogy a kertben térdig ér a hó, én pedig belül ujjongva köszöntök egy énekes madarat. Mégis ez a madár egy háború végét és a megújulás eljövetelét hirdeti. Az is lehet, hogy csak én szeretném így érezni!
Manapság bitang nehezen vonszolom a napokat. Egyiket a másik után. Magamban azért imádkozom, hogy estére maradjon még annyi erőm, hogy  másnap elkezdjem az új napot. Szinte kivéreztem annyira elhagyott az erőm. Egy jó szóért, simogatásért, kedves gesztusért, hihetetlenül hálás vagyok mostanság. Úgy kellenek, mint egy falat kenyér.
Persze mondanom sem kell, hogy ebből van a legkevesebb. Nem érdekel a pénz, még a számlák is kevésbé izgatnak. Azonban egy apró figyelmességért a világ végéig elmennék!
Holnap Bálint nap lesz. Kicsit sem hoz lázba. Inkább azon tűnődöm, vénségemre kell- e nekem ezzel egyáltalán törődnöm? Tavaly még szorgosan készültem rá. Imádom a jeles napokat és bármit szívesen ünneplek, csak legyen valami lehetőségünk az örömre.
Hát ma volt. A madárka az ablak alatt, jó hírről dalolt.
-Nyitnikék!
Ablakot, lelket, szemet. Valahol messze, a kertek alatt, már közeleg felénk a tavasz.

szabó lőrinc: nyitnikék

Alszik a hóban
a hegy, a völgy;
hallgat az erdő,
hallgat a föld.

Mikor legutóbb
jártam itt,
nyár nyitogatta
pipacsait,

a nyár nyitogatta,
temette az ősz;
és volt, aki vesztett,
és nincs, aki győz.

Lombnak, virágnak
nyoma sehol,
fekete csontváz
a fa, a bokor,

s halotti csipke
a díszük is,
az a törékeny
tündéri dísz,

mit rájuk aggat
éjszaka
fehér kezével
a zuzmara.

Alszik a hóban
a hegy, a völgy,
hallgat az erdő,
hallgat a föld.

Egyszerre mégis
rezzen a táj:
hármat fütyül
egy kis madár.

Háromszor hármat
lüktet a dala,
vígan, szaporán,
mint éles fuvola.

Az a fuvolás
a Nyitnikék!
Már kezdi is újra
az énekét:

kék füttyre mindig
'kvart' lefelé:
nem sok, de örülni
ez is elég.

Nyitni kék, fütyüli,
nyitni kék,
szívnek és tavasznak
nyílni kék!

Nyitni, de - nyitni,
de - nyitni kék!
Fütyülöm én is
énekét.

Nyitni kék, fütyüli,
nyitni kék,
a telet bírni
illenék!

Bírni és bízni
illenék!
Fütyül és elszáll
a Nyitnikék.

Nyitni kék! –
fütyülök utána
s nézek az eltűnő
madárra.

Nyitni kék, fütyülöm,
nyitni kék,
hinni és bízni
kellenék,

mint az a fázó
kis madár,
aki sírja, de bírja,
ami fáj,

akinek tele rosszabb,
mint az enyém,
és aki mégis
csupa remény.

Nyitni kék, indulok,
nyitni kék,
fog az én szívem is
nyitni még.

Nyitni kék! Ébred
a hegy, a völgy,
tudom, mire gondol
a néma föld.

Ő volt a szája,
a Nyitnikék,
elmondta a holnap
üzenetét:

a hitet, a vágyat
fütyülte szét,
kinyitotta a föld
örök szivét:

fütty-fütty-fütty, nyitni kék,
nyitni kék -
Nyisd ki, te, versem,
az emberekét!

2012. február 11., szombat

Telefon rabságában

Manapság egyre inkább úgy érzem, hogy ez a fekete, vagy fehér, vagy rózsaszín, vagy kék, vagy tök mindegy milyen színben pompázó apró tünemény birtokolja az életünket. Reggel ő ébreszt. Lassan szeretném kinyitni a szemem, hisz szombat van. Elvileg ilyenkor van idő megadni a módját az ébredésnek. Tévedni emberi dolog, mert belevisít a reggel csendes nyugalmába. Van akinek lágy dallamával addig duruzsol a fülébe, míg megunja  kedvencét és a pokolba kívánja az addig oly imádott nótát. A csend oly kívánatossá válik számára, mint Szaharában egy csepp víz. Szóval nincs kecmec. Ébredni kell!
Mivel folyton mellettem van, még azt sem mondhatom, hogy nem voltam itthon. Tetszik vagy sem, engedelmeskedem. Már a reggel első perceiben megerőszakol a saját telefonom. Szóval felveszem és ezzel elismertem azt, hogy ki az úr a háznál.
Ő győzött!
Régen a telefon tudta hol van a helye. Várt türelmesen az előszobában . Nem jött velem mindenhova. Nem követelte meg, hogy mindig rá figyeljek, amikor csak ő akarja.
Nem!
Csak pihent szép csendesen a helyén. Néha csörömpölt kicsit jelezve, hogy  ha van kedvem, akár foglalkozhatok vele. Meg is szakíthatom, ha akarom, a napom menetét, azzal, hogy leülök mellé és a kezembe fogom. Játszadozom a köldökzsinórjával, amivel ő hozzá van láncolva a testéhez.. A döntés az én kezemben van.
Azokban az időkben  élveztem még a társaságát, mert szabad lehettem mellette. Ma azonban ha kell, ha nem, mindenhol ott van velem. A táskámban, a zsebemben elkísér még a királyi lakosztályomba is. Szóval most már egyáltalán nem vagyunk szabadok. A kapcsolatunk bensőséges pillanatai eltűntek. Kötelező együttlét lett belőle.
Sajnos úgy vagyok ezzel, hogy mindent csak addig szeretek, ameddig a szabadságomat megtarthatom. Amint megjelenik a kötelezettség onnantól nehéz teherré válik az addig oly hőn szeretett klassz dolog is.
Mostanában drasztikus fegyverhez nyúlok vele kapcsolatban. Elnémítom őt hosszú időre is, ha szükséges!
Úgy tűnik ez a helyzet mindkettőnknek kedvez. Ilyenkor ő is pihenhet, alhat egy kicsit. Én pedig élvezhetem a csendet, ami jótékony burokkal védelmezi törékeny pillanataimat.
.

2012. február 10., péntek

2012. február 9., csütörtök

Singer Magdolna:Júlia vagyok és válok

Júlia

Minden Júlia vágya, hogy megtalálja a maga Rómeóját. Amikor megtalálja, azt hiszi, révbe ért, csak a halál választja el őket, hiszen válni mindig csak mások válnak.
Így gondolták a regényben a „Névtelen válók” csoportjának tagjai is, akiknek az első és legfontosabb feladata bevallani, hogy igenis válnak. Júlia vagyok, és válok – ismerte el a regény hősnője is, és ezzel kezdetét veszi a lélek utazása.
Júlia véget nem érő, fáradságos töprengéssel, szigorú önreflexióval vizsgálja házasságának húsz évét. A megtagadás, megaláztatás fájdalma, az önértékelési válság, nárcisztikus sérülés, kétségbeesés odáig taszítja, hogy meglepve ismeri fel magában a bosszúvágyat, a pusztító dühöt és a rosszindulatot is. A gyász útja kegyetlen önismereti út is egyben, akarva, akaratlan szembetalálkozik saját árnyékszemélyiségével, azzal, akit ötvenes éveire sem ismert meg önmagában. Tétován bolyong lelkének útvesztőjében, és még abban sem biztos, miért válik. Vajon tényleg a szeretetvesztés fájdalma kényszeríti változtatásra, vagy esetleg valami más? Nem lehetséges-e, hogy a házasságában oly reménytelenül elveszített önmaga megtalálásának kényszerítő ereje az, ami a válás felé taszítja?
Júlia végigmegy a gyász kegyetlen stációin, hogy aztán a harag mindent befedő vastag rétegén átgázolva megtalálja az elveszített szeretetet. Ekkor képessé válik felismerni, majd elsiratni a veszteséget, és ezáltal eljutni az elfogadásig.
A krízisek veszélyek és esélyek is egyben, olyan sorsfordítók, amelyben ott rejlik a választás és változás lehetősége. Júlia nem marad az áldozatszerepben, hanem felvállalja saját felelősségét, és ezzel esélyt ad magának az újrakezdésre.
A szerző rajza

2012. február 8., szerda

Döbbenet

Hír: Egy millió azoknak az embereknek a száma, akik  hitelt vettek fel. Ez azt jelenti hogy Magyarország lakosságának majdnem a fele viseli a terheit az adósság csapdának. Ugyanis nem magányos emberek adósodtak el zömmel hanem családok fiatal házasok, hirtelen munkanélkülivé vált emberek, akiknek több gyereket kell etetnie. Döbbenetes számok. a mögötte lévő sorsok pedig egy-két esetet kivéve néma szenvedők. Mert azért az is tagadhatatlan, hogy gazdagok is felvettek hihetetlen magas összegű hiteleket. Igaz nekik nem okozott gondot a törlesztőrészlet.
 Sokan eladták a lakásukat, autójukat, hogy megszabaduljanak az adósságtól .
Most bejelentik, hogy meghosszabbítják a rögzített árfolyamot 2017-ig.
Ez a hír önmagában jónak mondható. Mégis mi lesz azokkal, akiknek ma már nincs lakásuk, autójuk?
Gyalog lehet menni bárhova, de a lakás nélkül albérletben, csak úgy lehet élni, ha van miből fizetni. Ehhez elengedhetetlenül szükséges, hogy van munkája annak, aki így próbál meg túlélni.
Szintén mai hír, hogy a Nokia gyára Komáromban  részlegesen bezár. Több ezer embert elbocsájtanak. Gondolom hasonló bezárások tömegesen várhatók, hisz nem titok, hogy a befektetők menekülnek az országból. Cél ország Kína. Olcsó munkaerő és ráadásul hatalmas lehetőség adódik általa felvevő piacnak.
Mostanában megkérdeztem az embereket a jövő tükrükről. A legtöbben csendesen maguk elé néznek és közlik, hogy olyan most nincs. Számomra az a döbbenetes, hogy egyre több közép vállalkozónak sincs.
Sokat töröm a fejemet, hogy hogyan juthattunk el idáig? A széthúzás és acsarkodás divat ebben az országban, emiatt mindenki mindenkit fúr. Egyéb normális elfogadható érv nem jut az eszembe pedig biztosan van. Sokan a rossz gazdaságpolitikai döntésekre fogják a kialakult helyzetet. Én azonban a valódi okok mögött ilyen tulajdonságokat teszek felelőssé, mint, önzés, harácsolás, irigység, ármánykodás, egyéni , közösségi és országos szinten. Sajnos olyan mélyre süllyedtünk morálisan, hogy szinte egyenként kellene átalakítani minden ember gondolkodásmódját. Domjánék agykontroll technikája nagyon hasznos lehetne ebben.
Sziszifuszi feladat. Mégis megérné. Röpke húsz-harminc év alatt talán kitermelődne egy jobb generáció. Nekik már egészséges képük lehetne  önmagukról és a jövőjükről.

2012. február 7., kedd

Téves riasztás

Még mindig nem alszom jól. Álmatlan forgolódásom közben hallgatom a ház neszeit. Kedves egyenletesen szuszog mellettem. Két kutya főműsoridőben van éjszaka. Hívatalosan: őrzik a házat. Nem hivatalosan : hancúroznak és gazemberkednek közben. Tegnap különösen nyugtalan voltam. Nagyobbikom vacsorázni ment, hajnalban pedig várta a munka. Egyáltalán nem lelkesedtem azért, hogy késő éjjel még mindig nincs itthon. Mit tegyek? Felnőtt. Az ő dolga, ha fáradtan kell dolgoznia. Mégis hiába skandáltam magamnak, hogy nyugi nem kell aggódni! Valami ott belül a szívem táján nyugtalanul kalapált és nem hagyott aludni.
Féltem.
Csúszósak az utak. Elég egy rossz mozdulat és már ott a baj. Fejemben számtalan hülye jelenetet játszottam le. Ekkor egy szirénázó mentőautó hangja sivított bele az éjszakába. Persze, hogy képzelgéseimben az én lányomat vitte. Pedig nyilvánvaló, hogy tette a dolgát és egy bajba jutott emberhez sietett. Nem messze tőlünk van egy mentőállomás. Gyakori hang nálunk a szirénázás. Tegnap mégsem létezett józanság, csak a félelem zakatolt bennem. Majd legyőzve minden higgadtságot felhívtam telefonon a Kisasszonyt.
A hívott fél nem kapcsolható- mondta be egy gépi hang. Több se kellett. Ekkor már kész forgatókönyvvel a szívemben játszottam le a rémdrámát.
Újra és újra lefeküdtem , majd különböző ürügyekkel felkeltem. Mosást tettem be. / Ugyan minek? Hisz félig sem volt a gép./ Majd a mosogatógépet indítottam el szintén félig üresen. Szóval tettem- vettem, tehetetlenkedtem. Az ágy pedig ellenségem lett. Olyan hellyé vált, ahol a gondolatok sokkal sebesebben tudtak maguk alá gyűrni, mint bárhol máshol. Így feladtam és már nem feküdtem le. Ekkor az elemek összeesküdtek ellenem. A mosogatógép úgy döntött, minek bele a víz? Ő inkább kiköpi. Olyan jól ment ez neki, hogy egy pillanat alatt elárasztotta a konyhát és a fürdőt is. Egy kicsi mozgás mindenkinek kell! No de éjszaka ? Ráadásul ennyi?
Buzgón neki láttam hülyeségem romjainak feltakarításához. Közben minden egyes felmosófa csavarásnál az órát vizslantottam. Bokáig álltam a vízben. Ami azért is tűnt lehetetlennek, mert a gép leírása szerint  egy- egy alkalommal  17 liter víz a  fogyasztása. Na mindegy- gondoltam. Legalább van mivel foglalatoskodnom. Ekkor megcsörrent a kulcs a zárban és belépett egészségesen, kissé fáradtan, szemem fénye. A megkönnyebbüléstől elsírtam magam. Nyugtatgatott. Elmagyarázta, hogy lemerült a telefonja. Különben is mit aggódom? Tudnom kéne, hogy ha valami bajuk esne, azt a szívem hangja azonnal jelezné!
Hüppögve csak annyit mondtam: Hála Istennek, ez most téves riasztás volt.
Ő fejezte be a víz összeszedését . Mikor kész lett, bejött a szobánkba. Mellém ült és elmesélte , milyen szép volt az estéje.
Végre elálmosodtam. Félálomban hallottam, hogy -Jó éjt Mami.
Reggelre az egész csak egy rossz álomnak tűnt.

2012. február 6., hétfő

Udvariasság, vagy pátosz?

Édesanyámnak az volt az elképzelése, hogy udvarias jól nevelt gyereket farag belőlem. Ennek a tanításnak az első állomása a köszönés volt. Mikor én még kissrác voltam viszonylag egyszerű volt ennek a dolognak a kezelése. Törvénybe iktatta anya, hogy idősebbeknek Kezitcsókolommal köszönünk és tetszik szó használatával igyekszünk a tiszteletünknek hangot adni. Anya értelmezésében a hivatalokban és távolságtartásban használatos a maga, ön megszólítás. Esetleg akkor, ha éreztetni kívánom, hogy nem szimpatikus az illető. A néni és bácsi megszólítás minden idősebbnek járt. Volt még egy faramuciság az otthoni illem kódexben. Nálunk ha nagyon megbántódtunk valamin annak egyértelmű közlése úgy zajlott hogy átcsaptunk magázódásba.
Kedvenc mondatom ami ezt kifejezi az, hogy- Maga fafejű.
Ennél bántóbbat nem lehetett mondani.
Sajnos anya annyira megkövetelte az udvariasságot, hogy túlzásba viszem gyakran. Akár a magam kárára is, mert az udvariasság átcsap könnyen körülményeskedésbe, vagy annak látszatába.
Aztán új korok, új szemlélete következett. Azon kaptam magamat, hogy most nekem kell a szabályokat lefektetni. Valami határmesgye korban nőhettem fel, mert hamar kiderült, hogy nem is olyan egyszerű  ennek a szabályait elmagyarázni. Megtalálni a helyes arányokat és eldönteni azt, hogy mikor melyik köszönést kell alkalmazni. Mi  helyes és mi helytelen!
Egy felől követtem az ősök vonalát és megtanítottam őket , hogy divatos , vagy sem, de az idősebbeket a Csókolom köszönéssel tiszteljük meg. Az idősebbek még abban a korban nevelkedtek, amikor ez volt a megfelelő köszönés. Tehát tiszteletben tartjuk a szokásaikat és úgy köszönünk nekik, ahogy azt ők szeretik. Általánosan a tegeződést használjuk, amivel egyben a szimpátiánkat és elfogadásunkat is jelezzük. Ma a magázódás mégis alap , ha ismeretlen az illető, hisz a mai világban így trendi. Sajnos ezáltal bekövetkezett, hogy teljes káosz alakult ki bennük. Majd szép csendesen kialakították maguknak a saját illemszabályaikat.
Azon mosolygok, hogy kamaszkori lázadásuk utáni végeredmény az lett, hogy követték a szülői tradíciókat és az almák a nem estek messze a fájuktól. Talán a kicsi egy jobban tartja a jelen szabályait és inkább a magázódást szereti és részesíti előnyben. A nagyobbik anyja lánya. Hússzor köszön inkább, mint egyszer sem. Túl udvarias és már most 25 évesen divatjamúlt. Igazi tisztelettudó pedagógus néni. :)))
Ha jól megnézzük sok közösséget a tradiciók tartanak egybe. Talán érdemes lenne erre egy kicsit jobban figyelni!
Szeretem a családom kaotikus szabályait. Azt tapasztalom, hogy a közvetlenségünk nem megy a tisztelet rovására. A körülményességünk viszont gyakran az idegeire megy másoknak. Mégis inkább így viselkedünk, mint úgy, ahogy azt a kor követelményei igényelnék!

2012. február 5., vasárnap

Tél nálunk

Szinte szégyenlem magamat, amiért ennyire élvezem ezt a havazást. Könnyű nekem, mert a lakásban melegen duruzsol a kályha. Lányaink végre ki sem dugják az orrukat , így anyáskodhatok kedvemre velük. Egészséges finom ételeket eszünk és egész nap lusta macskaként dorombolunk, nagyokat alszunk.
Igazából tudom ám hogy mennyire jó dolgunk van. Nézem a híradót és látom mennyien küzdenek most az országban.
Egy dolog miatt nem jó ennyit egy helyben ülni. Az ember kénytelen gondolkozni. Vagy legalábbis úgy csinál mintha.  Szóval azon meditáltam hogy,
-Kinek jó az egy kulcsos adó?
-Kinek jó, hogy csak a alacsony bérűek fizetik meg a válság árát?
-Kinek jó hogy ma már a gyerekeket sem védi ez az áldott rendszer?
-Kinek jó az állandó gyógyszerár emelés?
-Kinek jó, ha összedől az egészségügy?
-Kinek jó, ha eltűnnek a magyarok ebből az országból?
Kérdések, melyekre a válaszok sajnos ma már egyértelműek. Nem kell sok ész a feleletek megtalálásához. Magamfajta némberek is könnyen megválaszolják őket.
Az egyetlen fegyver van ennyi negatívum ellen. Az, ha megtaláljuk a túlélés zálogát. Megőrizzük a hitünket, szeretetünket, szépséges pillanatainkat, melyekből  mindennap újra felépíthetjük mindazt, amit lerombolnak bennünk ezekkel a dolgokkal..
Az enyémek ilyenek:
Van kihez bújnom.
Van aki hozzám bújjon.
Szóval az idei havat kivételesen szeretem.
Mi az ára ennek a szeretetemnek?
Nem tudok mozogni, emiatt kényszer pihenőben nincs más dolgom, mint, hogy gyönyörködöm a hóban.
Öreg autónk lévén, inkább spájzoltunk, mert féltünk, hogy nem lesz mivel hazahozni az ételt, hisz a hideget ő nem szereti.
A gyerekeink még mindig nem értek révbe. Ki tudja valaha sikerül- e ez nekik?
Egész évben kínlódom az alvatlansággal. Így ez a pár nap alvás most igazán nagy kincs.
Szóval az én örömömben üröm is vegyül.
Most viszont az örömökre kell koncentrálni, mert olyan hamar kihülhet az ember szíve. Gyanítom azt nem lenne könnyű újra felmelegíteni.
Így én most annak örülök aminek lehet. Hisz nekünk nőknek az a dolgunk, hogy őrizzük a családi tűz melegét.
Hát én őrzöm.
Nem felejtek el közben hálásnak sem lenni azért, hogy van mit őriznem.

2012. február 4., szombat

Az utolsó pillanat

A napokban láttam ki tudja hányadszor a Deep Impact c. filmet. Eddig sosem fogott meg ez a film ennyire. Röviden a történet. Meteor becsapódás következtében a Földet kihalás fenyegeti. Két millió embert kiválasztanak, akik a túlélés zálogaként egy földalatti bunkerben várják majd, hogy kitisztuljon fönt a levegő. Eddig semmi különös. Hisz divatos mostanság a világvége történetek. Nostradamus, Maják, Meteorit.  A lehetséges teoriák száma szinte végtelen az emberiség kipusztulásának történeteire. Kicsit fásultan fogadjuk az újabb verziókat. Katasztrófafilmek, sikerkönyvek kimeríthetetlen témái ezek.
Mégis ebben a filmben most az fogott meg, hogy egy két intelligens ember mennyire tudatosan készült fel élete utolsó pillanatára. Volt egy jelenet, amikor a szökőár mindent elsöprő hullámára vártak a szereplők. Akkor villámcsapásként hasított belém, hogy igen van egy utolsó, leges legutolsó pillanat. Az igazság pillanata. Vajon mit fogok akkor érezni?
Ledermedtem és szinte sikítani szerettem volna annyira átéreztem a saját félelmemet. Aztán eszembe jutottak azok a pillanatok, amikor vég közeli helyzetekbe kerültem. Semmi pátosz, fény nem volt bennem . Csak határtalan félelem.
Vajon azért, mert sokkal fiatalabb voltam akkor, vagy azért, mert még nem voltam felkészülve?
Rádöbbentem, hogy nem a halál riaszt a legjobban, hanem az, ha nem vagyok méltó rá.
Micsoda hatalmas út vezet el oda, hogy méltók legyünk a saját halálunkra.
Mindez honnan a bánatból jutott az eszembe?
Hát onnan, hogy olyan sok időt elfecsérlünk kicsinyes, pitiáner dolgokra. Közben pedig észre sem vesszük , hogy a gonoszságra szánt idő felzabál minket. Kinek éri ez meg? Nekem nem az biztos.
Akkor inkább iszom a magam jó kis meleg kakaóját, élvezem az élet napos oldalát és vállalom, hogy azt hiszik rólam, hogy még a mézet is porcukorral eszem.
Mert én önző módon semmi mást nem tartok szem előtt, mint azt, az utolsó pillanatot. Szeretném , ha  nem  félelmekkel teli lennék akkor!
 Jó lenne, ha mosolygás közben találna rám, a jó öreg halál!

2012. február 3., péntek

Dolce vita

Igazi nosztalgiázós napjaim vannak. Ma kitaláltam, hogy ebben a nagy hidegben olyan jó lenne napfényízt enni. Azaz, finom, igazi házi mézet. Felhívtam a lányomat és elmeséltem neki, hogy milyen jó lenne házi kalácsot enni, vajjal és akácmézzel. Mellé habos meleg kakaót inni. Estére nem is gondoltam volna, hogy teljesül a kívánságom. Hozott kalácsot is és mézet is. Csuporba tettem a napfényt és elővettem a Mama hasas bögréjét. A bögre majdnem hatvan éves. Fehér porcelán amin kézzel festett tavaszi tulipáncsokor van. Ebbe készítettük az igazi kakaót. Sötétet , sűrűt , csokisan keserűt. A tetejébe pedig tejszínhabot raktunk. Kicsordult a bögréből a tejszín, annyira sok lett. Szinte hallottam a Mama hangját.
-Kiskutyám már megint túlcsordulsz. Ígérem nem viszi el a cica a kakaódat.
Micsoda öröm volt felidézni drága hangját. Olyan jóízűen falatoztam, hogy az egész család kedvet kapott a mennyei finomsághoz.
Néha olyan egyszerű kényeztetni magunkat. Inkább csak az a baj, hogy gyakran lebeszéljük magunkat erről. Mondván: - Csak a gyerekek esznek ilyet. Pedig a kakaóban boldogsághormont termelését elősegítő anyagok vannak. Azoknak akinek megadatott a boldog gyerekkor tegyék meg, hogy így kényeztetik magukat! A szép emlékek  színültig töltik a szívüket melegséggel. Akinek nem jutott ilyen gyermekkori emlék, azok most teremthetnek maguknak a rosszabb napokra emléknek való szép estét.
Egy biztos. Fogyókúrának nem ajánlott ez a finom étel.
Én már olyan gömbölyű vagyok, hogy nem oszt, nem szoroz egy kis plusz. A lelkemnek viszont határozottan jót tett a csurgó, csöpögő méz illata, ragacsos kézzel való hadonászás és játék a Kedvessel, ami egy ragacsos puszi adása körül bonyolódott. .
Mosolygós Micimackó arccal ülök és mesélek mindenkinek a mézről, mely megédesítette ezt a szép estét.
Olyan édes utóízt hagyott a számban, hogy egy időre biztosan elegendő lesz a dolce vita életérzéshez.

Eljöttek az angyalok




Ez a válaszom arra a kérdésre, hogy  - Hogy vagyok?
Köszönöm mindenkinek az aggódást, a szeretteljes törődést.
Köszönöm. Ma kicsit jól.
Holnapra pedig ...
Nagyon jól! :)))))
"Megemeltek az angyalok."

Kosztolányi Dezső: Litánia



Kosztolányi Dezső: Litánia


Az én koromban:

zörgött az egekben a gépek acélja.



Az én koromban:
nem tudta az emberiség, mi a célja.



Az én koromban:
beszéltek a falban a drótok, a lelkek.



Az én koromban:
vad, bábeli nyelvzavarok feleseltek.



Az én koromban:
öngyilkosok ezrei földre borultak.



Az én koromban:
méreggel aludtak el a nyomorultak.



Az én koromban:
kínpadra feküdtek az árva, beteg nők.



Az én koromban:
lélekbe kutattak a lélekelemzők.



Az én koromban:
mint koldusok álltak a sarkon az épek.



Az én koromban:
recsegtek a trónok, a bankok, a népek.



Az én koromban:
mily dal remegett, a velőkig üvöltő.



Az én koromban:
prózára szerelte a verset a költő.



Az én koromban:
mindannyian ó de magunkra maradtunk.



Az én koromban:
sírtunk, amikor kenyerünkbe haraptunk.



Az én koromban:
nem volt, ki szegény szíveket melegítsen.



Az én koromban:
álmatlanul ült arany-ágyon az Isten.