2012. november 24., szombat

A falak emlékezete



Nyáron elhatároztam amikor  ezt a képet megláttam, hogy télen elkészítem a magam hasonló képeit és a lakásban kialakítunk nekik egy falat.
Már akkor tudtam, hogy nem lesz könnyű vállalkozás. Mindig nehéz a múlt hangulatait úgy megjeleníteni, hogy ne legyen belőle valami nosztalgikus, szirupos ömlengés. Nehéz a tárgyakat régi hangulatokat úgy előhívni, hogy teljes pompájukban jelenítsük meg általuk a múltat.
Ma keresztgyerekeinkkel voltunk együtt. Előkerültek a régi képeink és megdöbbentő volt látni és megélni, hogy a jelen és a múlt között milyen rövid idő telt el. Nem figyeltem, vagy nem vettem észre, ahogy az évek elszáguldottak velünk. Hisz tegnap még kisbabaként dajkáltuk őket. Ma meg a nagyfiú arról mesélt, hogy ha megnő gazdálkodó szeretne lenni. A lányok pedig a korai kamaszkor apró nyegle alűrjeit kezdik felvenni. Persze még a gyerek ott van bennük. Hancúroztak és töretlen kitartással próbálták legyőzni keresztapjukat. Mondanom sem kell , hogy sikeres vállalkozás volt ez a  részükről. Olyan önfeledten birkóztak hogy kedvem lett volna csatlakozni hozzájuk. Persze nem tettem, mert sokkal jobb nézni az ilyen mókát, mint részévé válni. Valahol az öreg oroszlánok büszkesége távol tartott a mókázásnak ettől a fizikai megmérettetésétől. Helyette ölelős, csendes beszélgetésbe kezdtünk a gyerekek szüleivel. Ott voltam, amikor a szerelmük fogant. Majd a kibontakozás tanúja is lehettem. Az emlékezés mindannyiunkban otthonosságot, belső békességet teremtett.
Majd meséltem nekik a nagy tervről a ház emlékezetének faláról.
Mikor együtt vagyunk félszavakból is értjük egymást. Jó volt érezni, hogy értik és érzik miért is olyan fontos, hogy karácsonyig elkészüljek vele.Szeretném összekötni vele a jelent és a múltat.
Kicsiben a mi közös múltunk visszatekintése olyan volt, mintha a házunk múltja elevenedne meg. Hisz régen ugyanígy gyerekzsivajtól volt hangos a ház. Barátok, egymást szerető emberek jöttek, mentek  igazi polgári élet lehetett itt a látott képek alapján. Ma sincs ez másként. Kísértetiesen hasonlítanak az akkori események a mostaniakéhoz. Hisz ez a ház több mint nyolcvan évvel ezelőtt épült. Ha belegondolunk  1930- as években is egy nagy gazdasági válság söpört végig a világon. A történelem ismétli önmagát, mert most sincs ez másként. Gyanítom, hogy az akkor itt élők beszélgetései  nem sokban különbözhettek a mostaniakétól. Ha valaki, vagy valami, ezekről az időkről mesélhetnek azok nem mások, mint a megsárgult fotók és az öreg ház falai. Ugyanis ők azok, akik minden generációt ismertek.
Ép ezért megérdemel ez a ház annyit, hogy kap egy emlékező helyet. A falak igenis mesélni tudnak.  Minket pedig megtanítanak megőrizni az emlékeiket, melyek csendesen a mi emlékeinkké válnak..
Flóra fogalmazta meg gyönyörűen a lényeget.
gy épülünk bele az emlékezetbe mi is, ahogy az emlékezet a mi részünkké válik..."



Egy


                                                                               Kettő



                                                                                       Három


                                                                                           Játék tegnap



Játék ma

13 megjegyzés:

natimama írta...

Mi ez a kép? Gyönyörű.

kovtama írta...

Ez nálatok van? Nagyon szép.

boróka írta...

Nati!
Nem volt időm megírni először a bejegyzést. Azóta pótoltam eme mulasztásomat. Remélem némi magyarázattal szolgálok vele a kérdésedre.

boróka írta...

kovtama!
Nem sajnos még nem nálunk van. Ez a hangulat lesz a minta, a nálunk készülő emlékfalhoz.

flora írta...

Igy épülünk bele az emlékezetbe mi is, ahogy az emlékezet a mi részünkké válik...

boróka írta...

Flóra!
Ez a gondolatod gyönyörű.
Köszönöm.

natimama írta...

Hát megvalósítod végre! :o)))))

flora írta...

♡♡♡

boróka írta...

Nati!
Egy életem, egy halálom. Megpróbálom!
:o)

Katalin írta...

Szép ez a mondat, elgondolkodtat,
meg az jutott eszembe,hogy tán majd a dédunokám (és az Ő dédunokája) is (ha akkor még lesznek emberek a földön, lesz Föld)csinál emlékfalat, csak Ő már olyan elektronikus kütyükkel, amiről most nem is gondolkodok,
de tán lézerdédi (én) mesél majd egyet (s mást)neki

Katalin írta...

kell egy ilyesmi szentély
mindőnkben él az igény..tán mert fontos a "mi"családunk folytonosságának érzése, a múlt őrzése, az értékek-emlékek átadása
meg az örök kutatás: mit hoztam Tőlük,
és a belső késztetés: mit adok tovább Nekik

flora írta...

Katalin: ❀❅❊

boróka írta...

Katalin!
A család az életemben a legjobb dolog. Nélküle kevesebb lennék!