2012. augusztus 31., péntek

Meghalt egy EMBER



Nem hinném, hogy lehet róla igazán jó nekrológot írni, mert utálná. Mint ahogy minden olyan dologgal így volt, amit felfújtak és sokat beszéltek róla.
Tamás az ifjúságom egyik meghatározó embere volt. Igaz barátnak hívom. Csendes jelenlétével mindig ott volt, ahol szükséget érzet valaki egy jó szóra, biztatásra, egy masszív vállra, amibe kapaszkodni lehetett. A művészet és az élet iránti tisztelete példaértékű volt számomra. Ha Kaposvárra mentünk igyekeztem úgy intézni, hogy találkozhassunk, ha csak egy kávéra is. Valahogy megnyugtatott a jelenléte mély bársonyos hangja és fantasztikus szaxofonozása. Legutolsó találkozásunk egy próbateremben volt ahol lélegzetelállító átéléssel játszott nekem.
Kedvessel való botladozó első lépéseimnél is velem volt. Bátorított, amikor senki sem tette és erőt adott, amikor már- már feladtam a harcot a világgal, magammal és a színházzal.
Olyan ember ő, akivel bármikor ott folytathattuk a beszélgetést, ahol több évvel azelőtt abbahagytuk. Érdekes, hogy csak most szembesültem azzal, hogy az ereje máig velem volt.
Megint elment valaki, aki a szívemnek kedves.
Mi a fenét lehet azzal kezdeni, ha az öreg kaszás kifosztja az embert?
Sikoltanék, de minek?
Tudom, hogy nem helyeselné. Így csendben mondok egy Istenhozzádot és remélem tényleg van mennyország, vagy valami olyan hely, ahol egyszer még találkozhatunk!



2012. augusztus 30., csütörtök

Tüzes nyárutó leves



Tegnap a hagymáknál időztem el.Ma pedig a paprikáknál sikeredett sürgölődnöm.
Szóval ma szerettem volna valami igazán izgalmasat és mégis magyarosan tüzeset készíteni. A sok fajta paprika és az érett paradicsom különleges zamatot ad ennek a levesnek.
Ez a nyár minden szinten szimbolizálja a forróságot így azt gondoltam a búcsú tőle szintén lángoló kell hogy legyen.
Ma ráadásul végre volt időm a konyhatündér szerepét betölteni.
Tűzről pattant menyecskeként a következőket tettem fel egy kevés olajon a lábasban főni.
2 cs. újhagyma zöldjével együtt,
1 közepes vöröshagyma
5 gerezd fokhagyma aprítva
30 dkg füstölt császár
2db kápia paprika
3db sárga paprika
1 db kaliforniai paprika
1db húsos paradicsompaprika
5db lédús paradicsom kockázva
1 zöld hegyes erős
1/2 karalábé apróra
1/4 zeller szintén apróra
3 db sárgarépa közepes
4 db fehérrépa
só,
2 tk kalocsai őrölt paprika
vegeta/csak megszokásból :)))/
2 doboz bonduelle kukorica koncerv levével együtt zsupsz bele és mehetett az egész a lábasba. Kevés olajon szépen lassan megdiszteltem.
Másfél liter vizet tettem hozzá és összefőztem.
Közben a házi aprítón
egy szál gyulai kolbászt
egy fej lilahagymát összeaprítottam,
majd elkevertem benne
2 tojást és
3 púpos evőkanál kukorica lisztet adtam hozzá majd összegyúrtam és
apró gombócokat csináltam belőle, amiket a lobogó levesbe tettem.
Mikor a gombócok feljöttek a leves tetejére elzártam a lángot.
Ha valaki a sűrítve jobban szereti, akkor kukoricakeményítővel lehet krémesebbé tenni.
Ehhez hasonló levest egyszer
Dundikánál http://szellemafazekban.blogspot.hu/
olvastam onnan jött az ötlet.
Minden évben így nyár végén elkészítem a saját változatomat.
ha már ennyit pepecseltem a konyhában kedvem támadt egy finom desszert elkészítéséhez.
1/2 kg túró
két tojás
1 citrom héja és a fele leve
1/2 cs. mazsola
2 cs vaníliás cukor
1/2 l tejföl
25 dkg aszalt szilva
Ezt egy tálban összekevertem
Kifőztem 1/4 kg kocka tésztát és összekevertem a kész túrókrémmel.
Kivajazott jénaiba tettem és őszibarackokat gerezdekbe vágva a tetejét díszítettem. A végén kristálycukorral meghintettem, hogy a sülés közben a gyümölcsre karamellizálódjon!
A sütőben 200 fokon negyed óra alatt elkészült.
Igazi blogger most fotókat mutogat. Mit tegyek ehhez tényleg nem értek, így mindenkinek a fantáziájára bízom az eredmény elképzelését.
Egy biztos:
Ma sem jutottam közelebb a súlycsökkenéshez!
:)

Jó étvágyhoz jó zene dukál.
Legyen Szép napotok!

2012. augusztus 29., szerda

Hagy-Ma



Imádom az ízét ennek a növénynek. Tegnap elmentünk bevásárolni a barátosnémmal és Kedvessel. Aki ismer az tudja, hogy nálam ez a feladat gigantikus méreteket tud ölteni. A kosaram minden eltökéltségem ellenére megint tele lett. Irigykedve néztem a mellettem levő kocsiba ahol 4 db vöröshagyma képviselte a hagymák nemzetségét. Nálam volt több fajta is tiszteletét tette. Vörös, fehér, lila, póré, új,fok és gyöngy hagymák díszítették a kosaramat.
Gondosan válogattam őket és már előre örültem a sok finomságnak, amit később készítek belőlük. A barátnőm bezzeg az ételek helyett felvásárolt több száz kg földet és trágyát, amit Kedvessel cipeltetett haza.
Este jót kacagtam a portékáim kipakolásakor. A kezembe kerülő hagymák új jelentéssel bírtak. A morcogásomat, amit a felesleges cipekedés miatt éreztem azzal tereltem el, hogy a hagymának az elpakolása közben a szó jelentésén gondolkoztam. Majd utánanéztem a Neten. Ezt találtam.
"A vöröshagyma általános jellemzése

A hagyma kultúrtörténete. A vöröshagyma legismertebb és a legősibb kultúrnövényeink egyike. A különböző vad hagymafajok Dél-Amerika és Ausztrália kivételével a Földön mindenütt föllelhetők. A téli sarjadékhagyma Kínában, a póréhagyma a Földközi tenger környékén őshonos. Őshazája Irán. Sok fajtája és változata található Afganisztánban, Turkméniában egyaránt. A Pamír-fennsíkon is találtak vöröshagyma fajt. Iránból került át Egyiptomba, a Nílus völgyébe. Följegyezték, hogy Kheopsz piramis építésekor a munkások 1600 talentum értékű retket, vörös- és fokhagymát fogyasztottak el. A hagyma az első és a második dinasztia idején (Kr. e. 3200–2780) néptápláléknak számított; vörös- és fokhagymát egyaránt ábrázoló leletek kerültek elő. A zsidók Egyiptomban Kr. e. 1500 körül uborkát, dinnyét, vöröshagymát és fokhagymát ettek. Az Ószövetségben ez áll: „Visszagondolunk a halfélékre, amelyeket Egyiptomban enni kaptunk: az uborkára és a dinnyére, a póréhagymára, a vöröshagymára és a fokhagymára.”1 A hagyma Egyiptomból átkerült Görögországba, ahol Kr. e.-i évszázadokban már szintén több fajtáját ismerték. A filiszteusok városában, Askalonban nagy mennyiségben termelték. A görögöktől vették át a rómaiak. Plinius több típusát leírja. Közép-Európában 5–6. században jelent meg. Rómából és Bizáncból terjedt át a szláv népekhez. Az iszlám népek között is megjelent. Szent könyvük, a Korán említi a vörös- és fokhagymát mint táplálkozásukban élvezett növényeket. A kínaiaknak és az indiaiaknak ősi fűszere, gyógyszere és tápláléka volt. A Skandináviából kalózkodó vikingek hosszú hajóútjain a hagyma volt az egyetlen vitaminforrás."
Bár köze nincs az igazsághoz az én értelmezésemnek, mégis sokkal jobban tetszett ez, mint a valóság.
Ugyanis azt gondoltam, hogy úgy alakult ki ez a szó, hogy annyira büdös lehelete volt annak, aki ezt ette, hogy a környezete ezt mondta:
- Hagyjál-Ma!
Ha így értelmezném, akkor jogos a mosolygásom azon, hogy megint hagytam magam kihasználni!
Ma juszt sem leszek miatta dühös!
Inkább viccesnek tartottam azt, hogy az általam vásárolt termékekből is trágya lesz majd.
Csak nekem kicsit többet kell tennem majd ezért.:)
Mennyivel egyszerűbb eleve trágyát venni!
Mindenesetre legközelebb inkább nélküle megyünk vásárolni. Hogy miért?
Mert,

Hagyj-Ma!!!
:)))

2012. augusztus 28., kedd

Egymáshoz simulva



Vége a szabadságnak, ahogy lassan a nyárnak is. Kisimultan kezdtünk hozzá a mindennapok feladataihoz. Bizony egyik éri a másikat ahogy ez már ilyenkor lenni szokott. Érdekes volt a mostani nyaralásunk. Végre sikerült összhangot teremteni az elnyugvás és a szórakozás a kapcsolatok és az egyedüllét között. Szeretném, ha az ott eltöltött békesség jó sokáig kitartana, mindkettőnkben, mert bizony nehéz munkás időszak vár ránk!
Kellenek a napkollektorok által termelt belső energiák, melegségek. Az idén bőven jutott a melegből. Tán még kicsit túl sok is!
Azon meditáltam, hogy vajon van- e összefüggés a lelki melegség hiánya és a mindenáron egész nap sütkérezés között? Találkoztam egy hölggyel, aki reggeltől estig napozott. Ez azért is csúcs teljesítmény , mert napon legalább 45 fok, ha nem több volt. Amikor beszédbe elegyedtünk én mégis úgy éreztem magam, mint akinek leszívja az a másik ember a teljes energia készletét. Energiavámpír volt ő a javából. Hideg akár egy jéghegy, karcos és magányos. Sajnáltam őt. Érezhetően nem jutott neki abból a gyöngéd szeretetből, amit a párunktól, vagy a gyerekeinktől megkapunk. Ha egyik sincs akkor a barátok és a többi ember szokta átadni ezeket a szerető energiákat azoknak, akik ennyire süvítő hideg magányban élnek. Pedig fizikálisan nem volt egyedül. A férje az a típus, aki minden társaság motorja. Intellektusa elbűvölte és megrészegítette az embereket. Az emberek szerettek vele és körülötte lenni. Két ennyire különböző embert rég láttam.
Az ilyen nyaralások alatt mindig meglepődöm azon, hogy mennyire szeretem megfigyelni az embereket. Általában csendes szemlélőként teszem mindezt, de természetesen könnyű Katát táncba vinni alapon hamar szóba elegyedek azokkal, akikből a szeretet áramlását érzem. Nyilván ez is egy fajta feltöltődés. Általában ezek az esetek nem mennek túl a kellemes csacsogás szintjén. Sajnos egyre kevesebb olyan emberrel találkozom, aki felkelti a kíváncsiságomat. Megdöbbentem azon, hogy milyen sokat üldögéltünk Kedvessel a parton szótlanul, egymás kezét fogva. Teljesen eggyé váltunk ilyenkor. Szükségtelenek és feleslegesek lettek számunkra a szavak.
Majd hazajöttünk és elkezdtük a végeláthatatlan beszédeink sorát. Vágytunk már a szavakra az átadásuk adta örömre. Sok békés perc után boldogan adtuk oda magunkat, az élet zsibongó létének.

2012. augusztus 25., szombat

Jó lenne megfogadni!



http://bornaitibor.blog.hu/2012/08/23/szurjunk_ki_a_hiradoval


Olvasva ezt az írást azt éreztem, hogy mennyire egyszerű dolog a a lehetetlen.
Akinek kedve van olvassa el Bornai Tibor írását! Élvezze azt a határtalan optimizmust, ami az ötlete nyomán a realitást szégyenpírba kergeti.
Korunk falansztere lehetne az általa vázolt kép és legalább annyira szüreális, mint Madách elmélete.

A blogolás árnyoldalai



Most valahogy sokunkat ismét a blogolás mibenléte foglalkoztat. Nyilván a hőség is az oka, hisz mindenki a lesötétített szobában keresi az enyhülést, így természetes, hogy jut egy kis idő szörfözésre a neten.
Sok érdekes észrevételt olvashatunk Éva blogján és Flóráén is. Láthatóan jól összeszokott barátok beszélgetnek, akik félszavakból is értik egymást Magányos műfaj a blog ugyanakkor igazi társas műfajjá nőheti ki magát.
Mindenki más- más célból kezd bele. Majd azon kapja magát, hogy már réges- régen nem azért csinálja, mint amiért elkezdte. Időközben megszereti az önkifejezés eme módját és nyilván akaratlanul is boldog attól, hogy az általa megtett úton már nincs egyedül. Társakra, barátokra talált közben. Tudja, hogy bármikor egyedül maradhat, ha elfárad. Elég csak egy gombot megnyomnia és már ott folytathatja az útját ahol nemrég abbahagyta . Mikor tehetjük ezt meg, ha elfáradunk egy diskurzusban? Itt viszont bármikor tovább mehetünk és folytathatjuk a megkezdett beszélgetést, ha ismét igényünk van rá.
Magamon azt tapasztalom, hogy ez a kényeztetés valahogy visszájára sült el. Ugyanis az egóm növelésével csökkent az alkalmazkodóképességem a világ dolgaival szemben.
Ehhez hozzájárul még a kényelem szeretetem és az emiatt megnövekedett lustaságom is. Hiszen így nem kell a vendégvárás kényelmetlenségeit vállalni, ha beszélgetni szeretnék egy baráttal, de az utazás viszontagságait is elfelejthetem. Szóval nagyon érdekesen manipulálódik így a személyiségünk és bizony nem biztos, hogy mindig a jó irányba haladunk általa.
Most igyekeztem meglehetősen szigorúan kezelni azt a dolgot, ami a mostani életem egyik meghatározó eleme lett azaz a blogolást.
Ebben is mint minden másban a kulcsszó nem más, mint a:
MÉRTÉKLETESSÉG!
Nekem sajnos gyakran meggyűlik vele a bajom.
Ha nem mondtam volna eddig, akkor megemlítem, hogy meghalok menten, annyira melegem van.

2012. augusztus 24., péntek

A Nap uralma alatt





Tikkadó hőség van. Olyan forróság, ami a madarak torkára forrasztja a dalt. Szegények nyitott csőrrel lihegnek eltikkadva pihegnek a fákon. Vízért kiáltanának, de már arra sincsen erejük.
Szél is alig lebbenti a fák leveleit. A nap szétperzselte az ő erejét is. Szinte hihetetlen, hogy egyik természeti erő sem mer szembeszállni most a kegyetlen Úrnővel. Eredetileg az Úrnő a sivatagban érezte magát otthonosan. Most valamiért megunta a dűnék egyhangúságát és új területek elfoglalására készül. Úgy látszik elirigyelte az emberek modern játékát. Az ész nélküli az újra gyarmatosítást. Pusztítás van jelen mindenhol. Amerre csak járnak, az ember és a Nap, ott élettelen, kipusztult táj jelzi útjukat.

Minap láttam egy természetfilmet a jegesmedvékről. Céltalanul úsznak a felolvadt jégtáblák között ameddig csak bírják szusszal. A jég birodalma eltűnik és az óceánokba olvad. A medvék gyakorlatilag vízbe fulladnak, hisz nincs olyan terület ahova kimehetnének megpihenni. A gleccserek hatalmas tömbökben szakadnak le ezzel megváltoztatva az óceánok kényes só édesvíz egyensúlyát, ami aztán további katasztrófákat eredményez. Ilyen például a Golf-áramlat eltűnése.
Az elmúlt években rengeteg állat pusztult ki. Farkastörvények uralkodnak. Mit mondunk majd akkor, ha már farkasok sem lesznek?

Forrófejű gondolatok egy forró éjszakán.
Képzeletbeli padomon ülök és beszélgetek egy szürreális álomképpel.
Szívesen mókáznék vele. Mesélnék neki a régi nyári Balatonról, ahol a gyerekeknek csoda számba ment a déli part, mert ott kisebb a víz. Hát most már nem finoman kicsi. Több száz métert gyalogolva is csak bokáig ér. Az emberek a Balaton közepén homokvárat építenek. Olyat, amit nem mos el a víz, mert a vizet elapasztja közben a perzselő Nap. A kicsi babáknak ugyan kedvezne a pancsizó meleg Balaton, de mégsem mehetnek bele a vízbe, mert vagy az UV sugárzás árt meg nekik, vagy a vízben felgyülemlő baktériumok.
A víz, a szél, az állatok, az emberek egyaránt behódoltak a Nap Istennőjének.
Felborult a természet rendje és lassan a káosz keríti hatalmába az életünket.

Felszállópálya



Nem tűntem el, csak kicsit nehézkesen tudom felvenni az itthoni ritmust. Valahogy úgy, mint a képen látható vadkacsa. Csapkodok a szárnyaimmal, de egyenlőre csak a vizet taposom. A repülés még nem megy.

Lefordítva a rébuszaimat. :)
Hazaérkezésünk után a háztartás és a munka egyszerre borított el ezernyi teendővel. Nem panasz ez a dolog. Inkább csak tény.
A munkának örülök a háztartásnak kevésbé.
A nagy melegben pedig teljesen lelassulok. Amint mérséklődik a hőmérséklet várhatóan ismét a régi formámat hozom majd.
Ölellek mindenkit.
Gy.

2012. augusztus 21., kedd

Széthullott álmok, vágyak, életek



A bezárult ajtó végre megengedte neki, hogy megpróbálja összeszedni a gondolatait. 34 éves. Ép a doktorijához keresett kutatási anyagot. A sámánizmus módszertanát kutatta és azt, hogy ezek a technikák átvihetőek- e a mai lélek gyógyításába? Járt Amerikában beszélt az Amazonas őserdejében élő törzs sámánjával. Ez a sámán egy pitypang könnyedségével repült ki a testéből azért, hogy asztrális lélekutazásait minél könnyebben megtehesse.Úgy jött-ment a különböző dimenziókban, mint egy pillangó, aki ég és föld között repked. Utazásai során megélte a betegségeket , a halált megértette és érezte, hogy hol akadt el a betegben a visvitalis, azaz az életerő.Hihetetlen lehetőségek rejlettek ebben a témában. Átjárót akart létesíteni a modern orvoslás technikai sikerei és az ősi gyógyászat lelki labirintusát járó és ismerő vándor között.
Most mindez egy perc alatt nem lett más mint egy rakás kukában landoló papír.
Gyomrában egy jéghideg kéz szorítását érezte , torkát a sírás galacsinná gyűrte.
Végül lassan leült a székbe és megpróbálta összeszedni széthullott életét és szanaszét heverő gondolatait.
Körülötte és benne üvöltött a csendes magány.
A válság ami eddig a híradók vezérszólama volt most cunamiként söpörte le az életét. Vele is megtörtént.
Holnaptól ő nem más , mint egy céltalan munkanélküli, aki senkinek sem kell majd. Mert túlképzett, öreg és idealista. Páriává vált egy óra alatt.
Olyan országban élt ahol az ilyen dolgok lettek természetesek. Olyan korban, ahol az ember túllépte állati határait és észrevétlenül géppé vált.

Összekuszálódva



Kora reggel volt. A szél időnként meglibbentette a szoknyáját, hajába kapott és játszott vele. Edit Salamander cipője finom érzékiséggel simult a lábára és kiemelte annak formás kecsességét. Kezében a kocsikulcsa vállán iratokkal teli bőrtáskája maga a látvány, igazi üzletasszony képét sugározta. Volt benne valami légies könnyedség, ugyanakkor a járásán és testtartásán érződött egyenes jelleme, határozottsága. Hatodik éve minden reggel ugyanaz az út állt előtte. Rutinossá vált mozdulataiban mégis volt valami izgató, valami kihívásokkal teli báj. Talán a szél is ezt érezte meg benne, azért játszadozott oly készségesen a hajával. Hajzuhataga eredetileg lágyan omlott a vállára, finom mangólia illatot árasztottak magukból a hamvas szőke tincsek. Van a hajában valami keverék a rakoncátlanság és az elegancia párosából. Érthető tehát, ha minden arra járó ember elidőzött a látvány légiességén.
Kezében levő kulccsal kinyitotta Döme ajtaját, aki egy pezsgő színű xara picasso autó. Döme halkan duruzsolni kezdett asszonya kedves indítására és már suhantak is végig az Andrássy úton át Budára a Lánchídon keresztül. Magától tudta már az utat Döme a Levéltárba. Szokásos idő alatt ért oa nyolc előtt öt perccel.
Edit intett a potásnak és ruganyos léptekkel ment az irodája felé.
Valami nem stimmelt. Valahogy túl nagy volt az épületben a csend. Máskor valahogy többen jönnek mennek a folyosókon. Nem tudta mire vélni a nagy nyugalmat, de nem is volt ideje tovább elidőzni ezen, mert gondolataiban már a napi találkozókon megbeszéléséken agyalt. Irodájába lépve otthonos biztonság érzése töltötte el. Tegnap elfelejtette meglocsolni a ficust, így ma azzal kezdett. Kopogtak.
Főnöke lépett be. A megszokott barátságos arc most hideg volt és szürke.
- Szia Edit!
-Valami baj van? Olyan sápadt vagy. Mi történt?

-Vége. Ennyi volt. Leszóltak a Minisztériumból, hogy holnaptól mindenkinek mennie kell! Átszervezik az egész rendszert és ki ki mehet, ahova akar. Három hónp végkielégítést kapunk és ennyi.
Edit agyában az írógép billentyűjének ritmusában visszhangoztak a szavak. hallani hallotta, de nem értette.
-Kérlek pakold össze minden holmidat és add le a kulcsodat a portán!
Julinál a személyzetin megkapod a papírokat. A telefonodat és a laptopodat is add le!
Bocsájts meg , de rohanok, mert a többiekkel is beszélnem kell!
Szia.
Becsukódott az ajtó mögötte és egyedül maradt.


/ Folyt. köv. /

2012. augusztus 20., hétfő

Az igazi






-Mi az hogy "igazi"? -kérdezte egy napon a Bársony-nyuszi a Bőrlovacskától mikor egymás mellett feküdtek a hintaszék alatt.
-Azt jelenti,hogy van bennem valami,ami zúg és kiáll belőle egy fogantyú?
-Az hogy "igazi" nem azt jelenti hogy milyennek csináltak.-felelte a Bőrlovacska.
-Az hogy "igazi" vagy az csak úgy váratlanul történik veled.Amikor egy gyerek hosszú-hosszú ideje szeret téged magadat,akkor attól igazi leszel.
-Nem fáj az?-kérdezte a Bársony-nyuszi.
-Néha fáj-mondta a Bőrlovacska,mert ő mindig megmondta az igazat.
-De ha igazi vagy,nem törődsz vele hogy fáj.
-Hogy történik ez?Hirtelen?Úgy mint amikor felhúznak?Vagy apránként?
-Nem hirtelen történik,csak történik.-mondta a Bőrlovacska.Lassan .Soká tart.Ezért nem szokott megtörténni olyanokkal,akik könnyen eltörnek,vagy elszakadnak.Mire igazi leszel,addigra rendszerint már majdnem az egész szőröd lekopott a sok szeretettől és simogatástól,amit kaptál,és a fél szemed is kiesett már,és minden izületed lötyög.De ha igazi vagy,akkor már nem tudsz csúnya lenni,legfeljebb azok szemében akik úgysem értenek semmit.(...) /Margery Williams: A Bársony-nyuszi/

2012. augusztus 17., péntek

Vannak vidékek





Előhang


vannak vidékek gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül
szavak sarjadnak rétjein
gyopárként sziklás bércein
szavak kapaszkodnak szavak
véremmel rokon a patak
szívemben csörgedez csobog
télen hogy védjem befagyok
páncélom alatt cincogat
jeget-pengető hangokat
tavaszok nyarak őszeim
maradékaim s őseim
vannak vidékek viselem
akár a bőrt a testemen
meggyötörten is gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül.

Kányádi Sándor

Ma valahogy ez a vers motoszkál bennem. Nem véletlenül. A táj és az itt élő emberek tehetnek róla. Mindenesetre jó érzés, hogy még vannak ilyen vidékek legbelül.

2012. augusztus 16., csütörtök

Szösszenet a hűségről.



Olyan sokan beszéltek már a hűségről, hogy újat úgy sem lehet mondani ebben a témában. Most mégis elmesélem a mai élményeimet vele kapcsolatban. Reggel ébredéskor nagyon élveztem, hogy a szoba sziluettje kedves ismerősként bontakozott ki a szemem előtt.Évek óta itt szeretünk nyaralni a legjobban. Házigazdáink igyekeznek mindenre figyelni, így ha lehet ugyanazt a szobát kapjuk meg. Az üdülő dolgozói is régi ismerősökként fogadnak minket. Apró gesztusok, figyelmességek jelzik , hogy tudják mi az, amivel örömet tudnak szerezni nekünk. Ez az a pont ahol a hűségről kezdtem el gondolkozni. A hűség a legfinomabb dolog a világon. Hisz alapja a kölcsönösség. Jutalma pedig a megbizhatóság és az öröm. Részemről hűséges tipus vagyok. Szeretem megtartani magamban és magam körül a jól bevált dolgokat. Mondhatnánk ezt biztonsági játéknak is, mégis annál egy kicsit több. Ugyanis nemcsak elvárom azt, hogy én kapjak ettől a dologtól, hanem hajlandó vagyok áldozatokat is hozni érte. A dolgok így aztán természetesen kiegyenlítődnek.
Vajon miért nem használja ki ezt a lehetőséget jobban a mai ember?
Miután jól kigondolkoztam magam ezen, utána boldogan bújtam oda Kedvesemhez és élveztem , hogy a szeretet érzése immár huszonhét éve velünk van.
Azt hiszem a hűség értékét könnyebb megbecsülnie azoknak, akiknek gyermekkorukban vagy az adatott meg, hogy ilyen példát láttak mintának , vagy az, hogy kemény hiányként élték meg az állandóság nélkülözését.
Egy biztos így vagy úgy, de minden ember felfedezhetné magának a hűség szépségét!

2012. augusztus 15., szerda

Jó reggelt!



Ma reggel korán indult a napunk. Ugyanis a szomszéd szobába egy hat hetes baba költözött a családjával. Éjjel teli tűdővel hírdette, hogy bizony ő nap közben kialudta magát és illő lenne, hogy anya teljes figyelmével kényeztesse őt. Anya pedig fáradt volt és valószínűleg füldugót tett a fülébe, hogy némi nyugalomra leljen. Nekünk nem volt ilyen remek eszközünk így hallgattuk az ifi úr erősödő tüdejének és torkának teljes kapacitását.
Szóval a napfelkelte a parton ért. Áldottam a babát, hogy felébresztett és így tanuja lehettem az ébredés csodájának.
Reggelire egy pohár joghurtot ettem. Először fanyalogtam kicsit, hogy miért nem ehetek valami tartalmasabbat, olyat amit az étvágyam és a gyomrom bizony szíves örömest fogadott volna. Közben valami megváltozott. A joghurtnak a krémes íze megnyugtatta háborgó gyomromat csendes örömmé alakította át a követelőzés negativizmusát. Végül kifejezetten szerencsésnek éreztem magamat a reggeli ébredés történései miatt. Mire mások is megébredtek természetes örömmel és mosollyal tudtam mindenkinek mondani, hogy
Szép Napot!
Szerencsésnek éreztem magam , hogy láthattam a napfelkeltét. Vénasszony lévén boldogan konstatáltam, hogy nincs nyüszögés, hogy jaj, itt fáj, ott fáj. Élet van a maga teljes szépségével. Olyan nap ami valóban szépségekkel teli, csak nyitottnak kell lenni az észrevételéhez.

2012. augusztus 13., hétfő

Elhalványuló naplemente





Most aztán van idő a merengésre. Az igazat megvallva most valahogy nincs elég affinitásom az élet nagy igazságainak felfedezésére. Csendesen ülök a Balaton partján és olyan ámulattal szemlélem ki tudja hányadszor a naplementét, mintha először látnám.
A kép bár giccsesnek mondható, mégis azt juttatja eszembe, hogy nincs az a festő aki Isten palettájával versenyezhetne.
Ma egyébként is melankolikus hangulatom van. Nagyapánál voltunk látogatóban. Még mindig nehéz szívvel megyünk hozzá, mert amióta a Mama nincs minden megváltozott. Az út menti házak is kopottabbak, elhagyatottabbak lettek. Három gólyafészek is van arra felé, de lakóik, már nincsenek. Az egész tájon érezhető a mai Magyarország helyzete. A kisöregek kihalnak a házaikból a fiatalok pedig már nem költöznek be a szülői házba, hisz munkahelyek nincsenek arra felé a mezőgazdaság pedig szintén eltűnt ezekről a területekről. Enyészet veszi hatalmába az elhagyott vidéket. Parlagon heverő földek összedőlő házak szegélyezik az utak mentét.
Szomorú és lehangoló ez a lassú haldoklás.
Ma elmentünk a régi szőlőhegyre és döbbenten tapasztaltuk, hogy már csak egy két elfajzott tőke van már csak és bedőlt pincék , máladozó présházak félig leomlott falai mesélnek még arról, hogy egykor itt vidám élettől volt hangos a ma már néma táj.
Mikor visszaértünk a táborhelyünkre annyira lelombozódtunk, hogy kicsit külön vonultunk egymástól.
Így mindenki a maga vérmérsékletének megfelelően próbálta feldolgozni a látottakat. kedves egy könyv olvasásában keresett enyhülést. Én természetesen az élet mai élhető örömeit kutattam. naná, hogy felhívtam egy lelkitársamat, akire bizton számíthattam egy kis vidám szívmelengető kacagásra. Életigenlő huncut nevetése elűzte borús hangulatomat. Mire a horizont alá bukott a nap Kedves is értem jött.
Jó volt érezni, hogy újra ott van mellettem. csendes léptekkel mentünk vissza a házba.
Az élet megy tovább és ezt ma különösen jó volt érezni.

2012. augusztus 10., péntek

Családom és egyéb állatfajták


























Sürgök-forgok, szaladok.



Ki hinné, hogy a nyaralásban az ember lánya annyi mindennel van körülvéve, hogy sosem ér rá. Hát nézzük szép sorjában! :)
Reggel apró talpacskák dobogására ébredek. közben egy két huncut kacagó pszt , -Ne csináld még alszanak!- gurgulázó kajaj hallatszik be a szobába. Majd jönnek a láthatatlan szorgosok, akik igyekeznek a jó hangulatú reggelt tisztává varázsolni. Én pedig boldog mosollyal nyugtázom az eseményeket, önfeledten örülök, hogy helyettem fiatal szorgos kezek oldják meg, a napi rutin teendőket. Lassan életre kel a ház. Kedves hozza a reggeli kávét. Lányom álmosan mondja. Jó reggelt Mami. Hangjuktól felébred bennem a gondoskodás utáni vágy és a reggeli készítés sürgető szava. Már ülünk is az asztalnál. Csivitel, csacsog, zenél, körülöttünk minden és mindenki.
Csörög a telefon és vidám kuncogás szólingat egy barátosné hangján
-Gyere játssz velem! Észre sem veszem és már mókázom is. Csudijó egy ilyen reggel!
IRÁNY SURÁNY! MÁR FUTUNK IS A VÍZBE. HOL KAJAKKAL, HOL LÁBBUSSZAL, HOL VIZIBICIKLIVEL.
Egészen ebédig játszunk. Utána színes krétával ugró iskolát rajzolunk, szivárványt festünk, és ki nem fogyunk mókázó játékos ötleteinkből.
MOST MEGYEK EBÉDELEK KICSIT. VIGYÁZZNOM KELL NEHOGY ELVESZÍTSEM GÖMBÖLYDED SZIRÉN ALAKOMAT, MELY ALAPVETŐ SZÜKSÉGLETEM A GURGULÁZÓ JÓKEDVEM MEGTEREMTÉSÉBEN!

2012. augusztus 7., kedd

Sárkányszív





Az előző bejegyzésben nem véletlenül tettem fel az Oroszlánkirályból egy részletet. Este kimentem a vízpartra ls felnéztem az égre. Igazából hulló csillagokat szerettem volna látni. Ehelyett távoli, magányos mécsesek fényei pislogtak felém. Szinte húztak magukhoz fel a sötétségbe, a békességbe.
Ekkor megéreztem valami nosztalgikus vágyódást a Kisherceg bolygójának felfedezésére. Tovább feküdtem a mólón. Az eget kémlelve lassan körvonalazódott bennem meghalt szeretteim utáni vágyakozás. Nagyon szerettem volna abban a pillanatban elhinni a mesét, hogy valamennyiünkre vár egy csillag odafent. Jó lenne abban hinni, hogy odaföntről láthatjuk majd az egykor szívünknek oly kedves szeretteinket!
Szinte éreztem a simogatásukat és a távoli vízcsobbanásokban hallani véltem kedves hangjukat. Érzelmeim oly túláradóak lettek, hogy elbőgtem magamat, Eközben csillagképekben arcukat véltem felfedezni és szelíden rám kacsintottak. Nem tudták, mire vélni, ezt az elérzékenyült női picsogást.
Lassan elcsendesedett körülöttem és bennem minden. A hangok egyre inkább elhalkultak, majd a semmibe vesztek. A szíven is végre megnyugodott. Nem maradt vissza más, mint a hullámok halk morajlása és valami egészen mély elvágyódás a távoli galaxisok messzeségbe.

Lángoló égbolt
















életképek egy mondatban





Ritka kincs amikor egy pillanatban összesűrítve megláthatjuk egy ember életútját.
Mostani nyaralásunk valahol ilyesmiről szól.

Szoptató kismamák édesanyjuk kezét szorongatják, miközben a nagyanyák párjukba kapaszkodva élvezik az együttlét és a családjuk boldogságát.

Szüret idő ez a javából.
A nyár utolsó lángolásával még inkább édessé teszi a szüretre váró gyümölcsöket.
A nyaralásunkban pedig finoman összeérnek a jelenlévő generációk ízei.
Ritka kincs egy ilyen csoda részesének lenni.
Az időjárás is százéves rekordokat dönt meg.
Az érzelmek ilyen mérvű felhevülését a nyár nagyasszonya sem nézheti tétlenül.
Felforrósodott hangulatban járja táncát és vele együtt parádézik az az ég is felettünk.


2012. augusztus 3., péntek

Nyár, tücsökkel és sok zenével


3
Óriás szív

Zúg, repes, árad a tücsökzene,
nem tűri, hogy gondolkozz: üteme,
szent ragály, elkap; mint már annyiszor!
Miért tetszik úgy? Oly szegényes, oly
együgyű és monoton ezeknek a
kis férgeknek öröme-bánata.
Miért tetszik hát? Talán mert olyan
eszelősen-gépies, oktalan,
mert olyan őrült - az, az őrület,
az fog meg benne: vadak, négerek
csörgőit rázza oly szörnyű indulat,
ahogy itt ez a sok tücsök mulat:
képzelj, barátom, valakit, aki
tavasztól őszig csak duhajkodik
s napi húsz órát dalol a maga
módján: szívében milyen mámora
lakik a létnek! Lehet primitív,
isteni az, óriás az a szív!

/Szabó Lőrinc: Tücsökzene/


Érdekes dolog ez a blogolás. Jól eldönti az ember lánya, hogy most
kicsit pihen, majd jön a kisördög és elcsábítja ismét az írásra. Nagy örömömre a pihi ideje alatt is lehet tovább blogolni, mert van Wifi.
Amennyiben nem unjátok mégis lesznek tudósítások a jobb pillanatainkról.
Miközben pötyögök a billentyűkön a tücskök vidáman nótáznak, viháncolnak a teli Hold fényénél. Egy pillanatra sem hagyják abba. Hiába no! A nyári szép napok, az ő legkedvesebb koncert idejük.
Ha már zene, akkor elújságolom azt is, hogy az élet nappal is legalább ennyire hangos mifelénk. Csak olyankor tőlünk az. Hihetetlenül jó időtöltés a nyári zenélés. Minden zeng- bong körülöttünk és bennünk.
Legújabb felfedezettem Adél. Ugyan mások rég óta ismerik a dalait, hisz 2011. nagy felfedezettje volt ő. Angliában egy tehetségkutatóban tűnt fel először. Hála egy barátunknak aki megmutatta a muzsikáját, nekem is megadatott belehallgatni Adél csodás énekébe.
Ha valakinek van kedve most és itt megteheti.