2012. július 27., péntek

Rövid felismerés


Kattints a képre! Érdemes.

Hajnalban kiültem a kertbe. Sok fajta hatás ért 24 óra leforgása alatt. Volt mit átgondolni.
Miközben Szepi mellett ücsörögtem néztem a kert fényeinek játékát.
Fénybe borult egy- egy részlet, mely egyébként az árnyékhoz szokott. Miközben eme játékát figyeltem a természetnek, azon gondolkoztam, hogy sok ember valahogy csak pillanatokra merészkedik ki a fényre. Élete nagy részét az árnyékban tölti elfeledve. Mégis amikor kimerészkedik megszokott zugából, végre előtűnnek lelkének fantasztikus színei. Kész csoda amit ilyenkor meglát az ember. Sose fogom megérteni, hogy miért vonul újra vissza az árnyékba a láthatatlanságba?
Lehetne okolni a sorsot, az élet cudar dolgait. Ez az érvelés mégsem állja meg a helyét. Mindenkinek az életében van napfényes oldal is. Tehát nem ez lehet a magyarázat.
Az okot a kert nézegetése közben fedeztem fel. Ugyan egyértelműen mutatja magát a megoldás, nekem most világosodott meg ez ügyben az elmém. A növények közt is sokan szeretnek árnyékban élni és csak rövid időre töltik fel magukat fénnyel. Utána pedig csendesen pompáznak megszokott világukban. A folyamatos fényben levésben elpusztulnának.
Végre megbékéltem magamban azzal, hogy hiába szeretnék fényt vinni mások életébe, van akinek nincs erre szüksége.
Az igazság néha nagyon fájdalmas tud lenni. Van úgy hogy olyan keményen szikrázik, hogy jobb becsukni a szemünket előtte.
Eddig inkább becsuktam a szemem ezelőtt a jelenség előtt. Tegnap belenéztem egy ilyen fénysugárba. Most fáj a szemem. A lelkemben megfogalmazódott az örökérvényű bölcsesség, hogy nem az én dolgom a fény hozás!
Ezzel a gondolattal búcsúzom egy időre elmentem feltölteni a fénycelláimat. Majd jövök.
Szép napot mindenkinek!

2012. július 26., csütörtök

Oly korban élek





"Oly korban élek e földön,
Amilyenbe gazember él:
Ki étekként néz a kéjre,
és barátot pénzre cserél.
Mindennek van értéke, az életé már kevés,
Itt csak nagynak lehet lenni, a többi tévedés.

Oly korban élek e földön,
Amilyenbe rongy ember él:
Aki semmit sem teljesít,
De mindent, mindent megígér.
Csak, hogy úr legyen ajánl nékünk csillagos eget.
Hogy leszakad az égbolt? E veszély nem fenyeget.

Oly korban élek e földön
Amilyenben senkise élt,
Hol az a szerencsés magzat,
Aki orvos által vetélt,
Mert az első ringyó akit meglát lesz az anyja
Aki nem kérte ezért jó pénzért tovább adja.

Oly korban élek e földön,
Amikor a sors nem ígér,
Teljesíteni kell mindent,
Oly korban hol az anyám él:
S a jó apám küzd, hogy a sorsom sokkal szebb legyen,
Célja nemes, önzetlen, de a világ kegyetlen.
…………………………………………
Oly korban élek e földön
Mikor hallgatni kell, kínos
Részletek miatt, a végzet
Útja szétágazik titkos:
Mert hallgatni kell, minden jól van így, szép rendesen
Költő lennék de ma félre állok halkan, csendesen.
………………………………………………"
Sütő Tamás

2012. július 25., szerda

Kell lennie!



Bárd Oszkár: Kell lennie
Kell lennie, kell lennie egy szónak,
melyet hogyha elkiáltanék,
megoldódnának minden görcsös titkok,
és szent-békésre virulna az ég,
egy szó, mitől az egyensúlyavesztett
világ helyére billen csendesen,
egy szó, amely a harcokon túl vibrál
és tilinkózik túl a csendeken.

Kell lennie, kell lennie egy szónak,
mitől szétporlad minden torz, hamis,
egy szó, amely gyöngédség s vad erőszak,
együttesen korbács és balzsam is,
egy szó, melyben pokoli partitúrák
robaja mellett égi hang dalol,
egy szó, amely káromkodásnak indul,
de zsolozsmává szépül valahol.

Kell lennie. kell lennie egy szónak,
mitől az ájult öntudatra tér,
szolid mederbe mitől visszalendül
a testvérgyilkos, buja, balga vér,
egy szó, amitől halkan feloldódik
a sok hurok, póz, ádáz, hülye csel,
egy szó, amit a mikroszkóp s a távcső
egyformán lát s egyformán helyesel.

Kell lennie, kell lennie egy szónak,
mitől a vad láng bénultan kihuny,
mitől a dac a semmiségbe hamvad,
és önmagától megtorpan a gúny:
e szomorú és kirabolt világnak
oly keservesen nincs már semmije,
hogy e mágikus, bűvös, drága szónak
kell valahol, nagyon kell lennie!!...




Frontok jönnek, mennek. Fáj a fejem tőlük. Az igazat megvallva attól is fáj, amiről igyekszünk nem beszélni. A mindennapi élettől. Egyre több barát, ismerős kerül bajba. Sorra elveszítik az állásukat, lakásukat, házasságukat, önmagukat. Ugyan látjuk az egyértelmű okokat, mégis valahogy egyre jobban elterjed az a viselkedési norma, hogy " Ne szólj szám, nem fáj fejem." Azaz úgy teszünk, mintha az élet megszokott mederben folyna tovább.
Ideig óráig lehet ezt így csinálni, de ma úgy tűnik túl nagy dózist kaptam a magyar realitiből.
Lincselés, zsidózás, bőven találunk belőlük csemegéket a palettán. Elbújhatunk a blogjaink békéje mögé, de nehéz nem észrevenni, hogy merre halad az ország és benne az egyén.
Néha azon gondolkozom, hogy vajon mikor fogyunk ki a pozitív szavakból? Iszonyatos ellen árban kell előre haladunk velük.
Az imádott lényekről a gyerekeinkről meg csak annyit, hogy sikeresen elkényeztetjük őket. Igyekszünk mesterséges burkot vonni köréjük a szeretetünkkel. Kérdés, hogy nem ezzel tesszük- e őket teljesen életképtelenné.
A mai kor szelleme nem a szeretet himnuszáról szól.
Ép ezért ma többször elolvasom Pál apostol szavait, hogy hátha sikerül velük feléleszteni a zengő érchangot a lelkemben.

Szent Pál apostol: A szeretet himnusza
Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén,
Ha szeretet nincs bennem,
Csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.
Legyen bár prófétáló tehetségem,
Ismerjem bár az összes titkokat és minden
tudományt,
Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak,
Ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.

A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
A szeretet nem féltékeny,
Nem kérkedik, nem gőgösködik,
Nem tapintatlan, nem keresi a magáét,
Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója,
Nem örül a gonoszságnak,
De együtt örül az igazsággal.

Mindent eltűr, mindent elhisz,
Mindent remél, mindent elvisel.

A szeretet soha el nem múlik.

Törekedjetek a szeretetre!

2012. július 24., kedd

A szeretet melege



/ Csapnivalóan gyalázatos ennek a képnek a minősége. Sajna csak így sikerült lefotózni. /

Holnap után van Anna nap. Mióta megszületett a nagylány azóta keresem neki azt a takarót, ami szeretetből készült. Eme tulajdonsága lévén melegíti őt majd egy életen át.
Ma végre megtaláltam.
Sajnos nem én varrtam, de ha azt veszem alapul, hogy mennyi ideje keresem , akkor biztos lehetek abban, hogy akár én is megvarrhattam volna. Hát most végre meg van. Annasó boldog vele. Én pedig egy újabb darabkát adtam neki a szívemből. Egy igazi Mami nem viseli el, ha a gyereke fázik.
Remélem ha akár a teste, akár a szíve vágyik majd egy kis melegségre, akkor mindig ott lesz vele az anyai szív szeretetéből készült takaró!
Anna kincsem mindig nagyon fázós volt. Pici korától kezdve megválogattam a takaróit, mert egyszerre kellett puhának, könnyűnek és melegnek lennie . Mindig úgy éreztem, hogy sajnos nem találtam meg az igazi takarót. Most addig, addig mentem, míg rá nem leltem.
Mostantól soha többé nem fázhat a lányunk még akkor sem ha én már nem leszek vele, hogy betakargassam! A mai napig ha hallom, hogy rosszat álmodik a ház túlvégéből átmegyek és betakargatom.Nem is igazán miatta csinálom, hanem magam miatt. Olyan nagyon jó érzés ezt tenni. Olyankor én is átmelegszem még ma is. Egy anya már csak ilyen. Nem érdekel, hogy ez most szentimentálisan hangzik.
Anyának lenni a legjobb dolog a világon.

Túláradón hömpölygő.



Az élet olyan rövid, hogy sosem érek rá kivárni benne a lassulást.
Mindig attól félek, hogy ha nagyon lelassulok utána képtelen leszek újra felvenni a ritmust.
Oly sok minden vár megismerésre, hogy a gyarló létben csak parányi szelet jut mindenkinek. Kifejezetten luxusnak érzem elpazarolni a drága időt.
Az élet egy gyönyörű alma. Gömbölyű egész, ízes, zamatos.
Olyan nagyon finoooom.
:)))

2012. július 23., hétfő

Visszaszámlálás



Ma dolgozom utoljára. Utána egyelőre csak én kezdem meg a szabit, de hétvégétől Kedvesem is csatlakozik hozzám. Addig pedig kertezek, pótlom az elmaradt házimunkáimat.
Jókat beszélgetek Annasóval. Végre lesz rá elég időnk, mert mindketten szabin leszünk.
Mindennap egy lépéssel közelebb kerülök a mennyei paradicsomhoz. Az imádott VÍZ-hez.
A lányok egyenként csatlakoznak majd hozzánk, mert a kutyákokat nem vihetjük magunkkal.
Jöhet a jól megérdemelt pihi.
Szabadság lelki és fizikai egyaránt.
Már nagyon várom.

2012. július 22., vasárnap

Szeretem dolgaim: -Hajnali horgászás a Dunán




Papa és Mama gondterhelten kérdezi az orvost.
-Doktor úr annyira csöpp ez a gyerek. Nem tud felerősödni mindig beteg. Mihez kezdjünk?
-Sajnos mi orvosok ehez kevesek vagyunk. Talán ha tavasztól őszig szabadban lenne , mezítláb járna, sokat sütkérezne a napon , talán van esély rá, hogy megerősödjön! Kifejezetten könnyű tanács ez, egy pesti bérházban élő családnak.
Az én drágáim összedugták fejüket és kitalálták , hogy a nagybátyám Dömsödön a tanyán horgászik, ott van kiadó szoba .Mama ugyis velem van otthon. Nem dolgozik. Illetve a fenét nem . Ő a család motorja. Reggel korán kell. Friss kifliért tejért rohan a boltba, hogy mire a család felkel, ott illatozon a reggeli az asztalon. Majd ebéd főzés- sütés, takarítás, vasalás kis pletyi a szomszédokkal és már hoppá megint dél van. Mire Papa megjön 12-kor tálalva van a fincsi ebéd. Ha betegek az unokák, ott a Mama. Ha lányaik nem boldogulnak felnőtt életük kínjaival, ott van a Mama. Észre sem vettük, hogy szinte mindenre azt a választ adtuk .
-Ott a Mama . Majd Ő segít.
Természetesen erre a problémára is megtalálták a megoldást.
-Irány Dömsöd.
Májustól októberig kivesznek egy szobát és letelepítik a népes családot.
A Gyerek az első. Aludtak mindenhol . Földön matracon camping ágyon. vaságyon. De még annyi kacagás nem volt ebben a családban , mint akkor.Bográcsban főztek az asszonyok a férfiak pedig fát hasítottak és megfogták a belevalót.
Így kezdődött. Először csak megnézni akartam , miért ülnek oly kitartón csendesen napra nap a parton a férfiak. Láthatóan nem történik semmi, akkor mit néznek annyira?. Valami titok van ott gondoltam. Mivel kiváncsi kölök voltam szerettem a dolgok végére járni.
A parton ücsörögve néztem őket , mert a stégre nem mehettem.
-Még a végém beleesik a vízbe- mondogatták.
-Ott maradsz a parton! - hangzott szigorúan.
Én mindenkép tudni akartam miért ülnek ennyit? Papa utál egy helyben maradni. Mindig nyughatatlan természete nem bírta a monotóniát. 5 éves voltam, mikor Papa ölbe vett ,-Ha nem szólok egy szót sem paranccsal!- megengedte, hogy együtt horgásszunk. Azt sem tudtam hova legyek a gyönyörűségtől. Nagy megtiszteltetés volt ott ülni a férfiakkal és nézni a vizet.Sokad magunkkal bámultunk egy szál pecabotot. Annyira nem értettem, hogy miért csinálják? Miért nem megyünk el a boltba és veszünk ott halat? Eddig a Papa mindent megvett amire szükségünk volt. Akkor most miért nem?
Aggódva kérdeztem
-Nincs pénzünk, azért ülünk és fogjuk meg mi a halat?
- Kiskutyám dehogyis.
-Azért mi fogjuk ki, mert ennek a halnak jobb íze van.
Valami megmagyarázhatatlanul hajtott, hogy eme dolognak a végére kell járnom. Egyre korábban keltem, mert velük akartam lenni. De mire én megébredtem, addigra ők már mindig ott ültek és tekintetükkel fürkészték a vizet.
-Mit láthatnak amit én nem? - kérdeztem magamtól.
Tudni akartam a titkot. Látni, érezni, megélni. Nem emlékszem, hogy mikorrra jött el a természet látásának képessége. Egyszer csak megéreztem a víz illatát. A hajnali neszek izgalmát. Az ébredés újongását,örömét, amint fel kel a nap. Döbbenetes élmény.
Éjszaka sincs csend a vízen. Sejtelmes csobbanások jelzik állandó a nyüzsgés, a vadászat.
A parton, ahogy beáll a sötétség a szúnyogok hada lepi el a terepet. Csípnek szúrnak. Az ember csapkod heseget, tűzet rak, nagyon jelen van az éjszakában.Éjjel három és négy között a szürkületben van egy pillanat, amikor minden neszezés elhal . Olyan csend lesz, ami a nap más szakában sosincs. Én halál mezsgyéjének hívom ezt az időt. Olyan vékony, törékeny, amilyen pókhálón a vezér fonal. Átvezeti az éjt a nappalba. Csendesen , békésen, nyugodtan. Olyan idő ez, amikor el lehet tűni észrevétlenül. A betegek ezen az órán szoktak engedni a halál hívó szavának. Ez az idő a maga békéjével hívogató , megnyugtató, elengedő.
Majd a szürkületben belopakodnak az első madár hangok. Felébresztik egymást, végül harsogva örömmel kiabálnak mindenkinek.
Megint győzött a fény!
Ébredjetek!
A halak lubickolva ugrándozva mossák ki az iszapot pikkelyeik közül. Szárcsák nyüzsögnek , veszekednek azon, hogy kinek hol van a területe. A vadkacsák is zajosan kergetik egymást . A nádirigó vidáman hajladozva egyensúlyoz a nádszállakon. Vizisikló siklik a vízen fürgén táplálékot keres.
Ha mindeme gyönyörűség élvezete közben nem esik az ember révületbe, akkor soha.
Ráadásul, ha ilyenkor horgászunk, még az is lehet, hogy halat is fogunk. Éhesen kezdik a napot ők is. Éberségük jobban kijátszható ezekben az órákban. A természet nyüzsgése annyira megzavarja csendes világukat, hogy nem figyelnek eléggé a veszélyre. Felelőtlenül megeszik , amit az ember a szájuk elé tesz.
Az emberek úgy hiszik, lám- lám milyen ügyes vagyok! Pedig dehogy. A természet ügyes, mert segített az embernek. Lekötötte a halak figyelmét tomboló derűjével, élet igenlésével, az éhség ösztönével.
Az ember pedig csúcsragadozó révén kihasználja helyzetét és ismét zsákmányt ejt.

2012. július 21., szombat

Nagyapám virágai




Örökségül kaptam ezt a feladatot. Nagyapám imádta őket. Valamiért úgy érezte, hogy feladata van velük. Dömsödön azt találta ki, hogy szemet gyönyörködtető sétányt készít belőlük. Elment a legjobb kertészetbe és megvette a legszebb virágokat. Megtudakolta mit és hogyan szeretnek.
Beszélgetett velük, ápolta, locsolta, túlszerette őket.
Végül satnyán, véznán tengődtek.
Papa új virágokat vett. Mégjobban szerette őket, belehaltak.
Mikor elment, elhatároztam, ha megnövök és lesz kertem, megvalósítom az álmot.
Lett kertem. Vettem hortenziát.
Kiműveltem magam. Megtanultam, mit szeretnek.
A virágokat megették a csigák.
Lehet, hogy ősi átok van a dologban?
Miért nem kedvelnek minket?
Pedig mi mennyire rajongva szeretjük őket.
Elmentem egy barátomhoz. Két éve nem lakja házát. Kertje elvadult, meghalt. Láss csodát ! Egy növény élt túl mindent, a hortenzia. Pompázatosan virágzott a buja kertben.
Pedig senki sem szeretgette, ápolta, táplálta őket csak Isten.
Azóta végre megértettem.
Ők -Isten virágai.
Hát ez a titok.
Nem szelidíthetőek.
Ettől oly csodálatosak.

A díj

Köszönöm,hogy gondoltál rám!


http://mammka.blogspot.hu/
Mammkától kaptam.
Köszönöm szépen, hogy gondolt rám. Nem fogom tovább adni, mert nem vagyok nagy díj rajongó.
Elnézést kérek emiatt!
Ráadásul azok akiknek tovább adnám szintén nem szeretnek magukról ilyen nyíltan beszélni.

A blogomból jól látható az, hogy mit jó tudni rólam. A játék kedvéért kicsit viccelődöm magamról.


1. Szeretek horgászni.
2.Meztelen lábbal esőben tapicskolni.
3. Sötét szobában egyedül táncolni.
4.Robert Redford szőke tincseiben gyönyörködni.
5.Szerettem hajnalban a színházi próbákról haza botorkálni és azt érezni, hogy élni jó.
6. Szőkőkútban játszani a pancsolós kislányt.
7.Hajnalban vízparton ücsörögni és álmodozni.
8.Kedvenc festészeti stílusom az impresszionizmus és az ovisok művészeti alkotásai.
9.Legfinomabb érzésnek a szerelmet tartom.
Legjobb évem: 1985 ..., 87..., ...90, vagy bármelyik, amit megélhettem.
10.Szeretek lakberendezni, írni, énekelni, dolgozni, szeretve lenni és másokat szeretni.
11.Szeretek a saját bőrömben élni.


A díjjal járó feladatok:
1. Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról.
2. A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell.
3. 11 kérdést feltevése
4. 11 embert jelölése

Szeretem dolgaim: A főzés



"S mind, amiket e szép sziget
Ételt-italt terem;
S mind, ami bor pezsegve forr
Túl messzi tengeren."

Arany János: A walesi bárdok

Egyre többször látogatok meg gasztro blogokat. Rutinná vált a főzés. Kellemesen megszokott ízekkel telnek napjaink. A főzésben nem jó a megszokottság. Ugyanis attól válik örömmé a művelése, ha változatos és kihívásokkal teli. A cél az, hogy akiknek főz az ember azok vidáman csettintgessenek, cuppogjanak, elismerő hümmögéseket hallassanak! Ilyenkor a mosoly magától elterül a szívekben és a boldogság emocionális gyönyöre szebbé teszi mindenkinek a napját.
Ha most fel kellene sorolnom a piacokon található kínálatot, bizony Isten zavarba jönnék. Egy biztos. A legfinnyásabb emberek is kedvükre válogathatnak Isten terülj terülj asztaláról.
A napokban nálunk a padlizsáné volt a főszerep és a sajtoké. Az a jó hogy a világ nagyon sok népének specialitásait most kipróbálhatja az aki szereti a változatosságot és a kísérletezést.
Tegnap éjjel értünk haza és bizony fantasztikus üdítő élményt jelentett a behűtött görögdinnye.
Ma reggel őszibarackkal nyitottam a napot. Utána andalúz kenyeret ettünk. Mi nem más, mint pirítós kenyér oliva olajjal picit meglocsolva és friss paradicsommal bedörzsölve. A tetejét kockázott lila hagymával szórtam meg. Kedves oliva bogyót evett mellé a hagyma helyett. Ilyenkor csak reggel iszom teát, mert napközben rászoktunk a mentás citromos vízre.
Ebédre a kínai konyhaművészet remekét készítem el. Kínai konyha csodáit is könnyebb nyáron elkészíteni, mert annyiféle zöldséget használnak a főzéshez, hogy télen csak mirelit zacskóból teljesíthetőek receptjeik kívánalmai. Ma szecsuáni csirkét készítek. Desszertnek pedig joghurttal átitatott baba piskótát csinálok limemal és friss eperrel. Tetejére ízlés szerint tejszínt vagy vanília fagyit adok.
Vacsorára snidlinges, tejfölös juhtró lesz paradicsommal és paprikával.
Mert enni jó!
Hmm....
Nagyon jó!
:)))
Hát ezért nem fogyok egy dekát sem. Vagy család, vagy vékonyság. Nálam a kettő együtt nem megy. Annyira csábító, amikor körülöttem jó ízűen esznek.

2012. július 17., kedd

Áldás, békesség



Ritka kincs az, ha az ember olyan napokat élhet meg amikor úgy érzi áldás van a házon és békesség a lelkében. Most valami ilyesmit érzek. Meglepő nyugalom van körülöttem és ezáltal bennem is. Gyerekek jó helyen, boldogan töltik a nyár napjait. Mi Kedvessel nem túl megerőltető munkával ütjük el a múló időt. Jut idő olvasásra, baráti ráérős beszélgetésekre és ha nem jön álom a szememre akkor éjszaka filmet nézek. Hála a modern technikának.
Reggelenként új szokásom, hogy korán kelek, így van lehetőség az első kávé mellett kicsit álmodozni. Még mindig Szepi nyughelyénél iszom meg az első teát. Lassan egy éve, hogy elment. Még ma is nagyon hiányzik.
Merengéseimbe beleszövöm a jövő álmait. Barátosném unokájának képeit lapozgatva egyértelműen érzem, hogy megértem belül én is a nagyi szerepre.Bár ahogy elnézem az ifjú hölgyeket nem hinném, hogy erre mostanában sor kerülne. Se baj! Addig bőven van mit tenni. Nyughatatlan lelkem új utakat keres. Ideje lenne talán más dolgokban is kipróbálni magamat! Csak kérdés az hogy mi lenne az? Ilyenkor a türelem hozza elénk az igazi megoldást és a tisztánlátás képességét is. Nincs mit tenni éber figyelemmel várom a kínálkozó alkalmat, mit nekem szánnak az égiek.
Nyári szabadságunkat is kényelmesre terveztük. Megszokott helyen régi ismerősökkel pihenünk majd. Kicsit megmosolyogtat , hogy az idén mennyire nem mertem semmit a véletlenre bízni. Biztonsági játékra rendezkedtem be. Talán így kellene ezt tennem más dolgokban is!
Gyanítom , ha így tennék magamra sem ismernék.
:)))

Mára is van zene ajánlóm, annak aki szereti.



2012. július 16., hétfő

Zene az kell!




Egy kisember a hallhattatlanok közül

Mese, mese, meskete



Mesés hétvégénk volt. Kicsi lányunk végre itthon töltötte az egész hétvégét. Sok mondandónk volt , így be sem állt a szánk. Könnyek , mosolyok között egymás kezét szorongatva , mint az ovisok lelkendeztünk és örültünk az együttlét varázslatos pillanatainak. Mint ilyenkor ez már lenni szokott végeláthatatlan főzések tarkították az amúgy sem unalmas napjainkat. Természetesen keresztlányunkkal végig csináltuk a megígért programokat is. Volt lovaglás, western lovon és ezzel együtt egy rögtönzött mesélés a vadnyugat hőskoráról. A lovardában rengeteg új állattal ismerkedhetett a kicsi lány. Csüngőhasú kocával és a kicsinyeivel, japán kotlóssal és a csibéivel, néma kacsával. A lomha, lusta dobermannal, aki fajtája szégyene, mert nem csak lusta hanem mérhetetlenül kedves és barátságos is. :)
Teve helyett csacsin utaztunk egy kicsit, így adta magát az újabb történet. Mária és József utazásáról Betlehembe, a jászolról és az ott élő állatokról, akik hasonlóan békésen éltek egymás mellett, mint ahogy ezt a lovardában is láthattuk. Ráadásként hallhattuk egy tucat lovas történetet a házigazdától.
Mégis hiába a sok élmény az itthoni rajzversennyel egybekötött mese délután vitte el a pálmát a programok közözött.
Három különböző stílusú mesét olvastunk fel. Mindegyiket más más. Moha mesékből Keresztlány olvasott fel, Keresztpapának Mirsa lovacska meséje jutott. Nekem pedig Benedek Elek: Arany mesekönyvéből két mese. Úgy terveztük, hogy mindenki a neki legkedvesebb meséből kiragad egy részletet és azt megrajzolja. Ebből lett a rajzverseny. A verseny jutalma is egyedi volt ugyanis a közösen készített sütikből választhatott elsőnek az, aki a versenyt megnyerte. Talán nem is meglepő, hogy Keresztlányunkké lett ez a díj. Ráadásul elfogulatlanul, ugyanis ő készítette el a legszebb rajzott egy gyönyörű mese várat. A mesélésnek volt még egy játék része. A mesékben hallott érdekes szavaknak el kellett mondani pontosan a jelentését. Ez a játék leginkább Benedek Elek meséinél volt fontos. Hihetetlenül szép régi magyar szavakat, kifejezéseket olvashattunk nála. Kicsi lány nagyon sok rég feledett magyar szónak nem ismerte a jelentését. Kedvence a pitymallat szó volt. Mikor apja érte jött boldogan vizsgáztatta őt. Új tudásával büszkén dicsekedett.
Este nem kellett egyikünknek sem altatót dúdolni. Örömmel hajtottuk fejünket hűvös vánkosunkra és rögvest elnyomott minket az álom.

2012. július 13., péntek

Este a Balatonnál















Barátok, finom ételek, jó zene, ölelős hangulat.
Kívánhat ember ennél többet?
Ilyen volt a tegnap esténk.

2012. július 11., szerda

Érzések, viharok



Kár tagadnom ez van. Tegnap jólesett látni egy igazi romantikus filmet. Talán a melegben fáradtam ki, de az is lehet, hogy az életben! Régebben nagyon szégyeltem, hogy időről, időre megnézek, egy- egy picsogtató filmet. Végre indoklás nélkül zokog az ember egy jót. Néha szükség van az érzelmeink felszínre juttatására. A dolog lényege ennél sokkal árnyaltabb. Napok óta tartó kánikula érzékenyebbé tett. Felszínre hozza bennem azokat a feszültségeket, mikkel nap, mint nap gyürkőzöm, csak nem engedem felszínre törni őket. Ilyen a halál problematikája. Ki tudja miért? Az egyetlen dolog, ami a halálban igazán riaszt, az hogy nem lesz velem a Kedvesem. Olyan végtelenül banális így kimondva ez az egész. Mintha nem lenne mindegy? Hisz a halál ennél sokkal több és sokkal egyszerűbb is. Mégis legbelül érzem, hogy a szorongásom ebben a témában a társfüggőség köré összpontosul. Jó érzés volt, hogy bár a film elején felajánlottam neki, hogy menjen nézzen valami férfiassabb filmet egy másik szobában ő maradni akart. A film végére kiderült, hogy jó ötlet volt így tennünk. Éjszakába nyúló beszélgetés lett a filmben átélt érzéseink elemzésének feltárása. Végre kimondtam a rettegést, hogy mennyire félek a magányos haláltól. Utat engedtem a bizalomnak és ezáltal a súlyos félelem terhétől megszabadulhattam. Volt egy teljesen érthető kérdése.
-Mi van , ha én megyek el előbb?
-Akkor is legyél velem és mutasd az utat!
Legbelül éreztem, hogy ha így lesz életem legszebb utazására visz majd magával a Kedves.
Nem a filmet meséltem el, mert azt megélni jobb. Inkább csak az általa keltett intuíciókról írtam.
Na ennyit a romantikáról.

2012. július 10., kedd

Okosodó okoskodó




"…A tuvai úgynevezett „kis nyelv”. Földünk hétmilliárdos népessége nagyjából hétezer nyelvet beszél, de korántsem egyenletes megoszlásban: az emberiség 78 százaléka a világ 85 legelterjedtebb nyelvét használja, a 3500 kis nyelven 8 millió 250 ezer fő osztozik. Ma 845 millióra tehető a mandarin, és 328 millióra az angol anyanyelvűek létszáma, ugyanakkor Oroszország határán a tuvai nyelvet mindössze 235 ezren beszélik. A ma használt nyelvek közel fele száz éven belül kiveszhet – ezernél is több fokozottan vagy súlyosan veszélyeztetett nyelvet tartanak számon a szakemberek.

Hódít a globalizáció: a félreeső, eldugott helyeken beszélt nyelveket sem természetes, sem politikai határ nem védheti meg a világ kereskedelmét, kommunikációját uraló nyelvektől. A mandarin, az angol, az orosz, a hindi, a spanyol és az arab nyelv az isten háta mögötti kis falvakba is eljut, házról házra megharcol a kis tuvai, janonami, altaji nyelvvel. Sok faluban már a szülő magyarázza gyermekének: ősei nyelve nem számít már, tanulni, boldogulni csak világnyelven lehet. A fogyasztásra buzdító, luxust reklámozó televíziónak még nehezebb ellenállni, a nagy nyelven sugárzó tévéadó hamar feledteti a kis nyelveket."

Ma erről olvastam a neten és elgondolkodtatott.

A napokban egy kérést tett közzé http://ezisazis-kovtama.blogspot.hu/.
Mit olvasson nyáron egy kilencéves gyerek?
Örültem, hogy ilyen kérdés is van a blogvilágban. Egy nyelv továbbélése szerintem attól is függ ,hogy olvasunk- e eleget ? Rég feledett szavainkat hagyjuk - e, örökre elfelejtődni?
A gyermekek lelkében a felnőttek ápolják- e a szép magyar szavak használatát?
Zavar az újonan értelmezett magyarság tudat. Balhékhoz, a skynhead-ekhez, a na majd én megmutatom szereplésekhez köthető " Magyar vagyok" hangzatos címszó váll és mell veregetés.
Egy nép addig él, ameddig saját nyelve van.
Nem látványosságaiban kell fenntartani a nacionalista érzést, hanem lélekben, nyelvben, tudatosságban!
Ideje lenne mindenkinek erre figyelnie! Félő mire észbe kapunk, úgy járunk mint a kihalásra ítélt állatok megmentésével. Szélmalomharc lesz az egész. Igazi siker nélkül.

2012. július 9., hétfő

Az öreg ház emlékei



Az elmúlt években mindig lomtalanítottunk és mégsem jutottunk soha a teendőink végére. Most azonban egy életünk egy halálunk alapon úgy gondoltuk mindenképpen megtesszük amit kell! Meghirdettük itthon a pincétől a padlásig a kis háztól a legutolsó szekrényig mozgalmat. Egy hét szabit kivett a Kedves és uccú belevetettük magunkat a limlom vadászatba. Felzavartuk a molylepkék álmát és hosszú elfeledés után Csipkerózsika álmából felébresztettük házikónkat. Élmény volt rátalálni a múlt kincseire. Az agyammal tudtam, hogy ez a ház a kilenszázas évek elején épült, mégis most szembesültem ezzel a ténnyel igazán. Egy szekrény alján találtunk itt felejtett képeket. Kibontakozott előttünk az itt élő emberek élete. Döbbenten néztem, hogy van olyan kép ami az 1800 évek végén készült. Igazi kétgyerekes polgári jó módú család építette. A talált okiratokból az is kiderült, hogy orvos dinasztia élt itt. Fantasztikus élmény volt megélni, ahogy egy- egy fotó feltárta előttünk a rég feledett múlt képeit, csodás életeit. Természetesen találtunk egyéb tárgyakat is. Szakszervezeti könyvet billiós pengőt, cserepeket, cserépkályha maradványokat , régi újságokat, máladozó csipkedarabokat. Gondolkodtam az éjjel azon, hogy mit kezdjek a múlt megelevenedett darabkáival? Hisz ezek az emberek nem az én családom tagjai voltak. Végül úgy döntöttem, ha az általuk épített házban szeretek élni, akkor így vagy úgy , de ők is az életünk részei lettek. Tehát őriznünk kell az emléküket. Ezért szépen egy szatyorba tettem a kincseimet és elhatároztam, hogy télen a ház egyik szobájában készítek belőlük montázst. Valahogy úgy ahogy a fenti képen láthatjátok. /Télen több időm lesz és majd elkészítem a saját variációmat is./
Szeretném ha a gyerekeink értenék, hogy mennyire fontos az életünkben a múlt. Nem csak meséinkkel tarthatjuk életben, hanem szépséges tárgyaik megőrzésével, ápolásával is.
Ezeken a képeken a tekintetekben látható a tisztesség, a szeretet, méltóság. Mire a lányok nagymama korba lépnek félek, hogy ezek a fogalmak már csak a képek emlékezetében lesznek. Ezért megőrzöm őket, hogy ne hagyjanak minket felejteni.

2012. július 8., vasárnap

Reggeli ébredés



Az éjszaka sem hoz már enyhülést. Fáradtan elgyötörten ébredek. Esőfelhőket kutat kora reggel távolba meredve a szemem. Visszaidézem lelkemben a tegnapi boldog gyermeki vidám perceket és kicsit enyhül bennem a szorongás. Nem bírom a meleget. Talán a lomtalanítás helyett ma is tapicskolással kéne eltölteni az időt?
Ahá élményt adott ez a felismerés. Hisz Isten nem véletlenül adta nekünk ezt a napot sem. Üzen valamit. Azt, hogy ideje lenne kinyújtózni, elterülni a nyári lomhaságban! Tartalékolni kéne kívül- belül az áldást, a melegséget! Maradjon belőle elég a hidegebb napokon, amikor úgy érezzük majd, hogy a fagyosság mindenütt átjár minket. Milyen jó lesz akkor visszaidézni ezeket a forró perceket.
Most megyek és belelendülök a régi kacatok áttekintésébe. Ebben is van öröm, hisz ami ma lom az egykor kedves tárgy volt. Amint a kezembe fogom őket felidéződnek a múlt képei. Sok- sok szép megélt pillanat. Mikor még a gyerekek kicsik voltak, mi pedig szemtelenül ifjak, reményekkel teltek és pimaszul bátrak, erősek. Ezeknek a munkáknak is meg vannak a maguk bensőséges értékei.
Most pedig megyek megpróbálok rendet rakni. Azt hiszem jó alkalom lesz arra, hogy kívül- belül harmóniát teremtsek mindannyiunk számára.

2012. július 7., szombat

A kánikula ellenszere



Írhatnék a kánikuláról , mely nem ereszt a szorításából, de most nem szeretném untatni ezzel azokat, akik ép annyira szenvedve élik meg ezeket a forró napokat , mint én.
Inkább beszámolok arról, hogy mennyire jó dolog , ha gyerekek kacagásától hangos a ház. Ma keresztgyerekeinkkel tölthettünk végre egy szép napot. A medence csodás energiákkal töltötte fel a testüket, lelküket. A hűs víz először a gyerekeket csalogatta magához. Majd kacagásuk örömét hallgatva mi is beszálltunk egy kis loccs-pocsoló játékba. Hamarosan eltűntek a korhatársorompók gyermeki örömmel játszottunk ép úgy, mint a kicsik. Gombolyaggá gömbölyödve sikoltoztunk és hancúroztunk együtt gyerekekkel. Teljesen kimerültünk mire lement a nap.
Jó volt velük lenni és az időalagútban visszafelé menni. Ma olyan hévvel bolondoztunk, mint kis korunkban. Akkor még a szüleink vállát görnyesztették a mindennapok gondjai, most pedig a miénkkel teszik ugyanezt. Elgondolkoztam azon, hogy milyen boldogtalanok voltak ők, hisz sose engedték meg maguknak , hogy gyermeki lélekkel éljenek. Valami rosszul értelmezett méltóságtartás meggátolta őket abban, hogy feloldódjanak. Azt tapasztalom, hogy a mai felnőttek között is szép számmal akadnak olyanok, akik ugyanilyen a problémákkal küzdenek. Mitől félnek vajon?
Talán attól, hogy elveszítik a felnőttség szerepét, mi egyben látszat hatalommal is jár. Nem könnyű eldobni terheinket és megszabadulni a felelősség jármától. Nekünk megadatott ez az öröm, ha nem sok időre is, de sikerült ismét gyermekké válnunk.
Végre nem a hőmérőt vizslattam és szenvedtem egész nap. A melegség most sokkal kellemesebb helyen talált rám. Valahol ott középen. Ráadásul ez belső forróság kioltotta külső meleg érzését.
Végre megtaláltuk a kánikula ellenszerét a gyermeki lélek örömét!

2012. július 4., szerda

Elkészült




Öreg színész padja





A színész padja

Esteledik. Nemsokára kezdődik az esti próba a stúdióban. Fázósan húzom a kabátot a nyakamba, sűvít az északi szél, úgy érzem a csontomig hatol.

A színház előtt van egy park. Nagyon szeretek átmenni rajta. Valahogy a nyüzsgés előtt ez a csendesség mindig jólesik. Platán fák szegélyezik a sétányt. Egyszer gyerekkoromban anya azt mondta, hogy a termése, ha a nyakamba esik, hihetetlenül viszket majd. Azóta óhatatlanul behúzott nyakkal sétálok a platánok alatt. Ugyan még sose esett a nyakamba ilyen gubacs, de jobb félni, mint megijedni!

Gondolataim szokásomhoz híven messzire kalandoztak. Egy hang riasztott fel merengésemből.

- Kezitcsókolom Kishölgy!

Senki más nem szólít így csak Janó az öreg. Haja mindig kusza, tíz éve egyformán mákos. Mintha megállt volna az idő felette. A fényképezőgép diszponálta örökre a képet, fogságba ejtve a múló időt. Csak a ruhája lesz egyre kopottabb és rongyosabb az évek alatt. Ahogy rám néz huncutul, igazi hölggyé varázsol a szeme. Hellyel kínál maga mellett a padon. Egykor vezető színész volt. Dámák lesték minden óhaját. Most magányosan üldögél, itt felejtve.
- Beszélgessünk kicsinyként- javasolja.

Szólni kéne, hogy nincs most időm, de nincs erőm megbántani. Így leülök mellé. Már kezdi is a mesét, a régi csodás előadásokat sorra idézi fel. Egykor ő volt Leer, fiatalabb korában Mercutio , de eljátszotta III. Richardot a főgonoszt, volt Jágó is. Általában a negatív hősök gúnyájába bújtatták őt a nagy rendezők. Pedig nála jámborabb, kedvesebb ember nem sok akad.

Már készült elmesélni egy újabb szinházi csodát, miben egykor tündökölt, amikor megakasztottam a meséjét, indulnom kellett.

-Na jól van Kishölgy, majd legközelebb. Kezét nyújtotta, hogy felsegítsen a padról. Játékosan meghajolt előttem. Kézcsókot adott és utamra engedett.

-Most már mehet.- mondta.

Ahányszor találkoztunk mindig elvarázsolt. Pedig tudtam alig evett, kedve mégis töretlen volt. Ébren álmodta tovább a szerepeket.

Mikor beértem a színházba, már késésben voltam nagyon. Észrevétlenül, vitt magával a benti lendület. Messze volt már a Kishölgy, ki Janó szemében voltam. Csak egy rohanó, nyargalászó, ideggóc lettem . Nem több.

Lassan vége volt a napnak. Este már nem találkoztunk a megszokott helyen. Teltek, múltak a napok. Elsodortak magukkal a saját ügyes- bajos, apró- cseprő dolgaim.
Majd egy este megint hidel szél járta át testemet a megszokott úton. Ekkor eszembe jutott Janó. Rég láttam. Mi lehet vele?

Beértem a színházba . Nem hagyott nyugodni a dolog. Kérdeztem az ügyelőt.

-Nem láttad Janót?

-Hát te nem tudod?

Két hete meghalt. Elaludt és megfagyott a padon. Tudod ott, ahol mindig ült!

Csak álltam . Nem akartam hallani, érteni, a történetet. Egyre az zakatolt bennem. Nem hallgattam végig az utolsó előadást! Mit tettem én ! Mindig fontosabb a rohanás! Elmulasztottam a tapsot, az életet adó sikert megadni neki. Pedig csak arra várt. Úgy éreztem része vagyok a bűnnek, hogy elvihette őt magával a halál. Ha ott maradok és hagyom még játszani kicsit! Jobban felmelegszik a szíve. Akkor nem hül ki. Egy színész addig él, míg tart az előadás.

2012. július 3., kedd

Fekete- Fehér helyett Rózsaszín


(Valami ilyesféle a megálmodott szoba..)
Otthon a festékeimből bármilyen színt ki tudok keverni. Rózsaszínt. Olyan halványat, mint a csecsemő bőre. Vagy olyan sötétet, mint a rebarbara. A tavaszi fű zöldjét. Kéket, ami úgy csillog, mint a jég a vízben. (...) Egyszer három napig szórakoztam, mire sikerült kikevernem a fehér prémen megcsillanó napsugár színét. Először azt hittem, hogy a sárga valamelyik árnyalata lesz, de aztán rájöttem, hogy a dolog sokkal összetettebb ennél. A színek rétegekben vetülnek egymásra. És szépen összeolvadnak."

Suzanne Collins

Fekete- fehér

Ahogy idősödöm, úgy kezdem ezt a két színt egyre távolabbról szemlélni. Ugyanakkor mélységes tiszteletet érzek irántuk.
Mégis a letisztultságukban annyira nem életszerűek. Már-már félelmet sugároznak felém. Sose tudnék úgy élni, hogy csak ez a két szín vesz körül. Valószínűleg kor kérdése is kicsit, mert fiatal koromban nem voltam hajlandó szinte ezen a két színen kívül mást felvenni. Igaz akkoriban a lelkem is ilyen volt. Szélsőségek közt éltem és valami vagy fekete volt , vagy fehér. Középút nem létezett számomra. Mostanában ennél sokkal kaotikusabb , játékosabb, társaságibb vagyok. Ugyanis bennem mindkét szín valamiféle magányt, elszigeteltség életérzést képvisel. Huszonévesen az is voltam.
Érzem ezt akkor, amikor nyár van és a szivárvány összes színe körül ölel. Talán ennek a két színnek a filozófikus tartalma az, ami rabul ejt.
Emberi tulajdonságokban taszítanak azok, akik bármelyik szín markáns képviselői. Nem hiszem el ugyanis sem a szűzies ártatlan patyolat fehér lelkületet, de a velejéig romlottságban is erősen kételkedem.
Hogy mindez miről jutott eszembe?
Hát naná hogy a festésről.
Pár éve még infarktust kaptam volna egy angol rózsaszín szobától. Mely számomra az ártatlanság gyermekiesség, babaság szimbóluma volt.
Most pedig Annasó szobája ilyen lesz. Rózsákkal fekete kontrasztokkal és fehér kiegészítőkkel.
Mert valahol ő ilyen. Még benne lakozik a gyermeki báj rózsaszín ártatlansága, a fehér enyhe távolságtartása és a fekete mindent elnyelő lelki tulajdonsága. Jelen lesz még a zöld a Mami szín. Valami emlékezet jelzésként, hisz oly nagyon szeretjük egymást.
Az előző szobája oliva zöld volt. Akkor még nagyon erősen domináltam az életében és bizony boldog vagyok, hogy ma már csak ép hogy ott vagyok.

2012. július 2., hétfő

Szerepcsere


Szeretek letölteni képeket a netről, de ez most saját fotó.
Ebben a hőségben megkezdtük a festést. Zorka kutyánk komolyan vette a dolgot és úgy gondolta kiveszi a részét ő is a pakolásból. Az ágyneműtartóba vetette magát és jobbnál jobb kincsekre talált benne. Gyerekeink hatalmas maciját átfazonírozta kicsinykét, míg mi a másik szobában serénykedtünk. Majd úgy elfáradt ebben a megterhelő munkában, hogy ott maradt aludni és kipihenni a nagy munkát.
Ehhez már pofa kell!- mondtam neki.
Kajánul rám röhögött szinte, hogy neki csak az van.
Olyan ez a kutya mint egy rossz gyerek. Egy percig sem lehet őrizetlenül hagyni. Még ebben is megtréfálja az életet. Ugyanis nem ő őrzi az embert, hanem mi őrizzük őt!
Szerepcsere ez a javából.
Csak azt tudnám, hogy minek ugatok neki? Lehet, hogy inkább beszélgetnünk kéne ?
Amolyan pszichoterápiás jelleggel?

2012. július 1., vasárnap

Jupiééé kánikula van!


Mostani írásommal gondolom szőke leszek a négerek között.
Ugyanis igyekszem pozitívan megemlékezni a már- már kibírhatatlanról!
:))))

Oly korban élünk mikor annyi feladat vesz minket körül, hogy szinte lehetetlen a végére érni.
Ép ezért nézzük mik azok a lehetőségek melyek megkönnyítik a dolgunkat?

1.
Végre tombol a kánikula. Elveszi az étvágyunkat. A leghatásosabb fogyókúra feltételeit teremti meg ez az időjárás. Nem kell önmegtartóztatni, fegyelmezetten ellenállni a kaja csábításának. Végre nincs étvágyunk! Egy falat se megy le a torkunkon. Szívesen isszuk most vödörszámra a vizet. Remek lehetőséget teremtve sejtjeinknek a regenerálódásra. A sok folyadék bevitellel méregtelenít a szervezetünk, a nyirokrendszer ezerrel üríti a salakanyagokat és mindezért nem kellett megennünk egy vödör káposztát. Bónuszként ingyér fürödhetünk meg a saját levünkben. :)

2.
Pillanatokon belül telihold lesz, így az alvásigényünk magától lecsökken /eme megállapítás főleg a nőkre igaz/. Több időnk marad elvégezni a dolgainkat, hisz úgy sem alszunk. Éjjel tomboló energiáinkat könnyebben hasznosíthatjuk, talán pár fokkal hűvösebb van. Tehát gond egy szál se! Idő és átcsoportosítás kérdése az egész.
No para! :)

3.
A felforrósodott hőmérséklet ápolja az emberi kapcsolatokat.
Hogy miként?
Hát, többet ülünk a szobában, lustán heverészünk és akarva, akaratlan, beszélgetünk. Családdal, telefonon az ismerősökkel, neten a távolabbi barátokkal. Kimenni öngyilkosság lenne. Bent lenni szintén az. Hát akkor miért ne tegyük ezt úgy, hogy jól is érezhessük magunkat tőle?

4.
Egész éves olvasási és filmnézési lemaradásunkat behozhatjuk a nap elől való bezárkózás, elsötétités idején. Ráadásul a foci rajongóknak sem kell elbujdosva lesni a meccset, asszonyaik nem morognak most velük, mert hát mi más egyebet tehetnének? Egy elsötétített szobában sörözgetve vidáman üvöltik mert végre tehetik, hogy jó hangosak.
GÓÓÓÓL!

Rendszerező természetű embertársaim ezekben a napokban módosíthatják a januári tervezeteket és átírhatják őket a napi változások igénye szerint.
Na ők azok, akiket igazán sajnálok, mert hihetetlenül sok feladatuk lehet mostanában.
:)))

5.
Degeneráltabb példányok erre az időpontra tervezik az éves lakásfelújítási projektet és festegetnek, szépítgetnek. Lomtalanítanak. Most legalább gyorsan szárad a festék a nagy meleg miatt. Indokra mindig szüksége van szegény halandónak.

6.
A gyümölcsök gyorsabban érnek, asszonynépnek a házi befőzések most rengeteg feladatot adnak. A gyümölcsök cukortartalma magasabb, és zamatosabbak is mint máskor. Nagyobb öröm lesz megenni télen őket. Lám- lám, a melegnek ez is igen hasznos következménye.

7.
Ritka nagy szerencséje van azoknak, akik ép most tölthetik jól megérdemelt szabadságukat. Ők a feladatokat maguk mögött hagyhatták. Végre kipihenhetik magukat.
Ők az igazi nyertesei ennek az időjárásnak.
Megérdemlik. Jó pihenést kívánunk nekik!

8.

Mosó-Masa Mosodáját most kell megnyitni! Minden egy pillanat alatt száraz és ilyenkor nagyon finom érzés öblögetni és teregetni is. Olyan hűűűűssssss! Hamarabb lebarnul közben az ember, nem kell hozzá bénán a napon fekdesni. Az olyan unalmas!
:)

9.
Nem hagyhatunk ki ma sem egy jó izzasztó rötyögést!
Íme:



10. Szép álmokat kívánok! Azoknak akik nem tudnak aludni egy jó frissítő hideg zuhanyt kívánok! Szép az élet. Te néked magyarázzam?!

Hát ennyi minden előnye van a mostani szaharai időjárásnak!