2012. december 31., hétfő

Múlt, jelen, jövő, egy napon




A világon sok olyan dolog van, ami felett nincsen hatalmunk: földrengések, árvizek, valóságshow-k. De a döntés sokszor a mi kezünkben van, legyen szó megbocsátásról, önzetlenségről vagy újrakezdésről. Mert csak egyvalami tudja kiűzni a magányt az életünkből, a szeretet, a szeretet minden formája. Reményt ad, hogy bízzunk az újévben. Számomra erről szól a szilveszter éjjel, a reményről és persze a bulizásról.



Álljunk meg, és emlékezzünk a mögöttünk álló évre! Emlékezzünk a sikereinkre és a kudarcainkra, a megszegett és betartott ígéreteinkre. Arra, amikor a legjobb kalandokban volt részünk, és amikor bezárkóztunk, hogy elkerüljük a csalódásokat. Valójában erről szól a Szilveszter. Kapunk még egy esélyt, hogy megbocsássunk, hogy jobbak legyünk, többet adjunk, többet szeressünk, éljünk. Ne töprengjünk azon, mi lett volna ha, örüljünk annak, ami jönni fog. Fogadjuk meg, hogy jobban odafigyelünk egymásra, jót adjunk, és nem csak ma éjjel, hanem egész évben.

Köszönöm minden olvasómnak, hogy itt volt velem, velünk. Hozzászólásaitokkal örömöt , figyelmet adtatok és erőt a holnaphoz.
Kívánom, hogy maradjatok ilyen szépek , gondoskodók , nyitottak a világ dolgai és egymás iránt!

2012. december 29., szombat

A szeretet útja. Mese Ciripnek

Egyszer volt hol nem volt a nagy hegyeken túl élt egy csodálatos lány. Imádta a kutyákat, bicikliket, szép hangulatú épületeket.
Ez a lány földöntúli képességekkel is rendelkezett. Megérezte, hogyha valaki magányos,  fél, szomorú. Varázspálcája nem volt, de van egy masinája amivel csodálatos szemet gyönyörködtető képeket készít. Képeivel az emberek szívébe melegséget  varázsol.
Ha mindeme csoda nem tudná elbűvölni az emberek szívét hát elmesélem azt is hogy fantasztikus fantáziája van az ifjú csodabogárnak. Mindenben a szépet és a jót látja csak meg. Ép ezért képes a legegyszerűbb anyagból is elővarázsolni a szívét. Hol egy drótot hajtogat, hol a tenger kavicsai közt mutatja meg kicsiben  a szívét, hol egy virágba öltöztetett tündéranya mosolyában ragyog ránk a szíve melegsége. Történt egyszer, hogy a rigók hírül vitték neki, hogy beteg lett a barátja Maminti a zöld kicsi tündér. csodabogár nagyon elszomorodott  és azon gondolkozott miként adhatná oda barátjának az ő szívének gyógyító erejét?
Majd gondolt egy nagyot és vett egy borítékot. Ebbe rejtette el szívének kedves kincseit. Azt szerette volna ha   a kedves tárgyak életre kelnének  és a szeretet erejével meggyógyítanák az öreg tündéranyát!
Elküldte, hát a nagy hegyeken túlra a gyógyírt hozó szíveket és a csilingelőn kacagó szívtündért.



Szívtündér felkerült a csengő-bongó karácsonyfára.


szeretetkő


A tengerből halászott talizmán szeretetkő egy kis amulett tartóba került. Most ott lapul a barát szíve fölött  egy bőrláncon. Ezen a karácsonyon szeretetből , szívek melegéből, nevetésből , takaró melegéből, édes mézes süteményből, csodát teremtettek. A  Maminti szíve megerősödött és napról napra erősebb lett az őt körülölelő szeretet erejétől.
Csoda történt . A szeretet gyógyító ereje életre keltette a zöld kicsi tündért.
Ma vándorútra indul és megnézi még egyszer utoljára színész óriás barátait. Ők most szomorúak, mert nem játszhatnak tovább  legkedvesebb helyükön a Nemzet Színházában. Maminti úgy döntött, hogy elmegy és megöleli még egyszer utoljára ott a Nemzetiben őket. Elviszi megmutatja nekik a szeretetkövet, a csilingelőn kacagó angyalt és a szívkoronát. Remélve, hogy számukra is erőt adnak! A szeretet ajándékok varázsereje megmutatja nekik is a szomorúságból, kétségbeesésből kivezető helyes utat.  
Ez az utat  a szeretet útnak nevezik.Végtelen határokon át vezet és mindenki szívébe eljut.
Remélem, hogy hamarosan az emberek rálépnek a helyes útra, akkor is, ha a szeretetkő, a szív korona, és  a csilingelőn kacagó angyalka Mamintinál marad! Maminti pedig magával viszi őket mindenüvé, ahol csak jár.
Ma abban reménykedem, hogy a legjobb helyre viszem az én kincseimet. Ott olyan sok ember lesz, hogy a varázslat ereje messze földre eljut majd.



2012. december 27., csütörtök

Morzsa party


Az ünnepek alatt annyi minden ételt készítettünk, hogy teljesen elteltünk a nehéz kajákkal. Mától gyümölcs salátát eszünk utána, ha megéhezünk majd az ünnep morzsáin jól elleszünk. Oly annyira, hogy még vendégeket is hívunk rá. 
Ma Morzsa partyt rendezünk. 
Részemről alig várom, hogy visszatérjen az életembe a reggeli kávé. Utána meg  finom teát igyak csak úgy üresen. Semmi fakszni  ne legyen körülötte! Kedves egyszerűen ihassam meg Szepi helyénél ! Csendes  merengősen, mert úgy a legfinomabb. Minden évben megfogadom, hogy mértéktartó leszek. Aztán jönnek sorban a finomságok és dőlnek meg a fölöslegesen tett fogadalmaim. Ilyen vén fejjel már igazán tudhatnám, hogy mit érdemes és mit nem érdemes megfogadnom! 
Gyarlóságaim egyik legnehezebb tulajdonsága, hogy nem vagyok mértékletes az ételek fogyasztása közben. Különösen akkor , ha nagyon finomak.
Bőven van mit tanulnom még!
: o)))
A mai nap tevékenységei közé tartozik még az is, hogy végre elpakolom a gyorsan legyen rend eldugdosott tartozékait. Azaz a fiókokba rejtett dolgokat a helyükre teszem . Sajnos a nagytakarításnak már nyomát sem látom, így jöhet egy kis torna azaz porszívózás, mosás, teregetés.Égjen csak az a fránya zsír !
Égetnem kell a lerakódott kalóriákat!
Féldoboz BilaGit sem volt elég arra, hogy megvédje az epém az evés okozta kínoktól. Így jár az, aki nem ismeri a mértékletességet.
Persze ez így nem igaz. Hisz a sütik zöme még érintetlen. Várják a keresztgyerekeinket. Ma végre itt lesznek és jaj a sütiknek, szaloncukroknak! Imádom nézni a csokis kezecskéiket,  látni a csokis szájukat és hallani a jóleső, de finom ez Keresztmama szólamaikat.
A karácsonyainknak ezt a  részét ki nem hagynám!
Kettőre jönnek és indulhat a hadelhad vigadalom.

2012. december 26., szerda

Heller Ágnes tollából


Heller Ágnes és Béres Tamás beszélgetése a felelősségről

"Amerikában, aki zsidózik, cigányozik, melegezik, azt másnap elbocsátják állásából. Nem kell az államnak fellépnie. A munkaadók, a kollégák nem tűrik, hogy rasszista beszéd szaporodjon el a környezetükben. Ha a gyerek nem hallja, akkor ő maga nem fogja a gyűlöletbeszédet használni. Viszont ha hallja, könnyen előfordulhat, hogy a következő generáció is használja majd. 

A gyűlölet nyelve ugyanis ragadós, generációról generációra száll. Amit hallunk az apánktól, az a fülünkben marad, és gyakran ismételjük. Ha nem hallunk ilyesmit, nincs mit ismételnünk. A gyűlöletbeszéd megerősítése, szorgalmazása a jövő generációra kiható bűnös politika, amikor a rasszizmus, a frusztráció számára rasszista szövegeket szállítanak, és persze bizonyos embereket kijelölnek, akik ellen a gyűlöletnek irányulnia kell." -
 Heller Ágnes

Karácsony margójára

http://nol.hu/belfold/20121006-ehezest_hoznak_a_hosszu_hetvegek_az_elesetteknek
Kép helyett érdemes elolvasni ezt az írást.

A karácsonynak ez a napja a megérdemelt pihenésé. Elcsendesültek a csengettyűk. A sorban állás fáradalmait is lassan elfeledjük. Végre lassulnak bennünk a még még még késztetések!
A beigli csücskét majszolva új könyveinkkel bekucorodunk a kedvenc fotelünkbe és ámulva gondolunk vissza az elmúlt napok csodáira.Nem biztos, hogy feledni szeretném a Rákóczi úton kígyózó emberek sorát.
Mert nem csak fényekből szépségekből állt az idei év karácsonya. Egyre több és több ember áll sorba ma már gyerekekekel is, hogy legalább szenteste legyen mit enni. A hideget pedig nem lehet lefotózni , megjeleníteni amiben élnek. Sőt Élni sem lehet benne!
Visszagondolva a mostani karácsonyra azt hiszem ez a legfontosabb emlék. Már nem vagyok képes még Szenteste sem arra, hogy becsukjam a szemem és az ajtóm a valóság előtt!
Valódi hálát érzek amiért van családom, fűtés a lakásban,  rengeteg étel és a nélkülözésről egyenlőre csak a fotelben kell gondolkoznom!
Az autónk romokban hever a ház előtt. Bagatel ez a probléma ahhoz képest, amiről eddig meséltem. Mégis nélküle teljesen ledermedten kell majd élnünk, hisz én csak így tudok kimozdulni a lakásból. Ha nem működik én a szabadságomat veszítem el. Azt hiszem könnyebben bírnám az éhséget, mint a mozgás és szabadság nélküli életet. Pedig egy darabig biztos nem lesz arra pénzünk, hogy megcsináltassuk!
Ez is a magyar valóság része. Egyre több dologra kell azt  mondanunk, hogy nem megy. Ráadásul mi azon kevesekhez tartozunk, akiknek még nem kell nélkülözniük, fázniuk és éhesen elaludniuk.
Még mindig van miért hálát adnunk.










2012. december 25., kedd

Lélek gondoskodás




Mintha az Isten is meghallotta volna ama vágyamat, hogy szeretem volna , ha az idei karácsony  fehér lenne!
Lőn csoda fehér lett! :)
Még sose éreztem ekkora késztetést arra, hogy minden ennyire egyszerű és tiszta legyen körülöttünk.
Szintén csodaként éltem meg azt, hogy most négy napunk volt arra, hogy mindennel elkészüljünk. Semmi kapkodás, türelmetlen idegeskedés. Csak úgy szépen ráérősen, ahogy mindig szeretném. Most végre megadatott. Barátokkal csendes , ráérős hangolódás az ünnepre. Egy kis színház mielőtt minden elkezdődne. Vasárnap temetőbe menés anyáékat látogatás. Ekkor valami történt. Majd húsz éve minden karácsonykor ott találkozunk velük. Az idén ép feléjük robogtunk a kicsi kocsival, amikor is az Erzsébet-híd kellős közepén az autó azt mondta-Most nincs kedvem tovább menni! Természetesen egy tapodtat sem mozdult a nagy elhatározás után. Ott álltunk a híd közepén és olyan ijesztően száguldott az élet körülöttünk. Majd anyáék megláthattak minket és küldtek segítséget a megmentésünkre. Önzetlen segítő fiatalember mentett ki minket a hídról, utána pedig  egy barát  átvette a mentést és szépen hazavontatott minket.
Kicsit átfagytunk, de épségben hazajutottunk.
Ettől eltekintve hosszú évek óta az idei ünnep a legszebb karácsonyunk.
Talán mégsem véletlen, hogy ennyire a fehérre koncentráltam. Tisztaság, egyszerűség , könnyedség, szépség volt minden pillanatban körülöttünk és bennünk  egyaránt.
Az ajándékok is olyan egyszerűek és kedvesek voltak. pont amilyet szeretettem volna. Házi gyümölcs- kenyér, finom illatos otthon készített szappanok, meleg puha takaró, olyan mire egy életen át vágytam.  Az első mézeskalácsok miket a lányom sütött.  Nati mamától beigli.
 Könnyek, ölelések, kifogyhatatlan mennyiségű szeretet vett körül minket. Lélek gondoskodás.  Mely oly sok mindenből tevődött össze. Dümmörgő szeretetéből, Kedves öleléséből, Gyerekeink anyához bújásából, egy régi  karácsonyi mese folytatása elevenedett meg az otthonunkban.
Ilyen volt , van és lesz, az idei karácsonyunk.
Mert ott fent is van egy ország, ahol az angyalok figyelnek ránk és minden pillanatunkat a szeretetükkel, lélek gondoskodásukkal vonják be.
Ha csendesen csücsülsz és nagyon figyelsz most kivételesen meghallhatod az angyalszárszak halk suhanását a szívedben!

2012. december 24., hétfő

Boldog Karácsonyt!




"Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet, de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás mellékterméke, nem kapni, megszerezni kell.

Kértem Istent, hogy adjon nekem boldogságot, de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, csak áldását adhatja - a boldogság rajtam múlik.

Kértem Istent, hogy kíméljen meg a fájdalomtól, de Ő azt mondta: nem.
A szenvedés eltávolít a világ dolgaitól és közelebb visz Hozzá.

Kértem Istent, hogy adjon lelki fejlődést, de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a fejlődés az én dolgom, de hajlandó megmetszeni, hogy gyümölcsöt hozzak.

Kértem Istent, hogy segítsen másokat szeretni, úgy, ahogyan Ő szeret engem.
Erre azt felelte: látom, már kezded érteni.

Kértem erőt...
És Isten adott nehézségeket, amelyek erőssé tesznek.

Kértem bölcsességet...
És Isten adott problémákat, hogy megoldjam azokat.

Kértem bátorságot…
És Isten adott veszélyeket, hogy legyőzzem azokat.

Kértem, adjon szeretetet...
És Isten adott gondterhelt embereket, hogy segítsek rajtuk.

Kértem kegyelmet...
És Isten adott lehetőségeket.

Semmit sem kaptam, amit akartam, és mégis megkaptam mindent, amire szükségem volt."

2012. december 23., vasárnap

Áldott ünnep



Minden Kedves olvasómnak Áldott Békés karácsonyi Ünnepeket Kívánok!
Györgyi

A társadalom zöme számára a karácsony az a három nap az évben, amikor megpróbálnak úgy tenni, mintha szeretnék egymást. Én viszont úgy gondolom, hogy ha május ötödikén vagy február másodikán, vagy akár ma reggel két ember szívből, tisztelettel és szerelemmel tud egymáshoz érni, amikor kinyitják a szemüket - az azt jelenti, karácsony van.


A jégcsapról vízcsepp csöppen,
eresz alatt füst vacog.
Olvad, mégis dideregnek
odakünn az angyalok.


– Térjetek be, jó vándorok,
szárnyatokra köd szitál!
Karácsonykor értetek is
könnyezik a gyertyaszál!



– Térjetek be, s mondjátok el,
Kisjézusunk merre jár!
A sok kedves kisgyermekre
minden házban rátalál?



A jégcsapról vízcsepp csöppen,
eresz alatt füst vacog.
Olvad, mégis dideregnek
odakünn az angyalok.






2012. december 22., szombat

Csendes ölelés




Hajnalodott. Éjjel megint fagyott. Ki kellene mászni az ágyból! Tagjaimat ólmos fáradság járta át. Két órája feküdtem le, de már megint csörgött a vekker. A fenébe is, valamit muszáj tennem, hogy felkeljek! Ez életem legfontosabb napja. Én pedig úgy érzem, hogy sose lesz este. Na mindegy . Iszom egy kávét. Lezuhanyozom az majd segít. Egy frász , sajnos ez most nem segít! Vitatkozom magammal. Három hete alig aludtál. Magányos vagy, túl feszítetted a húrt. Na és? Most ez a dolgom.
Végül a zuhany forró vízsugarai életre keltették elgyötört tagjaimat. Lassan  megindult a keringésem és vért pumpált az agyamba. A kávé kesernyés ízétől hányingerem lett, mégis energiafröccsöt adott a barna lötty,  elcsigázott testemnek. Fogalmam sem volt, hogy hogyan kerültek rám a ruháim. Automatikus robotként mozogtam.
Már csukódott is az ajtó mögöttem és indultam megváltani a világot.
Az utcára kiérve a hideg egészen a csontomig hatolt. Még sötét volt. A fák fagyos őrszemként dermedten álltak a színház körül. A tél zúzmarái fehér álmot varázsoltak körénk az óriásokból.
Lábaim a maguk útját járták és mentek a megszokott úton.Egyik lépés a másik után. Egy út létezett akkoriban a színház és az otthonom között. Három percnyi volt, ha frissen tettem meg és az örökkévalóságig tartott, ha fáradt voltam.
Azon a reggelen pedig mindennél fáradtabban bandukoltam.
Valahogy lebotorkáltam a büfébe.
Kezdődött a nap .
 Mindenki ott gyülekezett , mert az utolsó utasítások itt hangzottak el a főpróba előtt.
 Ő pedig már ott ült. Csendesen és várt.
Ahogy beléptem megkapaszkodtam a tekintetében. Meleg barnán ragyogott rám, simogatón, erőt adón védelmezett. Látta, hogy a sírás környékez. A sikítás ott lapult bennem, hogy
-Neeeem nemmm tudom megcsinálni!
Ő is izgult. Hisz egy olyan darab főszereplője volt, amiben előre kódolták a bukást. No nem a nézők. A rendszer nem tűrhette a bírálatot. Mégis muszáj volt elmondani , hogy mi is volt anno hatvannyolcban!
Magunk miatt, leendő gyerekeink miatt, az igazság miatt.
Szóval tettük a dolgunkat, mert így volt helyes.
Karácsony előtt pár nappal rajtunk kívül, már mindenki az ünnepet várta. Számunkra azonban a karácsony mintha nem is létezett volna. Annyira csak a munkánknak éltünk. Ott belül tudtuk, hogy a világ, a szeretet ünnepére készül.  Ha ebbe jobban belegondoltunk volna még inkább kitaszítottak lettünk volna. Hálistennek nem ezen törtük a fejünket.. Könnyebb volt figyelmen kívül hagyni azt az apróságot, hogy jön a karácsony.
Nekünk más dolgunk volt. Csak úgy hétköznapian megakartuk mutatni, hogy nincs lehetetlen.
Ki kell mondani a kimondhatatlant!

Ahogy azon a reggelen ott álltam, a történelemről nem gondolkoztam, csak azt éreztem , hogy magányos vagyok, fázom, ott belül a szívemben és nagyon félek.
Senki másnak nem tűnt mindez fel csak neki.
Csendesen magához húzott és átölelt.
A premier sikerült.
A darab 10 előadást ért meg. Mi túléltük és még ma is tesszük a dolgunkat.
Tegnap este 27 év után megint az ő ölelésében vártam a karácsonyt.
Az ölelés a régi emlékeket felszínre hozta.
A függöny felgördült és ő ma is kiállt az igazságért , harcol ahogy tud . Játszik és varázsol. Álmot , életet, egy szebb világot. Bársony hangja mindenki szívét bebalzsamozza.
A csoda megint megszületett játéka nyomán. Az emberek szíve a fagyból kiengedett.
Elsírtam magam a deja-vu-től.
Most sem változott semmi. Az előadás ugyanarról szól.
Kiállni az igazságért, önmagunkért, a hitünkért!
Csak a szereplők változtak.A színész szikárabb lett, élete a játék. A rendező ma sokkal gömbölyűbb, és most másként rendez. Nem a színpadon, hanem az életben. Ami nem változott, hogy a szemükben lévő fényjátékuk még mindig belső tűzzel lobog.
Csendes ölelésükben ahogy régen, úgy most is mindketten életre keltek.


 .Nádasdy Ádám: Maradni, maradni
Az átzuhanás, az megterhelő.
Ilyenek: az elalvás, a fölébredés,
a megszeretés, a meggyűlölés.
A piacon a tanácstalan álldogálás,
hogy házigazdává átalakuljak;
amikor vendégeket hívtunk,
a vendégség után pedig a bútor,
mert vissza kell tolni a privátba..
Ezek nehezek. Amikor maradok,
az jó: az alvásnak a mestere vagyok,
és ébren lenni nagyon szeretek.
Boldog vagyok ha sok a vendég, és ha van
szerelmem, illetve ha nincs.
De átzuhanni egy beállításból
egy másikba, az mindig szomorú.
Maradni szeretnék, mindig maradni:
ha ébren vagyok, élesen figyelni,
ha alszom, mélyebb gödörbe leásni;
magányos levesporokat fölönteni,
vagy élettársi szennyest kotorászni.
Átzuhanni: az fáj. A változás
szűk száján átcsúszni: az horzsolás.

2012. december 21., péntek

Legyen ünnep!




Ma reggel ébredés után kimorogtam magamból minden rosszat. Elfújtam mint egy gyertyalángot a bennem lévő elégedetlenséget. Majd tiszta lappal nekikezdtem egy új, és szebb világ építésének.
Az unokahúgommal beszélgettünk a világvégéről és a következőre jutottunk:
":Éppen ideje, hogy ennek a világnak vége legyen! Alig várom a következő szebb, élhető, szeretettel teli, mosolygós, boldog, egymásra figyelő világot! Ezt kívánom mindenkinek!  Jipppííí, már itt is van!"



Ennek szellemében készülök a karácsonyra. Várom az esti színházi előadást Kulka János bársonyos hangját.
Amint énekével átringat majd az új időszámításba egy szebb és élhetőbb világba.
Addig pedig, készülök az ünnepre. Függönyt mosok, takarítok sütök, főzök, szeretgetek és hagyom hogy engem szeressenek. Mert az eljövendő új világban hiszem hogy másként, máshogy lesz!
Elég a sok rosszból végre jöhet valami új, valami jó, valami igazi érték!
Aliz csodaországának káoszában a dolgok értelmet nyernek. A macska nem lesz más csak egy szerethető cicus. A nyúl továbbra is a húsvét ünnepét szimbolizálja majd, a kártyalapok pedig pezsgő kacagó játékot adó lapok lesznek és nem keverhetik őket kényükre kedvükre az arra illetéktelenek , hogy háborúba menjenek!
Aliz pedig egy bájos kislány aki már számolja a napokat karácsonyig és boldog , mert csak hármat kell aludnia addig. :)
Pár napon belül leesik a hó és fehér, tiszta, puhasággal vonja be a világunkat megóvva minket ezzel, a hideg fagyoktól.




2012. december 20., csütörtök

Befejezetlen történet


Túdoom, túdoom,  hogy karácsony kapcsán beszéljünk szép dolgokról. Mégis mit tegyek? Nem tehetem csak ezt.
Tegnap ki tudja hányadszor az idén bombaként robbant a hír nálunk, hogy egy ismerősünk idős kora ellenére fogja a cókmókját és elmegy külföldre innen. Eddig rendben is van a dolog. Mindenki azt tesz az életével amit akar. Azonban arról nem beszél a fáma , hogy mi lesz az idős édesanyákkal, édesapákkal, akik így magukra maradnak. Közel kilencvenhez, már a bizonytalanba menést nem vállalhatják, a maradás pedig szintúgy ellehetetleníti őket. Elég egy rossz lépés és combnyaktörést kaphatnak, vagy csendben kiszáradnak, vagy csak úgy, észrevétlen,  örökre ágyban maradnak. Mert nem lesz kiért, miért felkelniük és jelen lenniük! Senki sem lesz, aki ápolja majd őket. Leéltek egy életet és most feleslegessé válva kitaszítottak. A társadalom alkalmatlan arra, hogy gondoskodjon majd róluk, a család meg kivándorol. Ők pedig itt maradnak, az emlékeikkel, magányosságukkal, egy majdnem befejezett történettel, amely róluk szól.
Úgy lélekben, mint testben fagyoskodnak majd.
Nem azokat hibáztatom, akik elmennek, hanem azokat, akik olyan országot teremtenek körénk, ami élhetetlenné vált! 
Siratom az elmenőt és az itthon maradottat  egyaránt, mert ebbe a történetbe mindenki belehal.
Nem egyénekről írok, ebben a bejegyzésben, hanem egy jelenségről , aminek felelős részese vagyok. Mindannyiunkkal történik mindez. Nem egy ember a felelős a kialakult helyzetért .
József Attila sorai most megint nagyon aktuálisak.
Szégyen ez az egész úgy, ahogy van.

HAZÁM

1Az éjjel hazafelé mentem,
éreztem, bársony nesz inog,
a szellőzködő, lágy melegben
tapsikolnak a jázminok,
nagy, álmos dzsungel volt a lelkem
s háltak az uccán. Rám csapott,
amiből eszméltem, nyelvem
származik s táplálkozni fog,
a közösség, amely e részeg
ölbecsaló anyatermészet
férfitársaként él, komor
munkahelyeken káromkodva,
vagy itt töpreng az éj nagy odva
mélyén: a nemzeti nyomor.
2
Ezernyi fajta népbetegség,
szapora csecsemőhalál,
árvaság, korai öregség,
elmebaj, egyke és sivár
bűn, öngyilkosság, lelki restség,
mely, hitetlen, csodára vár,
nem elegendő, hogy kitessék:
föl kéne szabadulni már!
S a hozzáértő dolgozó
nép gyülekezetében
hányni-vetni meg száz bajunk.
Az erőszak bűvöletében
mint bánja sor törvényhozó,
hogy mint pusztul el szép fajunk!
3
A földesúr, akinek sérvig
emeltek tönköt, gabonát,
csákányosokkal puszta tért nyit,
szétveret falut és tanyát.
S a gondra bátor, okos férfit,
ki védte menthetlen honát,
mint állatot terelni értik,
hogy válasszon bölcs honatyát.
Cicáznak a szép csendőrtollak,
mosolyognak és szavatolnak,
megírják, ki lesz a követ,
hisz „nyiltan” dönt, ki ezer éve
magával kötve mint a kéve,
sunyít vagy parancsot követ.
4
Sok urunk nem volt rest, se kába,
birtokát óvni ellenünk
s kitántorgott Amerikába
másfél millió emberünk.
Szíve szorult, rezgett a lába,
acsargó habon tovatűnt,
emlékezően és okádva,
mint aki borba fojt be bűnt.
Volt, aki úgy vélte, kolomp szól
s társa, ki tudta, ily bolondtól
pénzt eztán se lát a család.
Multunk mind össze van torlódva
s mint szorongó kivándorlókra,
ránk is úgy vár az új világ.
5
A munkásnak nem több a bére,
mint amit maga kicsikart,
levesre telik és kenyérre
s fröccsre, hogy csináljon ricsajt.
Az ország nem kérdi, mivégre
engedik meggyűlni a bajt
s mért nem a munkás védelmére
gyámolítják a gyáripart.
Szövőlány cukros ételekről
álmodik, nem tud kartelekről.
S ha szombaton kezébe nyomják
a pénzt s a büntetést levonják:
kuncog a krajcár: ennyiért
dolgoztál, nem épp semmiért.
6
Retteg a szegénytől a gazdag
s a gazdagtól fél a szegény.
Fortélyos félelem igazgat
minket s nem csalóka remény.
Nem adna jogot a parasztnak,
ki rág a paraszt kenyerén
s a summás sárgul, mint az asztag,
de követelni nem serény.
Ezer esztendő távolából,
hátán kis batyuval, kilábol
a népségből a nép fia.
Hol lehet altiszt, azt kutatja,
holott a sírt, hol nyugszik atyja,
kellene megbotoznia.
7
S mégis, magyarnak számkivetve,
lelkem sikoltva megriad -
édes Hazám, fogadj szivedbe,
hadd legyek hűséges fiad!
Totyogjon, aki buksi medve
láncon - nekem ezt nem szabad!
Költő vagyok - szólj ügyészedre,
ki ne tépje a tollamat!
Adtál földmívest a tengernek,
adj emberséget az embernek.
Adj magyarságot a magyarnak,
hogy mi ne legyünk német gyarmat.
Hadd írjak szépet, jót - nekem
add meg boldogabb énekem!
1937. május


2012. december 18., kedd

Egy élet álma

Nem nagyon jellemző rám, hogy magamnak álmodok meg valamit. Ahhoz vagyok jobban hozzászokva, hogy másokért teszem mindezt. Az idei év nagy adománya, hogy most mások álmodnak és tesznek meg értem fontos dolgokat.
Egész életemben vágytam a tengerre és  az idén teljesült eme kívánságom. Mivel a gyerekeinknek és a barátaim ösztönzésének köszönhettem , a sok boldogságot, bizony nem győztem ámulni azon, hogy ez a nagy öröm most valóban megtörténik velem. Azért, hogy mindenkiben megmaradjon ennek az útnak a sok felejthetetlen csodája emlékeket gyűjtögettünk . Reméltük, hogy majd itthon  a kezünkben tartva a tenger kavicsait a valóság ismét megelevenedik majd a  számunkra! Természetesen mindenkinek, akit szeretünk hoztunk egy parányi kavicsot,  aminek ők is örülhettek, hisz ez emlékeztette őket arra, hogy ott is velünk voltak, a gondolatainkban és a cselekedeteinkben egyaránt.


Kavicstengerből nem volt egyszerű mindenkinek megtalálni a személyiségének legmegfelelőbben illő darabkát. Kerestük is eleget. A türelem meghozta  gyümölcsét, mert teli kosárral tértünk haza.
Itthon a karácsonyi ajándékok egyik legfontosabb darabjai lettek az ott gyűjtögetett szeretet kövek.
Ma Kedves kicsit későn jött haza. Még dolgoztam és nem értettem, hogy miért nem tudja megvárni, amíg végzek!? Csak toporgott, majd türelmetlenül kitessékelte a vendéget. Ezt eddig még sose csinálta. Mikor kérdőre vontam somolygott kicsinyként, majd elővette az addig rejtegetett kincset.
                                                                 
                                                                    Hát Ő az.

 Íme az én első igazi takaróm. Szeretetszálból fonták , melegséges szívvel készítették.
Amikor megszülettem Anyának kisebb gondja is nagyobb volt annál, mint hogy nekem szeretet melegéből takarót készítsen. Talán ezért vágytam rá annyira, mert azt gondoltam, hogy engem nem lehet ennyire szeretni! Nem önbizalomhiányból gondoltam , így, hanem a tények sajnos erre utaltak. Most amikor már teljesen feladtam ezt az álmom megkaptam Katalintól a világ legmelegebb takaróját. Hitet, reményt adott vele. Végre azt hiszem, hogy megkapom a gyerekkor elmaradt féltéseit, biztonságát, melegségét, amivel a babáinkat óvjuk. Többé már nem fog fázni a lelkem, mert elkészült a lélektakaróm.
Minden anyának jó lenne ilyennel várnia a kicsinyét, hogy sose fázzon!
Most már én sem fogok! Hát nem csodálatos!?
Az idén minden vágyam teljesült. A lista darabjai kipipálva. Az élet szeretet energiái pedig teljesen feltöltődve várják az új kihívásokat . Köszönet érte. Szeretet, hit, hála és öröm. Egy parányi takaró melegségében, így van jelen  a négy adventi gyertya jelentése az ünnepben.
Ma vele alszom. Meglátjátok , hogy napról napra jobban leszek tőle!

Ma megettem az utolsó falatot a varázstortámból is, amit Natitól kaptam!Még soha életemben nem jutott ennyi törődés, odafigyelés, gondoskodó és ölelő szeretet nekem.
Kicsit kusza, ez a bejegyzés, de kérlek higgyétek el, hogy nem lehet ennyi örömöt normálisan elmesélni!
Csak ilyen túláradóan tapsikolóan .
Holnap rajtam a sor. Igaz csak egy apró kavics az, mit Katalinnak hoztam de egy egész élet álma rejlik benne!


2012. december 17., hétfő

Ha majd angyal leszek...




Karácsonyi mese
 Mamintitől, a zöld kicsi tündértől.

Ha majd  angyal leszek.... könnyebb lesz nekem. Végre szabadon repkedhetek. Szárnyam lesz és csilingelő nevetésem. Ráadásul láthatatlan leszek, így ott kukucsolhatok majd, ahol csak szeretnék!
Így aztán miden szomorú gyerek arcáról letörölhetem a könnyeket.  Hiszem, hogy a gyerekeknek rejtett hallásuk van. Ha meghallják  a nevetésem csilingelését  mosolyogni fognak!
A családom minden tagját angyalporral hintem majd be, ami  láthatatlan szeretet pajzsot von majd köréjük . Ettől erősek lesznek és minden rosszal szemben védetté válnak.
Ha majd angyal leszek.... láthatom a gyerekeim gondolatát és megsúghatom nekik, hogy hogyan védjék meg a szívüket a haragtól, félelemtől, bántásoktól, mert természetesen mindig, minden lépésükben vigyázok majd rájuk ott is, ahogy rám is vigyáznak ma is, az én angyal tündéranyáim.
Ha majd angyal leszek... megtanítom az unokáimnak, hogy hogyan legyenek boldogok és lélekben szabadok.
Ha majd angyal leszek...anyám ölébe hajtom a fejemet és elmondom neki, hogy mennyire szerettem és bánom, hogy nem én voltam a legjobb gyerek! Elmesélem Neki, hogy mi mindent adott és mennyi mindenből lett az unokáinak útravaló. Hála az ő erőt adó nevelésének.
Ha majd angyal leszek.... a szerelemre is vigyázni fogok. Éjjel Kedves mellé telepedek és őrzöm majd az álmát.  A legszebb dolgokat súgom  a fülébe, hogy szépeket álmodjon! Igyekszem majd útjába vezérelni egy csodálatos társat, aki majd helyettem fogja szeretni, óvni.
Ha majd angyal leszek...ugyanaz leszek, aki most vagyok kicsit sem tökéletes, gyakran gyarló és bohém is egyben, azért, hogy megismerjék a léleköleléseimet azok, akiket megszeretgetek.
Ha majd angyal leszek.... már nem hiszem azt, hogy én felelek mások bűneiért, mert tudni fogom, hogy azok nem rám tartoznak.
Ha majd angyal leszek ...  még kisebb leszek, mint most és ezen jót nevetek.
:o)))
Lélek leszek, aki mindösszesen egy lélegzetnyi szusszanásban elfér.
Ha majd angyal leszek....  vidám leszek örökre!
Ahogy az voltam, és vagyok  itt a földön is.

Áldott, boldog, karácsonyt,  kívánok mindenkinek!

Adventi gyertyák fénye


Mi tagadás Natimnak megint igaza lett. Nem bírtam nyugton maradni. Valami ellenállhatatlan belső kényszer hajtott, hogy menjek és tegyem a dolgomat, úgy ahogy ezt ilyenkor megszoktam. Így aztán nem csoda, hogy egyre korábban kelek, hogy estére végezni tudjak és hajnalban elkészítem a belső listám. Ilyenkor még a teendők száma pillanatonként nőttön nő. Olyan érzésem van reggel, mintha soha sem akarna elfogyni a teendők sora. Pedig hála Istennek estére valahogy helyére kerülnek a dolgok és leülhetünk a jól megérdemelt gyertyagyújtásra. Most valahogy gyengébb vagyok és egyre később végzek. Este fél tíz is elmúlt mire egy kis csendet teremtettünk magunk körül és talán belül is! A gyerekek már nem tudtak velünk lenni, hisz az ő életük is most ezer teendővel van megáldva. Öröm látni, hogy az amit Mamától, Anyától és most Tőlem láttak lassan beérik náluk is. Tudják, hogy ez az év legfontosabb időszaka, melyben megpróbáljuk átadni magunkat az adás örömének. Ennek megfelelően teszik ők is a dolgukat és járják a szeretet missziójukat. Jó esetben egész évben figyelünk egymásra, de ilyenkor valahogy számot vetünk önmagunkkal  és megpróbálunk minden szívünknek kedvesre gondolni.Nem feltétlenül ajándékkal tesszük ezt, hanem egy telefon hívással, egy pár kedves sorral. Mindenkinek meg van a maga listája,  szeretet misszió teendőinek sokasága, neki fontos  emberei. Például ott vannak mindannyiunk életében a láthatatlan ismerősök,  akik a mindennapokban oly megszokott kedves segítőink. Ilyenek az eladók, postás, szomszédok, orvosok és még nagyon sokan mások is, akiknek egy kedves köszönöm , hogy együtt voltunk,- remélem, hogy ezentúl is így lesz- jó kívánságunk elmondása, bizony jólesik. Évről évre nő az így elvégzendő teendőink száma, ami örömmel tölt el. Ez ugyanis azt jelenti, hogy egyre több szerethető ember vesz körül minket. Aztán jöhet a személyesebb kör. A barátok, rokonok köre. Mostanság itt sem az ajándékokon van a hangsúly. Hanem az együttléten, a közös szón, az odafigyelésen. Töltekezésül pedig rengeteg ajándékot kapunk mindeközben. Mosolyokat, Öleléseket, egy- egy, -"De jó veled!"- kedves szót.
Miközben a bolt pénztáránál araszoltunk a sorban, már meglehetősen nyűgös voltam és  alig álltam a lábamon. Ahogy szétnéztem körülöttem fáradt, elcsigázott arcok voltak. A gyerekek  sírtak, vagy szüleik idegeire mentek, mert annyira túlpörögtek. Ilyenkor én is sokkal nagyobb sláger vagyok a szemükben. Hol incselkedve , hol direktbe, ostromolnak kíváncsi kérdéseikkel. Adventhez az is hozzátartozik, hogy ezeket a pillanatokat ölelő szeretettel vonjam be. Így Kedves szépen sorban állt, én pedig  bújócskázva kukucsoltam, meséltem, vagy  vigasztaltam a gyerekeket. Fontos, hogy ne felejtsük el a hétköznapok forgatagában, hogy ez az ünnep elsősorban értük és róluk szól! Ép ezért nem szabad ezeket a pillanatokat félvállról venni!Megengedhetetlen dolog nem figyelni rájuk. Ha ezt tesszük, nem fogják szeretni a gyerekek felnőttként az ünnepet és a szeretet nem lesz egyéb számukra egy üres tartalmatlan szónál! Ami még ennél is rosszabb, hogy majd később társítják magukban a megvásárolható érzelemmel a szeretet fogalmát.
Tehát részemről jót játszottam az elcsigázott csöppségekkel és annyira belefeledkeztem ebbe, hogy a magam fáradtsága  pillanatok alatt a felére csökkent.
Aztán itthon gyertyagyújtáskor végre elcsendesült minden. Kedvessel átöleltük egymást és hálát adtunk. Számot vetettünk magunkban azzal, hogy igazán boldogok lehetünk, mert van kiket szeretnünk. Nagyon jó érzés az is, hogy sokan minket is szeretnek.
Az adok kapok nem ajándékokban mérendő végre, hanem  a csendes esti pillanatokban.
Eszünkbe jutottak a szüleink és a gyertya lángjában az ő szeretetük is ott ragyogott felénk. Tőlük tanultunk mindent és a mi felelősségünk az, hogy ezt a tudást átadjuk a környezetünknek. Minden adventi gyertya lángja ezt a tüzet táplálja és ha nem felejtjük el meggyújtani , akkor tovább gondoskodik a szeretet továbbéléséről.

2012. december 15., szombat

Karácsonyra készülődve


Nem mondhatom, hogy hagyományosan készülődöm az idei karácsonyra. Az egyetlen megszokott dolog ami úgy zajlik most az életemben ahogy szokott az a reggeli kávézás szertartása. Igaz kicsit ezen is módosítottunk, mert most Kedvessel közösen kávézunk, hisz most én is hajnalban kelek. Az első illatok, érintések még mindig örömmel töltenek el.  Most is rácsodálkozom, hogy milyen sok boldogsággal telik meg a napom ezektől a pillanatoktól. A folytatás manapság közel sem oly boldogító. Reggel házhoz jön a nővér, mert nincs aki elvigyen. A vénáim lassan mind szétdurrannak és már alig -alig van hová betenni a tűt, amin keresztül mérgekkel töltik fel a testemet. A mellékhatások elgyötörnek. Hála Istennek nem mélyedhetek el az  önsajnálat mocsarában, mert délelőtt vár a munka, majd a megszokott háztartási feladatok. 
Mikor végzek velük, jöhet az igazi öröm. Elcsent órák, mikor meglepetéseket készítek a szeretteimnek.
Mostanában családi krónikás füzetet írok, Mami szakácskönyvet és Kedvesnek egy két emléket az együtt töltött kedves napokról. Sajnos a képes album nem halad. Fogalmam sincs, hogy miért nem szánom rá magamat?
Majd estére mindenki megjön. Én pedig nekiindulok Kedvessel a beszerző körutunknak. Az utolsó simítások, kiegészítések ezek, a karácsonyi meglepikhez.
Jövő héten színház, mozi, barátok és ismerősök színesítik a programokat. Addigra az ajándékokat illik becsomagolni, hogy ne idegeskedve, kapkodva,  teljenek az utolsó karácsonyi pillanatok!
Mi tagadás szorongásokkal telve nézek az ünnepek elé, mert ott lapul a lelkem mélyén a fájdalmas kérdés, hogy,- Mi van ha...  ez az utolsó?
Persze hamar elhessegetem ezeket a gondolatokat, mert pontosan tudom, hogy pillanatnyi üzemzavarról van csak szó. Minden ilyen dolog fejben dől el, tehát rajtam múlik, hogy hogyan tovább! Egy percig sem  kérdés, hogy még rengeteg dolgom van és nem állhatok most meg!
Minden napnak igyekszem megtalálni a maga szépségét, csak ez a fránya sok gyógyszer és az ő mérgező mellékhatásaik megnehezítik az én fene nagy optimizmusom kibontakozását. :)))
Fél óra múlva itt a nővér és indulhatok megint az újabb csatába.
Mi tagadás az idei mézzel csorgatott porcukromba több epe vegyült, mint amit semlegesíteni lehetne a mézédes csodákkal.
Tegnap vettem egy kiló porcukrot és két kiló mézet.:)))
Rajtam ne múljon  az édes siker!


2012. december 13., csütörtök

Nyakunkon az Ünnep. No para!

Annaso karácsonyfadíszeket gyártott


                                                  Az idei karácsonyfánk fehér lesz.

Biztos mindenki jól halad a karácsonyi teendőivel. Részemről teljesen behavazódtam velük. Máskor ilyenkor már az ajándékok félig becsomagolva várják az öröm napját. Fejemben készül a leendő menü  sor. Minden program le van már szervezve. Most meg csak kapkodok ide- oda és semmivel sem vagyok félig sem kész. Az ígért ház képek még a fiókban vannak érintetlenül. A programok csak nagyjából rajzolódtak ki. Az egy szuszra tevésből pedig hiányzik a szusz.

Még mindig van egy hét. Ezen idő elegendő lesz talán a csodák megteremtésére . Istennek is elegendő volt hét nap , hogy az egész világot megteremtse. Akkor nekem halandónak egy miniatűrnyi kis próbatételre, mint amit egy karácsony megszervezése jelent, csak elég rá egy hét!
Ha nem akkor sincs itt a világvége. !
:)))
A tudósok szerint ismét elmarad.
Ha pedig nem így van akkor jól jártam , mert nem megy veszendőbe a sok sok munkám amivel úgy sem vagyok még kész. Tehát minden úgy van jól ahogy van.
Részemről persze kíváncsi kacsa vagyok és nagyon izgat, hogy mi a frásznak kell ennyire egy korszakváltást így eltúlozni? Azt mindenki érzi a saját bőrén, hogy most  átalakulóban vannak körülöttünk és bennünk a dolgok. Azonban korok fel és letűnnek mióta világ a világ különösebb katakrizma nélkül. Kár ebből ekkora hisztit csapni. Néha úgy érzem, hogy ez a fene mód fejlett technika inkább átok, mint szerencse. Persze a kőkorszakba nem vágyom vissza, de eltudnám viselni ha fele ennyi banális és borzalmas hír kimaradna az idegrendszerem rombolásából. Az emberi agy kapacitása ugyan közel nincs kihasználva, de a tűrőképességének a maximumát igénybe vesszük. Ezen azt értem, hogy az ingerek túlzottan gyors beáramlása megborítja a belső egyensúlyt és emiatt a többi rész eleve képtelen bekapcsolódni a rendszer működésébe. Na jó ez elég is ebből a kitérőből. .)))
A lényeg, hogy nem vagyok hajlandó kapkodni. Elfogadom, hogy az idei karácsony úgy lesz jó ahogy lesz. Főleg, ha szépnek és kellemesnek szeretnénk megélni.

Könyv ajánló:
Szeresd az életet!
Dr Fekete Anna írásai
Ajánlom azoknak akik kicsit békességesebben szeretnék megélni az elkövetkezendő zűrös napokat. a Köny a szerzőnő Elixírben megjelent írásainak válogatását tartalmazza. Az írónő szakpszichológus.
Műveltsége, etikussága, gondolati szabadsága, életszeretete és hite nagyon sok példát mutat, hogy miként lehet túlélni és jól megélni a legnehezebb élethelyzeteket.
Megtanít minket, hogy hogyan ismerjük meg jól önmagunkat és miként használjuk eme képességünket a legelőnyösebben!
Nekem nagyon tetszett ez a könyv. Ráadásul nem muszáj egyszerre elolvasni. Bármikor letehető és újra kezdhető.


2012. december 11., kedd

Egy álom beteljesülése


Télben indultunk



Az első találkozás


                                                  A zord tél után a pálmafák igazán nagy kontrasztot nyújtottak.


                                                      Opatia     Kikötőváros


                                                  Tengerbe rohanásom utáni pillanatom

                                   
                                                           Hát nem gyönyörű?


                                                              Időutazás. A mesék, álmok városában.


Bohóc szerelmesek


Kintornások között sétálva



Csoki mánia. A csésze is és az ital is csokiból készült. Finom volt.



                                                                Mindörökké


Festői városkép






                                                                     Éjszaka is gyönyörű



                                             

2012. december 9., vasárnap

Udvozlet a mennyorszagbol






Hala lanyaink csodalatos szervezesenek eletunk legszebb utazasaban lehet reszunk. Ezen a gepen nincsenek ekezetek , neharagudjatok a hibakert.
Minden csodalatos amiben itt reszunk lehet. TENGER minden mennyisegben vesz korul minket. Eppen azon gondolkozunk, hogy megkerjuk a szalloda vezetoseget, hogy legyenek olyan kedvesek es csomagoljak be nekunk elvitelre a tengert. Ugy, ahogy van, mindenestol.
Alig alszunk, mert sajnaljuk az idot elpazarolni a pihenesre. Miota itt vagyunk harom evszakot eltunk at. Telben erkeztunk, szeles osszel folytattuk, es ma csodas, friss tavaszban volt reszunk. Tuti hogy elozo eletemben viz mellett elhettem, mert annyira termeszetes kozegem a tenger, bar a mostani eletemben csak most jutottam el hozza.
Termeszetesen nem birtam ki es ruhastul, cipostul belegazoltam a tengerbe, meg kellett olelnunk egymast. Az ize csodasan ismeros volt, dejavue elmenyt hagyott maga utan. Szinte hihetetlen, hogy milyen csodalatos az itteni epiteszet. A legkopottabb hazban is szivesen ellaknek.
Meseltem nektek, hogy meghallgatom a tenger meseit. Hat fantasztikus tortenetei vannak az itteni egykori eletrol. Hajdan pazar uri nepek setaltak ezeken az utcakon . Gyakran voltak balok errefele. Villakban kicsi palotakban mulattak az idott az itteni nyaralni vagyok. Minden zug, mesel, egy csalad itt toltott szep napjairol. Almokrol, szerelmes setakrol. Az egesz part olyan, akar egy ekszerdoboz. A novenyek pedig keptelen eldonteni, hogy hova is tartoznak eredetileg. Ugyanis a szahara palmai mellett jol megfernek a fenyok,   tujak, lombhullato fak. A viragok a havazas ellenere is csodasan pompaznak. Mintha nem ereznek a fagyot. Lehet hogy azert nem, mert oket is elbuvoli ez a sok szepseg. Nincs idejuk fazni. Jelen szeretnenek lenni az olelo gyongedsegben, a szolid pompaban.
Az emberek erdekes modon nem igazan kedvesek. Allandoan sietnek, az utakon a kressz szabalyait nem igazan van idejuk betartani. A sutemenyeik nem finomak. Hianyzik beloluk a cukor. Igaz is erre fele nem az edes iz a dominans, hanem a sos. Szoval a taj,  az epiteszet, es termeszetesen a tenger, az csodalatos. A tobbi pedig mind emberi dolog. Mint tudjuk az emberek nem hajlandok mindig orulni mindazon csodaknak,amikkel az egiek meglepik oket.
Nati Kincsem!!!!!
Annyi kavicsot szedtem, hogy elegendo egy fel haz megepitesere. :)))
Katalin!
Termeszetesen neked is viszek meg Boginak is beloluk!!!!
A tenger hangjat  felvettuk, hogy otthon is hallgathassuk, hogy konnyu almunk legyen.
Szivesen itt maradnek orokre!

2012. december 5., szerda

Egyenes beszéd

Hát nézzük akkor kicsit másként mint szoktam.
Januárban egy nagy hasműtét vár rám Mivel asztmás vagyok és a szívem is gyenge így a műtét sok komplikációt tartogathat. Ezért az orvosok maximális odafigyeléssel próbálják az időpontot a fizikailag optimális időre tenni. A szervezetem és a pszichém karöltve védekezik a műtét és a velejáró következmények ellen. Így megteremtődött bennem a betegségek által teremtett sáncfal. Pontosan tudom, hogy a haláltól való félelem generálja. Az idén sokat romlott az asztmám, átestem két nagy szájsebészeti műtéten, hasnyálmirigy és epehólyag gyulladáson  és mi tagadás menekülőre fogtam. Azonban ez így nem mehet tovább!   Eldöntöttem, hogy bekeményítek magammal szemben. Becsületesen szabadon engedem az egészséges önzést. Nem fedem el a megélni vágyott dolgaimat olyanokkal, mint család, gyerekek, férj, munka, barátok, másokért élés. Nem ezt a hónapot magamnak ajándékozom. Megvalósítom az álmaimat teszek végre tevőlegesen azért, hogy jól érezzem magamat a saját bőrömben. Nincs több nyafogás az én életemnek csakis én lehetek a főszereplője ! Ha ezt nem vagyok  hajlandó tudomásul venni, akkor önámítás csapdájába lépek. Természetesen a felsorolt szereplői az életemnek nagyon fontosak, még  sem szabad , hogy fontosabbak legyenek önmagamnál.  Mindegyikőjük bástyája rám épül. Nekem kell vigyázni rájuk! Felelősséggel tartozom a közös életünkért. Most írtam le a kulcs szót. Felelősség vállalás. Csak az tud őszintén élni, aki a helyes sorrendet betartva felelősséget vállal önmagáért . Ha ezt megtette természetesen utána ugyanezzel a felelősséggel  tartozik a szeretteinek is. Ezen alapul minden. Csak és kizárólag akkor tudok adni, ha tudom mire és mennyire  vagyok képes. Azaz ismerem a saját határaimat, erőmet és gyengeségeimet. Ennek az eldöntése az én felelősségem és nem ruházható át másra. Minden egyéb ezután jön. 
Szavak helyett nézzük a tényeket. Bakancslista pontjainak kipipálása. Most elmegyek megnézem a tengert. Lóbázom kicsit a lábamat és számot vetek közben a megtett úttal. Na meg azzal, ami még vár rám.
Tegnap este átöleltem egy számomra nagyon kedves barátot és hagytam hogy nyolc évi kapcsolatunk érett gyümölcsét leszüreteljük. Végre megtaláltam a tökéletes pillanatot és nem mentem el mellette.
Most igenis minden erőmmel azon leszek, hogy jobban legyek és felejthetetlen ünnepet varázsoljak a szeretteimnek! Ehhez az kell, hogy feltöltődjek és megajándékozzam magamat az önszeretettel. Csak az tud másokat szeretni, aki önmagát is szereti.
Most azon vagyok, hogy eme mulasztásomat pótoljam és utána miden egyes megélt pillanatomból a maximumot hozzam ki!
Az ítélet, hogy jól tettem- e a dolgomat nem az én feladatom, hanem Istené és az utókoré. 

2012. december 4., kedd

Édesen, kedvesen, jó ízűen, ahogy én szeretem



Egyszer régen valaki azt mondta, hogy olyan vagyok mint a porcukor mézzel. Teltek múltak az évek és mintha a porcukor és a méz sem lenne már a régi. Nem tudják elfedni sokszor azt a kesernyés ízt, mi az év folyamán a szánkban összegyűlik.
Mégis a december az a hónap, amikor a legtöbb szépség, öröm, jó kedv vár mindannyiunkra. 
Szinte minden napra jut valami. Nekem ebben a hónapban van a szülinapom, Kedvessel Luca napján ismerkedtünk meg. A barátaim közül a legkedvesebbeknek is ilyenkor van a szülinapja. Ebben a hónapban van a szeretet ünnepe és a vidámság csimborasszója az ó év búcsúztatása és az új köszöntése.  Szinte mindennap valami öröm vár ránk. Még a takarítás is szebb lesz ilyenkor. A főzés nem nyűg, hanem kihívás. 
Az idén az ajándékozás is más értelmet nyer. Hisz van valami világvége feelingje az idei karácsonynak. Ha a Maya jövendölést veszem akkor is,  ha a saját kis életemet veszem akkor is ez a helyzet áll fenn. A megmérettetést nem lehet most elkerülni. Ráadásul a magyaroknál oly divatos mennyiségi dömpinggel most nem lehet eredményeket elérni. Ez az év a minőség éve. Azaz most kiderül, hogy mi van a porcukor máz alatt.
Mostanában sokszor van rossz kedvem. Majd a gondviselésnek hála mindig történik velem valami olyan, amitől érdemes feltápászkodni és  újra nekilendülni a csatának. Sokakban ez a mondatom ellenérzést válthat ki, hogy mi az hogy csatát írok a mindennapok megélésére. Pedig ahogy öregszik az ember, bizony majd minden pillanat kihívásokat tartogat a számunkra. Fáj minden mozdulat az ízületek nem  engedelmeskednek, recsegnek ropognak ellenállnak a test más részei is kezdik felmondani a szolgálatot és bizony már semmi sem működik bennünk úgy, ahogy kéne. A csata első síkon a saját testemmel vívódik, második síkon a lélek ereje száll harcba a győzelemért. A jó kedvért, minőségi pillanatokért, emberség megtartásáért az emberi méltóság megőrzéséért. Hát valami ilyesmi dolgok lapulnak a porcukor alatt. Ki ne felejtsem a mézet. Hajlamos vagyok ugyanis annyira az édesszájúságra, hogy az édes élet elérése érdekében a keserű ízt lelocsolom egy kis mézzel. Ugyanis hiába minden testi kín, lélekgyötrő pillanat, ragaszkodom a mosolyhoz, a szépséghez,  az öröm megéléséhez.
Tálcán nem kínálja fel senkinek az élet. Az édes nektár az istenek eledele. Bizony sokat kell tenni ahhoz, adjanak belőle nekünk is.Nagy érdem az, ha cseppjeit a szánkban érezhetjük! Mi tagadás az évek múlásával egyre többet kell keresgélni az isteni nedűt. A keserű íz mostanság markánsabb könnyebben adja magát. 
Így az út vége felé azt gondolom mindenki maga dönti el, hogy milyen ízűen éli le az életét. Van aki besavanyodik, van aki kiszárad, van aki epésen keserű, van aki túláradó, vagy sótlan. Én  a dolce vita szerelmese vagyok. Tudom, hogy csak egyszer élek. Azt édesen , porcukrosan, sok mézzel szeretem ezt  tenni. 
Engem az Isten olyan életre szánt, ami inkább a keserű ízekre determinált. Nagyon sok szépség, öröm, boldogság szükségeltetett ennek az elrendeltetésnek elfedésére. Boldog lehetek, hogy az élet igazságos, mert hagyta, hogy  megtaláljam azokat a lehetőségeket, amikkel elfedtem a rossz  szájízt. Sajnos hiába minden bölcsesség. Egyre keményebben kell megdolgozni mindannyiunknak az édes életért.

2012. december 2., vasárnap

Egy hideg vasárnap



Reggel az ablakból órákig néztem ahogy a havas eső cseppjei megdermedtek a növények levelein és csengettyűkké álltak össze a kerítés hálóján.
 Talán ez a nap volt az első amikor a csontomig hatolt a hideg. No nem a mínuszok miatt. Inkább azért mert hagytam, hogy a dolgok fölébem kerekedjenek. Hiába minden elszántságom elfáradtam a sok betegeskedésben.
Az első gyertyát a Hit szellemisége kell, hogy áthassa. Az igazat megvallva talán azért nem sikerült szépre, melegségesre ez a napunk, mert a legjobban az idei évben a hit fogyatkozott meg bennünk. Ideje lesz ezen a héten többet töltekeznünk általa!
Ma nagyon azt éreztük mindannyian itthon, hogy nincs türelmünk, az egymásra figyelésre.
A betegség pedig most már Kedvest is teljesen maga alá gyűrte.
Annyira leestünk a lábunkról, hogy a nagy álom megvalósítása is veszélybe került emiatt.
Hát most nincs más hátra, mint egy kis csendet teremteni magunkban és hinni abban, hogy nemsokára jobb lesz minden!
Türelmesebbnek kell lennem mindehhez!

“Az élet igazi, nagy vállalkozásai legtöbbször nem hőstettek, hanem türelemjátékok.” (Márai Sándor)

2012. november 30., péntek

Adventi koszorúk bögrékből

Minden karácsonyi díszítést megtervezünk előre. Az első és legfontosabb, a színek megtervezése. Az idei vezér  szín a fehér és a vörös lesz.
A karácsonyfa díszei is fehérben fognak pompázni.
Annasó készítette  ezt a gyönyörűséges karácsonyfát, egyszerűségében is megidézi az idei karácsonyfánk hangulatát.



Spatulából készült karácsonyfa
Az ötlet kitalálója és az elkészítéshez szükséges tanácsok itt:http://kiflieslevendula.blogspot.hu/2012/11/karacsonyfa-spatulakbol.html



Remekül illik a szoba hangulatához.



Ha nekem sikerült elkészíteni ezeket a csodákat  elhihetitek, 
hogy ez nagyon könnyű feladat


Adventi koszorú bögrékből
/ Nem két perc volt elkészíteni, de azért sikerült.
Ami a kellékeket illeti. 
Bögre volt itthon potpuri és szalag  is, az angyal pedig állandó vendég a házunkban.



Találtam hozzá egy Maminti angyalkát is.






Emlékeztető: Vasárnap gyertya gyújtás lesz.
Ma olvastam érdekességként nektek is megmutatom. Kattints. ide:  Adventi koszorú
Ma hihetetlenül munkaigényesen este megcsinálom bögrékből a saját koszorúmat.:)
Bögrém  annyi mint a tenger . Lám mégis jó valamire ez a hobbym. Persze a teázás mindennél fontosabb!
Jut is marad is elvet gyakorolva lesz miből.
:)