2017. január 17., kedd

Újjászületés


Január 17.-ke van.  Milyen dátum ez? Hát úgy tűnik, hogy a mai nap az elkeseredés , szomorúság, rossz kedv napja. Foghatjuk az időre, kevés fényre, hidegre, és ki tudja még mennyi mindenre? Az igazi ok azonban valahol csillagászati távolságban van. Mindenki máshol találja meg a saját válaszát. Olvasgatva a blogokat ma nagyon egybecsengenek a rossz kedvű bejegyzések. Jó magam is millió hasonlót írtam már. Talán pont ezért kérdeztem most magamtól, hogy most miért nem érzek én is hasonlóan? Pedig nálunk is van mindig valami olyan esemény ami elszomorít.  Valami megváltozott.
Azt hiszem az, hogy elfogytak azok az érvek, amikkel másokat hibáztattam a bajaim miatt. Végre megértettem, hogy a baj bennem van. Képtelen vagyok megbocsájtani és elengedni.
Mikor erre rájöttem vettem egy mély levegőt és ugrottam. Bele a semmibe. Vagy mégse?
Bele az elengedésbe. A hitbe, hogy még érek valamit. Kinek? Magamnak.
Ezzel egy időben eltűnt mindaz, amit józan észnek hívok, eltűnt a megfelelési kényszerem, és minden amit eddig az életem feladatának tekintettem.
Semmi más nem maradt csak az, hogy kellek- e magamnak vagy sem?
Már nem a gyerekeink, a munka, a ház számítottak. Végre valahára az, hogy nekem mitől lenne jó ?
Micsoda bűntudatot éltem meg már a kérdés felvetésétől is. Aztán valami megváltozott. Talán az, hogy nincs több veszteni valóm. Vagy van?
Igen volt. Már már az életem volt a tét és ekkor rádöbbentem, hogy ez az egyetlen, ami csak és kizárólag az enyém. Ezen kívül minden más dolgomat odaadtam. Az életet pedig ajándékba kaptam és annak adhatom majd vissza akitől kaptam. De ő még nem kéri. Biztosan érzem, hogy tudni fogom, hogy mikor kéri. Akkor visszaadom neki. A lehetőségekhez képest amennyire lehet tisztán.
Ami azt illeti elég sok munka lesz kitisztítani. Hihetetlen sok apró folt van rajta. Haragból, elvárásból, önzőségből, kishitűségből és reggelig sorolhatnám mi mindenből. Szóval rádöbbentem, hogy ideje elkezdenem megbocsájtani másoknak és magamnak. Ezzel a lépéssel a tisztítás jelentős részét elvégezhetném.
Már maga a felismerés elvezetett a feltámadás élményéhez. A feltámadás mely ebben az esetben egy újjászületést eredményezett.


2017. január 16., hétfő

Eper mámor januári fagyhalálban



Napok óta kéjes vágy gyötör egy szem eper után. Érzem az orromban az illatát.
 Kezemben tartom a kissé szőrösen izgató , nedvesen fénylő pirosan pompázó, gyümölcsöt és elképzelem, amint sürget egyre:- Egyél meg! Mivel nem szűnik a vágy bennem, hanem egyre csak fokozódik, így elsőre ettem egy szelet kalácsot bolti eper dzsemmel. A várt öröm elmaradt. Helyette még sürgetőbb lett a kívánság.
-Epret akarok!
Ezután következett egy pohár epres joghurt. Mit ne mondjak a helyzetem tovább romlott tőle.
Fizikai fájdalmat éreztem annyira vágytam a látvány, az illat és az íz együttes hatására.
Gondoltam ennek fele sem tréfa egyszerűbb, ha megpróbálok venni. Így balga módon két szupermarketba is elmentem , hogy vegyek. Persze, hogy nem volt.
Végül itthon találtam egy üveg nagyon régi lekvárt, amit egy barátomtól kaptam ki tudja mikor?

Kinyitottam az üveg lekvárt és elém tárult egyszerű valójában a kéjes élvezet.
Illata olyan, akár a földeken illatozó pirosló eperé, íze olyan, akár a csók méze a számban. Mindezen tömör gyönyörűségtől a  Kánaánban éreztem magam. Micsoda hülye vagyok, hogy nem ezzel kezdtem!
Megint szem elől tévesztettem az arany szabályt.
Elképzelhető, hogy valami ronda, de attól még finom is lehet! Kerestem a látvány frissességét és sajnos nem az íz üdeségét  helyeztem előtérbe.
Közben az üveg lekvárban nyári napsugár érlelte aszott gyümölcsdarabok megtestesítették magát a Vágyat. Kóstolgatás közben az édes, zamatos íz szétterjedt a számban, majd a lelkemben és végül az agyamig jutott az kéjes élvezet.
Még soha nem éreztem ilyen izgató örömet egy íz miatt.
Ebből is látszik, hogy vénülök. Egy íznek sikerült  felidézni  a fiatalkori szerelem mámorát.  Jól van ez így, mert legalább valami előhozta belőlem a rejtőzködő mámort.
:o)))

2017. január 15., vasárnap

A vihar kapujában

Teljes képernyővel nézzétek!
Csodálatos.


2017. január 14., szombat

Lustaság


Hát itt tartunk, hogy a hét főbűn egyike a lustaság útólért. Ráadásul még élvezem is eme bűnömet. 
Már mentségeket sem keresek. Bevallom magamnak, hogy egyszerűen fáradt vagyok és megengedem azt hogy pihenjek. Bűntudat nélkül. Sőt eljutottam odáig a duhajkodásban, hogy az olyan programokat amik nagyon fárasztanak kikerülöm. Nem helyes belátom, de legalább finom érzés. Még mindig elolvasom a film és színház bemutatókról szóló híreket, de már nem veszek jegyet rájuk. Sőt vágyakozni sem vágyakozom. Elolvasom a kritikát ha érdekel egy egy darab, de ennyi. Ezek a lustaságok kicsit másról is szólnak. Egy ideje nem tudom a lábamat annyira megemelni, hogy felüljek a magasított székekre. Ez a bénulás része. Azonban oly sok dolog van amivel megörvendeztethetem magam, hogy emiatt nem szomorkodom. Különben is annyit voltam színházban és moziban az életem során amennyi három emberöltőre is elegendő. Köszönhető ez annak, hogy a fiatalságomat ilyen körökben töltöttem és később ezeket a szakmákat tanultam is. Igaz hobbyból csak. Olyan ez mint egy kedves étel. Addig lakmároztam belőlük ameddig jól nem laktam. Így most nem feszít a hiányérzet miattuk.
Különben is azt hiszem ideje észre vennem, hogy megöregedtem. Átalakulnak az igényeim nem lesznek kevesebbek, csak más dolgok nyernek prioritást.  Mint mindig mindent úgy az öregedést is szenvedéllyel csinálom. Tehát most teljes elánnal lustálkodom , olvasok, filmet nézek és zenét hallgatok. Futni nem tudok, de azt hiszem már nem is akarok. :o)

2017. január 13., péntek

Próbálom


Ma nehéz feladatnak mentem neki. Megpróbálok minden nehézség ellenére jó kedvű lenni. Nem haladok valami jól. Megint fáj a torkom. Mondjam azt, hogy unom. Igaz, de ez senkit sem érdekel. Aztán. Fáj a fejem. Na ez sem igazán izgalmas. Tehát akkor hagyom is a csudába a nyöszörgést. Na jó kicsit azért kelletem még magam az önsajnálatban, de istibizi csak picurkát. Az íze kedvéért. Apropó  szakad a hó és kell az energia így ma füstölt csülkös bablevest készítettem csipetkével, az egész lakás tele van az illatával. Részemről már ezzel jól laktam. Desszertnek császármorzsa, azaz smarni készült, jó fajta házi barack lekvárral úgy az igazi. Amúgy sokan ma nálam is nyűgösebbek. Az a fajta ember vagyok akit néha vigasztal, hogy mások is olyan hülyék, mint ő. Fáj az emberek egy részének a feje. Már akinek van. Nekem megnyugtatóan jelzi, hogy van. Micsoda öröm. Az idő csak, hogy angolos legyek, azaz udvarias legyen a csevej, havas eső formájában kelleti magát. Mostanában nem túl népszerű az emberek körében. Sokan belebetegszenek sőt kitört az influenza járvány . De teázni fantasztikusan kellemes most. Naná, hogy szinte folyamatosan ezt teszem.
Végül győzött a melegség iránti igény és egy puha takaróba burkolózva József Attila kötetet olvasgatok, ha ép nem blogot írok. :o)  Háttérben Kaláka megzenésítésében szólnak J. A. versei. Időnként a zene a jobb olyankor leteszem a kötetet és belemerülök a muzsika élvezetébe.
Januárban szinte alig van munka, így a napi egy-két óra elfoglaltságtól nem szakadok meg.  Olyan mintha szabin lennék. Nekem most minden jó. Tehát élvezem a pihit. Kedves bezzeg megszakad. Náluk ilyenkor van a legkeményebb munkanidő. Esténként annyira fáradt, hogy eszik és már alszik is.
Na akkor ideje kicsit unokázni. nem nagyon akarok ömlengő nagyivá változni, de mi tagadás egyre nehezebb jó kislányként nem ezt tenni. Szóval Ábris nagy fiú mostanában imádja a sétálást. A pocsolyáknak magába biztosan nevet is adott , mert mindegyikhez odamegy kicsit barátkozni. De a fák is szeretik őt, mert van amelyik engedi, hogy rámásszon. Micsoda öröm mi felnőtt halandók csak a ruhánkat féltjük ebben a játékban. Bezzeg a srácok uccú belevetik magukat a gyönyörűségekbe.


A végére hagytam a legkedvesebbet. Manócskát. Rengeteg gondja van az emésztés macerás feladat számára. Olyan aranyos, mert látjuk ugyan hogy fáj a pocija, de ő egy igazi hős, mert csak nagyon ritkán pityereg. Annál többet gőgicsél és rengeteget nevet. Rég láttam ennyire jó babát. Már átalussza az éjszakát is.
Nagyon nagy boldogság, hogy minket választott a családjának. Szerintem dumagép lesz és melehetősen emberközpontú. Ábrisom bezzeg megtartja magának a mondandóját. Halandzsázik sokat és élvezi, hogy nem értjük. 
Szoktam vele beszélgetni az ő nyelvén. A többiek megrovóan néznek rám és figyelmeztetnek arra, hogy ezzel nem ösztönzöm őt a beszédre. Én meg jókat mosolygok, hogy tévednek. Ugyanis folyamatosan dumál, csak más nyelven, mint amit mi értünk.  Arról nem is beszélve, hogy ha érteni fogjuk az se lesz jó, mert annyira akaratos, hogy ha ezt szavakba is ölti, akkor lesz nekünk jaj.


Manócska kincsem pedig feszt nevet a világba. Ezzel eléri, hogy mi is így tegyünk.


                                                                A fiú csapat.

2017. január 10., kedd

Szívmelegítő

https://videa.hu/videok/film-animacio/eletrevalok-drama.-film-video-Wi8ajNgqPWuApbQK

Fázol?
Úgy érzed, hogy túl sok a hidegből?
Hát itt ez a film.
Nézd meg és átmelegszel!
Andi emlékének.

2017. január 9., hétfő

Restanciák


Ebben a jégben megdermedt világban megáll az élet. Kifejezetten hálás vagyok ezért, mert mi tagadás nekem még mindig nem sikerült lendületbe jönnöm. Pedig ideje lenne végre tovább tenni a dolgomat és dobozolni. Csak most nem be, hanem ki. Mégis valamiért azt érzem, hogy végre valahára ráér. Minden ráér. Nem kell rohanni.
Így van időm olvasgatni, zenét hallgatni és terveket készíteni a jövőre nézve. Azaz tavaszra. Addigra már világos lesz és a Nap ereje is napról napra egyre jobban betölti majd az életet. Tegnap azon örömködtem, hogy négy óra is elmúlt és még világos volt. A fény hiányzik mindenhonnan. Lélekből, testből, világból. Pedig  ez a csodás fehér tisztaság ami most betölti az életünket igazán költői szépségeket tár elénk. Ilyen a jégvirágok csipkéje, a hópamacsok, bokrokon díszelgő vattabunda, a tovasuhanó autókról aláhulló hópermet. Micsoda költészetet hoz a napjainkba, ahogy a napfény megcsillan rajtuk. Közben az ujjunk körbetekeredik a meleg teásbögrén és az orrlikunk is kitágul ahogyan a finom tea páragőzt magunkba szippantjuk. Remek az idő arra, hogy jobbnál jobb zenékkel kényeztethetjük a dobhártyánkat és az agyunkat.Még mondja valaki hogy a január depresszív  hónap. :o)
Az is lehet, hogy csak nekem ennyire szép.
Lassan ha így folytatom az örömködést meglincselnek a fagyoskodók. Na erről jut eszembe. Remek kezdeményezés van most itt Pesten. A város különböző pontjain kabátokat meleg ruhákat lehet ott hagyni és el is lehet venni azoknak akik fáznak. Egyre több vendéglő ad ingyen meleg levest a rászorulóknak vagy egy bögre forró teát és zsíroskenyeret. Ez is itt történik. Végre valami jóról is mesélhetünk .
"Krízishelyzet van! Nem kicsit, nagyon. Pénteken és szombaton (egyelőre két napra ígérik) brutális lehűlés jön, ezért kérünk mindenkit, hogy mozgósítsa a tartalékokat! 
UPDATE! AZ AKCIÓT KEDD ESTIG NYOMJUK! A bringák mellett mi is krízis autóba ülünk és igyekszünk a lehető legtöbb helyre meleg teát, takarókat és meleg ruhát eljuttatni.”
A felhívására megmozdult a város, és özönlenek a felajánlások, és a segíteni akaró emberek. 

Sőt ez a mozgalom országosan is kezd elterjedni.



2017. január 8., vasárnap

Barátkoztunk

Andi és az ő Olija.

Egyszer régen még a freeblog idejében találtam egy blogot minek Barátkozzunk volt a címe. Felkeltette az érdeklődésemet ez a nyitottság , kedves invitálás. Manír nélküli  egyenes beszéd a magányosságról. Egy asszony aki nem akart szánalmat, csak egyszerűen szeretni  és szeretve lenni. Fantasztikusan egyenes volt. Odanyújtotta a szívét és csak annyit kérdezett , hogy kérjük- e? Nem kért cserébe semmit. Imádott főzni, új dolgokkal ismerkedni, és adni. Mindent mire a másik embernek szüksége van. Önzetlen ember volt.
 Aztán megtörtént a csoda. Megszületett az unokája és öröme soha nem látott magaslatokba ért fel. Végre meg volt a cél, amiért érdemes élni! Imádott fia és az ő boldogsága tartotta benne a lelket hosszú és gyötrelmes betegsége idején. Túl későn jött a boldogság. Már nem tudta őt megmenteni. Mégis soha senkit nem láttam ilyen őszintén küzdeni. Nem adta fel soha. Ha valamit igazán jó lenne megtanulni tőle az az életszeretete.
Egyszer elmentünk a születésnapunkon közös vacsira egy japán étterembe. Na azt látni kellett volna! 
Forgó rendszerben érkeztek az ínyenc falatkák. Minden pillanatban más és más . Andi szinte lubickolt az örömben. Imádta az új dolgokat. Bármit hajlandó volt kipróbálni, megismerni. Ha egy szóval kéne őt jellemezni: Nyitottság. 
Remélem hogy odaát sok barátra lel majd és szívesen fogadják ! A mi világunk kevesebb lett a távozásával a mennyország ismét gyarapodott egy remek emberrel.
Köszönöm neki, hogy barátkoztunk.

2017. január 5., csütörtök

Hétköznapjaim


Mint minden nőnek úgy nekem is nagy kihívást jelent megtalálni az egyensúlyt a háztartás, a női lét és a belső harmóniát komolyan igénylő önmegvalósítás között. Ahogy öregszem a háztartási rutin  egyre rövidebb időt igényel,  mégis egyre több energiába kerül. Bár szeretek főzni, de néha macerás feladatként élem meg.  Az ügyeletes és egészségügyileg is javasolt kaja trendek változó intenzitással érdekelnek. Egyre inkább az egyszerűség kedvelője vagyok. Egy szelet sajt némi túróval megkent rozskenyér nekem finomabb  , mint a csodás húsokkal megpakolt látványszendvics. A natúr konyha ízei egyre közkedveltebbek a mindennapjaimban. A takarítás van, hogy mániává fokozódik,, de minek tagadjam az is előfordul, hogy csak ott fontos, ahol a papok táncolnak.  Sokban függ a pedantománia vagy a megengedő lazaság attól, hogy ép hogy tudok mozogni, vagy milyen a hangulatom.  A dolgokhoz való viszonyom idővel átalakult. Mostanság a praktikum a meghatározó ideológia, míg régebben az esztétikum határozott meg szinte mindent. Ha valaki bejött a lakásunkba az hitetlenkedve  nézte, hogy minden átlagos magasságban van. Most ez nem teljesen van így. A kapcsolók és egyes ülő alkalmatosságok láthatóan kisebbek, illetve alacsonyan vannak. A kényelem az most előrébb való. A fontossági sorrendjeim is megváltoztak. Na és a lényeg! Hát nem lennék igazi nő, ha nem befolyásolná az életemet a mindenkori  puccos divat! Sajnos a paraktikumot képes felülírni az az elvárás, hogy fontosabb a szépség, mint a jól használhatóság. Így történhetett meg az a malőr, hogy a legtöbbet használt és legnagyobb teret igénylő  konyhánk használhatatlan és kezelhetetlen, gyönyörű burkolatot kapott. Bravo. Teljes dilettantizmus kellett ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyjam a takaríthatóságot. A választott csoda egy faerezetű, matt, halvány szürke járólap. A kuya iszik, jár, rajra. Megengedhetetlen luxus ennél a kőnél. Minden megmozdulás után felmosást igényel. A  főzés sem ép koszmentes tevékenység. Bezzeg az étkezés az teljes higiénét igényel. Egy szónak is száz a vége erre rászaladtam. Most egy életen át hozzánőhetek a felmosó aparáthoz, vagy szemet hunyok és nem törődöm az egésszel. Változó, hogy melyik szerepet választom. Gondolom amint kinyílnak tavasszal az ajtók a kibírhatatlanságig fogom fokozni a macerát.
Ezek az apróságok ugyan jelentéktelennek tűnő kacatok a fontos dolgok között mégis a napjaim jelentős része belőlük áll. Sokat gondolkozom azon, hogy régen hogy tudtam annyi mindent belepréselni egy ugyanazon napba? Fogalmam sincs. Valahogy mégis sikerült. Ahogy most is sikerült egyszerre építkezni, csomagolni, dolgozni, anyának, feleségnek, nagymamának lenni. Csak míg most a végére belebetegedtem, addig régebben egy jó bulit csapva ünnepeltem. 
Változnak az idők és az anyagok.
:o)))


2017. január 3., kedd

Kristálytiszta jelenlét


A jég azt gondolhatnánk, hogy magányosságot hoz magával. Pedig olyan forró, hogy süt, ha hozzáérünk. Miközben a szoba védő szerető melegéből kibámulok az ablakon érzem bőrömön a csendet. Csak januárban létezik ez a mindent betöltő üvöltő csend. A nap ragyogna ha tudna, de nem tud, mert a szmog nem engedi át a sugarakat. Mégis időnként megcsillan retinámon a fény és szikrázó tündöklése még jobban közel hozza hozzám a csöndet. Tapinthatóan csontjaimig hatol és megtisztít. Levetem magamról a viselkedés mázát  és pőrén, egyszerűen hagyom a pórusaimat lélegezni. Magamba szívom a tisztaságot, a létet.  Régebben ilyenkor szerettem kirándulni. Egyszer a Börzsönyben jártunk egy hideg januári napon. Ott a hegyoldalban megláttuk a fagyos szélben a mindennek ellenálló feszületet. Soha semmikor nem éreztem olyan pontosan , hogy velem , velünk van az Isten. Hogy miért pont ott mutatta meg magát? Tán mert végre nem volt lehetőség elbújni előle. Adott volt a csend, a szenvedés és a tisztaság. Kívül- belül elvakított ez a jelenlét. Még ma is őrzöm a Halleluját,  ami ott és akkor elárasztotta a szívem.
A jég fagyott kristálytisztasága nem tűr meg semmiféle szennyet maga körül. Ezért van az, hogy a januárnak a csendje mindennél tisztábban hasít belénk. Érzem hogy cserben hagynak a szavak és képtelen vagyok visszaadni azt csodát, mit ott a januári hegyoldalban átéltem.
Fekete-fehér világ ez , mely elnyeli a színeket és az életet.
Kristálytiszta jelenlét, melyben minden és mindenki megmérettetik.

2017. január 2., hétfő

Szabályos alakzat



Van valami bájos együgyűség abban, ahogy az emberek az új évet kezdik. Fogadkoznak, hogy így vagy úgy megváltoznak. Közben pedig ugyanúgy folytatják az életüket tovább, ahogy az eddigi napjaikat élték. Már maga az is ellentmondás, hogy hisztérikusan ragaszkodnak a hagyományokhoz. Lencsét esznek az első ebédre, remélve, hogy ettől az új esztendőben több pénzük lesz. Minden évben újra és újra reménykednek, hogy ez az apró trükk beválik. Majd igazából semmi többet nem tesznek a siker érdekében, mint azt, hogy megfőzték a lencsét. Nem alakítanak a szokásaikon, nem változtatnak a személyiségükön. Csak főznek. No und? Naná, hogy minden marad a régiben. Talán nem is akarják legbelül a változást? A szokásokhoz való ragaszkodás egyben kapaszkodó is. Magyarázat a fatumra. A sorsra. Ők mindent megtettek, tehát ha nem sikerül bevonzani a sorsot nem ők a hibásak. Nagyon szeretem ezt a bevonzás mágiát. Ezzel minden felelősség lepasszolható. Ráadásul jó magam is megfőzöm az ügyeletes lencse kaját. Igaz azért mert ilyenkor az orrom elé teszik és így végre nem feledkezem meg arról, hogy szeretjük a lencsét.Részemről igazi hedonista léévén adok az élvezeteknek másként is. A sütemény a jutalom az ebédben. Gurulós málna sok tejszínnel és színes cukorkával. Mennyei. Szóval adok a jónak esélyt. Igen ugyanúgy csinálom az életem ahogy eddig. Igaz, hogy valami olyasmit akartam megfogadni, hogy kalória szegény étrendet vezetek be az új évben, de bölcsebb vagyok annál, mint hogy fogadkozzam. Évek óta csak gondolkozom azon, hogy mit is kéne megfogadni? Aztán nem fogadok meg semmit, vagy majdnem semmit. Lassan úgy érzem, hogy azzal szentségtelenítek meg egy elhatározást ha fogadalomként foganatosítom. Így teszem biztossá, hogy azzal a dologgal nem akarok komolyan foglalkozni. Fogadalmak és a megszegésük szabályos alakzatot öltenek a lelkemben.
Sokkal hatásosabb ha valódi változást szeretnék elérni az, hogy felismerem egy igazi szükségletemet. Mivel valóban fontos a változás, így teszek is érte. 
Fogadalom nélkül. 
Visszanézve az elmúlt évtizedekre azt látom, hogy minden év egy hópihe. Van változás a kristályszerkezetben, de a szabályos alakzat megmarad. 

2016. december 30., péntek

Esély


" Ha valaki szivárványt akar , túl kell élnie az esőt! "
D. Parston

Van egy mandala öröknaptár az asztalomon. Minden napra egy csodás mandala díszíti a napomat és egy bölcsességet is kapok mellé. A mai nap idézete ez volt. " Ha valaki szivárványt akar , túl kell élnie az esőt! " Ennél jobban nem is lehetett volna összefoglalni a történéseinket. Az elmúlt három évben mindenhol csak esett. Rossz évek voltak. Már- már kilátástalannak tűntek. Aztán rájöttem, hogy ha én nem vagyok hajlandó hinni abban, hogy meg lehet fordítani az életem akkor ki? Vettem egy nagy levegőt és irányba álltam. Majd elindultunk megkeresni a szivárványt. Nem hiszem hogy örökké a szivárványhídon tartózkodhatunk. Nem is az a lényeg. Most  itt vagyunk és élvezzük. Majd ha megint esik az eső emlékezni fogunk arra, hogy milyen remek volt a szivárvány alatt.  Ez az év erről az útról szólt.
Hálás vagyok a megtett útért, még hálásabb a szivárvány boldogságért.
BÚÉK!


2016. december 28., szerda

Ünnep margójára


Csak csodálni tudom a természet bölcsességét. Az idén különösen sokszor adott erőt, hogy hagytam magam rábeszélni, vagy inkább lebeszélni az elvárásaimról és a megfelelési kényszerről. Hát így volt ez most is. Percre pontos forgatókönyvet dolgoztam ki az ünnepek látogatói rendjére és az azt követő időszakra is. Minden napra egy társaság volt meghívva. Azonban valami nem stimmelt. Ugyan csak rejtve ismertem el magamnak, hogy nekem ehhez az idén se kedvem se erőm nincsen. Halk nyöszörgéssel ugyan jeleztem  Kedvesnek, hogy nekem ez most sok lesz, de nem kaptam megerősítést a sugallatra, így elvetettem annak helyénvalóságát. Ahogy közeledett a karácsony úgy feceregtem egyre jobban a kényelmetlen helyzetben. Bátorságom elhagyott és nem mertem senkinek kimondani, hogy nem fog menni a nagy ünneplés.Mindenem fájt, nyűgös voltam és ezzel párhuzamosan egyre jobban kényszeres lettem. Nem akaródzott más csak egy pihe-puha ágyikóba fekvés. Hát elintézte az élet nekem ezt a kívánságomat is. Szenteste előtt két nappal már szemmel láthatóan alig vonszoltam magam mégsem akaródzott leállni. Majd elkezdtem fulladni és kegyetlenül belázasodtam. Ez volt a jel , amit komolyan illett venni. Végre szó szerint kidőltem. Így gyors telefonálások a meghívottaknak és először az ünnepi programokat mondtuk le, majd sorban jött a többi is. Én pedig ágyba kényszerültem. A kényszer nem helyes olyan dolog megfogalmazására, amire az ember mindennél jobban vágyik. Úgy helyes, hogy az élet segítségével kaptam egy kis pihenési időt. Micsoda pompás napok voltak . Ágyba kaptam a meleg teát és csak aludtam naphosszat. Mostanra végre lement a lázam, de köhögés és a fulladás további pihenést javal. Így a szilveszteri mókázás kettesben lesz. Tovább folytatjuk a gyógykúrát. A jövő évet erősen tettre készen szeretném kezdeni! Remélem ennyi fekvés már elég volt ennek az öregecske testnek!
Az idei évet pihenéssel zárom a jövő évet ennek megfelelően pihenten kezdem. Micsoda luxus. Igazán elégedett lehetek mindennel!
Az vagyok!!!
Ez az év a zárások éve volt. A következő pedig a nyitás éve lesz.



2016. december 25., vasárnap

Karácsonyi megálló


Estére elcsendesedik az ünnep megállok és emlékeimet ápolom.  Hibernálnom kell a szívem, mert különben nem bírnám el a szeretet forróságát.
Sétálok a hidegben nézem a dermedt tájat, a fagyott ágakra nehezedő zúzmarát. Itt- ott  elsuhanó madár árnyát. Érezhető a halál jelenléte. Nyugodt lehelete szétterül a tájon.
Van ami sose múlik el és  fokozottan van jelen mindannyiunkban. Ez pedig nem más, mint a hiány. Az idealizált anya és gyerekkor, emléke.  Mama bejglijének illata, az ismerős érzés, mikor leül egy jól sikerült karácsony este után és azt mondja: - Ez is meg volt, szép volt.
Elhalkul a hangja, már nem pöröl velünk, hogy siessünk, mert lekéssük a kis Jézust! Ma sem késtük le. Az angyalok itt tartották köztünk. Látom magam előtt a nagyszüléimet. A Papa ölébe véve masszírozza Mama fájós lábát.  Ennyi év után még mindig érezni köztük a lángolást.
Most az én lábam fáj. Drága Kincsem kényeztet. Masszíroz és simogatva  puszilgat.
Nyugalom van.
Karácsonyi angyalok békéje szállt le közénk.
Igaz a lélegzetem olykor kihagy, majd zihálva levegőért kap és érdesen kicsit hörögve küzd tovább. Nekilódul a motor és egy újabb levegővétel zajosan távozik a tüdőből .
Este egy pillanatra túl sok volt két lélegzet közti  szünet. Jólesően konstatálom, hogy még most sem, még mindig nem vitt el magával a csend.
Nem vagyok jól. Hideg verejték csurog végig a hátamon.
Egy időre megszűnt a világ és azt hittem , hogy a végállomásra ért a villamosom. De nem . Az utam jegesen, fagyottan kanyarog tovább.
Valahol messze, nyitva van egy ajtó és Nat King Cole lágyan  énekel. Ott ül mellette Anyám áhítattal hallgatja.
Békesség van .



2016. december 24., szombat

Karácsonyra szeretettel


"Ezen a Földön mindannyian látogatók vagyunk,
s ha elmegyünk magunk után ki tudja mit hagyunk.
Tanítsuk meg gyermekeinknek a szeretet dalát,
hogy ahány ember annyiféle csodálatos világ."
Bródy János




Áldott, Békés Karácsonyt Kívánok Mindenkinek!

Karácsonyi hangulat nálunk. Igazi otthon lett a házikóból.
Benépesítette a család.





2016. december 23., péntek

Egy szuszra megeszem a karácsonyt


Na mivel az elmúlt napokban vacakoltam ezzel a tüdőgyuszival, így most kénytelen vagyok elővenni a turbósított karácsonyi programot. Ma megveszem a karácsonyfát, megfőztem a halászlét, nem igazi remeklés főztem már finomabbat, de senki sem fogja kiköpni. Elkészült a tárkonyos ragu is. kitakarítottam. Mindjárt indulok a boltba utána rohanás az unokákhoz, mert nekik sincs még fájuk. Aztán irány a posta befizetem a csekkeket semmi se ronthatja el az ünnepi hangulatot. A pénzzel való foglalatosság kifejezetten kényelmetlen, így nem maradhat az ünnepi teendők közt.  Még a temetőbe is kiszeretnék szaladni anyáékhoz.Jól látszik, hogy mindenhol csal rövid ideig időzhetek, de úgy szép az élet, ha zajlik. Különben is nincs nyafogás, hisz eleget pihentem az elmúlt napokban. Nem igazán pazar az idei menü. sajnos biztonsági játékos lettem. Nincs kísérletezés azt főzök amit tudom, hogy megesznek. Az egyetlen próbálkozás amit megengedek magamnak a kandírozott narancs bourbon vanília fagyival és egy pöttynyi konyakkal. Kíváncsi leszek milyen lesz?
Az ajándékok becsomagolva várnak szétosztásra. Nem vittem az idén túlzásba ezt sem. Viszont isteni játékokat kap a család apraja nagyja, így a program garantált. Játszani fogunk mindennap. Részemről pihengetek is egy kicsit,. mert még mindig beteg vagyok. A barátnőm leveszi a fejem, ha ezt nem teszem meg., Ma fél órát könyörögtem azért, hogy a mai rohanásra engedjen elmenni. Orvos a szentem és félt. A lázam éjszakára még visszatér és sajnos a fuldoklás egyre gonoszabban jelen van.
Kettőtől reggelig nem hagy békén aludni. De ezt is kifogom bírni, ahogy annyi mindent . No para.
Az idei karácsonyba nekem nem fér el a pátosz és minek tagadjam a gyönyörű békés hangulatok is messzire elkerülnek. Majd jövőre. Ez a karácsony a lezárásról szól. Vége a középkornak kezdődhet a békés öregkor. Nem való nekem a nyugdíjas életvitel.  Így kíváncsian várom, hogy mit hoz a jövő!
A holnapi nem túl távoli jövő örömöt hoz. Így alig várom, hogy csilingeljen a Jézuska és Ábris reakcióját nagyon várom már. Manócska pedig kisdedként megtestesíti majd a Jézuskát. Tegnap volt négy hetes.
Vigyázat fotók!




2016. december 20., kedd

Lázas készülődés


Nem egészen így képzeltem a karácsonyi készülődést, de az idei év már csak ilyen. Rendhagyó. Mivel túl sok minden ért az utóbbi hónapokban így túlcsordult bennem a világ. Ráadásul annyira, hogy drasztikus lépésre szánta el magát a testem és magas lázzal honorálta nemtörődömségemet. Nincs mese, mert  most egy szuszra elégetem azt a sok negatívumot, ami megkeserítette az utóbbi éveimet. Ennyi güzmi elégésének jó nagy lángra van szüksége, így a kemencébe maximumig izzanak a lángok. Harminckilenc fölött van a lázam és a tüdőm is turbósítva üríti a benyelt dühödt, mérget. Jól jön ez most nekem. Sutba vagyok kénytelen dobni a megfelelési vágyamat és megadni a testnek, ami jár azaz a gyógyulási időt. Tehát karácsony ide, karácsony oda, fekszem az ágyban és nagyokat alszom és pihenek.
Eleinte próbáltam zenét hallgatni, de most a karácsony csendjére vágyom és igyekszem rendet tenni magamban.
A napokban itt járt az orvosi bizottság konstatálta a hölgy, hogy igen ez a nő nem csaló, ő biza az aminek mondják: egy másik századból itt maradt csipisz.
Egészen kellemes élmény maradt ez a vizsgálat.
A döntés, hogy valóban kripli vagyok-e, az majd csak később születik.
Zozi ma életem legnagyobb ajándékát adta. Felajánlotta, hogy ő készíti el a karácsonyi menüt az apjával. Na ezt nevezem törődő ajándéknak. Nagyon meghatódtam a figyelmes szeretetétől.
Miután ezt megbeszéltük elnyújtóztam az ágyban és átadtam magamat az égés művészetének. Gyönyörű tűzvörös labdák díszítik az arcomat, az ajkamat Csipkerózsika is megirigyelhetné, na és a hajam az visz mindent. Az a pár szál ezer fele áll azt az illúziót keltve, hogy van.
Tehát ezennel én megúsztam a nagy karácsonyi hajrát. Mire vége lesz az ünnepnek a láz kiégeti belőlem a nem finom dolgokat és megújulok ahogy szoktam főnixmadárként éledek a hamvaimból.
Itt volt az ideje.


2016. december 18., vasárnap

Öröm


Ma meggyújtottuk az Öröm gyertyát. Finom ebéd előzte meg a szertartást. Annáéknál voltunk vendégégben. Ábris tüneményes volt. Most hogy kevesebbet vagyunk együtt a távolság megszépít minket, így a viszontlátás öröme nagy örömködéssel jár. Huncutkodik játszik, és minden kincsét odahozta nekünk és megmutatta. Hancúrozunk vele. Észrevétlenül visszamegyünk az unokánkkal a bájos, ölelős gyerekkorba. Manócska igazi csoda baba. Eszik , alszik , eddig olyan mint a többi újszülött. Ő abban más. hogy mindig beszélget velünk és nagyon sokat mosolyog mellé.  A mai adventi gyertya köszöntőt Anna mondta, hisz vele történt az idén a legtöbb öröm. Házasság, gyerekszülés , az első új otthonba költözés . Zozi ma távol maradt a közös ünnepről. Nehezen viseli most az ünnepet. Sok neki ennyi öröm, főleg , mert az  másoké és nem az övé. Fáj neki a kirekesztettség. Szívesen életre dúdolnám a benne szunnyadó örömöt, de nem enged magához közel senkit és semmit. Így öröm nélkül szomorú és bánattal teli a szíve.  Az enyém pedig megszakad érte.
Délelőtt rohangálással telt. Az ajándékok keresgélése és megtalálása volt a feladat. Sikeresen megbirkóztunk vele. A pénztárcánk hallhatóan  sóhajtozott, lázadozott a kifosztás ellen. A karácsony már ilyen. Nem a spórolás időszaka.
Mire hazaértünk csipke függönnyel borította be  fák, bokrok ágait a dér. Mesebelivé varázsolódott a táj. Itthon meleg teát kortyolgatunk és pakoljuk életünk limlomait. A mosógép dallamosan figyelmeztet , hogy bizony mára végzett a teendőjével  lehet őt megszabadítani  súlyos terhétől és biza aludni tér, ha ezt megtettük.Közben a dobozokból újabb és megannyi kincs kerül elő és foglalja el végső helyét. Lassan megtelik minden eddigi életünk szépségeivel.
Ma amikor néztem az öröm lángot hálát adtam, hogy megélhettem mindazt amivel ma találkoztam. A gyerekeimmel, unokáimmal a békességgel a hazaérkezés boldogságával. A legnagyobb öröm mindezen dolgok összessége.
Az Életem.



2016. december 16., péntek

Ünnepi hétköznapok


Hát el sem hiszem, hogy elértünk idáig. Végre a hétköznapok örömteliek lettek.Kedvenc szokásaimba úgy simulok bele, ahogy egy jó egy meleg köntösbe bújok. A reggeli tea lágyan ébreszt, az ablakon a csorgó pára nem a bosszúságot jelenti, hanem a gyerekkoromat idézi. Anya csak a szobánkat tudta fűteni, így a lakás többi helységében gyorsan szedtük a lábunkat, mert volt olyan hogy a konyhába megfagyott a pohárban a víz. Amint kinyitottunk egy ajtót az ablakokon rögtön vastagon lecsapódott a pára és opálos homálya eltakarta a külvilágot előlünk. Néha ez a sejtelmesség nagyon izgalmas volt. Már igencsak vénülök, de a gyerekkor képei egészen tisztán megmaradtak bennem. Szóval nem zavar, hogy párásak az ablakok. Mindenütt meleg van. A falak kezdenek kiszáradni. Korai volt a költözés, de nem bánom, mert végre itthon lehetek. Mindent elérek, ami megmagyarázható gyönyörűséggel tölt el.  Kezem kezdi a tárgyakat még az éjszakai sötétségben is megismerni. Kedvenc képeink a helyükre kerültek. Apró tárgyak emlékek szintén. Mindegyik  tárgy egy szép történetet mesél . A dédi damaszt szalvétái is előkerültek és várják az ünnepi asztalra kerülés örömét. Két nagy kedvenc tárgyam is megtalálta  méltó helyét. Az egyiket Natimtól kaptam Simon András : Szent család grafikája. A másik egy fekete pala szív rajta egy drót angyallal. Egy régi blog társtól Ciriptől kapott gyönyörűség.  A fényképezőgépünk ki tudja hol van, így a fotókat sajnos nem tudom megmutatni róluk. Meg különben sem vagyok egy fotós géniusz.
Most végre süt a nap. Az életem is mosolyog és rendben vagyok.
Manapság sokat gondolkozom azon, hogy hova lettek belőlem a világmegváltó ötletek? Bármerre nézek magamban, mindenütt a családra és a barátokra lelek a szívemben. Vajon ennyire önző az ember, hogy csak addig törődik másokkal ameddig magával nincs jóban? Azaz a boldog ember semmi mással nem törődik csak magával? Bár tudom, hogy így van, de mégis elszomorodom ettől. Olyan jó lenne azt remélni, hogy ennél több van bennem! Abban reménykedem, hogy talán ennyire nem rossz a helyzet, mert a segítő szerepet, ami a hivatásom még mindig nagyon szeretem, sőt életem örömmel teli része ez a munka.
Jön a karácsony és itt az ideje, hogy kicsit komolyabban vegyem a készülődést! Így a mai napi program a női álom, azaz a készülődés. Bevásárlás ajándék beszerző körút és anyáékat is szeretném meglátogatni a csend templomában a temetőben.
Vasárnap advent utolsó gyertyáját meggyújtjuk a családdal és együtt munkálkodva, egymásra figyelve tanuljuk az örömöt.
Jó ideje befele figyelek és azt látom, hogy ezt a leckét nagyon szeretem.



2016. december 13., kedd

Luca napi csodák



Harmincegy évvel ezelőtt ezen a napon éltem meg életem legnagyobb csodáját. Megismerkedtem a Kedvesemmel. A szerelem töretlen a test öregszik, de még mindig mosolyog, ha megérzi a párja jelenlétét.
Nekem a 13 a szerencseszámom. Nem biztos, hogy pont ezen a napon de egy éve ilyentájt döntöttük el, hogy sorsunk hajóját a jó szélirányba kormányozzuk és eldöntöttük, hogy új életet kezdünk valahol. Lőn csoda a döntést tet követte és majdnem Luca napján már be is költöztünk az új otthonba.
Viszont a mai nap tényleg eseménydús volt. Megállapította egy orvosi bizottság, hogy a hírek igazak és én még mindig nem nőttem meg, sőt lényeges változás, hogy kezdek összemenni 4 cm-rel kisebb vagyok mint eddig. Igaz aki ilyen magas mint én annak négy cm semmit sem változtat a szépségén. Ennek a sokszorosával megnövekedtem szélességemben. Tehát a dolgok jól alakulnak, mert a növekedés meg van, ahogy ezt Orbán Viktor mesélné. Más is történt ma. Együtt voltam a legesleggel azaz a barátommal. Vígan Dümmörögtünk viccelődtünk és végre nyugis tempóban nem rohanva beszélgettünk egy jót. Kaptam ajándékot . Könyveket Lackfit és József Attila kaláka könyvét no és a java  csak most jön. Bögrét is kaptam. Véletlenek nincsenek Luca napon. Pont olyan meggypiros az új bögrém, mint amilyen a pulcsim színe ma gyönyörű maszáj párral van díszítve és egy igazi iparművészeti remek ez a darab. Na ugye hogy szép nap ez a mai.
Most pedig beizzítottam a mécseseket kikészítettem a pezsgőt és csoki szívecskékkel várom haza az én gyönyörűségemet.
Este pedig étterem és egy remek jazz est zárja a napunkat. Luca  köszöni jól van. Bőven munkálkodott és varázsolgatott szinte egész nap. Azért éjfélkor még biztosan velünk lesz.
Akkor én fogok varázsolni.
Mit is?
Újabb harmincegy közös évet Robival.