2017. március 22., szerda

Nagyfenekű boldogság



Előttem hullámzik egy hatalmas fenék. Rózsaszín pipacsos szoknyában ring, és sodor magával mindent mi útját állja. Csivitelő hang kíséri táncát. Él , habzsol, mindent betölt. Nem tudod nem észrevenni, hogy van. Túláradó boldogsága nem hagy szomorúnak lenned. Egyszerűen megmosolyogtat nyomában vidámság , életkedv jár. Az említett ringó szakajtó magába sűríti a termékenységet, a boldogságot.  Gurgulázón kacagva gördül tova eme tömör gyönyör tulaja.
Nem tehetek róla magával ragad a fenék humora, bája, varázsa.
Egy brit kutatás szerint a nagyfenekű nők okosabbak.
E. Ruleznek erről is van véleménye.
 Nagy Fenekű Nők Napja (dalszöveg)

Van egy nap 
Májusban, amikor a nők egy része 
A tükörbe meredve azt veszi észre 
Hogy a feneke valahogy a múlt nyár óta 
Megnőtt, vagy csak az az idióta 
Mosodás mosta a szoknyáját túlontúl 
Forró vízben és ezért ezentúl 
Vigyázni kell, hogy kinek adja 
Be mosni a ruháit. 
De persze a nagyja 
A problémának ettől nem tűnik el 
Hiszen a fenék-kérdésben dönteni kell, 
Hogy fájó szívvel a molett butikból 
Új ruhát kell venni vagy megint holnaptól 
A sütit és a tésztát is el kell hagyni 
És a kakaós tejnek is sajnos annyi 
És a nőnkek, akik a butikot választják
Rendezzük a Nagy Fenekű Nők Napját. 

- Legyen ez igazi ünnep - mondja Jules 
Aki májusban már a tengerparton ül 
És hogy legyőzze feltörő zsír-iszonyát 
Felhúzza egy sellő régi uszonyát 
Amit a homokban talált eldobva egyszer 
Szegény sellő, nyilván valami vegyszer- 
nek a hatására, ami a tengerbe ömlött 
Kínjában földi nő formát öltött 
S egy társkeresőnél dolgozik most 
Delfinek helyett a hatos villamost 
Lovagolja migidi-meg minden reggel 
A zötyköléstől kissé petyhüdt seggel 
Minden májusban a tükör elé áll 
Kicsit később már a mosodába' kiabál 
És ha valaki, hát ő elmondhatja 
Hogy neki szól a Nagy Fenekű Nők Napja

Másik nagy kedvencem ebben a témában.
Szép vagy úgy ahogy vagy, avagy Hófehérke leszarásának története.
A humor elengedhetetlen eleme a kövér női seggek vizsgálatának. Az se baj, ha nincs elegendő humora a testrész viselőjének elég, ha  öníróniával bír a kitüntetett személy.
Palya Bea őszinteségével nem lehet felvenni a versenyt.
A nők eme a táborához tartozom én is. Valamiért oly sok hiányosságom mellett ez a töblet zavart a legkevésbbé. Sőt számtalan előnyét élveztem. Mindig puhára huppantam ha elestem. A szövetek rugózása odavonzotta a kíváncsi szemet, de gyönyörűségében csak egy aaaahhh -ra futotta mindenkinek. Micsoda boldogság így vonulni el a kíváncsi szempárok előtt és nem a másság miatt szégyenkezve kullogni.  Oly nagy gyönyörűséget adott ez a jelenség, hogy kedvet kaptam elől is gömbölyödni. Most tökéletesítettem a formát és kívül-belül gömbölyű vagyok. Tökéletes ideológiai biztonságot teremtettem magamnak ezzel a gyönyörűséges gömbölyűséggel.A magyar nyelv egyik legszebb szava nem véletlenül a gömbölyű szó.



2017. március 18., szombat

Pihenőpályára téve



Zozitól kaptunk színház jegyet. A Bernhardi ügyre az Örkényben. Mácsai játsza a főszerepet. Imádom ahogy játszik. Zozókám tudta, hogy szeretném megnézni ezt a darabot. Ezért meglepett két jeggyel minket. Zsófa egyre többet kedveskedik és ez egyértelműen azt jelzi, hogy figyel ránk és sok örömet jelent a változása. 
Annától teljesen megszokott a ránk figyelés. Igyekeztem sokat dícsérni őt, mert sose lehet megszokottnak venni a segítséget. Ő valahogy mindig segít, amiben csak tud. Minden anya ilyen gyereket álmodik magának, mint amilyen Annaso. Most hogy különélünk kicsit nehezebb kiviteleznie a Mamit segítő szolgálatot, de még így is sokat tesz azért, hogy könnyítsen a mindennapi problémás dolgaimon. 
 Még a csend elérésében is rohanó vagyok. 
Az itthoni feladatokkal lassan haladunk. A kert nagyjából készen van. 1000 nm renbetétele  kissé nagy falat. A terasz díszítése elkészült és ennyi. A dolgozószoba festése nem haladt semmit. 
Valami egyre jobban nem stimmel velem. Egy hete megint alig tudok mozogni, sokat fekszem. Legalább van időm olvasni és filmeket nézni. Mindig erre vágytam, most meg  prüszkölök ellene. Torna órának  bőven elegendő a főzés és a kert ellátása. Orvosnál voltam, de minek? A kivizsgálásra időpontot májusra kaptam. Addig ...?
No de no para. Majd meggyógyulok, így egyszerűbb mindenkinek. :O)
Valaki  igazán megtaníthatna arra, hogy hogy lehet becsukni az agyamat, fülemet és az állandó kíváncsiságomat a világ dolgai iránt!
Szeretnék megint sokat színházba járni! Egy baj van ezzel. A lábaim nem helyeslik eme törekvésemet és nem engedelmeskednek nekem. Ép ezért kötelező programot írtam elő nekik. Naponta kétszer végig kell sétálni a kertet. Ez számomra akkora feladat most, mint Robinak gyalog elmenni a csillagokig. Bár ő még ezt is megtenné a kedvemért. Ugyanakkor látom, hogy egyre fáradtabb és ha lehet, most örülne, ha nem kérném ezt a sétát tőle. Így csendben maradok és nem kérem.  
A kertben felfedeztem, hogy a néni hagyott spenótot, petrezselymet és csicsókát. Sajnos nekem az utóbbi nem ízlik. Így boldog boldogtalan akkor mehet tőlünk haza, ha egy szatyor csicsókát magával visz. Sikeresnek bizonyult ez a projekt, már csak egy-két szatyor csicsóka maradt. Jövő héten elfogy végre.
Hát valahogy így telt el ez a hét. Anyám mondaná, hogy fiam ilyen az, amikor te csendesedsz. Közben jót mulatna, de magában aggódna. Ugyanis ez a 100%-ból csak húsz százalék. Ez pedig a magamfajtának a véget jelenti. Csak ez a fáradság érzet múlna már! 




2017. március 14., kedd

Annyi minden


Végre kicsit melegszik az idő és úgy látom ezzel együtt a szívünk is. Hihetetlenül sok a teendő. A nárciszokkal reggelenként köszönünk egymásnak és ettől mosolyra húzódik a szám. Jó így ébredni.
Tegnap volt elnökválasztás. Azt hittem kár ezen gondolkozni. Hisz esélye sincs a változásnak. Majtényi beszéde azonban felébresztette bennem a reményt, hogy igenis érdemes nem feladni! Több ilyen ébresztés kellene!
A színházi életet mostanság Jordán Tamás ügye foglalkoztatja. Felépített egy színházat , életre keltette, majd a politika meneszti. Miért?
Kell a hely?
Igen azt hiszem erről szól a cirkusz. Ép úgy, mint Alföldinél. Ott Vidnyánszkynak csináltak helyet. Kit érdekelt a társulat, a nézők  egy ország véleménye? A politika döntött a többi nem fontos. Mennie kellett. Most Jordánnak is mennie kell! Bár a város, a nézők , a társulat kűzd azért, hogy maradjon! Mostanában azt kérdezem magamtól, hogy miért hagyjuk magunkat?
Aggaszt ami a politikai életben történik velünk, bennünk, körülöttünk. De túl kicsi pont vagyok ahhoz, hogy a véleményem számítana. Örök idealista lévén nem tudok közömbös lenni. Mi tagadás jobb lenne , ha csendben maradnék és befognám pörös számat. Inkább szelídebb vizeken kellene evezni és a napsütésről, a virágokról maximum  az életemről szabadna merengeni. Abban legalább számít a véleményem.
Ha nem mondtam volna imádok élni! Akkor is, ha sokat morgolódok.


2017. március 10., péntek

Újabb próbatétel

Miközben kint esik, fúj mi itt bent befejezzük a házat. Azaz a dolgozószoba ami egyben unokák szobája is lesz talán elkészül. Szegény Roberto  megint nekiveselkedik és megszakad. Ilyenkor sajnálom, hogy nincs fiúnk. 
Sebaj, mert még győzzük. 
Holnap jönnek az unokák és női segédlettel kertészkedünk. Így legalább Apó dolgozhat nyugodtan a szobán. Gyermek nem maszatol , nem csapja meg az áram, nem festi át ő a szobát és magát. Helyette, felszántja a kertet Anyóval . Homok dünét épít, árkot ás, vizezik, locsol, mert az eső nem tette eleget:O)))) és ültet. Reméljük Manócskára nem kerül föld, homok, víz! Ugyanis Ábris mindent megmutat neki. Egy biztos megint jó mókának nézünk elébe.  Széllel szembe megyünk, mert úgy az igazi. Mások ilyenkor eldugják a gyerekeket, mi idehozzuk őket. Na nemá, hogy kimaradjanak egy ilyen jó mókából. Szerintem minden gyerek élettanilag kódolva van a rumli imádatára.
Talán Kedvessel örök gyerekek vagyunk, mert mi is imádjuk , ha az élet nem egyszerű.
Zozi bezzeg közölte, hogy neki ez sok, így ha lehet szívesen kihagyja ezt a mókát. Természetesen lehet. Szilveszter is távol marad. No komment. 
A szél pedig elfújja minden gondunkat, bánatunkat, mert ő egy igaz barát. 








MA EZT A ZENÉT HOZTAM. mEGNYUGVÁST AD A LÉLEKNEK.

2017. március 7., kedd

Fényképezés


Ha arra gondolok, hogy mennyire szeretem a szép képeket és még se fotózom , bizisten sírok tőle. Milliószor fogadkoztam , hogy megtanulom. Aztán... mikor kezembe veszem a gépet  és elkezdek kattintgatni, hát  ismét elbőgöm magam. Ugyanis ordít a képeken a látószög egyedisége. Ami torzzá teszi az amúgy szép látványt. Na és ezen a ponton vége is a nagy elszántságnak. Bármit lehet, csak torzat ne! Ugyanis semmi művészi hatás nem jönne ki belőle, csak a béka perspektíva.
Bezzeg Anna. Na ő a másik véglet fotót fotóval. Az egész élete a szépsége dokumentálásáról szól . Ami bánt, hogy ha már ennyi képet készít miért nem jelenik meg a képei közt legalább elvétve egy kis művészet, kreativitás? Nem csak és kizárólag a pillanat pontos lemásolása a cél. Mindig meglepődöm, hogy a genetika a mi gyerekeinben mennyire sajátságosan jelenik meg.  Ha művészetről van szó Zozóban van jelen ez a képesség. Istenien ír verseket, novellákat, hip-hop táncol, és az egész lekében dalvan. Csupa élet ez a gyerek. Még sem megy vele semmire, mert valami legátolja. Ráadásul nem egyértelműen a külső tényezők, hanem a saját kishitűsége.  Olyan mintha attól félne, ami kijöhet belőle .

Úgy tűnik, hogy a bennünk lévő exhibicionizmus a gyerekeinket megbénítja. Művész családokban nem ritka ez a jelenség. Örültem volna, ha mi nem tartozunk ezen családok közé!
Annyi, de annyi kívánságom teljesült az életben, hogy nem baj, ha egy- kettő elmaradt. 
A fotózás hiánya azonban tényleg fájó pontja a mindennapoknak.

2017. március 6., hétfő

Öregasszonyosan


Hétvégénk mozgalmasan unalmas volt. Munka munkával. Bár minden a terv szerint halad belőlem hiányzik jelenleg a lelkesedés. Kész lett a terasz. Nem igazán tetszik. Annyira ügyeltem arra, hogy ne legyen elütő és hivalkodó, hogy sikerült semmitmondóvá tenni. Olyan vénasszonyosnak hat számomra az egész. Hát az biztos, hogy bármit lehet mellé és hozzá tenni, ugyanis pasztel drapp és szürke az egész. Ép olyan, mint a mostani blogom színei. Fotó majd egyszer lesz, ha megbarátkoztam vele.Kész lett a pincelejáró, az egyéb nyilások fedőlapjai is elkészültek.A  terület maximálisan védett játszóhely lett a gyerekeknek és az állatoknak.
Legnagyobb meglepetés két dolog volt. Találtunk hóvirágot a kertben. Igaz egy aprócska kolónia pár szál az egész, de nyílik és kedvesen szép. A másik öröm az volt, hogy kihátráltam egy rossz döntésből és a végén kellemes este lett a jutalom. Vettem a hálóba egy nagy Klimt reprót, ami az életterünkben  ordenárén hatott. Azaz kinőttünk a testiség  megjelenítésének korából. Éreztem a vásárláskor, hogy ez a kép lutri lesz és igazam lett. Nem jött be. Azonban az ára némileg borsos volt, így nehezemre esett volna csak úgy, feltenni a padlásra. Végül meghírdettük. Lőn csoda egy fiatal pár megvette és nagyon kellemes beszélgetős este keretében örömködtünk azon, hogy a kép megtalálta méltó helyét. Üdítő élmény volt a párral eltöltött este. Művészetekről, lakberendezésről, stílusokról beszélgettünk. Idejét nem tudom, hogy mikor csöppentem utoljára ilyen szinvonalas spontán  beszélgetésbe.
Ma pedig itt kínlódom, mert végtelenül nyomott a hangulatom és igazi magyarázatot nem találok a jelenségre. Szóval nyavalygok és végtelenül negatív vagyok mindennel és mindenkivel szemben.
Este azt hiszem idje lenne kimozdulnunk! Hátha javítana valamicskét a rossz hangulatomon a változás. Apropo, változás. Próbálkoztam a blogot is kicsit tavasziasabbá tenni, de nem ment. Semmilyen variáció nem tetszett. Inkább hagyom így, ez legalább elfogadható.

2017. március 5., vasárnap

Képekkel mesélek kicsit a munkámról

"Dolgom a világban: 
Mit tehet a sárgarépa, ha a háziasszony beledobja a levesbe? Tiltakozni? Kimászni? Képtelenség. Meg kell főnie, és csak annyival járulhat hozzá a világ jobbá tételéhez, hogy képességeihez mérten beleengedi jó ízét a levesbe. Hátha értékeli majd az, aki egyszer belekóstol."

Bornai Tibor

Néha zavar, hogy sose mesélhetek életem egyik főszereplőjéről a munkámról.  Mivel köztudott, hogy a művészeteket imádom , így adja magát az ötlet, hogy akkor így fogok mesélni: Képekkel nem szavakkal a fantázia birodalmába kalauzolva benneteket. Kinek kinek a képzeletére bízva, hogy melyik kép miről mesél. Direkt nem írok a képekhez kísérő szöveget. A megértésükhöz legyen mindenkiben képzelőerő, gondolati és fantázia szabadság!












Képek forrása : Pinterest.

Ilyen és ezekhez hasonló képek adják a munkám hangulatát. Így talán érthetőbb a blogomat olvasva, hogy miért mesélek ha lehet szép dolgokról és miért vágyom annyira a konfliktusok távoltartására.

2017. március 3., péntek

Egymásnak feszülve


Nem szeretem, hogy az ország ahol élek kettészakad. Még védekezni sem tudok ellene.
Szó se róla szívesen írok a fákról, kertről, unokákról, de annyi minden más is foglakoztat. A minap megosztottam egy cikket a Mindenki c. filmről. Érdekes megátásai voltak a szerzőnek, ami nem egyezett bizonyos emberek véleményével. Hát szégyeltem is magam mindenki miatt. Olyan csihipuhi kerekedett belőle, hogy a végén töröltem az egészet, mert nem vagyok hajlandó nézni ahogy a barátaim, ismerőseim, egymást bántják. Aztán itt van a Jordán ügy, ami kísértetiesen hasonlít az Alföldi botrányra. Számomra az a különbség, hogy Tamással több évig dolgoztam együtt.  Nagyon tisztelem és szeretem, tehát személyesen érint az, hogy mi történik vele. Bátor vagyok, mert igenis kiállok mellette, még akkor is ha emiatt elvesztek számomra fontos barátságokat. Úgy tűnik jelenleg ez történik, ha nyíltan beszélünk. Mégis igazságtalannak érzem, hogy ne beszéljünk róla.
Ez az egész folyamat felháborít és nem tetszik!
Ha adott egy ország, ahol tehetséges emberek munkálkodnak a sikerért, akkor miért nem hagyják őket jól dolgozni?
Az is kérdés, hogy kinek jó, ha az emberek egymásnak mennek vélemény különbségük miatt, mint a gladiátorok? Kűzdenek, egymással versenyeznek, a tét nem kevesebb, mint az életük. A nép meg szórakozik mindezen és észre sem veszi, hogy holnap akár ő lehet majd ott a kűzdőtéren. Harcolhat a saját életéért a legjobb barátja ellen.
Ebből kiindulva nem tetszik a saját gyávaságom sem, hogy bár látom, hogy mi történik körülöttünk, én jó kislány módjára nem teszek semmit. Igyekszem hallgatni. Helyette semmitmondó írásokban a tavaszról merengek. Bravo! Gratulálok magamnak!
A tavasz maga a csoda. Jó róla beszélni, de ha van fontosabb probléma bizony arról is kell mesélni!
Mi emberek oly virulens, sokoldalú gondolati változatosságra vagyunk képesek, hogy bizony arról is jó lenne békésen, kultúráltan  csevegni! Együtt gondolkozni a megoldásokon és nem pusztítani egymást a véleménykülönbség miatt, hanem ha egy mód van rá konszenzusra jutni, megoldást kell teremteni! Lehet, hogy általánosságokat írok le, de ha így van, hogy mindenki tudja a válaszokat, akkor miért nem úgy működünk?
A leginkább az nem tetszik, hogy a sok- sok vitába előbb- utóbb belepusztulunk. Akkor pedig nem is kell tovább kutakodni, hogy van- e élet más bolygókon! Jobb, ha be se tesszük a lábunkat máshová! A vége az lenne, hogy azt a bolygót is kipusztítanánk.
Előre szólok, hogy most senkitől nem fogadok el uszító, gyülöletkeltő kommentet. Törlöm automatikusan a negatív véleményt, gondolatot . Építő javaslatokat, nyitottságot megköszönök. Legalább itt legyen béke, annyira jó lenne! Természetesen nem kell velem egyetérteni, csak intelligensen véleményezni a mondandót. Ennyi csak az igényem.
Köszönöm, hogy tiszteletben tartjátok.

2017. március 1., szerda

Tavaszi teendők



Finom és munkás tavasz elé nézünk. Végtelenül boldoggá tesz, hogy jövő héten a "lövészárkokra" / olyan nyílások amik a régi tulajnál különböző funkciókat láttak el. Mi viszont a funkciókat megszüntettük, így okafogyottá vált a létezésük a kertben/  emiatt megszüntetjük őket.
Ilyenek a pince egy régi emésztő és a lomtárnak haznált mellékhelyiségek. Szóval végre készen vannak a fedelek és az ajtók. A picik és az állatok így nem kerülhetnek ezentúl veszélybe. A kertnek eme része eddig számukra tiltott zóna volt. Rövidesen lesz  homokozó és a hinta is. Na és az én nagy vágyam is teljesül a tűzrakó hely. Esténként kiülünk kedvünkre pirománkodunk és ha úgy alakul, főzhetünk kint is. Robi befejezi hétvégén a terasz burkolását. Ha ez meg lesz, akkor jöhet a kert, de azt csak lightosan képzeljük megmunkálni. Zorka az elmúlt három év szűkre szabott mozgástér miatti szomorúságáért az idén megkapja az egész kertet játszótérnek Ábrissal közösen. Így a virágok nagy cserép edényekben lesznek elhelyezve, illetve néhány pampafű, bokor , fácska lehetőséget kap arra, hogy gyarapodjon és terebélyesedjen.
Végül de nem utolsó sorban a nagyobbik ház külső burkolása is befejeződik a lábazat végre felkerül a helyére.
A kisház körüli teendők nyárra maradnak.
Jót mosolyogtam azon, hogy nekem ennyi év kellett, hogy elismerjem azt hogy nem vagyok százas és emiatt jogosult vagyok az állami támogatás elnyerésére / fogy. tám./ ami nem komoly összeg , de a vele járó juttatások azok bizony nagy segítséget jelentenek. Ilyen a roki kártya és a gyógyszer támogatás.
 Szóval jobb belátásra tértem. Nagy meglepetésemre ettől nem állt meg a Föld mozgása és a Nap is fel kel továbbra is. Tehát úgy tűnik a világ észre se vette ezt a hihetetlen változást. Bezzeg a család.
"- Mami te tényleg öregszel, ha ezeket elintézted."
Rötyögve közöltem velük, hogy nem szakadtam bele, sőt ettől a megeröltetéstől egy dekát sem fogytam.
Jót mosolyogtam azon, hogy a doktorok látogatása ismét elmarad részemről a rengeteg teendőre hivatkozva. Pedig csak egyszerű betojiság áll az ügy hátterében. Anya ugyanilyen volt. Csak akkor látta orvos, mikor már késő volt és meghalt. Talán jobb is így. Fölösleges dolgokkal nem kell bíbelődni! Nincs időm erre. :o)))

2017. február 28., kedd

Napok örömei.



Sose gondoltam volna, hogy boldoggá tesz majd, ha nincs semmi különös egy napban. Örökké nyüzsögni vágyó lelkem bizony lecsendesedett. Manapság minden apróság örömöt okoz. Leginkább a fény tartós jelenléte a legnagyobb boldogsága az életemnek. Szinte mindig mosolygok. Igazán szép fináléja az létemnek ez a mostani korszaka.
Máskor rég aggódnék azon, hogy mi történt velem, miért nem bozsog a fejemben ezer kihívás. És nem. Nem motoszkál benne más, csak a hála. Talán ez az út vége. Ha így is lenne most az egyszer ez sem bánt, mert mindent megtettem amit szerettem volna. A leltáramban a főbb tételek rendre kipipálva vannak és most bizony elérkezett az idő a láblógatásra. Még az is csak mellékes probléma, hogy romlik a szemem és bizony emiatt az írásom is. De így fogadom el magamat és most nincs kedvem ezen agonizálni. Mindenem meg van. A gyerekeim egészségesek. A párom a maga tökéletlenségében tökéletes. A teám mindig kéznél van és nekem fütyül a rigó is szinte egész nap. Kell ennél több?
Nem. Minden úgy jó ahogy van. Hálás vagyok, hogy ezt megélhettem.Talán a legnagyobb boldogság az, hogy végre nem félek attól, hogy kimondjam, ha elég valamiből. Nem baj az sem, ha emiatt nem szeret valaki. El sem lehet képzelni, hogy mekkora teher a vágy, hogy mindenki szeressen! Ebben szocializálódtam és nehezen engedtem el, hogy ma nem így érzek.
Bár foltokban még most is felfedezhető eme kényszerességem.
Végre valahára elhittem, hogy Mamintinak születtem és szeretem hogy ennyi vagyok. Nem lesz belőlem híres ember. Egy apró lény vagyok, akinek egyetlen feladata van a szeretet. Azt aki kéri, aki szeretné, akinek szüksége van erre. Nem kis feladat az se, hogy arra is figyeljek, hogy bizony nem mindenkinek az én szeretetemre van szüksége. Ilyenkor félre kell állni és hagyni, hogy az illető megvárja a maga emberét. Elfogadni a döntést, hogy bizony az is lehet, hogy magányosan szeretne élni és meghalni, mert neki így jó. Ebben a dologban rengeteget kell még fejlődnöm! Idő, mint a tenger. Mostantól ráérek.

2017. február 26., vasárnap

Az ünnep képei


                                                              Házikó

Elkészült az ünnepi menü.




Ábris olyan fürgén fújta el a gyertyát, hogy nehéz volt meggyújtani őket.
Hol az egyik égett, hol a másik, de egyszerre csak hosszas próbálkozás után sikerült
mindkét lángot életben tartani.



                                            Zozó születésnapja is kellő figyelmet kapott.


                                                      Az én nagy babám az ő kisbabájával.


Tórött szárnyú angyal vigyáz ránk a bejáratnál.


                                                               Apa kicsi szemefénye.


Hátsó terasz.



                                                                Papa Manócska duo.


Kérsz egy puszit?



Végetért egy csodálatos  nap.

2017. február 25., szombat

Ünnepi ráhangolódás

Hajnalban sem volt elég ahhoz felkelkelnünk, hogy nap végére elkészüljünk. Mégis elmondhatom, hogy igazán szép napunk volt. Kezdődött a szokásos  bevásárlással. Majd megkezdtük az igazi nagy futást. Kertészetből kertészetbe zarándokoltunk ezer színben pomrázó virágoskertért. Vettünk primulát,  hatalmas fejű   árvácskát, nárciszt, tulipánhajtásokat, fürtös gyöngyikéket és vörö, rózsaszín és hófehér százszorszépet.  Ellátogattunk több virágoshoz is mert a lányoknak friss tavaszi csokrokat is szerettem volna köttetni. Zsófimé vidám és nagyon színes lett, Annámé, halvány rózsaszín és pasztel színű lilák és fehérek keveréke, vintage hangulatban, ő ezt szereti. Majd a cukrászdába mentünk az Audry tortáért. Na ezt kihagyhattuk volna. Viccnek is rossz volt, amit Audry kalapként egy vagyonért ránk akartak sózni. Himbecsúf volt és a belseje sem olyan ízű lett, mint amit rendeltem. Erre való hivatkozással nem vettük meg. Így elmentem a nagy kedvenc cukrászdánkba a Pálmaiba ott kaptunk egy joghurtos eper tortát. Egészen jól néz ki. Majd az Aldiba rohantunk Zozi kedvenc csoki tortáját, ott lehet kapni. Végre minden meg volt.   Elkezdtünk főzni. Az igaz, hogy holnapra rendeltünk hidegtálakat, de a mai cukrász tapasztalatból nem akartunk csalódni, hogy az utolsó pillanatban az derül ki, hogy nem jó. A férfiak kedvére csináltam marhapörköltet nokkedlival, uborka salátával . A hölgyeknek pedig az unalmas csirkemellet kézítettem kicsit se unalmasan. Őzgerincbe tettem bacon szeleteket,  csirkemell csíkokat, tejszínes, füstöltsajtos, besamel mártással összekevertem. Végül a kilógó bacon szeletekkel betakartam. A sütőben 180 fokon megsütöttem. Következő fogás szeletelt csirkemellet, sóztam borsoztam és tepsibe tettem  ezután pármai sonka,szeletek következtek,  viszonylag sok aszalt szílvával borítottam be, majd újabb sor csirke köüvetkezett. Végül almaszeleteket tettem a tetejére, amit  szójás mézzel megkentem és mehetett a sütőbe ez is. Majonézes kukorica saláta az egyik saláta , majonézes lilahagymás burgonya saláta a következő . Kész salátát ketté osztottam és az egyik felébe ecetes uborkát tettem és egy kis citromlét, hogy pikánsabb legyen friss aprított petrezselyemmel ízesítettem még. A másik adaghoz almát szeleteltem és egy gondolatnyi mézet csurgattam bele , hogy az ízében ott bujkáljon a buja nyár ígézete. Így két ízben készült ez a saláta. Holnapra maradt a friss tavaszi uborka, paradicsom, újhagyma és zöld salátakeverékből készített  tokaji borecetes vörös áfonyás olivás saláta elkészítése. Előételnek alexander körtébe töltöttem lágy gorgonzolakrémet dióval díszítve.
Mire elkészültem Robi is végzett az ültetésekkel, sőt besegített a konyhai teendőkbe is.
Most annyira izgulok, hogy holnap minden sikerüljön, hogy képtelen vagyok leengedni. 
Akiknek még van kedve kicsit gyönyörködni, hoztam néhány fris fotót a kicsikről. Holnap Annát megkérem, hogy fotózzon egy kicsit a kertben, a házban, ő  imádja ezt csinálni. Én mint tudjuk nagyon nem kedvelem ezt a tevékenységet. 

A mi kis világunk kincsei.







2017. február 23., csütörtök

SMS



SMS-t kaptunk Tavaszlánytól. Ezt üzeni. Ezennel bejelentette, hogy megérkezett.

2017. február 22., szerda

Hála ének


Hajnali fél négykor a telefon csörgése ugrasztott ki az ágyból. Valaki bajban volt felhívott. Néha előfordul , hogy emiatt ébredek, de szeretem, hogy így van. Hasznosnak érzem tőle magamat.
Viszont a beszélgetés kiverte az álmot a szememből, így nekiálltam szorgoskodni. Felmostam mindent, teát készítettem mosást tettem be és a számlákat rendeztem. Még így is túl korán volt a valódi ébredéshez. Így aztán naná, hogy neteztem. Megnéztem egy anyagot a túnépesedésről. Döbbenten olvastam, hogy Tokió lakossága 34 millió ember ami Magyarország lakosságának több mint háromszorosa. Elnézve, hogy hogy élnek ott az emberek megértettem, hogy mitől annyira fegyelmezettek. Egyet azonban nem értettem. Mitől olyan elégedettek? Majd lassan felkelt a nap éshihetetlen hálás voltam a fénysugárért. Kimentem a kertbe és a friss levegő a hihetetlenül nagy tér elárasztott harmóniával és békességgel. Ahogy ott álltam a kertbe elgondolkoztam, hogy akarom- e azt, hogy teleültessem csodálatos növényekkel, vagy hagyjam meg egyszerű ápolt mezőnek és fickándozásra alkalmas nagy térnek. A tér élmény győzött. Elvégre nem egy szántónyi területről van szó. :o) Jó lesz a kicsiknek focizni, homokozni, lufi medencében fürdeni és utána napozni. Majd jött az ötlet, hogy a kirándulásainkból hozok ide mezei virágokat és elültetem őket. Kánikulás éjszakákon a tücskök zenéjét a mezei virágok illata töltené be. Ilyen egyszerű manapság egy kis boldogságra szert tenni. Elég a túlzsúfoltságra gondolnio és már is jobban örülök a természetes egyszerűségnek. Sokkal szebben fejezi ki ezt az érzést Zefirelli Napfivér és Holdnővér c. filmje. Bár sokszor láttam, de úgy tűnik igazából mostanra érett be ez a film a lelkemben.


2017. február 21., kedd

Audry kalapok és Annasó ünnep


Ebből a kalapból kiindulva képzeltem el egy málnás mascarponés fehércsokis tortát.


Ebből pedig egy feketecsokis, fehér fondanosat
Cukrász legyen a talpán aki elkészíti. 
Anna vasárnap 30 éves lesz. Erre a jeles alkalomra álmodtam meg ezeket a csodákat. Hát persze, hogy nem én készítem. Van egy olyan félelmem, hogy a cukrász sem fogja elvállalni, de legalább megálmodtam. az is VALAMI.
Tegnap Zozit ünnepeltük . Jellemző, hogy ő semmilyen ünnepet nem szeret, ezért beteget jelentett. Hát nálunk még ez sem tántorítja el a családot. Mindannyian elmentünk felköszönteni őt. Csak egy órát maradtunk. Utána szépen eljöttünk és hagytuk magában örömködni. Még sose örült ennyire az ajándékainak. 
De az igazi hősiesség ma délelőtt történt. Hívtam egy segítő barátot és felszámoltuk az építkezés utolsó maradványait is. Így mire a szülinapi mulatság lesz, addigra minden a helyére kerül. A tél utolsó maradványait is felszámoltuk. A terasz ugyan még nincs leburkolva, de a dizánjait megkapta. A  kovácsoltvas kiülőket a gyönyörű kerámia gyertyatartókat és a szépséges fa kaspókat örökzöld növényekkel.  A nagy fa padok pedig a hátsó teraszra kerültek kellemes vintage hangulatú kaspókkal és cserepekkel díszítve.Szóval kedvemre szorgoskodtam ma. Mostanra hullafáradt lettem. Pedig még nagyon sok teendőm lenne, de azt hiszem holnapra hagyom őket.
A tortára is csak holnap kapok választ. Aggódom, csak az én fantáziámban készíthető el bármelyik is. 
Hoztam egy részletet Alföldi Róbert Higgins professzor  alakításából.
-Jáááj de nagyon szeretném megnézzi ezt a darabot drága nacccságák!
 :o)))





A kalapok Oscarja ez a jelenet.

2017. február 19., vasárnap

Egy-két kósza gondolat


Rengeteg kósza gondolat csapong az én "okos" fejemben. Itt van a Sándor Mária ügy. Olyan lelkes volt és önzetlen. Jó ügyért kűzdött. Mégis magára maradt. Miért kattog fejemben egyre ez a kérdés? Hisz minden amiért küzdött a mi ügyünk volt. A mai egészségügy helyzete az elképzelhetetlennél is rosszabb. A nővérek és orvosok bére kriminális. Nélkülük a rendszer működésképtelen. Majd végre jön valaki, aki képes mindenét  a jó ügyért áldozni és felvenni a küzdelmet egy elavult rossz rendszerrel szemben. Eleinte mennybe vitték , majd szép csendben kihátráltak mellőle. Miért? Most komolyan ennyire  képtelenek vagyunk valamit végig csinálni? Az igazi ok pedig ismeretlen. Régóta azt hiszem, hogy itt másról van szó. Hisz ez a folyamat nem tegnap kezdődött. Szerintem annyira le kell zülleszteni az egészségügyet, hogy megváltóként üdvözöljük majd azt, aki végül megveszi és külön könyörgésünkre mindenünkből kiforgat minket. Lőn csoda a privatizáció után lesznek orvosok. nővérek , pénz és minden. Az életünkért pedig önként és dalolva odaadjuk majd az a keveset, amit eddig még nem sikerült elvenni tőlünk. Hát ezért maradt egyedül Sándor Mária, mert a körülötte lévő embereknek mindig van valaki, aki ad egy jó ajánlatot, hogy csendben tudjon mardni. Csak közben ezrek halnak meg mert ellátás nélkül maradtak, vagy fertőzést kapnak, mert nincs pénz fertőtlenítőszerekre.  Úgy tűnik mára csak Sándor Máriát érdekelte a mai egészségügy felháborító állapota. Egyedül pedig nem tudja megváltani a rendszert.
A napokban elmentem fogorvoshoz. Az állami rendelőben közölték, hogy le kell venni a koronát és kihúzni a tartópillér fogakat, jöhet a protézis. Jaj csak azt ne! Más megoldást nem lehetne? Fogbeültetés? Na azt állami intézményben nem lehet csináltattni, csak magánrendelőben. Elballagtam a magánba. Az eredmény lesulytó. Több mint egy millió lenne csak a felső fosor elkészítése. Hát valahogy így fog ez kinézni a gyakorlatban. Naná, hogy egy csoportnak nem érdeke , hogy az egészségügy állami szektorban működőképes legyen.
Ilyen most a rendszer nálunk. Ebben nem férnek el  sem a gondolkodó, sem a cselekvő emberek.
Sándor Máriáknak annyi. Borítékolható a kudarc.
Arra gondoltam, hogy jobb lenne ha levegő lenne csak az agyam helyén. Legalább nem kellene gondolkozni.
Szintelen, szagtalan. átlátszó anyag. Ez lenne az agyunk. Ráadásul még az ózonréteg is meggyógyulna tőle.  7 milliárd ilyen üres golyó, már csak beforrasztaná azt a fránya lyukat ott fent!