2017. február 23., csütörtök

SMS



SMS-t kaptunk Tavaszlánytól. Ezt üzeni. Ezennel bejelentette, hogy megérkezett.

2017. február 22., szerda

Hála ének


Hajnali fél négykor a telefon csörgése ugrasztott ki az ágyból. Valaki bajban volt felhívott. Néha előfordul , hogy emiatt ébredek, de szeretem, hogy így van. Hasznosnak érzem tőle magamat.
Viszont a beszélgetés kiverte az álmot a szememből, így nekiálltam szorgoskodni. Felmostam mindent, teát készítettem mosást tettem be és a számlákat rendeztem. Még így is túl korán volt a valódi ébredéshez. Így aztán naná, hogy neteztem. Megnéztem egy anyagot a túnépesedésről. Döbbenten olvastam, hogy Tokió lakossága 34 millió ember ami Magyarország lakosságának több mint háromszorosa. Elnézve, hogy hogy élnek ott az emberek megértettem, hogy mitől annyira fegyelmezettek. Egyet azonban nem értettem. Mitől olyan elégedettek? Majd lassan felkelt a nap éshihetetlen hálás voltam a fénysugárért. Kimentem a kertbe és a friss levegő a hihetetlenül nagy tér elárasztott harmóniával és békességgel. Ahogy ott álltam a kertbe elgondolkoztam, hogy akarom- e azt, hogy teleültessem csodálatos növényekkel, vagy hagyjam meg egyszerű ápolt mezőnek és fickándozásra alkalmas nagy térnek. A tér élmény győzött. Elvégre nem egy szántónyi területről van szó. :o) Jó lesz a kicsiknek focizni, homokozni, lufi medencében fürdeni és utána napozni. Majd jött az ötlet, hogy a kirándulásainkból hozok ide mezei virágokat és elültetem őket. Kánikulás éjszakákon a tücskök zenéjét a mezei virágok illata töltené be. Ilyen egyszerű manapság egy kis boldogságra szert tenni. Elég a túlzsúfoltságra gondolnio és már is jobban örülök a természetes egyszerűségnek. Sokkal szebben fejezi ki ezt az érzést Zefirelli Napfivér és Holdnővér c. filmje. Bár sokszor láttam, de úgy tűnik igazából mostanra érett be ez a film a lelkemben.


2017. február 21., kedd

Audry kalapok és Annasó ünnep


Ebből a kalapból kiindulva képzeltem el egy málnás mascarponés fehércsokis tortát.


Ebből pedig egy feketecsokis, fehér fondanosat
Cukrász legyen a talpán aki elkészíti. 
Anna vasárnap 30 éves lesz. Erre a jeles alkalomra álmodtam meg ezeket a csodákat. Hát persze, hogy nem én készítem. Van egy olyan félelmem, hogy a cukrász sem fogja elvállalni, de legalább megálmodtam. az is VALAMI.
Tegnap Zozit ünnepeltük . Jellemző, hogy ő semmilyen ünnepet nem szeret, ezért beteget jelentett. Hát nálunk még ez sem tántorítja el a családot. Mindannyian elmentünk felköszönteni őt. Csak egy órát maradtunk. Utána szépen eljöttünk és hagytuk magában örömködni. Még sose örült ennyire az ajándékainak. 
De az igazi hősiesség ma délelőtt történt. Hívtam egy segítő barátot és felszámoltuk az építkezés utolsó maradványait is. Így mire a szülinapi mulatság lesz, addigra minden a helyére kerül. A tél utolsó maradványait is felszámoltuk. A terasz ugyan még nincs leburkolva, de a dizánjait megkapta. A  kovácsoltvas kiülőket a gyönyörű kerámia gyertyatartókat és a szépséges fa kaspókat örökzöld növényekkel.  A nagy fa padok pedig a hátsó teraszra kerültek kellemes vintage hangulatú kaspókkal és cserepekkel díszítve.Szóval kedvemre szorgoskodtam ma. Mostanra hullafáradt lettem. Pedig még nagyon sok teendőm lenne, de azt hiszem holnapra hagyom őket.
A tortára is csak holnap kapok választ. Aggódom, csak az én fantáziámban készíthető el bármelyik is. 
Hoztam egy részletet Alföldi Róbert Higgins professzor  alakításából.
-Jáááj de nagyon szeretném megnézzi ezt a darabot drága nacccságák!
 :o)))





A kalapok Oscarja ez a jelenet.

2017. február 19., vasárnap

Egy-két kósza gondolat


Rengeteg kósza gondolat csapong az én "okos" fejemben. Itt van a Sándor Mária ügy. Olyan lelkes volt és önzetlen. Jó ügyért kűzdött. Mégis magára maradt. Miért kattog fejemben egyre ez a kérdés? Hisz minden amiért küzdött a mi ügyünk volt. A mai egészségügy helyzete az elképzelhetetlennél is rosszabb. A nővérek és orvosok bére kriminális. Nélkülük a rendszer működésképtelen. Majd végre jön valaki, aki képes mindenét  a jó ügyért áldozni és felvenni a küzdelmet egy elavult rossz rendszerrel szemben. Eleinte mennybe vitték , majd szép csendben kihátráltak mellőle. Miért? Most komolyan ennyire  képtelenek vagyunk valamit végig csinálni? Az igazi ok pedig ismeretlen. Régóta azt hiszem, hogy itt másról van szó. Hisz ez a folyamat nem tegnap kezdődött. Szerintem annyira le kell zülleszteni az egészségügyet, hogy megváltóként üdvözöljük majd azt, aki végül megveszi és külön könyörgésünkre mindenünkből kiforgat minket. Lőn csoda a privatizáció után lesznek orvosok. nővérek , pénz és minden. Az életünkért pedig önként és dalolva odaadjuk majd az a keveset, amit eddig még nem sikerült elvenni tőlünk. Hát ezért maradt egyedül Sándor Mária, mert a körülötte lévő embereknek mindig van valaki, aki ad egy jó ajánlatot, hogy csendben tudjon mardni. Csak közben ezrek halnak meg mert ellátás nélkül maradtak, vagy fertőzést kapnak, mert nincs pénz fertőtlenítőszerekre.  Úgy tűnik mára csak Sándor Máriát érdekelte a mai egészségügy felháborító állapota. Egyedül pedig nem tudja megváltani a rendszert.
A napokban elmentem fogorvoshoz. Az állami rendelőben közölték, hogy le kell venni a koronát és kihúzni a tartópillér fogakat, jöhet a protézis. Jaj csak azt ne! Más megoldást nem lehetne? Fogbeültetés? Na azt állami intézményben nem lehet csináltattni, csak magánrendelőben. Elballagtam a magánba. Az eredmény lesulytó. Több mint egy millió lenne csak a felső fosor elkészítése. Hát valahogy így fog ez kinézni a gyakorlatban. Naná, hogy egy csoportnak nem érdeke , hogy az egészségügy állami szektorban működőképes legyen.
Ilyen most a rendszer nálunk. Ebben nem férnek el  sem a gondolkodó, sem a cselekvő emberek.
Sándor Máriáknak annyi. Borítékolható a kudarc.
Arra gondoltam, hogy jobb lenne ha levegő lenne csak az agyam helyén. Legalább nem kellene gondolkozni.
Szintelen, szagtalan. átlátszó anyag. Ez lenne az agyunk. Ráadásul még az ózonréteg is meggyógyulna tőle.  7 milliárd ilyen üres golyó, már csak beforrasztaná azt a fránya lyukat ott fent!

2017. február 18., szombat

Az unokákért mindent




Végre eljött ez az időszak is. Nagyjából a benti lakás készen van. Az unokák pedig alig várták, hogy jöhessenek nagyapóhoz és nagyanyóhoz. Természetesen hajnalban keltünk, hogy minden elkészüljön mire jönnek. Leveske, ahogy ők szeretik fehéren és számomra kicsit íztelenül készült. Még a zeller is csak halványtó, hogy ne harsogjon az íze a tejfölös, zöldséges krumplilevesben. Utána mutáros tejszínes zöldséges csirkemell rizzsel. A férfiaknak pedig csípős paprikás tortilla sok sajttal, tejszínnel és csirkedarabokkal töltve. Desszertnek a papa kedvence baracklekváros hájas  tészta és a lányoknak vanília fagyi sok eperrel és tejszínnel. Majd elalvás ellen egy erős kávé. Ábris alig várta az ebéd végét. Naná hogy nem volt türelme aludni. Kikéredszkedett a kiságyból és mint a kikacsa jött a nyomomban. Végül kihúzott a kertbe játszani. Szedtünk minden féle kavicsokat, ágacskákat. Építettünk fészket a madárkáknak, találtunk két bucka maradék havat is. Jól megnéztük a kezünkkel hogy elég hideg- e? Az volt. Majd baba nyelven megvitattuk a látottakat. Egy óra séta a kertben olyan volt, mintha a marathont futottam volna. Végül bekéredszkedtem a lakásba. Szinte szűköltem a kíntól, de ekkor jöhetett a gyurma manó készítés és vár építés. Mikor már nem bírtam a gyűrődést fizikailag, akkor Papa ment a kertbe én pedig Manócskát etettem, dumáltunk vele is egy nagyot és énekeltem neki. Ez a kínzás minden babának jár minálunk. Manócska  kérdéseimre vidáman felelt egyet sem hagyott szó nélkül. Olyan mint a Mamija. imád locsogni-fecsegni.. Anka pedig fényképezőgéppel loholt a nyomunkban, mint mindig és igyekezett megörökíteni a nap szép pillanatait. Soha de soha nem készült ennyi kép rólunk. Majd egy két mondóka és mese következett. Hamar eltelt a nap és a legények hazamentek. Én pedig csak ekkor vallottam be, hogy öreg, fáradt és iszonyatosan vén vagyok aki most már meg se tud mozdulni.
Kedvesem pedig egy igazi lovag. Levette az elpakolás és rendrakás terhét a vállamról és engedélyezett egy óra szabadidőt  Mami játszóterén,  a neten.
Holnap fordítunk a sorrenden és Zsófival megyünk kirándulni, no meg szülinapot ünnepelni. Az én kicsi nagylányom 27 éves lesz.
Hálistennek ő nem fogja mindezt fényképekkel dokumentálni.


                            Rajongó nagyszülők lettünk. Igaz ebbe kicsit bele is öregedtünk.

2017. február 17., péntek

Azúrkék vízek hava



Azúrkék vízek hava jön nemsokára. Márciusban hiába  a tavasz idusa számomra sok minden más is. Az áradások ideje , gyakran ez a hónap a szakításoké és amitől szomorú az az, hogy bizony ebben a hónapban sokan mennek el.
Ma valamiért két dologra vágyom. Az egyik egy erős kávé egy füstös kávézóban, ahol rajtam kívül  a kávézó tulaja ül egy csendes sarokban és cigarettázik./ Tudom, hogy ma már nem lehet így./ A füst a beszürődő napsugarak fényétől nem evilágivá teszi a helyet. Ettől olyan szép.
 A másik vágy egy patak partja.
Az erdő ázott avar illatú . A pataknak pedig egészen sötét azúr mélykék színe van. A két helyszín annyira más és számomra mégis egyforma. Mindkettőben ott van a várakozás.
Hoztam egy filmet, ami elsőre azt hinnénk, hogy nem erről az élményről szól, de valahogy mégis számomra benne van ez az érzés
.

2017. február 16., csütörtök

Nosztalgia


2008.-ban kezdtem el blogot írni, kilenc évvel ezelőtt. Ma visszaolvasgattam a régi blogomban.

https://web.archive.org/web/20120106004555/http://mamintiazoldkicsitunder.freeblog.hu/

Stalikám volt az utolsó ottani kommentelő. Mennyi minden történt azóta. Stali két éve nincs köztünk. Hiányzik. Mama volt ő az életünkben. Olyan igazi. Néha imádtuk, néha zsémbeltünk, de nem tudtunk nem beszélni egymással. Ha nagyon nagy szükségem volt egy ölelésre még betegen is felhívott. Jó volt érezni, hogy van és lehet rá számítani, pont úgy ahogy anyára. Most mindketten a temetőben vannak és onnan vigyáznak ránk.
A régi blogban is voltak viták olykor kisebb-nagyobb földrengések, de valahogy az más volt. Emberibb, személyesebb, ölelősebb.
Sajnos a hibáim megmaradtak. Bár elmondhatnám, hogy megjavultam. De nem. Inkább tovább romlottam. Figyelmetlen vagyok, kapkodó, meggondolatlan és még mindig sok hibát ejtek íráskor.
Talán abban van változás, hogy ma már tudom, hogy magamnak írok. Úgy ahogy írok. Szükségem van az írásra. A részemmé vált. Itt engedem ki a gőzt. Azt is tudom, hogy nem felelhetek meg mindenkinek. Végre megengedem magamnak, hogy nem is kell! Úgyis csak azok olvasnak, akik elfogadnak. Akiknek nem tetszik tovább mennek. Olyanok is vannak, akik szeretnek másokat bántani. Azok előtt becsukom a kaput. Ahogy öregszem lassan megtanulom értékelni azt ami vagyok. Erre jó az írás. Láthatóak a hibák messze nem tökéletes az itt kirajzolódó ember, de talán látszanak a jó dolgok is. Ha rend van bennem, akkor egyensúly van köztük. 58 éves koromra végre ideértem. Elfogadtam, hogy nem szerethet mindenki, de nekem sem kell szeretnem azokat, akik nem szeretnek. Másoknak ez természtes. Nekem kilenc évi komoly munkába telt, hogy megértsem : minden így jó ahogy van, még én is.
Köszönöm Stali mama, hogy segítettél.
Ő kezdetektől ezt magyarázta.
Ezt a dalt most neki küldöm.



Tél végi árvízek


Halálosan elegem van a kritikusokból, az üvöltésekből, , az agresszív emberekből, a mindig győzni akarókból, a tudálékos okoskodókból, a háborúkból, a politikából, a lövöldözős filmekből, a türelmetlen rohanókból, az értetlenkedőkből, a mindenkin átgázolókból, a kishitűekből, a kekeckedőkből, a gyávákból, a ködből, a napfény hiányból, a szürkeségből, a lustákból,és a sor bármeddig folytatható így tél végén,
Ez a depreszió fénykora.
DE
Ilyenkor mesés a finom tea, a jó zene, az ölelés, a baráti kedvesség, a figyelmesség , a romantika, a gyertyafény, egy jó film,  az éjszaka nyugalma, az eltévedt madár tavaszt jelző hangja, egy finom pohár pezsgő, egy jó könyv, egy séta,  unokákkal játszós nap, egy elégedetten távozó örömmel feltöltődő ember köszönömje, egy kollega elismerő biztatása, az első szerelem emléke, a nyarak izzadsága, a régi Duna-part felidézése, a körúti kirakatok emléke, a csokis parány íze, a frissen húzott ágynemű illata .



Most pedig megyek dolgomra. Nem irigylem azt, aki ma az utamba kerül. Pedig tetszik , vagy sem, de kerül.
Indulataim sodra maga alá gyűr mindent. Pont úgy, ahogy a Tisza áradása begyűjti  árteréből ami mozdítható, élőt és élettelent, szemetet és szépségeket egyaránt .

2017. február 15., szerda

Újragondolva



Na szóval. A romantikus gyönyörűségeknek a tegnapi nappal vége lett. Túl vagyunk a karácsonyon, szilveszteren és az említésre sem érdemes Szerelem napon.Ugyanis azt tapasztalom, hogy ez a nap is úgy viselkedik mint a többi kötelező ünnep. Sokakból felesleges költekezést, vagy protokoláris megfelelési kényszert vált ki és ezzel együtt elfojtásokat, rosszallásokat, dühöt. Egy biztos már megint csak a lényeg marad ki  a szívünk, amiről  is ennek a napnak szólnia illene.
Ma új nap van. Egy nappal közelebb a tavaszhoz és távolabb a téltől. Remek!
Végre visszarendeződnek soraink az életünkben  és a fenti képnek megfelő helyzet áll elő. Szokásomhoz híven ezer program, feladat bozsog az agyamba, amit nem általlok megosztani a párommal. Magyarul minek tagadjam megint dirigálok. Szónoklatom kiterjed mindenre. Építsünk kertet, fessünk, ünnepeljünk, barátozzunk, kutyát vigyük orvoshoz, mert allergiás. Ezen teendők mellett legyen idő unokára, gyerekre és egymásra. Borzalmas vagyok és vénségemre ezt egyre inkább tisztán látom. Drága életem párját minimum szenté kellene avatni!  Félre a tréfával. Gyűlnek az elintézni valók és a listának se vége, se hossza. Magyarul végtelenítve vagyon.
Ma reggel megírtam jó pár meghívót a barátoknak. A lányok születésnapja remek alkalom a meghívásokra. Így most kinyílik a kapu és vágyaim szerint sokan be is jönnek rajta. Aztán ideje festeni, burkolni, kertet építeni, és befejezni a befejezhetetlent. Egy öreg házzal mindig van teendő. Tehát ez az a történet, ami méltán megérdemli a végtelen címet.
Persze ahogy én a mi dolgainkat ismerem nem kell aggódni, csínnyán bánunk majd az idővel, az energiával. Tehát elkészül minden pont addigra, mire a belső igényünk szerint kellene, vagy ha mégse, akkor életbe lép egy másik verzió. Lehet, hogy nem is szükséges elkészülnie! :o)))
Most így látom a dolgokat, mert eldöntöttem, hogy többé nem szeretnék megbolondulni a saját kényszeres maximalizmusom miatt. Elengedem. Ez  ma divat, ha jól meggondolom nem is rossz így élni.
A levelek elmentek,  a jó hangulatról ezáltal gondoskodtam a többit pedig az életre és Istenre bízom. Elvégre ők sokkal jobbak nálam.

2017. február 13., hétfő

Chili extrákkal



Nincs mese véget kell vetni a nagy lakmározásoknak. A tükörnek hiába mondom, hogy
-Tükröm tükröm mond meg nékem....
Némán és szégyenlősen hallgat. Naná hogy csöndben van, hisz, ha igazat mondana annyira feldühödnék, hogy biztosan földhöz vágnám. Ha nem szól egy szót sem, akkor csak legyávázom, de nem bántom. Ami pedig a saját lelkiismeretemet illeti , hát az csúfosan szégyelli magát. Persze annyira azért mégsem, hogy ha holnap, azaz Valentin napon a Kedves beállít egy vacsi  ötlettel, akkor ellenállnék és a vonalaimra hivatkozva a vacsora helyett inkább kötögetnék. Nem, nem. Én biza rohanvást követném őt. Vigyen amerre szeretne! De nem kell aggódni, mert az én Kedvesem nem ilyen. Őt hidegen hagyják a női froclizások. Hisz mi másra találták volna ki a Valentin napot, mint arra, hogy a nők vizsgáztassák a szerelmüket?
 -Na Józsi ugye, hogy ugye,  természetesen elfelejtetted a szerelem napot!
Bezzeg a Julcsi férje az ......
Józsi pedig csendesen bemegy a szobába és duzzogva bekapcsolja aTV-t, hisz asszonya, ezekkel a mondatokkal őt az unalmas pasik kasztjába tette. Akkor pedig minek bizonygassa az ellenkezőjét?
Hát ez is egy játszma. Mint annyi minden más. Elég nagy botorság a szerelmet vizsgáztatni, méregetni. A szerelem minden pillanatban jelen van, ha egyáltalán van.
Egy pajkos pusziban, egy évődő mondatban, egy reggeli mosolyban.
Józsi tudja ezt és mert imádja asszonyát, nem megy bele a játékba. Méltatlan hozzá, hogy látszólagosan bizonyítson egy szál rózsával vagy egy csokival. Nem. Ő bekapcsolja a Tv-t.
Este azonban magához vonja a szeretett nőt, mert  jó vele. Majd betakargatja, hisz álmában mindig kitakarózik. Reggel pedig öt percel korábban kel, hogy elkészítse a közös kávét. Komótosan kimegy a konyhába még gondolataiban  az éjszaka búcsúcsókját ízleli. Majd kávéval egyensúlyozva bemegy a szobába, aszonya mellé telepszik .
A Valentin napi kávéba mindig kerül egy kis chili, valahogy így:
Józsi halkan megjegyzi
 -Talán egy picinykét megint testesebb lettél Kincsem.
A nő duzzog egy picit. A kimondott fájó igazság csípi az önérzetét. Majd dorombolva nyújtózik egyet, mert a szerelem ott van , jelen van. Ő ezt érzi és éli. Már rég elfeledte a rózsát, a csokit, Julit. Boldog, hisz a férfi csak őt szereti.
A kávé forrón, csípősen,  égeti.
Pont úgy, ahogy még finom.


2017. február 12., vasárnap

Napsütötte vasárnap


Reggel naná, hogy kávéval indul a nap. Majd egy kis takarítás sose árt.
A nap pedig körbe ragyog mindannyiunkat, mert ez egy ilyen napfényfürdős szép vasárnap.
Tegnap unokázás és gyermekeinkkel együtt kuncogós napunk volt. Fantasztikus ebéddel várt Anna minket. Kandírozott almával , baconnal  és sajttal töltött pulyka tekercseket készített  krumlipürével. Utána hájas süti volt, diós, lekváros és mákos. Jaj hát nem is csoda, ha ennyi finomságnak nem tudok ellenállni és csak gömbölyödöm és ezzel egyenes arányban egyre jobban vidámodok. Este némi otthon szépítgetés. Gyönyörű selymesen csillogó világos drapp sötétítő függönyt varrtunk. A nappali szinte ragyog tőle.
Természetesen mára vendégeket hívtunk, mert a vasárnaphoz az is hozzátartozik. Imádom.
Majd egy kiadós ebéd elkészítése következik. Bazsalikomos krumligombócos paradicsomleves utána rozmaringos narancsos kacsa, majd erdei gyümölccsel díszített citrom likőrös puding varázs végül az elmaradhatatlan kávé.
A csevejhez mi ezután következik a hölgyeknek egy kis muskotályos pezsgő a férfiaknak száraz rosé borocska dukál.
Este pedig társasozunk, mert játszani jó, sőt mulattató. Majd hullafáradtan irány az ágy és alszunk.
Közben pedig jöhet egy kis zene.

2017. február 10., péntek

Pillanatképek


Manócska és Ábris

         
                                 

                                                   Két nagymama beszélget


                                                            Bolondozásból sose elég!


Zsófi mulat

2017. február 9., csütörtök

Kanapé


Most  már biztos, hogy megbuggyantam. Nem is értem, hogy miért ilyen fontos ez a kanapé ennyire nekem? Semmi különös egy használt bútor és én mégis mindent megmozgattam azért, hogy megszerezzem. Natimnak hála a végén lehet, hogy sikerül mégis ma elhozni.  A dolgozó szoba eszméletlenül hülye elrendezésű. Sokszögű, kicsi és ajtó ablak gyűjtő helye az egész szoba. Van benne  három ajtó és két ablak. Mindez 10 nm-en. Szóval igencsak nagy feladat berendezni, úgy hogy jól használható és praktikus legyen. Sőt netán még ki is nézzen valahogy! Most, hogy lakjuk a házat kiderült, hogy mi az amit nem jól használunk. A konyhába kell egy térelválasztó pult, mert a pakoló felület valahogy kevés. Főleg a lenti részekre igaz ez. Én pedig ott vagyok jelen. :o) A hálóban van most a számítógép, ami Kedvest nem hagyja rendesen pihenni, hisz gyakran dolgozom vele éjszakánként. Inkább aludni kellene, de az nem megy mindig könnyen. Az ülő alkalmatosságok helye sem kialakult még. Látszólag minden rendben van, csak valahogy nem igazán kényelmesek a dolgok. Igaz a kényelemről új fogalmaim vannak.
A falon eddig is ugyanezek a képek voltak és tetszettek. Most ezekkel is bajom van. Unom őket és másra vágyom. Viszont nem találok olyan képeket amik tetszenének. Igaz a boltok egy síkú választéka erre nem alkalmas, de galériákba a magyar bérekből nem telik vásárolni.
Na és itt vagyunk megint  a vásárlás témánál. Nagy a baj mostanság. A zöldség árak az egekbe szöktek és tovább emelkednek. Állítólag az afrikai országokban is nagy hidegek voltak így nem érnek rendesen a zöldségek. Mi pedig onnan hozzuk be őket Magyarországra. Várhatóan április közepéig lesz így. Tehát ehetünk káposztát, céklát és krumplit. Az van itthon készleten. A többit máshonnan szállítják ide. Tehát gyalázatosan drága. Ráadásul a kenyér ára is a duplájára emelkedik , mert nincsenek itthon a pékjeink. Igaz ezen azért javíthatunk még azzal, hogy sütünk magunknak otthon kenyeret, vagy ami még ennél is üdvözítőbb, nem eszünk kenyeret hisz egészségtelen. :o)
Mivel tél van így kuckósodunk és filmezünk. Tegnap egy régi kedves filmet néztünk újra az Utolsó vakációt. Imádom é kellemesen ellazít. Mostanában ugyanezen okból ismét megnéztem a Bor mámor, Provancot és az Ízek , imák szerelmeket. Nagyon kellemes úgy élni, hogy hedonista módon lélektáplálkozom. Nem csoda ha gurulok. :o)))
Ki nem maradhat a mai nap ajánlataiból egy kis könnyed zene.



2017. február 8., szerda

Jeges tea és a Tavasz lány meséje


                                             Mese egy képről Vén barátomnak

A Tavasz hölgy mikor itt járt nem tartotta megfelelőnek még az időt a maradásra. Kevés a fény panaszolta. Különben is az éjszakák nekem még túl hűvösek. Az a förtelmes fehérség jeges leheletével bevonja a fákat és rémisztően hideg. Még a végén megfázom. Beláthatják, hogy nem teázhatok egész nap, hogy melegen tartsam magam. Inkább visszamegyek a négy évszak tüzéhez melegedni és jövök, amikor kedvezőbbek a körülmények. Fogta m,agát és amilyen gyorsan jött úgy távozott. Maga után hagyva a telet, hideget, jeget. A madarak azonban nem mentek vele. Itt maradtak és várnak. Erre a kicsi időre minek elmenni?- mondják. Az emberek majd csak adnak enni nekünk finom napraforgót , egy kis búzát, árpát, és más tápláló magokat! Mi pedig cserébe énekelünk nekik és megkíséreljük visszacsalogatni a Tavasz lányt.Az öreg Február apó biztosan örülne ha az idén előbb végezhetne a munkáival. A földeket ki kell csomagolnia a fehér paplanokból. A jeget a nappal felolvasztatja, a vizeket jó mederbe tereli, és a szeleket  elcsendesíti. Felébreszti mély álmukból a magocskákat és szól az állatoknak is, hogy bizony lassan ideje ébredezniük a mély álmukból. A medvének már szólt. Az engedelmesen kimászott a barlangjából és nem ijedt meg az idén az árnyékától, tehát velünk marad. Csak azt a fránya teát kellene a napnak melegítenie még egy kicsit, hogy kiolvadjon a kannából és a Tündér ihasson belőle! Az a kedvenc itala. ha nem tud inni nem marad itt. Így nincs más dolgunk, mint rábírni a szelet, hogy óvatosan fújja el a felhőket a nap elől!A törékeny hóvirágok már kidugták a fejüket, de még nagyon gyöngék. Fagy kapitány is elálmosodott és szívesen visszavonulna már egy kicsit megpihenni. Az idén sokat dolgozott és biza elfáradt.
Az emberek is kimerültek a sok fázás megviselte őket, így sokan legyengültek és megbetegedtek. Prüszkölnek, tülkölnek harsog tőlük az egész Föld legalábbis ezen a féltekén. Holle anyó tartalékai is kimerülőben vannak. Rengeteg havat rázott ki az idén a dunnáiból. A fiatal lány segítői elmentek innen, mert azt mondják a Föld más részein több fizetést kapnak. Bolondok lennének itt maradni. Így szegény Anyó már nehezen viseli egyedül a sok munkát. Neki is jobb lenne, ha hamarabb elmehetne innen.
Minden esetre én az udvaron hagyom a teáskannát és jól figyelek. Az idén szeretném meglesni a Tavasz lányt amikor leül és az első csipke bogyó teáját megissza nálunk. Mindennap frisset készítek reggelente és teletöltöm a kannát vele. Sajnos mostanában még hamar meghűl a teánk, de nemsokára langyos marad, akkor aztán jön a Leány teázni, a madarakkal beszélgetni és az illatos lila ibolya szoknyájával fog incselkedni.
 Már alig várom!

2017. február 3., péntek

A tegnapi nap folytatása


Remek terveim sorra kudarcba fulladtak. A kanapé mégsem jött össze. Miértek mindig vannak, jó válaszok azonban csak ritkán Így nekem most megfelel annyi, hogy Csak.
A színes ruhadarabok valahogy nem keresték a társaságomat. Csupa unalmas holmit találtam amiből bőven elég van már a szekrényemben.Talán nem is kellenek nekem ezek a figyeljetek rám darabok, hisz így is úgy is megnéznek. Most nem az így lesz, hanem az úgy. :o)

Verőfényes hangulatomat ma a testi kínjaim rontották el. Jelentem én végtelen elszántsággal neki indultam a világnak, majd kétszeri seggre ülés után lapos kúszásban visszaarszoltam a biztonságos otthonba. Ezek szerint ma a mérsékletes élet tanulása a feladatom. Hát akkor nosza tanuljunk!
Készítettem magamnak egy finom forrócsokit és hallgattam egy kis Ravelt. Miért éppen őt?
Vágytam a nem komfortos lüktetésre  és még mindig bennem van a formabontó bugi igény.
Másrészről pedig a forrócsoki nyugalmának jót tesz egy kis pezsgő ritmus, ami a maga monotonitásában  lélekemelő tud lenni.
A lényeget a végére hagytam. Mai napom a fényről és a madarak ébredéséről szólt . 
Köszönöm élet, hogy ilyen csodákkal lepsz meg újra és újra.



2017. február 2., csütörtök

Ború helyett derű.


Ma igazán csodás napom van. Amihez nyúlok sikerül. A munkám csupa mosoly és nagyon finom hangulatokkal töltött fel. Ha minden igaz találtam a dolgozómba egy  jó kis ágyat, azaz kanapét. Pirosat. :o)))
Kaptam ma egy filmet,  amitől azt érzed, hogy élni jó még akkor is, ha tudod hogy meghalsz, de igazán kivételes ember lehetsz addig ameddig vagy.
Ezen felbuzdulva ma megyek és veszek magamnak valami tuli pirosat, virító sárgát, pillangósat és tarkát. Ráadásul ma megfognám játékból a tehén farkát is.
Ti pedig nézzétek m,eg ezt a filmet amitől ilyen csodás napom lett.
Az öröm akkor igazán öröm  ha sokszorozódik.
"
Szembe fordított tükrök
Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.

Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.

Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.
Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában."
Weöres Sándor
Út a teljeség felé  részlet

Film
http://indavideo.hu/video/Mielott_megismertelek_2016_1



2017. február 1., szerda

Tűz és víz


" Jótékony a tűz ereje, amíg az ember bír vele."
Schiller

Annának igazán kijutott a nem könnyű feladatból. Ő vizes jegy azaz hal. A gyerekei pedig tüzesek nem is kicsit. Ábris Kos és a Kecske évében született, míg Zénó nyilas és a majom évében született. A két zsivány már most próbálgatja, hogy mit bír az anyukájuk. Ábris folyton pörög, lobog ellenkezik és nagy lángon ég. Zénó simulékonyabbnak tűnik. Kedvességgel, mosollyal éri el, hogy az anyukája és mindenki azt és úgy tegye, ahogy ő szeretné. Sokkal rafináltabb mint a bátyja . Még csak most született, de már jól látszik az alaptermészetbeli különbségük.
Annának pedig nem lesz könnyű dolga féken tartani a bennük lobogó tüzet. Remélem van benne annyi víz, hogy féken tartsa őket. Azt már most látom, hogy kioltani nem tudja a bennük lévő heves lángot, igaz nem is ez a cél. Ábris folyton beteg , ami nem véletlen. Most próbál szembe menni először a vízzel és bizony nehezen viseli, hogy nem képes mindenben az akaratát érvényesíteni. Az állandó harc legyengíti és emiatt beteg ilyen gyakran. Anna pedig csendesen úszkál a maga tengerében és a belőle kinövő vulkánok tüzeit szépen lecsendesíti és termékeny földet varázsol belőlük. Remélem az unokáink az emberiség javát szolgálják majd a tüzükkel! Boldog vagyok, hogy részese lehetek ennek a folyamatnak és vénségemre még mindig naponta van mit tanulnom tőlük.
Ez a bejegyzés most igazán nem fontos, csak az előző írásom élét szerettem volna kicsit tompítani vele. No meg ez is egy apró bizonyíték arra, hogy egy mássággal született ember életével mi minden szándéka lehet az Úrnak. Én éltem ahogy éltem, a legjobb tudásom szerint és adtam magamból a világnak magamból annyi jót amennyim csak van a leszármazottaim által pedig rengeteg szépséget és jót. Egyik oldalon törölte az élet a sérült gént a másik oldalon pedig tovább kísérletezik  azzal, hogy mennyi minden csoda és furcsaság jöhet még ki ebből a handicapből.


 Zoziba kódolva van a csoda. Rajta múlik, hogy életre kelti-e  ? Még nincs benne elegendő hit azt látom. A másság először furcsa, aztán meg lehet szokni és az élet előre haladtával csodává lehet tenni.  Mindenki maga dönti el hogy miként viszonyul hozzá. Ő azt út elején van még. Az idő lesz a legjobb társa ahhoz, hogy felfedezze magában az erőt. Ez most Star Wars-os lett. Na mindegy, Minden mese alapja az élet. Miért pont ez a mese ne ebből táplálkozna?

2017. január 31., kedd

Mengelétől napjaink fájdalmáig.


 Ma minden szürke. Annyira, hogy elvesztem benne. A gyerekek betegsége most valahogy magával húzta a hangulatunkat a szürkeségbe. Nyirkos hideg köd ereszkedett körénk. Szmog és fuldoklás. Ráadásul kulturális csellengésem is  a szomorúság utcáin keresztül vezetett. Először egy dokumentum filmet néztem meg Auchwitz törpéiről.



 Mengele fajelmélet kutatásai mentették meg az életüket. Morbid és abszurd egyszerre a történet és mégis annyira emberi. Nem lehet nem észre venni, hogy egy családnak micsoda összetartó ereje van és az is megdöbbentő, hogy a másság milyen túlélési technikákat fejleszt ki az emberekben. Személyes érintettségemnél fogva nem elemezném bővebben a látottakat.
Mai másik film ami elém került az napjaink dokumentalista filmje. Itt is van személyes kapcsolat. Gyerekkorától ismerem a főszereplőt és családját. Mindent elsöprő fájdalom van a képekbe rejtve. Nem a drogról szól számomra a film. Ismét egy család, akinek az összetartása és kiszolgáltatottsága  elszomorító, vagy inkább drámai.
Dizájneren dok. film rendezője Horváth Balázs. Elképesztően élethűen mutatja meg  a drogosok világát, a minket körülvevő valóságot, a bennünk élő rejtőzködő poklot.
//indavideo.hu/video/daysondesigners_eng_trailer


2017. január 29., vasárnap

Mamis teendők.



Mondtam, hogy a vasárnapok nem az én napjaim. A mai se volt az. Ábris megint beteg. A miérteket lehet vizsgálni, sőt tesszük is, de a megoldás közel nem könnyű. Kicsi a korkülönbség és eddig ő volt a világ közepe. Nem lehet neki elmagyarázni, hogy miért kell most ezen osztoznia az öccsével. Emiatt és az igen fejlett egoja miatt szorong, elengedési zavarai vannak. Sajnos ez a probléma mostanra kiterjed az emocionális folyamataira is. Ettől aztán gyengül az immunrendszere és megbetegszik. Ráadásul úgy érzi, hogy elvették tőle a mozgásterét is. Imádott a kertben lenni. Ha esett ha fújt ő ott érezte jól magát. Idővel megérti . Ráadásul tavasztól sokat lesz itt. Addigra talán elkészül a szobája. Bár ez ügyben nem vagyok elég optimista. Iszonyatosan elfáradtunk lassan haladunk, ha végre csinálunk valamit. Ma kipakoltuk a szobát . Ennyi történt. Ráadásul mindez csak egy 10 nm-es szoba nem több.Egyik helyről költöztetjük a másikra életünk apró-cseprő dolgait. Ma végre igazi kihívás volt a főzés. Imádok úgy főzni, hogy abból gazdálkodok amit találok. Stahl konyháját, vagy Niggella Lawsont nyilván meg sem közelítem, de jó dolgokat lehet  felfedezni a konyha zegzugaiban és a kamrában.
Ma répás sajtos pirítós volt az előétel. Utána egy kis zöldbab főzelék lett újragondolva és tárkonyos ragúvá nőtte ki magát.Kicsit pikánsabbá tette a megszokottnál hogy kevéske sült csülök is került bele.
Még karácsonyról maradt a kamrában egy előgyártott tortalap. Kicsit szikkadt volt. Emiatt kapott egy erdei gyümölcsös masszát amire friss epret és tejszínt tettem.Istenire sikeredett. Kávéval zártuk a lakomát . Majd a nagy energia leadás és felvétel izgalmát egy kiadós alvással korrigáltuk. Míg én főztem Kedvesem pakolt. A szabadidőt azonban közösen töltöttük el. Csak a gyerekeink hívásait vettük fel.
Ma azon gondolkoztam, hogy milyen sok szó van a társunk megnevezésére. Mindenki kedvére választhat belőlük. Nekem a férj túl hivatalos, a társ már jobb, de nem fejezi ki pontosan a viszonyunkat egymáshoz. Uram csak egy van és az nem ember. A Kedvesem pedig lehet, hogy birtokló de a hangulata nem az.Az érzelmi töltése ennek a szónak a legnagyobb.Van aki ezt nehezményezte, de az az igazság, hogy aki őt ismeri az elismeri, hogy nem hétköznapian kedves ember. Nekem még a Kincsem is szerethető név, hisz a kapcsolatunkról sokatmondóan beszél ez a szó is. Na mára ennyi filo fért ebbe a bejegyzésbe.